Megdöntötte a világrekordot az űrrepülések összesített időtartamában Oleg Kononyenko, a Roszkozmosz orosz állami űripari vállalat űrhajósa vasárnap a Nemzetközi Űrállomáson.
Kononyenko közép-európai idő szerint 9 óra 30 perc 08 másodperckor múlta felül honfitársa, Gennagyij Padalka teljesítményét, aki öt űrrepülés során összesen 878 nap 11 óra 29 perc és 48 másodpercet gyűjtött össze.
Kononyenko, aki a Roszkozmosz kozmonautaegységének parancsnoka, jelenleg az ötödik űrrepülését hajtja végre. Mostani küldetésének végén - a tervek szerint 2024. szeptember 23-án -, összesített űrrepülési ideje 1110 nap lesz.
Oleg Kononyenko 1964. június 21-én született a Szovjetunió türkmén tagköztársaságában lévő Csardzsou városában. 1988-ban végzett a Zsukovszkijról elnevezett Harkivi Repülési Intézetben repülőgéphajtóművek szakirányon, gépészmérnöki képesítéssel. 1996 és 1998 között általános űrkutatási képzést kapott a Gagarin Űrhajós Kiképző Központban, a Csillagvárosban. 1998 márciusában berepülő kozmonautának minősítették. 2008. április 8-án indult első űrrepülésére a 17. alapexpedíció keretében a Nemzetközi Űrállomásra, ahonnan 2008. október 24-én tért vissza a Földre.
via MTI
Megdöntötte a világrekordot az űrrepülések összesített időtartamában Oleg Kononyenko, a Roszkozmosz orosz állami űripari vállalat űrhajósa vasárnap a Nemzetközi Űrállomáson.
Kononyenko közép-európai idő szerint 9 óra 30 perc 08 másodperckor múlta felül honfitársa, Gennagyij Padalka teljesítményét, aki öt űrrepülés során összesen 878 nap 11 óra 29 perc és 48 másodpercet gyűjtött össze.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Új injekció fordíthatja vissza a porckopást: néhány hét alatt látványos javulást produkált a kísérletekben
Amerikai kutatók egy új, injekciós terápiát fejlesztenek, amely a szervezet saját sejtjeit mozgósítja a porckopás ellen. A sikeres állatkísérletek után az emberi klinikai vizsgálatok akár 18 hónapon belül megkezdődhetnek.
Állatkísérletekben hetek alatt visszafordították a porckopást egyetlen, lassú hatóanyag-leadású injekcióval, amely a szervezet saját sejtjeit ösztönzi a károsodott ízület helyreállítására.
A Coloradoi Egyetem kutatócsoportja szerint ez a megközelítés betöltheti a „műtét vagy semmi” közti űrt, és ha a most következő vizsgálatok is sikeresek, akár 18 hónapon belül eljuthatnak az első emberi próbákig.
A terápia lényege egyetlen, az ízületbe adott injekció, amely lassan és célzottan adja le a hatóanyagot.
A kutatók két irányon dolgoznak: egy gyógyszer-szállító rendszeren, amely ráveszi a porc- és csontsejteket a javításra, valamint egy szintén injekciózható, de a helyszínen megkötő „implantátumon”, amely sejteket toboroz a porchiányok betömésére.
Állatmodellekben néhány hét alatt látványos szerkezeti és funkcionális javulást értek el.
Az első állatkísérletes szakasz már lezárult, a csapat most a második, a biztonságosságot és toxikológiát vizsgáló fázisra készül, amely már az emberi tesztek előszobája.
„Két év alatt sikerült eljutnunk egy holdraszállás-szerű ötlettől a terápiák kifejlesztésén át odáig, hogy bebizonyítsuk: állatoknál visszafordítják az oszteoartritiszt” – mondta Stephanie Bryant, a Coloradoi Egyetem vegyész- és biomérnök professzora. Hozzátette, a céljuk nem csupán a fájdalom csökkentése és a romlás megállítása.
A cél, hogy ne csak a fájdalmat kezeljék, hanem véget vessenek ennek a betegségnek. A jelenlegi gyakorlatban ugyanis a porckopásban szenvedő betegeknek kevés lehetőségük van.
„Jelenleg sok beteg számára vagy egy hatalmas, drága műtét az opció, vagy a semmi. A kettő között nincs sok lehetőség”.
Fontos azonban, hogy a most bemutatott eredmények egyelőre állatkísérletekből származnak, és független szakmai lektoráláson még nem estek át. A humán klinikai vizsgálatok megkezdésének tervezett 18 hónapos időtávja is attól függ, hogy a következő biztonsági tesztek milyen eredménnyel zárulnak.
A Stanford Egyetem kutatói nemrég egy, az öregedéssel összefüggő fehérje gátlásával értek el porc-regenerációt állatokban, míg a testsúlycsökkentő hatásáról ismert semaglutid hatóanyag (az Ozempic és a Wegovy összetevője) szintén ígéretesnek bizonyult a porc egészségének megőrzésében.
Állatkísérletekben hetek alatt visszafordították a porckopást egyetlen, lassú hatóanyag-leadású injekcióval, amely a szervezet saját sejtjeit ösztönzi a károsodott ízület helyreállítására.
A Coloradoi Egyetem kutatócsoportja szerint ez a megközelítés betöltheti a „műtét vagy semmi” közti űrt, és ha a most következő vizsgálatok is sikeresek, akár 18 hónapon belül eljuthatnak az első emberi próbákig.
A terápia lényege egyetlen, az ízületbe adott injekció, amely lassan és célzottan adja le a hatóanyagot.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Nincs B-terv: egy hibás hőpajzson múlik a Holdat megkerülő űrhajósok élete
Az Orion űrhajó egyetlen védőpajzsára sem tartalékmegoldás, sem menekülési lehetőség nincs a légkörbe lépés kritikus perceiben. A kialakult helyzetről megoszlanak a vélemények.
Nincs B-terv: a Holdat sikeresen megkerülő Artemis II legénységének élete egy ismert hibákkal küzdő hőpajzson múlik a péntek éjszakai (magyar idő szerint szombat hajnali) visszatéréskor. Az Orion űrhajó egyetlen védőpajzsára sem tartalékmegoldás, sem menekülési lehetőség nincs a légkörbe lépés kritikus perceiben.
A probléma az Artemis I 2022-es, személyzet nélküli küldetése után derült ki, amikor a mérnökök a kiemelt kapszula hőpajzsán váratlan, kráterszerű sérüléseket és hiányzó darabokat találtak – írta a The New York Times.
A vizsgálatok szerint a jelenséget az okozhatta, hogy a pajzsot alkotó Avcoat anyag belsejében gázok gyűltek fel, a megnövekedett nyomás pedig repedéseket okozott, és darabokban szakította le a védőréteget ahelyett, hogy az egyenletesen égett volna el.
Mivel az Artemis II hőpajzsa már a küldetés előtt elkészült ugyanezzel a technológiával, a NASA a csere helyett a visszatérési pálya módosítása mellett döntött. A meredekebb és rövidebb útvonal csökkenti azt az időt, amíg a kapszula extrém hőhatásnak van kitéve.
Jared Isaacman, a NASA adminisztrátora szerint a döntést alapos vizsgálatok előzték meg. „A hőpajzs anyagának átfogó elemzése és tesztelése odáig vitt minket, hogy kényelmesen nekivághatunk ennek a küldetésnek, bőséges tartalékokkal” – nyilatkozta még januárban.
A döntés azonban komoly szakmai vitát váltott ki. Charlie Camarda, a NASA egykori űrhajósa és hőpajzs-szakértője szerint az ügynökség nem érti eléggé a hiba mögötti fizikát. „Imádkozni fogok, hogy ne történjen semmi” – mondta a küldetés előtt.
Dan Rasky, a NASA-tól nemrég nyugdíjba vonult mérnök szerint a NASA döntése „nem volt megfontolt. Sőt, felelőtlen.”
A vitát árnyalja Danny Olivas, egy másik volt űrhajós véleménye, akit a NASA független szakértőként vont be a vizsgálatba. Bár elismeri, hogy a jelenségre nincs tökéletes fizikai modell, szerinte a NASA konzervatív szimulációi – amelyek a legrosszabb eseteket vették alapul – azt mutatták, hogy a pajzs még jelentős sérülések esetén is elegendő védelmet nyújt.
Olivas szerint a mérnökökön végig érezhető volt a korábbi katasztrófák emléke: „Azt tudom mondani, hogy valahányszor beszéltem valakivel, a Columbia járt az eszükben”.
A küldetés egyébként a kezdeti nehézségek – egy héliumrendszeri hiba miatti halasztás – után eddig sikeres volt. A legénység történelmi fotókat készített a Hold túlsó oldaláról, és új távolsági rekordot is felállított, megdöntve az Apollo–13 több mint 50 éves csúcsát. A sikeres út után a visszatérés tétje óriási, a landolás után pedig a mérnökök várhatóan azonnal megkezdik a mostani hőpajzs részletes vizsgálatát, hogy a tapasztalatokat beépítsék a jövő küldetéseibe.
Nincs B-terv: a Holdat sikeresen megkerülő Artemis II legénységének élete egy ismert hibákkal küzdő hőpajzson múlik a péntek éjszakai (magyar idő szerint szombat hajnali) visszatéréskor. Az Orion űrhajó egyetlen védőpajzsára sem tartalékmegoldás, sem menekülési lehetőség nincs a légkörbe lépés kritikus perceiben.
A probléma az Artemis I 2022-es, személyzet nélküli küldetése után derült ki, amikor a mérnökök a kiemelt kapszula hőpajzsán váratlan, kráterszerű sérüléseket és hiányzó darabokat találtak – írta a The New York Times.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Elképesztő felfedezés: száz éven belül összeütközhet két szupernagy tömegű fekete lyuk
A 464 millió fényévre lévő Mrk 501 galaxisban két szupernagy tömegű fekete lyuk kering egymás körül rendkívül közel. A modellek szerint az összeolvadásuk kevesebb mint száz éven belül megtörténhet.
A Mrk 501 nevű, tőlünk 464 millió fényévre lévő blazár magjában két szupernagy tömegű fekete lyuk keringhet egymás körül, amelyek a jelek szerint akár egy évszázadon belül össze is olvadhatnak. A felfedezésről szóló, a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society című szaklapban megjelent tanulmány szerint a kutatóknak most először sikerült közvetlen képalkotással azonosítaniuk egy kettős anyagsugár-rendszert egy blazár központjában, ami a kettős fekete lyuk eddigi legerősebb bizonyítéka.
„Eddig még nem észlelték közvetlen képalkotással blazármagban kettős jet rendszerét. Így a jelen munka az első kettős jet rendszer detektálását jelenti, ami egy szupernagy tömegű fekete lyukakból álló bináris létére utal a blazár magjában”
– írják a Silke Britzen által vezetett kutatócsoport tagjai.
A csillagászok 23 éven át követték nyomon a galaxis központját rendkívül nagy felbontású rádiótávcsövekkel. Az adatok elemzésekor egy második, halványabb anyagsugár (jet) rajzolódott ki, amely az óramutató járásával ellentétesen hurkolódik a galaxis magja körül. A felfedezés összetettségét Silke Britzen, a Max Planck Rádiócsillagászati Intézet csillagásza így jellemezte:
„Az adatok értékelése olyan érzés volt, mintha hajón lennénk. Mozgásban van az egész jetrendszer. Ezt megmagyarázhatja két fekete lyuk rendszere: az orbitális sík imbolyog.”
A megfigyelt mozgásokból két jellegzetes periódust vezettek le. Az egyik egy hétéves ciklus, ami a kutatók szerint a jetrendszer billegésének felel meg. A másik egy jóval rövidebb, mindössze 121 napos periódus, ami a két fekete lyuk egymás körüli keringési idejével lehet azonos. A számítások szerint a két objektum rendkívül közel, egymástól legfeljebb 0,0026 parszekre keringhet. Ez a távolság azért is figyelemre méltó, mert megoldást kínálhat a „végső parszek-problémára”, amely szerint a fekete lyukak pályája egy bizonyos közelségnél megrekedhet.
A felfedezés jelentőségét az adja, hogy ha a számítások helyesek, az összeolvadás emberi időléptékben, kevesebb mint száz éven belül megtörténhet.
Egy ilyen esemény hatalmas mennyiségű, alacsony frekvenciájú gravitációs hullámot keltene, amelyeket a Földön pulzár-időzítő hálózatokkal lehetne észlelni.
„Ha gravitációs hullámokat detektálunk, akár azt is láthatjuk, hogy a frekvenciájuk fokozatosan emelkedik, miközben a két óriás az ütközés felé spirálozik. Ritka esély lenne szemtanúként végigkövetni egy szupernagy tömegű fekete lyukak közti összeolvadást”
– mondta Héctor Olivares, a Radboud Egyetem csillagásza.
A kutatók a következő lépésként a rendszer folyamatos rádiós megfigyelését tervezik a periódusok megerősítésére, valamint a pulzár-időzítő hálózatok méréseinek célzott elemzését a Mrk 501 irányában. Bár a kettős fekete lyuk jelenleg a legvalószínűbb magyarázat a galaxis viselkedésére, a tudósok hangsúlyozzák, hogy a következtetés még nem végleges, és további vizsgálatok szükségesek a megerősítéséhez.
A Mrk 501 galaxist a csillagászok régóta gyanították, hogy kettős fekete lyuknak ad otthont, de mivel a Föld felé irányuló anyagsugara rendkívül fényes, ez eddig megnehezítette a mag részletes vizsgálatát. Korábbi, több hullámhosszon végzett kutatások már utaltak időszakos jelekre a galaxisból érkező sugárzásban, de a mostani, kettős jetet ábrázoló képek adják az eddigi legközvetlenebb bizonyítékot a bináris rendszer létezésére.
A Mrk 501 nevű, tőlünk 464 millió fényévre lévő blazár magjában két szupernagy tömegű fekete lyuk keringhet egymás körül, amelyek a jelek szerint akár egy évszázadon belül össze is olvadhatnak. A felfedezésről szóló, a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society című szaklapban megjelent tanulmány szerint a kutatóknak most először sikerült közvetlen képalkotással azonosítaniuk egy kettős anyagsugár-rendszert egy blazár központjában, ami a kettős fekete lyuk eddigi legerősebb bizonyítéka.
„Eddig még nem észlelték közvetlen képalkotással blazármagban kettős jet rendszerét. Így a jelen munka az első kettős jet rendszer detektálását jelenti, ami egy szupernagy tömegű fekete lyukakból álló bináris létére utal a blazár magjában”
– írják a Silke Britzen által vezetett kutatócsoport tagjai.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Újra kitörhet a vulkán, amely már elpusztított egy ősi japán kultúrát
Japán kutatók szerint lassan újratöltődik a Kikai-kaldera vulkán magmakamrája. Az égitest 7300 évvel ezelőtti kitörése a feltételezések szerint elpusztította az ősi Dzsómon-kultúrát.
A holocén korszak legnagyobb ismert kitörésének helyszíne alatt ismét friss magma gyülekezik.
A legfrissebb kutatások szerint a Japán partjainál fekvő Kikai-kaldera hatalmas magmakamrája lassan, de folyamatosan újratöltődik.
A kutatók hajókról, légágyúkkal keltett szeizmikus jelek és több tucat óceánfenéki érzékelő segítségével térképezték fel a tengerfenék alatti rétegeket.
A mérések egy 2,5 és 6 kilométer közötti mélységben húzódó, nagy kiterjedésű magmatározót mutattak ki, amelynek szélessége legalább akkora, mint a belső kalderáé. A kőzetek olvadéktartalma itt 3 és 6 százalék közötti, de helyenként elérheti a 10 százalékot is.
Seama Nobukazu, a Kobe Egyetem geofizikusa szerint a most azonosított tározó a kiterjedése és elhelyezkedése alapján ugyanaz, amelyik a 7300 évvel ezelőtti gigantikus kitörést táplálta.
A benne lévő magma azonban nem a régi maradéka. Kémiai elemzések alapján az összetétele eltér a korábbi kitörés anyagától, ami arra utal, hogy friss utánpótlás érkezik a mélyből.
„Ez azt jelenti, hogy a lávadóm alatti magmatározóban jelenleg lévő magma nagy valószínűséggel frissen beáramlott magma” – erősítette meg Seama.
A kutatók szerint ez a magma-újrabeáramlási modell magyarázatot adhat más óriás kalderák, például az észak-amerikai Yellowstone vagy az indonéziai Toba alatti, hasonlóan nagy és sekély magmatestek létezésére is.
A felfedezés nem egy közelgő katasztrófa közvetlen előjele, hanem a vulkánok hosszú távú életciklusának egy fontos állomása. A kutatók célja éppen ezeknek a folyamatoknak a jobb megértése.
„Meg kell értenünk, miként gyűlhet össze ilyen nagy mennyiségű magma, hogy megértsük, miként jönnek létre az óriási kaldera-kitörések” – mondta Seama Nobukazu.
A Kikai-kaldera víz alatti elhelyezkedése egyedülálló lehetőséget biztosít a vizsgálatokra, mert a mélyben megőrződtek a múltbeli kitörések nyomai. A kutatók szerint a végső cél az, hogy a most bevált módszereket tovább finomítva jobban tudják azonosítani azokat a kulcsfontosságú jeleket, amelyek egy jövőbeli óriási kitörésre utalhatnak.
A Kikai-kaldera vulkán a japán Kjúsú szigete mellett található.
Körülbelül 7300 évvel ezelőtt produkálta az Akahoya-kitörést, amely a jelenlegi földtörténeti kor, a holocén legnagyobb ismert vulkáni eseménye volt.
A kitörés során mintegy 160 köbkilométernyi kőzetanyag robbant a felszínre, ami több mint tízszerese az 1912-es Novarupta és több mint harmincszorosa az 1991-es Pinatubo kitörésének. A forró piroklasztárak akár 150 kilométeres távolságra is eljutottak, a vulkáni hamu pedig beborította Japán és a Koreai-félsziget nagy területeit.
A katasztrófa a feltételezések szerint elpusztította a térségben élő ősi Dzsómon-kultúrát. A vulkán ma is aktív, az elmúlt évtizedekben több kisebb kitörése is volt, és a kaldera közepén egy új lávadóm növekszik.
A holocén korszak legnagyobb ismert kitörésének helyszíne alatt ismét friss magma gyülekezik.
A legfrissebb kutatások szerint a Japán partjainál fekvő Kikai-kaldera hatalmas magmakamrája lassan, de folyamatosan újratöltődik.
A kutatók hajókról, légágyúkkal keltett szeizmikus jelek és több tucat óceánfenéki érzékelő segítségével térképezték fel a tengerfenék alatti rétegeket.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
