Vakhit és kolera dúl – elárasztották a Facebook falamat a chiphívők
Akik úgy gondolják, az oltóanyaggal chipet juttat a szervezetbe valamilyen háttérhatalom, felnőtt emberek. Sokan közülük végigdolgozták az életüket, tisztességben felneveltek egy-két gyereket, nagyapák, nagymamák.
Biztosan akad közöttük zárkózott, magának való, de tudom, olyan is, aki szívesen vállal felelősséget másokért.
Egy ismerősöm szabadidejében évek óta gyűjti a szemetet az utcán, viszi a hulladékudvarba. Most pedig ezt hirdeti a közösségi oldalon: „én attól tartok, hogy sajnos lesz benne chip. Ezt most biztosan nem fogjuk megtudni, biztosra, csak akkor, ha már mindenkiben benne van. Nyolc évvel ezelőtt voltam egy előadáson, ahol már akkor elmondták azt, ami most történik a világban… Hogy erre készülnek... Világuralom... Chipezve mindenki. Egyébként hamarosan úgyis kiderül... Ilyen közel még sosem voltunk hozzá.”
Az, hogy kiderült, a falunk határán túl hogyan látja a világot, a Faceboknak köszönhető. Ahogy a véleménybuborék-jelenség is. Észrevette, hogy milyen sokan gondolkodnak hozzá hasonlóan, és fölbátorodott.
Nem akartam vitatni a meggyőződését, azt azért mégis odaírtam a posztja alá, hogy én már nagyon várom ezt a chipet, mert így a háttérhatalom mellett a feleségem is láthatja, merre járok, amikor futok, nem muszáj bekapcsolnom a mobilnetet a telefonomon. Egy megjegyzés után odaírtam, hogy én természetesen viccelek, és sajnálom, hogy komoly emberek elhiszik a chipet, a háttérhatalmat.
Egy háromgyerekes férfi azt bizonygatta, hogy akit beoltanak, az már nem a saját véleményét mondja, mert manipulálják. Másvalaki kijelentette, nem kér az oltásból, Kínában azért nincs hír a járványról, „mert már be vannak chippelve az emberek” – tehát nincs is betegség, csak azért találták ki, mert be akarják chipezni az embereket. A megjegyzésre, hogy ezzel az erővel a kisgyerekek kötelező védőoltásába bele lehetne tenni azt a chipet, már nincs válasza. De nem biztos, hogy azért, mert a közbevetés meggyőzte.
Egy vásárhelyi sportoló barátom a közösségi oldalon végig dokumentálta, mi történt vele, miután elkapta a koronavírust. Fontos volt neki a baráti kör szeretete, támogatása a bajban. Beszámolt a tünetekről, a kórházi kezeléséről, arról, milyen hamar kifullad attól is, ha kimegy a vécére. Utóbb megosztotta velünk azt az élményét, hogy egykori munkatársa megüzente neki: jelentette a posztjait a Facebooknak, mint álhíreket, mert meggyőződése, hogy a barátom pénzt kapott ezért a szereplésért, csak azért csinálta, a vírus pedig humbug.
Igaza van Zacher Gábornak abban, hogy jobban, tisztességesebben kellene kommunikálnia a vírus ügyében a kormánynak, mert sok a megválaszolatlan kérdés. És ami a kívánatos közbizalom hiányának okait illeti, biztosan elosztható a felelősség a Kádár-rendszer, a rendszerváltás utáni kormányok, és a természettudományos alapműveltséget meghatározó közoktatás között, legalábbis Magyarországon.
A vírus most tönkreteszi az életünket, de közben megmutatja, hogy sokan közülünk tényleg azt hisznek el, amit akarnak, és nem szeretnek megrendülni a hitükben.
Most az is látszik, milyen borzasztóan rossz így élni.
A magamfajta gyanútlan naiv, aki szeretne bízni, de sokkal több a kétely benne, mint a bizonyosság, nem tehet mást, igyekszik jobban tájékozódni.
Vigyázok, ne legyek indulatos, hogy ne bántsak meg fölöslegesen másokat. Észben tartom, hogy unszimpatikus fazonnak is lehet igaza. Igyekszem nem félni a csalódástól. És tovább olvasok, ez eddig segített.
