Hogyan lett Budapest egyik jelképéből Fogpiszkáló?
Felhőkarcoló bármelyik nagyvárosban lehet, Fogpiszkáló viszont egyedül Budapesten „szurkálja az eget” – itt rögtön kettő is. Két különleges építményről van szó, mindkettő története a mai Hősök teréhez kapcsolódik. De hogy miről is van szó pontosan? Budapest ABC rovatunkban ezt is elmeséljük.
A történet egy szó szerint is átütő felfedezéssel kezdődik, ugyanis 1877-ben Zsigmondy Vilmosnak sikerült hévizet találnia a mai tér közepén. Néhány évvel később a Városligeti Bizottmány egy karcsú díszkút felállítását rendelte meg, amely méltó dísze lehet a forrásnak. A célra kiszemelt építész pedig nem más volt, mint Ybl Miklós, aki ekkorra már nem csak az általa tervezett palotákkal, villákkal, kastélyokkal és az Operaházzal aratott sikereket, de diszkútépítésben is szerzett tapasztalatot. Ő alkotta ugyanis a Kálvin téren felállított Danubius kutat. (Ma az Erzsébet téren látható az újraépített kút.)
Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.133 Fotó: Klösz György
Ybl a Városligetbe egy teraszos építményt tervezett. A Gloriettre két lépcsősoron keresztül lehetett feljutni, tetejére pedig egy öntöttvas zászlórudat emeltek.
A pesti belvárosból a Városliget felé kocsikázók messziről azonban az egész alkotásból egyedül a vékony, 24 méter magas zászlórudat látták, ami ebből a távlatból komikusan hatott számukra.
Természetesen nem kellett sok idő hozzá, hogy a pesti aszfalthumor gúnynevet aggasson az építményre. A háromemeletes bérház magasságába nyújtózó zászlórudat a köznyelvben csak fogpiszkálóként emlegették. Mire azonban a kortársak többé-kevésbé hozzászoktak volna a Sugárút végén meredező Fogpiszkáló látványához, a téren újabb építkezések kezdődtek. Alig több, mint tíz év elteltével, 1896-ban itt állították fel a millenniumi kiállítás bejáratát, a díszkút helyére pedig az Ezredéves Emlékmű felállítását tervezték. A Gloriettnek tehát mennie kellett. 1898-ban a Széchenyi-hegyre helyezték át, az egykori kút kilátóvá avanzsált. (Az artézi forrás helyét ma egy fém fedőlap jelzi a téren.) A Gloriett zászlórúdja is megvan még, bár a környező magas fák közül már kevésbé tűnik ki. A város első Fogpiszkálóját egy könnyed túrázással összekötve ma is bárki felkeresheti.
Ha érdekelnek még ehhez hasonló történetek, hogy miként nézett ki Budapest egykor és hogyan alakult ki a mai városkép, szeretnéd tudni milyen történeteket mesélnek el egyes épületek és hol találsz rejtett kincseket, akkor az ImagineBudapest sétáit neked találták ki. Több tucat séta közül válogathatsz, a barangolások közben pedig feltárul előtted Budapest ismeretlen arca. A sétákról bővebben itt olvashatsz.
A Fogpiszkáló ugyan elköltözött, de a név ott maradt a Városligetben, mégpedig a már említett Millenniumi emlékműnek köszönhetően. A városvezetés 1895-ben Zala Györgyöt és Schikedanz Albertet bízta meg a tervezésével, a kivitelezésre öt évet adtak. A művészek hozzá is kezdtek a munkához. Zala a Nyugati pályaudvar raktárhelyiségből átalakított műhelyében két évig dolgozott Gabriel angyal szobrának elkészítésén. Ez alatt az idő alatt a szobor talapzatául szolgáló, 36 méter magas oszlop is elkészült. Az ekkoriban szokatlanul magas oszlop a Mérnöki Hivatal szakembereiben némi aggodalmat keltett – attól tartottak, hogy egy nagyobb szélvihar elsodorhatja az egészet. 1897-ben ezért rendkívül magas hidraulikus nyomásnak tették ki az építményt.
Forrás: Fortepan / Antal Dániel
A tesztelés után szigorú feltételeket szabtak: az oszlopot tartósabb anyagból újra kellett építeni, és egy vasrúddal kellett megerősíteni az egészet. Az építkezések alatt a teret deszkapalánkokkal kerítették körbe, a kíváncsiskodók semmit sem láthattak a készülő alkotásból. Egyedül az angyalt tartó oszlop emelkedett a palánkok fölé. A látványról a Fogpiszkáló emléke jutott a pestiek eszébe, úgyhogy ez az építmény megörökölte a Gloriett zászlórúdjának gúnynevét. A kortársak egyúttal arról is legendákat kezdtek gyártani, hogy mit is rejthetnek a magas palánkok. A legtöbben kukoricaültetvényre gyanakodtak. Őket a Tolnai Világlapja tényfeltáró cikke nyugtatta meg: aggodalomra semmi ok, kukorica helyett mindössze némi gaz veszi körbe a félkész emlékművet.
Az oszlopot díszítő angyal szobra időközben elnyerte a Párizsi világkiállítás nagydíját. A magasban azonban a közönség nem tudta megcsodálni a szobor finom kimunkáltságát, alulról nézve pedig úgy ítélték, leginkább egy cserebogárra hasonlít. Ez a hasonlat sikert aratott, a név rajta ragadt a Fogpiszkáló tetején álló angyalon.
Az emlékmű a tervezett öt évnél végül jóval később, csak 1929-re készült el teljesen, 1945 után pedig újabb változtatásokon esett át. Az eltelt idő alatt a Fogpiszkáló és a Cserebogár Budapest egyik ikonikus műemlékévé vált.