Kipróbáltuk a BUBI-t, így használjátok!
Az utóbbi hetekben, sőt, hónapokban szinte már tragikomédiává váltak a MOL Bubi körül zajló történések. Másról sem lehetett olvasni a sajtóban, minthogy különféle okokból kifolyólag egyre tovább és tovább csúszik az éles üzem kezdete. A tavasz után szépen lassan elrepült a nyár is, és augusztus közepén még mindig csak arról szóltak a hírek, hogy újabb alkalommal hosszabbították meg a tesztidőszakot.
Amikor már-már letettünk róla, hogy biciklizésre alkalmas időben pattanhatunk nyeregbe, váratlanul mégis bejelentették: szeptember 8-a a várva várt hivatalos dátum, végre minden klappol, úgyhogy jöhet a menet.
Elhatároztuk, hogy félretesszük addigi benyomásainkat, és tiszta lappal, prekoncepciók nélkül indulunk kipróbálni a Budapest utcaképét lassan már fél éve meghatározó zöld járgányokat. Első lépésként regisztráltunk a Bubi hivatalos honlapján, ahol adataink megadása után a rendszer felajánlotta, hogy foglaljunk időpontot a személyes ügyintézéshez (ugyanis a szerződést mindenképp papíron kell aláírni), így elkerülhetjük a sorban állást.
Igen ám, de a négy lehetséges BKK ügyfélpontban a hétfői napon minden, de tényleg minden időpont foglalt volt már. Jobb híján tehát bejelentkezés nélkül vettük az irányt a Deák téri ügyfélpont felé, előre félve a ránk váró hatalmas tömegtől. Szerencsére azonban szó sem volt ilyesmiről: alig néhány perc várakozás után sorra kerültünk, és nagyjából 10 percnyi papírmunka után megkaptuk a Bubi-kártyánkat. Eddig minden ideális.
Így néz ki az online felület, ahol nyomon követhetitek kölcsönzéseiteket. Ha minden igaz, nemsoká az app is elkészül. Olvashatóbb verzióért katt!
A december 31-ig érvényes Start bérletet választottuk, amely 3000 forintos árával még a legkedvezőbb volt az egyébként igencsak borsos árú opciók közül. Vehettünk volna persze hetijegyet is akciós, 100 forintos áron, de az emellé kötelezően fizetendő 25 ezer forintos kaució nem volt éppen vonzó lehetőség, hiába kapjuk vissza utána (ráadásul csak 8-10 munkanappal később).
A fentiek után jöhetett a kölcsönzés, ami tényleg csak egy mozdulat: a kártyát a bicikli hátuljához érintve néhány másodperc után már indulhatunk is. Ennél kényelmesebb nehezen lehetne. A visszaadás viszont először kicsit nehezebben ment, de másodjára már belejöttünk: a titok nyitja, hogy a biciklit a kormánynál fogva, kissé megemelve kell becsúsztatni a dokkolóba. Mindenképp figyeljétek, felvillan-e a zöld fény, mert csak akkor sikeres a művelet.
Amennyiben éppen egy szabad hely sincs, a tartalék lerakóként funkcionáló zöld korláthoz rögzíthetitek a biciklit a rajta lévő lakattal, ami a kártyát a bicikli hátuljához érintve nyílik. Azonban nagyon fontos, hogy miután lezártátok, 4 másodpercen belül nyomjátok le a billentyűzeten az OK gombot, különben a rendszer úgy észleli, hogy csak ideiglenesen álltatok meg.
Mi jól meg is jártuk az előbbivel: 4 másodpercen túl nyomtunk gombot, és csak jó fél órával később, az online felületen (lásd kicsivel fentebb) vettük észre, hogy a rendszer szerint még nálunk van a bicikli. Szerencsére a hibabejelentő telefonszámon azonnal utána néztek a problémának, így végül nem kellett visszamennünk.
Igaz, a 30 percen túli felhasználásért járó díjat ezzel együtt levonták a számlánkról, de ha hihetünk az ügyintézőnek, vissza fogják utalni. A lényeg, hogy erre feltétlenül figyeljetek, ha a tartalék lerakót használjátok.
Apropó hibabejelentés: dicséret jár a BKK-nak, amiért nemcsak a telefonos ügyfélszolgálatán reagálnak azonnal a hívásokra, de szinte minden gyűjtőponthoz kirendeltek egy-két alkalmazottat, akik bárkinek készségesen segítenek az első napokban, ha kérdése lenne a kölcsönzéssel kapcsolatban.
A Deák térről a Bazilika érintésével az Arany János utcához mentünk, majd innen a Nyugati pályaudvar – Margit híd – Batthyány tér – Clark Ádám tér – Erzsébet híd – Ferenciek tere – Astoria útvonalat jártuk be. Főként arra voltunk kíváncsiak, mennyire igaz az állítás, miszerint az ingyenes 30 perces időszak alatt bármely két gyűjtőpont között meg lehet tenni az utat.
Nos, a fenti túra a fotómegállásokkal együtt nagyjából két órát vett igénybe, és összesen négy biciklivel tettük meg. Nem mernénk megesküdni rá, hogy a város útvonalait jól ismerő, gyakorlott bringások ne tudnának elérni 30 perc alatt bárhonnan bárhová a hálózaton belül, de nekünk az volt a benyomásunk, hogy igenis adódhat olyan szituáció, amikor kerékpárt kell cserélni a célállomás előtt (persze csak ha nem akarunk ráfizetni).
Mindez azonban csak apró bosszúság, mivel ahogy írtuk, a kölcsönzés és a visszaadás egyaránt csupán pár másodperc, és a gyűjtőpontok többsége a bicikliutak mentén helyezkedik el, így a csere minimális időveszteséggel jár.
Érdekes egyébként, hogy bár egész gyakran jöttek velünk szembe Bubi-felhasználók, az általunk érintett gyűjtőállomások közül majdnem mindegyik teljesen tele volt. Egyedül a Városház térit fosztották le szinte teljesen, valószínűleg azért, mert ez van a legközelebb két ügyfélponthoz is.
Maguk a biciklik alapvetően kényelmesek, ülésük állítható, ráadásul számokkal is jelzik az egyes fokozatokat, így könnyen megjegyezhetitek, melyik a megfelelő nektek. Jól betölti funkcióját a csomagtartó is: bár elsőre furcsa volt, hogy nem kanyarodik együtt a kormánnyal, de hamar megszoktuk, és a rögzítésre használt gumikötél tényleg stabilan tart mindenféle táskát.
A bringák súlyával azért akad némi gond, főleg akkor, ha lépcsőn át vezet az út. De strapabíró kialakításuknak köszönhetően ilyenkor sem feltétlenül kell felemelni, simán levezethetitek gurítva is. Nem kell félnetek, biztosan nem esik szét. Ami a hajtást illeti, három sebesség közül választhattok – ez az esetek többségében elég, de nagyon meredek emelkedőkön kevés lehet, főleg ha az említett súlyt is hozzávesszük. A belvárosban viszont minden bizonnyal nem jelent majd problémát.
Összegezve tapasztalatainkat, nekünk alapvetően bejött a Bubi. Igaz, maga az alapkoncepció több sebből vérzik: például jó kérdés, miért nincsenek gyűjtőpontok a külső kerületekben, miközben ott a ritkább közösségi közlekedés sokkal inkább indokolná, pláne éjjel. Ám tényleg nem akarunk ünneprontók lenni, így inkább örülünk neki, hogy ha nagy csúszással is, de végre mindenki kipróbálhatja. A felhasználók számából majd úgyis kiderül, megérte-e a beruházás.
Már csak azért kell izgulni, hogy ne essen le a hó mondjuk október elején (amennyi vadhajtást láttunk mostanában az időjárástól, mi közel sem lepődnénk meg rajta), mert az aztán csúnyán keresztbe tenne az egésznek.
Ha hasznos volt a cikk, nyomj egy lájkot!
