Egy sebészprofesszor szerelmei

Gyanútlanul botladoztunk Nusi babajárgányával az öreg járgányok között. Az még az a boldog békeidő volt, amikor meg lehetett mozdulni a füredi sétányon... Egy kis piros, igazán csinos olasz mellett hosszabban is elidőztünk:

Csitti-fitti volt, látszott, hogy a gazdi szereti, tisztán tartja, és - ahogy én a szintén csizmán született Vespámat - használja is. Egyszer csak - noláááám - elénk toppan a Magyar Vitorlás Szövetség elnöke. Kedves mosolyára Nusi pironkodva kidugta lábát a hintóból, mire professzor bácsi térdét s derekát meghajtva kezét-lábát csókolta. Na jó, de mit keres itt professzor bácsi? Hogy autókat hozott kiállítani? Menjünk csak menjünk, naná, hogy látni szeretnénk őket!

Vitorlázó barátai csak Totyának hívják. Munkájában kijár neki a professzor úr megszólítás. Prof. Dr. Kollár Lajos sebész-érsebész 2013 óta a Magyar Vitorlás Szövetség elnöke. Rajong a Balatonért, és nem mellesleg a régi autókért.

BMW Isetta-jával mondhatni családi kapcsolatot ápol, ugyanis nem csak ilyen járgányon tanult meg vezetni, hanem konkrétan azzal, ami most a birtokában van – újra. A szájsebész papa és a gyógyszerész mama a kis pléhtojással bejárta Európát. Sok csomagot nem kellett magukkal vinni: a külső poggyásztartón kívül az ülés mögött egy kisebb táska, mondjuk anyuka tartozéka fért el.

Mindez mai szemmel nehezen vizionálható, és nem csak a 80 km/h-s végsebesség miatt, hanem azért is, mert az Isetta esetében olyan fogalmakat ne keressünk, mint gyűrődő zóna, menetstabilizáló elektronika, függönylégzsák vagy biztonsági öv, hiszen ez sincs benne. Később az apró BMW elkerült a háztól, de Kollár Lajos rábukkant és visszavásárolta. Hiába, a szerelem...

Kollár professzor a 2015-ös füredi vitorlabontó old timer versenyére az Isetta-ján kívül elhozta a színre fújt Panni motort, és az utcai használatra szolgáló FIAT-ját is. Panni előtt nem készült robogó Magyarországon. 1958 és 1962 között gyártották a Csepeli Kerékpárgyárban, majd az egri Finomszerelvénygyárban. A törperobogó az 1957-es Budapesti Ipari Vásáron mutatkozott be, ahol is nagy sikert aratott. Kollár professzor Pannija sem csücsül mindig tétlenül a puccos utánfutóján, időnként vígan robog vele a tulajdonos.

Alig kaptunk levegőt a gyönyörűségtől, és nem is sejtettük, hogy a java még hátra van... Elindultunk a másik Kollár-járgány, a kis csinos piros FIAT kabrió felé, amit épp kinéztünk magunknak Nusival. Ennek a története az Isetta-hoz hasonlóan igen kalandos volt: az internet segítségével Kölnben talált rá Kollár professzor. Bejelentette vásárlási igényét, átutalta az eladási árat, majd elutazott Barcelonába egy orvosi kongresszusra. Spanyolországban sűrű telefonhívások közepette kiderült, hogy a magyar bank napokig ült az utaláson, és hiába érkezik a tréler, az autót addig ők ki nem adják, amíg a pénz nincs a bankszámlájukon. Egy órával a szállító megérkezte előtt végül bedöcögött a vételár is a kereskedő számlájára... Azóta a kis piros szállítja Kollár professzort a Balatonhoz: egyik szerelem találkozása a másikkal.

Prof. Dr. Kollár Lajos orvos-gyógyszerész házaspár gyermekeként született Pécsen, az orvosi egyetemet is ott végezte. Két nagybátyja szintén orvos volt, édesapja pedig egyik alapítója a Sztomatológiai Klinikának. A hatvanas évek beat-nemzedékéhez tartozónak vallja magát, így nem volt benne semmilyen megfelelési kényszer, egyszerűen csak úgy alakult, hogy ő is orvosdoktor lett. Sebészetből majd érsebészetből szakvizsgázott. Végigjárta a szakma ranglétráját a műtősfiútól az egyetemi tanárságig, hat éven keresztül volt a PTE Klinikai Központjának főigazgatója, jelenleg az Érsebészeti Klinika társprofesszora. Tagja a Professzorok Batthyány Körének.

1958 óta minden nyarát a Balatonon töltötte, és persze, hogy vitorlázással. A szüleinek volt egy haditengerész ismerőse, aki a háborúban elveszítette a családját. Egyedül maradt, majd mindenét elvették, egyetlen kivétellel: a vitorlását meghagyták. Kialakult körülötte egy széles baráti kör, aminek Kollárék is tagjai voltak, s így hétéves korától kezdve a nyarakat egy balatoni nádasban megbújó kunyhóban töltötte. Itt ismerkedett a vitorlázással, és így vált szerelemmé a Balaton.

Tanítómestere Solti László volt, kinek katonás, ugyanakkor rendkívül humánus tanítói, oktatói képességeiről máig legendák keringenek. Kollár Lajos a hajóépítés alapjait is nála tanulta: az első hajó, amivel megismerkedett, az az ő osztályon kívüli tizenötöse, majd egy gaffos, 22-es bienen jolle volt. Az első saját tulajdonú hajója vicces „Maugli – Na, mi újság Wágner úr?” nevű kalóz volt, amit saját kezűleg újított fel. Majd a Fagyöngy nevű 25-ös túrajollé következett, és a 70-es években kitört műanyagozási láz sem hagyta érintetlenül.

A 70-es évek eleje óta versenyez, számos dobogós helyezést ért el. Több ezer mérföldet hajózott az Adrián, a Jón, az Égei és a Földközi tengeren. Vitorlázott a Karib tengeren, Francia Polinéziában és az Indiai Óceánon is.