„A vaksötétben egy sziréna szólt”– megható élmény egy városi sétán
Érzelmes időket élünk. Az utóbbi hónapok, évek világeseményei még a megkérgesedett szíveket is megindították. A sok nehézség közepette nem is baj, ha ráébredünk: van bennünk részvét, empátia, szeretet, és van bennünk félelem, indulat és aggodalom is. Az érzések életünk tartozékai. Akár egy városi séta élménye is felszínre hozhat szunnyadó érzéseket, emlékeket.
Ez történt nemrégiben a Föld alatti Budapest című sétán is, mely a budai vár alatti barlangokba kalauzolja el a látogatókat. Az egyik, háborús időkben óvóhelyként használt helyszín meglátogatása egy meghatóan szép vers születését eredményezte. Bizonyítékaként annak, hogy a város és lakója közötti kötelék olykor mélyebb annál, mint sejtjük.
A lépcsőházakból kiszökő vasárnapi ebéd illata, a villamos csilingelése, a Duna-parti házak ablakán megcsillanó, lemenő nap fénye, a régi iskola lépcsőjének köve, a nyári kánikulában üres pesti utcák hangulata – ezek jelentik a várost, életünk regényének helyszínét. Érdemes elindulni, hiszen a város felfedezése nemcsak tartalmas, hanem érzelmes kaland lehet – csak ki kell nyitni a szívünket!
„Ott, a föld alatt született ez a mellékelt versem, ezzel köszönöm meg az élményt.”
Imagine
Megjártam az óvóhelyek mélyét.
Fent béke volt, tűző napsugár.
Odalent, a rideg falak mentén
reméltük, hogy ránk a béke vár.
Lekapcsolta valaki a villanyt.
A vaksötétben egy sziréna szólt.
Elindult patakokban a könnyem,
ott, egyszerre rám szakadt a múlt.
Pár pillanatra átéltem mindent,
negyvenöt volt, hideg február.
Dúlt a front, a falak megremegtek…
Rettegtünk, hogy nem lesz vége már…
Varázslat: egy édesanya vagyok.
Ölemben kisfiú nyöszörög…
Hajnalonként, a többivel együtt ,
kis vízért és lóhúsért szökök.
Meleg van, és fojtogat a pára.
Fél méternyi csak a terület.
Elaludni igazi megváltás,
de fordulni egyszerre lehet…
Elapadt már réges-rég a könnyem.
Azt sem tudom, férjem él-e még?
Életben tart ez a csöppnyi gyermek,
miatta nem hal meg a remény.
Aztán újra feloltják a villanyt.
Fénnyel tűnik el a sötét múlt.
Fellélegzik minden látogató:
Uram, soha többé háborút!
Békegalamb szálljon fel az égre!
Ne dőljenek romba a falak!
Utódaink könyvekből tudják csak,
mit éltek át ott, a föld alatt!
2022.03.26. Tóth Gyöngyi