A Margitsziget platánfáinak rejtélye
Ja, és mivel Mr. Foster úriember, természetesen magázódva szól Önökhöz.
A Margitsziget platánfáinak története egészen az 1800-as évek elejéig, azaz József nádor korszakáig nyúlik vissza, aki igen sokat tett a sziget fejlesztéséért és neki köszönhető a gyorsan növő platánfák honosítása is. Történt ugyanis, hogy
az 1790. évi országgyűlés döntése alapján a Margitszigetet, mint „pihenő és mulató helyet” a Habsburg uralkodót Budán képviselő, nádor méltóságú főherceg használatába adták.
Tudta, hogy a nádor kezdeményezésének hatására az országban számos helyen ültettek platánt? Ezt az időszakot ezért „platánkorszakként” említi a szakirodalom.
Ki volt József Nádor?
A nádor az 1835-ig uralkodó I. Ferenc osztrák császár/magyar király öccse volt, 51 éven át Magyarország nádora, akit a „legmagyarabb Habsburg” megtisztelő néven emlegettek. Reformgondolkodásában Széchenyi István eszmetársa volt és nagymértékben elősegítette az ország gazdasági és kulturális fejlődését.
A szigettel különösen sokat foglalkozott, az ő keze nyomán alakult ki angolpark jellege, de egyébként is növény- és kertkedvelő szemléletű volt és leginkább az összefüggő parkok létesítésére törekedett. Sőt! Sokszor saját maga is foglalkozott a növények gondozásával, kedvenc fáit nem egyszer metszette.
A Margitszigeten az 1810-es évektől kezdtek bele a kertrendezésbe, ennek köszönhetően az itt található platánok között 150–200 éves fák megkapó látványában gyönyörködhetünk.
Ezek a platánok igazi túlélők: átvészelték a területrendezéseket, a világháborúkat és a hatalmas, 1838-as árvizet is.
Miért pont a platánok?
Ebben a korszakban nemcsak a nádor égett növénygyűjtő és kertépítő lázban. Ahogyan egyre inkább lehetővé vált távoli helyekre utazni, új helyszíneket felfedezni, úgy bontakozott ki a botanikusok és a kertkedvelők növénygyűjtő szenvedélye. Az európai kertkultúrában ekkor alakult ki a fentebb már említett úgynevezett „platánkorszak” valamint a „dendrológiai korszak”. Utóbbi során számos idegen tájakról származó fákat ültettek kertekbe, parkokba.
Tudták, hogy a görög mitológiában a leggyakrabban előforduló fa a platán? Tisztelete a krétai, illetve főníciai kultúrába nyúlik vissza és hasonlóan az itthoni diófa szokáshoz, a régi Rómában platáncsemetét ültettek az újszülött tiszteletére. „Kallimakhosz szerint a platán Heléné szent növénye, de Apollón is szerette" - olvasható a görög hitvilág növényeiről szóló írásban, ahol Surányi Dezső arra is kitér, hogy sokfelé volt szent platánliget Görögországban, főként a Peloponnészoszon. A városok főterét, az agorát, s ugyanígy a szabadtéri iskolák, a nevezets „gymnasiumok” környékét is platánnal ültették be. Athén nevezetes gymnasiumának kertjében, az Akadémiában is terebélyes platánok sorakoztak, alattuk padokkal, amiken a sétáló és vitatkozó bölcsek megpihenhettek.
Nevet adni a fáknak: Hét testvér és Hét vezér
A Margitszigeten számos nevezetes platánfa található, ilyen a Palatinus strand főbejáratával szembeni. Ennek a fának a története a következő: a platánfa koronája a háború időszakában súlyosan károsodott, bombatalálatot kapott, ezért Kunsch Antal főkertész a fát visszavágatta. Ennek következtében hét ága fejlődött ki és a még József nádor által ültetett, az 1838-as árvízben megsérült, majd 1930-ban kipusztult „Hét testvér” platánra emlékezve „Hét vezérnek” nevezték el.
Lombkoronája mintegy 300 négyzetmétert árnyékol.
De a sziget leghatalmasabb koronájú fája a Nagyrét szélén állt. Ez a csodálatos példány egy 36 órás csendes esőben 1988. augusztus 23-án kidőlt - olvasható a Margitszigetről szóló tanulmányban.
Lombozatán a számítások szerint 10 tonnánál több víz volt, ami a halálát okozta.
Korát Babos Károly 158 évben állapította meg.
Az 1790. évi országgyűlés döntése alapján a Margit-szigetet „pihenő és mulató hely” céljára a Habsburg uralkodót Budán képviselő, nádor méltóságú főherceg használatába adták. A főhercegi család és a vendégek kiszolgálására az alsósziget területén majorság, konyhakert, gyümölcsös és néhány helyen szőlőültetvény is létesült.
Bercsek Péter: Mesélnek a margitszigeti fák
A hintafa története
A Művészliget mellett vannak a Domonkos kolostor romjai, ha ezeket elhagyjuk érünk az ősplatánhoz, a 200 éves, európai szinten is a legszebb koronával rendelkezők között nyilvántartott platánfához, amit sokan csak
hintafaként emlegetnek.
Törzskörmérete majdnem 635 cm, egytörzsű, legalsó oldalágai pedig majdnem földig hajolnak. Évről-évre egyre lejjebb érnek az ágai, és ez sajnos komoly veszélyt jelent a fára nézve. Megyeri Szabolcs blogposztjában külön nyomatékosítja, hogy a platán védelmének érdekében nem szabadna hintázni az ágain; óvni-vigyázni kellene a fát az utókornak.
Kevesen tudják, hogy az idehaza őshonos platánfák a harmadidőszakban a Kárpát-medencében is összefüggő erdőségeket alkottak. A közönséges platán (Platanus x hispanica) mégsem honos idahaza, hanem a keleti- (P. orientalis) és a nyugati platán (P. occidentalis) feltételezett hibridje, de ez még ma is vita tárgya - írja Megyeri Szabolcs. A Margitsziget platánfáit a szaknyelv juharlevelű platánnak (P. x acerifolia) is hívja, ugyanis levele több juharfajtához hasonlóan három-öt karéjos. Április-májusban nyílik gömbös virágzata.
Az 1838. évben bekövetkezett árvíz a fiatal ültetvényekben nagy károkat okozott, de az erős platánok csodával határos módon megmaradtak. A Nagyszálló terasza előtt három fekete diófa áll, amiket még az 1800-as évek elején ültettek. A fák törzsén a mai napig láthatók a sérülések, amiket az 1838-as jeges árvíz okozott. Ha nem hiszik, járjanak utána!
Fotó: Draskovics Ádám
