BUDAPEST
A Rovatból

59 év elteltével jelentkezett

A ma már külföldön élő Lecsó 1954-ben véste be a nevét egy budapesti házfalba. Csoda, de jelentkezett a Kép-tér Blog felhívására, hogy elmesélje, mi történt vele és a többiekkel azóta.
Forrás: kep-ter.blogspot.hu - szmo.hu
2013. szeptember 11.



Majdnem egy éve, hogy a piacra menet felfedeztem a Rózsafa utcai ház és a Huba utcai Kármelita Templom téglafalába vésett firkákat, egy csomó ötvenes-hatvanas évekre datált nevet. Leginkább a Rózsafa és a Csángó utca sarkán álló ház LECSÓ-TYUTYU-BÉBI feliratai tetszettek. Részben persze a szép tipo miatt is, és bár tudtam, hogy valószínűleg semmilyen múltbéli, titkos politikai konspirációt nem fedeztem fel, tudni akartam, kik voltak ők. Sokszor elképzeltem, ahogy ott állnak és éppen vésnek, unalomból, csínytevésből, vagy hogy felhívják magukra a figyelmet, a haverokét, a csajokét…

1723

Februárban azzal végződött a Rózsafa utcai firkákról szóló bejegyzés, hogy „Jó lenne arcokat és élettörténeteket rendelni a nevek mellé, tudni, kik voltak ők, milyen volt 1953-ban, vagyis 60 éve ide járni gimibe vagy építőipariba, mi történt itt a forradalom idején… A fal nem válaszol, de amíg állnak az épületek, a nevek kitörölhetetlenül ott maradnak. Ha olvassa ezt valaki közülük, vagy ismeri őket, írjon!”

15

Július közepén ismeretlen feladótól érkezett egy levél, a tárgyban „Rózsafa utcai fiúk”-kal. Nem számítottam semmi átütőre, a bejegyzés közlése óta eltelt hónapokban többen küldtek ötleteket, hogyan lehetne a régi firkálók nyomára bukkanni, de mindegyik túl időigényes volt. A nagyon komoly nyomozás valahogy nem is illett ehhez az egészhez, ide pontosan ez kellett, ami most megtörtént, a véletlen. Vagyis a sors, ami úgy vezette László kezét, hogy beírja a régi nevét a keresőbe, és az kidobja az én bejegyzésemet. Szóval ő talált rám, és ezt nevezhetjük véletlennek, de hogy mázli is, az biztos.

Így szólt a levél:

„Nem tudom pontosan ki a szerzője ennek az angyalföldi gyűjtésnek, de mikor megtaláltam az interneten, nagyon meghatott. Bemutatkozhatok? Az én nevem Lecsó, azaz H. László vagyok, vagyis voltam. Most külföldön élek, itt végeztem egyetemet, mérnök lettem. A Rózsafa utca falán feltüntetett nevek nem tartoznak a "Lecsó és társai bandához", mint ahogy a blogbejegyzésben írja. Ez a csapat fiatal férfiakból állt, akik a Rózsafa utca és Csángó utca sarkán találkoztak esténként. A legtöbbje tanuló, munkás és/vagy sportoló volt. Én például bokszoltam a Budapesti Vasasban már 1948-tól fogva, mert a Papp Laci inspirált minket, amikor megnyerte az első olimpiai bajnokságát. Fantasztikus, hogy ilyen sok nevet össze tudtak szedni, én már csak a legközelebbi barátaimra emlékszem közülük:

Tyutyu - Csányi - N. Sándor, a Csángó utca 9-ben lakott, disszidált.

F. Kálmán, a Csángó utca 9-ben lakott, disszidált.

S.Gyula - a Csángó utca 14-ben lakott, otthon maradt - nem disszidált.

Czibor L. - a Csángó utca 12-ben lakott, disszidált, Ausztriában él/élt.

Hicsi - a Csángó utca 15-ben lakott, ő meg én együtt disszidáltunk, 1956. december 6-án, ő most Chilében él.

Vak - a Csángó utca 15-ben lakott, a Hicsi bátyja volt, nem disszidált, már meghalt.

N. Sándor, Stiel Gyula és én közeli barátok voltunk, már gyerekkortól fogva, együtt jártunk iskolába. Gyulával együtt bokszoltunk a Budapesti Vasasban.

457

A lakásaink olyan kicsik voltak, hogy az ember nem tudott sokáig a négy fal közt maradni. Ha nem volt más dolgunk, akkor kimentünk az utcasarokra s egy félórán belül biztos, hogy többen lejöttek. Szóval az ember sohasem volt egyedül.

Néha közösen elmentünk táncolni vagy a moziba vagy olyan cukrászdába ahol zene volt. A Duna-kert nagyon népszerű volt és a Nemzeti Cukrászda, a volt Nemzeti Színházzal szemben, egy imádott hely volt, sok sportoló járt oda és jó zene is volt."

Aztán több levelet váltottunk, én kérdéseket tettem fel, ő igyekezett válaszolni. Megkérdeztem, ki találta ki, hogy bevéssék a nevüket a falba és hogy jött ez az egész. „Az úgy történt, ahogy mondják: "egy bolond százat csinál". Itt nem volt semmi szervezés. Amikor az ember 17-18 éves, akkor senki sem gondol a jövőre, az még olyan messze van, hogy az ember fel sem tudja fogni. Ki gondolta volna, hogy egyszer, 60 év után, jön egy kis hölgy, akinek tetszeni fog a mi vésésünk, akkor biztosan sokkal szebbre csináltuk volna. Én utoljára a ’90-es évek közepén voltam a sarkon s csodáltam, hogy még mindig megvannak.”

8

Lecsó a testvéreivel 1948-ban

9

A haverok: balról Fogarasi Öcsi, Lecsó, S. Gyula és Tyutyu (1948)

10

Az alsó sorban S. Gyula, Ubul, ismeretlen, a felső sorban: Ismeretlen, ismeretlen, Fice (Kiss Imre), Horváth László (1957)

A "lányok mért nem véstek?" kérdésre azt írta, hogy „a leányok sohase voltak ott a sarkon, ez nem volt szokás akkoriban. Pl. az általános iskolába, ahová én jártam a Lehel úton, ott még a fiúk meg a lányok el voltak különítve. A fiúk a Lehel utcáról mentek be az iskolába a leányok meg a Dózsa György útról. Az ebédszünetet is úgy oldották meg, hogy a két nem még véletlenül se találkozzon.”

Érdekelt még, hogy részt vettek-e az ’56-os utcai harcokban vagy szervezkedésben. „Ebben a csapatban nem sok forradalmi hős volt. Mi messze laktunk a központtól, de én biztos harcos lettem volna, ha nem sportolok. Engem a diákok beszerveztek abba az osztagba, akik a Műegyetemtől a Bem szoborhoz masíroztak. De tréningre kellett mennem és így életben maradtam. Sokat köszönhetek a boksznak és a volt edzőmnek, Adler Zsigának. Sokat szaladgáltam a városba s többször a halál torkából menekültem meg. Az orosz tankok lőttek minden mozgó lényre, s mi futottunk, mint a bolondok. A Huba utcai iskolások, ha tényleg részt vettek a rádió épületének elfoglalásában, akkor azt valaki megszervezte az iskolában, tanár vagy diák.„

1819

Az 1965-ös képen kocsicsere után vagyunk és itt már családdal érkezett, de "ez az út már nem volt olyan izgalmas".

László 1964-ben látogatott haza először, saját szavaival: "akkor amnesztiát kaptak azok, akiket nem vádoltak gyilkossággal, vagy hasonló dolgokkal a forradalom alatt. Én az elsők között voltam, akik turistaként visszamentek, ez olyan izgalmas volt, hogy erről a hónapról egy hosszú könyvet tudnék írni." Az alábbi kép, a Volkswagen Karmann Ghiával ekkor készült.

11

László képe: Csángó utca a 10-es számú háztól a Váci út felé nézve, majd hatvan évvel később

1413

László képe: a Csángó utca a Váci út felől

Visszamentem vasárnap délben, hogy lefotózzam Lecsónak az utcát és megnézzem megint a falat. Érdekes, hogy a Csángó utcában, a Váci úthoz közeli rész kivételével szinte kivétel nélkül a régi házak állnak. A falnál újabb, eddig észre nem vett firkákat fedeztem fel, illetve azt, hogy a Huba utcai templom főbejárata mellett valamilyen anyaggal megpróbálták eltüntetni a több évtizedes véséseket, több-kevesebb sikerrel. A plébánia Rózsafa utcai téglafalára Lecsóé mellé megpróbáltam én is bevésni a nevemet, mégiscsak közünk lett most már egymáshoz a firkák révén, de a kulcsom hegyével semmire sem mentem. Közben bömbölt a Beatles egy nyitott ablakból, kellemes későnyári szél fújt és csak a sarkon, ahol ők is szoktak, bandázott három csávó egy kocsi mellett. Talán ők is a kicsi lakásaikból menekültek az utcára. Akkor ugrott be, hogy elfelejtettem megkérdezni, mivel lehet téglába nevet vésni, de talán ha ezt olvassa, megírja...

Ha tetszett a történet, nyomj egy lájkot!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


BUDAPEST
A Rovatból
Fedezd fel Budapest ízeit – 5 bakancslistás megálló, ahol élménnyé válik minden falat
A legjobb budapesti pillanatok gyakran egy-egy jó helyen kezdődnek. Mutatjuk hol találod őket!


Budapestet nemcsak bejárni lehet, hanem megízlelni is. A város karaktere ugyanis nem kizárólag a panorámában vagy az ikonikus épületekben rejlik, hanem azokban a helyzetekben is, amikor leülünk egy kávéra, megállunk egy ebédre, vagy hagyjuk, hogy egy vacsora kicsit tovább tartson a tervezettnél. Ilyenkor válik igazán személyessé a városélmény: amikor nemcsak nézzük Budapestet, hanem részt is veszünk benne.

Ebben a válogatásban öt olyan helyet gyűjtöttünk össze, amelyek különböző oldalról mutatják meg a főváros ízeit és hangulatát. A Városliget Café & Restaurant a zöld környezet nyugalmát és a Vajdahunyad vára látványát kapcsolja össze egy könnyed, mégis emlékezetes kikapcsolódással. A Gundel a magyar gasztronómia hagyományait hozza közel, miközben a mai vendégek elvárásaira is érzékenyen reagál. A Séf Asztala a városi ritmushoz igazodva kínál gyors, mégis élményekkel teli megállót a Parlament közvetlen közelében. A Spoon The Boat a Duna felett ad egészen új nézőpontot egy vacsorához, míg a Főőrség Étterem és Kávéház a Budai Vár történelmi hangulatát és klasszikus ízeit sűríti egyetlen, különleges hangulatú megállóvá.

A közös bennük az, hogy mindegyik hozzátesz valamit ahhoz az élményhez, amitől Budapest igazán szerethető.

Városliget Café & Restaurant

A Városligetben eltöltött időnek sajátos, nyugodt ritmusa van: itt nem sietünk, inkább hagyjuk, hogy a környezet vezesse a tempót. Egy hosszabb séta, egy kiállítás, egy koncert a Magyar Zene Házában vagy egy céltalan bolyongás után szinte magától értetődő, hogy jólesne leülni valahol, és nem megszakítani, hanem egy kicsit más formában folytatni ezt az élményt.

A Városliget Café & Restaurant pontosan ezt kínálja.

A Hősök tere, a Műcsarnok és a Néprajzi Múzeum szomszédságában megbújó étterem egyszerre központi és mégis nyugodt, egyfajta városi menedék, ahol a madárcsicsergés, a zöld környezet és a könnyed hangulat gyorsan átveszi a főszerepet.

Akár egy frissítőre ülsz be, akár egy könnyed ebédre vagy egy ráérősebb vacsorára érkezel, a hely szinte azonnal kiszakít a városi nyüzsgésből, és áthangol egy lassabb tempóra.

A belső tér elegáns, tágas és világos, a nagy ablakok keretként foglalják magukba a tájat, miközben tökéletes kilátás nyílik a Városligeti-tóra és a Vajdahunyad várára. A Tavirózsa terem különösen kedvelt fotópont, ahol a vendégek szívesen készítenek képeket magukról és a háttérben magasodó várkastélyról. A hangulat nyugodt, családbarát, ugyanakkor a természet közelsége és az intimebb asztalok miatt romantikus vacsorákhoz is ideális.

A konyha jól követi ezt a könnyed, élményközpontú szemléletet. Az étlap friss és kreatív fogásokkal dolgozik: saláták, szezonális levesek, tartalmas főételek és házi desszertek közül lehet választani, így minden napszakban megtalálod a hangulathoz illő fogást. A kávékínálat külön figyelmet érdemel, a melegebb napokon pedig a hűsítő italok teszik teljessé a kikapcsolódást.

A Városliget Café & Restaurant így válik igazi bakancslistás megállóvá: egy olyan hellyé, ahol a városligeti élmény nem ér véget, csak egy új, ízekkel teli formában folytatódik és könnyen azzá a ponttá válik, ami miatt legközelebb is visszatérsz.

Gundel

Budapesten a Gundel valóban kiérdemelte helyét a bakancslistás helyek között, hiszen kevés olyan budapesti hely van, amelynek neve már jóval azelőtt ismerősen cseng, hogy egyáltalán belépnénk az ajtaján. Az a hely, amit egyszer látni és átélni szinte kötelező, ha igazán meg akarjuk érteni, mit jelent Budapest íze.

Több mint 130 éve része a magyar vendéglátás történetének, Hungarikum díjjal kitüntetett étterem, amely mára nem csupán egy étterem, hanem valódi fogalom.

A Városliget kapujában álló ikonikus palota már érkezéskor különleges hangulatot teremt, és ez az első benyomás még inkább felerősödik amikor helyet foglalunk benne.

A Gundel különlegessége abban rejlik, hogy képes egyensúlyt teremteni a múlt értékei és a mai vendégélmény között. Itt a magyar konyha klasszikus fogásai nemcsak megjelennek az étlapon, hanem történetet is mesélnek. A Nemzeti 11 válogatás például egyfajta gasztronómiai utazás: a gulyástól a halászléig, a libamájtól a tradicionális húsételekig vezet végig a magyar konyha legfontosabb állomásain, miközben generációk ízeit és a magyar kultúra gazdagságát hozza közelebb.

Az ízek ismerősek, mégis ünnepibbek. És bár sokan a híres fogások – például a legendás Gundel-palacsinta – miatt érkeznek, a valódi élményt az adja, hogy itt minden részlet a hagyomány, a minőség és a vendégszeretet tiszteletéről szól.

A tér és a hangulat finoman emeli meg az alkalmat. Elegáns, mégis befogadó környezet fogad, ahol egy ebéd vagy vacsora könnyedén válik különleges alkalommá. Az étkezést egész nap élő zene kíséri, amely tovább erősíti azt az egyedi atmoszférát, ami messze túlmutat egy hagyományos éttermi látogatáson.

Nem véletlen, hogy a Gundel neve világszerte ismert: története során királyok, művészek és világsztárok is megfordultak falai között. Ma pedig ugyanazt a minőséget és figyelmet kínálja minden vendégnek - legyen szó egy ünnepi vacsoráról vagy egy spontán döntésről egy városligeti séta után.

A Gundel így válik igazi bakancslistás megállóvá: egy olyan hellyé, ahol a magyar konyha nemcsak megjelenik, hanem átélhetővé válik és ahol egy vacsora után egészen más szemmel nézel Budapest ízeire.

Séf Asztala

A Kossuth téren, a Parlament közvetlen közelében van egy hely, ahol Budapest egyszerre mutatja meg a legikonikusabb és a legkönnyedebb arcát. Ez a hely a Séf Asztala, egy gyors megálló, ami mégis egy teljes értékű élménnyé válik.

A teraszon ülve olyan, mintha Budapest képeslapja elevenedne meg előtted - ez az élmény pedig egy bőséges, magyaros comfort food fogás vagy egy finom olasz kávé mellett válik teljessé.

A város innen nézve egyszerre nyüzsgő és mégis nyugodt, így már egy rövid megállás is képes arra, hogy más szemszögből lásd a várost.

A Séf Asztala egyszerre deli, kávézó és pékség, de leginkább egy gasztronómiai menedék, ahol a kínálat letisztult: friss péksütemények, kovászos szendvicsek, saláták és meleg fogások közül lehet választani, miközben a magyar klasszikusok is megjelennek modernebb formában. A hely a városi élet tempójára van hangolva, de ez nem megy a fogások átgondoltságának rovására. A koncepció mögött Wolf András áll, így a gyorsabb műfajban is megmarad a szakmai odafigyelés és a következetesség.

Reggelire tojásételek, shakshuka, Egg Benedict vagy akár egy ropogós lángos is választható, de egy kiadósabb ebédhez is bőven akad választék.

Az egész hely egyik legnagyobb erőssége az egyszerűségében rejlik. Itt a gyorsaság nem kompromisszum, hanem tudatos működés eredménye: minden átgondolt, mégis természetes. Legyen szó egy reggeli indításról, egy ebédszünetről vagy egy délutáni kávéról, a Séf Asztala egy könnyed megállást kínál a nap sodrásában, ahol a gyors falatok is többet adnak egy egyszerű étkezésnél.

Spoon The Boat

Budapest látványa önmagában is különleges, de vannak helyek, ahonnan nézve egészen új értelmet nyer. A Spoon The Boat pontosan ilyen perspektívát kínál.

A Vigadó térnél horgonyzó hajó nem csupán étterem, hanem különleges élmény is: miközben a folyó hullámain ringva helyet foglalsz egy asztalnál, új szemszögből láthatod Budapestet - olyat, amit még a helyiek is újra és újra megcsodálnak.

Az este fényeiben ráadásul a Lánchíd, a Budai Vár és a kivilágított rakpart látványa együtt alkotja azt a városi díszletet, amely már önmagában is felejthetetlenné teszi a náluk töltött időt.

A Spoon elegáns, mégis barátságos belső tere ideális helyszín egy baráti találkozáshoz vagy egy kettesben eltöltött estéhez is. A hatalmas üvegfelületeken át a város fényei szinte belesimulnak a térbe, miközben a Duna halk hullámzása nyugodt, bensőséges atmoszférát teremt az étkezéshez. Minden részlet arra szolgál, hogy kényeztesse az érzékeket.

A magyar és nemzetközi ízekből inspirálódó bisztrókonyha és a Budapest ihlette desszertek együtt teszik teljessé a víz feletti gasztronómiai élményt. Könnyed előételek, frissen készült főételek, gyümölcsös desszertek és különleges koktélok várnak, amelyek tökéletesen illenek egy tavaszi nap lezárásához.

Ez a helyszín kihagyhatatlan állomás mindazoknak, akik a főváros felejthetetlen kilátását a Duna lágy ölelésében szeretnék átélni. A panoráma és az ízek harmóniája újra és újra szerelembe ejti látogatóit Budapesttel.

 

Főőrség Étterem és Kávéház

A Budai Várban sétálva könnyű belefeledkezni a történelmi környezetbe, de vannak helyek, ahol ezt az élményt érdemes egy kicsit továbbvinni. A várnegyed szívében található Főőrség Étterem és Kávéház pontosan ilyen: egy olyan megálló, ahol egyszerre élheted át a múlt hangulatát, a lenyűgöző panorámát és a klasszikus magyar ízeket.

Az egykori királyi testőrség épületében kialakított étterem már első pillantásra különleges atmoszférát teremt.

Az épület a régi korok eleganciáját és patináját idézi a Duna felett, a teraszról pedig páratlan kilátás nyílik a Hunyadi udvarra és a Mátyás kútra.

Ez a hangulat odabent is folytatódik: az elegáns, mégis barátságos térben a történelmi részletek finoman idézik meg a múlt világát.

Erre a környezetre épül rá a gasztronómiai élmény is, ami az igazi csúcspont. Az étlap a Kárpát-medence gazdag ízvilágára épül, a hagyomány és a kreativitás találkozásával. A hely egyik legismertebb fogása a császármorzsa, amelyet több mint 100 éves recept alapján készítenek. Az aranybarnára pirított, mazsolával gazdagított desszert önmagában is nosztalgikus élmény, a hozzá kínált házi, nagykörei cseresznyéből készült lekvárral pedig még inkább teljessé válik, egyszerre kínálja a tradicionális és a helyi ízek különleges kombinációját.

A Főőrség Étterem és Kávéház így válik több mint egy egyszerű megállóvá: egy olyan hellyé, ahol egy séta után nemcsak megpihenni lehet, hanem egy kicsit vissza is lépni az időben. Itt az étkezés nem különálló program, hanem a környezet természetes folytatása - egy rövid időutazás, ahol az ízek és a látvány együtt mesélnek a múltról.

Ezek a helyek nemcsak egy-egy jó étkezésről szólnak, hanem arról is, hogyan tud egy város közel kerülni hozzád. Ha Budapesten jársz, érdemes mindet feltenni a bakancslistádra, mert minden alkalommal egy kicsit más és más arcát ismered meg a városnak!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
BUDAPEST
A Rovatból
Utolsó napok az iglukban: véget ér a téli szezon a 360 Bar tetején
Még pár napig beülhetsz Budapest egyik legkülönlegesebb „buborékjába”: a 360 Bar Igloo Garden május 3-ig vár, aztán eltűnnek a tél ikonikus kis kuckói, majd rövid átalakulás után, már igluk nélkül, a tavaszi-nyári szezonra nyit újra.


Van valami furcsa abban, ahogyan a saját városunkhoz viszonyulunk. Miközben utazáskor gondolkodás nélkül felkutatjuk a legjobb kilátásokat, tetőbárokat vagy „rejtett” helyeket, addig otthon sokszor hajlamosak vagyunk leragadni a jól ismert útvonalaknál. Pedig néha elég csak feljebb menni pár emeletet, és máris egészen más perspektívából nézhetünk rá Budapestre - a 360 Bar pedig erre a legjobb példa.

Most ráadásul van egy konkrét ok is, hogy ezt ne halogasd: a 360 Bar Igloo Garden május 3-a után bezár, így már csak néhány napig ülhetsz be ezekbe a fűtött, átlátszó buborékokba a város fölött.

Addig viszont még épp belefér, hogy végignézd a panorámát, kipróbálj néhány bistro-fine fogást, és megkóstold a koktélokat is. Mi pedig mutatjuk, milyen élményre számíthatsz!

Az egész történet már az odajutással elkezdődik. Az Andrássy út 39. szám alatt nem egy klasszikus, utcáról azonnal hívogató bár vár, hanem egy olyan hely, amit egy kicsit keresni kell. Belépsz az épületbe, elsétálsz a recepciónál, majd megtalálod a liftet, amelynek gombjai között ott van a 360 Bar. Amikor megnyomod, még nem sejted, mennyire megváltozik majd a hangulat pár másodpercen belül: a zártabb, visszafogott folyosóból egyszer csak egy világos, nyitott tetőkertbe lépsz ki, mintha tényleg egy másik dimenzióba érkeztél volna.

Ez az a pont, ahol hirtelen megváltozik minden. Az ember szinte automatikusan körbenéz:

végigfut a tekintete az Andrássy úton, megakad a Bazilika kupoláján, elkalandozik a Hősök tere irányába, majd egészen a budai hegyekig jut.

Ez nem az a panoráma, amit egyetlen pillantással letudsz, hanem inkább az, amiben egy kicsit benne maradsz, és hagyod, hogy lassan magával ragadjon.

Télen iglukban lehet ücsörögni a város felett

Ez az élmény télen kap igazán különleges réteget, amikor a 360 Bar teljesen átalakul. Míg a melegebb hónapokban egy nyitott, pezsgő rooftop bárként működik, addig a hidegben fűtött igluk költöznek a tetőre.

Ezek az átlátszó, kupolaszerű kis építmények nemcsak a hideg ellen védenek, hanem egy sajátos, intim hangulatot is teremtenek: egyszerre zárnak el a külvilágtól, miközben mégis végig kapcsolatban maradsz a várossal.

Belépve az igluba azonnal megérzed a különbséget. Kint a hideg, bent kellemes meleg, miközben az áttetsző falakon keresztül ott vibrál Budapest. Ez a kettősség adja az élmény egyik legnagyobb erejét. Ráadásul az igluk nem egyformák: mindegyik más berendezéssel és kicsit más kilátással vár, így valóban kis szeparékként működnek, ahol egy estére saját tered lehet a város fölött.

Ebben a környezetben könnyű elveszíteni az időérzéket. Egy beszélgetés észrevétlenül elnyúlik, a telefon a zsebben marad, és egyszer csak azon kapod magad, hogy már rég nem csak „beugrottál egy italra”, hanem teljesen belecsúsztál az estébe.

Nem csak a kilátás miatt érdemes felmenni

A 360 Barban azonban nem csak a panoráma viszi a prímet, bőven van még, amiért érdemes feljönni. Az élményhez szorosan hozzátartozik az étel és az ital kínálat is, és szerencsére egyikben sincs hiány.

Az étlap szezonálisan változik, és erősen a bistro fine vonalat képviseli: jól ismert alapok, izgalmas, néha meglepő párosításokkal.

A lazactatár avokádóval például az a fogás, amelynél már ránézésre érzed, hogy jó döntés lesz, a színek és az állag egyértelműen a frissességről árulkodnak. A lazac steak fokhagymás polentával és szicíliai lecsóval pedig pont az a kombináció, amely elsőre talán váratlan, de éppen ettől válik emlékezetessé. A raclette több változatban is elérhető, és kifejezetten jól illik ehhez a még kicsit hidegebb, kuckózós hangulathoz. Itt futottam bele életem mákos gubájába is, ami pont megtalálta az újraértelmezés és a klasszikus közötti arany középutat, és egyszerűen nem lehet abbahagyni.

A koktéloknál hasonló a helyzet. A kínálat erős, a signature italok és a klasszikusok egyaránt helyet kapnak, ráadásul olyan formában, amely egyszerre látványos és szerethető. Nem akar túlbonyolítani semmit, inkább arra koncentrál, hogy az ital valóban élmény legyen. A Pornstar Martini például most újra nagyot megy, és itt kifejezetten emlékezetes verzióval találkoztam.

Ahogy telik az este, egyre inkább összeáll a kép: ez egy eldugott, brutális panorámával megáldott hely, ahol a különböző elemek - a kilátás, a tér, az ételek és az italok - nem csak külön-külön működnek, hanem szépen egymást erősítik.

 

Most menj még, ha igluban ülnél, utána a tavaszi-nyári szezon vár!

Május 3-a után tehát véget ér a téli szezon, és egy időre eltűnnek a bár ikonikus, kuckós iglui.

Egy rövid szünet után azonban újra kinyit majd, immár a tavaszi-nyári arculattal: nyitott tetőtérrel, friss levegővel, új étlappal és ugyanazzal a jó hangulattal, de egészen más élménnyel.

Szóval ha most az igluk miatt mennél, ne halogasd - de tavasszal és nyáron is érdemes visszatérni, amikor már a nyitott tetőről, egészen más hangulatban tárul eléd a város.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

BUDAPEST
A Rovatból
Tacskók százai lepték el a Városligetet – Fotókon a rekorddöntési kísérlet
A DOGZ Fesztivál keretében tartottak tacskós falkasétát és rekordkísérletet péntek délután a Városligeti Nagyréten. A szervezők célja, hogy felülmúlják a 2025-ben felállított, 502 tacskóból álló magyar csúcsot.


Tacskók és gazdáik lepték el ma délután a Városligetet, ahol 13 órakor elrajtolt a DOGZ Fesztivál egyik leglátványosabb programja, a tacskós falkaséta.

A közös vonulás egyben rekordkísérlet is: a szervezők célja az volt, hogy megdöntsék a tavaly felállított, 502 tacskóból álló magyar csúcsot.

A fesztivál a Városligeti Nagyréten zajlik, a részvételhez a kutyáknak kötelező a póráz használata és az érvényes oltási könyv felmutatása.

A We love Dogz magazin által szervezett esemény azonban nemcsak a rekorddöntésről szól. A rendezvényen külön TacskóLand is várta a tacskósokat, ahol egész nap a fajtáé volt a főszerep: a programok között szerepelt a leghosszabb és legszebb tacskó versenye, valamint fajtabemutatók és kerekasztal-beszélgetések is.

A cél egy olyan közösségi tér létrehozása, ahol a gazdik találkozhatnak, tapasztalatot cserélhetnek, és szakértőktől kaphatnak tanácsokat.

A tavalyi DOGZ Fesztiválon már sikerült 502 tacskót egy helyre gyűjteni, amivel magyar rekord született.

A 2026-os rekordkísérlet hivatalos végeredményéről egyelőre nincs hivatalos szervezői közlés.

Fotókon a tacsik!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

BUDAPEST
A Rovatból
A Városliget titka: úgy piknikeznek egy több mint 200 éves sír mellett a budapestiek, hogy nem is tudnak róla
A fák és sétányok között egyszemélyes temető rejtőzik, ami hajdani régi pesti különc történetét őrzi.


A Városligetben sétálva az ember inkább pokrócokon heverésző baráti társaságokra, futókra, kutyásokra, gyerekzsivajra és kézenfogva sétáló szerelmesekre számít.

Arra már jóval kevésbé, hogy a gyepen andalogva egyszer csak egy sírkőbe botlik.

Pedig Budapest egyik legkülönösebb emlékhelye éppen itt áll: a Városligetben, az „Olvasó nők” szobrától nem messze található egy több mint kétszáz éves sír.

Tavasztól őszig emberek százai piknikeznek, napoznak a közelében, és sejtelmük sincsen, hogy egy férfi végső nyughelye mellett beszélgetnek önfeledten.

Már a sírkő is titokzatos. Az egyik oldalán csak egyetlen szó olvasható: FUIT

Sem más felirat, sem név, sem évszám, sem megható búcsúmondat nem könnyíti meg a néző dolgát. A fuit latinul annyit tesz: „volt”. És még mielőtt felháborodnál, hogy a felirat nem is fuit, hanem fvit, tájékoztatlak, hogy a v betű a latinban u és v hangot is jelölhet.

Budapest egyik legkülönösebb emlékhelye éppen itt áll: a Városligetben, az „Olvasó nők” szobrától nem messze található egy több mint kétszáz éves sír. A Városliget titka: úgy piknikeznek egy több mint 200 éves sír mellett a budapestiek, hogy nem is tudnak róla

A kutatások szerint a Városliget titokzatos sírjában Horváth Jakab ügyvéd nyugszik, aki nem mindennapi figurája volt a régi Pestnek. Toporcon született 1738-ban, tanult Késmárkon, Pozsonyban és Pesten is, majd ügyvédként futott be szép pályát. Grassalkovich herceg jogi igazgatójaként dolgozott, komoly vagyont szerzett, és a korabeli feljegyzések szerint tekintélyes ember volt: irodájában harminc jurátus is dolgozott. Mégsem a vagyon, a társasági élet vagy a látványos polgári csillogás érdekelte.

Horváth Jakabot különcnek tartották. Nem nősült meg, a legendák szerint nem kereste a földi örömöket, nem adott a divatos ruhákra, sőt állítólag még tükröt sem tartott a lakásában. Inkább a munkába és a könyvekbe temetkezett, hatalmas könyvtárat gyűjtött össze, és a bölcselkedés jobban vonzotta, mint az élet kényelmei.

A történetét még érdekesebbé teszi, hogy ő volt azoknak az ügyvédeknek az egyike, akik a Martinovics-per vádlottjainak védelmét is vállalták.

Vagyis olyan ügyekben is fellépett, amelyektől mások inkább távol tartották magukat.

És talán éppen ezért nem meglepő, hogy a halála után sem hétköznapi kívánságot fogalmazott meg.

Végrendeletében 700 forintot hagyott Pest városára, de feltétellel: azt kérte, hogy az akkor még növénnyel sűrűbben benőtt, erdős területre, a mai Ligetbe temessék. Sírkövére ne kerüljön más, csak ez az egy szó: Fuit.

Ma ezt nehéz elképzelni, de amikor Horváth Jakabot ide temették, a Városliget még egyáltalán nem úgy nézett ki, mint ma. Nem voltak széles sétányok, múzeumok, játszóterek és hétvégi tömegek. A környék erdős, mocsaras, elhagyatott vidék volt, nádasokkal és vízimadarakkal – valóban alkalmas arra, hogy valaki csendes, világtól félrehúzódó végső nyughelyet válasszon magának. Horváth Jakab kívánsága eredetileg tehát egy nyugodt, félreeső temetkezési helyre vonatkozott.

Csakhogy a város időközben körbenőtte a sírt, és a környékéből Pest, majd a nagyvárossá egyesült Budapest egyik legnépszerűbb parkja lett.

A sír történetét hosszú ideig homály fedte. Bár maga a kő ismert volt, az már kevésbé, hogy valóban sírbolt is tartozik hozzá. A 20. század közepére még a liget gondozói közül sem mindenki tudta, mi van alatta.

1955-ben egy munkás cserjeültetés közben csákányával beszakította a sírboltot, és ekkor vált világossá, hogy nem puszta emlékkőről, hanem valódi temetkezési helyről van szó.

A rejtély megfejtése azonban csak később, az 1990-es években történt meg igazán.

Buza Péter várostörténész hosszas levéltári kutatással derítette fel, ki nyugszik a kőoszlop alatt.

Az 1995-ös feltárás során sikerült megtalálni a sír pontos helyét, és amikor felnyitották, Horváth Jakab földi maradványait kettős koporsóban, korabeli ruházatban találták meg. A sírhelyet ezután lezárták, a követ helyreállították, a sír köré pedig kovácsoltvas kerítés került, amely ma is kijelöli ezt a furcsa, egyszemélyes temetőt a park közepén.

A történethez az is hozzátartozik, hogy a sír már korábban is többször megújult. Az első ismert javítás 1928-ban történt, később az 1950-es években is hozzányúltak, majd 1995-ben újra restaurálták.

A Budapesti Városvédő Egyesület rendszeresen megemlékezik róla: tavasszal szezonnyitó alkalmakkor meg is koszorúzzák a sírt.

A Városliget titka: úgy piknikeznek egy több mint 200 éves sír mellett a budapestiek, hogy nem is tudnak róla
@mysecretbudapest Budapest’s City Park hides a misterious tomb. The inscription on the thombstone reads simply “fuit”. The word in classical Latin means “was”. The grave hides the remains of Jakab Horváth, Hungarian lawyer, who died in 1809. In his will, he requested to be buried here. #mystery #mysecretbudapest #nekedbelegyen #nekedbe #basszadbeforyouba #basszadkinekedbe #nekedbelegyen❤️ #budapesthungary #budapest #városliget #tomb #creepy #bizarre ♬ Suspense, horror, piano and music box - takaya

A sírhely Arany János képzeletét is megragadta, megemlékezett róla az Ének a pesti ligetről című versében:

„Nyerd bár világi életedben

Ég és föld minden koszorúit:

Neved csak az, mit e ligetben

Egy sírkő rád olvas: Fuit.”

Egyébként a sír dátuma körül akad némi bizonytalanság: egyes források 1806-ot, mások 1809-et említenek Horváth Jakab halálának évszámaként.

És hogy miért tartom érdekesnek? Mert a sírhely egy valamikor volt, régen elmúlt Pest emléke. Egy olyan városé, amely ebben a formájában már nem létezik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk