UTAZZ

„Több életre szóló barátunk lett, mint eddig bármikor” – Napi pár száz forintból utazta be Latin-Amerikát a magyar-svéd pár

Andi és Tobi kereken egy évig voltak úton, a kontinens összes országába eljutottak. Elmesélték többek között, mik voltak a legváratlanabb stoppos élményeik, hogyan keveredtek véletlenül kokainföldekre Peruban, és mennyire tette próbára kapcsolatukat az együtt töltött idő.

Láng Dávid - szmo.hu
2023. február 02.

Sokan álmodoznak arról, hogy mindent maguk mögött hagyva bejárják a világot, addig viszont jóval kevesebben jutnak el, hogy meg is valósítsák ezt.

A harmincas éveik elején járó pár, Andi és Tobi a kivételek egyike: 2021 szilveszterén felkerekedtek, hogy a tavalyi évet Közép- és Dél-Amerika hátizsákos felfedezésével töltsék. Útjukat végig dokumentálták Europeans On The Go nevű Instagram-oldalukon és YouTube-csatornájukon.

Az út végén részletesen kikérdeztük őket élményeikről, valamint arról, hogyan készüljön fel és mire számítson az, aki a nyomukba eredne.

– Hogyan ismerkedtetek meg, mikor és hová utaztatok először együtt?

– Tobi Svédországban született, élt és dolgozott a 20-as évei közepéig, amikor egyszer csak úgy döntött, ideje országot váltani. Megpörgetett egy asztali földgömböt, és Magyarországon landolt az ujja, így összepakolt és vonattal elindult Budapestre. Itt utcazenészként kezdte a pályafutását, ahonnan aztán átszegődött egy hostelbe (később az IT világban kötött ki, de ez részletkérdés). A hostelen keresztül megismerkedett egy olasz fiatalemberrel, aki szintén zenész, létrehoztak egy duót Fjord néven. Marcello (az olasz muzsikus) felesége egy fondorlatos orosz nő, és éppenséggel Andi egyik legjobb barátnője. Az ő finom közreműködésével találkoztunk több mint 6 évvel ezelőtt Budapesten, “a többi pedig már történelem…”. Ezután 2 évig távkapcsolatban éltünk: Andi Londonban, Tobi pedig Andi szülővárosában, Budapesten. Ez idő alatt havonta egyszer különböző európai városokban találkoztunk, úgyhogy az utazás a kezdetek óta része a közös kalandjainknak.

– Ki vagy mi inspirált benneteket a hosszú távú utazásra, és miért a hátizsákos, low-budget formát választottátok?

– Az inspiráció először is Andi apukája volt, aki fiatal korában rengeteg helyen járt, és ha most a 30-as éveiben lenne, valószínüleg jött is volna velünk a nagy utazásra! Mi ketten a megismerkedésünk óta beszéltünk már arról, hogy egyszer, mielőtt belevágunk az úgynevezett “felnőtt életbe”, egy évre világgá megyünk kalandozni, de ennek részleteit csak az utazás előtt nem sokkal kezdtük pedzegetni.

Mivel legalább egy évre akartunk menni, és közben nem terveztünk dolgozni, így a low-budget forma kézenfekvőnek tűnt. Mindketten különböző célokat tűztünk ki erre az évre, főleg Andi számára fontos volt egyrészt megtapasztalni azt, hogy mi az a minimális költségvetés, amiből még boldognak érzi magát az ember. Másrészt szerettünk volna csak annyit költeni az egész évben, amennyit meg is keresünk, ami további kalandokra késztetett bennünket.

Például dolgoztunk egy bolíviai hostelben recepciós-pénzügyesként és bartenderként 130 Ft-os órabéren, amiből egyébként sikerült is megélnünk… Krumplit és banánt ettünk napi háromszor ugyan, miután azokat a helyi piacon a cholitákkal (helyi fiatal nőkkel) lealkudtuk, de túléltük! Emellett beneveztünk utazós fotópályázatokra, és nyertünk is néhány díjat, aminek volt pénzbeli jutalma is.

Inspiráció szempontjából szintén meg kell említenünk Andi egyik kedves gimnáziumi barátnőjét, Asbóth Fannit és az ő ma már férjét, Agócs Tomit, akik évekig hátizsakoltak a pandémia előtt, és az ő jótanácsaiknak köszönhetően vált a mi utazásunk is csodálatossá! Fanni és Tomi továbbra is oszt meg hasznos infókat a fenntartható életmódról és low-budget utazásról, ők az @ontheway_hungarians Instagram-fiókon találhatóak meg.

– Miben különbözik a felkészülés egy ilyen útra ahhoz képest, ha csak pár napra vagy hétre utaztok el?

– Először is teljesen meg kellett változtatnunk a gondolkodásmódunkat, elfogadva a tényt, hogy egy ideig távol leszünk a megszokott mindennapoktól, a barátoktól és a családtól. Ami a gyakorlati részt illeti, igyekeztünk minden lehetséges helyzetre felkészülni. Például mi történik akkor, ha elakadunk a semmi közepén? Minden évszaknak és időjárási körülménynek megfelelő ruhákra volt szükségünk, saját mini patikára az összes gyakori betegség gyógyszerével, sátorra, jó hálózsákokra, tűzhelyre a reggeli kávéhoz (ez különösen fontos! :D), stb.

A legnagyobb különbség az, hogy amikor bepakolsz egy hét nyaralásra, nagyjából tudod, milyen időjárásra számíthatsz, viszel sok mindent, amire talán szükséged lesz, de az se gond, ha valamit végül mégse használsz, hiszen úgyis hamarosan hazajössz. Ha viszont hosszú távú utazásra indulsz, amikor a hátizsákod legtöbbször nálad van, egyfajta háztartás lesz belőle válladon. A lehető legkevesebb cuccot kell bepakolnod, miközben gondoskodsz arról is, hogy mindened legyen.

Ezen kívül jobb, ha nem viszel semmilyen értékes tárgyat, mert nagy az esélye, hogy elvesznek, megsérülnek vagy ellopják őket. Így az erre való felkészülés több tervezést és időt igényel. Nyitottnak kell lenned arra is, hogy elengedd a nem feltétlenül szükséges dolgokat, hiszen mindent a hátadon cipelsz. Mi néhány hónap után rájöttünk, hogy mindent felhasználtunk a nálunk lévő dolgok közül – ezért külön köszönet a fent említett Fanninak és Tominak, nagyon jól felkészítettek bennünket!

Ezen kívül nagyon fontos a megfelelő védőoltások és vízumok megszerzése. Mivel nem tudtuk pontosan, melyik országokat látogatjuk meg, inkább beszereztük az összes oltást, amelyre Latin-Amerikában szükség lehet (szerencsére a legtöbb helyen ezek nagyon hasonlóak). Aztán persze, mivel akkor kezdtük, amikor a Covid még mindenhol jelen volt, sokat kellett kutakodnunk a szabályokért és előírásokért, és fel kellett készülnünk arra, hogy a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan azt várnánk. Rá kellett jönnünk, melyik szárazföldi határok vannak lezárva, milyen oltások szükségesek, hol korlátozzák a mozgást, és mindez folyamatosan változott... Ehhez készítettünk jó néhány Google-táblázatot.

– Miért Dél-Amerikát választottátok?

– Eleinte három kontinensben gondolkodtunk. Ezek név szerint Dél-Amerika, Ázsia és Afrika, mivel ezeken a területeken nem nagyon jártunk még, a repülőjegyet leszámítva általában kevésbé költségesek, sokat lehet itt segíteni önkénteskedéssel a helyieknek és sokszor hálásak is érte, és a sokféle kultúra is kifejezetten érdekelt bennünket, amelyek meglehetősen különböznek az általunk ismert európai szokásoktól.

Azért kezdtünk Dél-Amerikával, mert már tapasztalt utazóktól kaptunk sok tanácsot ezzel a területtel kapcsolatban, illetve Andi beszélt spanyolul (ma már Tobi is), ami a legtöbb itteni országban beszélt nyelv, így bemelegítésnek ez a kontinens logikusnak tűnt. De utazás közben rájöttünk, hogy a távolságok hatalmasak, és ha meg is szeretnénk ismerni bizonyos helyeket és valóban kb. napi 1 dolláros költségvetésen utazunk, akkor a kevesebb több… Így végül Latin-Amerikában maradtunk, ami egyébként magába foglalja Dél- és Közép-Amerikát, illetve Mexikóval Észak-Amerika egy részét is.

Ennek köszönhetően elegendő (legalábbis valamennyi) időnk volt arra, hogy meglátogassuk mind a 13 ország legalább egy részét, amelyeken áthaladtunk, és a “lassú utazás” révén sokszor szinte helyinek éreztük magunkat: a helyiekkel laktunk, dolgoztunk, mulattunk, és számunkra ez a valódi utazás szépsége. Turistákkal máshol is lehet találkozni.

– Konkrét útitervvel indultatok el, vagy menet közben, spontán alakult az útvonal?

– Kicsit mindkettő, ami szépen illusztrálja a kettőnk közötti különbségeket, amikor tervezésről van szó. Andi nagyon szeret mindent megtervezni és általában van B, C, D és E terve is, ha az A-terv nem működőképes, míg Tobi szeret a mának élni. Alapvetően a nyárban akartunk maradni egész évben, mert úgy könnyebb volt kivitelezni a vadkempingezést (fagyfok alatt sokkal komolyabb felszerelésre lett volna szükségünk), illetve a Covid időkben Chile volt a legszigorúbb a korlátozások tekintetében, úgyhogy ott kezdtük az utazást januárban (amikor Chilében nyár van), mert arra könnyebb volt otthonról felkészülni. Plusz minden országban kb. egy hónapot terveztünk eltölteni, hogy egy év alatt sikerüljön teljes Latin-Amerikát bejárni.

A pontos helyszíneket viszont útközben találtuk ki vagy a véletlenül keveredtünk bizonyos helyekre. Az utazás formája miatt beleszoktunk és beleszerettünk abba, hogy néhány helyre ugyan nem juthattunk el, ahova szerettünk volna, mert éppen senki nem vett fel minket egy irányban, de olyan csodálatos helyeken is jártunk, amiknek a létezéséről sem tudtunk előtte néhány perccel. Angolul létezik a “serendipity” kifejezés, ami a pozitív véletlenre való hagyatkozásról szól. Ezt a képességet mára tökéletesítettük!

Az egy év alatt bejárt teljes útvonal térképen:

– Mi volt a legpozitívabb vagy legváratlanabb stoppolós élményetek?

– Ezekből rengeteg van! Kettőt is kiemelünk, ha lehet. Az első történet Argentínában játszódik, ahol egyébként az emberek általánosan a legnagylelkűbbek voltak velünk minden egyes alkalommal… Az utazás alatt általában kerültük a nagyvárosokat, mert összességében nehezebb stoppolni, vadkempingezni és low-budget módon utazni.

Viszont Buenos Airesről remek történeteket hallottunk, ezért úgy döntöttünk, hogy ha valaki, aki felvesz minket Mendozában, éppen arra tart, akkor megyünk mi is (különben rögtön Brazília felé vettük volna az irányt)! Mendozához közel egy kamionsofőr, Carlos vett fel minket, aki Buenos Aires felé tartott (1045 km ~ 11 óra autóval), és azt mondta, hogy hajnali 2-re meg is érkezünk, majd reggelig aludhatunk a kamionjában. Sajnos azonban a sebességváltója este 10-kor meghibásodott, 4 óra távolságra Buenos Aires-től, így mindannyian a kamion utazó részében aludtunk másnap reggelig. Délelőtt 10-kor elbúcsúztunk Carlostól, mert még mindig nem tudtuk, mikor érkezik meg a szerelő, hogy megjavítsa a sebváltót.

Mindezen véletlenszerű események sorozatának köszönhetően volt szerencsénk Pablóval találkozni, aki ezután vett fel minket, és akivel nagyon gyorsan egy húron pendültünk Buenos Aires felé tartó utunk során. Az utazásokról, a megújuló energiáról és a kedvenc ételekről szóló remek beszélgetések után Pablo és barátnője meghívott minket vacsorára, és elkészítették nekünk a világ legfinomabb argentín steakjét!

Mialatt itt tartózkodtunk, le is betegedtünk, de úgy vigyáztak ránk, mintha a családtagjaik lennénk, pedig csak néhány napja ismertük egymást. Végül 4 napig maradtunk a gyönyörű Buenos Aires-i házukban, és életre szóló barátokat ismertünk meg ebben a két fantasztikus emberben. Még vitorlázni is elvittek minket a saját kis jachtjukon, és egy csodaszép napot töltöttünk el együtt San Fernandóban, nem messze Buenos Airestől. Köszönetképpen készítettünk nekik svéd húsgombócot krumplipürével (Tobi ugyebár svéd) az utolsó esténken. Azóta is tartjuk velük a kapcsolatot, és remélhetőleg nemsokára jönnek minket meglátogatni, bárhol is kötünk ki a nagyvilágban.

Egy másik szerencsés stoppos élményünk Tarapoto és Chincha Alta között esett Peruban, köszönhetően Elmernek, a legvidámabb kamionsofőrnek, akivel valaha találkoztunk!

Nemcsak ő volt az első ember, aki felvett minket aznap, amikor elhagyni készültünk Tarapotót, de amellett, hogy lényegében háztól házig vitt bennünket 1450 km-en és 5 napon keresztül, meg is hívott minket első nap az otthonába, bemutatta nekünk az egész családját, köztük feleségét, Rocio-t, aki szerintünk megérdemli a Peru legjobb szakácsának járó díjat és végtelen mennyiségű sörrel is megvendégeltek minket… Az első közösen töltött esténket végig karaokéztunk, perui és nemzetközi dalokat énekeltünk közösen és salsára táncoltunk mezítláb.

Elmer Tarapotóból egészen a következő úticélunkig, Chincha Alta-ig vitt minket teherautójával, ahol együtt ültünk, aludtunk, perui cumbiát hallgattunk és rengeteget nevettünk 5 napon át. Sokat tanultunk abból, ahogy Elmer bárkivel bánik az utcán, bőséges optimizmusából, segítőkészségéből és nagylelkűségéből, és az ő személyében ismét egy életre szóló barátra tettünk szert!

– Hol ment a legjobban és hol a legrosszabbul a stoppolás? Mi volt a legtöbb idő, amit várakoznotok kellett?

– Érdekes, hogy minden országban és bizonyos régiókban is különbözik a stoppos kultúra. Emberek régiónként hasonlóan reagálnak a stoppolásra. Általában szerencsénk volt a stoppolással, átlagosan nem kellett fél óra/óránál többet várakoznunk.

Abból a szempontból is szerencsések voltunk, hogy – mint azt útközben megtapasztaltuk –, az emberek általában a fiú-lány párokban hamarabb megbíznak, mint más kombinációkban, és Tobiról elég távolról látszott, hogy külföldi (avagy gringo, ahogy sokan hívták itt…), amit sajnos néhány helyi atrocitás miatt a legtöbb helyen előnyben részesítettek, így gyakran nem kellett sokat várakoznunk.

Egyszer Argentína patagóniai részén azonban több mint 10 órát töltöttünk el egy helyen várakozva. Akkor jól is jött a pakli francia kártya, amit unalmas órákra tartogattunk magunknál. A pandémia hatására bizonyos helyek teljesen kihalttá váltak, mert előtte főként a turizmus tartotta fent őket, és egy ilyen útszakaszon be is ragadtunk. Egész nap, ami alatt ezen a ponton várakoztunk El Calafate felé (ami a gyönyörű gleccsereiről híres) Gobernor Gregores mellett, összesen 5 autó tartott az általunk kitűzött irányba, és mind tele is volt utasokkal.

Így aztán több mint 10 óra várakozás után, Tobi javaslatára ismét a véletlenre hagyatkoztunk, és mindkét irányba kezdtünk el stoppolni. Néhány perccel később az első autó, amelyik az ellenkező irányba tartott, mint terveztünk volna haladni, meg is állt, és az úriember 1500 km-t vitt minket északra 2 nap alatt. Utazásunk alatt ő volt az első vezető, akinek az autójában aludtunk együtt, hogy aztán reggel folytassuk közösen az utat. A gleccserekig végül ugyan sajnos nem jutottunk el, de cserébe hamarabb kezdhettünk el önkénteskedni a következő úticélunkon, és ismét egy új barátra tettünk szert.

– Okozott-e bárhol gondot a Covid-para, vagy már ott is túl vannak rajta?

– Valójában rosszabbra számítottunk... Chilében, ahonnan 2022 januárjában elindultunk, nagyon szigorúak voltak a szabályok, sok dokumentumra volt szükség az egyszerű mozgáshoz is, de ezen és néhány trükkös határátkelőhelyen kívül, ahol nehezen beszerezhető PCR-teszteket kértek, a Covid nem volt túl nagy probléma.

A járvány kapcsán a legszürreálisabb dolgot akkor láttuk, amikor átléptük a szárazföldi határt Bolíviából Peruba. Összebarátkoztunk egy francia sráccal, akinek csak 2 bejegyzett oltása volt a hivatalos egészségügyi nyilvántartásban (bár már 3 oltást kapott). Az okmányok ellenőrzésekor a határőrök azt mondták: „ne aggódjon, foglaljon itt helyet”. Majd anélkül, hogy kérdéseket tettek volna fel, egyszerűen beadták neki az oltást, csak úgy! Észre sem vette, amíg meg nem látta a tűt a karjában. Később megtudta, hogy egyébként Pfizert kapott...

– Kerültetek-e valahol bajba?

– Igazi bajba sosem kerültünk, többek között azért, mert az őrült utazási stílusunkhoz képest mindig óvatosan közlekedtünk. Csak olyan helyeken vadkempingeztünk, ahol tudtuk, hogy nincsenek életveszélyes vadállatok, és többnyire a lakott területektől távol, így senki sem láthatott bennünket felverni a sátrat. Nagyvárosokban mindig helyiekkel közlekedtünk, többnyire a Couchsurfing applikáció segítségével. A sofőrökkel persze szerencsénk is volt, de ha valaki nem tűnt megbízhatónak vagy beszámíthatónak, akkor udvariasan visszautasítottuk a lehetőséget, plusz mi ketten mindig együtt utaztunk (annak ellenére, hogy néha csak egyikünket akartak felvenni…)

Egyszer Peruban véletlenül kokainföldekre tévedtünk, mert a Google Maps szerint az azokon keresztül vezető út gyorsabban vitt minket a következő úticélunkhoz Cuscóból Huancayóba. Persze a térkép azt nem jelezte, hogy közben veszélyes földeket szelünk majd át. Egyszercsak gyanúsnak tűnt, hogy minden fiatalnak fegyver van a kezében az utcákon a dzsungel kellős közepén, ahol nem nagyon vannak már lakóépületek… És amikor már kellően a sűrűjében voltunk, az egyik vezető felvilágosított minket, hogy nem erre kellett volna jönnünk az említettek miatt, és hogy ez a környék nem éppen biztonságos, de akkor már legalább annyi idő lett volna visszafordulni, mint továbbmenni, hogy kijussunk ebből a szakaszból, úgyhogy folytattuk a megkezdett irányt. Azon a 3 estén, amíg ezt a szakaszt átszeltük, volt egy kis görcs a gyomrunkban látva a rengeteg fegyvert, de egy-egy helyi minden este befogadott minket a háza területére, ahol lesátrazhattunk, és így végül a hajunk szála sem görbült.

Nagy tanulság viszont, hogy a Google Maps helyett érdemes vidéki területeken a helyieket megkérdezni, ha lehet, többet is egy helyen, és az ő iránymutatásukra hagyatkozni. Azért is, mert a helyiek általában mindent megtesznek azért, hogy a külföldiek biztonságban érezzék magukat, amolyan küldetéstudat-szerűen.

– Milyen munkákat vállaltatok útközben, mennyit kellett dolgozni és mire volt ez elég? Félre is tudtatok tenni, vagy inkább önkénteskedés volt, szállásért és ellátásért?

– Az eredeti tervünk az volt, hogy leginkább az önkéntességre koncentrálunk (amit előre le tudtunk szervezni a Workaway alkalmazáson keresztül), majd megpróbálunk keresni néhány fizetett lehetőséget is, amikor már ott vagyunk. Mindketten kíváncsi természetűek vagyunk, szeretjük a kísérletezést és az új dolgok kipróbálását, ezért mindig erre törekedtünk.

Az önkéntesség során általában napi 4-5 órát kell dolgozni, cserébe a szállásért, napi 3 étkezésért, zuhanyzási és ruhamosási lehetőségért. Néhány házigazda nagylelkűbb volt, néhányan viszont olcsó munkaerőként, elég lekezelően bántak velünk, de ez csak egyszer-kétszer fordult elő.

Házakat építettünk fából és agyagból, bútorokat bambuszból, takarító-kertészeti munkákat végeztünk, arattunk, kávét szedtünk és dolgoztunk fel, majd mindenféle állatot gondoztunk, illetve angolt, zenét és programozást tanítottunk gyerekeknek közösségi iskolákban. Tobi hangmérnöki munkákat is végzett, Andi Photoshopot tanított egy 85 éves bácsinak, közben pedig digitális marketinget, videózást és fotózást is vállaltunk néhány kisvállalkozásnak.

Somotóban, Nicaraguában kifizettünk egy éjszakát egy hostelben, de szerettünk volna tovább maradni. Ezért megállapodtunk a tulajdonossal, hogy készítünk egy promóciós videót a szálló számára, valamint megszervezzük hirdetéseiket a Booking.com-on és az Airbnb-n. Ezért ingyenes szállást kaptunk egy kétágyas szobában, napi 3 étkezést az igazán szép éttermükben, és ismét egy új barátot szereztünk! Ahogy haladtunk előre, mindig kerestük az új lehetőségeket, így egy argentin étteremben dolgozhattunk pár napig pénzért, és mint korábban említettük, Bolíviában is dolgoztunk egy hostelben, kb. 100 Ft-ért óránként...

– Mekkora megtakarítás szükséges ahhoz, ha valaki hasonlóba fogna, mint ti? Mennyi idő alatt lehet minimum önfenntartóvá válni utazóként?

Ez főként az ember kényelemküszöbétől függ, illetve attól, milyen élményekben szeretne részt venni. A repülőjegyeket leszámítva – amelyeket szintén olcsón szereztünk meg, mert december 31-én utaztunk egy szinte üres gépen –, kb. napi 1-2 dollárból is tudtunk utazni minden nehézség nélkül.

De ehhez hozzátartozik az, hogy nem bántunk vadkempingezni teljesen random helyeken, ha éppen senki sem fogadott be minket, vagy egy vadidegen nappalijának a padlóján aludni, ha éppen igen. Volt olyan nap, amikor semmit sem ettünk egész nap, és a legtöbb fizetős élményt kihagytuk.

Ellenben a véletlenre való hagyatkozásunk miatt rengeteg váratlan csodálatos élményben volt részünk, és fantasztikus emberekkel találkoztunk.

Az önfenntartás szintén személyre szabott kérdés, nincs hozzá varázsrecept, de ez pedig attól függ, hogy az ember mennyire leleményes és nyitott a kapcsolatteremtésre, illetve bármilyen munka elvállalására. Ahogy már említettük, mi dolgoztunk Bolíviában kb. 100 Ft-os órabéren, és ez a kaland szempontjából egy kifejezetten érdekes élmény volt, de hamar rájöttünk, hogy ezáltal nehezen válunk önfenntartóvá, ha folyamatosan úton is leszünk közben.

Érdekes felfedezés, hogy az ember sokkal kevesebbet költ, ha úton van, mintha egy helyben stabilan. Ha hátizsákkal utazol egy olyan országban, mint Mexikó, és nem félsz a street foodtól (bevállalva azt is, hogy időnként hasmenésed lesz, amit persze eleve nehéz elkerülni egy ilyen életmóddal), nagyon finom dolgokat találhatsz szinte minden sarkon, fillérekért.

– Átlagosan mennyit maradtatok egy helyen? Volt-e példa arra, hogy valahonnan nehezetekre esett elindulni, vagy épp annyira nem jött be, hogy idő előtt továbbmentetek?

– Az utazásunk első felét az önkénteskedési lehetőségek határozták meg. Ehhez a már említett Workaway appot javasoljuk, mert az a legsokoldalúbb a versenytársai között. Általában 5-7 napot preferáltunk eltölteni egy helyen önkénteskedéssel, mert az az idő számunkra elég volt arra, hogy megismerjük a szállásadóinkat és új potenciális barátokra tegyünk szert, tanuljunk valami újat és minőségi segítséget is tudjunk nyújtani, de nem gátolt meg minket abban, hogy lássunk is valamit az 1 ország - 1 hónap felosztásban.

Amikor úton voltunk, általában nem pihentünk meg több napra, kivéve amikor valakivel nagyon összebarátkoztunk, és szívesen maradtunk egy kicsit a társaságában. Az egyhuzamban stoppolásokat pedig igyekeztünk maximum 3-4 napra lerövidíteni, mert számunkra az volt már a határ, hogy mennyi ideig lógunk szívesen a levegőben. Ezalatt értjük azt, hogy ezeken a napokon nem tudtuk, ki vesz majd fel (mennyire lesz szórakoztató vagy fárasztó), meddig jutunk el, tudunk-e enni. Ha igen, mikor és mit (Tobi allergiás a gluténra, úgyhogy az még egy plusz kihívást jelentett olykor), valamint hol, milyen formában alszunk.

Az út második felét pedig már a távmunka határozta meg, mivel heti 2 napot dolgoztunk, így azokra a napokra álltunk meg vagy Couchsurfing-gelve vagy valami olcsó hostelben, ahol volt wifi. A trip folyamatos új izgalmai miatt igazából nem nagyon volt olyan hely, ahonnan nehéz volt távozni, vagy ha valami nagyon tetszett, esetleg elfáradtunk vagy lebetegedtünk, akkor maradtunk egy kicsit tovább. Ez az egyik csodálatos dolog a “lassú utazásban”, hogy az ember megengedheti ezt magának. Nagyon sok hely van viszont, ahova szeretnénk egyszer visszamenni, és reméljük, hogy az új barátaink is jönnek majd látogatóba valamikor...

Egyszer fordult csak elő, hogy idő előtt távoztunk, de azt is tudtuk már nagyjából az elején. Bolíviában a hostelben, ahol lényegében éhbérért dolgoztunk, legalább 2 hétig akartak minket foglalkoztatni, és nem voltak nyitottak az 1 hetes, rövidebb időtartamra. Sajnos azonban amellett, hogy nehézkesen jöttünk ki az összegből, amit kaptunk, a tulajdonos borzasztóan is bánt velünk. Lekezelt minket, a vendégek előtt becsmérelt, és sosem köszönte meg a munkánkat, pedig mindketten lelkesen dolgoztunk, és a vendégektől rengeteg pozitív visszajelzést is kaptunk. Volt ott egy másik önkéntes pár is, akik 1 nap után el is tűntek, mert nem voltak kíváncsiak ezekre a munkakörülményekre. Így aztán a mi eredetileg javasolt 1 hetünk letelte után szedtük a sátorfát, elbúcsúztunk, és útra is keltünk. A tulajdonos még utánunk eresztett valami káromkodást a végén a biztonság kedvéért, csakhogy ne hazudtolja meg önmagát.

– A kapcsolatotokat mennyire tette próbára, hogy folyamatosan együtt voltatok, ráadásul csupa új, ismeretlen helyen? Voltak hullámvölgyek?

– Őszintén szólva, a karantén alatt hónapokig ugyanabban a lakásban ragadni Londonban, ahol az utazás megkezdése előtt együtt laktunk, sokkal nagyobb kihívást jelentett. Valószínűleg az a tény, hogy folyamatosan új helyeken jártunk együtt, életben tartotta a kaland érzését és izgalmassá tette az utat. Mivel mindketten nagyon megszoktuk – és élvezzük is – az egyedüllétet, persze volt néhány alkalom, amikor elegünk lett. De amikor ennyi időt töltesz együtt valakivel útközben, tudatosabbá válik a dinamikátok, így könnyebben tudtunk teret adni a másiknak, ha arra volt szükség.

Összességében közelebb kerültünk egymáshoz, mint valaha, határozottan jobb barátok és csapatjátékosok lettünk. Ez a fajta utazás tényleg lebontja a határaidat és minden olyan tabut, ami korábban megvolt a kapcsolatodban, mert néha nagyon nyers kihívásokkal kell szembenézned, amikor csak túl akarsz élni egy szituációt.

– Nem volt megterhelő egy idő után, hogy nincs egy biztos pont, ahová hazamehettek, hanem folyamatosan változik az aktuális otthonotok?

– Egyértelműen! Főleg Tobinak, aki kicsit jobban rabja a rutinjainak.

Sokszor ott volt az a szinte eufórikus érzés, amikor úgy éreztük, soha nem lehet betelni az utazással, a stoppolással, a folyton új emberekkel való találkozással és az új helyszínekre való eljutással. Aztán időnként ott volt a "Mi a fenét csinálok itt?!" érzés, amikor úgy tűnt, mintha végtelenül és céltalanul szelnénk át a kontinenst.

Ez persze valamennyire várható volt: amikor hosszabb ideig utazol, anélkül hogy tudnád, mikor mész haza, valószínűleg olyan helyzetekbe kerülsz, ahol megkérdőjelezed a motívációidat, sőt akár a létezésedet is. Van egy varázsa annak, hogy soha nem tudhatod, mi van a sarkon, ugyanakkor rendkívül fárasztó is, főleg egy 5 napos folyamatos stoppolás után. Többek között ezért döntöttünk úgy, hogy egy időre abbahagyjuk ezt a fajta életformát. Ennek ellenére 2022-ben egyetlen dolgot sem bántunk meg!

– Január elején posztoltatok arról, hogy egy időre ennyi volt. Hogyan tovább innentől, folytatjátok-e később, mik a terveitek addig?

– Egészen pontosan egy évig voltunk úton: 2021. december 31-én hagytuk el Budapestet, és Andi 2022. december 31-én indult el a dél-amerikai kontinensről, Tobi pedig január elsején, hiszen a repjegyek ugyebár akkor a legolcsóbbak. Andi most éppen Ázsiában, majd Afrikában folytatja az önkénteskedést, specifikusan szexuális visszaéléssel foglalkozó non-profit szervezeteknek segít stratégiai tanácsadással és mentális jóléttel (mental health) kapcsolatos workshopokkal. Tobi pedig visszatért Svédországba, ahol tovább építi karrierjét a zeneiparban, mint label manager (PR & marketing), hangmérnök és zeneszerző. Néhány hónap múlva pedig ismét egy városban szeretnénk majd élni Európában, de még nem tudjuk pontosan, hogy hol.

A következő években szeretnénk egy kicsit stabilizálódni az életstílusunk tekintetében, de az előző év tanulságait beépítve ebbe. A későbbiekben mindenképpen szeretnénk folytatni majd a kalandozást, viszont akkor már remélhetőleg családos és kevésbé (vagy másként) őrült formában, például egy karavánnal utazgatva Ázsiában, vagy családosan önkénteskedve Afrikában.

Annyit megtanított nekünk ez a véletlenre hagyatkozó életforma, hogy érdemes tervezni ugyan, de aggódni a jövő miatt felesleges, mert “valahogy úgyis lesz”, és általában, ha az ember jószándékú, akkor az események a nap végén jól is alakulnak!

KÖVESS MINKET:

Népszerű

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Kétéves gyereke szeme láttára szúrtak szíven egy 30 éves apát Nagykanizsán

A 60 éves támadó ellen emberölés miatt emelt vádat a Zala Vármegyei Főügyészség. Tavaly szeptemberben ittasan, késsel és húsvillával támadt a fiatal férfira, aki a helyszínen meghalt.

KÉK HÍREK

„Érezte, hogy átmegy valamin” – halálra gázolt egy asszonyt a busz Kőbánya-Kispesten

Egy 98-as busz gázolt halálra egy 65 év körüli nőt a Kőbánya-Kispest végállomáson, miután az utasok már leszálltak. A sofőr a szakszervezet szerint nem látta az áldozatot, csak azt érezte, hogy a jármű áthajtott valamin.

BUDAPEST

Képgaléria: Ilyen volt az első idei rakpartozás

Újra megnyit a hétvégéken az autómentes rakpart Budapesten. Az idelátogatók csendes, nyugodt környezetben élvezhetik Budapest egyik legszebb, világhírű panorámával büszkélkedő területét.

Címlapról ajánljuk

UTAZZ

Kijött a friss lista: nem az Eiffel-torony lett a világ legjobb látványossága, hanem egy kiszolgált hajó

A Tripadvisor közzétette a 2026-os Travelers’ Choice Awards listáját, amelyen a skóciai Royal Yacht Britannia végzett az élen. Az egykori királyi jacht mögött a barcelonai Sagrada Família és a szingapúri Gardens by the Bay került a dobogóra.

Fehér Adél, Fotó: Magnific.com - szmo.hu
2026. május 03.

Nem az Eiffel-torony, a római Colosseum vagy a párizsi Louvre nyerte a világ legjobb látványosságának járó díjat a Tripadvisor 2026-os globális rangsorában. A turisztikai platform felhasználóinak értékelései alapján a világelső II. Erzsébet királynő egykori hajója, az edinburgh-i kikötőben álló Royal Yacht Britannia lett.

A listán nagyot ment New York is: az Empire State Building bekerült a top 5-be, megelőzve ezzel több világhírű európai klasszikust – írta a New York Post.

A Tripadvisor Travelers’ Choice Awards: Best of the Best listáját 12 hónapon át gyűjtött, több millió utazói értékelés és vélemény alapján állították össze. A díj presztízsét jelzi, hogy a platformon szereplő nyolcmillió helyszín és program kevesebb mint egy százaléka éri el ezt a legmagasabb szintű elismerést.

Laurel Greatrix, a Tripadvisor Group kommunikációs igazgatója a díj súlyáról elmondta, hogy az valódi utazói élményeken alapul.

„Ez nehezen kivívott elismerés, amelyet utazók milliói formáltak: lefoglalták, megjelentek, majd értékelték, mi érte meg valójában az idejüket” – közölte.

A skót győztes mögött

a második helyen

a barcelonai Sagrada Família végzett. A több mint 140 éve épülő bazilika tavaly lett a világ legmagasabb temploma, februárban pedig elérte végleges, 172,5 méteres magasságát.

A harmadik helyet

Szingapúr futurisztikus parkja, a Gardens by the Bay szerezte meg, amelynek Supertree-ligetei és üvegkupolás esőerdeje a látogatók kedvence.

A negyedik helyre

az Empire State Building futott be, amely ezzel az Egyesült Államok első számú látványossága lett, megelőzve a globális listán többek között a nyolcadik helyezett Eiffel-tornyot is.

A top 5-öt

a Kajmán-szigeteken található Cayman Crystal Caves barlangrendszer zárja.

New York nemcsak az ikonikus felhőkarcolóval szerepelt jól: az Egyesült Államok tíz legjobb élményprogramja közé bekerült a Central Parkban tartott riksás idegenvezetés és a 9/11-es emlékműnél, valamint a Ground Zerónál tartott túra is.

A Royal Yacht Britannia

44 éven át állt a brit királyi család szolgálatában, mielőtt 1997-ben nyugdíjazták. Franck Bruyère, a ma múzeumhajóként működő látványosság vezérigazgatója a győzelemre reagálva kiemelte, hogy a siker a csapatuk elkötelezettségét tükrözi. Hozzátette, továbbra is azon dolgoznak, hogy emlékezetes látogatásokat kínáljanak, amelyek megérik a rájuk szánt időt.

Bár magyar látványosság nem került a globális top 10-be, a nemzetközi rangsorokból Budapest sem marad ki.

Egy korábbi Time Out-lista szerint a magyar főváros Európa hatodik legjobb úti célja a szóló utazók számára. A Tripadvisor-lista győztesei között is megfigyelhető az a trend, hogy az utazók az egyedi, csak az adott helyre jellemző élményeket díjazzák. Erre jó hazai példa a mohácsi busójárás, amely az UNESCO által is elismert kulturális örökségként évente több tízezer látogatót vonz.

Via NewYorkPost

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

BUDAPEST

A Városliget titka: úgy piknikeznek egy több mint 200 éves sír mellett a budapestiek, hogy nem is tudnak róla

A fák és sétányok között egyszemélyes temető rejtőzik, ami hajdani régi pesti különc történetét őrzi.

KULT

Meryl Streep 5 év szünet után tér vissza 20 évvel ezelőtti szerepébe, és még mindig rajongva utálhatjuk Az ördög Pradát visel 2-ben

Lady Gagával és a divatvilág krémjével erősít Andy, Miranda, Nigel és Emily sztorija, amely már inkább a hatalmi csatározásokról szól, de még mindig nagyon vicces.

KÉK HÍREK

Saját tévé a zárkában: megszólalt a Till Tamás-ügy vádlottjának anyósa

A vádlott anyósa beszélt a férfi fogvatartási körülményeiről. A férfi egyedül van a zárkájában, de saját tévét nézhet. A család továbbra is kitart az ártatlansága mellett, miközben az ügy tárgyalása júniusban folytatódik.

UTAZZ

Magyarország egyetlen kőpiramisa egy Fejér megyei erdő mélyén rejtőzik

Fejér vármegye olyan különleges látnivalókat kínál, mint az iszkaszentgyörgyi piramis vagy a pákozdi ingókövek. Ezek a helyszínek egyetlen hétvége alatt, családbarát túrákkal is könnyedén bejárhatók.

Fehér Adél, Fotó: Freepik.com - szmo.hu
2026. április 25.

Nem kell Egyiptomig utazni egy piramishoz, és a Velencei-tó partján sem csak a strandok kínálnak kalandot. Fejér vármegye egyetlen hétvégébe sűrítve adagolja azokat a „nem is tudtad, hogy létezik” típusú élményeket, amelyek egy tavaszi kirándulást valódi felfedezőúttá tesznek. A Vértes vadregényes gerincétől a Velencei-hegység ősi gránitszikláiig olyan útvonal rajzolódik ki, amely egyszerre szól a történelem drámáiról, a természet formabontó erejéről és a mindent legyőző emberi alkotókedvről.

A régió egy kényelmesen bejárható, családbarát körön kínálja rejtett kincseit, ahol minden kanyar után újabb fotótéma és egy elfeledett legenda vár.

A Vértes és környékének felfedezése Iszkaszentgyörgy határában, egy erdei úton indul, ahol Magyarország egyetlen ismert kőpiramisa bújik meg. A Pappenheim grófi családhoz kötődő, eredetileg tíz méter magas emlékhelyet az 1960-as években elbontották, de a helyiek összefogásának köszönhetően 2014-ben újjászületett. A ma látható, szerényebb építmény alapjaiba egy időkapszulát is elhelyeztek, amely a jövőnek üzen. A hely jelentőségét Gáll Attila polgármester fogalmazta meg a legpontosabban:

„A kőpiramis nagyon fontos része Iszkaszentgyörgy történelmének, identitásának.”

Innen csupán egy rövid autózás Fehérvárcsurgó, ahol a klasszicista-eklektikus Károlyi-kastély ötvenhektáros parkja kínál tökéletes helyszínt egy délutáni sétához. A kastély nemcsak múltidéző hangulatával, hanem aktív kulturális életével is vonz, június elején például itt rendezik meg az Európai Dísznövény és Kertművészeti Napokat. A gondozott park eleganciája után éles kontrasztot kínál a Vértes mélyén megbúvó Vérteskozma, egy valódi „időkapszula-falu”. A gondosan felújított sváb parasztházak, a kerekes kutak és az ácsolt kerítések között sétálva az ember úgy érzi, megállt az idő. A napot a Vértes északi gerincén magasodó Vitányvár romjainál érdemes zárni.

A 13. századi erődítményt a török kor viharai után, 1598-ban végül a magyar csapatok rombolták le, nehogy újra ellenséges kézre kerüljön. A ma is impozáns falmaradványok közül pazar kilátás nyílik a környező tájra.

A következő út a Velencei-hegység geológiai csodáival indul. A pákozdi ingókövek 44 hektáros területe Magyarország legrégibb gránitkibukkanásait rejti, ahol a szél és a víz évezredek alatt bizarr formákat faragott a sziklákból.

A Kocka-kő, a Pandúr-kő és az Oroszlán-szikla fantázianevű alakzatokat egy könnyen bejárható tanösvényen fedezhetjük fel.

Az 1951 óta védett terület a gyerekek számára is izgalmas terep. A természet „játszóteréről” egy ember alkotta, páratlan gyűjteményhez, a dinnyési Várparkhoz vezet az út. Ez a világ egyetlen vármakettparkja, ahol a történelmi Magyarország várainak kicsinyített másait az eredeti építőanyagokból, kőből és fából készítették el, az eredeti földrajzi elhelyezkedésüknek megfelelően. Az alapító, Alekszi Zoltán víziója egyértelmű volt.

„Vármentő parkot akartam csinálni Magyarország elfeledett, romos, halálra ítélt várainak”

– mondta az nlc.hu-nak.

A park több Guinness-rekorddal is büszkélkedhet, és folyamatosan bővül, legutóbb egy kisvasúttal. A történelem után a tudomány következik a közeli Nadapon, ahol a Szintezési Ősjegy található. Ez a szerény kőoszlop a magyarországi magasságmérés egykori főalappontja, amelyet 1888-ban létesítettek az Adriai-tenger szintjéhez viszonyítva. Az út zárásaként két látványos helyszín maradt: előbb

Tác, ahol Pannonia egyik legnagyobb római kori városa, Gorsium romjai között sétálhatunk,

majd a váli szőlőhegyen álló, monumentális „Szerelem” szobor. Alexander Milov alkotása, amely a Burning Man fesztiválon debütált, két egymásnak háttal ülő, dróthálóból formált felnőttet ábrázol, akikben egy-egy világító gyermekalak nyúl egymás felé, szimbolizálva a felnőtt konfliktusok mögött is megbúvó kapcsolódási vágyat.

Aki pedig a hétvégét Székesfehérváron vagy környékén tölti, nem hagyhatja ki a Bory-várat, a „székesfehérvári Tádzs Mahalt”. Bory Jenő építész, szobrász és festő közel negyven nyáron át, jórészt kétkezi munkával építette fel ezt a fantáziavárat a hitvesi szeretet és az alkotás örömének emlékműveként. A százoszlopos udvar, a tornyok, a loggiák és a több száz szobor mind egyetlen ember víziójának és kitartásának lenyomatai. Bory Jenő maga is elismerte, hogy műve az akkori modern technológia nélkül nem jöhetett volna létre. „Ha a cement nem volna, a Bory-vár sem volna” – írta az Építészfórum szerint, utalva a vasbetonnal való bátor kísérletezésére, amellyel egyedi formákat és szerkezeteket hozott létre. A vár minden szeglete egy külön történetet mesél, és méltó lezárása egy olyan hétvégének, amely bebizonyítja, hogy a legnagyobb kincsek néha egészen közel vannak.

Via Sokszínű Vidék

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Fotók a súlyos baleset helyszínéről: felborult egy kirándulóbusz Szlovákiában, magyarok is voltak az utasok között

Egy 27 éves lengyel nőt mentőhelikopterrel szállítottak a besztercebányai kórházba. A hatóságok szerint magyar, lengyel, ukrán és szlovák nemzetiségű utasok is utazhattak a járművön.

KÉK HÍREK

Halálra szúrta barátját a nő, mert nem vitte el a bárba, hanem otthon akart vacsorát készíteni

A 27 éves amerikai Mikayla Kloth ellen szándékos emberölés miatt emeltek vádat, miután egy késsel megölte 25 éves barátját. A nőt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélhetik.

KULT

Kilencven éves Szilágyi János, a magyar rádiózás egyik meghatározó figurája

A Pulitzer-emlékdíjas újságíró, Szilágyi János ma ünnepli 90. születésnapját. Pályáját a Halló, itt vagyok! című műsora határozta meg, amelyben tudatosan kerülte a politikát.

UTAZZ

A Föld napja alkalmából megmutatjuk a világ nyolc legkülönlegesebb természeti csodáját

A Föld napján egy nemzetközi utazási magazin állított össze egy válogatást a bolygó legszebb tájairól. A listán az amerikai Grand Canyontól az ausztrál Nagy-korallzátonyig szerepelnek olyan helyszínek, amelyek sérülékenységére a mai nap is felhívja a figyelmet.

F. O., címlapfotó: Jim West/UCG/Universal Images Group via Getty Images, további képek: Wikipédia - szmo.hu
2026. április 22.

Ma, április 22-én ünnepeljük a Föld napját, amely világszerte a természeti környezet megóvására hívja fel a figyelmet.

A mozgalom ötlete John McConnell nevéhez köthető, aki egy 1969-es UNESCO konferencián vetette fel, és az első, tavaszi napéjegyenlőséghez igazított eseményt 1970. március 21-én tartották meg. A világszerte ismert, április 22-i dátum egy másik kezdeményezésből ered: Gaylord Nelson amerikai szenátor és Denis Hayes egyetemi aktivista ezen a napon szervezett országos „teach-in”-t, amelyen mintegy 20 millió amerikai vett részt. A kezdeményezésnek komoly következményei lettek: még abban az évben megalakult az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége, majd a következő években olyan kulcsfontosságú jogszabályok születtek, mint a tiszta vizet és a veszélyeztetett fajokat védő törvények.

A Föld napja 1990-ben vált globális eseménnyé, ekkor már 141 ország csatlakozott, köztük Magyarország is. Az ENSZ 2009-ben hivatalosan is Nemzetközi Földanya Napjává nyilvánította április 22-ét.

A dátum azóta is szimbolikus: 2016-ban éppen ezen a napon írta alá rekordot jelentő 175 ország – köztük Magyarország is – a párizsi klímaegyezményt.

A Lonely Planet utazási magazin összeállította a bolygó nyolc legkülönlegesebb táját bemutató listáját, hogy emlékeztessen, mit is kell megóvnunk.

A listán szerepel az amerikai Grand Canyon Nemzeti Park, amelynek szivárványszínű rétegei a Föld több milliárd éves geológiai történetéről mesélnek.

A látogatók a Déli-perem kilátópontjairól csodálhatják a tájat, vagy kipróbálhatják a kanyon fölé nyúló Skywalk üveghidat.

A bolíviai Salar de Uyuni a bolygó legnagyobb természetes sósivataga, amelynek tükörsima felszíne esős időszakban szürreális optikai illúziókat kelt.

A három-négy napos terepjárós túrák során a közeli gejzírmezőket és forró forrásokat is felfedezhetik az utazók.

A természet erejét leginkább a zimbabwei-zambiai határon található Viktória-vízesés mutatja meg, ahol a Zambézi folyó vize 108 méteres magasságból zúdul a mélybe. A helyszín a kalandturizmus központja is, ahol helikopteres túrákra és vadvízi evezésre is van lehetőség.

Izlandon a Vatnajökull Nemzeti Park a „tűz és jég” földje, ahol Európa legnagyobb jégsapkája alatt aktív vulkánok rejtőznek.

A táj egy igazi „Trónok harca” élményt nyújt, a látogatók jégbarlangokat fedezhetnek fel, és megcsodálhatják a Dettifoss-vízesést.

Ázsiában, a laoszi Tham Kong Lor barlang kínál fantasy-világba illő látványt: a katedrálisnyi magasságú, cseppkövekkel teli dzsungelbarlangot egy folyón keresztül, csónakkal lehet bejárni.

A kanadai Banff Nemzeti Park a Sziklás-hegység fűrészfogas csúcsaival és türkizkék tavaival vonzza a túrázókat. A park leghíresebb pontjai a Louise-tó és a Moraine-tó, de a környéken hőforrások és gazdag vadvilág is várja a látogatókat.

A víz alatti világ leglátványosabb képviselője az ausztrál Nagy-korallzátony, a világ legnagyobb korallzátony-rendszere, ahol tengeri teknősök, ráják és ezernyi színben pompázó halak élnek.

Sir David Attenborough a zátonyt a Föld egyik legszebb helyeként jellemezte. A törékeny ökoszisztémát búvárkodva, üvegfenekű hajóról vagy akár egy sétarepülésről is meg lehet csodálni.

A lista utolsó helyszíne szintén az Egyesült Államokban található: a Yellowstone Nemzeti Park a geológiai csodák és a vadvilág otthona. Gejzírek, bugyborékoló iszaptartályok és szivárványszínű hőforrások mellett hatalmas bölénycsordákkal, farkasokkal és grizzly medvékkel is találkozhatnak a látogatók.

Bár ezek a tájak a világ távoli pontjain találhatók, a Föld napja itthon is a cselekvésről szól. Magyarországon 1990 óta szerveznek országszerte közösségi programokat, faültetéseket és szemétszedési akciókat. Ezek az események arra emlékeztetnek, hogy a bolygó szépségének megőrzése közös felelősségünk, amely a saját környezetünkben kezdődik.

Kapcsolódó

Nagy Ervin: Tűz volt az iváncsai akkugyárban, több dolgozó kórházba került

Állítása szerint több dolgozó füstmérgezést szenvedett. A politikus felszólította a cég vezetését, hogy tegyenek meg minden szükséges lépést a munkavállalók biztonságának garantálása érdekében.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Megtalálhatták, hogy ki tett patkánymérget bébiételekbe

Ausztriában őrizetbe vették a 39 éves gyanúsítottat, aki a hatóságok szerint patkánymérget keverhetett a HiPP bébiételekbe. A férfi zsarolhatta a céget, a mérgezést azután kezdte, hogy nem kapott pénzt. Egy ideig félő volt, hogy magyarok is vettek a termékből.

KÉK HÍREK

Halálra gázolt egy idős nőt a 98-as busz Kőbánya-Kispesten, büntetőeljárás indult

A baleset szombat délután, nem sokkal öt óra után történt a kispesti Vak Bottyán utcai buszvégállomáson. A Budapesti Rendőr-főkapitányság büntetőeljárás keretében vizsgálja a tragédia körülményeit.

KÉK HÍREK

A feldíszítése után szinte azonnal ellopták a dunaharaszti májusfát

A szombati dunaharaszti sváb ünnepségre előkészített egyik májusfát ismeretlenek feldarabolták. A tíz méter hosszú törzset elvitték, a feldíszített ágakat pedig a helyszínen hagyták.

UTAZZ

Három új kilátó nyílt a határ mentén, az egyik egy elhagyatott bányatorony

2025-ben három új, látványos kilátópontot adtak át a magyar–szlovák határtérségben, Dorogon, Sajóbábonyban és a szlovákiai Ardovón. A dorogi helyszín különlegessége, hogy egy 1981-ben épült ipari aknatornyot alakítottak át modern, éjjel kivilágított kilátóvá.

F. O. - Fotó: Facebook/Dorog Város Önkormányzata - szmo.hu
2026. április 28.

Három új kilátó, három eltérő történet: ipari emlékből lett városi ikon, dombtetőn álló tanösvényes torony és határ menti panorámapont is felkerült a tavaly átadott látványosságok listájára – írta a Lelépő. Bár 2025-ben nyíltak meg, idén is érdemes felkeresni őket, mivel a legfrissebb nézőpontokat kínálják a magyar–szlovák határtérség tájaira.

Az egyik ilyen új helyszín Dorogon jött létre, ahol egy 1981-ben épült bányászati aknatorony kapott új funkciót.

A 16 méter magas ipari építményt tavaly június 21-én nyitották meg a látogatók előtt, miután egy Terület- és Településfejlesztési Operatív Program keretében kilátóvá alakították.

Az épület éjszakai díszvilágítást is kapott, és a látogatást érdemes összekötni a közeli Reimann Bányászattörténeti Miniverzummal.

A dorogi ipari emlék után egy természetközelibb helyszín is megújult Borsodban. Július 23-án adták át Sajóbábonyban a Bábony-kilátót a Méhész-tetőn.

A 12,88 méter magas torony 209 méteres tengerszint feletti magasságból kínál körpanorámát a Bükkre, a tokaji Kopasz-hegyre, tiszta időben pedig akár a Tátra vonulatai is látszanak.

A kilátóhoz egy rövid tanösvény és egy pihenőpark is tartozik, ahol közösségi finanszírozásból panorámatávcsövet is elhelyeztek.

A helyszínről hosszabb túrák is indíthatók a sajószentpéteri Pipiske-kilátó vagy a Varbói-tó irányába.

A harmadik újdonságért át kell lépni a határt, de a látvány miatt megéri a rövid utazás. A szlovákiai Ardovo község határában, a magyar határtól nem messze, november 22-én nyílt meg egy 17 méter magas panorámakilátó.

A Szlovák-karszt területén álló torony egy gondozott parkolóból pár perces erdei sétával elérhető. A 360 fokos panorámából tiszta időben a Magas-Tátra csúcsai is kivehetők.

A helyszín különösen vonzó lehet azoknak, akik az Aggteleki-karszt vidékén kirándulnak, mivel a két karsztvidék barlangjai közös UNESCO világörökségi helyszínt alkotnak.