A 99 éves Astoriában jártunk
Az Astoria Szálló épülete eredetileg több telken fekszik. A Múzeum körút 1/b Unger Richárd tulajdona, a Kossuth Lajos utcával határos telek Takács Lajosé, a Magyar utcai pedig Elek Lászlóé volt. Az Unger család több házzal is rendelkezett a környéken, ezt a telket 1912-ben vásárolták, aranyárban.
A város legdrágább telke volt és eszmei értékkel is bírt, hisz a XIX. században itt állt a Zrínyi fogadó, valamint egy lakóház is, amelynek második emeletén, Vahot Imre otthonában Petőfi a János vitézt írta.
A tervek 1912-1913-ban készültek, a Magyar és a Kossuth Lajos utcai frontot, ahol a kávézó és az étterem bejárata volt, Hikisch Rezső, a körúti szárnyat az üzletekkel Ágoston Emil rajzolta. A két építész egymástól függetlenül hozott össze egy organikus egészet.
Az épületen és belső berendezésein végigvonuló stílus a francia empire, persze nem a maga szigorú és kötött, történeti tisztaságában. Az épület földszintjét eleinte csupa bolt, kirakat töltötte meg.
A szállót a neves vendéglátós, Gellér Mihály üzemeltette. A feljegyzések szerint a nevet is ő találta ki, mivel azelőtt a New York-i Waldorf Astoriában dolgozott. Unger Ödön, az igazgató fiának visszaemlékezései szerint a nyitás évében az első osztályú szállodának 150 szobája volt, ebből 30 fürdőszobás. Gellér hozatott központi porszívót, Applewhite és Chippendale bútorok jöttek az étterembe Angliából, és persze volt központi fűtés.
1918-ban, az őszirózsás forradalom napjaiban itt székelt a Nemzeti Tanács, Károlyi Mihály a negyediken lakott Andrássy Katinkával.
„1941-ben a Gestapo is táborozott itt. Ők egész egyszerűen besétáltak – írja Unger- és két órát adtak a vendégeknek, hogy távozzanak. Mindenki boldog volt, hogy egyáltalán elmehetett.” A szállót eztán főhadiszállásuknak nevezték ki, a pinceborozó fogdaként és vallatószobaként működött.
1945-ben, a háború végén egyetlen ablaküveg maradt érintetlen, belövések és lakhatatlan szobák fogadták a tulajdonost, aki így írta le az akkori állapotokat: "A hallban raktak tüzet, ahol a használhatatlan ajtók égtek. Főleg a felsőbb emeletiek mentek tönkre. Még egy német hullát is találtunk az 504-es szobában, az ágy alatt. A pincét használták óvóhelynek. Amikor 1945-ben Gellér visszaadta a bérleti szerződést és én átvettem a szállodát tőle, száz amerikai katonát, missziósokat fogadtam be, akik kb. egy évig laktak itt. Ennek az volt a célja, hogy ne legyen üres a szálloda, akkor ugyanis szabad rablás volt. 1946 decemberében sikerült újra megnyitnom. Díszes megnyitó volt, hidegvacsorát adtam a vendégeknek."
Akkortájt számos diplomata lakott itt és a Török Követség is a szállóban működött. 1947-ben a Nehézipari Központ bérelte irodaként a felső szinteket. Akkor még 120 alkalmazott volt, ebből 14 pincér. Az Astoria bárja 1945 nyarától, Pengő Klub néven az amerikai Katonai Misszió Tiszti-, majd Legénységi Klubjának adott otthont.
Minden szoba másmilyen volt, valószínűleg azért, mert a telek drágasága miatt minden négyzetméter számított. 1948 májusában az államosításkor Ungert saját szavaival élve kizárták, két bőrönddel és pezsgőspohárral hagyta el a házat és Anglia felé vette az irányt.
A szállodát gyakran veszik igénybe forgatásokhoz, forgatták itt A miniszter félrelépet és A csodálatos Júliát is. Sok híresség, köztük Kodály Zoltán, Wim Wenders, Jiri Menzel, Peter Greenaway és Larry Hagman is megszállt az Astoriában.
Unger Rákosit is említi, aki mongol feleségével sűrűn járt ide vacsorázni. Krúdy pedig állítólag azért volt oda a helyért, mert akár délig is nyugodtan alhatott, nem zavarták az álmát. Meg talán akkor még a forgalom is kisebb volt...
Az ötödik emeleti erkélyről minden irányban lenyűgöző a kilátás, alattunk a Kossuth Lajos utca, a Rákóczi út végén a Keleti pályaudvar, a főlépcsőházban pedig az ólomüveg ablakok szűrik meg a délutáni napfényt.
Ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot!