MÚLT
A Rovatból

7 bizarr reklám a világháborúkból

A Coca-Cola, a Nestlé és egy exhumáló vállalkozás is hirdetett, mai szemmel egészen furcsa szlogenekkel.
Forrás: Honvedelem.hu - szmo.hu
2014. november 29.



A háborúk nemhogy visszavetették volna a reklámpiacot, de kifejezetten új lendületet adtak neki. A gyártók speciális helyzetbe kerültek. Kialakult egy új fogyasztói réteg, amely a fronton harcolt, ugyanakkor megváltozott a hátországi lakosság vásárlási szokása is. Egészen más termékek élveztek prioritást, mint békeidőben. A gyártók reklámhadjárata beindult, időnként rendkívül sikeresen, időnként pedig borzalmas amatőrséggel. Az alábbiakban hét érdekes, furcsa vagy megmosolyogtató reklámot mutatunk be a két világháború idejéből.

M&M's - Csak a katona szájában olvad!

reklam-mms

A Mars Inc. kis konyhai családi vállalkozásból nőtte ki magát mamutcéggé. Piacvezető szerepe zömében annak köszönhető, hogy marketingjük mindig igazodott a világ változásaihoz, és folyamatosan újabb és újabb piaci réseket kerestek, ahol valamilyen speciális termékkel jelenhettek meg. Forrest Mars, a cég alapítója a spanyol polgárháborúban figyelt fel azokra a katonákra, akik keményre temperált csokoládét ettek. A temperálás lehetővé tette, hogy ne olvadjon meg olyan könnyen a melegben vagy a kezükben.

Az ötlet ötletet szült: hazatérte után egy új édesség kifejlesztésébe fogott, s végül kitalálta az egyszerűségében zseniális megoldást: a belső kis csokidrazsét kemény cukorbevonattal borította be. A termék az M&M's nevet kapta Marsról és cégtársáról, Murrienről elnevezve, a jól ismert szlogen („csak a szádban olvad, nem a kezedben”) pedig tálcán kínálta magát.

Az 1942-es reklámon jól látszik, hogy a gyártók a csomagolást is a háborúnak megfelelően alakították ki. Kemény, vékony fémbevonatú hengerbe töltötték a drazsékat, így már a tartó is a termék állagának minden körülmények közötti megóvására készült, nem beszélve a töltény-asszociációról.

Az új édesség gyártása 1941-ben kezdődött meg, és a cég alapból a hadsereget nézte ki magának fő fogyasztói célcsoportnak. Mars ötlete bevált: az USA hadserege az első években kizárólagos megrendelője lett az új édességnek, a katonák szó szerint zabálták a terméket, amely a háború után indult igazi világhódító útjára.

Nestlé - "Harcosok reggelije"

reklam-nestle

A listán még egy csokoládé reklámja szerepel. A svájci Nestlé merőben más megközelítést alkalmazott marketing és reklám szempontjából, mint amerikai versenytársa. A cégnek a 2. világháború elején jelentősen zuhantak az európai bevételei, ezért az Egyesült Államokban kezdett nagyarányú terjeszkedésbe. Üzemeket és logisztikai területeket vásárolt fel, majd ott is piacra dobta legnépszerűbb termékét, a Nescafét.

Erre az USA hadserege azonnal lecsapott, volt a háborúnak olyan esztendeje (1942), amikor az instant kávéport csak és kizárólag az amerikai katonák számára gyártották. Természetesen – ha már az Államok hadereje volt a legfontosabb megrendelő – a cég a többi termékét is igyekezett megfelelő reklámokkal csábítóvá tenni a katonák számára.

Az itt látható hirdetés alapvetően nem a csokoládék ízéről, hanem a bennük rejlő tápértékről szól. A felső részt elfoglaló grafikai elem, a szlogen és a leíró rész mellett a reklám egy remek trükköt, az összehasonlító táblázatot veti be a termék népszerűsítésére. Felsorolja egy pohár tej, a tojás vagy egy szelet hús energiaértékét, és csinosan mellé illeszti a saját csokoládéjának adatát.

A reklám ettől tudományosan alátámasztottnak és hitelesnek tűnik, amely abban az időben még nem volt általános eleme az eladási stratégiának. A cég tehát egyszerre hívja fel a figyelmet az ízre és a gyakorlati hasznosságra. A hirdetések elérték céljukat: a Nestlé termékei a frontra érkező ellátmányok nélkülözhetetlen részeivé váltak.

Chesterfield cigaretta - "Szívd még, szívd, van elég!"

reklam-chesterfield

A dohányipar a háborúkban robbanásszerű fejlődésnek indult. A katonáknak a cigaretta legalább olyan fontos volt, mint a lőszer vagy az étel. A ma ismert cigi feltalálását a legenda is makacsul a katonasághoz köti. A mítosz szerint az egyiptomi-török háborúban 1832-ben az egyik katonának eltört a pipája. Hősünk ideges lett a nikotinhiánytól, és a puskapor adagolására szolgáló papírhüvelyekbe csavarta dohányát. Megszületett a modern cigaretta, s amikor egy élelmes vállalkozó rájött, mekkora üzleti lehetőség van a dologban, beindult a tömeggyártás is.

A cigi a hadviselés modernizációjával egyre hangsúlyosabb szerepet kapott. A technikai fejlődés, az első és főleg a második világháború gyors tempója a harcoló katonáknak is rövidebb „élvezeti szüneteket” engedélyezett. A cigarettára bárhol és bármikor rá lehetett gyújtani, ellentétben a pipával, amit egy csata egy-két perces szünetében bajos lett volna komótosan megtömögetni és elszívogatni. A 2. világháborúban (majd az azt követő vietnámiban, ahol szinte nem létezett katona a sisakjához gumizott cigis doboz nélkül) az Egyesült Államok dohányipara azonnal lecsapott az óriási lehetőségre.

A hadsereg a világ legtekintélyesebb nagybani megrendelője lett, a gyártók pedig egymással versenyeztek a kiemelt beszállító címért. Mindez a korabeli reklámokban is nyomon követhető volt. A cigarettát a férfias, macsó katona nélkülözhetetlen kellékeként állították be, amely két véres küzdelem között mosolyra deríti a büszke harcost.

Oxo leveskocka - "Küldj még kockát!"

reklam-oxo

A hosszúra nyúlt háborúk az élelmiszeripart is rákényszerítették arra, hogy tartós, hosszú ideig elálló, praktikus csomagolású készítményekkel rukkoljanak elő. Az első világháborúban az Oxo-kocka tarolt, amely nem volt éppen új találmány, de ipari méretekben akkor kezdték el alkalmazni. A műételt egy német vegyész, Justus von Liebig találta fel, azaz kísérletezte ki. Célja egy olcsó, viszonylag tápláló és a húst valamennyire pótló készítmény kifejlesztése volt.

Laborjában kotyvasztva már 1840-ben sikerült koncentrált húskivonatot előállítania, majd saját cége révén árusítani kezdte az akkor még folyékony állapotú, marhacsontból és sóból kutyult alaplé sűrítményt. A cég 1899-ben vette fel az Oxo nevet, és 1910-ben kifejlesztette az első hús- és leveskockát, azaz granulátum-tömböt, amely népszerűségét a pár évvel később kirobbant világháborúnak is köszönheti. (A háború és az ínséges idők előtti korszakban furcsán néztek a találmányra, a Liebig-leves bizonyos társadalmi körökben megvető kifejezés volt a tartalom nélküli, „üres” ennivalóra.)

Az Oxo Angliában hihetetlenül népszerű lett. A bájos reklámplakáton egy rendkívül vidám katona látható, aki éppen levelet ír a feleségének. Nem tér ki nagyobb volumenű dolgokra, de rendkívül fontosnak tartja arról tájékoztatni, hogy amikor visszatért a szállásra a hidegben, első dolga volt, hogy a küldött csomagból előrántsa az Oxót, és főzzön belőle egy tápláló italt, amely annyira jól sikerült, hogy még a bajtársak is csak cuppogni tudtak utána az élvezettől. A reklámnak számos változata készült ugyanerre a témára, grafikai kivitelezésében és mondanivalójában megmosolyogtató módon, de az akkori céloknak tökéletesen megfelelően. Gyorsan elkészíthető volt, és mind a hátországban, mind a fronton a nélkülözőknek a jóllakottság illúzióját ígérte.

Kolynos fogkrém - "Reflektorként villan fogunk!"

reklam-kolynos

A férfiak a fronton szolgáltak, a nőknek pedig a háborús körülmények között is megpróbáltak szépítőszereket, kozmetikai és egészségügyi termékeket eladni. Ha másképpen nem, akkor a hátországi feladatok kapcsán, amely a férfiak távoztával rájuk hárult. A Kolynos reklámja több okból is ügyes. Minden ilyen jellegű reklámjában női alak látható, rámutatva munkájuk szükségességére és hasznosságára. Azzal, hogy ők mit tehetnek a hazáért (esetünkben mezőgazdaságról van szó), párhuzamba állítják azt, hogy a Kolynos mit tehet értük: egészségesen és tisztán tartja fogaikat. A reklám magában hordozza a ma már unalomig megszokott formulát is a fogorvosok ajánlásáról, de míg ma szinte minden fogkrém reklám tartalmazza, abban az időben ez nem volt elterjedt marketing-kellék.

Ám amitől igazán háborússá válik ez a hirdetés, az az „apróbetűs figyelmeztetés”, ami persze az egyik legfontosabb eleme volt a reklámnak. A Kolynos fémtubusban árulta a terméket, emiatt lényegesnek tartotta kihangsúlyozni: senki ne dobja el a kiürült tubust, hanem a következő vásárláskor vigye vissza az üzletbe, ahol vette. Az ok logikus: a nemzetnek szüksége van a fémre. Bár egyszerűnek tűnik, a fogkrém reklámja professzionális módon gyúrja egybe az ideális patrióta tulajdonságokat a higiéniával és a vásárlásra felszólítással.

Exhumálások - "Kegyelet egylet"

reklam-exhum

A Nagy Háború által kiváltott kezdeti lelkesedés a frontról érkező hírek és a harcban elesettek növekvő számának hatására csökkenni kezdett. Nem úgy a reklámpiacon. A gyártók és forgalmazók csak a kezdeti időszakban bizonytalankodtak, aztán gyorsan rájöttek, hogy mindössze a megváltozott körülményekhez kell igazítani az adott termék reklámját. Voltak olyanok, akik ugyanazt árulták, mindössze a katonák igényeit hangoztatva tálalták portékájukat.

Akadtak olyanok, akik kifejezetten a frontra kezdtek el gyártani termékeket. És olyanok is, akik új üzletágakat és szolgáltatásokat vezettek be a harcok eredménye miatt. Amikor tömegével kezdtek hazatérni a féllábú vagy kar nélküli katonák, az élelmes gyártók egyből megcélozták őket az „elegáns” műkarok, műlábak reklámjaival.

Az üzlet sajnos dübörgött, a háború negatív fordulata pedig új piacot nyitott a halálból élő cégek előtt is. Voltak vállalkozások, amelyek a harctéren eltűntekre specializálták magukat, és olyanok is, amelyek csak a halottakra. Ennek egyik legfájdalmasabb és legszörnyűbb fajtája a listánkban is szereplő hirdetés, amely egy exhumálási vállalatot reklámoz. Szende és Szabó urak az „összes európai hősi temetőkből” vállaltak kihantolást, mindezt szolid árban és anyagi kezesség mellett eszközölték. A hirdetés már mentes minden pátosztól, szigorúan csak a lényegre korlátozódik, nincs szlogen, nincs semmi az alapinformációkon kívül. Nem is kellett. Ez az üzlet a nélkül is működött.

Coca-Cola - "Egy nyelvet beszélünk"

reklam-cola

A világ egyik legnagyobb cégének volt ideje 1939-től 1941 végéig felkészülni a háborúra. Okosan, profi módon vezényeltek le kampányokat a jelenben úgy, hogy azok már a jövőnek szóltak. A negyvenes években reklámjaik tervszerűen építkeztek egymásra. Ehhez azonban az kellett, hogy jelen legyenek az akkori idők legnagyobb fogyasztói piacán, a háborúban. A cég már Pearl Harbor előtt is erős lobbi-tevékenységet folytatott, hogy a hadsereg beszállítója legyen, a hadba lépés után pedig már nyitott kapukat döngettek. A cégvezetés utasítása szerint „minden egyenruhát viselő férfinak meg kell kapnia 5 centért az üveg Coca-Cola-ját, akárhol is legyen, és akármennyibe is kerüljön ez a vállalatnak”.

Eisenhower tábornoknak tetszett az ötlet, s egy 1966-ban nyilvánosságra került utasítása szerint 1943-ban 3 millió palack Coca-Cola-t, tíz palackozó berendezést, szirupot, kupakokat és a szállításhoz egy ötezer tonnás hajót rendelt meg. A cég ezzel gyakorlatilag kitelepült a frontra, olyannyira, hogy alkalmazottai a személyes részvételre is engedélyt kaptak.

Voltak tehát olyan katonák, akik kizárólag azért dolgoztak a frontvonalban, hogy a harcolókat kiszolgálják egy palack hazai ízzel. A reklámok ehhez idomultak, de bőven túlmutattak az aktuális eladási célokon. Az itt látható magazinos hirdetés csak egy darabja annak a sorozatnak, amely mind ugyanarra az ötletre épül: a katona a világ minden tájára magával viszi az amerikai életforma egyik legjellegzetesebb kellékét, a Coca-Colát. Esetünkben ezt még hangsúlyosabbá tették a baseball ábrázolásával, az alaszkaiak pedig üdvözült mosollyal fogadják a palackozott áldást.

A sorozat helyszínei reklámonként eltértek (Belgium, Csendes-ócáni szigetvilág, Izland, Olaszország stb.), de mind ugyanazt az üzenetet hordozták: az amerikai üdítő a nemzetek közötti híd szimbóluma, egyetemes nyelv, amit mindenki beszél. A cég ezzel (bár az amerikai katonákat állította középpontba) valójában már a háború utáni nagy piacokra koncentrált. Mesteri húzás, egyszerre tekinthetjük aktuális háborús reklámnak és bevezető kampánynak a néhány évvel későbbi export-hullámhoz.

Ha érdekes volt a cikk, oszd meg!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Nem a kinézete volt a titka: Casanova egyetlen trükkje mindent vitt a nőknél
A velencei kalandor sikere a tudatosan felépített imázsán és a briliáns történetmesélésen alapult, nem pusztán a vonzerején. Élete utolsó éveit a csehországi Dux kastélyában töltötte könyvtárosként.


Kalandor, könyvtáros, megszállott szerelmes és hidegfejű stratéga. Giacomo Casanova neve ma is a csábítás szinonimája, de a mítosz mögött egy 18. századi európai „hálózati ember” áll, aki élettörténetét mesteri módon írta meg, és ezzel önmagát is megalkotta.

A legenda helyett a saját szavaiból és a megbízható történeti forrásokból kirajzolódik a valódi Casanova portréja, a „titka”, halálának körülményei, magyarországi útja és megannyi meglepő érdekesség, amit ránk hagyott.

Giacomo Girolamo Casanova 1725-ben született Velencében, és élete során megannyi szerepben kipróbálta magát.

Volt papnövendék, katona, diplomata, szabadkőműves és író, mielőtt élete utolsó, lecsendesedett szakaszában a csehországi Dux kastélyában gróf Waldstein könyvtárosaként talált menedéket.

Itt, 1798-ban bekövetkezett haláláig, papírra vetette monumentális, francia nyelven írt önéletrajzát, az Életem történeté-t, amely posztumusz kiadását követően világhírűvé tette.

Tudatosan építette imázsát, az európai udvarokban és szalonokban a maga által kreált „Seingalt lovagja” néven forgolódott, ezzel is erősítve a személyét övező misztikumot.

Ha megértjük, mit tartott fontosnak önmagáról, azt is látjuk, mi volt a csábítási stratégiájának lényege. Ez nem egyetlen trükk, hanem egy következetes habitus volt, amelynek alapja az intellektuális és testi vonzerő párosítása.

Számára a játékosság és a szellemi társalgás legalább annyira fontos volt, mint a fizikai szépség. A briliáns társalgás, a költői levelek és a szüntelen történetmesélés volt a leghatékonyabb eszköze.

„Az ész nélküli szépség a szerelemnek nem kínál egyebet, mint a puszta testi bájak élvezetét” – írta a Memoárokban. Ugyanakkor kíméletlen őszinteséggel ismerte fel a szabadság és a kötődés közti feszültséget is.

"A nőket még őrületig is szerettem, de a szabadságot mindig jobban.”

A kalandos életút 1798. június 4-én ért véget a csehországi Duxban. Korabeli feljegyzések és modern orvostörténeti összefoglalók szerint halálát egy makacs, krónikus húgyúti, illetve hólyageredetű megbetegedés okozta.

A helyi emlékezet szerint a duchcovi kastélyban ma is őrzik azt a karosszéket, amelyben a nagy kalandor kilehelte lelkét.

Mielőtt azonban élete lezárult volna, bejárta Európát, és útja a történeti Magyarország területére is elvezette.

Életútja tele volt szenzációs részletekkel. Ezek közül is kiemelkedik 1756-os szökése a velencei Dózse-palota hírhedt ólomkamráiból, a Piombiból, amelyet később külön könyvben is megírt.

Európai karrierje során lottórendszert szervezett Párizsban, szabadkőműves páholyok tagja lett, és a kontinens legbefolyásosabb szalonjaiban fordult meg, ahol olyan személyiségekkel találkozott, mint Voltaire, II. Frigyes porosz király vagy Nagy Katalin orosz cárnő.

Írói teljesítménye sem merült ki a Memoárokban: lefordította Homérosz Iliászát modern toszkán nyelvre, és több politikai pamfletet, valamint regényt is írt.

Hagyatékának legértékesebb darabja, az Életem történeté-nek eredeti, mintegy 3700 oldalas kézirata kalandos úton maradt fenn. Végül 2010 februárjában a Francia Nemzeti Könyvtár vásárolta 7 millió euróért.

Végül mi maradt Casanovából? Hőssé nem a hódítások listája, hanem az ezekről szóló, eleven és briliáns nyelven megírt elbeszélés tette. Legnagyobb alkotása maga a Casanova-mítosz volt, amelyet saját kezűleg teremtett meg.

Via Britannica


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
„Mindenkit megölünk!” – 27 éve történt a Columbine középiskolai mészárlás, az Egyesült Államok történelmének egyik legvéresebb iskolai ámokfutása
A hatóságok két és fél évtizeddel később emberölésnek minősítették Anne Marie Hochhalter halálát, aki 26 évvel élte túl a columbine-i lövöldözést. Az elkövetők a támadás során a könyvtárban azt kiabálták: „Minden sportoló álljon fel!”


1999. április 20-án a Columbine Gimnázium neve örökre egyet jelentett a modern kori iskolai erőszakkal – két és fél évtizeddel később pedig egy újabb áldozat halálával hivatalosan is átíródott a mérleg.

Aznap hunyt el Anne Marie Hochhalter, aki a 27 évvel ezelőtti lövöldözésben súlyosan megsebesült és deréktól lefelé lebénult. A halottkém a halál okát emberölésnek minősítette, mivel a támadáskor szerzett sérülései közvetlenül hozzájárultak a halálához. Ezzel a columbine-i áldozatok hivatalos száma 14-re emelkedett – írta az Associated Press.

A két elkövető, a 18 éves Eric Harris és a 17 éves Dylan Klebold eredetileg nem lövöldözést, hanem egy nagyszabású robbantást tervezett. Két, egyenként közel tíz kilós, PB-gázpalackból készült bombát helyeztek el az iskola menzáján, amelyeket helyi idő szerint 11:17-re időzítettek, amikor a legtöbb diák, nagyjából 500 fő tartózkodott ott.

A tervük az volt, hogy a robbanások után a menekülőket a parkolóból lövik le. A menzában elhelyezett bombák azonban a hibás vezetékezés miatt nem robbantak fel.

Miután a tervük kudarcot vallott, a két diák fegyverrel indult az iskola nyugati bejárata felé. Az első lövések 11:19-kor dördültek el, azonnal megölve egy diáklányt, Rachel Scottot. A helyszínen tartózkodó rendőr, Neil Gardner helyettes 11:22 körül kapott riasztást, és szinte azonnal tűzharcba keveredett az egyik támadóval.

Eközben a bent rekedt tanár, Dave Sanders diákok százait terelte biztonságba, amíg őt is halálos lövés nem érte.

A támadók 11:29-kor hatoltak be az iskola könyvtárába, ahol a legtöbb áldozatukkal végeztek. Szemtanúk szerint az egyik elkövető azt kiabálta:

„Minden sportoló álljon fel! Mindegyikőteket meg fogjuk ölni.”

A mészárlás a könyvtárban alig több mint hét percig tartott, ezalatt tíz diákot öltek meg. Az elkövetők 12:08-kor a könyvtárban öngyilkosságot követtek el.

A speciális egységek 12:06-kor hatoltak be az épületbe, kevesebb mint egy órával az első lövések után, a korabeli protokolloknak megfelelően azonban nem nyomultak be azonnal mélyebbre. A rendőrök nem voltak felkészülve egy ilyen szintű fegyveres támadásra.

A késlekedés miatt a súlyosan megsebesült Dave Sanders tanár délután három óra körül elvérzett, mielőtt a segítség elérhetett volna hozzá. Az eset alapjaiban változtatta meg az amerikai rendőrségi taktikát; ennek nyomán vezették be az azonnali behatolást előíró protokollt aktív lövöldöző esetén.

A tragédia után egy hónappal Bill Clinton akkori elnök és a first lady, Hillary Clinton a közösséghez szólt. „Amerika szívét átütötte” – mondta a first lady. Az elnök pedig a fegyvertartási és fegyvervásárlási rendszer hézagos szabályozására hívta fel a figyelmet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
„Rákosi pajtásnak köszönhetjük ezt is” – így indult a legendás Gyermekvasút
A korabeli Néplap cikke a pártot és a vezetőt éltette az 1950-es átadáson. 2015-ben a vonal bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe is.


Amikor 78 éve, 1948. április 11-én a Széchenyi-hegy oldalában megfeszített munkával nekiláttak az Úttörővasút építésének, kevesen sejthették, hogy egyszer Guinness-rekorderré, nemzedékek közös élményévé, s a budai hegyek ikonikus attrakciójává válik.

Ma ugyanazon a pályán, immár Gyermekvasútként, gyerekek irányítják a forgalmat – felelősen, profin, mégis játékos örömmel.

A mai évfordulón ünnepeljük a kisvasutat, amelynek története maga a magyar huszadik század kicsiben, a Rákosi-korszak propagandájától a ma is virágzó közösségépítésig.

Az építkezés 1948. április 11-i megkezdését követően rekordsebességgel haladt a munka: az első, nagyjából három kilométeres szakaszt Széchenyi-hegy és az akkori Előre (ma Virágvölgy) állomás között már július 31-én átadták.

A korabeli sajtó szerint az első szerelvény „pontosan fél tíz órakor indult el”.

A következő év júniusában a vonal elérte Szépjuhásznét (akkor Ságváriliget), majd 1950. augusztus 20-án megindult a forgalom a teljes, Hűvösvölgyig tartó pályán. Bár egy várostörténeti forrás szerint április 11-én a nyomvonalat jelölték ki és a munka másnap indult, a hivatalos narratíva ezt a napot tekinti a kezdőpontnak.

A dátumok mögött azonban egyedülálló működési modell áll, amely a vasút igazi szívét jelenti.

A forgalmi és kereskedelmi feladatokat 10 és 14 év közötti gyermekvasutasok látják el, természetesen felnőtt állomásfőnökök és vasúti szakemberek felügyelete mellett.

A fiatalok komoly tanfolyamon vesznek részt, ahol elsajátítják a szolgálati napló vezetését, a jelzési és biztosítóberendezések kezelését, a váltóállítás szabályait és az utastájékoztatás fortélyait.

Ez a rendszer ma is él és virágzik, tavaly júniusban például 155 újonc tett fogadalmat Hűvösvölgyben.

2015-ben a budapesti Gyermekvasút hivatalosan is bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe mint a világ leghosszabb olyan vasútvonala, ahol a forgalmi és kereskedelmi szolgálatot gyermekek látják el.

A hitelesített hossz 11,7018 kilométer. A 760 milliméteres nyomtávú pálya a budai hegyekben kanyarog, 235 méteres szintkülönbséget küzd le, miközben a legnagyobb emelkedője eléri a 3,4 százalékot.

A vonal népszerűsége a hatvanas években érte el a csúcsát, 1961-ben például 800 ezer utast szállított. Ma a teljes menetidő a két végállomás között körülbelül 40-50 perc.

A vonalról csodálatos panorámák nyílnak a környező hegyekre, és számos turistaút csatlakozik az állomásokhoz.

A Gyermekvasút azonban több mint közlekedési eszköz; egyben korszakok lenyomata is. Az ötvenes években a szocialista nevelés és propaganda fontos eszköze volt.

Egy korabeli tudósítás érzékletesen tükrözi a korszak szellemét: „a Pártnak. Rákosi pajtásnak köszönhetjük ezt is!” - írta a Néplap a teljes vonal átadásakor.

Mára ez a narratíva teljesen átalakult. A vasút a közösségépítés, a felelősségvállalás és a pályaválasztás támogatásának színterévé vált, ahol a gyerekek játékosan tanulhatnak bele egy komoly szakmába.

Története tele van apró, érdekes részletekkel is. Kevesen tudják, hogy 1956 és 1973 között a hűvösvölgyi végállomáson mozgólépcső működött, amelyet vasár- és ünnepnapokon, a metró előtti időkben valóságos látványosságként üzemeltettek.

A járműpark is legendás: a „Kis Piri” néven ismert gőzmozdony ma is feltűnik a nosztalgiajáratokon, az egyik jellegzetes Mk45-ös dízelmozdonyt pedig „Bendegúz”-nak keresztelték.

A Gyermekvasút egyszerre időutazás és jövőiskola; a budai hegyek sínpárján 78 éve fut a történelem – ma is, a gyerekek biztos kezű irányításával.

Via MÁV-csoport


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
A Titanic egyetlen magyar áldozata nem is arra a hajóra váltott jegyet: sztrájk pecsételte meg a sorsát
Weisz Lipót és felesége eredetileg az RMS Lusitania első osztályán utazott volna Kanadába, ám a Titanic másodosztályára irányították át őket.


Egy bányászsztrájk miatt fordult tragédiába a Titanic egyetlen magyar utasának élete.

Eredetileg nem is a végzetes útra tartó óceánjáróra, hanem a Lusitaniára váltott jegyet.

Weisz Lipót, a tehetséges szobrász és felesége, a belga Mathilde Françoise Pëde Kanadában szeretett volna új életet kezdeni.

Szénhiány miatt végül a Titanic másodosztályán találták magukat.

Weisz Lipót magyar származását neve is sejteti, és bár a sírfelirata Pestet jelöli meg születési helyeként, a kutatások szerint Veszprémben látta meg a napvilágot.

 

A fiatalember 19 évesen Angliába emigrált, ahol a bromsgrove-i Iparművészeti Egyesületnél tanult. Itt ismerkedett meg a varrónőként és énekesnőként dolgozó Mathilde-dal, akit feleségül is vett – írta a Promotions.hu.

A tehetséges fafaragó 1911-ben már áthajózott az Atlanti-óceánon, és Montrealban kapott megbízást a helyi Szépművészeti Múzeumtól.

Később Edward Wren bízta meg azzal, hogy a Dominion Express Building homlokzatára kifaragja a korabeli Kanada kilenc tartományát jelképező kőpajzsokat.

Mivel úgy látta, Quebecben meg tud élni a művészetéből, visszautazott Angliába a feleségéért, hogy együtt kezdjék meg közös életüket a tengerentúlon.

Ám a sors közbeszólt.

A Lusitania első osztályára vettek jegyet, de a brit bányászok sztrájkja miatt a Lusitania nem tudott elindulni. Ezért a Weisz házaspárt átirányították a Southamptonból induló Titanicra, a másodosztályra.

A történet szerint Weisz Lipót felszállás előtt a kabátja bélésébe varrta a család teljes vagyonát: mintegy 15 ezer dollár értékű, 21 kilogramm súlyú aranyat.

1912. április 14-én éjjel, egy kései séta után a házaspár épp visszatért a kabinjába, amikor a hajó jéghegynek ütközött. Mathilde a 10-es számú mentőcsónakban kapott helyet, így megmenekült, ám férje a hajóval együtt a fagyos óceánba merült.

Az özvegy április 18-án, a Carpathia fedélzetén érkezett meg New Yorkba, ahol az a veszély fenyegette, hogy nincstelen bevándorlóként visszaküldik Angliába.

A holttestek után kutató Mackay-Bennett hajó azonban megtalálta a 293-as számmal jelölt, mentőmellényes testet, amit a felsőjébe hímzett „W.L.” monogram alapján azonosítottak Weisz Lipótként.

Előkerült az öltönybe rejtett arany is, amit visszaszolgáltattak az özvegyének. Mathilde végül Kanadában maradt, és később újra férjhez ment.

Weisz Lipótot a montréali Baron de Hirsch temetőben helyezték végső nyugalomra.

Sírja sokáig jelöletlen volt, a fejfát csak a katasztrófa századik évfordulóján, 2012 körül állították fel. A sírkövön ez a felirat olvasható: „Leopold Weisz, született 1880 körül Magyarországon, Pesten. 1912. április 15-én halt meg a Titanic katasztrófájában. Nemrég házasodott, és kezdett új életet Montréalban. Tehetséges és ígéretes szobrász, a bromsgrove-i ipartestület tagja, munkáira Montréalban és külföldön egyaránt csodálattal tekintenek.”


Link másolása
KÖVESS MINKET: