Legyünk rá büszkék: Budapestnek két ókori római amfiteátruma is van
Bár korábban is lakott volt a mai óbudai terület – az eraviszkuszok településének nyomait megtalálták a városrészben – igazi város akkor épült itt, amikor a rómaiak Augustus császár ideján, Krisztus előtt 12 és 9 között elfoglalták Pannóniát, vagyis a Dunántúlt. Ehhez a provinciához tartozott a budai, óbudai rész is, a határ a Duna volt, és felépült az aquincumi polgárváros, a mai pesti oldalon pedig Contra-Aquincum erődje.
A katonai táborokat kiszolgáló városban, Aquincum csak néhány évszázadig volt a római birodalom felügyelete alatt. A barbárnak nevezett népcsoportok gyakori támadásai és betörései, illetve a római birodalom gyengülése és hanyatlása miatt a 4. században a birodalom feladta. A hagyomány szerint ezután Attila, hun uralkodó költözött be egy időre a városba.
Aquincum épületeit, ha romosan is, de Anonymus krónikája szerint a honfoglaló magyarok még látték, szerinte Árpád, az előkélőségek és a katonák „megnézték mind a királyi palotákat, némelyeket földig rontva, némelyeket nem, és szerfölött bámulják vala mindazon kőépületeket, és kimondhatatlanul örvendezének, mivelhogy harc nélkül bévenniök sikerült Attila király városát.”
A rómaiak az egykori város töredékeiben is impozáns romjain kívül két markáns és Óbuda arculatát meghatározó emléket hagytak számunkra: a katonai és a polgárvárosi amfiteátrumot.
A polgári amfiteátrum a rómaiaknál rendszerint a szórakoztatást szolgálta, a katonai célja pedig a gyakorlás volt, de védelmi funkciót is kaphatott, csakúgy, mint annak idején az aquincumi katonai amfiteátrum.
Az aquincumi katonai amphitheatrum a katonaváros déli részén épült fel, a tábortól több mint 300 méterre. Ez látható ma a Bécsi út-Nagyszombat utca-Viador utca által határolt területeten. Mivel a terület a rómaiak távozása után romossá vált, majd lassan beépült, a 18. századig ki sem derült, hogy mi található itt valójában. A helyiek Királydombnak vagy Királyhalomnak hívták. Mint arra az Egykor.hu felhívta a figyelmet, egy 1606-ból származó rézmetszet még kiemelkedő körfalakat és romokat ábrázol. Ám az amfiteátrum köveit a századok során széthordták az óbudai építkezésekhez, és a fokozatosan feltöltődő dombon kis földszintes házak épültek.
Gróf Luigi fernando Marsigli hadimérnök azonban már tábori erődítményként definiálta a romokat – mint arra Balogh Lőrinc szakdolgozata rámutat – és 1726-ban le is írta ezt a könyvében. Richard Pococke utazó pedig amikor 1737-ben Magyarországon járt, amfiteátrumnak nevezte.
Nagy Lajos végzett próbaásatást a területen 1932-ben, megállapította, hogy itt egy amfiteátrum maradványai találhatók,
a negyvenes évek elején pedig feltárták a területet, és kiszabadították a fogságból a lenyűgöző méretű épület romjait. 12-13 ezer néző is elfért a lelátókon, küzdőtere a római Colosseum arénájánál is nagyobb.
Most éppen a rekonstrukciója zajlik, augusztusban láthatjátok újra – megszépülve, rendbe téve.
A másik amfiteátrum fotóihoz kérünk, lapozz!