Hello Wood: a fából faragott sikersztori
Ha Budapesten éltek, vagy csak követitek a híreket, bizonyára a ti figyelmeteket is felkeltették a mostanában lépten-nyomon felbukkanó hatalmas, fából készült szobrok. Legutóbb például az óriási kávéscsésze az Erzsébet téren, a hasonló méretű tojások és a Colosseum az idei Sziget fesztiválon, vagy éppen a tavaly decemberben a Müpa előtt felépített karácsonyfa, amely utólag elajándékozott szánkókból állt össze.
Ezeknek a nem mindennapi alkotásoknak ugyanaz a társaság, a Hello Wood áll a hátterében. A kezdeményezés gyökerei öt évvel ezelőttre nyúlnak vissza, amikor Pozsár Péter, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) tanára kitalált egy speciális formatervezési feladatot elsőéves diákjainak: egy dániai fesztiválra kellett fainstallációkat tervezniük. El is küldték a pályázatot, de kiderült, hogy nincs elegendő pénz a fesztivál megszervezésére, így gyakorlatilag hiába dolgoztak.
Fotó: Kálló Péter
A projekt résztvevői érthető módon csalódottak voltak, ezért elindult az ötletelés, hogyan valósíthatnák mégis meg a terveket. Ennek eredményeképp jött létre 2010 augusztusában az első Hello Wood alkotótábor, amire Péter szülőhelyén, Csongrádon került sor. Ekkor még viszonylag kevés, mindössze harminc körüli résztvevővel, de annál jobb hangulatban.
Az eseménynek meglepően nagy és pozitív sajtóvisszhangja lett, mindenkinek tetszettek a hatalmas, nem mindennapi műalkotások, így nem volt kérdéses a folytatás. A 2011-es tábort már a Kapolcs melletti Csórompusztán tartották, hasonló fokú lelkesedés, ám jóval nagyobb előkészületek mellett - hiszen az elsőt alig három hét alatt hozták össze.
A Hello Wood nemcsak a táborból áll, az alapítók által létrehozott cég ma már egész évben kap megrendeléseket. Lényegében ebből tartják fenn magukat, mivel maga a tábor a kezdetektől nonprofit alapon működik. Az egyik legjelentősebb partnerük a Sziget, ahol már több éve jelen vannak. Idén ők építették a fő elektronikus zenei helyszínként üzemelő Colosseumot, valamint több más installációt is kiállítottak a fesztiválon.
A hazai és a nemzetközi sajtóban is nagy nyilvánosságot kapott tavaly decemberben a Művészetek Palotájánál felépített karácsonyfa, amely 365 darab szánkóból állt össze, igazán rendhagyó látványt nyújtva. A szánkókat Vízkereszt után az SOS Gyermekfalu lakóinak adományozták. A szervezők elmondása szerint talán ez a projekt állt eddig a legközelebb a szellemiséghez, amit hosszú távon követni szeretnének.
Fotó: Dömölky Dániel
Fotó: Nagy Szabolcs
Hasonlóan nagy hírverése volt idén tavasszal a Hősök terén felállított Budapest-feliratnak, amely az első másodperctől kezdve a külföldiek kedvenc szelfizőhelyévé vált. De a magyarok is imádták, indult is egy kezdeményezés, hogy maradjon ott tartósan, ám végül az eredeti terveknek megfelelően csak pár hétig volt kint.
Legutóbb szeptember végén, a kávé világnapjának apropóján hívták fel magukra a figyelmet: az Erzsébet térre terveztek egy gigantikus kávéscsészét, amibe ráadásul be is lehetett ülni egy-egy csésze forró ital elfogyasztására. Erről részletesen itt számoltunk be.
A tábornak az első két évben még nem volt konkrétan meghatározott témája, csupán az anyag által szabott keretek betartása és ezek kreatív feldolgozása volt a cél. Minden csapat kapott összesen 250 darab, egyenként négy méter hosszú, illetve négy centi széles lécet, ezekből kellett alkotniuk megkötések nélkül, amit csak akartak.
Colosseum: Hello Wood / Dante szobra: Szőke Gábor Miklós
Fotó: Sziget Fesztivál
Harmadik alkalommal, 2012-ben ismét helyszínt váltottak, Északkelet-Magyarországra, Dédestapolcsányra költözött a tábor. Ekkor merült fel elsőször, hogy alkotásaikat mögöttes tartalommal is feltöltsék – a kerettéma a helyszín által tálcán kínált szociális építészet lett. Tizenegy faluban készítettek installációkat, ezek jelentős része (például a Pletykapad) a mai napig a helyén van.
Komolyabb nemzetközi sajtójuk is ebben az évben volt először: az egyik legnevesebb építészeti szaklapnak számító ArchDaily számolt be a projektről. Ennek köszönhetően a külföldi egyetemek hallgatói is egyre inkább érdeklődni kezdtek a tábor iránt.
A 2013-as tábort újra Csórompusztán tartották. Ezt a fókuszálás éveként emlegetik, korábban ugyanis még más jellegű workshopokat (fotó, tipográfia, film) is szerveztek, de a tanulság az volt, hogy az építés öröméből senki nem szeretett volna kimaradni.
Mivel végül mindenki ki akarta venni a részét fúrásból-faragásból, jócskán idő előtt kifogytak a faanyagból.
Így ebben az évben már nem próbálkoztak több dimenzióval, pláne mivel kommunikálni is nehezebb volt annyi mindent.
Videó a 2013-as táborról:
Csiga. Fotó: Lázár Csaba
Legutóbb, idén nyáron már nagyon tudatosan megcélozták a külföldieket: a résztvevők kétharmada más országból jött, Európán kívül Ázsiából, Amerikából, sőt Ausztráliából is. A közös munkanyelv az angol, amit szerencsére mindenki tiszteletben tart.
A létszám egyébként 2012-ben tetőzött 200 fővel, de ezt túl soknak találták, így a rákövetkező évben beálltak 150-re, amit ezután sem terveznek meghaladni – a személyesség, a közvetlen kommunikáció megtartása és a hatékonyság miatt alakult így. Ám ez is különleges logisztikai problémákkal jár, ami a szállást illeti.
Mivel ennyi ember számára nincs elég lakóépület, sátrazni pedig nem akartak, két évvel ezelőtt kifejlesztettek egy szétszedhető, mobil faházrendszert.
Lényegében egy 33 házból álló faluról van szó, amit a tábort megelőzően, két nap alatt építenek fel. A technológiát azóta már például a Szigeten és a Balaton Soundon is sikeresen alkalmazták.
Pozsár Péter építész, a Hello Wood kurátora, társalapító
Huszár András építész, társalapító
Ráday Dávid média designer, társalapító
Lakatos Niki és Janota Orsi, projektmenedzserek
A negyedik társalapító Bakos Maxim volt, de ő időközben elhagyta a céget és már nem vesz részt a munkában.
Andrásnak, Péternek és Dávidnak (a fenti képen ebben a sorrendben állnak) a kezdeti időszakban még mind volt saját vállalkozása, csak szabadidejükben, mellékfronton menedzselték a Hello Wood ügyeit. Ma azonban már mindannyian főállásban foglalkoznak közös „gyermekükkel”.
A táborban ők személy szerint egy ideje már nem is építenek, csak koordinálják a munkafolyamatokat. Ehelyett az év közbeni, profitalapú projektek megvalósításában élik ki magukat (lásd az előző keretesben).
Hogy mi a tábor sikerének titka? A szervezők szerint leginkább az, hogy manapság olyan világban élünk, ahol a szó szoros értelmében vett, kétkezi alkotásnak egyszerűen nincsen tere. Minden virtuálisan zajlik, az építészek és formatervezők többnyire nem jutnak túl a számítógépek monitorján. A Hello Wood segítségével viszont megtapasztalhatják, hogy a képernyőn jónak tűnő látványterveik valóban működnek-e a valóságban.
Ez a lényege az egésznek, na meg persze az öröm, amit a közös alkotás okoz. Mint fogalmaznak,
nem is maguk az installációk adják a tábor velejét, hanem az együttlét, a társaság, az itt kötött barátságok, sőt szerelmek.
A résztvevők nagy része a tábor után is tartja a kapcsolatot frissen megismert társaival.
Timelapse-videó: így készült a szánkókarácsonyfa
A vs.hu riportja az idei táborról:
Fotó: Talabér Géza
A táborokban 8-10 fős csoportokra bontva folyik a munka, ennyinél a tapasztalatok szerint még pont megmarad a személyes jelleg. A táborba vagy meghívással, vagy pályázat útján (bemutatkozás, motivációs levél, portfólió csatolásával) lehet bekerülni.
Az idei évben már háromszoros volt a túljelentkezés.
A többség építész, de ez nem kötelező feltétel, ha valaki amúgy megfelelő színvonalú pályázatot ad be.
Minden csoport egy installációt készít el a nyolc nap alatt. A terveket vázlatosan most már előre kérik a szervezők (a várható anyagigény felmérése miatt is), ugyanakkor több esetben volt rá példa, hogy a helyszín adottságait meglátva változtak egy csoport elképzelései.
Csórompuszta 2011 után idén másodjára hivatalos helyszín volt a Művészetek Völgye programjában: úgy időzítették a tábort, hogy épp a fesztivál kezdetére készüljenek el az alkotások. Ezeket azután a Völgy teljes ideje alatt megnézhették az érdeklődők – többek között mi is jártunk ott.
Fotó: Bujnovszky Tamás
Fotó: Talabér Géza
Az installációk utóélete változatos: van, ami a mai napig a helyén maradt (például az említett dédestapolcsányi tábor esetében), másokat darabjaira szedtek, és alapanyagukat újra felhasználták egy másik projekthez. Olyan is akad, amit több különböző helyen, mondjuk a Sziget által szervezett fesztiválokon is kiállítanak, a köztes időben pedig raktárban pihentetik.
Ami a Hello Wood aktuális terveit illeti, éppen előkészületben van egy kiadvány az elmúlt öt évről. Ennek célja, hogy mindenki lássa, milyen nehézségekbe ütköztek a pénzszerzés és a csapatépítés során, milyen eredményeket és kudarcokat értek el, illetve milyen irányba szeretnének továbbhaladni.
A jövő évi tábor előkészületei is javában zajlanak már, nemsokára a koncepciót is nyilvánosságra hozzák. A szándék az, hogy ezúttal a nagyközönség is minél inkább képbe kerüljön az installációk mögöttes üzenetével, mert erre eddig csak korlátozottan került sor, inkább mindenki a látványra ment rá.
Fotó: Turós Balázs
Fotó: Bujnovszky Tamás
Emellett saját év közbeni projektjeik is egyre jelentősebbek, folyamatosan kapják a megrendeléseket, és a világban is mindinkább megismerik a nevüket. Különösen büszkék rá, hogy a legutóbbi Design Hétre sikerült meghívniuk előadást tartani Benedetta Tagliabue-t, az egyik legismertebb kortárs építészt.
Ez is jelzi, hogy viszonylag szűkös erőforrásaik ellenére egyre nagyobb presztízsük van a szakmában. Annyi biztos, hogy ezután is sokat – sőt egyre többet – hallunk majd róluk.
Ha tetszik a Hello Wood tevékenysége, nyomj egy lájkot!
