Londonban járva érdemes egy kicsit elhagyni a nagyvárost és felfedezni néhány különleges – de nem túl távoli – helyet. Vonattal, autóval is elérhető távolságra van Dover, ahová akár egy napra is megéri kiruccanni, mert rengeteg élményt nyújt a Kent grófságban található kisváros.

A híres doveri fehér sziklákról kapta az Albion (fehér) nevet a hely.

És valóban lenyűgöző a látvány, amely a part felé közeledve egyszer csak elénk tárul. A hatalmas, tengerbe szakadó hófehér fal, a kék égbolt, a zöld-barna partvonal és az alattunk habzó hatalmas hullámok félelmetesek, mégis varázslatosak.

Dover többféle szempontból is különleges hely.

Itt van például Anglia a legközelebb Európához – kb. 34 kilométerre. Emiatt a La Manche csatornán tiszta időben át lehet látni a túlpartra is.

Dover a helyzetéből adódóan mindig is fontos stratégiai hely volt. Régen is hajóztak erre, ezt egy bronzkori hajó roncsai is bizonyítják, melyet az 1992-ben találtak meg.

Közelségének köszönhetően a legforgalmasabb átkelőhely, évente mintegy 18 millió utas fordul meg itt. Az Atlanti-óceán nyílt vizeit, illetve az Északi-tengert és a Balti-tengert összekötő vízi közlekedés jórésze a Doveri-szoroson halad keresztül, ezért a szoros a világ egyik legforgalmasabb vízi országútja, amelyen naponta 400 kereskedelmi hajó halad át. Az ide vezető autóút is meglehetősen zsúfolt, és valóban a tengerben is szinte sorba állnak a hajók. De sokan ezt a helyet választják a Csatorna-átúszásra is.

Évszázadokon át „működött” a vár

A doveri várhoz érve a hatalmas méreteivel is lenyűgöz, de az autóból kiszállva elsőként mégis a vízparti látvány vonja el a figyelmet. A tiszta, de szeles időben fantasztikus élményt nyújt a Csatorna.

No de ha egy napunk van Doverre, akkor igyekezni kell, hogy a legfontosabb dolgok beleférjenek.

Elsőként a várat járjuk be, amely nagy területen, több részből áll. Elsődlegesen katonai célokat szolgált, így egyszerű, de nagyon masszív, és vélhetőleg praktikus kialakítású volt.

Manapság kiállítások láthatók az épületekben, melyek a vár történetét mutatják be

a különböző korokban. Az útvonalat követve a végén a tetőrészbe jutunk, ahol a környéket, és persze a Csatornát lehet megcsodálni. Érdemes a kissé szűkös lépcsőket megmászni, mert szép a kilátás.

A Dover Castle több száz éve áll, és mivel szinte folyamatosan használatban volt, így épségben – bár átalakítva - túlélte a viharos történelmi időket is. A rómaiak katonai tábort létesítettek és világítótornyot is építettek a területre. Később a szászok egy fallal körbeépített erődtemplomot létesítettek a romok helyén. 1066-ben a normann seregek érkeztek meg, élükön Hódító Vilmossal, akik tovább bővítették az erődöt. A 12. században II. Henrik további magas falakat húzatott, és egy nagy, négyszögletes várat csináltatott, bástyákkal.

Akkora lett, hogy korának legnagyobb ilyen építménye volt Angliában.

A középkorban többször is hozzáépítettek, egyre bővítették, míg elnyerte a mai formáját. Az angol polgárháborúban a parlamentarista erők kezébe került, a napóleoni időkben pedig óriási földsáncokkal vették körül, így védekezve a tüzérségi támadásokkal szemben.

A 19-20. században csökkent a szerepe, egészen a 2. világháborúig.

Titkos földalatti alagútból irányították a mentést

A háború alatt újra fontos szerepet kapott, hatalmas partvédő ágyúkat telepítettek Doverbe, hogy egy esetleges német partraszállásnál kellő védelmet nyújtsanak. Elrettentő erejének köszönhetően valóban nem is indult invázió a parton. Ugyanakkor a vár és a hatalmas sziklák egy különleges, titkos feladat megoldására adtak biztos helyet.

Még a 18. században több alagutat is fúrtak a váron belül a sziklákba, és ezeket sikerült végig titokban tartani. Így itt kezdődhetett meg egy rejtett harcálláspont kiépítése az 1930-as években.

Ezzel egy esetleges invázióra is felkészültek.

Az alagútrendszernek 1940-ben lett kiemelten fontos szerepe. Ekkor ugyanis a németek a francia hadsereget szinte elsöpörték, és a szárazföldön lévő Brit Expedíciós Hadtestet a Csatorna partjáig szorították vissza. A hátráló csapatok csapdába kerültek, és egyetlen lehetőségük a vízen való menekülés maradt.