23 tér különleges történetével ismerkedhetsz meg az idei Budapest100-on
Május első hétvégéjén, 5-én és 6-án ismét be lehet barangolni a főváros különleges történetekkel teli helyszíneit: parkjait, eldugott zugait, zajos csomópontjait, piacait, kávézóit, múzeumait, templomait, zsinagógáit, ugyanis jön a 8. Budapest100. Aki ismeri a kétnapos eseménysorozatot, tudja, hogy évről évre más a rendezőelve - míg korábban például a körút, a rakpart és az ott található épületek szerepeltek a tematikában, idén a mottó "Nyissunk a térre!". Ennek megfelelően
most 23 téren 45 ház nyit meg több mint 150 önkéntes, a lakók és az intézmények közös munkájának köszönhetően.
Minden szabadon és ingyen látogatható, ha egy program mégis regisztrációhoz kötött, azt külön jelzik a honlapon.
Még mielőtt mindez elkezdődne, mi már tettünk egy sétát, az idei programkínálat néhány kiemelt helyszínét bejárva. A VIII. kerületi Lőrinc pap téren kezdtük, ahol megismerkedtünk nemcsak a tér történetével, de a 3-as szám alatt álló, impozáns méretű, négyszintes neobarokk házéval is. Magát a teret 1951 óta hívják mai nevén, megemlékezve a Dózsa-féle parasztháború alvezéréről. Épült itt egy jezsuita templom is, amely gróf Zichy Nándor támogatását élvezhette, az ő tiszteletére szobrot is állítottak a tér közepén. Egykori palotája ma luxusszállóként működik.
A templommal szemben épült házat szokás Darányi-palotaként is emlegetni - Darányi István, akiről a nevét kapta, befolyásos italkereskedő volt, 1933-ban költözött oda. Eredetileg Liebner Józsefné építtette 1894-ben, az ő
férje császári és királyi asztalnok volt, és mint ilyen, egészen leleményes: volt egy mézraktára a házban, bár a helyiek inkább ugyanott működő kocsmáját látogatták, a jezsuita templom híveinek és a közeli leányotthon lakóinak megbotránkozására.
Innen átsétáltunk a IX. kerületi Markusovszky térre, amely a Ferencvárosi Dohánygyár épületeinek lebontása és a II. világháború pusztítása után nyerte el szokatlan formáját. Az Országos Közegészségügyi Egyesület alapítója, Markusovszky Lajos orvosprofesszorról nevezték el.
Miután a 19. században épült dohánygyárat kiköltöztették a város külsőbb részére, a századforduló tájékán a Semmelweis kórház menzája működött a falai között. A világháborúban bombatalálat érte, ezek után már nem is újították fel, gyakorlatilag csak a romjait kellett eltakarítani. A negyvenes években, a háború után már működött itt közpark (hasonlóan a Kerekerdő parkhoz), ami tényleg jótékonyan hat a sűrű városi szövetre, már csak a jobb levegő, a több napsütés miatt is, de a közösségépítés sem utolsó szempont - ottjártunkkor is láttuk, hogy többen üldögéltek az ötvenéves, nagy lombú fák alatti padokon. Az utóbbi években alakítottak ki egy teljesen modernizált játszóteret, kutyafuttatót is.
A '90-es, 2000-es években itt működött a város egyik legmeghatározóbb alternatív kulturális központja, a Kultiplex, benne a Tilos Rádióval. Az épület, amiben helyet kapott, korábban moziként is funkcionált, ma már azonban csak a hűlt helyét találjuk, legfeljebb a sziluettjét lehet látni az egyik ház tűzfalán.
Nem mellesleg
a dohánygyár a Pál utcai fiúk történetében is megjelent: ahogy Molnár Ferenc írja, Csónakos és Nemecsek a pinceablakban megült dohányport szippantották fel arrafelé menet.
Ehhez szervesen kapcsolódik az egyik szombati program: Fodor Tamás, a Stúdió K Színház alapítója kezdi azt a maratoni felolvasást a regényből, amibe bárki szabadon bekapcsolódhat.
Ezután a Károlyi-palotához indultunk, az V. kerületbe, ahol ma a Petőfi Irodalmi Múzeum kap helyet.
Az épület 1768 és 1929 között állt a család tulajdonában, a mellette lévő park 1932 óta közpark, és már a középkortól kezdve kertként működött - a legenda szerint itt volt Hunyadi Mátyás vadaskertje.
A palotának gazdag történeti múltja van, már csak több évszázados fennállását tekintve is. A nagy pesti árvíz után a reformkor egyik legjelentősebb irodalmi szalonja működött benne, ahol megfordult a korabeli Pest színe-java. Gyakori vendég volt többek között Szemere Pál, Toldy Ferenc, Vörösmarty Mihály, Kölcsey Ferenc, Wesselényi Miklós, Batthyány Lajos is. Híres volt fényes estélyeiről, Liszt Ferenc is többször adott koncertet a falai között. A szabadságharcot követő megtorlás idején Haynau itt alakíttatta ki hadiszállását.
A XX. század elején Károlyi Mihály modern fürdőszobákkal, új konyhai felszereléssel korszerűsítette, az istállók egy részét is átalakíttatta autógarázzsá. 1928-ban a főváros tulajdonába került a palota, a Fővárosi Képtár gyűjteményét költöztették be. 1946-ban Károlyi Mihály visszakapta az épületet, de ünnepélyes keretek között újból fel is ajánlotta a közművelődés javára. A család részére ugyan fennmaradt egy lakosztály egészen 1997-ig, az északi szárny végében. 1957-ben megnyílt az épületben a három évvel korábban alapított Petőfi Irodalmi Múzeum.
Maga a környék jelentősen átalakult az elmúlt évszázadok alatt, némely tér teljesen el is tűnt, részben az Erzsébet híd építésének köszönhetően. Különös belegondolni, hogy
a régi terek helyén ma épületek állnak, az egykori épületek helyét pedig terek foglalják el.
A falak között Pest alig 20 hektárt foglalt el a korai időkben, a 15. század környékén főként erre a területre koncentrálódott az egész város. Az Egyetem tér túlsó végén, a Királyi Pál utca elejénél konkrétan már egy másik település, Szentfalva kezdődött.
A sétát végül a XI. kerületben, Újbudán, a Gárdonyi téren fejeztük be.
A néhány éve felújított tér közepén Gárdonyi Géza szobra áll, körülötte pedig minden adott, hogy az ember a tavaszi napsütésben sétálva egy kellemes piazzán érezze magát.
Padok, szépen rendben tartott virágágyak, szökőkút, na és persze az egyik legkultikusabb irodalmi kávéház, a Hadik - ez a látvány fogadja azt, aki leszáll a villamosról a Szent Gellért téri és a Móricz Zsigmond körtéri megállók között. A környéken egyébként több galéria, múzeum, antikvárium, kávéház is van, úgyhogy ezek remek alapot szolgáltatnak egy kulturális körúthoz.
A tér egyik legfőbb nevezetessége és ékessége kétségkívül az 1911-ben épült Hadik-ház, ami a földszintjén nyitott kávéházról vált híressé, főként Karinthyéknak köszönhetően - a magyar irodalom legnagyobb alakjai (és a hozzájuk tartozó hölgyek is) előszeretettel múlatták itt az időt. Azonban maga az épület nem kevésbé figyelemre méltó, érdemes megnézni a gyönyörű, szecessziós-eklektikus-orientalizáló homlokzatot. A ház különleges kultúrtörténeti múltját az is színesíti, hogy Csontváry Kosztka Tivadar bérelt benne műtermet, ami egyben emlékhellyé is teszi.
A Budapest100 honlapján letölthető programfüzetben böngészhettek a hétvégi programok, bejárások, látnivalók között. Az épületek és a terek fotói, a róluk készült kutatási anyagok segítenek kiválasztani a két nap alatt kinek-kinek a legérdekesebb állomásokat.
Aki kézben szeretné tartani az eseményeket, az április 24-től kapja fel a nyomtatott programfüzetet a Blinken OSA Archívumban (V. Arany János u. 32.), a Kortárs Építészeti Központ irodájában (XI. Bartók Béla út 10-12.), a Sütő utcai Tourinformban (V. Deák tér/Sütő utca), vagy a FUGÁ-ban (V. Petőfi Sándor u. 5.).
