SZEMPONT
A Rovatból

Évekig cikizték a tanárai, mégis lediplomázott a diszlexiás fiú

Eleinte még segítették a tanárok, középiskolában már inkább megnehezítették a dolgát.


Danit másodikos korában diagnosztizálták diszlexiával és diszgráfiával. Általános iskolában még sokat segítettek neki, a gimnáziumban viszont úgy érezte, sok tanár inkább csak megnehezítette a dolgát. Volt olyan óra, amikor négy egyest kapott, máskor az egész osztály előtt gúnyolták ki. Kettesekkel volt tele az ellenőrzője, az érettségije mégis nagyon jól sikerült. Mióta átvette a földrajz szakos diplomáját, aggódó anyukák százai kérik a tanácsát: mihez kezdjenek sajátos nevelési igényű gyerekükkel?

Átvettem a diplomám.

Különösen nagy élmény volt ez diszlexiával, diszgráfiával együtt élő hallgatóként megszerezni. Külön köszönöm családomnak barátaimnak a támogatást, nélkülük egészen biztosan nem sikerült volna. Köszönöm általános iskolai környezetismeret tanáromnak aki soha nem hitt bennem, ezzel elindítva a pályán. Köszönöm azoknak középiskolai tanáraimnak is akik kinevettek és megszégyenítettek, “soha nem leszek arra képes mint más diákok”. Ezzel is szeretnék üzenni minden Saját Nevelési Igénnyel élő társamnak és családtagjaihoz.

Egyes tanárok, szülők szerint mi ténylegesen idióták vagyunk és az agyunk nem képes felfogni azt amit egy “átlagos” diáké. Mi sem állhat messzebb a valóságtól. Az SNI-s gyerekek nem degeneráltak, nem retardáltak, csak sajátos a tanulási igényük. Egyetemen már csak egy hallgató leszünk, olyan mint mindenki más. Sokszor el is felejtettem, hogy diszes vagyok. Ezáltal is mindenkit bíztatva a továbbtanulásra.

Kitartást!

Mióta Simon Dániel egy fotó kíséretében posztolta ezt a szöveget a Facebookra, alig győz válaszolni az üzenetekre. “Egyik nap este kilenckor kezdtem olvasni őket, és éjjel egykor álltam fel a gép elől. Regényeket írnak, én pedig próbálok mindenkinek részletesen válaszolni” – mondta Dani, aki csak meg akarta mutatni az ismerősei közt levő sajátos nevelési igényű (SNI-s) diákoknak, hogy akár belőlük is lehet valaki. “Édesanyámnak nagyon tetszett a szöveg, ezért megkért, hogy állítsam át nyilvánosra, hadd tegye közzé a saját falán. Onnantól kezdve minden megbolondult, most majdnem tízezer megosztásnál tart”.

Főleg szülők és nagyszülők panaszkodnak neki arról, hogy kilátástalannak érzik az SNI-s gyerekük jövőjét. “Azt látják, amit én is tapasztaltam: a tanárok egy része nem képes kezelni a problémát, inkább fogyatékosnak tekinti a gyereket, mintha fizikailag képtelen lenne megtanulni az anyagot, pedig egyszerűen több időre lenne szüksége. Sokan a tanácsomat kérik, hová érdemes segítségért fordulni”.

“Közhelyesen hangzik, de mindenkinek elmondom, hogy ne adják fel, küzdjenek, és tűzzenek ki célokat maguk elé. Nekem is akkor lett könnyebb, amikor végre elhatároztam, hogy a földrajzzal szeretnék foglalkozni. Ha az ember tudja, mi felé halad, sokkal könnyebben veszi az akadályokat”.

Dani sok megpróbáltatáson és kudarcon átesett, mire egyáltalán gondolkozni kezdett volna a továbbtanuláson. Az ellenőrzőjét megtöltő egyesek és kettesek alapján ez sokáig nem is tűnt reálisnak. “Egész életemben alig kaptam pozitív visszaigazolást. Nem mondták, hogy ‘ez igen, ügyes vagy, gratulálok’, inkább kegyelemketteseket adtak”.

Nem lesz belőled semmi

Második osztályban világossá vált, hogy Dani olvasásból és írásból gyengébben teljesít az átlagnál. Felcserélte a betűket, nehezen értette meg a nyelvtani szabályokat, sok helyesírási hibát vétett. A diszlexiát és a diszgráfiát csak fejleszteni lehet, teljesen megszüntetni soha. “Nemrég ebédelni mentünk a nagymamámmal, aki elfelejtette magával hozni a szemüvegét, ezért felolvastam neki az étlapot. Ilyenkor észre sem veszem, hogy ‘bé’ betű helyett “dét’ mondok. Régebben ez nagyon gyakori volt, de ma is sokszor előfordul”.

Danival hamarosan logopédus kezdett foglalkozni. “Fejlesztő gyakorlatokat végeztünk, máshogy olvastunk, mint az iskolában. Sokan azt gondolják, hogy egy diszlexiásnak többet kell olvasnia, pedig nem ezen van a hangsúly, inkább a módszeren. Hetente foglalkozott velem egy másik szakember is, akivel hasonló gyakorlatokat csináltunk. Nagyon sokat segített”.

A nehézségek ellenére Dani szerette az általános iskoláját, ahol végig közepes és jó jegyei voltak, ráadásul úgy érezte, a tanárok és az osztálytársai is elfogadják őt. Az egyetlen rossz általános iskolai élménye ahhoz a tanárához kötődik, akit a Facebook-posztjában is megemlített.

“Negyedikes-ötödikes koromban közölte, hogy nem lesz belőlem semmi. De ez nem a diszlexiám és a diszgráfiám miatt volt, másokban sem hitt. Ő intézte el, hogy ne csak a pozitív véleményeket halljam meg, hanem a negatívakat is. Finoman szólva sem kedveltük egymást, és meg akartam mutatni, hogy igenis lehet belőlem valaki”.

Ez az eset akkoriban kivételesnek számított, és Daninak fogalma sem volt, hogy a középiskolában még több, ehhez hasonló élmény vár rá. Amikor hatodikban úgy döntött, felvételizni fog Szeged egyik hatosztályos elitgimnáziumába, az általános iskolai tanárai különórákon segítettek neki, hogy biztosan minden jól menjen a felvételin.

Na mi van, diszeském?

Dani ebben a jó nevű iskolában kezdte a következő tanévet, és hamar kiderült, hogy a tanárok egy része egyáltalán nem elfogadó a tanulási nehézségeivel. A számonkéréseknél alig-alig kapott könnyítéseket, pedig már az is sokat jelentett volna, ha nyelvórán nem írásban, hanem szóban kérdezik ki a szavakat. Sőt, a diszlexia sokszor inkább szitokszónak számított. “Amikor egy osztálytársam olvasott egy szöveget, és eltévesztett egy szót, a tanár elkezdett röhögni: ‘na mi van, diszeském?’ Pedig ő nem is volt diszes”.

“Középiskolában is volt kötelezően előírt fejlesztésem, amit egy ideig szintén egy erre kiképzett szakember tartott. Erre többen jártunk, volt például egy diszkalkuliás és egy hallássérült diák is. Aztán rábízták egy tanárra, akin látszott, hogy egyáltalán nem érdekelte, teherként élte meg az egészet. Az első órák egyikére behozott rengeteg régi dolgozatot, arra kért minket, hogy gyúrjuk őket galacsinokba, aztán odarakott egy kukát, hogy dobjuk bele őket. Azon versenyeztünk, hogy ki tud többször betalálni. Egyáltalán nem érdekelte, mi lesz a diszesek fejlesztésével”.

Szerencsére azt megengedték neki, hogy a latin mellett csak angolul tanuljon, a társaival ellentétben nem kellett még németet vagy olaszt is választania. “Megkaptam a felmentést, de nem első próbálkozásra. Pedig szerintem itt nem az iskolának kellene mérlegelnie, hiszen azt már elvégezték a szakemberek, akik diagnosztizáltak”.

Ahogy telt az idő, Dani jegyei egyre csak romlottak, volt olyan óra, amikor négy egyest kapott. “Az egyik tanárunk azt vallotta, hogy az egyesért is meg kell dolgozni, ezért bevezette a ‘dupla egyes’ kategóriát. Simán előfordult, hogy egy órán kétszer feleltetett, és össze lehetett szedni a négy egyest”. Ez a tanára például nem volt hajlandó elengedni a írásbeli számonkérést, mert úgy gondolta, “az ember nem ember, ha nem tud írni”. Igaz, hajlandó volt olyan tananyagot kérdezni tőle, amit könnyebben meg tudott tanulni kettesre. “Ez olyan tantárgy volt, amiből rengeteg szabályt kellett volna megtanulni, és nekem nagyon nem ment” – mondta Dani, de nem akarta pontosítani, melyik tárgyról van szó, mert utólag senkire sem szeretne ujjal mutogatni.

Csak utólag tudta meg, de nyolcadikos korában az egész tanári kart összehívták a problémásabb diákok miatt, hogy eldöntsék, maradhatnak-e az iskolában. “Rettentően sok tanár gondolta, hogy nincs ott keresnivalóm, de végül a többség az osztályfőnököm beleegyezésével azt mondta, hogy maradjak. Akkoriban nem tudtam, hogy ennyire utálnak. Szerintem nyűgnek érezték, hogy foglalkozzanak velem. Nem voltam átlagos, kilógtam a sorból. Ez plusz időt igényelt volna, amiért fizetést sem kaptak”.

Bár néhány más, szintén tanulási nehézséggel küzdő diák elment az iskolából, Dani végig maradni akart. “Főleg az osztályközösség miatt. Amilyen nehezen kezelte az iskola a tanulási nehézségemet, olyan jó közösséget építettek. Körbetekertük a Balatont, vízitúrára mentünk, és ezekért csak köszönettel tartozom” – mondta. Ráadásul az osztálytársai nem támogatták a piszkálódó tanárokat sem. “Amikor egy tanár elkezdett viccelődni a diszlexiásokon és diszgráfiásokon, nem nevettek vele együtt. Érezték, hogy ez nincs rendben”.

Készen álltam rá, hogy átlagos legyek

A bukást ugyan sikerült elkerülnie, a sok kettes miatt mégis ijesztőnek tűnt a közelgő érettségi. Dani attól tartott, hogy nem sikerül majd átmennie, ehhez képest nem is kapott négyesnél rosszabb jegyet. “Ennek két oka volt. Egyrészt magyarból, történelemből és angolból sem kellett írásbeliznem, helyette két tételt húztam a szóbelinél. Szóban ki tudtam teljesedni, töriből 89 százalékot kaptam, pedig korábban nem is volt hármasnál jobb jegyem. Másrészt ami ebben az iskolában kettes volt, az máshol simán 3-as vagy 4-es lett volna”.

Az is segített, hogy 16-17 éves korában Dani erősen érdeklődni kezdett a földrajz iránt, amit a kedvenc tanára tanított. “Elkezdett érdekelni a világ, és tudatosult bennem, hogy a sok kudarc ellenére sem szabad elutasítanom a tanulást. Az utolsó évben már biztos voltam benne, hogy egyetemi szinten szeretnék foglalkozni ezzel”.

Így aztán Dani a Szegedi Tudományegyetem földrajz szakára jelentkezett, ahová még a tanulási nehézségekért járó pluszpontok nélkül is simán felvették volna. A gimnáziummal ellentétben az egyetemre nagyon szeretett bejárni, elfogadónak érezte a környezetet, ahol “senkit sem érdekel, kinek milyen a hajszíne”, a nehézségekkel küzdő hallgatóknak pedig szívesen segítenek.

Ennek ellenére mégis úgy döntött, nem használja ki a könnyítéseket. “Kérhettem volna, hogy szóban hallgassanak meg, vagy ha muszáj írásban, akkor kaphattam volna több időt. Én viszont úgy voltam vele, hogy ha kikerülök a munkaerő-piacra, senkit sem fog érdekelni, hogy diszlexiás vagyok. Középiskolában még nem álltam rá készen, hogy beletuszkoljanak az átlagba, de az egyetemen rájöttem, hogy kénytelen leszek. Nyilván egész életemben fel fogom cserélni a betűket, de próbáltam úgy tenni, mintha kinőttem volna”.

Daninak annyira sikerült beilleszkednie az egyetemen, hogy még a hallgatói önkormányzatba is belépett. “Beleláttam néhány statisztikába, és beszéltem is az egyetemi életvezetési tanácsadóval. Kiderült, hogy viszonylag sok diszlexiás kerül be az egyetemre, de a legtöbben nem tudják elvégezni”.

“Mások két hét alatt felkészültek az államvizsgára, nekem kellett egy hónap. Ez később is így lesz: többször el kell olvasnom a dolgokat, és több időbe telik megtanulnom valamit. Ezt és néhány betűcserét leszámítva viszont úgy érzem, sikerült fejlődnöm, már csak az idegen nyelvek jelentenek akadályt. Szóban elég jó vagyok angolból, de a nyelvtan ma is nagyon nehezen megy” – mondta Dani, aki az államvizsga után kérte az első és utolsó könnyítést az egyetemtől. Mivel nincs meg a nyelvvizsgája, külön engedéllyel kaphatott csak diplomát.

Adni valamit a diszes gyerekeknek

Dani azt mondta, ma már nem dühös a korábbi tanáraira, inkább nem érti őket. “Ha egy tanár nem akar foglalkozni a diszlexiásokkal, azt megértem. De nem értem, mi értelme rossz jegyet adni nekik, cikizni, kirekeszteni őket. Ennek ellenére nem haragszom rájuk”.

Most, hogy megvan a diplomája, ősszel szeretne elkezdeni egy öthónapos programozói képzést egy magániskolában. “A földrajzon belül geoinformatikát végeztem, ezt szeretném ötvözni a programozással. Ez nekem való, mert ebben csakis logikus szabályrendszereket kell megtanulni”. Ha minden jól megy, néhány év múlva már ebben a szakmában fog dolgozni, de közben szívesen segítene a sajátos nevelési igényű gyerekeknek is.

Ezért azon is gondolkozik, hogy felveszi a kapcsolatot néhány egyesülettel, akik diszes gyerekekkel foglalkoznak, hátha valahogyan hasznát vehetnék. “Ezt a posztot is azért írtam, mert ha felnőtt leszek – nem tudom, az vagyok-e már -, szeretnék visszaadni valamit a közösségnek”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Varga-Damm Andrea: A szentmártonkátai tragédia nem akkor kezdődött, amikor a fiatalok beültek az autóba
A volt parlamenti képviselő szerint pár nap után mindenki továbblép az ilyen tragédiák után, és nem vonják le a tanulságokat, ezzel pedig elveszik az esélyt, hogy a jövőben megelőzhetőek legyenek a hasonló esetek.


Varga-Damm Andrea volt jobbikos országgyűlési képviselő a Facebookon fejtette ki véleményét a szentmártonkátai tragikus balesetről, amelyben öt fiatal vesztette életét.

Az ügyvéd szerint az ilyen esetek után a társadalom nem beszéli ki a valódi okokat, pedig szerinte „ennek nem szabadott volna megtörténnie, ha normálisan élték volna életüket azok, akik áldozatokká váltak.” Úgy véli, ha nem keresik az okokat és nem vonják le a tanulságokat, azzal elveszik az esélyt, hogy a jövőben megelőzhetőek legyenek a hasonló esetek.

A volt képviselő azt állítja, munkája miatt jól ismeri a települést, amely szerinte a nagyszerű emberek és az egészséges természeti környezet mellett „rendkívül fertőzött a bűncselekményektől.” Hozzáteszi, hogy szerinte a hatóságok mindent tudnak ezekről, de nem tesznek semmit. Szerinte a következmények nélküli bűnözői életvitel azt üzeni a fiataloknak, hogy bármi rosszat megtehetnek, és a bűnözésből több pénzt lehet keresni, mint a tanulásból vagy a munkából.

Varga-Damm úgy véli, a tragédia borítékolható volt, és nem akkor kezdődött, amikor a fiatalok beültek az autóba.

„Ez a tragédia akkor kezdődött, amikor a temetésre tarháló apuka autót vett a fiának, akinek nincs jogosítványa” – fogalmazott.

Állítása szerint mindenki tudta a faluban, hogy a sofőrnek nincs jogosítványa, száguldozik, és sportot űz abból, hogy a vonatok előtt hajt át, a közösség mégsem tett semmit. Ő maga is többször látta ezt autót száguldozni, „mintha egy őrült vezetné.”

„A lakók pedig naponta nézhették végig mindezt. S nem tett ellene senki, semmit. Apuka sem vette el az autót” – szögezi le a volt parlamenti képviselő. Hozzáteszi, hogy az áldozatok hatan ültek be egy ötszemélyes autóba, miközben tudták, hogy „a sofőr ittas, és nincs jogosítványa.”

Megemlíti, hogy az áldozatok szülei azt mondták, nem tudtak hatni a gyerekeikre, hogy kerüljék a fiatalember társaságát. Varga-Damm Andrea azzal zárja a posztját, reméli, hogy Szentmártonkátán mindenki elgondolkodik.

Mint arról beszámoltunk, a szentmártonkátai tragédia kedden este 9 óra után történt Szentmártonkátán, a Vasútsoron található vasúti átjáróban. A Budapest felé tartó Tokaj InterCity ütközött egy autóval, amelyben hatan utaztak. A helyszínen életét vesztette a 24 éves sofőr, egy 15 és egy 17 éves fiú, valamint egy 18 éves fiatal, és egy 30 éves férfi. A baleset egyetlen túlélője egy 18 éves lány, akit életveszélyes sérülésekkel szállítottak kórházba. A vonaton utazók közül senki sem sérült meg.

A MÁV tájékoztatása szerint a fénysorompó a baleset idején működött, és tiltó jelzést mutatott. Az elsődleges vizsgálatok szerint az autó vezetője a lezárt félsorompót kikerülve hajtott a sínekre. A rendőrség több ember halálát okozó közúti baleset gondatlan okozása miatt indított eljárást ismeretlen tettes ellen.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Frei Tamás: A magyar társadalom sose fogja megbocsátani Orbán Viktornak, hogy nekünk ilyenek lettek az oligarcha-családjaink
Új, Kobalt című könyve apropóján adott interjút Frei Tamás a Magyar Hangnak, ahol a regény geopolitikai háttere mellett beszélt Orbán Viktor nemzetközi szerepéről és az ország jövőjéről is.


Az író szerint új könyvének egyik karakterét, egy pocakos, vadászó, NER-milliárdost már több valós személy is magára vette. Elmondása szerint vicces, amikor a „könyv fölött álló kiadók és terjesztők szintjére” befut egy telefon, és egy oligarcha azzal tiltakozik, hogy ő nem is olyan, mint a regényben. „És azt mondja, hogy magamra ismertem, de én nem ilyen vagyok. Hát akkor miért rántottad magadra? Most akkor magyarázzam, hogy nem is ő, hát hiszen ő is mondja, hogy ő nem ilyen” – ecsetelte a helyzet abszurditását. Frei szerint a karaktert Mészáros Lőrinctől Szíjj Lászlóig sok mindenkiből gyúrta össze.

A könyv 2025-ben játszódik, és Orbán Viktor még mindig miniszterelnökként szerepel benne. Frei Tamás a jelenlegi belpolitikai helyzetet elemezve úgy látja, hogy 50-50 százalék az esélye a Fidesz-kormány maradásának. Úgy fogalmazott: „minimum annyi esélyt látok, hogy a Fidesz marad, mint hogy nem.”

Az interjúban Frei Tamás élesen bírálta a magyarországi oligarcha-rendszer kiépítését, amelyet Orbán Viktor legsúlyosabb bűnének nevezett.

„Ez lesz a legsúlyosabb bűne Orbán Viktornak. Nem fogják megbocsátani. A magyar társadalom történelmileg sose fogja megbocsátani. Hogy nekünk ilyenek lettek a... ezek lettek az oligarcha-családjaink” 

– jelentette ki.

Úgy véli, a folyamatot rosszul vitelezték ki, rossz embereket választottak, és ez nem a dél-koreai modell, ahol a legtehetségesebb szereplőket támogatta az állam. Szerinte ezek az emberek abban tehetségesek, hogy megszerezzék a pénzt, de abban már nem, hogy üzemeltessék a megszerzett vagyont. „Pontosan tudom, hogy próbálják a menedzsereket levadászni, hogy ezt a kuplerájt üzemeltessék. Már azt se tudják, milyük van.” Ennek következménye Frei szerint egy rettenetes kontraszelekció, ami miatt a tehetséges emberek elhagyják az országot, ennek következtében millió befektetés nem jön be.

„Tényleg az lesz a legvége, hogy ők meggazdagodtak, és egyébként semmi haszna ebből az országnak nem volt, és nem lesz.”

Frei szerint ezután jön a magyar történelem tipikus tragikuma. „Itt egy-két generációnként mindig lenullázódik ez az ország, ugye? És újrakezdjük, és a Dunába lőjük, és kitelepítjük, és államosítjuk, és privatizáljuk, és reprivatizáljuk, és most majd megint reprivatizáljuk” – mondta, hozzátéve, hogy

a mostani oligarcha-családok második generációjának tagjai tévednek, ha azt hiszik, 40 év múlva is luxuséletet élhetnek.

A világpolitikai helyzetet elemezve kifejtette, hogy a világ egyre inkább az 1600-as évek eleji, harmincéves háború korszakára kezd hasonlítani, ahol az államok nem állandó szövetségi rendszerekben, hanem ügyek mentén, eseti jelleggel működnek együtt. Szerinte a világ egyre több országában egyetlen ember dönt, ami furcsa módon kiszámíthatóbbá teszi a politikát, hiszen elég az adott vezető – például Donald Trump, Hszi Csin-ping vagy Orbán Viktor – szándékait megérteni.

Frei szerint a világ a nagyhatalmak harcának korszaka felé halad, ahol Magyarországnak is döntenie kell majd, kivel van. Példaként említette az akkumulátorgyártást, ahol az amerikai és a kínai technológia versenyez egymással. Állítása szerint eljöhet a pillanat, amikor az országot felhívják.

„Mi van akkor, hogyha majd jön a hívás Trumptól, vagy Hszi Csin-pingtől, hogy kivel vagy, Viktor?” – tette fel a kérdést.

Frei Tamás szerint Orbán Viktor a hozzá hasonló úton járó politikusok, így Donald Trump számára is jelentős szereplő. Úgy látja, Trump jobban figyel Orbánra, mint sok más vezetőre, mert valós példának tekinti arra, „hogy hogy kell egyszemélyes országmenedzserré válni, és ebben mennyire kell vizionárius módon határozottnak és eltökéltnek lenni”,  a cél érdekében akár „maffiamódszerekkel” megsemmisíteni az ellenfelet.

Az ország gazdasági jövőjével kapcsolatban pesszimista. Úgy látja, Magyarország beleragadt a közepes jövedelmű országok csapdájába, ahonnan a Covid, az ukrajnai háború és a választási költekezések miatt már nem is tud kitörni.

A legrosszabb forgatókönyvnek azt tartja, hogy az ország visszasüllyed az összeszerelő üzem szintjére, de már nem is magyar, hanem importált, például fülöp-szigeteki munkaerővel, miközben a magyar társadalom 80 százaléka a mindennapi megélhetésért küzd. Feltette a költői kérdést, amit Orbán Viktornak is feltenne: „Jól látom, hogy ön most már föl is adta a reményét, hogy mi ezt megugorjuk, és ezért azt találta ki, hogy visszamegyünk újra az olcsó munkaerő országába?”

Rámutatott, hogy míg Amerikában politikai botrányt okozott, hogy a jövedelmek 8%-át költik élelmiszerre az emberek, addig „Magyarországon ez már majdnem 40%.”

Szerinte a magyar politikai elitből senki nem beszél őszintén az emberekkel a valós helyzetről. „Ezen a vonalon itt én egy hangot nem hallok, aki a magyar emberekkel tényleg őszintén beszél” – jelentette ki.

Az interjú végén a magyar társadalom állapotát Hamvas Béla Az öt géniusz* című műve alapján elemezte. Elmélete szerint Trianon után felborult a történelmi Magyarországot alkotó ötféle embertípus (délias, nyugatias, északi, sztyeppei és bizánci) egyensúlya, és a „sztyeppei magyar” mentalitása került túlsúlyba.

Szerinte az azóta tartó kivándorlás ezt az arányt tovább rontotta, és ez a kulturális-antropológiai eltolódás az ország mélyebb problémája, aminek a megoldása nélkül a gazdaságpolitikai döntések felszínesek maradnak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Kitálalt a volt kémfőnök: Maga az Orbán-kormány jelenti a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot
Telkes András szerint a kormány baráti viszonya Moszkvával és Pekinggel védtelenné tette az országot. A szakértő úgy látja, a szolgálatok ma már nem a nemzetet, hanem a hatalmat védik.


Magyarországon a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot maga az Orbán-kormány jelenti – erről beszélt Telkes András, az Információs Hivatal egykori főigazgató-helyettese Kéri László politológus KÉRI KÉRDI című műsorában. A szakértő szerint a titkosszolgálati tevékenység általában azokban a viszonyokban erősödik fel, ahol egy országnak érdekellentétei vannak, a jelenlegi kormányzat felfogásában pedig ezek az ellentétek nem Oroszországgal vagy Kínával, hanem Brüsszellel és a „Soros-birodalommal” szemben állnak fenn.

Telkes úgy látja, hogy azokban az irányokban, ahol a kormányzat barátságot ápol és kevés az érdekellentét, egy kis kapacitásokkal bíró országban a titkosszolgálati munka – a hírszerzés és a kémelhárítás is – visszafogott lesz.

„Tehát így fordulhat elő az, hogy Magyarország tulajdonképpen titkosszolgálati átjáróházzá vált”

– fogalmazott a szakértő.

Példaként említette, hogy Oroszország szabadon hozzáférhetett a Külügyminisztérium informatikai rendszereihez. Ezt arra vezette vissza, hogy a kormány korábban megszüntette az önálló nemzetbiztonsági felügyeletet. Állítása szerint korábban Magyarországnak olyan kibervédelmi képességei voltak, hogy a magyar szakemberek jelezték nyugati partnereiknek az oroszok által alkalmazott új módszereket, de ez a képesség mára jelentősen meggyengült.

Telkes András szerint az orosz témával kapcsolatban látható, hogy „tulajdonképpen egy politikai együttműködés alakult ki a magyar kormány és az orosz hírszerzés között”. Ezt szerinte jól példázza az az eset, amikor az orosz Külső Hírszerző Szolgálat (SVR) közleményt adott ki arról, hogy Brüsszel és Ursula von der Leyen akarja Magyar Pétert hatalomra juttatni. A szakértő felidézte, hogy másnap a magyar külügyminiszter lényegében megerősítette ezt a narratívát.

A nemzetbiztonsági szakértő egy másik példát is hozott az orosz-magyar propaganda együttműködésére. Elmondása szerint a magyar propagandasajtóban jelent meg először az az információ, hogy az ukránok lezuhant orosz drónokból akarnak robbanófejjel ellátott fegyvereket összeszerelni, amelyeket Lengyelország és Románia ellen vetnének be. Ezt a hírt felkapta az orosz külügyi szóvivő, majd egy orosz X-csatorna már arra hivatkozott, hogy az információ a magyar hírszerzéstől származik, végül pedig az SVR is kiadott egy közleményt az állítólagos ukrán provokációról. „Tehát egy ilyen ide-oda pingpongozás volt az információ” – foglalta össze a folyamatot.

Telkes szerint az orosz beavatkozás a jövőben még komolyabb lehet.

Úgy véli, „azzal, hogy létrehozzák ezeket a digitális polgári köröket, egy nagyon széles ajtót nyitnak az orosz szolgálatoknak arra, hogy beavatkozhassanak a magyar választásokba”.

Kifejtette, hogy az orosz szolgálatoknak specializált egységeik vannak arra, hogy valódinak látszó profilokkal és információkkal jelenjenek meg egy másik ország online terében. Szerinte „itt meg lehet jelenni ebben a digitális polgári körös ökoszisztémában úgy, mintha magyarok lennénk, és ebbe el lehet ültetni az orosz érdekeknek megfelelő információkat, úgyhogy ezt mi tulajdonképpen észre se vesszük”.

A szakértő a kínai jelenlétre is kitért. Felidézte, hogy májusban Budapestre látogatott a Kínai Kommunista Párt egyik magas rangú tisztségviselője, aki korábban állambiztonsági miniszter volt, és jelenleg is a pártapparátusban felügyeli ezt a területet. Telkes szerint a politikai tárgyalások mellett a kínai vezető felkereste az Információs Hivatalt is. „Tehát ez számomra azt jelenti, hogy itt egyfajta titkosszolgálati kapcsolatfelvétel is történt Kína és Magyarország között” – mondta. Emellett megemlítette a magyar és a kínai hírügynökségek közötti megállapodást is, amely hírcserét és szakemberek képzését is magában foglalja, ami szerinte szintén tág kaput nyit a kínai befolyásnak.

Telkes András szerint az orosz és a kínai érdekek közösek abban, hogy Orbán Viktort hatalomban tartsák.

„Azt hiszem, ami közös itt az orosz és a kínai érdekekben az az, hogy egyfelől mindenképpen Orbán Viktor-t hatalomban tartsák, de úgy tartsák hatalomban, hogy Magyarország közben az EU és a NATO tagja maradjon”

– jelentette ki, hozzátéve, hogy Magyarország így hídfőállás lehet ezen hatalmak számára.

Az interjú végén a Tisza Párt környékén is feltűnő szakértő arról is beszélt, hogy egy esetleges kormányváltás után mik lennének a legfontosabb teendők a nemzetbiztonság területén. Ezek között említette a szolgálatok feletti parlamenti és politikai ellenőrzés helyreállítását, a politikai felelősségi viszonyok átláthatóvá tételét, valamint a 2010 után keletkezett teljes dokumentáció megmentését és feldolgozását, hogy rekonstruálható legyen, mi történt az elmúlt másfél évtizedben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Börtön jár érte!” – Magyar Péter keményen üzent a Fidesznek a kirobbant adatbotrány után
A politikus szerint a kormánypárt illegálisan listázza a TISZA szimpatizánsait a megszerzett adatokból. Ezért a törvény szerint akár többéves szabadságvesztés is kiszabható.
Malinovszki András - szmo.hu
2025. november 06.



A Tisza Világ nevű mobilalkalmazásból egy mintegy 200 ezer sort tartalmazó adathalmaz került nyilvánosságra. Az ügyben a kormányoldal és Tisza Párt teljesen ellentétes magyarázattal állt elő. Erről kérdeztük Magyar Pétert, az ellenzéki párt elnökét, és Menczer Tamást, a Fidesz kommunikációs igazgatóját.

Menczer szerint a tények egyértelműen ukrán szálra utalnak. Állítása szerint a kiszivárgott adatok között két ukrán állampolgár, Miroslav Tokar és egy Andriy Galelyuk nevű férfi is szerepel, akik a PettersonApps nevű ukrán cégnek dolgozva vettek részt az applikáció fejlesztésében és tesztelésében.

„Ezeket az adatokat az ukránok kapták meg és vitték magukkal, és ott van 200 ezer magyar ember adata egy háborúban álló kormánynál, aminek szuverenitási és nemzetbiztonsági vonatkozása van”

– jelentette ki Menczer, aki szerint Magyar Péter korábban letagadta, hogy ukránokkal dolgozott volna. A kormánypárti politikus úgy véli, nem egyszerű behatolásról van szó, hanem együttműködésről.

Ezzel szemben Magyar Péter orosz titkosszolgálati akciót sejt a háttérben, amelynek célja Orbán Viktor hatalomban tartása. „Kinek az érdeke hatalomban tartani Orbán Viktort és a galerijét? Mindenki tudja: az orosz elnöknek és az oroszoknak” – fogalmazott a Tisza Párt vezetője. Szerinte az ukrán neveket és feliratokat az orosz szolgálatok is elhelyezhették az adatbázisban megtévesztésül. Kiemelte, hogy a kormány narratívája folyamatosan változott: először amerikai, majd ukrán fejlesztőkről beszéltek, végül pedig ukrán elkövetőkről.

Magyar szerint a legfontosabb kérdés, hogy ki használja fel az illegálisan megszerzett adatokat. „Érdekes módon mégis az orbáni hatalom használja ezeket az adatokat: az orbáni propaganda listázza ez alapján a civileket, hozza nyilvánosságra művészek, bírók, újságírók nevét, elérhetőségét, címét. Akkor hol vannak itt az ukránok?” – tette fel a kérdést.

A politikus szerint az adatokkal való visszaélés és a listázás bűncselekmény, amelyért a törvény szerint börtön jár. „Remélem, hogy tudják: ezt a magyar hatóságok ki fogják vizsgálni, ha a választásokig nem, akkor utána” – üzente a fideszes politikusoknak.

Magyar Péter azt is állítja, hogy a nyilvánosságra hozott lista manipulált, mivel olyan személyek neve is szerepel rajta, akik soha nem töltötték le az alkalmazást. „Ha valaki manipulálja, akkor nem belül manipulálja, hanem a Karmelitában vagy éppen az orosz nagykövetségen” – tette hozzá.

Magyar Péter és Menczer Tamás a botrányról

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk