"Megmérgezte a karácsonyom a bizonytalanság" - Lilla a határzár miatt alig tudott visszajutni Londonba
Almádi Lilla tíz éve él Londonban. Közalkalmazottként március óta otthonról dolgozik, azóta egyszer már járt Magyarországon, de a hosszú hónapok magánya megviselte.
- mondja.
Imád táncórákra járni, de most ezt is nélkülöznie kell. „Két hónapja voltam két stúdiós órán, ahol igyekeztek egymástól távoltartani az embereket. Azok nagyon jók voltak, de az újabb szigorítás miatt megint megszűntek. Az online órák nem adnak eleget. Sajnos lustának érzem magam otthon.”
Októberig voltak ugyan lakótársai, de már egyedül lakik. Úgy érezte, változás kell:
– magyarázza, miért repült haza. Sokan le akarták beszélni, de azt mondja, neki szüksége volt arra, hogy olyanokkal találkozzon, akik fontosak neki. A szülei már nem élnek, a két bátyjához és más rokonokhoz, meg a barátaihoz szeretett volna menni.
„Végig vacilláltam. Tudtam, hogy nem olyan lesz, mint tavaly, de menni akartam.”
Már az indulás sem volt zökkenőmentes. December 12-re vett jegyet, de a járatát törölték, így 11-én utazott. Pénteken érkezett meg. Az állami tesztelés bonyolult és időigényes lett volna. Hogy mielőbb kikerüljön a karanténból, a Delta magánmentőket hívta.
„Profik, gyorsak, így gyakorlatilag három nap múlva szabad voltam.”
De hiába, mindenki nagyon elfoglalt volt, készültek a karácsonyra. Kevés esély volt rá, hogy összefusson valakikkel. Akivel mégis sikerült, vele is csak egy bevásárlóközpontban, ahol maszkban beszélgethettek.
„Az egyik bátyámékkal találkoztam, de a másik épp beteg, nem tudtam meglátogatni.”
A karácsonyi út akkor vált igazán bizonytalan kimenetelűvé, amikor az angliai mutáns vírus miatt váratlanul lezárták a határokat. Aznaptól, 2o-ától egy hétig szervezte a hazautazását. Megijedt, mert napokig kétséges volt, visszajuthat-e időben, 29-ére, amikor kezdődik a munka.
Az eredeti jegye 28-ára szólt, de biztos volt benne, hogy törölni fogják a járatot. Izgatottan hívta a konzulátust is, de ott azt mondták, hogy sajnálják, nem tudnak segíteni, mert igazából ez nem veszélyhelyzet, ő nem kinnrekedt, hiszen Magyarországon van.
A konzulátuson azonban valaki hagyott egy üzenetet, hogy egy busszal kiviszik Londonba Budapestről a kint élőket, de ahhoz kellene körülbelül negyven ember.
„25-3o-an összejöttünk egy csoportban, de végül a konzulátus és a külügyminisztérium is azt javasolta, ne induljunk el, mert nagyon nagyok a sorok, és bizonytalan a kijutás. Ekkor még tartott a kamionos káosz is” - meséli.
Lilla végül a kerülőt választotta. Vett egy jegyet KLM-gépre, drágábban, mint a Wizz Aires volt oda-vissza. A kora reggeli géppel kellett mennie Amszterdamba, és onnan repült Londonba.
„Nekem erre a napra szólt a Wizz Aires jegyem is, de nem mertem kockáztatni, mert ha törlik, kiszámíthatatlan, hogyan jutok haza, ugyanis másnaptól, 29-étől tesztet kértek Hollandiában. Nem tudom, mennyibe került volna a teszt, és az is kiszámíthatatlan, mikor, mennyiért lenne következő járat.”
Reggel 5-re már Ferihegyen kellett lennie. Azután a reptéren meglátta, hogy minden egyes aznapi londoni járatot töröltek, csak a Wizz Airét nem. Akkor az jutott eszébe,
A Wizz Airnél korábban ketten is azt mondták neki, hogy január 2-ig minden angol járatukat törölték. Amikor utólag megkérdezte, miért nem értesítették a változásról, azt mondták, nem értek rá. „Emiatt vettem én egy drága, kerülő jegyet a KLM-nél.”
Még a levegőben érte az utolsó stressz:
Húsz perc múlva azonban sikeresen leszálltak.
Londonban kezdett megnyugodni, hogy végre sikerült, időben visszaért és időben munkába állhat. Már valami pozitívumot is lát.
A fapados gépekkel ellentétben a KLM gépei ugyanis elrepülnek London központja felett is.
Bár fáradt, úgy érzi, mégsem volt olyan rossz ötlet hazamenni:
„Ha nem is volt olyan, mint amilyennek terveztem, de azért sikerült találkozni a családdal, a barátokkal, ha nem is mindenkivel. Ki kellett mozdulnom. Jobb volt, mintha itthon ültem volna.”
Most tíz nap karanténnal zárja a feledhetetlen karácsonyt. Az ünnepek utáni többszáz email egy darabig biztosan lefoglalja.
