A dögvész nyomai Budapesten
A dög! – csúszik ki olykor a rosszindulatú jelző. Olyan szótársításokat is tudunk még mellé, mint dögvész, döghalál. Ne essünk ilyen fekete mélységekbe! Inkább mossuk tisztára ezeket a fogalmakat!
“Budapest abc” rovatunkban hétről hétre betűnként árulunk el egy-két izgalmas dolgot Budapestről.
A dög szó Nagy Lajos királyunk idején született, a pestis járvány magyar neveként terjedt el. Fekete halálként is „becézték”, ugyanis ha sötét foltok, bubók jelentek meg az ember bőrén, tudható volt, hogy a halál fia lesz.
Semmilyen gyógymódot nem találtak ellene. Ahol a dögvész felütötte a fejét, nem volt más menekvés, csak a menekvés. A királyok és az urak ilyenkor nagyon gyorsan eltűntek vidéki, elszigetelt várukba.
A legenda szerint Mátyás király a járvány elől zöld erdőkbe települt ki.
(Nem volt számára ismeretlen a döghalál, édesapját, Hunyadi Jánost, is a fekete halál vitte el a dicsőséges nándorfehérvári diadal után közvetlenül.)
Fotó: Fortepan / Gyöngyi
A hosszú évek során egyetlen védekezést találtak életmentőnek, az pedig a vesztegzár. Pontosabban arra hamar rájöttek, hogy a „se ki, se be” megoldás működhet a dögvész ellen, de a lakossággal ezt nem tudták betartatni. Sőt, lázadások törtek ki a pestisházakban, városrészekben a bezártság ellen. A leghálátlanabb feladat a temetőembereké volt, ők hantolták el a holtakat temetési szertartás nélkül a külön kijelölt pestistemetőbe. Képzeljük, csak milyen ellenállás volt az egyszerű lakosságban, hogy szeretett halottjukat nem búcsúztathatják, temethetik el rendes módon! A pesti pestistemető a mai Molnár utca nyomvonalán lehetett, ami a Duna-menti városfal vonala is egyben. Középkori jó szokás volt, minden „mocskot” a városfalon kívülre ömlesztettek, ezért a járvány áldozatait a városfalon kívül hantolták el. Még egy pesti pestistemetőről tudunk, nem messze a Kecskeméti kaputól, a mai Kálvin tértől. Ennek köszönhető, hogy a Királyi Pál utcánál látható ma is a leghosszabb városfal maradvány, mert annak idején nem mertek mélyre ásni, nehogy megbolygassanak valamit…
Sok évnek, és még több emberéletnek kellett elmúlnia ahhoz, hogy működjön a vesztegvonal. 1738-as pestis során Pest és Buda között is vesztegzárat állítottak fel, így a két város között minden kapcsolat megszűnt, még a postai útvonal is elkerülte őket.
Fotó: Fortepan / Schmidt Albin
Milyen nyomaira lelünk még Budapesten a dögvésznek? Buda városában a döghalál 1691-es pusztítása után a túlélők hálájuk jeléül Szentháromság-szobrot állítottak. Miután felépült 1709-ben újabb járvány tört ki, a polgárok úgy vélték, nem volt elég nagy az hálaemlékmű, bizonyára ezért tért vissza, ezért építettek egy nagyobb, díszesebb szobrot, amely ma is megtalálható a Szentlélek téren.
Ha érdekelnek még ehhez hasonló történetek, hogy miként nézett ki Budapest egykor és hogyan alakult ki a mai városkép, szeretnéd tudni milyen történeteket mesélnek el egyes épületek és hol találsz rejtett kincseket, akkor az ImagineBudapest sétáit neked találták ki. Több tucat séta közül válogathatsz, a barangolások közben pedig feltárul előtted Budapest ismeretlen arca. A sétákról bővebben itt olvashatsz.
Budán a vízivárosi polgárok sem szerettek volna kimaradni a hálálkodásból, ők is összegyűjtöttek egy pestisszoborra valót. Az ő emelvényük Mária képében öntött formát. Eredeti helyéről, a Batthyány térről kiszorult, most a Mária téren fellelhető.
Fotó: Március 15. (Eskü) tér, Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia, balra a később elbontott Szentháromság-szobor. A "Buda Pesti Önkéntes Tűzoltó Egylet" bemutatója. A felvétel 1880 körül készült. A kép forrása: Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.06.018
Azt gondolnánk, hogy Pest alulmaradt pestisszobrok állításában. Félig igaz, mert ma nem találjuk nyomát. De nem így volt ez 1880-ig! Addig állt a pesti Szentháromság-szobor az Eskü téren (ma Március 15. tér.) Az első változata az 1691-es járvány után épült hálából, csak olyan rossz anyagból készítették el, hogy nem bírt az időjárással és újat kellett építeni. A második verzió már sehogy sem tetszett a pesti polgároknak, így mire nagy nehezen felépült és fel is szentelték, 15 évre rá lebontották. Azóta Pesten nincs nyoma a pestisnek és már nem volt szükség hálálkodni, mert a dögvész nem ütötte fel többé a fejét!