KULT
A Rovatból

Hétköznapi emberségek Itáliája – üdítően jó napjaink olasz mozija

Újraélednek az „aranykor” erényei a mai olasz filmben.


Boldog kiskamasz koromnak meghatározó része volt az olasz kultúrával való élő találkozás, ezen belül is a mozi, amely az 1960-as években még a neorealizmus és a commedia all’italianával kápráztatta el a világot. Ez volt egyben nagy epizódos filmek korszaka, ekkor értek művészetük csúcsára olyan legendák, mint Sophia Loren, Claudia Cardinale, Monica Vitti, míg a „férfikar” szólistái Marcello Mastroianni, Vittorio Gassman, Ugo Tognazzi, Nino Manfredi és Alberto Sordi voltak. A nagy művészfilmesek, Fellini, Antonioni, Pasolini mellett ott voltak azok a „kismesterek”, Monicelli, Comencini, Nanny Loy, akik hétköznapi történeteket és figurákat vittek filmre, hol kacagtatóan, hol tragikomikus hangnemben, de mindig nagy szeretettel és az olaszokra oly jellemző öniróniával mutatták be a nagyravágyó, ám valójában kisstílű életművészeket, a született balekokat, a javíthatatlan álmodozókat. Még ma is a fülemben csengenek ezeknek a filmeknek egyes mondatai, amelyeknek legfeljebb a szó szerinti tartalma lefordítható, az igazi olasz zamatuk aligha.

Bár naivság lenne azt gondolni, hogy az olasz mozinak az az „aranykora” valaha is visszatérhet, az idei, XX. Olasz Filmfesztiválon látott filmek mellett a magyar televízióban és mindenekelőtt a Netflixen bemutatott friss termés azt sugallja nekem, hogy a közel 60 évvel ezelőtti olasz film legfőbb erényeit a mai itáliai alkotók is képesek tovább vinni, és biztosan lesznek közöttük olyan művek, amelyek bekerülnek a filmtörténet arany lapjaira.

A Fesztivált nyitó Nyolc hegy (Otto montagne), amelyet Paolo Cognetti magyarul is megjelent regényéből a belga Felix von Groeningen és Charlotte Vandermeersch rendezett, az eltéphetetlen barátságról szól, amelynek szó szerint csak a halál vethet véget.

Alessandro Borghi és Luca Marinelli mintha maguk lennének a filmbeli Bruno és Pietro. A hegyipásztor Brunónak az aostai fenséges, olykor felszabadító, olykor félelmetes táj és minden élőlénye az élete, míg nagyvárosi Pietrónak kezdetben csak a vakációt jelenti. A közöttük kiskamasz korban kialakult összetartozást azonban minden távolság, minden egymás nélkül eltelt év csak tovább erősíti, nem állhat közéjük sem a társadalmi különbség, sem az egy nő iránti szerelmük, de még az sem, hogy miután mindketten megszakítják kapcsolatukat apjukkal, Bruno éppen Pietro boldogtalan, magányos apjának végakaratát teljesíti egy hegyi ház felépítésével. És persze nem kérdés, hogy Pietro maga ajánlkozik kőművessegédnek. Olyan barátság az övék, hogy bármikor képesek ott folytatni, ahol abbahagyták, még a két találkozást összekötő szavakra sincsen szükség. Bruno meg is találja a helyét ott, ahonnan elindult, még ha végül bele is pusztul, Pietrónak viszont sokfelé kell bolyongania a világban, mire rátalál önmagára, hazájától távol, Nepálban. Ahogy a keleti mondás tartja, a hegyi fiúnak elég volt a legmagasabb csúcsra feljutnia, hogy lássa mindazt, amihez a másiknak nyolc hegyet kellett megmásznia.

A Cannes-ban a zsűri nagydíját elnyert spirituális mélységű alkotás két és fél órás, nincsenek benne a nagy párbeszédek, különleges vizuális effektusok, még a hagyományos értelemben vett drámai csúcspontok is alig, a két főszereplő puszta lényükkel, valamint a lélegzetelállító alpesi és himalájai felvételek szinte röptetik az időt, a néző észre sem veszi, hogy vége a nagy utazásnak. Talán azért, mert a film időt hagy nekünk is elgondolkodni azokon a fontos, mégis sokszor elhanyagolt dolgokon, amelyek igazán emberré tesznek bennünket.

Látszólag egymástól független sorsok fonódnak össze Paolo Virzí Szárazság (Siccitá) című filmjében, amely egy klimatikus-egészségügyi katasztrófa főszereplőjévé teszi Rómát és lakóit.

Az Örök Városban három éve nem esett az eső, már közel a nap, amikor teljesen leáll a vízszolgáltatás. A rendező abszurd, ugyanakkor kegyetlenül ironikus képet fest arról, hogy ki hogyan éli meg ezt a válságot a sürgősségi osztály orvosaitól az önimádó influenszerig, a médiának behódoló hidrológustól a vízhiányban is medencés partikat rendező előkelőkig, a szomjúságtól deliráló taxistól az afrikai bevándorlóig. A film egyik főhőse egy a börtönből véletlenül kizárt elítélt (Silvio Orlando), aki végigbolyongja Rómát, egy családot keres, akikről senki sem tud semmit. Végül kiderül, hogy az ő lánya (Sara Serraiocco) a sürgősségi osztály várandós asszisztensnője, ő pedig a lány édesanyjának megöléséért tölti életfogytiglani büntetését. Viszontláthatjuk egy önelégült celeb szerepében Monica Belluccit is. A történet a tragikus események mellett nem nélkülözi a fekete humort sem az emberi önzésről, szűk látókörűségről, és amikor a film végén özönvízszerű eső zúdul Rómára, egyfajta isteni kegyelemre gondolhatunk, mert az emberektől aligha várhatjuk, hogy kilépnek már nem is létező komfortzónájukból.

A Szárazság alighanem az utóbbi évek legjelentősebb játékfilmje az emberiséget fenyegető veszélyekről, amelyeket ideje lenne már komolyan venni.

Ugyancsak Sara Serraiocco az egyik főszereplője Renato de Maria A könyörtelen (Lo spietato) című filmjének, amely a calabriai ’ndrangheta egy valóságos „bűnbánójának” történetén alapul. A filmbeli Santo (Ricardo Scamarcio), akinek munkát kereső apja Milánóba viszi családját, úgy lép a bűn útjára, hogy egy szilveszteri baklövés után az apa nem hajlandó érte menni a rendőrségre, megtagadja őt. A fiatalkorúak börtöne pedig jó iskola arra, hogy Santót befogadja földijeinek egyik klánja. És nincs megállás: lopások, betörések, emberrablások, heroinüzlet, közben egyre több, szinte gondolkodás nélkül elkövetett gyilkosság. Hiába a szerelem – Santót esküvőjéről hurcolják el a rendőrök, miközben a pap kétségbeesetten hadarja a házassági formulákat, hogy legalább a már várandós menyasszony becsülete megmaradjon – a gyerekek, az asszony kitartása, férjét már csak az érdekli, hogy minél magasabbra jusson, miközben szeretőt tart és olyan lila értelmiségi társaságba jár, ahol lenézik őt. A mélységesen hívő Mariangela még férje bűneit is magára vállalná, hogy megmentse az ő lelkiüdvét – Serraiocco legerősebb jelenetei éppen azok, amikor a sikertelen öngyilkossági kísérlettől eljut e küldetésig – végül, miután mindenkit elvesztett, eljut odáig, hogy vádalkut kössön, feladja az egész hálózatot, majd börtönbüntetése letöltése után egy isten háta mögötti franciaországi településen kezdjen új életet.

A film nem nélkülözi a vért, a durva jeleneteket, de ezeket a rendező nem hatásfokozóként alkalmazza, sokkal inkább annak illusztrálására, hogy a bűn világában az erőszak az élet elkerülhetetlen, természetes velejárója.

A Netflix és az olasz állami tv-csatorna, a RAI Uno közreműködésével ugyancsak számos figyelemre méltó film készült Itáliában a szeretet megtartó erejéről, miként arról is, hogy mennyire meg tudjuk nehezíteni saját életünket, emberi kapcsolatainkat.

A hagyományokhoz való ragaszkodás, a család összetartó ereje mozgatója a Lélegzetnyi friss levegőnek (Una boccata d’aria). Alessio Lauria filmjének középpontjában egy szicíliai testvérpár áll: Salvo (Aldo Baglio) Milanóban nyitott pizzeriát, Calogero (Giovanni Calcagno) otthon maradt a családi birtokon, amelynek sorsa kezükbe került apjuk halála után. A csőd szélén álló Salvónak jól jönne a birtok eladása, amelyre vevő is lenne, a helyi polgármester, aki magát „természetimádónak” állítja be, erről azonban öccse, a „mihaszna falusi bunkó”, hallani sem akar, ráadásul a két testvér egy kamaszkori sérelem miatt évek óta nem állnak szóba egymással. A találkozáskor még apjuk hamvainak szétszórásában sem tudnak megegyezni.

Lassan azonban eloszlik a gyűlölködés, Lillo kezdi levetkőzni kisebbségi érzéseit, és a végső lökést az adja meg, hogy a polgármester stadiont építene a birtok helyén a legfeljebb ezres lélekszámú falunak.

Ugyancsak az apai örökség körül bonyolódik Roberto Capucci filmje, a Testvéri szeretet (Mio fratello, mia sorella). A végrendeletben ugyanis az áll, hogy a tekintélyes fizikus professzor fia és lánya, Nikola és Tesla csak akkor juthat hozzá jussukhoz, ha egy évre összeköltöznek, holott látni sem bírják egymást. Az elvált, szigorú elvek szerint élő asszonynak van egy skizofrén fia, akit nagy csellista tehetségnek tartanak, és aki a Marsra akarja vinni a zenét. Fivére viszont a világ linkje, aki hol itt, hol ott keresi kenyerét szörf-oktatóként, lassan azonban kiderül róla, hogy hatalmas szíve van, aki ráadásul a fiúval is képes szót érteni.

A közelmúlt történelme is megjelenik a mai olasz filmekben. 2020-ban forgatták a Rózsa-szigetet (L’incredibile storia della Isola Rosa), amely Giorgio Rosa 1968-as kísérletének állít emléket: a fiatal, csodabogárnak tartott mérnök több elvetélt ötlet után az olasz Adria-partok közelében, de már a felségvizeken kívül egy tengeri platformon önálló „köztársaságot” hoz létre hozzá hasonló útkeresőkből, és „államát” az ENSZ-szel is el akarja ismertetni. Ebből egy groteszk, a politika és a nemzetközi jog útvesztőit kigúnyoló, a különcöket szerető mosollyal bemutató film lett, Sydney Sibilia rendezésében, Elio Germano főszereplésével.

Germano oknyomozó újságírót, Sara Serraiocco pedig az egyetemi lázadások emberi jogi aktivistáját játszik Gianni Ameliónak a fesztiválon is bemutatott filmjében, A hangyák urában (Il signore delle formiche). Aldo Braibanti költő és drámaírót, aki biológusként a hangyák társadalmát tanulmányozta, egyik tanítványa homoszexuális elcsábítása címén ítélték 1968-ban négy évig tartó per után 9 évi börtönbüntetésre. Annak idején szinte az egész haladó olasz értelmiség és a 68-as radikálisok is kiálltak mellette, végül 1971-ben szabadult ki.

A film vádirat egyrészt a mássággal, és nem utolsósorban a szabad gondolkodással szembeni toleranciahiányról, másrészt pedig az olyan társadalmakról, ahol hatalmasok, a befolyásos emberek minden bűnüket megúszhatják, a sebezhető kisembereknek azonban bűnhődniük kell.

„Ahhoz, hogy ez a szemlélet megváltozzon, civilizált emberi lényekként kell viselkednünk, akik nem ártanak másoknak, de kikövetelik maguknak a nekik járó jogokat. A társadalmak gonosszá váltak, fő hajtóerejük a gyűlölet. Szörnyű, hogy milyen gyakran hallunk védtelenek által elszenvedett fizikai erőszakról. Miért nem lázadunk fel ez ellen? Azt szeretném, hogy a filmem bátorságot adjon mindazoknak, akik félnek” – mondta egy korábbi interjúban Amelio.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Krasznahorkai László Nobel-díját a könyvtár és a könyvesboltok sem hirdetik a szülővárosában, pedig ő azt mondja: beérné egy A4-es papírlappal is
Az író Facebook-oldalán mondott köszönetet mindazoknak, akik gondoltak rá és gratuláltak neki az irodalmi Nobel-díj kihirdetése alkalmából.


Lassan egy hónap telt el azóta, hogy kiderült, egy magyar író, Krasznahorkai László kapja az irodalmi Nobel-díjat. A rangos elismeréshez számos közéleti személyiség gratulált, a világsajtó is hosszan írt munkásságáról. Úgy tűnik azonban, hogy a friss Nobel-díjas szülővárosában, Gyulán nem büszkélkednek annyira a sikerrel – legalábbis az író Facebook-oldalán található bejegyzés szerint:

„Krasznahorkai László hálás mindenkinek, barátnak, ismerősnek, fordítónak és kiadónak, tartós olvasónak és kezdő olvasónak, akár magyar, akár még nem magyar, távolinak tehát és közelinek, és különösképpen a képen látható üzenet íróinak szülővárosomban, Gyulán, ahol rajtuk kívül nemcsak »óriásplakáttal« nem üdvözlik szerény elvándoroltjukat, de még a könyvesbolt vagy a könyvtár előtt sem látni – pedig beérném egy A4-es papírlappal is – az öröm bármi jelét – hálás, tényleg az, hogy szeretettel gondoltak és gondolnak rá az irodalmi Nobel-díj kihirdetése alkalmából.”

A poszthoz mellékelt képen egy ablakra kiragasztott papír látható, amin ez áll: „Krasznahorkai László (szülővárosa: Gyula), irodalmi Nobel-díj, 2025. E ház lakói büszkék rád, gratulálunk!”

Via 24.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
Az Offspring bulija legalább olyan szórakoztató volt, mint a koncertet megelőző szünet – képes beszámoló
Az 1984-ben alapított amerikai punk-rock banda bő 40 év alatt sem veszített sokat a vonzerejéből – és a lendületéből sem, ahogy tegnap az MVM Dome-ban bebizonyították. Humoros, látványos, pörgős bulit csaptak – jöjjön a beszámoló képekkel!
Tóth Noémi - szmo.hu
2025. november 01.



Kevés felemelőbb élmény van egy anyának annál, mint amikor a gyerekkori kedvenc bandájára elviheti a saját kislányát bulizni, akinek – minő szerencse – jelenleg ugyanaz a kedvenc zenekara. Én még a nadrágra csiptethető walkmanemen hallgattam rongyosra az Americana kazettát, nemrég pedig a 9 éves lányom állított össze Spotify listát a best of válogatásukról, úgyhogy kijelenthető, hogy nem évültek el évtizedek alatt sem.

Az előzenekar a francia-kanadai punkegyüttes, a Simple Plan volt, akik kifejezetten jó hangulatot csináltak már az elején is, és láthatóan a közönség egy része miattuk (is) érkezett. Elhangzott többször a „köszönöm Budapest” is, amin mindig meghatódom külföldi bandák esetén, és láthatóan jól érezték magukat a srácok. Hatalmas strandlabdákat is útnak indítottak a csápoló kézáradatba, illetve már ekkor sem fukarkodtak a konfettiesővel. Már önmagában ez az ugrálásra komponált koncert is remekül megalapozta a főzenekart, de a legjópofább blokk a szünetben következett.

Egy világító „fuck yeah” feliratú léghajó kezdett el körözni felettünk egy drónnal, majd táncoló csontvázakkal elindult egy visszaszámláló, és bulis nóták kíséretében különféle tematikákat vetítettek a hatalmas kijelzőkön. Volt például közös karaoke az A-Ha Take on Me című dalával, illetve olyan szekciók, amelyeknél egy adott témára pásztázta a kamera a közönséget. Volt headbang cam, look like cam (itt baloldalon egy híres karaktert, jobb oldalon meg egy rá hasonlító látogatót mutatott a kamera, és nem mindenki volt boldog az összehasonlítástól), fenékrázás és fuck you cam (itt egy család édes kisgyermekei vitték a prímet, akik rögtön boldogan mutogatták a középső ujjukat). Illetve nem maradhatott ki a klasszikus csókkamera sem, amelynek a végére bevágták az elhíresült Coldplay-es jelenetet is. A humorfaktort fokozta a stáb egyik gorillának öltözött embere, aki végig a közönség soraiban bohóckodott, és lehetett vele fotózkodni.

A lányommal is mindenki jó arc volt: mindkét zenekar stábtagjától csak úgy kapott egy-egy pengetőt, felbecsülhetetlen ereklyékkel gazdagítva a megdicsőült negyedikesemet, és lépten-nyomon segítőkész fiúk akarták felvenni őt a nyakukba, hogy jobban lásson.

Amikor berobbant az Offspring, hét év után végre ismét nálunk pörgetve a legjobb és legújabb nótáikat, a közönség teljesen beindult. Szerencsére nem követték el azt a hibát, amit sokan el szoktak, hogy csak az új albumot erőltetik – bár az is ütősre sikerült –, hanem az össze slágeres puskaport is sorra előtték. Le sem lehetett törölni a vigyort a képünkről a lányommal, ahogyan együtt ordítottuk az I Want You Bad, a The Kid’s Aren’t Alright, a Pretty Fly (For a White Guy) vagy a Hit That refrénjeit.

A másfél órás koncertbe belefért egy Ozzy-megemlékezés egy Black Sabbath feldolgozással, valamint egy zongoránál előadott, Beatles-féle Hey Jude is, amely mellé egy saját dalt is balladásított a frontember, miközben a mobiltelefonok vakui elárasztották a stadiont. Apropó, az énekes nem éppen egy szokványos punk, hiszen Dexter Holland molekuláris biológiai doktorátusát HIV-kutatásból szerezte, valamint profi pilóta és repülésoktató is egyben.

Az egész koncert rendkívül látványos volt, és garantáltan unatkozásmentes, hiszen egyfolytában változott a vetítés, pattogtak a strandlabdák, estek a konfettik, lelkesen beszélt a banda, szóródtak a szikrák, sőt, felfújtak két hatalmas gumicsontvázat is, amelyek szájából végül füstcsóva szállingózott. Úgyhogy finoman szólva nem egy minimálra hangolt haknit élvezhetett a közönség, pedig fele ennyi erőfeszítéssel is imádtuk volna az estét.

Még a beengedés, a ruhatár és a metrózás is flottul ment, úgyhogy a lányom első nagyszabású stadionkoncertje szerencsére jobban nem is sikerülhetett volna. Én pedig vagy ezer rockkoncerttel a hátam mögött bátran kijelentem, hogy az Offspring tesz arról, hogy a mondás érvényben legyen: „punks not dead”!


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
Drámai továbbjutások, mansplaining és az évad talán legnagyobb éneklése: ilyen volt az X-Faktor második székes köre
Patai Anna komoly veszélybe került, végül egy meglepő szabálymódosításnak köszönhetően jutott tovább.


Itt aztán volt minden, mint a vásárban. Jó pár éve írom ezeket a cikkeket, de azt hiszem, ilyen változatos – és erős – székes kört még nem láttam.

Minden mesésen kezdődött, ugyanis Gáspár Laci erre a motívumra fűzte fel a saját rostáját. Hogy, hogy nem hozzá került a versenyzők közül "Piton professzor", "Hamupipőke" és "Gru" is. Ilyen felütés után a mentor természetesen mesés produkciókat várt. Meg is kapta, az más kérdés, hogy némelyik rémmesének bizonyult, de hát végül is halloweeni időszak van.

Ha már szóba került Piton professzor, ő kezdte az éneklést. Kicsit hűtlen lett szerepéhez, mert ahelyett, hogy tisztességes varázslóhoz méltóan hoppanált volna, Zaporozseccel érkezett – az Azon az éjszakán című dalt énekelte, de természetesen ezt is némileg módosítva, Lilinek ajánlva.

Sajnos a professzor nem mondta el az "Invito énektudás" varázsigét, és a mentorok – vállalva a kockázatot, hogy a mogorva varázsló elvarázsolja őket, vagy levon 100 pontot a Griffendéltől – visszaküldték tanítani.

A székek tehát üresen maradtak, de ez igen hamar megváltozott. Gulyás Dániel avagy Danny Roxx a Def Leppardtól a Put Some Sugar on Me-t énekelte. Laci örült a srác érkezésének, mert mint mondta, idén kevés a rock hang. Mondjuk szerintem ez Danny előadásával sem változott, nála nem csak a rockhang kevés, hanem úgy egyáltalán a hang. Ennek ellenére leülhetett.

"Szeretném, ha lenne egy rock katonám" mondta Laci egy Ossian parafrázissal élve.

A külhoni leányzó, Victory jobb volt, a 365 című Netflix sorozat betétdalát, az I See Redet énekelte az Everybody Loves and Outlaw-tól. Azért az ő éneklésében is voltak hiányosságok, de kapott széket. Így hát három éneklés után Lacinak már csak egy kiadó helye maradt.

Következett a "Hamupipőkének" elkeresztelt Kapitány Evelin, aki mintha csak megérezte volna, hogy Laci ma a mesékre utazik, a Mulán egyik betétdalával érkezett. A mentor szeme nem is maradt szárazon, és székkel hálálta meg a produkciót.

A székek beteltek, Majka nem is bírta ki, hogy ne szúrjon oda:

"Megteltek a székek, Lackó! A szórakoztatóipar csúcsa ül azokon székeken."

Gyengébb próbálkozások következtek, ebből a csokorból Ákos csak a humorával emelkedett ki, aki felhívta Laci figyelmét rá, hogy a piros szék még szabad. Illetve bejelentkezett műsorvezetőnek is, amire Majka megjegyezte: "Nagy szükségünk lenne rá, mert ketten vannak, de felet érnek."

De sajnos Ákos sem ülhetett le, ahogy Waskovics Tímea sem annak ellenére, hogy amúgy Laci gyermeki hangulatához nagyon illő dalt választott, Paulinától A te mesédet.

Solti Juli "Seekas" az idei X-Faktor egyik legnagyobb egyénisége, bár ő maga is megállapította magáról, hogy szélsőséges karakter. A produkciója – a Minimál című saját dala – meglehetősen eklektikus volt. Azt hiszem, erre szokták mondani, hogy néha a kevesebb több. De azért kapott széket, mert tényleg jól énekel.

A műsor első igazán meglepő fordulatát a Sztárban sztár leszekben is megfordult Engel-Iván Lili szereplése hozta. Beth Heart Love is a Lie című dalát választotta. Laci némi tépelődés után úgy döntött, Lilinek és Dannynak párbajoznia kell, ami két dologra ébresztette rá a mentort:

Lili nem elég jó, és Danny sem rock katona, legfeljebb HET (háború esetén túsz). Így egy eddig példátlan fordulattal mindkét versenyzőt hazaküldte.

Tóth Andi nagyon büszke volt Lacira ezért a döntésért.

A megüresedett széknek a 17 éves rapper, Lázi Dávid vagyis Lil Davis örülhetett. Laci többször is hangoztatta, hogy szeretne egy jó rappert, és Dávidban megtalálta. Majka meg is bánta, hogy a Táborban átengedte a srácot Lacinak.

Érdekes intermezzo következett. Bukovinszky Vanda, Lakatos Arnold Sándor és Darab Viktor úgy jutott tovább a Táborból, hogy a mentorok felajánlották nekik: álljanak össze trióvá. Mint kiderült, az új formáció kb. 12 óráig létezett, de annyira nem tudtak mit kezdeni egymással, hogy úgy döntöttek, külön próbálnak szerencsét.

A mentorok viszont nem értékelték ezt, hiszen a továbbjutást csapatként kapták, nem külön-külön. Némi tépelődés és moralizálás után produkció nélkül távoztak.

Fogytak a versenyzők Laci csapatából, Majka megint piszkálódni kezdett:

Vannak jó énekeseid? Mikor jönnek?

Ami már csak azért is szenyaság tőle, mivel Solti Juli leültetését ő is támogatta – ezek szerint őt mégsem tartja jó énekesnek?

Jött az idei évad egyik favoritja, Patai Anna. Aki nem csak jól énekel, de jól promotálható is a szakmai múltjával. Nem csoda, hogy Laci és Andi összevesztek rajta a Táborban. Mindenki azt várta, hogy rajt-cél győzelemmel a pirosszékben landol.

Ehhez képest elég gyenge produkciót nyújtott – a mentorok szerint. Bevallom, én nem hallottam annyira rossznak. Önmagához képest lehet, hogy gyengébben teljesített, de

hosszan sorolhatnám azokat az élő show-s versenyzőket a műsor történetéből, akik a kanyarban sincsenek hozzá képest, Király L. Norbitól Zámbó Krisztiánon át Mardollig.

Anna végül kegyelemkettessel leülhetett Juli helyére.

Kicsit csodálkoztam, hogy Tóth Andi nem nyúlt Juli után, hiszen korábban érte is harcolt. De hát ilyen ez a popszakma.

A piros szék sem árválkodott sokáig, hiszen jött Sárközi Lili. Ő az a versenyző, akire egy olasz étteremben figyelt fel Laci. A lány Aretha Franklintől a Say a Little Prayert énekelte egyszál elektromos gitárral a kezében, és Laci személyesen kísérte a biztos továbbjutást jelentő piros ülőalkalmatosságra.

"Irigykedem, Laci. Ez nem is versenyző volt, hanem extra produkció" mondta Tóth Andi.

Elég jól alakult Laci csapata, de ha azt hittük, túl vagyunk az izgalmakon, nagyot tévedtünk. Érkezett ugyanis Bakó Irén alias Nemesi Nazyra, hogy alaposan felkavarja az állóvizet. A fellépése magabiztos volt, de mégsem arrogáns, nagyon kedvesen adta elő, hogy ő azért jött, hogy valakit kipöcköljön a székéből.

Nagyon jó energiákkal érkezett a színpadra, laza volt, nyomát sem mutatta izgulásnak. Aztán hamar meghatóra fordult a hangulat, amikor kiderült, hogy Hegedűs Bori Anya című számát hozta. Édesanyjának szerette volna megköszönni azt, hogy a sok nélkülözés, a szegénység ellenére nem dobta őt el, felnevelte, és most itt lehet.

Nehéz mit hozzáfűzni, így néz ki a profizmus.

Tudatában van a képességeinek, magabiztosan használja őket, éppen ezért nem is fél, szinte a kisujjából rázza ki a feladatot.

És mindehhez társul egy nagyon megnyerő, laza, szerethetően pimasz és vicces egyéniség. Ritka az ennyire egyértelműen sóbizniszbe való versenyző.

Laci nehéz döntés elé került. Megfordította a sorrendet, és először azt mondta el, ki az Lili mellett, akivel biztosan együtt dolgozna – Davis örülhetett. Abban is biztos volt, hogy Evelint nem tudja magával vinni az élő show-ba.

>

Ezután következett Anna és Nazyra párbaja. Őszintén megmondom, számomra nem volt kérdés, hogy Nazyrát kell választania. Először is, sokkal jobban teljesített Annánál. Másrészt az sem mindegy, hogy Anna már ott van a szakmában. Annak idején jól szerepelt egy másik tehetségkutatóban, és lehet, hogy nem tartozik az énekesek elitjéhez, de folyamatosan jelen van énekesként és színészként is. Mondhatnám, kapott bőven lehetőséget.

Nazyra viszont még az út elején van, sokkal nagyobb szüksége van erre a műsorra.

Ha nem is teljesen ezen érvek mentén, de végül Laci is Nazyra mellett tette le a voksát, viszont meggyőzte Andit, hogy Annát vigye magával a saját csapatába. A mentorcsapat egyetlen hölgytagja biztos továbbjutást nem ígért Annának, de esélyt igen.

Ezzel Laci élőshow-s csapata is kialakult, és azt kell mondjam, a műsor történetének egyik legütősebb triója jött össze. Két szuper énekesnő és egy tehetséges rapper lesi majd Gáspár Laci minden szavát.

Hátra volt még Tóth Andi csapata. A mentorok amúgy sem mennek a szomszédba, ha egymást kell froclizni, de Andi körében szintet léptek. Szegény énekesnő folyamatosan kapta a mansplaininget, amikor a körülötte ülő urak meg akarták neki mondani, hogy kell jól dönteni.

Az adok-kapok miatt néha már-már úgy éreztem, a Megasztárt nézem.

A fiúk leginkább attól óvták Andit, hogy ne Patai Annához mérje a többieket, mert ő profi énekes, nem lehet a többi versenyzőtől ugyanazt a szintet várni. Szerencsére a hölgy nem nagyon hagyta magát eltántorítani, és nem osztott kegyelemszékeket.

Nem ülhetett le a Száz forintnak című dalt eléneklő Peter Juhász, sem a mezítláb erdőben éneklő Mátyás. Hiába énekelte, hogy Don't Stop Me Now – Andi pontosan ezt tette, megállította a további menetelést. Eleve Queent énekelni nagyon nagy rizikó, a vérprofik közül is csak keveseknek sikerül. Még magából a Queenből sem mindenkinek.

A 61 éves Oprea Tony volt az első, aki helyet foglalhatott Anna mellett. Tom Jones slágerrel érkezett. Hozzám sokkal közelebb áll ez a stílus, mint mondjuk a rapp, és örülök, hogy a mentorok is értékelik. De azért sejteni lehetett, hogy Tony nem marad ülve végig, hiszen a trend és a biznisz nem kedvez ennek a korosztálynak és ennek a műfajnak.

Karolina Brandova a saját dolgát nehezítette meg a dalválasztásával. Lara Fabian Carusója nem könnyű falat, és nem is sikerült jól elénekelni. Ennek ellenére Andi még nem akarta elengedni, ezért leülhetett a harmadik fehér széke.

Gazdag Máté – Máté Dzsi a mentorok nagy kedvence, ahogy az enyém is. A Táborban ő volt az, aki bevallotta, hogy az angoltudása meglehetősen hiányos, mondhatnánk úgy is, hogy nincs.

De nagyon nagy egyéniség, igazi mackó, akinek nem utolsó sorban nagyon karakteres énekhangja van.

Le is ülhetett.

Laci egyenesen a piros széket adta volna neki, de Andi félt ennyire elkötelezni magát, már csak azért is, mert sokszor hallotta hamisnak Máté éneklését. Így inkább Tonit állította fel, hogy helyet készítsen Dzsinek.

Néhány ígéretes tehetség csalódást okozott Andinak, de aztán jött Molnár Dávid, aki Frank Sinatrát énekelt. Karolina számára itt ért véget a műsor, mert át kellett adnia a helyét.

Bellano produkciója is nagyon bejött Andinak, ezért a rappernek párbajoznia kellett Mátéval. Az énekesnő hosszas tépelődés után úgy érezte, Bellanóval szeretne jobban együtt dolgozni. A párbajban előadott dal győzte meg. Máté kicsit igazságtalannak érezte a döntést, de elfogadta.

Alakult a csapat, de még hátra volt néhány aduász. Andi annyira "belehabarodott" Istenes Márkóba, hogy piros széket adott neki, pedig ez az előadás azért közel sem volt olyan jó. Igaz, Lacinak és Majkának is tetszett. Az biztos, hogy a srác igazi showman, de ahogy Milán is rámutatott, rossz dalt választott – Måneskin: Bagging –, és "borzalmas" volt a produkció.

Én végéig azon gondolkodtam az előadása alatt, hogy mennyivel jobban állna ez a dal Marics Petinek.

Na és akkor még hátra volt Mohácsi Anett. Ő is nagy visszatérő, 2021-ben a mentorházban esett ki. Andi azzal "nyugtatta", hogy kizárólag nagyon erős produkcióval szabadíthat fel helyet. De Anett egy percig sem aggódott, és akkorát énekelt, hogy ha én ülök a mentorszékben, szemrebbenés nélkül lecseréltem volna Patai Annát. Etta Jamestől az All I Could Was Cry (Beyonce feldolgozásban) igazi telitalálat. Olyan dal ez, amivel biztosra lehet menni – feltéve, hogy a versenyző valóban képes elénekelni.

Andi nem volt olyan határozott, mint én. Amiben biztos volt, hogy Molnár Dávidnak mennie kell, és hogy Bellanót is vinni akarja az élő show-ba.

Így hát Anna és Anett párbajozott, és most jött az idei évad talán legnagyobb meglepetése.

Nem az volt a meglepő, hogy Anett Lutricia McNeal slágerét – Ain't That Just the Way – tökéletesen énekelte el. Hanem az, hogy a Lacinál bukdácsoló Patai Anna, miután órákon át ült Andi fehér székében, és az utolsó pillanatban párbajoznia kellett a továbbjutásért, kisétált, és úgy elénekelte Celin Diontól az All By Myself-et, hogy mindenkinek leesett az álla.

Ezen a ponton nem lehetett jó döntést hozni. Úgy gondolom, Andi rosszul tette, hogy Márkót piros székre ültette, és már Bellano tovább jutását sem lett volna elegáns visszavonni. A mentorok is egyetértettek abban, hogy nem lehet választani a két énekesnő között.

Az előbb azt mondtam, Patai Anna éneklése volt az évad legnagyobb meglepetése.

Ez azon a ponton igaz is volt, de rosszul öregedett ez a megállapításom. Majka ugyanis meglepő, az X-Faktor történetében majdhogynem egyedülálló javaslatot tett.

Szerinte a műsor lényege nem az, hogy melyik mentor nyer, hanem hogy a tehetségek lehetőséghez jussanak. Éppen ezért őt nem zavarná, ha Andinak rendhagyó módon négy versenyzője lenne a műsorban. Minden mentor azonnal igent mondott rá, és vélhetően a füleseken keresztül Verebély Marcell kreatív producer is. Így hát a szabályok meggörbítésével minkét énekesnő ott lesz az élő műsorban.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez nem egészen példa nélküli. 2012-ben – amikor még 6 versenyző juthatott tovább a székes körből – a lányok kategóriájában 6 helyett 7 versenyző mehetett tovább. Akkor Csobot Adél kedvéért módosítottak a gyakorlaton, sok rajongó kritizálta is ezért a műsort. Igaz, akkor a székekről nem egyenesen az élő show-ba vezetett az út, hanem csak a Mentorházba.

Azt ki lehet jelenteni, hogy erős az idei évad, különösen Laci és Andi csapata. Emlékszem még azokra az időkre, amikor a székeknél sorra elvéreztek a legnagyobb favoritok, és végül a továbbjutók is csak nagy jóindulattal kaptak lehetőséget. Ahhoz képest a mostani felhozatal mindenképp bizakodásra ad okot.

Jövő héten csütörtökön egy sajtótájékoztatón mutatják be az élő show szereplőit, amiről természetesen tudósítani fogok, megszólaltatom a mentorokat és az érdekesebb versenyzőket is. Utána pedig jöhet az első élő show!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Kiderült, mikor tartják meg jövőre a Szigetet
Az idei fesztiválról készült kisfilmben jelentették be a dátumot a szervezők.


Miután biztossá vált, hogy a komoly bizonytalanságok ellenére mégis megrendezik jövőre a Szigetet, már csak arra kellett várni, hogy kiderüljön, mikor is lesz pontosan a fesztivál.

Ez most ki is derült az idei Szigetről készült kisfilmből: 2026. augusztus 11. és 15. között tartják meg a fesztivált.

A 11 perces aftermovie 10. percében a szervezők azt üzenték: „Ti tettétek felejthetetlenné. Köszönjük!”. Majd következik a jövő évi fesztivál dátuma.

A teljes videót itt nézheted meg:

Ahogy arról folyamatosan beszámoltunk, a Sziget Fesztivál jövője októberben vált bizonytalanná, amikor a Sziget Zrt. kezdeményezte a fővárossal kötött megállapodás felmondását. Ennek hátterében elsősorban a külföldi tulajdonos kiszállása állt. A szervezők felvették a kapcsolatot a fesztivál alapítójával, Gerendai Károllyal, aki már ekkor jelezte: néhány héten belül el fog dőlni, sikerül-e megmenteni a Szigetet vagy sem. Az ügy a Fővárosi Közgyűlésen folytatódott, ahol azonban nem jutottak dűlőre a képviselők: Karácsony Gergely javaslatát nem szavazta meg a többség, a TISZA Párt kompromisszumos javaslatáról pedig nem engedélyezte a szavazást a főpolgármester. Végül Magyar Péter váratlanul bejelentette a Facebookon, hogy megállapodott Gerendai Károllyal, így lesz jövőre Sziget.


Link másolása
KÖVESS MINKET: