Így pusztul le az egyik legforgalmasabb budapesti pályaudvar
Magyarországon a projektátadás, ünneplés, propaganda, kiüresedett utóélet üzemi négyszögben egyelőre jelét sem látni annak, hogy lenne új a nap alatt. Csilliárdokért megépítünk vasutat, metrót, elkerülő utat, kiszolgáló létesítményeket, aztán többnyire hagyjuk lerohadni az egészet.
Hivatásos ünneplők, cinikus kormánytagok, önelégült hivatali vezetők, csillogó szemű cégvezérek ragadják ki üdvözült állapotban a másik kezéből a szabóollót, hogy elnyiszálják a nemzetiszín szalagot, stafétában váltják egymást a kormányközlöny sajtó mikrofonállvány riporterei előtt, és ahogy az utolsó fekete Škoda Superb is eltűnik a nagy fegyvertény közelében lévő sarok mögötti kanyarban, meg is kezdődik a feltartóztathatatlan enyészet.
Ennek az 5–6. peronon szerencsétlenkedő órának a működése jellemzi a legjobban az tehetetlenséget. Hónapokig mutatott a kelleténél egy órával kevesebbet, szerencsére van elég időjelző a pályaudvaron, a dezinformálás miatt utas feltételezhetően nem járt pórul. De mégis, az ég szerelmére, ez egy vasúti pályaudvar! Egy hete aztán egy jólelkű törődő szigetelővel átszalagozta az egészet, nem ér!
Az óra másik, végpont felé fordított fele azonban pontos, igaz, a peron ezen végében a madár sem jár. Bátortalan javaslat, ha már javítás, mint olyan, nem merült fel: mi lenne, ha megfordítanák az órát (két csavar rögzíti), és az utasoknak mutatná a helyes időt, a senki földjének meg az érvénytelent?
A berhálás honi ékköve a metró táblájának a felerősítése. Azzal oldották meg, ami a raktárban kallódott. A vágány számát jelző tábla konzolja még kompatibilis a hengerhez, a metrósé viszont nem. Több tucat méternyi, passzentos fémszalag ölel körül pillért pályaudvar szerte. Külön felhívjuk a figyelmet a rögzítés másik módjára: a mester stafnit illesztett a nútba, ahhoz csavarozta a táblát
Hála a virágot ültetőknek, de komolyan, hiszen rendszeresen locsolják is a petúnia, lobélia, verbéna növénytársulást. A virágokat azonban egy, korábban szemetesként funkcionáló tartányba ültették. Következmény: hiába van a peronon kijjebb egy másik tartány, odáig már nem poroszkál el a kedves utas, hanem a szűk kapacitású, a mozgólépcsőhöz legközelebb lévő szemetesbe próbál betuszkolni staniclit, üdítős és a sörös palackot, egyebet – amíg tudja. Kábé délig még istenes a helyzet, de estére már tele van a peron hulladékkal
A virágosítást jövőre ebbe a tartányba javasoljuk elvégezni, összességében jobban járunk. Bár a kertészet kevésbé lesz szem előtt, a kifötört szemét nem rondít bele az összképbe
Az épített értékek hanyatlásának a látványa önkéntelenül is kényelmetlen érzést kelt a szemlélőben, akinek rohantában talán nem is tudatosodik, miért hatalmasodik el rajta időről időre diszkomfort. Hát azért, amit a Solymár határában álló, a közelmúltban átadott körforgalom közepén lát, ott már csak láncfűrésszel lehet letarolni a spontán fásszárúvá kérgesedett, két méter magas dudvát. Meg azért, amit például mostani képriportunk helyszínén, Kelenföldön tapasztal.
Annyi lerohadás, kosz és elhanyagoltság közepette már nem pendíti meg a fájdalomküszöböt egy újabb rohadás, kosz és elhanyagoltság, ám tudat alatt érzi, itt valami nagyon nincs rendben.
Mozgólépcső az aluljáróból a peronokhoz. Amióta átadták, nem valószínű, hogy letakarították. Letűnt korok mesterségének fogásait adjuk közre: rongyot, szivacsot határozottan megragad, vödörnyi, PH-semleges tisztítóanyagot tartalmazó folyadékban megmerít, kicsavarint. Lépcsőn fokról fokra haladva, körkörös és hosszanti mozdulatokkal lepedékkel fertőzött fémfelületet megtisztít. Szükség (makacs szennyeződés) esetén műveletet ismételten elvégez. Hajrá!
Ez a fajta stencilezett, celluxozott, A4 méretű hirdetménytömeg az ország rákfenéje, az igénytelenség csimborasszója, az evolúcióról való lemondás lakmuszpapírja. Kelenföldön van kifakult verzió is: ha már nem olvasható, nyomtatunk egy másikat. Üssék be a keresőbe, "dohányozni tilos!", és a képeknél nézzék meg, hány, igényes megoldás kínálkozik a printelt ánégyes helyett...
A 3–4., és az 5–6. vágányhoz tartozó peronon összesen négy ilyen üveglap törött. Van, amelyik már hónapok óta élvezi a hevenyészett körülkerítés nyomatékmentes biztonságát. Időnként néhány szaki szokott morfondírozni fölöttük (szakállvakarás), aztán minden marad a régiben
Nem belebotlani, balra tartani! Kelenföld pozitív: a liftek funkcionálisak, rendre működnek
Le van szarva... Galambok műve az aluljáró Volánbusz-telep felé eső végében
Hátulról még jobbanSzóval, nálunk az átadással gyakorlatilag lezárul egy beruházás. A karbantartás szót már hosszú évekkel ezelőtt kitörölték a szervezeti és működési szabályzatokból, ahol meg még lenne hajlam rá, ott vagy link a munkaerő, vagy pénz nincs rá.
Hogy a kelenföldi négyes metró végállomás–vasúti pályaudvar összefonódás következetes leharcolása kinek a lelkén szárad, valójában édesmindegy – ám a fingszag, amit ez az egész, országos nemtörődömség áraszt, már egyáltalán nem az.
Ez már guano!
Az MPL postacsomagosok már reagáltak a fertőzöttségre, termináljuk tetején ott a galambriasztó drót!
Meredeznek
Meredeznek
A legjobb arc az aluljáróban. Az ámbitusa sem hétköznapi, ráadásul nem is a Petőfi rádió zenéit játssza. Általában tíz óra körül már kint van a placcon, aztán szünet, majd délutánonként visszatér
Ide kötik majd be az idegesítően lassú tempóban készülgető, a beszántott sínek helyén épülő P R parkoló lejáróját
Részlet, így néz ki most a leendő parkoló. Utasításba adták volna, hogy ráérnek 2018 tavaszára elkészülni vele?
Kattints a megosztásra, ha úgy gondolod, másokat is érdekelhet a cikk!!
