prcikk: Rejtély: miért mosnak cipős emberi lábakat partra a hullámok a Salish-tengernél? | szmo.hu
TUDOMÁNY
A Rovatból

Rejtély: miért mosnak cipős emberi lábakat partra a hullámok a Salish-tengernél?

Kiben ne hűlne meg a vér, ha a vízparton sétálva talál egy cipőt, abban pedig egy levágott lábat? A Salish-tenger mentén pontosan ez történt, ráadásul nem is csak egyszer.


A Salish-tenger Kanada nyugati része és Washington állam között fekszik, sokan keresik fel gyönyörű tengerpartját.

A parton barangolók először 2007 augusztusában fedeztek fel egy kék-fehér futócipőt, benne egy lábbal Brit Columbiában. Hat nappal később pedig egy másikat, egy fekete-fehér Reebokot, amiből ugyancsak egy oszlásnak indult emberi láb kandikált ki. Mindkét cipő 46-os volt, és mindkét láb jobbos, vagyis biztos, hogy nem egy emberhez tartoztak.

„Ilyen rövid idő alatt kettőt találni elég gyanús. Arra, hogy egy levágott lábat találunk egy a millióhoz az esély, de ha kettőt találunk, az már az őrület kategória. Már hallottam két ballábas táncosokról, de azért mégis” – mondta annak idején Garry Cox a kanadai rendőrségtől a Vancouver Sun című lapnak.

Pedig ez még nem a vége volt. A kettőn kívül még 19-et, vagyis összesen 21 emberi lábat találtak a Salish-tenger partján, a már említett Brit Columbia tartományban és délebbre, Seattle közelében a következő 12 évben. Majdnem minden végtagon sportcipő volt egyet kivéve, amit túrabakancsban találtak. A cipőknek saját Wikipédia oldaluk lett, aztán valakik azzal kezdtek szórakozni, hogy csirkecsontokkal tömtek ki cipőket, és szétszórták őket a kanadai tengerpart mentén.

Sorozatgyilkos és látó

Ahogy egyre több cipős lábat mosott partra a víz, egyre több teória kerekedett akörül, hogy honnan származhatnak ezek a testrészek. Felvetődött, hogy sorozatgyilkos garázdálkodik, akinek ellenérzései vannak a lábakkal szemben.

„Nagyon érdekes tippeket kaptunk. Van, amelyik sorozatgyilkosról szól, vagy egy bevándorlókkal teli konténerről az óceán fenekén, na meg persze földönkívüliekről. Időről időre látók is jelentkeztek, hogy felajánlják szolgálataikat” – mondta Laura Yazedjian brit-columbiai törvényszéki antropológus.

A levágott lábak rejtélyének megoldása végül három, sokkal inkább racionális megoldáson alapult: DNS-vizsgálaton, a tengerbe került holttestek sorsának nyomon követésén, és a cipőgyártás változásainak megfigyelésén.

A nyomozás abból indult ki, hogy kikhez tartozhattak egykor ezek a lábak. DNS-vizsgálat segítségével sok ilyen lábhoz nevet tudtak rendelni, és kiderült, hogy számos közülük eltűnt emberekhez tartozott, az egyik például egy 1987 óta felszívódott halászhoz. Sok esetben világossá vált, hogy ezek az eltűnt emberek öngyilkosság vagy baleset következtében haltak meg. Például volt köztük egy nő, aki leugrott egy hídról. Semmiféle gyanús dolgot nem találtak egyikük halála körül sem.

@dr.karanr The feet #UnfoldChallenge #schoolwithdrkaran #learnontiktok #storytime ♬ Runaway by Kanye Piano - Henry Cantu

A cipőgyártás sajátosságai

A tengerbe került holttestek nem csupán elrothadnak, hanem dögevő lények is szétkapkodják őket. Ezek a vízfenéken táplálkozó állatok jobban kedvelik a puhább szöveteket tartalmazó testrészeket, például a bokát. A Simon Fraser Egyetem 2007-es, a kanadai rendőrség kérésére végzett kutatása megállapította, hogy azokban a vizekben, ahol a lábak nagy része előbukkant, az ott élő mélytengeri halak és rákfélék négy napon belül csontvázzá csupaszítanak egy emberi holttestet.

A test maradványai ugyan a tengerfenéken maradnak, a láb azonban a felszínre kerül, legalábbis olyankor, ha újgenerációs edzőcipő van rajta. Ezek ugyanis könnyebb szivacsot tartalmaznak, mint a kétezres évek előtti típusok, és gyakran van bennük légbuborékos betét.

Persze, felmerül a kérdés, hogy miért nincsenek tele a tengerpartok hasonló cipős lábakkal. Erre a terület fekvése és az uralkodó szélirány adhat magyarázatot.

A Salish-tenger szokatlanul nagy kiterjedésű szárazföldi víztömeg, ami szinte csapdaként funkcionál. Az uralkodó szélirány pedig nyugatias, vagyis inkább az óceánból kerülnek bele dolgok, és nem fordítva. Ha pedig egyszer bekerülnek a „kelepcébe”, nem marad más hátra, mint hogy partra mossa őket a víz.

(Forrás: National Geographic, Big Think, ATI)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


TUDOMÁNY
A Rovatból
Hirtelen 10 fokot zuhan a hőmérséklet – a NASA szerint a közelgő napfogyatkozás félelmetes és lenyűgöző élmény lesz
Két különleges eseményre is készülhetünk, az első idén nyáron lesz, majd 2027-ben az évszázad egyik legsötétebb napfogyatkozása lesz látható. Aki a legjobb helyről szeretné látni, annak érdemes időben elkezdeni a szervezést.


Az asztroturizmus, vagyis az égbolt csodáinak megfigyelésére épülő utazás egyre népszerűbb, és a következő években két különleges napfogyatkozás is vár az érdeklődőkre.

Az első 2026. augusztus 12-én lesz,

amelynek különlegessége, hogy Izlandról is megfigyelhető lesz – írta a Blikk.

A valódi csúcspont azonban

2027. augusztus 2-án következik, amikor sokak szerint az évszázad egyik legsötétebb napfogyatkozása lesz látható. A teljes fázis 6 perc 23 másodpercig tart majd, ami rekordközeli időtartam.

Összehasonlításképpen a 2024-es észak-amerikai esemény 4 perc 28 másodpercig volt élvezhető, míg az 1999-ben Magyarországról is látható teljes napfogyatkozás 2 perc 23 másodpercig tartott. A rendkívül hosszú időtartam a Hold és a Nap különleges pályájának köszönhető, ami egy ritka együttállást eredményez.

Dr. Kelly Korreck, a NASA napfogyatkozási programjának kutatója szerint

a Föld az egyetlen ismert bolygó, ahol ilyen típusú napfogyatkozás előfordulhat.

„A Hold mérete és távolsága tökéletes ahhoz, hogy a Napot teljesen eltakarja, de mégis láthatóvá tegye annak külső rétegeit, például a napkoronát” – magyarázta a tudós. Ez az égi tünemény a tudósokat is lázban tartja, mivel a napkorona vizsgálatára csak ilyen alkalmakkor nyílik lehetőség.

A 2027-es napfogyatkozás több nagyvárost is érint, köztük Cádizt és Malagát Spanyolországban, Tangert Marokkóban, valamint Dzsidda és Mekka városait Szaúd-Arábiában. A legjobb helyszínnek mégis Egyiptom ígérkezik, különösen Luxor városa, ahonnan a leghosszabb ideig lehet majd látni a jelenséget. Dr. Korreck szerint a napfogyatkozást élőben végignézni semmihez sem fogható élmény. „A képek gyönyörűek, de nem adják vissza a teljes fizikai élményt” – mondta.

A jelenség során a hőmérséklet drámaian, akár 10 fokkal is csökkenhet. A hirtelen sötétség szokatlan érzéseket válthat ki, de a látvány mindenkit lenyűgöz.

Tiszta égbolt esetén a napkorona finom szerkezetei mellett még csillagokat és bolygókat is meg lehet pillantani. „Ez az élmény egyszerre félelmetes és lenyűgöző. Akárhányszor is látjuk, mindig újra és újra át akarjuk élni” – tette hozzá a kutató.

A napfogyatkozás megfigyelésekor a szem védelme kiemelten fontos. A teljes fázis rövid időtartamát kivéve speciális, az ISO 12312-2 szabványnak megfelelő szemüvegre van szükség. Ezek a szemüvegek több ezerszer sötétebbek, mint a hagyományos napszemüvegek. Alternatív megoldásként lyukprojektort is lehet használni, amelynek elkészítéséhez a NASA honlapján található útmutató.

A napfogyatkozások időtartamának elméleti maximuma 7 perc 32 másodperc. A NASA számításai szerint a leghosszabb ismert napfogyatkozás a civilizált emberiség korszakában 7 perc 28 másodperces volt, amelyet Kr. e. 743. június 15-én lehetett észlelni. A jövőben 2168-ban és 2186-ban is várható 7 perc 26 másodpercet meghaladó esemény. Mivel a 2027-es napfogyatkozás várhatóan milliókat vonz majd a legjobb megfigyelési pontokra, érdemes már most elkezdeni a tervezést, mert a legjobb helyek gyorsan betelhetnek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
TUDOMÁNY
A Rovatból
Áttörés a részecskefizikában: a CERN egy sosem látott, szupernehéz protont talált
A genfi Nagy Hadronütköztető felfedezése a kvantum-színdinamika elméletének eddigi legpontosabb tesztjét teszi lehetővé.


A Genf mellett működő Nagy Hadronütköztető kutatói egy franciaországi tudományos konferencián, a Rencontres de Moriond eseményen jelentették be az áttörést. A tudósok a detektorok friss, átfogó fejlesztése után bukkantak rá a Xi-cc+ nevű barionra, amely a kvantumvilág legfinomabb, legbonyolultabb szabályait is próbára teszi. A felfedezés horderejét jól mutatja, hogy a részecskefizikában az öt szigmás statisztikai bizonyosság már megkérdőjelezhetetlen tényt jelent, a mostani eredmény pedig jócskán meghaladja a hét szigmás küszöböt is. Körülbelül kilencszáztizenöt rögzített esemény bizonyítja, hogy a kvantum-színdinamika tankönyveiben új fejezet nyílik.

A most azonosított barion lényegében a hétköznapi proton egyfajta nehézsúlyú rokona.

Míg a protont két könnyű „up” és egy „down” kvark építi fel, addig a Xi-cc+ esetében a két „up” kvark helyét két jóval nehezebb „charm” kvark veszi át, a harmadik alkotóelem pedig egy „down” kvark marad. A charm kvarkok jelentős többlettömege miatt ez az új részecske közel négyszer nehezebb a protonnál, ami egyben a rendkívül rövid élettartamát is megmagyarázza. „Ez az első új részecske, amelyet az LHCb-upgrade óta azonosítottunk, és mindössze a második eset, hogy két nehéz kvarkot tartalmazó bariont figyelünk meg” – hangsúlyozta Vincenzo Vagnoni, az LHCb-kísérlet szóvivője.

A mostani eredmény előzménye a 2017-ben azonosított Xi-cc++, amely a most megtalált részecske legközelebbi rokona, úgynevezett izospin-partnere. A két barion kvarkösszetétele csak egyetlen elemben tér el, ám

az elméleti modellek szerint ez a kis különbség drámai következményekkel jár.

A fizikusok azt jósolták, hogy a Xi-cc+ élettartama a kvantummechanikai hatások, például a Pauli-interferencia miatt akár hatszor rövidebb is lehet a 2017-ben megfigyelt testvérénél, ezért a detektálása sokkal nagyobb kihívást jelentett.

Ez a rendkívül rövid életidő volt az oka, hogy a részecske eddig rejtve maradt a kutatók elől.

A siker kulcsa az LHCb detektor 2023-ban befejezett, átfogó modernizációja volt. A korábbi, kétszintű, hardveres előszűrést egy teljesen szoftveralapú adatgyűjtő rendszer váltotta fel, amely másodpercenként negyvenmilliós kiolvasási rátával működik. Ez lehetővé teszi, hogy a kísérlet a proton-proton ütközések összes adatát rögzítse, és a bonyolult, hadronokká széteső részecskék nyomait sokkal nagyobb hatékonysággal válassza ki, mint korábban.

A kutatók a Xi-cc+ nyomára a bomlástermékeinek aprólékos visszafejtésével bukkantak rá a 13,6 teraelektronvolt energiájú ütközésekből származó adatokban. Az elemzés során gépi tanulási algoritmusokat is bevetettek, hogy a hatalmas adatmennyiségből kiszűrjék a valódi jeleket a háttérzajból. A felfedezés egy két évtizedes bizonytalanságot is lezár. A SELEX nevű kísérlet kutatói 2002-ben már bejelentették a Xi-cc+ észlelését, de egy jóval alacsonyabb tömeggel, amit a későbbi kísérletek soha nem tudtak megerősíteni.

A mostani, rendkívül erős jel egyértelműen bizonyítja a részecske létezését, méghozzá pontosan ott, ahol az elméleti modellek és a 2017-es rokonlelet alapján várták.

A kettős nehézkvarkot tartalmazó barionok egyedülálló „kozmikus laboratóriumként” szolgálnak a kvarkokat összetartó erős kölcsönhatás, a kvantum-színdinamika tesztelésére. Ezek a rendszerek segítenek megérteni az egzotikusabb, négy vagy öt kvarkból álló részecskék, a tetra- és pentakvarkok viselkedését is. „Ez a nagy eredmény remek példa arra, hogyan vezetnek az LHCb-fejlesztések közvetlenül új felfedezésekhez” – mondta Mark Thomson, a CERN főigazgatója. A kutatók következő lépésként a részecske pontos élettartamát és egyéb tulajdonságait mérik majd meg, miközben már a család egy még ritkább tagja, a két charm és egy strange kvarkból álló Ωcc+ után kutatnak.

Via LHCb Outreach


Link másolása
KÖVESS MINKET:


TUDOMÁNY
A Rovatból
Belehajtott a tornádóba, és túlélte – egy kutató elképesztő története a vihar gyomrából
A szél szilárd tárgyként csapódott az autójának, a sötétségben pedig még a kamerája sem működött. Egyetlen kétségbeesett manőver mentette meg az életét.


„Láttam egy szörny közepét” – mondta Perry Samson, a Michigani Egyetem légkörkutatója, aki egyike azon keveseknek a Földön, aki autóval belehajtott egy tornádóba és túlélte, hogy elmesélje a történetét.

A tudós egyetemi hallgatókkal tanulmányozta a kansasi szupercellás zivatarokat, amikor egy hirtelen kialakuló tornádó egyenesen a csapata felé fordult.

Míg a diákok más járművekkel el tudtak menekülni, az ő autóját pillanatok alatt elnyelte a repülő törmelék olyan sűrű felhője, hogy még a motorháztetőt sem látta.

„Ahogy fogytak a lehetőségeim, kétségbeesett manőverbe kezdtem: közvetlenül a szélnek fordítottam az autót, abban bízva, hogy a jármű aerodinamikája a földhöz szögez, ahelyett hogy játékszerként felborítana” – emlékezett vissza a kutató.

Az örvény belsejében a fülét szinte szétfeszítette a gyors nyomásváltozás, a szél pedig úgy csapódott a karosszériának, mintha szilárd tárgy lenne. A közelben mért 241 km/órás széllökéseknél a tornádó magjában valószínűleg még jóval erősebb szél tombolt.

A filmekkel ellentétben a tornádó belseje nem egy tiszta „szem”, hanem egy sötét, barnás-fekete törmelékgolyó, amelyben annyira sötét volt, hogy a kamerája képtelen volt bármit is rögzíteni. A tankönyvi tanács szerint ilyenkor árokba kell feküdni, de a szél ereje ezt lehetetlenné tette.

„De a szél olyan erős volt, hogy ki sem tudtam nyitni az autóajtót. Csak lekuporodtam, és imádkoztam” – mondta Samson.

Amikor a vihar elvonult, Perry Samson bérautója sárba ragadva állt, antennája derékba hajlott, és a karosszéria minden résébe szalmaszálak fúródtak.

A tornádók kialakulásához több légköri összetevő erőszakos együttállása szükséges: a talaj közelében lévő meleg, párás levegő, amely felett szárazabb légréteg helyezkedik el.

Ezt a feszültséget egy stabil légréteg, egyfajta „sapka” tartja kordában, amíg a feláramlás át nem töri. Ezt a folyamatot segíti a szélnyírás, vagyis a különböző magasságokban eltérő irányból és sebességgel fúvó szél, amely vízszintes forgásba hozza a levegőt, ez pedig a feláramlással együtt függőleges tengelyűvé válik, létrehozva a mezociklont.

A kutatók nem a veszélyt keresik, amikor viharokat üldöznek.

Céljuk, hogy megmérjék azokat a kis méretű folyamatokat, amelyek a tornádók kialakulásáért felelősek, és a talaj közelében, percek alatt zajlanak le.

Ezeket a jelenségeket a radarok, műholdak és a hagyományos időjárás-állomások gyakran nem észlelik, ezért a helyszíni mérések kulcsfontosságúak a pontosabb előrejelzésekhez.

Via ScienceAlert


Link másolása
KÖVESS MINKET:


TUDOMÁNY
A Rovatból
Kokain és fájdalomcsillapítók jelentek meg a bahamai cápák vérében - a kutatók szerint a turizmus tehet róla
A szakemberek úgy vélik, hogy a hajókról származó kezeletlen szennyvíz lehet a felelős. Még az egyik legelzártabb, érintetlennek hitt szigetnél is kimutatták a szennyezést.


A Bahamákon élő cápák szervezetében kokaint és koffeint is kimutattak, derül ki egy új tanulmányból. A kutatók 85, a paradicsomi Eleuthera sziget környékén befogott cápák vérmintáját elemezték, és 28 állatnál találtak valamilyen, emberi tevékenységből származó hatóanyagot.

A leggyakrabban kimutatott szer a koffein volt, de két cápa a kokainra is pozitív tesztet produkált.

A Bahamákon, Brazíliában és Chilében dolgozó kutatók a vérmintákban fájdalomcsillapítók – acetaminofen és diklofenák – nyomait is azonosították.

A vizsgálat azért is fontos, mert most először mutattak ki koffeint cápákból bárhol a világon, és ez az első alkalom, hogy a Bahamákon élő cápák szervezetében kokaint találtak - írta a Science Alert

A kutatók szerint a szennyezés a turizmushoz köthető: a cápákat népszerű búvár- és hajós túraútvonalak mentén fogták be, így valószínű, hogy a hajókról származó kezeletlen szennyvíz, valamint az urbanizáció és a turizmus általános növekedése okozza a problémát. A kokain esetében azt gyanítják, hogy az állatok a vízbe esett kábítószercsomagokba haraphattak bele.

„Harapdálnak, hogy felderítsenek dolgokat, és így végül ki vannak téve a hatásuknak” – magyarázta Natascha Wosnick biológus, a brazil Paraná Szövetségi Egyetem kutatója.

Bár a szerek pontos egészségügyi hatásait még nem ismerjük, a kutatók vizsgáltak néhány anyagcsere-jelzőt, amelyek arra utalnak, hogy a szennyezés magasabb stressz-szinthez és nagyobb energiafelhasználáshoz vezethet, miközben az állatok szervezete a méregtelenítéssel küzd.

A tanulmány szerzői szerint a probléma túlmutat a cápákon. „A gyógyszerek és az illegális drogok egyre inkább az újonnan megjelenő, aggodalomra okot adó szennyezők közé tartoznak a tengeri környezetben, különösen az olyan területeken, ahol felgyorsult az urbanizáció és a turizmus vezérelte fejlődés” – írják a tanulmányukban. Hozzáteszik, hogy

a szerek „folyamatos bejutása nemcsak a tengeri biodiverzitást veszélyezteti, hanem az emberi egészséget is, például a tenger gyümölcseinek fogyasztásán és a vízben való rekreációs tevékenységeken keresztül.”

A kutatók szerint az eredmények rávilágítanak, hogy sürgősen foglalkozni kell a tengeri szennyezéssel még az olyan, érintetlennek hitt ökoszisztémákban is, mint a Bahamák. „Ez az első olyan jelentés, amely a Bahamák cápáiból származó ilyen szennyezőkről és a hozzájuk esetlegesen kapcsolódó élettani válaszokról számol be, rámutatva a sürgető igényre, hogy foglalkozzunk a gyakran érintetlennek vélt ökoszisztémák tengeri szennyezésével.”

A jelenség nem egyedi. Korábban Brazília partjainál élő cápák szervezetében is találtak már kokainnyomokat. Egy tavalyi tanulmány pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy az Északi-sarkvidékre látogató óceánjárók – lényegében úszó mini-városok – antibiotikumokat, gyógyszereket és más anyagokat bocsátanak a vízbe, ami súlyosan veszélyezteti az ottani élővilágot.


Link másolása
KÖVESS MINKET: