BUDAPEST
A Rovatból

Isten betongarázsának csúfolták Budapest első modern templomát



Rimanóczy szerint a modern ember önmaga felé fordul, „a lélekboncolás és elemzés mellett a reá rakott cifraság, emberi cafrang leomlik.” Úgy vélte, a katolikus templomban az oltár és az a köré formált tér a legfontosabb, a központi elem, ennek kell a tekintetet magához vonzónak és monumentálisnak lennie. Éppen ezért kiválóak a városmajori templom arányai és a tér letisztultsága.

„Ez az egyszerűség nem elriasztó, ez az egyszerűség elvág a hivalkodó külvilágtól, koncentrálja gondolatainkat, fegyelmez és irányít. (…) Itt nem kalandozik el a szem, mert azonnal a lényegest fogja meg.”

A templomon a kor legkiválóbb magyar szakemberekkel dolgoztak: a vasbeton szerkezetet Folly Róbert tervezte, kivitelezője vitéz Kapuváry Gusztáv volt, a templom főkapuját és a többi asztalosmunkát Halaman János készítette, a szentélyablakot Árkayné Sztehlo Lili tervezte, az enteriőr díszeinek tervezésében Aba-Novák Vilmos és Pátzay Pál is részt vett.

1942-ben bomba csapódott be a közelben, emiatt megsérült az épület. A becsapódás helyére Szűzanya szobrot emeltek. Sok díszítés megrongálódott, ezek egy részét később pótolták.

„Az épület átadása óta sokat szelídült: új szobrok, festmények és freskók díszítik a templomteret és a bejáratot is; az eredeti nyersbeton burkolatot, amely jól illeszkedett a struktúrájában a belsőt mutató épülettömeg ötletéhez, már sima travertin lapok takarják; a templomot a harangtoronnyal és a szomszédos kistemplommal (amely Árkay Aladár korábbi alkotása) félköríves nyílású árkádsor köti össze, amely teljesen idegen a szögletes hasábokból álló templomtól és a négyzet alapú toronytól; de Ritoók Pál szerint az előremutató modernség lazulását mutatja az is, hogy a háborúban elpusztult a főoltár mögötti eredeti üvegfestményen látotthoz képest a restaurált, alkotásokon Jézus vonásai kevésbé kemények, szigorúak” – írja a templomról a Városképp blog.

Árkay Bertalan pedig annak idején ezt írta apjával közös remekművéről: „A hangsúly a belső téren van, ennek kell jól funkcionálni, ennek kell egyszerű eszközökkel monumentálisnak lennie”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


BUDAPEST
A Rovatból
Budapesti parkolás: az egyik kerületben marad a készpénzes fizetési lehetőség is
Újbuda Önkormányzata úgy döntött, hogy a fővárosi rendelettel ellentétben nem szünteti meg a készpénzes parkolást. A kerület szerint a parkolóautomaták használatára továbbra is komoly lakossági igény van, különösen a kórházak környékén.


Miközben Budapest több kerületében július 1-jétől megkezdődik a parkolóautomaták kivezetése,

Újbuda eltér a fővárosi gyakorlattól: a XI. kerületben továbbra is lehet készpénzzel fizetni, és csak ott, csak akkor szüntetik meg a gépeket, ahol a használati adatok ezt valóban indokolják.

A kerület önkormányzata a legutóbbi képviselő-testületi ülésén teremtette meg a jogi kereteit annak, hogy a fővárosi egységesítéssel szemben a helyi igényekhez igazodó, rugalmas átállást valósítson meg – írta az ittlakunk.hu.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a készpénzes fizetés továbbra is elérhető marad, és az automaták számát kizárólag a mérhető használati adatok alapján csökkentik. Különösen igaz ez az egészségügyi intézmények, kórházak és más nagy forgalmú helyszínek környékére, ahol továbbra is jelentős azoknak a száma, akik nem mobiltelefonon, hanem a hagyományos módon rendezik a parkolási díjat.

A döntést konkrét pénzügyi adatok is alátámasztják. A kerület közlése szerint az automatákon keresztül évente több mint 200 millió forint parkolási díj folyik be, miközben az eszközök üzemeltetése és karbantartása éves szinten mintegy 35 millió forintba kerül. A számok alapján a készpénzes fizetési lehetőség felszámolása jelenleg nem indokolt.

Az újbudai modell fenntarthatóságát segíti, hogy a parkolóautomaták az önkormányzat tulajdonában vannak, üzemeltetésüket és karbantartásukat pedig a kerület 100 százalékos tulajdonú gazdasági társasága végzi.

Ennek köszönhetően a parkolási díjakból származó bevételek teljes egészében a kerületnél maradnak, és az újbudai közszolgáltatások finanszírozását, valamint a helyi fejlesztéseket szolgálják.

A cél az, hogy a digitális fizetési megoldások terjedése mellett azok az állampolgárok se kerüljenek hátrányba, akik továbbra is készpénzzel szeretnének fizetni.

A Fővárosi Közgyűlés még 2024 végén döntött a parkolási rendszer digitalizálásáról, amelynek értelmében július 1-jétől a legtöbb kerületben megkezdődik az automaták kivezetése és a készpénzes fizetés megszüntetése.

VIDEÓ: Az RTL Híradó beszámolója


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
BUDAPEST
A Rovatból
A szakadék széléről hozták vissza a Biodómot – ott voltunk a hosszú éveket csúszott átadáson
Bár az eredeti terveknek csak a töredéke valósult meg, ha azt nézzük, hogy kis híján az egész projekt ment a kukába, még így is jól jártunk. Ráadásul külön jegyet se kell váltani hozzá a normál állatkerti belépő mellé.


A Biodóm-projekt valószínűleg a budapesti Állatkert történetének leginkább félrecsúszott beruházásaként kerül be a történelemkönyvekbe. Pedig az eredeti elképzelésben volt potenciál: megeleveníteni a miocén kori Pannon-medence buja növény- és állatvilágát egy gigantikus, fényáteresztő búra alatt, amely a fagyos téli napokon is állandó trópusi klímát biztosít.

A 2010-es évek közepén indult, világritkaságnak szánt kezdeményezés azonban hamar igazi rémálommá vált: a költségek drasztikusan elszálltak, így a munka gyakorlatilag leállt, az időközben ellenzéki vezetésűvé vált főváros és a kormány pedig csak egymásra mutogatott. Előbbi nem tudott, utóbbi nem akart pénzt adni a folytatásra.

Az épület már elkészült külső acél- és fóliaszerkezete közben ott állt torzóként, a kötelező állagmegóvás miatt üresen is havi több tízmillió forintot felemésztve. Bár néhány időszaki kiállítást tartottak itt 2023 vége óta, amelyek összesen több mint 230 ezer látogatót vonzottak, az üzemeltetés ezek bevételeivel együtt is masszívan veszteséges volt. Bő másfél éve még az is felmerült, hogy az addigi veszteségeket benyelve inkább lebontják az egészet, de végül mégse hagyták veszni.

A teljes befejezéshez szükséges pénz ugyan továbbra sem állt rendelkezésre, az Állatkert viszont a tavalyi év többletbevételéből elkülönített 300 millió forintot, amit a Főváros kipótolt további 50 millióval, így hozták létre a most megnyíló látogatóteret.

Sós Endre főigazgató szerint az Állatkert 160 éves történetében eddig csak egyszer volt hasonló léptékű fejlesztés: az 1909–1912-es nagy átépítés, amikor a főkapu, a Pálmaház és a Nagyszikla is elkészült. Bár az a beruházás is az eredetileg tervezett költségek többszörösébe került (mai értéken kb. 50 milliárd forintba), ma már Budapest ikonikus örökségeként tekint rá mindenki. A cél az lenne, hogy a rossz emlékeket felülírva idővel a Biodómmal is ez történjen.

Beszédet mondott a megnyitón Karácsony Gergely is, aki felidézte, hogy 2019-es hivatalba lépésekor az egyik első probléma, amivel szembesült, a Biodóm volt: a grandiózus tervek mellől hiányoztak a befejezéshez szükséges források és a megfelelő előkészítettség.

A főpolgármester szerint az, hogy most mégis megnyílhat a tér egy része, az Állatkert munkatársainak elképesztő elkötelezettségét dicséri, akik „nem törődtek bele a rossz helyzetbe, és minimális pénzből is maradandót alkottak.”

Karácsony a szintén jelenlévő élő környezetért felelős miniszternek, Gajdos Lászlónak címezve arról is beszélt: reméli, az új kormány és a főváros együttműködve tudja majd továbbfejleszteni a komplexumot. Ezzel kapcsolatban egyelőre semmi konkrétum nem derült ki, Gajdos sem említette a beszédében, hogy szándékukban állna támogatni a projektet.

Feladat pedig volna még bőven, hiszen az eredeti tervekhez képest csak egy jóval fapadosabb verzió valósult meg: a jövőben lépésről lépésre szeretnék beköltöztetni ide az elefántokat és az oroszlánfókákat, utóbbiaknak kiépítve egy külön medencét, valamint egy hatalmas, 3 millió literes akváriumrendszert, ahova cápák kerülnének.

Az viszont, hogy legalább egy részét átadják végre, még mindig sokkal jobb kimenetel annál, mintha a projekt örökre az enyészeté lett volna.

A Városi oázis elnevezés különösen jól hangzik most, amikor napról napra dönt egyre pusztítóbb rekordokat a hőmérséklet. És szerencsére helytálló is: bár az átlátszó búrán ugyanúgy besüt a nap, belül abszolút kellemes 26-27 fok uralkodik. A látogatók valószínűleg már ennek is nagyon örülni fognak.

A most átadott rész alapterülete 1,4 hektár, ebből a beültetett felület 2950 négyzetméter. 1750 köbméter speciális termőtalajt használtak fel hozzá, ami körülbelül 60 kamionnyi földnek felel meg. Ebbe nagyjából 150 különböző trópusi és szubtrópusi növényfaj 10 ezer példányát telepítették.

Élő állatból egyelőre jóval kevesebb van: első körben alig 30 egyedet költöztettek be, többnyire olyan ritkább fajokat, mint a vadon szinte kipusztult bali seregély, a palawani pávafácán, a sarkantyús teknős és a luzoni kéregpatkány.

Van viszont egy csomó hatalmas, műanyag dinoszaurusz, amiket már egy korábbi kiállításon is meg lehetett itt nézni, és az állandó tárlatnak is részei lettek.

A kissé darabosan mozgó fejű, magnóról bejátszott üvöltést kiadó T-Rexet és társait nézve egyfajta temus Jurassic Park-élményem volt: sokkal jobb lenne helyettük több, nagyobb testű élőlényt látni ebben a térben, de ugye a pénzhiány. A gyerekek mindenesetre biztosan imádni fogják ezt is.

A legimpozánsabb rész az a 14 méter magas vízesés, amit a sajtó jelenlétében Gajdos, Sós és Karácsony indítottak el egy hatásvadász piros gomb megnyomásával. Az előterében elhelyeztek egy hintás szelfipontot, amihez hasonlót eddig főleg influenszerek Maldív-szigeteki Insta-posztjaiban láthattunk, de most már nekünk is van ilyenünk.

A most átadott terület felső emeleti sarkában egy kávézó is helyet kapott, ahonnan tényleg látványos letekinteni.

Abban ugyan nem vagyok biztos, hogy ha visszamehetnének az időben, az Állatkert mostani vezetése az azóta történtek fényében is belevágna a projektbe, de valószínűleg így is eléggé megkönnyebbültek most, hogy kármentésként kihozták belőle, amit lehetett.

Ha pedig hozzávesszük, hogy külön jegy helyett a normál állatkerti belépő érvényességét terjesztik ki mostantól ide is, a látogatók mindenképp csak nyertek vele.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

BUDAPEST
A Rovatból
Így lett egy romkocsmából Budapest legnagyobb szórakozóhelye – megnéztük, milyen ma az Instant-Fogas
Aki valaha bulizott Budapesten, jó eséllyel járt már az Instantban, a Fogasban vagy legalább hallott róluk. Az elmúlt közel két évtizedben azonban nemcsak a város változott sokat, hanem ezek a helyek is. Visszanéztünk oda, ahol generációk szórakoztak, és megnéztük, milyen élményt nyújt ma az ország legismertebb romkocsma-komplexuma.


Az Instant-Fogas Komplexumba megszámlálhatatlan hazai és külföldi bulizó tette már be a lábát az elmúlt években, és szántotta fel az 1200 négyzetméternyi táncteret. A főváros egyik legismertebb és legnagyobb szórakozóhelyét nemcsak a központi elhelyezkedése teszi népszerűvé. A hat különböző zenei térnek köszönhetően szinte mindenki megtalálja benne a saját világát, miközben a szürreális romkocsmahangulat, a szabadtéri kert, a teraszok és a különleges installációk önmagukban is élményszámba mennek.

Mi most azt néztük meg, milyen ma Budapest legendás partybirodalma, és közben óhatatlanul előkerültek azok az emlékek is, amelyek még a régi Instanthoz kötnek.

Vissza a kezdetekhez

2008-ban két nagy dolog történt az életemben: kirepültem a fészekből és Budapestre költöztem, valamint ugyanazon a napon megnyitott az Instant, ahol természetesen meg is ünnepeltük ezt a jeles eseményt a lakótársaimmal. Nem ez volt az első romkocsma a városban, a Szimpla már évek óta kulthelynek számított akkoriban. Az Instant azonban valami egészen más volt. Több volt, mint egy kocsma.

Amikor indult, az egész hely nagyjából úgy nézett ki, ahogyan egy bontás előtt álló bérháznak ki kell néznie. És pont ettől volt zseniális. Nemcsak felismerhetők voltak a korábbi lakások nyomai, hanem egy komplett fogászatot is találtunk a helyiségek között az otthagyott fogorvosi székkel együtt. A vendégek rendszeresen beleültek, söröztek benne, és teljes természetességgel beszélgettek egy szocreál romklinikán.

A kedvenc helyiségem a „konyha” volt. Azért hívtuk így, mert tényleg egy otthagyott konyha volt: kredenc, mosogató, asztalka, minden a helyén maradt. Az ablakokat ugyan beépítették, de olyan világítást kapott a tér, hogy úgy tűnt, mintha odakint még mindig sütne a nap. A fejjel lefelé berendezett szoba, a furcsa installációk és az egész hely bohém, már-már pszichedelikus hangulata olyan érzést adott, mintha néhány száz fiatal egyszerűen birtokba vett volna egy romos bérházat, és időnként lejárna a pincébe bulizni.

Lényegében mondjuk erről is volt szó. És már sosem tudom meg, hogy csak a nosztalgia beszél-e belőlem, de akkoriban, ha nem az Instantban voltunk, valahogy hiányzott. Olyan hely volt, ami nem egyszerűen egy esti programot jelentett, hanem egy külön világot, ahová újra és újra vissza akartunk térni.

Amikor Budapest romkocsma-nagyhatalommá vált

2009-ben egy másik romkocsma is bontogatni kezdte a szárnyait az Akácfa utcában. Az épületben talált régi fogorvosi cégér után a Fogas nevet kapta, és hasonlóan mozgott a kiállítótér–művésztelep–romkocsma tengelyen, mint az akkori Instant. A két hely ugyan külön világ volt, de együtt már azt az érzést keltették, hogy Budapest végérvényesen felkerült a romkocsmák térképére.

Ekkoriban kezdtük úgy érezni, hogy hivatalosan is romkocsma-nagyhatalommá váltunk.

Mindeközben a közelben, a Zichy Jenő utcában egy kis rock kocsma is elindult: a Robot. A helyet a Supernem frontembere, Papp Szabi és barátai üzemeltették, és bár akkor még senki sem gondolta volna, a történetük később ugyanúgy összefonódott az Instantéval és a Fogaséval.

Akkoriban ezek még külön helyek voltak, saját törzsközönséggel, saját hangulattal és saját történettel. Ma már érdekes visszagondolni rá, hogy néhány utcányi távolságon belül születtek meg azok a helyek, amelyek később Budapest egyik legismertebb szórakozónegyedének alapjait adták.

A baglyok, a nyúlfolyó és a legendás vaddisznógömb

Addigra bejártam a világot egy óceánjárón, és mire hazatértem, egy teljesen új Instant fogadott. Ekkor született meg az a mesebeli erdőtematika, amelyet ma már szinte mindenki ismer. Megjelentek a szürreális lények, a baglyok, a különös installációk és a „nyúlfolyó”, ahogyan én neveztem a nagyterem fölött végigfutó, egymás után rohanó nyulak hosszú sorát.

És persze megszületett a magyar romkocsmatörténelem talán legikonikusabb tánctere is: a Vaddiszkó. A hely fölött forgó vaddisznó alakú diszkógömb egyszerűen elvitte a show-t. Megszámolni sem tudom, hány külföldi és magyar ismerősömet rángattam fel azért, hogy megmutassam nekik a világ valószínűleg egyetlen vaddisznó-diszkógömbjét. Nem nagyon volt olyan vendégem, aki ezt megúszta volna.

Volt azonban valami más is, amit ekkor kezdtem el észrevenni. Az Instantnak volt egy illata.

Ma már azt mondanánk rá, hogy signature scent, de akkoriban csak azt vettem észre, hogy az új helyszínen is ugyanaz a hangulat fogad, mint korábban. És valahányszor megéreztem, azonnal felszálltam egy nosztalgiavonatra. Furcsa dolog ez, de aki sok időt töltött ott, valószínűleg pontosan érti, miről beszélek.

Amikor mindenki azt hitte, vége

2015 környékére az Instant az ország egyik legismertebb szórakozóhelyévé vált. Sokan attól tartottak, hogy a siker majd megváltoztatja, hogy elveszíti azt, amiért megszerettük, és idővel ugyanarra a sorsra jut, mint annyi más népszerű hely. Valahogy azonban ez soha nem történt meg. Az Instantnak más útja volt.

Aztán 2017-ben mégis úgy tűnt, hogy véget ér a történet.

Egy hotel jelentkezett be az épületért, a régi Instantot lebontották, és az ország jelentős része úgy gyászolta a helyet, mintha egy közeli ismerőst veszített volna el. Véget ért egy korszak. A helyén később felépült a Hard Rock Hotel, ami önmagában is menő lett, de bennem azóta is ott motoszkál a gondolat, hogy egy ikonikus budapesti helyszín tűnt el akkor.

Vagy legalábbis akkor még ezt hittük, a történet ugyanis nem ért véget.

Az Akácfa utcában nyitott meg az új, jóval nagyobb komplexum, ahol az Instant és a Fogas összeköltözött.

Később csatlakozott hozzájuk a legbékésebb helyszín, a Liebling, a rockszíntér fontos szereplője, a Robot, a latinos és kubai hangulatot hozó Frame, és a friss zenéket játszó Unterwelt.

És egyszer csak létrejött valami egészen új. Egy olyan szórakoztató komplexum, amely egyszerre romkocsma, klub, koncerthelyszín, találkozóhely és városi látványosság. Egy igazi romkocsma birodalom.

És milyen ma az Instant-Fogas?

Fura kérdésnek tűnhet, mert a név mára szinte egybeolvadt Budapesttel. Nem egy külföldi film utal rá vagy használja háttérként, és szerintem nincs olyan belvárosi lakos, aki ne igazított volna már útba legalább egyszer egy tanácstalan legénybúcsús társaságot, amikor az Instantot keresték.

Sokáig nekem is az volt az érzésem, hogy a hely talán túlságosan „elkülföldiesedett”. Aztán rájöttem, hogy valójában nem erről van szó. Ezek a helyek ugyanúgy a mieink maradtak, egyszerűen annyira jók lettek, hogy a világ minden tájáról kíváncsiak rájuk. Kicsit olyan ez, mint a Budai Vár. Attól, hogy sok a turista, az élmény nem lesz kevesebb. Sőt.

Lehet, hogy ezzel nem mindenki ért egyet, de én szeretem, ha egy helyen sok a külföldi. Kicsit olyan érzés, mintha nyaralnánk, csak nem kell hozzá hazautazni sehonnan. Mindenki önfeledten szórakozik, és ez ragadós.

Az Instant-Fogas ma már jóval több, mint egy romkocsma.

A Budapest legendás szórakozóhelyeinek összefonódásából létrejött komplexum minden nap este 6 órától egészen reggel 6-ig várja a vendégeket, és méreteit tekintve is nehéz hozzá hasonlót találni a városban.

Az Akácfa utcai helyszínen egy elvarázsolt, szinte végtelennek tűnő partylabirintus alakult ki, ahol egymást követik a különböző hangulatú terek, udvarok, átjárók és tánctermek.

Találunk benne csendesebb sarkokat és zsúfolt tánctereket is. Nem is egyet hanem hatot, összesen mintegy 1200 négyzetméternyi tánctérrel. A különböző helyszínek más-más hangulatot képviselnek, így ugyanazon az estén teljesen eltérő zenei világok között lehet vándorolni anélkül, hogy az ember elhagyná az épületet.  A régi legendás arculati elemek átköltöztek az új helyre, de rengeteg új részlet is került melléjük. Őszintén szólva külön tárlatvezetést lehetne tartani azoknak, akik végig akarják nézni az összes installációt és apró részletet.

És akkor még nem beszéltünk a különböző zenei stílusokról, a pultok kínálatáról, a nyitott és zárt terekről vagy a föld alatti labirintusszerű részekről, amelyek együtt rakják össze ezt a hatalmas szórakozóhelyet.

Egy hely, amely újra beszippantott. Mi ezúttal nem bulizni érkeztünk, másnap korán kellett kelni. Ennek ellenére már a felfedezés közben is remekül szórakoztunk. Aztán csak legurult egy Unicum is, és egyre inkább azt éreztem, hogy a hely ugyanúgy kezd magába szippantani, mint régen. Főleg akkor, amikor újra megláttam a vaddisznógömböt.

Ma már nem egy kis, fülledt szobában szórja a fényt, hanem egy hatalmas udvar fölött, de ugyanúgy tökéletesen működik.Ha valaki korábban érkezik, szinte biztosan nem kell sorban állnia a pultoknál, és ilyenkor egészen más arcát mutatja a hely. Lehet sétálni, nézelődni, felfedezni. Később pedig fokozatosan átalakul, és szinte fesztiválhangulat költözik az épület falai közé.

Nem tudom kijelenteni, hogy ez pontosan ugyanaz az Instant, ugyanaz a Robot vagy ugyanaz a Fogasház, amelyet évekkel ezelőtt megszerettünk. Együtt valami még nagyobbá váltak: Budapest éjszakai életének egyik legizgalmasabb, legszínesebb és legnehezebben megunható helyévé.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

BUDAPEST
A Rovatból
Képgaléria: Ilyen csodálatos az Országház kupolája és lépcsőháza – ritka lehetőséget kapott egy fotós
Harcz Balázs Dániel sorra járja hazánk gyönyörű épületeit, hogy megmutassa, milyen szépségeket rejtenek. Nagy kedvencei a folyosók, belső terek, kupolák, a finom részletek. Most a Parlament néhány különlegességét mutatja meg.


Az épületek szerelmese Harcz Balázs Dániel, aki sorra járja a gyönyörű középületeket, lakóházakat, hogy megörökítse szépségüket - kint és bent is. Külön engedéllyel jutott be az Országházba is, az ott készített fotókat pedig most megosztja veletek is.

„Az Országházban bármerre néz az ember, páratlan látvány tárul a szeme elé. Nem véletlenül szokták a világ egyik legszebb épületeként emlegetni.

Nekem fotósként a kapualjak, lépcsőházak (különösképp a csigalépcsők), a korlátok, gangok, homlokzatok, mennyezetek és egyéb építészeti elemek, az épületbelsők a specialitásom, és az Országházban ezek valóságos tárháza rejlik. Főleg a folyosói ihletnek meg minden alkalommal, amelyek egészen egyedülállóak.

A most bemutatott válogatásban lévő képek közül a Kupolateremben lencsevégre kapott látvány fogott meg leginkább. Az úgynevezett look-up fotók a kupolabelsőt mutatják. Most nyílt alkalmam először a kupolaterem lefotózására.

A díszlépcsőházban szabadon mozoghattam, aminek köszönhetően több irányból és szögből is meg tudtam örökíteni”.

A fotósnak tavaly egy albuma is megjelent. Erről azt mesélte: „Tavaly ősszel jelent meg Szédületes Budapest címmel első könyvem (Corvina Kiadó), mely 210 budapesti fotómat mutatja be Lackfi János szórakoztató verseivel fűszerezve, melyeket a fotóim ihlettek. Ebben is szerepel pár fotóm az Országházról. Nem csak belső fotók, hanem pocsolyatükröződéses fotóm is.”

A fotózás szakmai titkairól is beszélt: „Eddig háromszor volt alkalmam az Országházban fotókat készíteni. Egyre jobb felszereléssel, egyre kifinomultabb technikával, egyre ügyesebben és gyakorlottabban... Legutóbb pár napja jártam ott fotózni a Nikon full-frame gépemmel és a Sigma Art 12 - 24 mm-s objektívemmel, amellyel nagylátószögű felvételeket tudok készíteni (főleg épületbelsőkről).”

Az eredményt pedig itt láthatjátok:

Képgaléria: Országház

(A fotókért kattints a képre)

További képek a fotóstól: ITT nézhetők meg


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk