KULT
A Rovatból

„Ez nem énekverseny, hanem egy énekverseny témájú szappanopera” – X-Faktor Tábor, 1. rész

Volt fiatal Körmendi Jánosra emlékeztető rapper, indokolatlanul továbbjutó énekesnő és érthetetlen okokból kieső valódi művész is.


Véget értek az előválogatók, ami nektek jó hír, mert csökken a fülünk ellen elkövetett merényletek száma, nekem viszont rossz, mert ahogy fogynak az őrültek, nehezebb vicceseket írni a műsorról.

Elérkezett a Tábor, ami az egyik legnagyobb szívás az X-Faktor során. Legalábbis kedves barátaimnak, akik közvetlenül a MOM mellett laknak, és meglehetősen zavarja őket a táborozók lármája.

De szívás a versenyzőknek is. A tábor két körös, az elsőben a versenyzőket összerakják 4-5 fős csoportokba, és együtt kell elénekelniük egy rájuk tukmált dalt. A zenekaroknak fel kell dolgozni a versenydalt, a rappereknek pedig egy zenei alapra kell szöveget írniuk és előadniuk.

Ebben elvileg az a nehézség, hogy ilyen rövid idő alatt kell megtanulni egy „ismeretlen” dalt, bár őszintén szólva,

akinek Jermain Jackson és Pia Zadora slágere, a When the Rain Beigns to Fall ismeretlen dal, az ne akarjon popsztár lenni.

(Utálni utálhatja, de illik ismerni.)

Mivel a felkészülési idő rövid, aki komolyan veszi a versenyt, az sokat dolgozik és keveset alszik ebben a 24 órában. Mindenképp embert próbáló feladat. És pontosan itt derült ki, hogy miért volt felelőtlenség a mentorok részéről továbbengedni azokat, akiknek egyértelműen nincs itt keresnivalójuk.

Alexet idézem: „Úgy lenne igazságos, ha a végén elmondanánk, hogy ő nem tud énekelni.”

Nem, úgy lett volna igazságos, ha ezt az előválogatón elmondjátok nekik, és nem dolgoztatjátok őket pluszban a semmiért.

Mert azt el kell mondani, bár a „kóborlóknak” köze sincs az énekléshez, nagyon becsületesen dolgoztak, megtanulták a dalt, nem úgy, mint néhány – elvileg – tehetséges kollégájuk.

Egyedül Bajkó Kinga ment tovább az első eresztésből, az operett-nótaénekes, talán az egyetlen az X-Faktor történetében, aki szakmai önéletrajzzal érkezett az előválogatóra.

Az ő továbbjutása is meglepett. Bármennyire is jó a maga műfajában, nyilvánvaló, hogy nem tudna hétről hétre különböző műfajokban villogni. Márpedig valaha ez szempont volt. Nem véletlen, hogy a feladatul kapott Dinamyte-ból nem sok mindent tudott visszaadni.

Lehet, javasolni fogom Nacsa Olivérnek, hogy indítson egy operett-tehetségkutatót.

A második csapat is elég vegyes volt. Jött Hudák Zsolt, aki énekelni nem tud, csak hörögni. Én kiejtettem volna, mert jópofa, de lássuk be, nincs benne perspektíva. Ebből logikusan következik, hogy a mentorok továbbengedték.

Ami meglepett, hogy a – szerintem – igencsak hamiskás Laura Perez Garcia igent kapott, míg Bata Krisztinát kiejtették.

Persze nehéz megítélni, mert az előadásokból csak villanásokat kapunk, de az alapján Krisztinát jobbnak láttam és hallottam.

Ráadásul a műsorkészítők ravaszul úgy intézték, hogy – az amúgy ezúttal kevesebbet szereplő – Miller Dávid szóval tartsa Krisztinát addig, amíg Laura is kijön, és kialakulhasson egy kis nyelvköszörülés a hölgyek között.

Az első kör emlékezetes pillanata volt a The Match néven fellépő pár. Náluk a mentorok úgy ítélték, hogy a fiú nagyon tehetséges, egyedül lenne esélye, a lány viszont nem tud énekelni. Ezért felajánlották nekik, hogy Pétert egyedül továbbjuttatják.

A fiatalok nem törték sokat a fejüket, mert mint kiderült, felkészültek erre az eshetőségre, és arra jutottak, hogy együtt jöttek, és együtt is maradnak vagy távoznak. Így hát az X-Faktor véget ért számukra.

Mindenképpen szép, szerethető gesztus. Van olyan, hogy valakinek a párja fontosabb, mint a rivaldafény.

A válogatók egyik emlékezetes fordulata volt, amikor a mentorok bosszúból továbbengedték Hörcher Lászlót. A trollkirály nem hazudtolta meg magát. A csoportfeladatra nem jelent meg, de később beállított, hogy újabb szólóperformanszt mutasson be.

Magáról a produkcióról nem sokat tudok mondani, aki egy Hörcher előadást látott, látta mindet. Viszont szöget ütött a fejembe, amit Alex mondott: Hörcher László szerinte egy nagyon jó festő, és nem érti, miért csinál bohócot magából.

Fogtam magam és rákerestem a festményeire. Nem vagyok egy művészettörténész, de az tény, hogy sokkal jobban tud festeni, mint énekelni. Ha kíváncsiak vagytok, itt megtaláljátok néhány képét.

Voltak favoritok, akik alulteljesítettek, például Margie és Árvavölgyi Patrik, vagy Anett – ő az az anyuka, akit korábban a férje nem engedett énekelni –, de kaptak még egy esélyt.

Kiemelném a Voisingerst – nekik 24 órájuk volt. Ez alatt a 24 óra alatt átdolgozták Måneskin I Wanna be Your Slave-jét – tehát szólamokra bontották, ezt lekottázták és betanulták. Nekem nagyon bejött. A mentorok ugyanakkor hiányoltak egy vagy több szólistát a produkcióból, de miután Balásy Szabolcs karnagy megígérte, hogy legközelebb lesz szólista, ott lehetnek a székes fordulóban.

Remélem, eljutnak az élő műsorba, mert nekem nagyon bejön ez a műfaj.

Tartozom egy vallomással. Korábban többször értetlenkedtem, mit keresnek rapperek egy énekversenyben. De tévedtem. Tévedtem, mert egyrészt a X-Faktor nem énekverseny, hanem egy énekverseny témájú szappanopera, másrészt idén először a rapperek között van két előadó is, akire azt mondom, mindegy, mit csinálnak a színpadon, látni akarom őket.

Az egyikük Escobar, aki úgy néz ki, mint a fiatal Körmendi János, és bár nem nyújtott tökéletes produkciót, de időnként nagyon elkapta, és még a szöveget is értettem, ami nem hátrány ebben a műfajban. Összességében egy nagyon szerethető figura.

A másik Balázs Alex „Alee”, aki saját bevallása szerint színpadra lépés előtt 20 perccel lett kész a szövegével. Épp ezért felvette az olvasószemüvegét, és telefonról olvasta a szöveget. A döbbenetes az, hogy még így is elképesztően jó volt.

Ez a srác egyértelműen erre született, máris rajongó vagyok.

Hátra volt még egy fontos mozzanat. Feltételezem, csapatok mindig kevesebben jelentkeznek, mint egyéni előadók, ezért találták ki annak idején Simon Cowellék, hogy olyan jelentkezőkből, akik jók, de mégsem eléggé, csapatokat szerveznek. Így alakult anno a One Direction is.

Ezután kiderült, hogy idén melyik mentor melyik csapatot kapja. Újítottak, a 25 feletti kategóriát levitték 22 felettire, hogy még öregebbnek érezzem magamat. Őket Laci kapta.

Petié lettek a lányok, Alexé a fiúk, és Adélé a zenekarok. Utóbbit kicsit mélyvíznek érzem.

Néhány rocker arcán nem volt őszinte a mosoly, nehéz lesz Adélnak mindenkivel elfogadtatnia magát, mint mentor, nemcsak a képernyő előtt, de a próbatermekben is.

A szombati adás második felében jött a székes kör, azon belül is a 22 felettiek, Laci csapata. Ez az a pont, amikor a mezőny kategóriánként hat-hat főre szűkül.

Nem indult jól, de legalább rosszul folytatódott. Laci szigorú volt, sorra szórta ki az alulteljesítőket egészen addig, amíg meg nem érkeztek azok, akiket kedvel. Mert Laci eredeti célkitűzései alapján Mohamed Tesznimnek például nem kéne ott lennie a mentorházban – de ott lesz.

Akinek a kiesése rosszul érintett, az Anna. Ő a hangtállal zenélő természetgyógyász. Ismét csodálatos produkciót hozott, Csobot Adél meg is hatódott tőle.

Számomra érthetetlen, hogy Laci felállította Mardollért, aki kétségtelenül szórakoztató, cuki csaj, de számomra inkább jó figura, mint jó rapper.

Anna sokkal magasabb művészi szintet képvisel. Talán ez a baj. Igaz, hogy amit csinál, az nagyon rétegművészet, de jó hangja van, simán el tudom képzelni, hogy többféle stílusban is maradandót tudna alkotni, ha kicsit ösztönöznék, hogy mutasson más jellegű produkciót is.

Ha már minden áron kell Mardoll a show miatt, Tesznimet küldtem volna haza.

Ezt leszámítva szerintem jó és erős csapata jött össze Lacinak. Személyes kedvencem Anett, aki nemcsak jóvá tette a csoportfeladatos botlását, hanem szintet ugrott. James Browntól énekelte az It’s a Man’s Man’s Worldöt fantasztikusan.

A másik pedig Plaza, aki az előválogatón kicsit nagyképűen adta elő magát, de aztán kiderült, hogy van benne szakmai alázat. Talán tényleg nem énekelt most olyan jól, de nem kérdés, hogy színpadon a helye, és nagyon szerethető karakter.

Ezúttal vasárnap este is lesz adás, ahol a másik három mentor is kiválogatja a Mentorházas csapatát.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tóth Gabi: kimegyek mindjárt, azt kint valakit agyonverek – A Megasztár előzetese szerint bőven lesz feszültség a tehetségkutatóban
Herceg Erika könnyeit törli, Curtis kiakad és káromkodik, Marics Peti pedig kiabálni kezd.


Hamarosan érkezik a Megasztár idei évada. A csatorna egy előzetest is megosztott, melyből kiderül, hogy bőven lesznek megint feszültségek, sértődések, könnyek.

A műsorban új mesterek is érkeznek. A zsűri tagjai: Tóth Gabi, Herceg Erika, Curtis és Marics Peti. Ördög Nóra pedig új társat kap a műsorvezetéshez, Till Attila helyett Szépréthy Roland lesz a partnere.

VIDEÓ: A Megasztár beharangozója


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Az év legjobban titkolt sci-fije? – Visszatért az Invázió, és te valószínűleg még mindig nem hallottál róla
Két évet ugrott az időben az AppleTV sorozata. A világ megmenekült? Az Invázió harmadik évadának nyitánya bebizonyítja: az idegenekkel a rémálom még csak most kezdődik. Hősök támadnak fel, titkok szivárognak ki, és minden pillanatban ott lappang a kérdés: tényleg vége van a fenyegetésnek? Dehogy van, itt a harmadik évad…
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. augusztus 24.



A televíziós science fiction világában ritkán akad olyan alkotás, amely egyszerre képes intim, emberi drámát és globális katasztrófát bemutatni, mégis az Invázió pontosan erre vállalkozott 2021-ben. Simon Kinberg sorozata, amely az AppleTV+ megbízásából készült, apró mozaikokból építtette fel egy idegen támadás történetét – nem világmegváltó hősökre, hanem hétköznapi emberekre fókuszálva. Ez a nézőpont kezdettől fogva a széria legerősebb sajátossága, és a harmadik évad nyitánya sem tagadja meg gyökereit:

ismét a kisemberek szemén keresztül látjuk, hogyan alakul az emberiség sorsa egy újabb, látszólag lezárt, de mégis tovább élő fenyegetés árnyékában.

Kinberg neve önmagában is sokatmondó: producerként és íróként egyaránt dolgozott remek és kevésbé sikeres projektekben. A Deadpool 2, a Légió vagy a Sherlock Holmes mellé sajnos olyan címek is feltűnnek a listáján, mint a hírhedt Fantasztikus Négyes (2015), a felejthető 355, vagy a borzalmas X-men: A sötét főnix. Ez a kettősség kíséri végig pályáját, így az Invázió esetében sem lehetett tudni előre, mire számíthatunk. Az viszont két évad alatt már bebizonyosodott, hogy a sorozat képes komoly feszültséget teremteni, miközben nem szuperhősökkel, hanem sebezhető, esendő emberekkel dolgozik.

Az első két szezon nagy erénye a több szálon futó történet volt: egy közel-keleti háborúban rekedt katona, egy japán űrmérnök személyes tragédiája, egy iráni-amerikai család menekülése és egy csapat bajban rekedt diák mind-mind más perspektívából tapasztalta meg az idegenek pusztítását, más-más kontinensen. Ahogy teltek az epizódok, a mozaikdarabok fokozatosan összeálltak, és egyre világosabbá vált, hogy az emberi sorsok közötti látszólag apró döntések globális következményekkel járhatnak.

A második évad végén egy igazi cliffhanger zárta le a történetet: két szereplő kézen fogva lépett be az idegenek anyahajójába, majd vágás, sötét, és vége az évadnak.

A harmadik szezon első része azonban rögtön keresztülhúzza a néző várakozásait. Az évadzáró katarzisa után ugyanis nem folytatódik a történet: két évet ugrunk előre az időben. Az anyahajó lezuhant, a fenyegetés papíron megszűnt, és a világ lassan próbál visszatérni a normalitásba. A hősi halottak között emlegetik Trevante Cole őrmestert (Shamier Anderson) és a fiatal Caspar Morrow-t (Billy Barratt). Csakhogy rögtön az epizód elején kiderül, nem minden az, aminek látszik: Trevante megjelenik egy térkapuban, és semmire sem emlékszik az elmúlt két évből. Innen indul újra a történet, a bizonytalanság, a katonai titkolózás és az emberi bizalmatlanság szorításában.

A forgatókönyv egyik legerősebb húzása, hogy nem próbál hosszan magyarázni, hanem szinte azonnal visszaránt a bizonytalanságba. Ismeretlen gravitációs anomáliák, eltűnő emberek, félrevezető hírszerzési jelentések – minden azt sugallja, hogy az idegenek inváziójának még messze nincs vége. Trevante és a közben felnőtté vált Jamila (India Brown) újra központi figurákká lépnek elő. Jamila bűntudattal küszködik Caspar halála miatt, ám kettejük találkozása újra beindítja az események láncolatát. Amikor katonák támadnak rájuk, menekülni kényszerülnek, és világossá válik, hogy ismét nem számíthatnak senkire – legfeljebb egymásra.

Érdekes módon a nyitány inkább szűkíti, mintsem tágítja a fókuszt.

Nem látjuk egyszerre a régi kedvenceket, a szálak nem futnak párhuzamosan. Aneesha Malik (Golshifteh Farahani) és Clark Evens (Enver Gjokaj) egyelőre még csak az előzetesekből sejthetők, de bizonyosan visszatérnek majd. Más karakterek sorsa kérdéses: Monty (Paddy Holland) újra felbukkanása sok rajongónak örömet okozna, míg Mitsuki (Shioli Kutsuna) halála talán véglegesnek tűnt a második szezonzáróban, bár az Invázió világában soha semmi sem biztos.

Az új évad első epizódja ugyan nem robban be olyan látványos erővel, mint ahogy a második évad fináléja lezárult, de ez nem is áll szándékában. Inkább felépíti az új status quót, miközben lassan, csepegtetve adja a jeleket: a veszély nem múlt el, sőt, valami sokkal komplexebb játszma van kibontakozóban. A katonai erők bizalmatlansága, a titkolózó hírszerzés, és az, hogy még a saját hősüket sem hajlandóak elfogadni, finoman reflektál a hatalom és az egyén konfliktusára. Ez a politikai árnyalat talán eddig is jelen volt a sorozatban, de most még hangsúlyosabbá válhat.

Az idegenek ábrázolása továbbra is különleges. Nem a hollywoodi sablonokra épít, nincsenek klasszikus „szürke kis emberkék” vagy túlzó CGI-szörnyek.

A lények furcsa, folyamatosan fejlődő fiziológiája egyszerre idegen és félelmetes emberi szemmel nézve. Eközben a tudományos magyarázatok ugyan sokszor sántítanak, mégis képesek megőrizni a hitelesség látszatát. Ez a balansz tartja a sorozatot a tudományos fantasztikum keretein belül, anélkül, hogy saját paródiájába fordulna. Nagy kár, hogy vizuálisan a lények gyengébbek, mint a 2025-ben elvárt színvonal.

Az Invázió harmadik évadának nyitánya tehát nem ad mindenre választ, és nem is akar azonnal sokkolni. Ehelyett egy lassan kibontakozó új krízis alapjait fekteti le. A karakterdrámákra koncentrál, ahogy eddig is, miközben apró jelekkel és rejtélyekkel teremt feszültséget. Ez a tempó talán frusztráló lehet azoknak, akik pörgős akciót keresnek, ám a sorozatot mindig is a lassabb építkezés jellemezte.

Összességében az évadnyitó ígéretesen folytatja a történetet: nem szakít a sorozat eddigi filozófiájával, miszerint a világ sorsa hétköznapi emberek apró döntésein múlik. Nem tökéletes, vannak vontatott részei, és az időugrás elsőre kicsit kizökkentheti a nézőt, de mindez hozzájárul a rejtélyhez. Egy biztos, aki hajlandó türelmesen követni a mozaikdarabokból épülő narratívát, annak ismét jutalom lesz a kitartás. Az Invázió továbbra is az egyik legkülönlegesebb idegenes sorozat az elmúlt években – talán tényleg a legjobb, amiről még nem hallottál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Fotók: Káprázatos légi parádéval ünnepelte a honvédség augusztus 20-át
A bemutatón nemcsak a jól ismert régi helikopterek, hanem vadonatúj harci és szállító gépek is feltűntek, amelyek most először repültek a főváros felett.


Budapest felett idén is látványos légi parádéval ünnepelte Szent István napját a Magyar Honvédség. A programban minden olyan repülő eszköz bemutatkozott, amely a honvédség birtokában van, köztük vadonatúj harci és szállító gépek is, amelyek most először tűntek fel a főváros felett.

Az érdeklődők a bemutatón láthatták

a már jól ismert MI–17 és MI–24 helikoptereket, de a legújabb H145M és H225M típusok is feltűntek.

Az eseményen készült fotóinkat itt tudjátok megnézni (kattintás után galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET: