Olasz napfény, magyar mesterek és a dolce vita – megnéztük a Nemzeti Galéria új kiállítását
Ha szereted a művészetet, Itália hangulatát, a mediterrán életérzést, vagy egyszerűen csak vágysz egy olyan kulturális programra, ami kiszakít a hétköznapokból, akkor ezt a kiállítást neked találták ki.
Megnéztük a Magyar Nemzeti Galéria legújabb időszaki tárlatát, és megmutatjuk, a híres magyar alkotók legszebb Itália ihlette alkotásait.

A Dolce vita. Itália élménye két évszázad magyar művészetében című tárlat nem egyszerűen képeket és szobrokat mutat be — sokkal inkább egy utazásra hív, ahol felfedezheted, hogyan formálta Itália fénye, kultúrája, történelme és életigenlése a magyar művészet legnagyobb alakjait.
Már az első termekben azt érezhettük, hogy nemcsak alkotásokat nézünk, hanem személyes élményeket, emlékeket, inspirációkat. Láthattuk, hogyan vált az antik Róma, a toszkán táj, a velencei csatornák vagy éppen a mediterrán mindennapok hangulata a magyar művészek visszatérő témájává.

A tárlat a 19. századi Grand Tour világától egészen a kortárs reflexiókig vezet végig bennünket, miközben festmények, grafikák, szobrok, fotográfiák és különleges műtárgyak mesélnek Itáliáról — arról az Itáliáról, amely generációkon át inspirálta alkotóinkat.
A kiállításon mintegy 75 művész közel 150 alkotását láthattuk.

A híres Taorminát Molnár C. Pál, Vaszary János, Csontváry Kosztka Tivadar és Ligeti Antaé is megfestette.

A 19. századi magyar művészek számára Itália sokszor nem egyszerű úti cél volt, hanem valódi zarándoklat. Olykor komoly nélkülözések árán jutottak el Rómába, Firenzébe vagy Velencébe, mert vonzották őket a nagy múltú akadémiák, a templomok és múzeumok falai között őrzött mesterművek.

Ligeti Antal művein szinte mi magunk is végigbarangolhattuk Itáliát. Az országot bejárva saját tájélményeit vitte vászonra, képein egyszerre jelenik meg az utazó kíváncsisága és a festő részletek iránti érzékenysége.

Idősebb Markó Károly számára Itália annyira meghatározóvá vált, hogy végül második hazájának választotta. Festészetének szinte kimeríthetetlen forrása lett az olasz táj, a klasszikus romok, a mediterrán fények és az a harmonikus természetszemlélet, amely egész életművét végigkísérte.

Csontváry Kosztka Tivadar alkotásain az itáliai élmény már nem pusztán látványként, hanem szinte mitikus víziónak tűnik. Monumentális tájai, spirituális hangulatú kompozíciói túlmutatnak a valóságon, és egészen különleges, időtlen világba vezetnek.

Gulácsy Lajos műveiben az olasz reneszánsz kultusz, Dante világa és a személyes fantázia különös elegyet alkot. Képeit nézve olyan érzésünk lett, mintha egyszerre járnánk egy középkori itáliai utcán és egy álomszerű, belső univerzumban.

A 20. század alkotói már egészen más szemmel közelítettek Itáliához. A nagy történelmi motívumok helyett inkább a pillanat hangulatát, a fények játékát és a hétköznapok ritmusát keresték.
Aba-Novák Vilmos expresszív festményein szinte vibrálnak a színek. A tengeröblök, a városi részletek, az ég és a víz egymással versengő kékjei olyan energiával jelennek meg, hogy a képek előtt állva szinte érezni lehetett a sós tengeri levegőt.

Bernáth Aurél munkáin Itália líraibb, érzékenyebb arcát fedezhettük fel. Tájai egyszerre monumentálisak és bensőségesek, mintha nemcsak a helyszíneket, hanem azok lelki lenyomatát is megfestette volna.

Vaszary János képein az olasz tengerpartok pezsgő, derűs világa elevenedik meg. A strandok, napernyők, fürdőzők és a szinte táncoló ecsetvonások azt az életigenlést hozzák közel, amitől a dolce vita valóban életérzéssé válik.

A tárlat végén a Dolce vita szekció már nemcsak a képzőművészetről, hanem magáról az olasz életérzésről mesél. Itt filmrészletek, korabeli plakátok és ikonikus vizuális emlékek idézik meg a 20. század Itáliáját: feltűnik Federico Fellini legendás La Dolce Vita című filmje, de a magyar közönség számára is ismerős Csini baba vonatkozó részlete is.

A kiállítás megmutatja, hogy Itália nemcsak úti cél volt a magyar művészek számára, hanem egyfajta belső iránytű, inspirációs forrás, amely újra és újra megújította a látásmódjukat.
Ha te is szeretnél kiszakadni pár órára a hétköznapokból, bejárni Rómát, Velencét, Toszkánát — mindezt anélkül, hogy repülőre ülnél — akkor ezt a tárlatot tényleg látnod kell. Engedd, hogy az édes élet téged is magával ragadjon a Nemzeti Galériában.
Nekünk ezek voltak a kedvenc képeink:






