Mit kérnek a sztárok és a külföldi vendégek egy budapesti szálloda recepcióján?
Néha hallani bizarr történeteket arról, hogy egy szállodában milyen kérésekkel bombázzák a vendégek a recepciót. Van, aki azt gondolja, ez mindennapos dolog, és
úgy képzeli a szállodai munkát, mint amilyennek a Négy szoba vagy a Szenzációs recepciós című filmben ábrázolják.
Előfordulnak extrém kérések? Furcsaságok? Hogyan viselkednek a fesztiválokra érkező hírességek? Mire vágyik a vendégek többsége? Erre voltam kíváncsi, hát utánajártam.
Mi a valóság? Mit kérnek legtöbbször a külföldiek Budapesten? Mi érdekli őket a városban? Melyek a legnehezebben teljesíthető kéréseik? A Szigetre, a zenei fesztiválokra vagy a koncertekre érkezőkre valóban jellemzők a sztárallűrök? Az egyik budapesti szálloda Front Office Assistant-je mesélt nekem a tapasztalatairól.
Elárulta, hogy amikor néhány évvel ezelőtt Shakira teljes tánckara volt náluk elszállásolva, négy busszal érkeztek, és eléggé szigorú menetrendet tartottak.
Megadták, mikor érkeznek, pontosan mikorra legyenek készen a szobák, hogyan kell kiadni a kulcsot, ki fogja átvenni azokat. Nagyon precíz, szervezett volt az érkezésük, de extrém, lehetetlen, nehezen megoldható kéréseik nem voltak.
Rövid felvétel Shakira budapesti koncertjéről:
A sztárok egy része a róluk szóló legendák ellenére kifejezetten barátságos és szerény.
Persze amikor az Anthrax zenekar gitárosa, Scott Ian is a belvárosi hotelben szállt meg a feleségével (Meatloaf lányával) és a kisfiával, és pont a mellettük lévő szobában kellett sürgősen elhárítani egy műszaki problémát, inkább átütemezték a javítást a vezetőséggel egyeztetve, mert Scott Ian szeretett volna zavartalanul pihenni, és készülni a másnapi koncertre.
„Ronnie James Dio zenekara, a Heaven&Hell is járt már nálunk” - mesélte a szállodában dolgozó barátom. „Borzasztó közvetlenek voltak, itt sétálgattak a Körúton. Közös képet készítettünk velük, egy srác felismerte őket az utcán, vele is fotózkodtak.
De a Slayer és a Bad Religion is megszállt nálunk. Az egyik kollégám nagy Slayer rajongó, így amikor megérkeztek, azt kérte tőlük, hogy dedikáljanak neki lemezt. Ó, persze, felelték. A kollégám pedig előhúzott 11 lemezt, hogy akkor ezeket kellene. Erre megkérdezték tőle: „Nem akarsz jegyet az esti bulira?” „De, négyet.” A Bad Religion is hasonló történet volt, dedikálással kezdődött, azután mondták, hogy szívesen látnak bennünket a bulin.”
„A Szigeten fellépő zenészekkel is találkozni szoktunk, a rajongó kollégák szoktak szólni, hogy na, az aki hajnalban beesett a lobbyba, az X.Y. volt.”
A Zeneakadémiára a világ minden tájáról érkeznek, sok művész megfordult már a szállodában. Sőt, a nagyobb koncertjeik idejére rendszeresen hozzájuk szervezik a klasszikus zenészeket. Megtörtént, hogy egyszerre több mint 100 művész volt a szállodában, sőt, egyszer az egyik zenekar próbálni akart, és az egyik teremben rögtönzött minikoncertet adtak.
Mi a legnehezebb a vendégek kérései közül? Az, ha olyasmit kell nekik elintézni, ami azonnal, abban a pillanatban nem megy.
Például ha rögtön szeretnének a szálloda elé egy városnéző kisbuszt spanyolul/ franciául vagy akár olyan nyelvet beszélő idegenvezetővel, akit hirtelen nehéz előkeríteni. „Ilyenkor nem könnyű tudatosítani a vendégben, hogy bár nagyon sajnáljuk, de ezt a kérést nem tudjuk azonnal teljesíteni, némi időbe kerül megszervezni, hogy értük jöjjön a tízfős kisbusz a kért nyelven beszélő idegenvezetővel. Rendszerint azért megértik, hogy ha abban a pillanatban nem is, pár órán belül mindenképpen el tudjuk intézni ezt nekik.
Volt, aki limuzint kért a városnézéshez.
Természetesen ezt is meg tudjuk oldani, ismerünk olyan limuzinos cégeket, amelyek ezzel foglalkoznak, és pár órán belül ezt is mindig sikerül megszervezni.”
Az egyik legkreatívabb feladat az volt, amikor kutyaszittert kellett keríteniük a vendég kutyusa számára, amíg a gazdi a városban sétált. A Front Office Assistant azt mondja, az ismeretségi körüket telefonálták körbe, hogy kit ajánlanak, ki ér rá. De olyan is megtörtént, hogy az éjszaka közepén kellett mosdót szerelniük egy váratlan probléma miatt.
„Igazság szerint a munkánk állandó kreativitást igényel, mivel nem egysíkúak a kérések, mindegyik más.”
Van, amihez a barátomnak már megvannak a bevált megoldásai, a fix válaszai. „Például amikor a vendég segítséget kér, hogy mit tegyen, ha neki összesen egy fél délután áll rendelkezésre városnézésre, és most azonnal indulna. Azt javasolja, hogy a leghatékonyabb szolgáltatás erre a Hop On Hop Off, mert minden lényeges dolgot megtalál egy csomagban: hajótúrát, walking tourt, 2 különböző buszt, és ha van ideje, még a Várba is felmehet a siklóval. Emiatt ezt a szolgáltatást előszeretettel választják a vendégek.
Tőlünk leggyakrabban egyébként városnézéssel, túrákkal, sétahajózással kapcsolatos információkat kérnek, transzfereket, éjszakai városnéző túrákat. De akadt, aki sétarepülésre vágyott a város felett, más pedig a repülőgép-szimulátort szerette volna kipróbálni.”
Érdekes, hogy a vendégek körében közismertek a budapesti szabadulós játékok, sokan kérdezik, hol találják ezeket. Imádják a barlangokat, és valamiért a Sziklakórház is izgalmas számukra.
„Meg szokták kérdezni, hogy tényleg működik-e, le lehet-e menni, és valóban láthatók-e lent második világháborús tárgyak?”
Ami a legérdekesebb, hogy a külföldiek körében milyen hihetetlenül népszerű Puskás Ferenc és a Puskás-mez. Sokan kíváncsiak a Puskás-szoborra is.
„Elképesztő, hogy a mai napig mennyire eleven a Puskás-kultusz, különösen a spanyol vendégeknél” - árulta el ifjú barátom. „Elképzelhető, ahogy a Real Madrid miatt is. Számukra Puskás még mindig kuriózum, fiatalok és idősebbek is rajonganak érte, több korosztály körében is népszerű.
Puskást Spanyolországon kívül máshol is nagy focistának tartják, a külföldiek szemében még mindig hős. És fontosnak tartják, hogy valamilyen vele kapcsolatos relikviát beszerezzenek Magyarországon. Előfordul, hogy valaki Honvéd-meccsre szeretne eljutni, számukra a focirajongó londinerek szoktak londinerek szoktak jegyet szerezni.”
Néha vicces dolgok is előfordulnak, például amikor egy vendég megtréfálja a szálloda személyzetét.
„Egy most már nyugdíjas kollégával történt meg az alábbi eset. A becsekkolás folyamata során megkérdezzük a vendégtől, hogy hívják, majd üdvözöljük a szállodában. A kolléga megkérdezte a vendéget, hogy hívják. Mire az visszakérdezett, hogy engedje meg, hogy átadja a kártyáját. 'Let me give you my card.' Majd odaadta a kártyáját, amin ennyi szerepelt: 'My Card'. Az én kártyám.
Az viszont velem történt meg egyszer, hogy megérkezett a német vendég, és köszönés helyett csak annyit mondott: „Zimmer.”Ami németül szobát jelent. Éppen telt házunk volt, nem volt szabad szobánk,
én azt hittem, csak egy szobát szeretne, ezért németül azt mondtam neki, hogy teljes telt ház van. Erre csak annyit felelt: „Zimmer ist mein name.”
