Az egészségügyi tisztviselők szerint az Indiában eddig jóváhagyott oltóanyagok, az AstraZeneca, az Oxfordi Egyetem által ott kifejlesztett vakcina és a Bharat Biotech saját fejlesztésű oltása is hatékony a brit és brazil mutánssal szemben, az viszont még kérdés, hogy az indiai változat ellen is hatásosak-e.
Indiában is egyre jobban durvul a harmadik hullám. Szerdán 47 262 új fertőzöttet jelentettek az elmúlt 24 óra alapján, ami a legmagasabb szám tavaly november eleje óta, és 275 beteg halt meg, ami idei negatív rekord. Az országban a járvány kezdete óta több mint 11,7 millióan fertőződtek meg a koronavírussal, több mint 160 ezren haltak bele a szövődményekbe.
Új, "duplán mutáns" koronavírus jelent meg Indiában. Az eddig nem ismert variánst 206 mintában azonosították a járvány által legsúlyosabban érintett nyugati Mahárástra államban - jelentette be az indiai Nemzeti Betegségellenőrzési Központ igazgatója.
Járványügyi szakemberek szerint a kettős mutáns kifejezés arra utalhat, hogy egy olyan vírusváltozat jött létre, amely két, már korábban azonosított variáns tulajdonságait vegyíti magában. Egy indiai szakértő szerint azonban csak egy újabb mutánsról van szó, amely egyedülállónak tűnik Indiában. Szerinte egyelőre nem kell aggódni miatta, mert
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Még 5300 évvel a halála után is képes újabb titkokat felfedni Ötzi, a Jégember. Egy friss kutatás szerint a legendás alpesi múmia egy magas kockázatú, rákot okozó vírust hordozott. A felfedezés nemcsak Ötzi viszontagságos életéről fest árnyaltabb képet, de átírhatja azt is, amit az emberiség egyik leggyakoribb kórokozójának történetéről eddig gondoltunk.
A Jégemberként ismert természetes múmiát 1991-ben, lenyűgözően megőrződött állapotban találták meg az Ötztali-Alpokban, Ausztria és Olaszország határán. Az időszámításunk előtt 3300 és 3100 között élt, halálakor körülbelül 45 éves férfi nagyjából 160 centiméter magas lehetett. A jég nemcsak a testét, hanem a ruházatát és a vele lévő eszközöket is konzerválta, így a tudósok páratlan bepillantást nyerhettek a rézkori ember életébe.
Ez a vírus ma is rendkívül elterjedt, és olyan daganatos megbetegedések kockázatát növeli, mint a szájüregi, mandula- vagy torokrák. A felfedezés súlyát növeli, hogy a kutatók egy másik, Szibériában talált, 40 000 éves emberi maradványban, az úgynevezett Ust-Ishim egyén mintájában is kimutatták a vírus jelenlétét, ami azt jelzi, hogy a kórokozó jóval régebb óta kíséri az emberiséget, mint eddig hittük.
A São Pauló-i Szövetségi Egyetem kutatóinak eredményei egyelőre egy bioRxiv nevű tudományos szerveren jelentek meg, ami azt jelenti, hogy a tanulmány még nem esett át a független szakértői lektorálás folyamatán, így az eredményeket előzetesként kell kezelni.
A HPV-fertőzések ma is globális egészségügyi problémát jelentenek; a WHO becslése szerint 2019-ben világszerte csaknem 700 000 daganatos esetet okoztak.
Ötzinek nem a HPV volt az egyetlen egészségügyi problémája. A testén végzett vizsgálatok kimutatták, hogy bélparazitáktól szenvedett, a tüdeje pedig fekete volt a tábortüzek füstjétől. A körmein lévő barázdák arra utalnak, hogy halála előtti hónapokban többször is súlyosan megbetegedett,
a hajában talált magas réz- és arzénszint pedig arra enged következtetni, hogy köze lehetett a fémmegmunkáláshoz.
A Jégember halálának pontos oka máig vita tárgya. A testében talált nyílhegy erőszakos cselekményre utal, de a kutatók felvetették a rituális áldozat vagy a fagyhalál lehetőségét is. Utolsó étkezése részben megemésztett kőszáli kecskehús volt, amit kevesebb mint két órával a halála előtt fogyaszthatott el.
Még 5300 évvel a halála után is képes újabb titkokat felfedni Ötzi, a Jégember. Egy friss kutatás szerint a legendás alpesi múmia egy magas kockázatú, rákot okozó vírust hordozott. A felfedezés nemcsak Ötzi viszontagságos életéről fest árnyaltabb képet, de átírhatja azt is, amit az emberiség egyik leggyakoribb kórokozójának történetéről eddig gondoltunk.
A Jégemberként ismert természetes múmiát 1991-ben, lenyűgözően megőrződött állapotban találták meg az Ötztali-Alpokban, Ausztria és Olaszország határán. Az időszámításunk előtt 3300 és 3100 között élt, halálakor körülbelül 45 éves férfi nagyjából 160 centiméter magas lehetett. A jég nemcsak a testét, hanem a ruházatát és a vele lévő eszközöket is konzerválta, így a tudósok páratlan bepillantást nyerhettek a rézkori ember életébe.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Videó: Élőben nézte végig egy ír csillagász, ahogy valami becsapódik a Holdba
A PhD-hallgató a képernyőjét nézte, amikor a másodperc tört része alatt megtörtént a csoda. Az esemény annyira ritka, hogy ez volt az első ilyen Írországban rögzített eset.
Ritka pillanatot csípett el egy csillagász, aki élőben nézte végig, ahogy egy meteoroid becsapódik a Hold felszínébe. A drámai esemény december 12-én, hajnali 3 óra 9 perckor történt, amikor
egy hirtelen, erős fényfelvillanás jelent meg az égitest árnyékos oldalán.
A jelenséget az észak-írországi Armagh Obszervatórium és Planetárium végzős PhD-hallgatója, Andrew Marshall-Lee rögzítette az intézmény robotikus távcsövével – írta az IFLScience. A kutató éppen a képernyőjét figyelte, amikor a becsapódás megtörtént.
„Ez különösen különlegessé teszi (és órákat spórolt meg nekem a felvételek későbbi feldolgozásán!.
Reálisan úgy gondolom, sok évet tölthetnék az ilyen jelenségek megfigyelésével, és akkor sem látnék még egyszer ilyet”
– nyilatkozta Marshall-Lee.
A szakértők még vizsgálják a pontos helyszínt, de az előzetes adatok szerint a becsapódás a Langrenus-krátertől mintegy két fokkal északkeletre történhetett. A pontosításhoz további elemzésekre van szükség.
„Meg kell várnunk, amíg lehetőség nyílik utólagos megfigyelésekre, hogy biztosak lehessünk, de jelenlegi munkánk azt sugallja, hogy a Langrenus-krátertől mintegy 2 fokkal északkeletre csapódott be”
– tette hozzá a kutató.
A felvillanás valószínűleg a Geminidák meteorrajhoz köthető, amely december 4. és 20. között volt aktív, és a múlt hétvégén érte el a csúcspontját. A rajt a 3200 Phaethon kisbolygó által hátrahagyott törmelék alkotja. Míg a Föld légkörébe érve ezek a szemcsék látványos fénycsíkok kíséretében elégnek, a légkör nélküli Holdon közvetlenül a felszínbe csapódnak.
A most észlelt objektum apró volt, átmérője talán a 3-5 centimétert sem haladta meg, mérete leginkább egy golflabdáéhoz hasonlítható.
A száguldó test mozgási energiája a becsapódás pillanatában hővé és fénnyé alakult, ez okozta a Földről is látható, rövid kitörést.
Az ilyen események rögzítése rendkívül ritka, mivel a fényjelenségek kicsik és csupán a másodperc töredékéig tartanak, ráadásul a Hold felszíne hatalmas. Az obszervatórium szerint ez az első holdi becsapódási felvillanás, amelyet Írország szigetéről figyeltek meg, és mindössze a második, amelyet valaha a Brit-szigeteken rögzítettek.
Ritka pillanatot csípett el egy csillagász, aki élőben nézte végig, ahogy egy meteoroid becsapódik a Hold felszínébe. A drámai esemény december 12-én, hajnali 3 óra 9 perckor történt, amikor
egy hirtelen, erős fényfelvillanás jelent meg az égitest árnyékos oldalán.
A jelenséget az észak-írországi Armagh Obszervatórium és Planetárium végzős PhD-hallgatója, Andrew Marshall-Lee rögzítette az intézmény robotikus távcsövével – írta az IFLScience. A kutató éppen a képernyőjét figyelte, amikor a becsapódás megtörtént.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Az élet szó szerint világít – legalábbis erre jutottak a Calgaryi Egyetem és a kanadai Nemzeti Kutatási Tanács kutatói egy olyan kísérletben, amely egyszerre hangzik sci-finek és kísértetiesen prózainak.
Egerek és két különböző növényfaj leveleinek vizsgálata során ugyanis közvetlen fizikai bizonyítékát találták annak, hogy egy különös jelenség, az úgynevezett „biophoton”-kibocsátás az élőlény halálával megszűnik.
Magyarán: minden élő dolog – köztük az ember is – egészen addig halványan világít, amíg él.
Első olvasásra az egész könnyen tűnhet áltudományos peremvidéknek. A biológiai elektromágneses kisugárzások kutatása óhatatlanul felidézi az aurákról és misztikus energiamezőkről szóló elképzeléseket. Csakhogy itt nem ez történt.
Elméletben ráadásul a biológiai folyamatok által kibocsátott látható fénynek annyira gyengének kellene lennie, hogy elvesszen a környezeti elektromágneses zajban és a test hőtermeléséből származó sugárzásban. Vagyis elvileg mérhetetlennek kellene lennie egy teljes testen.
Mégis: Vahid Salari fizikus és csapata azt állítja,
sikerült megfigyelniük ezt az úgynevezett ultra-gyenge fotonkibocsátást (ultraweak photon emission, UPE) több élő állatnál, és éles kontrasztot találtak az élő és az élettelen testek között – ugyanígy néhány növény levelénél is.
A biophotonok gondolata önmagában is vitatott. Az ismert kémiai fényjelenségek, például a kemilumineszcencia régóta dokumentáltak, és számos biológiai folyamat hoz létre látványos fényt. Kevésbé látványos, de annál következetesebb megfigyelés viszont, hogy élő sejtek – a marhaszív szövetétől a baktériumtelepekig – spontán módon bocsátanak ki 200 és 1000 nanométer közötti hullámhosszú fényt.
A legvalószínűbb magyarázat szerint mindez a reaktív oxigénformákhoz köthető, amelyeket a sejtek stresszhelyzetekben – hő, mérgek, kórokozók vagy tápanyaghiány hatására – termelnek. Elég sok hidrogén-peroxid jelenlétében például a zsírok és fehérjék olyan kémiai átalakulásokon mennek keresztül, amelyek során az elektronok „felpörögnek”, majd visszarendeződéskor egy-egy energiadús fotont bocsátanak ki.
Ha ezt a sejtszintű stresszt távolról, roncsolás nélkül lehetne mérni teljes szervezetekben – emberekben, állatokban, növényekben vagy akár baktériumkultúrákban –, az komoly diagnosztikai és kutatási eszközzé válhatna az orvostudomány és a mezőgazdaság számára is.
Hogy kiderüljön, a jelenség nem csak izolált szövetekben, hanem teljes élőlényeknél is működik-e, a kutatók speciális, rendkívül érzékeny kamerákkal vizsgáltak egész egereket.
Négy mozdulatlan egeret egyenként helyeztek sötét dobozba, és egy órán át rögzítették a kibocsátott fényt.
Ezután elaltatták őket, majd további egy órán át folytatták a mérést. Az állatokat a haláluk után is a megszokott testhőmérsékleten tartották, hogy a hő ne torzítsa az eredményeket.
A kamerák egyedi fotonokat rögzítettek a látható fénytartományban mind az élet, mind a halál után – a különbség azonban egyértelmű volt: az elaltatást követően a fotonkibocsátás drámaian visszaesett.
Hasonló kísérleteket végeztek lúdfű (Arabidopsis thaliana) és törpe esernyőfa (Heptapleurum arboricola) levelein is. A növényeket fizikai sérülésekkel és vegyi anyagokkal stresszelték, az eredmény pedig látványos volt: a sérült részek következetesen fényesebbek voltak az ép szöveteknél.
„Az eredményeink azt mutatják, hogy minden levélen a sérült területek szignifikánsan világosabbak voltak a sértetlen részeknél a teljes, 16 órás megfigyelési idő alatt”
– írják a kutatók.
A kísérlet óhatatlanul megnyitja az utat annak a gondolatnak, hogy a sejtek alig észrevehető, szinte szellemszerű fénye egyszer talán megmondhatja rólunk, mennyire vagyunk egészségesek. Vagy épp azt, mikor kezd kialudni bennünk a fény.
Az élet szó szerint világít – legalábbis erre jutottak a Calgaryi Egyetem és a kanadai Nemzeti Kutatási Tanács kutatói egy olyan kísérletben, amely egyszerre hangzik sci-finek és kísértetiesen prózainak.
Egerek és két különböző növényfaj leveleinek vizsgálata során ugyanis közvetlen fizikai bizonyítékát találták annak, hogy egy különös jelenség, az úgynevezett „biophoton”-kibocsátás az élőlény halálával megszűnik.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Sikeresen evakuálták az űrhajósokat, csak hárman maradtak a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén
A SpaceX kapszulája a Csendes-óceánba csobbant a rejtélyes betegség miatt evakuált négy asztronautával. A NASA már a következő legénység indítását sürgeti.
Egy hónappal a tervezettnél korábban ért véget a Crew–11 küldetése: a SpaceX Dragon űrhajója ma hajnalban a Csendes-óceánban, San Diego közelében landolt, miután a NASA történetének első orvosi evakuációja mellett döntött egy beteg űrhajós miatt. A kapszula kevesebb mint 11 órával a Nemzetközi Űrállomásról való leválása után csobbant a vízbe, ahol a mentőhajón már a szokásos orvosi stáb várta a legénységet – írta az Associated Press.
Az előrehozott hazatérés hátterében egy január 7-i megbetegedés vagy sérülés áll, ami miatt az űrügynökség egy nappal későbbre tervezett űrsétát is lemondott. Bár az űrhajós állapota stabil volt a Föld körüli pályán, a NASA a megfelelő földi ellátás és a pontos diagnózis érdekében a mielőbbi visszatérés mellett döntött. Az űrügynökség orvosi titoktartásra hivatkozva nem közölte sem a beteg űrhajós kilétét, sem állapotának részleteit.
A kapszulában az amerikai Zena Cardman parancsnok és Mike Fincke, a japán Kimiya Yui, valamint az orosz Oleg Platonov tért vissza a Földre. A tavaly augusztusban indult küldetés tagjai a kiemelés után integettek a kameráknak.
„Olyan jó itthon lenni” – mondta Zena Cardman a landolás után.
Távozásukkal mindössze egy amerikai és két orosz űrhajós maradt az állomáson, a NASA pedig közölte: az új, négyszemélyes legénység érkezéséig felfüggesztik az űrsétákat, még vészhelyzet esetén sem hajtanak végre ilyen műveletet.
A négy űrhajóst egy helyi kórházba szállították további vizsgálatokra, mielőtt visszatérnek houstoni bázisukra.
Az eseményeket a houstoni irányítóközpontból felügyelte Jared Isaacman, a NASA új igazgatója. A NASA és a SpaceX igyekszik előrehozni a következő legénység indítását, amit jelenleg február közepére terveznek.
Ez az első alkalom, hogy a NASA egészségügyi okból rövidít meg egy űrrepülést. Az oroszok évtizedekkel ezelőtt már kerültek hasonló helyzetbe: 1985-ben Vlagyimir Vaszjutyin szovjet kozmonauta a Szaljut–7 űrállomás fedélzetén betegedett meg, ami a küldetés idő előtti befejezéséhez vezetett.
Egy hónappal a tervezettnél korábban ért véget a Crew–11 küldetése: a SpaceX Dragon űrhajója ma hajnalban a Csendes-óceánban, San Diego közelében landolt, miután a NASA történetének első orvosi evakuációja mellett döntött egy beteg űrhajós miatt. A kapszula kevesebb mint 11 órával a Nemzetközi Űrállomásról való leválása után csobbant a vízbe, ahol a mentőhajón már a szokásos orvosi stáb várta a legénységet – írta az Associated Press.
Az előrehozott hazatérés hátterében egy január 7-i megbetegedés vagy sérülés áll, ami miatt az űrügynökség egy nappal későbbre tervezett űrsétát is lemondott. Bár az űrhajós állapota stabil volt a Föld körüli pályán, a NASA a megfelelő földi ellátás és a pontos diagnózis érdekében a mielőbbi visszatérés mellett döntött. Az űrügynökség orvosi titoktartásra hivatkozva nem közölte sem a beteg űrhajós kilétét, sem állapotának részleteit.
A kapszulában az amerikai Zena Cardman parancsnok és Mike Fincke, a japán Kimiya Yui, valamint az orosz Oleg Platonov tért vissza a Földre. A tavaly augusztusban indult küldetés tagjai a kiemelés után integettek a kameráknak.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
