prcikk: A Tilos az Á-tól az Aranykéz utcán át az első Fidesz-irodáig – Új séta mutatja be a 90-es évek Budapestjét | szmo.hu
BUDAPEST
A Rovatból

A Tilos az Á-tól az Aranykéz utcán át az első Fidesz-irodáig – Új séta mutatja be a 90-es évek Budapestjét

A belvárost átszelő sétán megidézik Fenyő Jánost, Vizoviczki Lászlót és a korszak más emblematikus figuráit. De kiderül az is, mi okozta az első hajléktalankrízist, és miért volt óriási kultusza Zámbó Jimmynek.


„Felvesszük a legelegánsabb padlizsán zakónkat, felcsatoljuk a Tiko Time karóránkat és visszautazunk a ‘90-es évekbe, hogy megértsük, mi történt velünk a berlini fal leomlásától a World Trade Center ledőléséig tartó évtizedben. Utolértük-e végül Ausztriát, miért lett ciki gazdagnak lenni, miért dekoráltak színes vasakkal minden új épületet, hogyan lettünk pornónagyhatalom, német popzenei gyarmat, és a Szomszédok vagy a Bokros-csomag volt-e nagyobb csapás?”

A fenti sorokkal hirdetik a Hosszúlépés legújabb sétáját, amely az Álmainkban Ausztria visszainteget nevet kapta, és stílszerűen a rendszerváltás éveinek legendás szórakozóhelye, az egykori Tilos az Á (mai nevén Tilos a Tilos) elől indult.

Itt virágzott leginkább a rendszerváltás eufóriája, és itt tartották 1991. június 30-án azt a bulit, amivel gyakorlatilag révbe ért a ‘80-as évek undergroundja: a Budapesti Búcsú díszvendége Frank Zappa volt, aki már súlyos betegen, alig két és fél évvel a halála előtt érkezett a magyar fővárosba.

Aznap délután még fellépett a Tabánban, itt azonban színpadra sem állt. Ettől függetlenül rengetegen fel voltak háborodva, mivel az este zárt körű volt, csak a kiváltságos meghívottak vehettek részt rajta. Összességében ezért rossz szájízt hagyott maga után.

Az aranykor nem tartott sokáig: az évtized közepére hanyatlásnak indult, majd bezárt a Tilos az Á, valamint a hasonlóan emblematikus Fekete Lyuk is. Ugyanakkor ebből a közegből nőtte ki magát az Est műsorújság, amely egészen a 2010-es évekig a fővárosi éjszakai élet első számú információforrása volt.

Szembejön a valóság

A kezdeti eufória után nem kellett sokat várni az első kijózanító pofonra: 1989 telén kitört a hajléktalankrízis, egyik pillanatról a másikra lepték el az utcákat a fedél nélkül maradt emberek.

A lakosság itt szembesült először közvetlenül azzal, hogy a demokrácia és a szabadság mellett nemcsak pozitív dolgokat hozott magával a rendszerváltás. Addig sokakat csak a rendszer különféle sajátosságai tartottak a víz fölött, és aztán egyik pillanatról a másikra kipukkadt a lufi.

A helyzetet nehezítette, hogy mivel ekkor még nem létezett semmiféle ellátórendszer, az érintettek elindultak a pályaudvarokra. A MÁV válasza erre az volt, hogy éjszakára bezáratta a pályaudvarokat, így lehetetlenítve el, hogy ott húzzák meg magukat.

A bejelentést tömeges tiltakozás fogadta, erre válaszul jött létre például a Menhely Alapítvány, az Oltalom Karitatív Egyesület és még több másik, azóta is aktív szervezet. De utólag már világos, hogy ez csak az első sokk volt, ami a társadalmat érte.

Az első 2-3 évben 1 millióval nőtt a munkanélküliek száma, az évtized közepéig folyamatos volt a gazdasági romlás. Ekkor jött a Bokros csomag, ami újabb óriási csapást mért a társadalomra, de cserébe visszahozta a nemzetközi piacok bizalmát Magyarországgal szemben.

A fentiek következtében folyamatosan mélyült a szakadék a szegények és a gazdagok között, fokozódott az ellenséges légkör. Egyre többen gyűlölték a „rendszerváltás győzteseit, akik bunkofonnal és bálnamercivel” hivalkodtak. Emiatt lett nagyon népszerű a Szomszédok is, amely a kisemberek problémáit hangosította fel, így rengetegen azonosulni tudtak vele.

Beszédes adat, hogy míg a ‘90-es évek elején az osztrák életszínvonal 58 százalékán álltunk, mára, tehát 30 év elteltével ezt a számot egyetlen százalékponttal 59-re sikerült feltornázni. Persze épp a napokban hangzott el egy újabb ígéret, miszerint 2030-ra utolérjük Ausztriát.

Ekkoriban kezdődött a Vizoviczki-birodalom első nagy korszaka is: bár a ma már börtönbüntetését töltő vállalkozót főként a Hajógyári-szigeti hírhedt szórakozóhelyek tették ismertté, korábban a belvárosban is terjeszkedett. A Váci utcai és környékbeli night clubok, a turistákat tízezrekkel lehúzó éttermek nagy része az övé volt.

Módszerei közé tartozott már az elejétől fogva, hogy lefizette a hatóságokat, majd a legnagyobb forgalmú estéken ráküldte őket a konkurenciára, így véve el a vendégek kedvét, hogy bárhol máshol szórakozzanak.

Szintén ezekben az években vált Budapest pornófővárossá, vagy ahogy emlegették, „Európa Bangkokjává”, mivel a megengedő szabályozás miatt rengeteg felnőttfilmet forgattak nálunk. Ez a kétes hírű dominancia egészen a 2000-es évekig eltartott, az is segítette, hogy a romló életkörülmények miatt rengeteg magyar nő könnyen kapható volt az ilyen munkákra.

Sokan ráadásul az egészet annak a jelének tartották, hogy végre hozzánk is megérkezett a nyugati szabadság egy újabb vívmánya, miközben a nők megbecsüléséről és védelméről természetesen szó sem esett.

Kezdődik a politikai hidegháború

A rendszerváltással egy időben számos új párt alakult, amelyek közül ma jóformán már csak a Fidesz maradt tényező. Akkoriban viszont még egészen más pályán játszottak, első irodájuk például egy nem túl nagy ház alsó szintjét foglalta el a Molnár utcában.

Hozzájuk kötődik ugyanakkor a ‘90-es évek elejének egyik legnagyobb botránya is. Az MSZMP ingatlanvagyonából minden párt kapott egy saját székházat, de mivel a Fidesz és az MDF azzal érvelt, hogy ők a többiekhez képest kisebbet kaptak, végül kiutaltak nekik egy másikat is közös tulajdonként.

Ez volt az egykori Tiszti Kaszinó épülete a Váci utca és a Kossuth Lajos utca találkozásánál. A székházat aztán a két párt nem sokkal később titokban eladta az MKB Banknak (ma is ők használják), de az ügy néhány hónappal később kiszivárgott, és rengeteg embert kiábrándított: a Fideszt addig lelkes és ambiciózus, tiszta kezű fiataloknak tartották, itt azonban kiderült, hogy ők is gátlástalanul bizniszelnek, ha azt kívánja a gazdasági érdekük.

Ez az esemény, amellett, hogy óriási népszerűségvesztést okozott a pártnak, kirobbantotta a politikai hidegháborút is. 1993 nyarán ugyanis a Farkasházy Tivadar által szervezett szárszói találkozón György Péter esztéta éles hangon számon kérte a témát a Fidesz jelenlévő tagjain, aminek a vége óriási összeveszés lett. Sokan ezt tartják a máig tartó törésvonalak kezdetének.

A sétán szó esett még az első McDonald’s étterem megnyitásáról, az Aranykéz utcai robbantásról, a hazai könnyűzene rendszerváltás utáni átalakulásáról, illetve a Michael Jackson és Zámbó Jimmy által fémjelzett sztárkultuszról is.

A végállomás az Erzsébet téri Akvárium Klubban volt, ahová eredetileg a Nemzeti Színházat tervezték, de végül Gödör Klub néven 10 évig annak a közegnek az otthona lett, akik annak idején a Tilos az Á-t is életben tartották. Így ért körbe a történet bő két óra alatt.

Az Álmainkban Ausztria visszainteget séta következő időpontjait IDE KATTINTVA nézheted meg.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


BUDAPEST
A Rovatból
Mi várható Budapesten március 15-én? Mutatjuk az ingyenes programokat a fővárosban!
A belvárosi lezárások miatt a múzeumok és a Városliget ingyenes programjai nyújtanak alternatívát.


Budapest a hétvégén egy egészen más arcát is megmutatja: a nemzeti ünnep nemcsak a feszült politikai várakozásokról és a hatalmas tömegekről szól, hanem tucatnyi ingyenes családi élményt, természetközeli kikapcsolódást és kulturális kalandot is tartogat.

Vasárnap reggel fél nyolckor felvonták a nemzeti lobogót a Kossuth téren, ahol délután egy órakor kezdődik a nagyszabású ünnepi műsor, Orbán Viktor miniszterelnök beszédével.

Aki belülről is megnézné a törvényhozás épületét, délután három és hat óra között a Nyitott Parlament program keretében megteheti.

A tömegrendezvények és a hivatalos ceremóniák miatt a nagyvárosi közlekedés jelentősen megváltozik. A rendőrség már napokkal ezelőtt közzétette a részletes listát az ötödik kerületet és a Kossuth tér környékét érintő megállási tilalmakról és lezárásokról, pontos utcanevekkel és időintervallumokkal.

A közlekedési központ a metrók és a kötöttpályás járatok használatát javasolja, az aktuális változásokat pedig folyamatosan frissítik az internetes információs felületeiken.

A történelmi emlékhelyek és múzeumok is díjmentes programokat kínálnak a családoknak.

A Magyar Nemzeti Múzeum vasárnap délelőtt tíz és délután hat óra között tart nyitva, a kimondottan gyerekeknek szóló programblokk pedig tíz és délután négy óra között várja a látogatókat múzeumkerti sétával és interaktív játékállomásokkal.

A Városliget intézményei is szélesre tárják kapuikat: a Szépművészeti Múzeum kiállításai vasárnap ingyenesen látogathatók, a belépés délelőtt tíz és délután öt óra között történik érkezési sorrendben, így érdemes sorban állásra készülni.

A Néprajzi Múzeum szintén díjmentesen fogadja a vendégeket tíz és tizennyolc óra között, míg a Magyar Mezőgazdasági Múzeum szombaton és vasárnap is ingyenes.

A zsúfolt belvárosi terek után a természetközeli helyszínek nyugalmas alternatívát nyújtanak.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Füvészkertjében szombaton tartják a Szamóca Kiskertész tematikus ültetős és alkotós foglalkozást a három és tíz év közötti korosztálynak.

A városhatáron a Budakeszi Arborétum már a hónap elején kinyitott, így ezen a hétvégén is bejárhatók a családbarát sétaösvények. A Budai Arborétum szintén meghosszabbított szezonális nyitvatartással működik, Alsó Kertje kisgyerekekkel is könnyen felfedezhető.

Aki beltéri kikapcsolódásra vágyik, az artmozik kínálatából válogathat.

A Puskin Mozi ezen a hétvégén is vetít gyerekprogramokat, a jegyeket érdemes előre lefoglalni.

A Művész mozi vasárnap egy teljes Oscar-napot tart, ahol egész nap az Oscar-díjra jelölt filmeket tűzik műsorra, korhatáros és művészfilmes válogatásban.

A Cirko-Gejzír pedig folyamatosan frissülő műsorral, feliratos és családbarát alkotásokkal várja a nézőket.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
BUDAPEST
A Rovatból
Fotókon az első Gundel Bál: teltházzal indult útjára a Gundel Palota új hagyománya
Csillagfényes tematika, ikonikus vendégek és látványos pillanatok tették emlékezetessé a februári estét a Városligetben. A különleges programokkal, kreatív gasztronómiával és felszabadult tánccal kísért esemény egyszerre tisztelgett a múlt előtt és mutatott előre.


Van, amikor egy este egyszerűen túlmutat önmagán. Amikor nemcsak jól sikerül, hanem emlékezetes lesz – és már közben érezni, hogy ebből bizony folytatás következik. Február 7-én a Gundel Palotában pontosan ez történt: az első Gundel Bál nemcsak teltházas volt, hanem egy új, élő hagyomány ígéretét is magával hozta.

Egy este, ami rögtön történetté vált

Február első szombatján először nyitotta meg báli estére kapuit a Gundel Palota, és már az érkezés pillanatában világossá vált, hogy itt most nem egy klasszikus, merev társasági eseményre készülnek. A „Csillagok között” tematikájú Gundel Bál elegáns volt, mégis meglepően közvetlen, nagyvonalú, de egyáltalán nem távolságtartó. A Városliget fái között messziről hívogattak az épület fényei, a Palota homlokzatán pedig megelevenedett a ház múltja – finoman, ízlésesen, mindenféle túlzás nélkül.

A három helyszínen zajló bál teltházzal futott: összesen 345 vendég érkezett, akik hamar valódi közösséggé formálódtak. Ez az este nemcsak arról szólt, hogy „szép ruhában eljövünk”, hanem arról is, hogy együtt vagyunk, kapcsolódunk, és közösen élünk meg valami különlegeset.

Csillagok az égen – és a parketten

A tematika ezúttal nem állt meg a dekorációnál.

A Gundel Bál fővendégei a magyar űrkutatás három meghatározó alakja voltak: Kapu Tibor, Cserényi Gyula és Farkas Bertalan.

Jelenlétük nemcsak a „Csillagok között” koncepciót erősítette, hanem egy nagyon is emberi üzenetet hordozott: a tudás, a teljesítmény és a közösség nem elvont fogalmak, hanem egymást erősítő értékek.

Az este egyik legerősebb, sokak számára katartikus pillanata volt, amikor megjelent Gundel Károly hologramja, a megnyitót pedig Latinovics Zoltán ikonikus hangja tette emlékezetessé.

A múlt nagy alakjai itt nem emlékműként voltak jelen, hanem élő gondolatként, természetes módon kapcsolódva a jelenhez. Ez a gesztus szépen összefoglalta mindazt, amit a Gundel ma képviselni szeretne: tiszteletet a hagyomány iránt, miközben bátran és kortárs módon gondolkodik a jövőről.

A hangulat hamar oldottá vált. A nyitótánc előtt egy rövid, látványos show-műsor – légtornászokkal és mirror-táncosokkal – adta meg az est ritmusát, majd közel ötven párral indult el a bálozás. Nem sokkal később már egyértelmű volt: a parkett nem marad üresen. A terem gyorsan megtelt, a tánc felszabadult lett, az este pedig szinte magától sodorta tovább a vendégeket.

Ízek, élmények és egyértelmű üzenet

A gasztronómia ezúttal is fontos szerepet kapott, de a megszokott kereteknél jóval játékosabb formában. Wolf András corporate chef, Vérten Róbert executive chef és csapatuk kreatívan reflektált az űrtematikára, miközben végig megmaradtak a Gundeltől elvárt minőségnél. A vendégek egyik abszolút kedvence a tubusban felszolgált körözött lett – egy apró, de annál emlékezetesebb részlet, amely egyszerre volt humoros és ötletes.

Az aktivitások közül kiemelkedett a Tapintható Világűr, amely hatalmas sikert aratott, és jól mutatta: az élmény akkor működik igazán, ha közös. Az est házigazdái, Gundel Takács Gábor és Mikes Anna közvetlen, szerethető jelenléte tovább erősítette ezt az érzést – a bál nemcsak szép volt, hanem emberi is.

A vendégek visszajelzései egyértelműek voltak. Sokan a hangulatot, mások a részleteket emelték ki, de a legtalálóbb mondat talán ez volt: „Ennek a bálnak lelke volt.” Ennél többet aligha lehet kívánni egy első alkalomtól.

És ami igazán izgalmassá teszi az egészet: a Gundel Bál nem egyszeri esemény. A folytatás már körvonalazódik, a nyári zenés-táncos esték kétheti rendszerességgel térnek vissza, tovább erősítve azt a közösségi szemléletet, amely ezt az első bált is meghatározta.

Nézd meg galériánkban, milyen volt a Gundel Palota első bálja:

A Gundel az Eventrend Group tagjaként hosszú távon gondolkodik: céljuk, hogy ez a világhírű, mégis nagyon is magyar örökség ne csupán kevesek kiváltsága legyen, hanem minél több magyar és külföldi vendég számára jelentsen élményt.

A februári este üzenete világos volt: a Gundel Palotában a bál nem múltidézés – hanem egy frissen született, élő hagyomány kezdete.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

BUDAPEST
A Rovatból
Tavaszváró bakancslista Budapesten - 5+1 élmény, ami kimozdít a téli szürkeségből
Ha már eleged van a bezártságból, de a nagy tavaszi kiruccanások még váratnak magukra, ez a lista neked szól.


Február végére - március elejére a legtöbben ugyanott tartunk: elegünk van a réteges öltözködésből, a korai sötétedésből és abból, hogy a hétköznapok nagy része zárt térben telik. A tavasz még nem robbant be teljes erővel, de már érezni, hogy közeledik a jó idő. Ilyenkor különösen jól jön egy konkrét terv, amelyek segítenek kiszakadni a téli szürkeségből.

A tavaszvárás nem feltétlenül nagy kirándulásokról szól. Néha elég egy jó előadás, egy fürdőzés a szabad ég alatt, egy délután, amikor új dolgokat próbálsz ki, vagy egyszerűen csak végigsétálsz a városon úgy, hogy nem sietsz sehová. Budapest szerencsére tele van olyan helyekkel, amelyek pont ezt a fajta átmeneti időszakot teszik izgalmassá. Ebben a válogatásban öt olyan programot találsz, amelyek segítenek kiszakadni a napi rutinból.

A Csodák Palotája interaktív tereiben újra felfedezheted a kíváncsiságod, és játék közben kapcsolódhatsz ki. A Duna Művészegyüttes „A Duna balladái” című előadása a Duna menti történeteken és táncokon keresztül érzelmileg hangol rá a megújulásra a Nemzeti Színház színpadán. A Széchenyi Gyógyfürdő kültéri medencéiben a gőzölgő víz és a friss levegő találkozása igazi szezonnyitó élmény, ahol testben is átállhatsz a könnyedebb hónapokra. A Tropicarium egzotikus világa egy délutánra messzire repít a városi hétköznapokból, és előkóstolót ad a nyár hangulatából. A Magyar Nemzeti Múzeum nagyszabású Attila-kiállítása történelmi utazásra hív, ahol 1600 év története elevenedik meg a vitrinek mögött. A Városliget pedig egy nagy sétára, egy utolsó korcsolyázásra vagy akár egy hőlégballonos emelkedésre hív, hogy új nézőpontból nézhess rá a lassan tavaszba öltöző városra.

Csodák Palotája

A felfedezéshez nem kell megvárni a tavaszt. Elég belépni a Csodák Palotája ajtaján, és máris új nézőpontból láthatod a világot. A négy emeletnyi térben interaktív eszközök, játékos kísérletek és kipróbálható tudományos jelenségek várnak, ha nemcsak nézni szeretnéd a világ működését, hanem átélni is. Ez a tudományos élményközpont nemcsak gyerekeknek, hanem felnőtteknek is emlékezetes kaland: itt mindenki élvezettel merülhet el a fizika, kémia, biológia és az univerzum titkaiban. Itt nem az a kérdés, hogy „szabad-e hozzányúlni?”, hanem hogy „melyikkel kezdjük?”.

Passzív nézelődés itt nem opció: egyik élményből sodródtok a másikba, miközben mindent meg lehet fogni, kipróbálni, működésbe hozni. Optikai játékok, erőhatások, látványos jelenségek segítenek megérteni olyan dolgokat, amelyek nap mint nap körülvesznek minket, mégis ritkán gondolunk bele, hogyan működnek.

A napi négy tudományos show kifejezetten látványos, a Richter Gedeon labor kísérletei garantáltan lekötik a figyelmet. Jó látni, amikor egy-egy kísérletnél egyszerre hallatszik a meglepett reakció és ez felnőttként épp olyan felszabadító, mint gyerekként. A tudomány itt játékos, mégis érthető formában válik közös élménnyé minden korosztály számára.

Ráadásul nincs két egyforma látogatás: évszakonként új tematikus programokkal és extra állomásokkal készülnek, így mindig van miért visszatérni.

Ez az a program, amit bátran fel lehet írni a bakancslistára családi kiruccanásként, baráti délutánként vagy akár egy kreatív randiként is. Ha idén nemcsak programot, hanem élményt keresel a szezon elején, itt jó helyen jársz. Csoda, amit átélsz. Tudás, amit hazaviszel.

Duna Művészegyüttes

Ha nemcsak feltöltődésre, hanem valami igazán mély és szívből jövő élményre vágysz, akkor egy este a Duna Művészegyüttessel biztosan telitalálat lesz.

A közel 70 éves múltú hivatásos néptáncegyüttes az ország egyik legismertebb és leginspirálóbb társulata, akik nemcsak a hagyományos néptáncot viszik színpadra, hanem a kortárs művészet formanyelvén keresztül is megszólítanak. Előadásaik igazi vizuális és érzelmi élmények, amelyek egyszerre hagyományőrzők és megújítók. Céljuk, hogy a néptánc iránt érdeklődőket közelebb vigyék a színházi élményhez, a színházrajongókat pedig bevezessék a néptánc világába. A repertoárjukban klasszikus és kortárs táncszínházi produkciók, valamint gyermek- és ifjúsági előadások is helyet kapnak, így a család minden tagja találhat magának élményt.

Ebbe a sokszínű világba illeszkedik a Duna Művészegyüttes 65 éves jubileumi évének zárására készült produkció is: a március 14-én 19 órakor, a Nemzeti Színház színpadán látható A Duna balladái – Táncok és imák a Duna mentén.

Az előadás a Duna mentén élő népek zenéiből és táncaiból merít, így nem egyetlen hagyományt emel ki, hanem egy egész térség közös tapasztalatát sűríti színpadra. A mozdulatokon keresztül a dunai ember életérzése, a nagy folyamhoz kötődő ünnepek és rítusok is megelevenednek. A Duna itt nem csupán földrajzi fogalom, hanem élő, lüktető jelkép: múlt és jelen tanúja, híd kelet és nyugat között, erőt adó forrás, amely évszázadok óta formálja a partján élők kultúráját. Ebben a munkában fontos szerepe van a zenének is. A Duna Művészegyüttes mellett a Göncöl Zenekar működik közre, ami végig erős, sodró alapot ad a táncnak. A produkcióban továbbá a StEfrem férfikar is szerepet kap, akik különleges hangszínt és mélységet adnak az előadásnak.

Egy olyan estét élhetsz át, ahol a zene, a ritmus és a mozdulatok egyszerre simogatják a lelket, és ahol a magyar kultúra legszebb arcával találkozhatsz. Ahogy haladsz előre az előadásban, egyre inkább érzed, hogy nem kívülről figyeled, hanem kapcsolódsz hozzá. És amikor kilépsz az utcára, talán egy pillanatra megállsz a Duna-parton is, mert hirtelen személyesebbnek tűnik az, ami addig csak városi háttér volt.

Széchenyi Gyógyfürdő

Van az a pont a tél végén, amikor már szívesen lennél a szabadban, de még jól esik a meleg. A Széchenyi Gyógyfürdő ilyenkor különösen jó választás. Budapest, sőt Európa egyik legnagyobb fürdőkomplexumáról van szó, ahol összesen 21 medence közül választhatsz, így tényleg mindenki megtalálhatja a saját tempóját.

A kültéri termálmedencék egész évben nyitva tartanak, így a forró vízben ülve akkor is élvezheted a friss levegőt, amikor még csak közeledik a tavasz.

Az élménymedencében sodrófolyosó, víz alatti pezsegtetés, nyakzuhany és az ülőpadokba rejtett, hátat masszírozó vízsugarak működnek, így ha egy kicsit aktívabb kikapcsolódásra vágysz, itt azt is megkapod. A gyógyvizes medencék inkább a csendesebb, elmélyülőbb pihenést szolgálják – a víz összetétele kopásos jellegű ízületi és gerincproblémák, krónikus gyulladások vagy műtétek utáni rehabilitáció esetén is ajánlott.

A fürdőzés azonban nem áll meg a medencéknél. Hat szauna és négy gőzkamra vár, a belépő pedig számos wellness szolgáltatást is tartalmaz, például konditerem-használatot, vízi tornát vagy aerobikot. Ha még tovább mennél, különböző masszázsok és gyógykezelések közül választhatsz, sőt a sörfürdőt is kipróbálhatod. Az ivócsarnokban gyógyvizet is kóstolhatsz, amely bizonyos belgyógyászati problémák kezelésére alkalmas.

A fürdő egyik különleges része a Pálmaház, ahol trópusi növények, függőágyak és koktélok között lehet megpihenni. Itt tényleg az az érzésed támad, mintha egy rövid időre kiszakadtál volna a városból.

A tél vége felé azért különösen jó ide jönni, mert fizikailag és mentálisan is feltölt. A meleg víz ellazít, a kinti levegő felébreszt, a hosszabb szaunázás vagy egy masszázs pedig segít kiszakadni a mindennapokból. Nem kell hozzá utazás vagy nagy szervezés – csak egy délután, amikor tényleg magadra figyelsz, és hagyod, hogy a tested utolérje a közelgő évszakváltást.

Tropicarium

Amikor már nagyon vágysz a napsütésre és a zöldre, de a valódi tavasz még csak készülődik, a Tropicarium jó alternatíva lehet. Közép-Európa egyik legnagyobb tengeri akváriuma a Campona bevásárlóközpontban található, fedett kialakításának köszönhetően pedig az év bármely napján látogatható, így akkor is trópusi hangulatba csöppenhetsz, amikor odakint még hidegebb arcát mutatja az idő.

A 3000 négyzetméteres területen több tájegység és éghajlati öv élővilága jelenik meg.

Nemcsak cápákat láthatsz, hanem aligátorokat, hüllőket, kétéltűeket, madarakat, majmokat és több ezer halfajt is.

A tér úgy van kialakítva, hogy tényleg végigsétálhatsz az esőerdők és a vizek világán. Az esőerdős rész külön élmény. A párás levegő, a buja növényzet és az időről időre érkező, negyedóránként „leszakadó” trópusi eső egészen más hangulatot teremt. Közben szabadon repkedő madarak és ugrándozó majmok között haladhatsz el, és nem messze tőled egy hatalmas aligátor pihen.

A Tropicarium legikonikusabb része a 12 méter hosszú látványalagút, ahol a cápák néhány méterre úsznak el melletted vagy épp a fejed fölött. A különleges akvárium biztonságos, mégis olyan közelséget ad, amit máshol ritkán tapasztal az ember. Az üvegfalon túl nemcsak az állatokat, hanem a víz alatti növényvilág részleteit is megfigyelheted.

Ha szeretnél még többet látni, érdemes a látványetetési időpontokra is figyelni, mert ilyenkor igazán közelről láthatod az állatok reakcióit és viselkedését. A Koi pontyokat akár te magad is megetetheted a helyben vásárolt táppal, a kijárat közelében pedig rájasimogató akvárium vár, ahol - ha elég bátor vagy - meg is érintheted az állatokat. Időnként még szelíd kígyót is kézbe lehet venni, ami különösen emlékezetes élmény.

Tavaszváráskor azért működik jól ez a program, mert előrehozza a melegebb hónapok hangulatát. Nem a szürke utcák vesznek körül, hanem zöld növények, víz és egzotikus élőlények. Egy-két órára tényleg máshol érzed magad és mire kilépsz, már kevésbé türelmetlenül várod a valódi jó időt.

Magyar Nemzeti Múzeum

Ha szeretnél egy olyan programot, ami nemcsak kimozdít, hanem kicsit mélyebbre is visz, a Magyar Nemzeti Múzeum jó választás lehet. Az 1847-ben megnyílt, Pollack Mihály tervezte klasszicista épület nemcsak Budapest egyik ikonikus pontja, hanem a magyar történelem egyik legfontosabb őrzője is. A hatalmas oszlopcsarnok, a díszlépcsőház és a tágas termek önmagukban is adnak egyfajta ünnepélyes keretet a látogatásnak.

Az állandó kiállítások végigvezetnek a magyar történelem fontos korszakain, a koronázási jelvények másolatától kezdve a szabadságharc emlékein át egészen a 20. századig. De most különösen nagy figyelmet kap az új időszaki tárlat, az Attila című kiállítás, amely a hun uralkodó alakját és örökségét mutatja be.

Az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb hazai tárlatáról van szó: 13 ország 64 múzeumából érkezett mintegy 400 műtárgy idézi meg Attila korát és a róla kialakult képet. A József nádor termek teljesen átalakultak a kiállítás kedvéért, különleges vizuális és technikai megoldásokkal segítve, hogy ne csak nézd, hanem át is éld a történetet.

Láthatók felbecsülhetetlen értékű ékszerek, fegyverek, hun üstök, előkelő sírokból származó leletek, sőt torzított koponyák is, amelyek a korabeli testmódosítás emlékei. A domagnano-i kincs darabjai Abu-Dhabiból és Londonból érkeztek, Üzbegisztánból orlati lemezek, Azerbajdzsánból diadém, Észak-Macedóniából előkelő síregyüttes – olyan nemzetközi anyag állt össze, amely ritkán látható ilyen átfogó formában.

A kiállítás különlegessége, hogy nemcsak a történeti Attilát mutatja be, hanem azt is, hogyan alakult a róla szóló emlékezet az elmúlt 1600 évben. Megismerheted, hogyan élt tovább Attila alakja a keleti és nyugati kultúrákban, és hogyan vált a magyar emlékezet egyik meghatározó figurájává.

A tárlat 2026. január 23. és július 12. között látogatható, és kísérőprogramok is kapcsolódnak hozzá: előadások, beszélgetések, családi foglalkozások, múzeumpedagógiai programok és élő zenei események várják az érdeklődőket. A múzeum boltjában pedig a hun kori ékszerek és viseletek rekonstrukciói közül is választhatsz, ha valamit emlékbe hazavinnél.

Egy ilyen látogatás után nemcsak több tudással jössz ki, hanem egy kicsit más perspektívával is. Néha pont egy kis történelem kell ahhoz, hogy új lendületet kapjon a saját jelenünk.

Városliget

A Városliget az a hely Budapesten, ahol egyetlen délutánba többféle program is belefér. Február végéig még nyitva van a Városligeti Műjégpálya, így akár egy utolsó korcsolyázással is lezárhatod a szezont. A hatalmas, szabadtéri pályán csúszni mindig külön élmény, főleg úgy, hogy közben ott a park tágas tere és a város egyik legszebb környezete.

Ha inkább a nyugodtabb tempó vonz, egy hosszabb séta is bőven elég program. A tó környéke, a széles sétányok és a padok mind arra hívnak, hogy tölts el a szabadban egy kis időt. Nem kell hozzá külön terv, elég egy beszélgetés útközben, egy kis nézelődés, vagy csak az, hogy hagyod, hogy vezessen a sétány.

A Liget azonban nemcsak a szabadtéri élményekről szól. Az elmúlt években igazi kulturális központtá vált: itt találod a modern épületével is látványos Néprajzi Múzeumot és a különleges formavilágú Magyar Zene Házát, ahol interaktív kiállítások és koncertek is várnak. A klasszikus vonalat pedig a Szépművészeti Múzeum és a Műcsarnok képviseli, így ha a séta mellé kiállítást vagy egy komolyabb kulturális élményt is beiktatnál, arra is bőven van lehetőség.

A séta vagy korcsolyázás előtt és után ráadásul nem kell messzire menni, ha beülnétek valahova. A Ligetben és a környékén több kávézó és étterem is vár, így könnyen lehet a programból egy hosszabb, kényelmes délután.

Ha szeretnél egy plusz élményt, a ligeti hőlégballonról felülről is megnézheted a várost. A lassú emelkedés közben fokozatosan tárul fel Budapest panorámája, és egészen más perspektívából látod a parkot és a környező városrészt.

A Városliget azért jó választás, mert tényleg többféle élményt kínál egy helyen: lehet aktív, lehet kulturális, lehet lazább vagy éppen tartalmasabb program – attól függően, mire van éppen szükséged.

A szezonváltás nem egyik napról a másikra történik. Néha apró programokból, közös élményekből és tudatosan kiválasztott délutánokból áll össze az az érzés, hogy már máshogy indul a hét. Ha most beírsz egyet ezek közül a naptáradba, könnyen lehet, hogy a tél vége már nem várakozásról, hanem élményekről szól majd!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

BUDAPEST
A Rovatból
„Meggyőződésem, hogy egy jó managernek minden vendéggel azt kell éreztetnie, hogy ő VIP” – ismerd meg Gebei Tamást, az Anantara service excellence managerét
Egy luxusszálloda falai között rengeteg különleges ember dolgozik olyan pozíciókban, amikről elsőre nem is gondolnánk, mennyire meghatározzák a vendégélményt.


Az Anantara brand idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját világszerte. Ebből a különleges alkalomból indítjuk el „Meet the Team” sorozatunkat, amelyben bemutatjuk a budapesti egység, az Anantara New York Palace Budapest Hotel csapat azon tagjait, akik nap mint nap a háttérben (vagy éppen a frontvonalban) dolgoznak a vendégek kényelméért.

Elsőként Gebei Tamással beszélgettünk, akivel a legnagyobb eséllyel a hotel lobbyjában futhatunk össze. Tamás az az ember, aki természetéből adódóan keresi a kapcsolódási pontokat: számára nincs „egyszerű” látogató, mindenki VIP figyelmet kap. Legyen szó a lobbyban bámészkodó turistáról vagy visszatérő vendégről, ő ugyanolyan nyitottsággal és egy-egy jó történettel fordul mindenki felé.

– Mi a pozíciód az Anantarában?

Gebei Tamás: Service Excellence Managerként dolgozom. Ez a pozíció magában foglalja a guest relations feladatokat is, tehát elsősorban a vendégekkel való kapcsolattartásért felelek. Kiemelt figyelmet fordítok a VIP vendégekre, bár meggyőződésem, hogy egy jó managernek minden vendéggel azt kell éreztetnie, hogy ő VIP. Emellett a feladataim közé tartozik az adott esetben szükséges tréningek segítése és a szállodán belüli minőségellenőrzés is. Ez a gyakorlatban olyasmit jelent, hogy figyelemmel kísérem, mikor ideális a housekeeping takarítása, vagy hogyan kommunikáljanak a kollégák a vendégekkel. A cél az, hogy minden részletében hozzuk azt a magas elvárást, ami a szálloda pozíciójából adódik.

– Hány éve dolgozol összesen a hotelben, és milyen pozíciókban voltál a mostani előtt?

GT: 2010-ben kerültem a New York Palotába, tehát már kicsit több mint 15 éve dolgozom itt. Recepciósként kezdtem, és mondhatni végigmentem a ranglétrán: voltam supervisor, guest relations manager, majd front office manager is. Sok mindent kipróbáltam a házon belül, de őszintén mondhatom, hogy a legjobban ezt a mostani, service excellence manager feladatkört érzem a magaménak.

– Tehát a munkád fő célja alapvetően a vendégek elégedettsége.

GT: Pontosan. És hogy ezt minél jobban el tudjam érni, az alapvető dolgokon kívül rengeteg olyan elem van, ami segít minket. Például a storytelling, azaz a történetmesélés nagyon fontos része a munkánknak. Szeretnénk valódi módon kapcsolódni a vendéggel, hogy az itt-tartózkodásuk igazi élmény legyen. Ebben sokat segítenek az épület múltjához tartozó hagyományok, és az Anantara brandhez kapcsolódó elemek is. Minden Anantarában van például egy „End of Day” rituálé, ami a nap végén, egy központi helyen (nálunk a lobbyban) zajlik. A magyar vonatkozás miatt itt Budapesten ez élő cigányzenével egészül ki. De már az érkezéskor is várja a vendégeket egy hasonló élmény. Ez egy régi hagyományból ered, miszerint a középkori királyok, amikor trónra kerültek, aszúval koccintottak, és ezáltal vált áldottá az uralkodásuk. Nálunk van két kupa egy réztábla alatt a recepciótól nem messze, ezzel tudnak koccintani a vendégeket, ha van kedvük hozzá. De a fix elemektől függetlenül is sokszor van lehetőség a bevonásukra. Ha például látom, hogy az átriumban csodálkoznak az épület szépségén, oda szoktam menni hozzájuk, és mesélek nekik a hely szellemiségéről.

– Ezt a személyességet én magam is éreztem már többször itt. Lehet furcsa példa, de amikor először szálltam meg itt, azonnal a nevemen szólítottak…

GT: Ez sokkal fontosabb dolog, mint ahogy sokan gondolják, és nem feltétlenül kell időnek eltelnie ahhoz, hogy a nevén szólítsuk a vendéget. Én már a beszélgetés elején meg szoktam kérdezni a vendég nevét, akkor is, ha csak valami apróságot kérdez vagy kér tőlem. Sokan ezen meglepődnek, de a beszélgetés utána sokkal természetesebbnek hat. Nagyon szeretem az olyan gesztusokat, amik tudat alatt maradnak meg a vendégben, és amiktől észrevétlenül lesz jobb a hangulata. Történt például olyan is, hogy egy panaszos vendégnek a kollégám egyszerűen megdicsérte a szemüvegét, és a beszélgetés azon a ponton érezhetően könnyedebbé vált. Ez az emberi tényező nagyon sok esetben működik.

– Az eddigi beszélgetésünk alapján kicsit azt érzem, hogy a Szenzációs recepciós című film főszereplőjéhez hasonlóan igyekeztek kiszolgálni az igényeket. Láttad azt a filmet?

GT: Imádtam! Én régen tagja voltam az Aranykulcs Egyesületnek is (a Les Clefs d’Or, vagyis a szállodai portások szakmai szövetsége), és az, hogy ezt a pályát választottam, kicsit ennek a filmnek is köszönhető volt.

– De akkor hozzád is fordulnak sokszor hajmeresztő kérésekkel az emberek?

GT: Abszolút. Úgy gondolom, hogy a guest relation magyarra fordítva leginkább a házigazda szerepét jelenti. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy mindent nekem kell elintéznem, de én vagyok az, aki rászánja az időt és az energiát, hogy pontosan megértse, mit szeretne a vendég. Én vagyok a kapocs, aki tudja, melyik kollégához kell irányítani őt, vagy ki tudja leggyorsabban megoldani az adott problémát. Tehát ha arról van szó, természetesen nagyon szívesen foglalok én magam is egy éttermet, nincs ezzel probléma, de ideális esetben összekötöm a concierge-t a vendéggel, hiszen ő az intéző, ő fogja a továbbiakat profi módon kezelni.

– Mesélj arról, hogy hogyan néz ki egy napod?

GT: Szeretek minden reggel tisztába kerülni azzal, hogy mi zajlik éppen a házban. Van-e különleges program, érkezett-e panasz, bármi, amiről tudnom kell. Aztán adott esetben ránézek egy-egy szobára, ahová fontos vendég érkezik, teszek pár kört a házban, hogy ellenőrizzem, minden a helyén van-e. Az időm nagy részét igyekszem a vendégtérben tölteni, mert szeretem látni, mi történik élőben. Itt tudok a legaktívabban segíteni a kollégáknak egy-egy váratlan helyzetben. De ha a szükség úgy hozza, beállok a recepcióra is érkeztetni a vendégeket, máskor pedig tréningeken veszek részt. Nincs két egyforma napom. Volt olyan időszak is, amikor a környező országok Anantaráiban segítettem egy-két hét alatt az új csapatot betanítani, felmérni a hibákat és kijavítani azokat.

– Melyik városokban voltál a közelmúltban ebből a célból?

GT: Dublinban, Bécsben és Lisszabonban jártam. Utóbbi különösen nagy élmény volt számomra.

– Ha jól értettem az eddigiekből, a napod egy komoly részében panaszkezeléssel is aktívan foglalkozol.

GT: Természetesen. Ez nem feltétlenül minden esetben az én közvetlen feladatom, de rálátok minden panaszra, és szorosan együttműködöm a többiekkel. Ha olyan eset van, ahol szükség lehet a jelenlétemre vagy a tapasztalatomra, próbálok segíteni. A panaszra én úgy tekintek, mint egy lehetőségre, amiből fejlődni lehet; ez nem feltétlenül egy teher. Nagyon tetszik az a nézőpont, amit az igazgatónk, Fazekas Tamás is vall: ha valamit elrontottunk, azért vállaljuk a felelősséget, kijavítjuk, és ha kell, kompenzálunk is. Nyilván vannak olyan panaszok, amik inkább a vendég pillanatnyi érzelmi állapotát tükrözik, és nem feltétlenül a valóságot, de ezt is kell tudni kezelni. A nap végén ugyanis egyedül a vendég elégedettsége az, ami számít. Egyáltalán nem ritka, hogy egy eredetileg panaszos vendégből a figyelmes kezelés hatására végül visszatérő törzsvendég válik.

– Minél többet mesélsz erről, annál komplexebbnek tűnik az egész. Gyakorlatilag együtt kell lélegezni a szállodával.

GT: Igen, pontosan. Ezért is gondolom azt, hogy ezt a szakmát lehet ugyan pusztán munkaként kezelni, de szerintem az hosszú távon nem működik, valódi eredményt pedig pláne nem fog hozni. Sokkal találóbb rá a hivatás kifejezés. Ha nemcsak én, hanem mindenki, aki itt dolgozik, magáénak érzi a saját területét, és megkapja hozzá azt a felhatalmazást, oktatást és visszajelzést, amire szüksége van, akkor tud az egész gépezet jól működni.

– A munkakörödből adódóan valószínűleg te vagy az egyik olyan ember a szállodában, aki a legtöbbet tud az épületről és a hozzá kapcsolódó történetekről. Ha jól tudom, ezt időről időre szervezetten is elmeséled a szállóvendégeknek. Mesélnél erről?

GT: Ez a History Tour, vagyis a Történelmi séta, ami nagyjából 45 percet vesz igénybe. Azokon a napokon, amikor van rá érdeklődő, 17:15-kor kezdünk a lobbyban. Először nagy vonalakban elmesélem az épület történetét, majd átmegyünk a Kávéházba, hiszen arról is bőven van mit mesélni. Ezután felmegyünk az ötödik emeletre, ahol egy különleges fényképkiállítás található Fortepan-fotókból. Ezek a képek kiváló alkalmat adnak a szálloda és a környék történeteinek mélyebb kibontására. Itt többször előfordult már, hogy a képek láttán idősebb vendégek olyan részleteket meséltek el a saját emlékeikből, amik nekem is hasznos újdonságként szolgáltak. Az utolsó állomásunk az elnöki lakosztály, ahová abban az esetben tudunk benézni, ha éppen nem foglalt. Ezt is nagyon szokták élvezni a vendégek. A túra kicsivel 6 óra előtt ér véget. Ekkor érünk vissza a lobbyba, ahol pont elkezdődik az „End of Day” ceremónia, amiről már korábban is beszéltünk.

Ha az Anantara New York Palace-ban szállsz meg, ne hagyd ki a lehetőséget, mindenképpen jelentkezz a „History Tour” elnevezésű történelmi sétájára. Itt olyan titkokat és részleteket tudhatsz meg az épületről, amelyeket sehol máshol nem olvashatsz. A séta pontos részleteiről és az időpontokról közvetlenül a szállodában, Tamástól vagy a recepción kérhetsz tájékoztatást.

Garantáljuk, hogy a ház falai között töltött 45 perc után egészen más szemmel nézel majd a palotára.

 


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk