Végre kiderült, miért vonzza valaki jobban a szúnyogokat, mint mások, és nem a vércsoport az oka
Egy új tanulmány szerint az egyéni „szagprofil”, vagyis közel 30 különböző vegyület keveréke dönti el, ki a szúnyogok kedvence. A folyamat már messziről, a szén-dioxid érzékelésével indul.
A tudósok szerint nem tévhit, hogy a szúnyogok egyes embereket jobban vonzanak, mint másokat, de a közhiedelemmel ellentétben ennek semmi köze a vércsoporthoz. A legfrissebb kutatások szerint a döntő tényező a testünk által kibocsátott kémiai koktél: a bőrünkön élő mikrobák által termelt illatmolekulák egyedi keveréke, amelyben már egyetlen vegyület, az úgynevezett „gombaalkohol” szintjének apró emelkedése is elég ahhoz, hogy valaki „szúnyogmágnessé” váljon.
A nőstény szúnyogok – csak ők csípnek – több lépcsőben választják ki áldozatukat. Rickard Ignell svéd kutató szerint a folyamatot a kilélegzett szén-dioxid indítja be.
„Már több mint 100 éve tudjuk, hogy a szúnyogokat vonzza a kilélegzett szén-dioxid – ez az első jel, amely viselkedésüket kiváltja” – magyarázta a szakértő.
Körülbelül tízméteres távolságon belül már az emberi szag is szerepet játszik, ami a szén-dioxiddal kombinálva még erősebb vonzerőt jelent, írja a ScienceAlert. Közelről a testhőmérséklet és a páratartalom teszi fel a pontot az i-re.
Frédéric Simard, a francia Fejlesztési Kutatóintézet orvosi entomológusa szerint a vércsoport-elmélet téves, annak „nincs tudományos alapja”, és a bőr-, szem- vagy hajszín sem számít.
A kulcs a személyes testszag, vagyis az a több száz illékony vegyületből álló „leves”, amit a bőrünkön élő mikrobióta termel.
Egy friss vizsgálatban a kutatók 42 nő bevonásával legalább 27 olyan vegyületet azonosítottak, amelyeket az egyiptomi csípőszúnyog (Aedes aegypti) érzékel. A legvonzóbbnak talált alanyok – köztük a második trimeszterben járó kismamák – szervezetében magasabb volt egy 1-oktén-3-ol nevű vegyület szintje.
A tudomány jelenlegi állása szerint tehát ez a bonyolult „szagkód” magyarázza, miért csípnek egyeseket gyakrabban.
Az életmódbeli tényezők is befolyásolhatják a vonzerőt. Több tanulmány, köztük egy Burkina Fasóban végzett kísérlet is igazolta, hogy a sörfogyasztás vonzóbbá tesz a szúnyogok számára.
Ennek oka, hogy az alkohol megemeli a testhőmérsékletet, növeli a kilélegzett szén-dioxid mennyiségét és megváltoztatja a bőr illatát.
A kérdés azért is egyre sürgetőbb, mert a klímaváltozás miatt a veszélyesebb, invazív szúnyogfajok, mint a tigrisszúnyog, egyre északabbra terjednek Európában. Míg tavaly már Franciaország Elzász régiójában is azonosítottak helyben szerzett chikungunya-fertőzést, az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) idei adatai szerint a tigrisszúnyog már Magyarország 20-ból 17 megyéjében meghonosodottnak számít. Ez azt jelenti, hogy a súlyosabb betegségeket terjesztő szúnyogcsípés kockázata itthon is valós.
A szakértők szerint a védekezéshez érdemes bő, a testet fedő ruházatot viselni, szúnyoghálót és hatékony riasztószert használni. Simard azt is hozzátette: „Próbálj könnyű ételeket enni – és bánj csínján az alkohollal.”
A tudósok szerint nem tévhit, hogy a szúnyogok egyes embereket jobban vonzanak, mint másokat, de a közhiedelemmel ellentétben ennek semmi köze a vércsoporthoz. A legfrissebb kutatások szerint a döntő tényező a testünk által kibocsátott kémiai koktél: a bőrünkön élő mikrobák által termelt illatmolekulák egyedi keveréke, amelyben már egyetlen vegyület, az úgynevezett „gombaalkohol” szintjének apró emelkedése is elég ahhoz, hogy valaki „szúnyogmágnessé” váljon.
A nőstény szúnyogok – csak ők csípnek – több lépcsőben választják ki áldozatukat. Rickard Ignell svéd kutató szerint a folyamatot a kilélegzett szén-dioxid indítja be.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
A hőkupola nem egy sima kánikula – elmagyarázták, miért okoz extrém hőséget
A Klímapolitikai Intézet szerint a hőkupola egy láthatatlan fedőként működik, ami alatt a lesüllyedő levegő felmelegszik és csapdába ejti a hőt. A jelenséget a klímaváltozás is jelentősen felerősíti.
A Klímapolitikai Intézet egy Facebook-posztban magyarázta el a jelenlegi európai hőséget okozó jelenség hátterét. Azt írják, „a meteorológiában a hőkupola (heat dome) nem egy különálló időjárási jelenség, hanem egy olyan légköri helyzet, amikor egy tartós, erős magasnyomású képződmény hosszabb időre egy térség fölött rögzül”.
A magasban a levegő folyamatosan süllyed, közben összenyomódik és felmelegszik. Ez a süllyedő, meleg levegő gátolja a felhőképződést és a csapadék kialakulását, így a napsugárzás szinte zavartalanul melegítheti a felszínt.
„A fedő nem termel hőt, de megakadályozza, hogy a felmelegedett levegő könnyen kicserélődjön a környezetével. Közben a Nap minden nap újabb energiát juttat a felszínre, így a hő egyre inkább felhalmozódik” – szemlélteti az intézet a folyamatot.
A talaj, az épületek és az aszfalt napközben egyre jobban felmelegszenek, éjszaka pedig már nem tudnak kellően lehűlni, ezért a következő nap még magasabb hőmérsékletről indul.
Pontosan ez a folyamat zajlik a jelenlegi európai hőhullám során is. Egy Közép- és Nyugat-Európa felett stabilizálódott, nagykiterjedésű magasnyomású rendszer áll a hátterében, amihez részben észak-afrikai eredetű, rendkívül meleg légtömegek társulnak. A felhőzet hiánya és a tartós napsütés miatt több országban 40 °C körüli vagy azt meghaladó hőmérséklet alakul ki.
Ahogy a magasnyomású rendszer kelet felé helyeződik, úgy éri el a hőség Közép-Európát, így Magyarországot is, ahol a napokig tartó 40 fokos hőség miatt a legmagasabb szintű riasztást is elrendelték, amikor ránk zár a hőkupola.
A stabil magasnyomású rendszer egyfajta akadályt képez a ciklonok számára. „A futóáramlás (jet stream) hullámzása miatt a ciklonok és frontjaik többnyire északabbra kerülik meg ezt a magasnyomású területet, ezért hosszabb ideig nem érkezik jelentős lehűlést vagy csapadékot hozó front.”
Az intézet hangsúlyozza, hogy a hőkupola önmagában nem a klímaváltozás következménye, hiszen ilyen blokkoló helyzetek korábban is kialakultak. Az éghajlatváltozás azonban jelentősen felerősíti a hatásukat. „Mivel a Föld átlaghőmérséklete már mintegy 1,3–1,5 °C-kal magasabb az iparosodás előtti időszakhoz képest, ugyanaz a légköri helyzet ma nagyobb hőséget eredményez, mint néhány évtizeddel ezelőtt.”
A jövőben várhatóan nem a hőkupolák száma nő, hanem az általuk kiváltott hőhullámok lesznek forróbbak, hosszabbak és nagyobb területet érintők.
A tartós kánikula ezért ma már komoly társadalmi és gazdasági kihívást jelent, növelve az egészségügyi kockázatokat, az aszály és az erdőtüzek veszélyét, miközben megterheli az energiaellátó rendszereket is.
Nyugat-Európát az elmúlt napokban rekordközeli, helyenként rekordot döntő júniusi hőhullám érte el egy kiterjedt hőkupola alatt, több helyen 40 °C fölé emelve a hőmérsékletet. A World Weather Attribution gyorsvizsgálata szerint a mostanihoz hasonló európai hőhullámok esélye a klímaváltozás miatt többszörösére nőtt, és mintegy 50 évvel ezelőtt gyakorlatilag lehetetlenek lettek volna.
A helyzetre reagálva Franciaországban a hatóságok közrendezvényeket korlátoztak, miközben a Meteorológiai Világszervezet (WMO) előrejelzése szerint a hőség a következő hetekben Közép-Európa felé terjeszkedhet. A WHO európai irodája friss figyelmeztetésében rámutatott: a hő miatti halálozás mértéke az utóbbi években példátlan, és nagy részben megelőzhető lenne célzott intézkedésekkel.
A Klímapolitikai Intézet egy Facebook-posztban magyarázta el a jelenlegi európai hőséget okozó jelenség hátterét. Azt írják, „a meteorológiában a hőkupola (heat dome) nem egy különálló időjárási jelenség, hanem egy olyan légköri helyzet, amikor egy tartós, erős magasnyomású képződmény hosszabb időre egy térség fölött rögzül”.
A magasban a levegő folyamatosan süllyed, közben összenyomódik és felmelegszik. Ez a süllyedő, meleg levegő gátolja a felhőképződést és a csapadék kialakulását, így a napsugárzás szinte zavartalanul melegítheti a felszínt.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Összeomolhat Európa éghajlata egy kritikus óceáni áramlat gyengülése miatt
A kutatók megállapították, hogy az észak-atlanti lehűlés nemcsak a felszínen, hanem a mélyben is zajlik, ami az Atlanti meridionális áramlási rendszer (AMOC) lassulására utal.
Miközben a világtengerek rekordszinten melegszenek, az Észak-Atlanti-óceánon, Grönlandtól délre egy makacsul hűlő „hideg folt” jelzi, hogy valami nincs rendben a bolygó éghajlati rendszerében. Egy új kutatás szerint a jelenség nem a szelek szeszélyes játéka, hanem a Föld egyik létfontosságú óceáni szállítószalagjának, az Atlanti meridionális áramlási rendszernek (AMOC) a gyengülése áll a háttérben.
A május végén publikált, nagy visszhangot kiváltó tanulmány szerint a hűlés nemcsak a felszínen, hanem a mélyóceánban is kimutatható, ahol a légköri hatások jóval gyengébbek, ez pedig erős érv a rendszer lassulása mellett. A friss kutatás eredményeiről a CNN is beszámolt.
A tudósok régóta vitatkoznak arról, mi okozza a „felmelegedési lyuknak” is nevezett anomáliát, amely 1900 óta közel egy Celsius-fokkal lett hidegebb. A mostani kutatás azonban az óceáni hőszállítás megváltozását nevezi meg fő okként. Stefan Rahmstorf, a tanulmány egyik szerzője, a Potsdami Egyetem professzora szerint a bizonyítékok egyértelműek. Azt mondta, a jelenség hajtóereje, hogy „az óceán hőszállítása változik”.
Hozzátette, a hideg folttól függetlenül is számos jel utal arra, hogy az áramlási rendszer több mint ezer éve nem volt ilyen gyenge.
A kutatás következtetéseit külső szakértők is erősnek tartják, bár a kérdést nem tekintik lezártnak. David Thornalley, a University College London professzora szerint a tanulmány erősíti a bizonyítékokat, de óvatosságra intett, mivel a valós megfigyelési adatok esetenkéntiek.
Szerinte a rendelkezésre álló adathalmazokat „inkább jó közelítéseknek, semmint a valóság tökéletes leképezésének” kell tekinteni.
Thornalley hozzáfűzte: „nem hiszem, hogy ez a tanulmány lesz a végső szó az ügyben.” Jonathan Baker, a brit Met Office vezető klímatudósa is úgy látja, a munka további bizonyítékot ad az AMOC hozzájárulására, de nem dönti el végérvényesen a kérdést.
Az AMOC egy hatalmas óceáni szállítószalagként működik: meleg, sós vizet szállít a trópusokról észak felé, ahol a víz lehűl, lesüllyed, majd a mélyben dél felé áramlik vissza. Ez a rendszer felelős nagyrészt Európa viszonylag enyhe éghajlatáért. A globális klímaváltozás miatt olvadó sarki gleccserek azonban hatalmas mennyiségű édesvizet juttatnak az óceánba, ami felborítja a rendszer kényes só- és hőmérsékleti egyensúlyát, és lassítja az áramlást.
Egy esetleges AMOC-leállás következményei katasztrofálisak lennének. A modellek szerint felgyorsulna a tengerszint-emelkedés az Egyesült Államok keleti partvidékén, Európa telei pedig a mostaninál jóval hidegebbé és viharosabbá válnának. A változás az egész bolygóra kihatna, eltolva az afrikai és ázsiai monszunrendszereket, ami hosszan tartó aszályokhoz vezethetne. A folyamatok összetettségét jelzi, hogy a rendszer megbillenése egybeeshet olyan más éghajlati jelenségekkel, mint a Csendes-óceán térségét befolyásoló El Niño.
Egyes tudósok arra figyelmeztetnek, hogy a rendszer már ebben a században elérhet egy olyan billenőpontot, ahonnan már nincs visszaút.
Miközben a világtengerek rekordszinten melegszenek, az Észak-Atlanti-óceánon, Grönlandtól délre egy makacsul hűlő „hideg folt” jelzi, hogy valami nincs rendben a bolygó éghajlati rendszerében. Egy új kutatás szerint a jelenség nem a szelek szeszélyes játéka, hanem a Föld egyik létfontosságú óceáni szállítószalagjának, az Atlanti meridionális áramlási rendszernek (AMOC) a gyengülése áll a háttérben.
A május végén publikált, nagy visszhangot kiváltó tanulmány szerint a hűlés nemcsak a felszínen, hanem a mélyóceánban is kimutatható, ahol a légköri hatások jóval gyengébbek, ez pedig erős érv a rendszer lassulása mellett. A friss kutatás eredményeiről a CNN is beszámolt.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Matematikusok kiszámolták, mikor halhat ki az emberiség
A végítélet-érv legújabb verziója szerint a valaha élt emberek maximális száma 2,34 billió lehet. Ez azt jelenti, hogy ha a jelenlegi születési ráta állandó marad, nagyjából 17 ezer év múlva érjük el a fajunk statisztikai végpontját.
Egy friss matematikai számítás szerint 95 százalékos bizonyossággal legfeljebb 17 100 évünk maradt a Földön. Az állítás a „végítélet-érv” egy modern számításon alapul, amely kizárólag statisztikai alapon próbál következtetni az emberi faj hátralévő idejére. A gondolatmenetet nemrég a Scientific American tudományos lap elevenítette fel, konkrét számokkal alátámasztva az eredményt.
Az elmélet a kopernikuszi elvből indul ki, vagyis abból, hogy megfigyelőként nem foglalunk el kivételezett, hanem egy teljesen véletlenszerű helyet az emberiség teljes idővonalán. Ha elfogadjuk, hogy eddig nagyjából 117 milliárd ember született, és 95 százalékos eséllyel nem az emberiség legelső 5 százalékában élünk, akkor ebből kikövetkeztethető a valaha élt emberek maximális száma.
A számítás szerint ez a felső korlát 2,34 billió (vagyis 2340 milliárd) fő.
Ha az elmúlt évtizedekre jellemző, nagyjából évi 130 milliós születési rátával számolunk, akkor ez a létszám körülbelül 17 100 év alatt telik be.
A gondolatkísérletet egy egyszerű példával lehet szemléltetni. Képzeljünk el két dobozt: az egyikben 10, a másikban 100 000 számozott pingponglabda van. Ha véletlenszerűen kihúzunk egyet, és a 4-es számút kapjuk, jóval valószínűbb, hogy a kevesebb labdát tartalmazó dobozból húztuk. A végítélet-érv szerint hasonló a helyzet az emberiséggel is: az, hogy a már 117 milliárd embert számláló történelemben élünk, valószínűbbé teszi azt a forgatókönyvet, hogy az emberiség teljes létszáma nem lesz csillagászatilag magas.
Az ötlet nem új, gyökerei Brandon Carter asztrofizikus 1980-as évekbeli munkájáig nyúlnak vissza, de széles körben J. Richard Gott tette ismertté egy 1993-as cikkében. Gott akkor jóval tágabb, 5100 és 7,8 millió év közötti időt jósolt az emberiség jövőbeli fennmaradására, ami jól mutatja, mennyire érzékeny a modell a kezdeti feltételezésekre.
A Scientific American cikkének szerzője így összegzi a statisztikai modell egyik lehetséges kimenetelét:
„Az egyik becslés – amelyet részletesen bemutatok – 95 százalékos bizonyossággal arra jut, hogy mi, emberek legfeljebb további 17 100 évig fogjuk lakni a bolygót.”
Fontos hangsúlyozni, hogy a végítélet-érv erősen vitatott, és a legtöbb tudós nem tekinti tudományos előrejelzésnek. A kritikusok szerint az alapfeltevés – hogy véletlenszerűen helyezkedünk el az idővonalon – megkérdőjelezhető, hiszen maga a tény, hogy képesek vagyunk ilyen elméleteket gyártani, egy viszonylag fejlett, tehát talán nem annyira „átlagos” korra utal.
A módszer ráadásul semmit nem mond a kihalás lehetséges okairól. Míg a statisztikai érvelés egy elvont gondolatkísérlet, más tudományos forgatókönyvek az emberiség kihalása kapcsán konkrét fizikai folyamatokra, például a klímaváltozás láncreakciószerű hatásaira építenek.
Egy friss matematikai számítás szerint 95 százalékos bizonyossággal legfeljebb 17 100 évünk maradt a Földön. Az állítás a „végítélet-érv” egy modern számításon alapul, amely kizárólag statisztikai alapon próbál következtetni az emberi faj hátralévő idejére. A gondolatmenetet nemrég a Scientific American tudományos lap elevenítette fel, konkrét számokkal alátámasztva az eredményt.
Az elmélet a kopernikuszi elvből indul ki, vagyis abból, hogy megfigyelőként nem foglalunk el kivételezett, hanem egy teljesen véletlenszerű helyet az emberiség teljes idővonalán. Ha elfogadjuk, hogy eddig nagyjából 117 milliárd ember született, és 95 százalékos eséllyel nem az emberiség legelső 5 százalékában élünk, akkor ebből kikövetkeztethető a valaha élt emberek maximális száma.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
A csernobili zárt zónába ugyan emberek nem léphetnek be szabadon, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy minden életforma számára élhetetlen lenne a terület.
Azóta, hogy közel 40 évvel ezelőtt felrobbant a csernobili atomerőmű 4-es reaktora, számos élőlény telepedett meg a környéken.
Nemcsak túlélték a katasztrófát, hanem alkalmazkodtak a szélsőséges körülményekhez, sőt úgy tűnik, egyesek kifejezetten jól érzik magukat.
Ebben nyilván az is szerepet játszik, hogy az emberek gyakorlatilag eltűntek a területről.
Legalábbis egy különös élőlény számára azonban úgy tűnik, hogy a reaktort körülvevő építményekben máig jelen lévő ionizáló sugárzás nem hátrány, hanem egyenesen előny lehet.
A Föld egyik legszennyezettebb, legerősebben radioaktív épületének belső falain egy különös, fekete gombafaj kapaszkodik meg – és a kutatók szerint úgy tűnik, mintha kifejezetten remekül érezné magát ebben a halálos környezetben.
Bár a Cladosporium sphaerospermum nevű faj valóban jobban növekszik ionizáló sugárzás hatására, a tudománynak eddig nem sikerült kimutatnia sem a sugárzástól függő szénmegkötést, sem egyértelmű energianyerési útvonalat – írja a ScienceAlert.
A radioszintézis egyelőre csupán elmélet, amelyet eddig senkinek sem sikerült bizonyítania.
A rejtély az 1990-es évek végén kezdődött, amikor Nelli Zsdanova, az Ukrán Tudományos Akadémia mikrobiológusa kutatócsoportjával a csernobili kizárt zónában vizsgálta, milyen élet maradhatott fenn a felrobbant reaktort borító védőszerkezet környezetében. Meglepő eredményre jutottak:
összesen 37 különböző gombafajt azonosítottak, amelyek többsége sötétbarna vagy fekete volt, vagyis nagy mennyiségű melanint tartalmazott.
A mintákban a Cladosporium sphaerospermum bizonyult a leggyakoribb fajnak, ráadásul benne mérték a legmagasabb radioaktív szennyezettséget is. Már ez is rendkívüli felfedezés volt, de az igazán érdekes eredmények csak ezután következtek.
Ekaterina Dadachova radiofarmakológus és Arturo Casadevall immunológus – mindketten az amerikai Albert Einstein College of Medicine kutatói – kimutatták, hogy
az ionizáló sugárzás nem károsítja ezt a gombát úgy, ahogyan a legtöbb élő szervezetet.
Az ionizáló sugárzás olyan nagy energiájú részecskéket vagy hullámokat jelent, amelyek képesek elektronokat kiszakítani az atomokból. Ez elsőre ártalmatlannak hangozhat, a valóságban azonban súlyos károkat okoz: molekulákat bont szét, felborítja a sejtek biokémiai folyamatait, sőt a DNS-t is roncsolhatja. Emberi sejtek számára ez rendkívül veszélyes, ugyanakkor éppen ezért alkalmazzák a sugárkezeléseket a daganatos sejtek elpusztítására.
A C. sphaerospermum azonban szokatlanul ellenállónak bizonyult. Sőt, úgy tűnt, hogy a sugárzás hatására még gyorsabban is növekszik. Más vizsgálatok arra is utaltak, hogy az ionizáló sugárzás megváltoztatja a gomba melaninjának viselkedését, ami tovább erősítette azt a feltételezést, hogy a pigmentnek valamilyen különleges szerepe lehet.
Dadachova és Casadevall 2008-as tanulmányukban vetették fel először, hogy a jelenség egy, a fotoszintézishez hasonló biológiai folyamat eredménye lehet. Eszerint a gomba – és néhány hasonló faj – képes lehet begyűjteni az ionizáló sugárzás energiáját, miközben a melanin a növények klorofilljához hasonló feladatot lát el.
Ugyanez a pigment egyúttal pajzsként is szolgálhat, amely megvédi a sejteket a sugárzás káros hatásaitól.
A feltételezést részben egy 2022-es kísérlet is alátámasztani látszott. A kutatók a Nemzetközi Űrállomás külső burkolatára rögzítették a gombát, ahol folyamatos kozmikus sugárzás érte. A Petri-csésze alatt elhelyezett érzékelők azt mutatták, hogy a gombatelepen áthaladó sugárzás kisebb volt, mint a kontrollmintánál.
A kísérlet célja ugyanakkor nem a radioszintézis bizonyítása volt, hanem annak vizsgálata, hogy a gomba alkalmas lehet-e biológiai sugárvédő rétegként a jövő űrmisszióiban.
Arra viszont továbbra sincs bizonyíték, hogy a gomba valóban energiát nyerne a sugárzásból.
A kutatóknak eddig nem sikerült kimutatniuk sem azt, hogy a sugárzás segítségével szén-dioxidot kötne meg, sem azt, hogy ebből tényleges anyagcsere-előnye származna, vagy hogy létezne egy jól meghatározható energiahasznosító biokémiai útvonal.
A Stanford Egyetem mérnöke, Nils Averesch és munkatársai ezért úgy fogalmaztak:
a tényleges radioszintézis létezését még bizonyítani kell, ahogy azt is, hogy az ionizáló sugárzás képes lenne magasabb energiatartalmú szénvegyületek előállítását vagy szervetlen szén megkötését elősegíteni.
A radioszintézis gondolata kétségtelenül izgalmas, szinte tudományos-fantasztikus elképzelés. Talán még érdekesebb azonban, hogy ez a különös fekete gomba láthatóan valóban csinál valamit a sugárzással – csak senki sem érti pontosan, hogy mit.
Ráadásul nem ez az egyetlen ilyen szervezet. A Wangiella dermatitidis nevű fekete élesztőgomba szintén gyorsabban növekszik ionizáló sugárzás hatására, míg a Cladosporium cladosporioides inkább a melanintermelését fokozza, de nem nő gyorsabban gamma- vagy UV-sugárzásban.
Vagyis a jelenség nem minden melanint termelő gombánál működik ugyanúgy.
A kutatók egyelőre nem tudják eldönteni, hogy valódi evolúciós alkalmazkodásról van-e szó, amely lehetővé teszi a sugárzás hasznosítását, vagy csupán egy stresszválaszról, amely segíti a túlélést a szélsőséges környezetben.
Annyi azonban biztosnak tűnik, hogy ez a szerény, bársonyfekete gomba olyan módon alkalmazkodott az ionizáló sugárzáshoz, amely lehetővé teszi számára a túlélést – sőt talán a szaporodást is – egy olyan helyen, ahol az ember tartósan nem maradhatna életben.
A csernobili zárt zónába ugyan emberek nem léphetnek be szabadon, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy minden életforma számára élhetetlen lenne a terület.
Azóta, hogy közel 40 évvel ezelőtt felrobbant a csernobili atomerőmű 4-es reaktora, számos élőlény telepedett meg a környéken.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
