Az univerzum rádióhullámait vizsgálták a Curtin University kutatói, amikor egy rendkívül fényes dologra lettek figyelmesek az űrben, amely lényegesen lassabban pulzál, mint a legtöbb hasonló kozmikus tárgy - írja a NewScientist.
Az objektum - amelynek GLEAM-X J162759.5-523504.3 a neve és körülbelül 4000 fényévre található - minden egyes villanás alkalmával hatalmas mennyiségű energiát szabadít fel. "A fényerő itt tényleg őrületes - nagyon, nagyon, nagyon extrém" - mondta Natasha Hurley-Walker asztrofizikus. "Nem számítottunk arra, hogy ilyen fényes dolgot találunk" - tette hozzá.
Az objektum szabályos ritmusban, 18,18 percenként "kapcsol" be, átlagosan 30-60 másodpercre, majd pedig ki. Korábban még nem találtak ehhez hasonló jelenséget. A legtöbb "villogó" rádióforrás ugyanis az égbolton sokkal gyorsabban pulzál, másodpercek alatt fényesedik ki és tűnik el újra.
"Senki sem gondolt arra, hogy ilyen időskálájú objektumokat keressen, mert nem is gondoltuk, hogy léteznek olyan körülmények, amelyek létrehozzák őket - és mégis" - mondta Hurley-Walker.
A kutatók szerint a titokzatos objektum egy lassan forgó magnetár lehet. Ez az égitest a neutroncsillagok (a felrobbant csillagok maradványai) egy olyan típusa, amely különösen erős mágneses mezővel rendelkezik. Nem világos ugyanakkor, hogy egy magnetár hogyan tudna ilyen lassan forogni és ilyen fényesen ragyogni.
"Arra is gondoltam, hogy esetleg földönkívüli értelemtől eredhet, de nagyon széles frekvenciatartományban mozog. Ez azt jelenti, hogy természetes folyamat, nem mesterséges jel eredménye" - mondta Hurley-Walker. A kutatócsoport folytatja a jelenség vizsgálatát, és további, hasonló objektumok után kutat.
A kiemelt képen a csillagikon mutatja az ismétlődő jelenség helyzetét a Tejútrendszerben.
Az univerzum rádióhullámait vizsgálták a Curtin University kutatói, amikor egy rendkívül fényes dologra lettek figyelmesek az űrben, amely lényegesen lassabban pulzál, mint a legtöbb hasonló kozmikus tárgy - írja a NewScientist.
Az objektum - amelynek GLEAM-X J162759.5-523504.3 a neve és körülbelül 4000 fényévre található - minden egyes villanás alkalmával hatalmas mennyiségű energiát szabadít fel. "A fényerő itt tényleg őrületes - nagyon, nagyon, nagyon extrém" - mondta Natasha Hurley-Walker asztrofizikus. "Nem számítottunk arra, hogy ilyen fényes dolgot találunk" - tette hozzá.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
„Nélkülük az ember sem létezhetne” – elárulták, melyik volt a Föld első növénye
Erin Potter, a New York-i Állami Egyetem tudósa szerint a legkorábbi fotoszintetizáló élőlények tették lehetővé az összetett életet. Ezek az algaszerű szervezetek évmilliók alatt oxigénnel dúsították fel a bolygó légkörét.
Mielőtt fák, virágok és fű borították volna a bolygót, a szárazföld csak kő és por volt. De melyik élőlény volt az, amelyik elsőként lépett a partra, és ezzel elindította a szárazföldi élet forradalmát? Erre a kérdésre igyekezett választ adni Erin Potter, a New York-i Állami Egyetem tudósa a The Conversationben megjelent cikkében.
Ahogy az állatok, úgy a növények élete is a vízben kezdődött. A legkorábbi, növényi eredetű élőlények olyan egyszerű, apró zöld életformák voltak, mint például az algák, amelyek több mint 1 milliárd éve élnek a Föld óceánjaiban és tavaiban. A napfény, a víz és a szén-dioxid felhasználásával cukrokat állítanak elő, és e folyamat, a fotoszintézis melléktermékeként oxigént bocsátanak a légkörbe. A Föld hajnalán ebből nagyon kevés volt,
az oxigén évmilliók alatt halmozódott fel a fotoszintetizáló élőlényeknek köszönhetően. „Ez a változás lehetővé tette a nagyobb és összetettebb élet kialakulását, nélkülük az ember sem létezhetne”
– emelte ki Potter.
A tudósok úgy vélik, hogy az első igazi szárazföldi növények körülbelül 470 millió évvel ezelőtt fejlődtek ki a zöldalgákból. Ezek a korai növények a partvonalak közelében, sekély vízben éltek, ahol a környezetük gyakran változott: néha víz alatt voltak, néha pedig a levegőn. Ez segítette őket abban, hogy lassan alkalmazkodjanak a szárazföldi léthez, ami egy sor új kihívással járt. El kellett kerülniük a kiszáradást, meg kellett tudniuk állni a vízben való lebegés nélkül, és vizet, valamint tápanyagot kellett szerezniük a talajból.
Hogy alkalmazkodjanak, az első növények fontos új tulajdonságokat fejlesztettek ki. Az egyik egy viaszos bevonat, az úgynevezett kutikula volt, amely segített a vizet a növény belsejében tartani. A növények sejtfala emellett erősebb lett, ami lehetővé tette számukra, hogy a gravitáció ellenére függőlegesen álljanak. Az egyszerű, gyökérszerű szerkezetek, az úgynevezett rizoidok pedig a stabil kapaszkodásban, valamint a víz és az ásványi anyagok felszívódásában segítették őket.
Ezek az első növények nagyon kicsik és egyszerűek voltak, hasonlítottak a ma élő mohákhoz, például a májmohákhoz és a becősmohákhoz. Nem volt igazi gyökerük vagy száruk, és közel maradtak a talajhoz.
Ezt bizonyítják például a Cooksonia nevű növénycsalád fosszíliái is, amelyek körülbelül 430 millió évvel ezelőtt éltek, és apró, elágazó száraik voltak, amelyek mindössze néhány centiméter magasra nőttek meg.
Bár ezek a növények méretüket tekintve aprók voltak, hatásuk óriási volt. Idővel egyre több lett belőlük, és a kezdetleges gyökereik segítségével a kövekből talaj lett, ami további növények megtelepedését tette lehetővé.
A több növény több oxigént is jelentett a légkörben, emellett pedig táplálékként és élettérként is szolgáltak, így megindulhattak az állatok is a szárazföld felé.
A növények evolúciójában nagyjából 420 millió évvel ezelőtt jelent meg az a szövet, ami lehetővé tette, hogy a víz és a tápanyag a növény minden részébe eljusson. Ennek köszönhetően magasabbak és erősebbek lehettek, így jutott el a bolygó a körülbelül 360 millió évvel ezelőtti időszakba, amikor
már hatalmas, helyenként 30 méter magas fák borították a tájat. Ezek kidőlve nemcsak tápanyagként szolgáltak más élőlények számára, hanem évmilliók alatt fosszilis energiahordozóvá is alakultak.
Egy másik fontos evolúciós változás 380 millió évvel ezelőtt következett be, amikor
megjelentek a magok,
amelyek védték a növényi „embriókat”, és lehetővé tették számukra, hogy a zord körülményeket is túléljék. Végül 140 millió évvel ezelőtt
megjelentek a virágok, amelyek a növények szaporodását és elterjedését segítették.
Ma a virágos növények jelentik azokat a növényeket, amelyekkel a legtöbbször találkozunk.
Mielőtt fák, virágok és fű borították volna a bolygót, a szárazföld csak kő és por volt. De melyik élőlény volt az, amelyik elsőként lépett a partra, és ezzel elindította a szárazföldi élet forradalmát? Erre a kérdésre igyekezett választ adni Erin Potter, a New York-i Állami Egyetem tudósa a The Conversationben megjelent cikkében.
Ahogy az állatok, úgy a növények élete is a vízben kezdődött. A legkorábbi, növényi eredetű élőlények olyan egyszerű, apró zöld életformák voltak, mint például az algák, amelyek több mint 1 milliárd éve élnek a Föld óceánjaiban és tavaiban. A napfény, a víz és a szén-dioxid felhasználásával cukrokat állítanak elő, és e folyamat, a fotoszintézis melléktermékeként oxigént bocsátanak a légkörbe. A Föld hajnalán ebből nagyon kevés volt,
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Szenzációs felvételeket készített a Szaturnuszról a Webb és a Hubble űrtávcső
A Webb és a Hubble űrtávcső közös munkája eddig sosem látott részletességgel mutatja a gázóriást. A szakértők szerint ez különösen izgalmas, mert a két űrteleszkóp eltérő „szemmel” nézi a gyűrűs bolygót.
Mintha hagymát hámoznának: a csillagászat két szupersztárja, a Webb és a Hubble űrtávcső most először mutatja meg rétegenként a Szaturnusz légkörét. A két távcső közös munkája példátlan, háromdimenziós képet ad a gázóriásról – írja a NASA és az Európai Űrügynökség közös projektjének honlapja.
A két űrteleszkóp eltérő „szemmel” nézi a gyűrűs bolygót.
Míg a veterán Hubble a látható fény tartományában a felhőzet finom színárnyalatait rögzíti, addig az újgenerációs Webb az infravörös tartományban a légkör különböző mélységeiben rejtőző felhőket és kémiai anyagokat is érzékeli. A két adatsor kombinálásával a tudósok gyakorlatilag felszeletelik a bolygó atmoszféráját.
A Hubble egy évtizedes megfigyelőprogram részeként kapta lencsevégre a Szaturnuszt még 2024 augusztusában, a Webb pedig néhány hónappal később. A képek rögzítésekor a bolygó éppen az északi féltekén tapasztalható nyárból a 2025-ös napéjegyenlőség felé haladt.
A fotók egy rendkívül mozgalmas légkört tárnak fel. A Webb képén egy „szalaghullámnak” nevezett, hosszan fennálló futóáramlat kanyarog, alatta pedig még mindig látszik egy apró folt, a 2011-es „Nagy tavaszi vihar” makacs maradványa. A déli féltekén szintén több vihar örvénylik, melyeket a látható felhők alatt tomboló erős szelek és hullámok formálnak.
A bolygó északi pólusánál lévő ikonikus, hatszög alakú futóáramlás több csúcsa is halványan kivehető mindkét képen. Valószínűleg évtizedekig ez az utolsó nagy felbontású kép a híres hatszögről, mivel az északi pólus hamarosan télbe fordul, és tizenöt évre sötétségbe borul.
A Webb infravörös megfigyelésein a pólusok feltűnően szürkészöld színben játszanak. A tudósok szerint ezt vagy egy magaslégköri aeroszolréteg okozza, amely másként szórja a fényt, vagy pedig sarki fényhez hasonló jelenség, ahol a bolygó mágneses mezejével kölcsönhatásba lépő töltött részecskék keltenek fénylést. A gyűrűk azért különösen fényesek az infravörös képen, mert nagyrészt visszaverő vízjégből állnak, és olyan finom részletek is látszanak rajtuk, mint a küllők és a legkülső, vékony F-gyűrű éles vonala.
A Webb a legnagyobb és legerősebb távcső, amelyet valaha az űrbe bocsátottak. A Hubble űrteleszkóp pedig több mint három évtizede működik, és továbbra is úttörő felfedezéseket tesz, amelyek alakítják az Univerzumról alkotott ismereteinket.
Mintha hagymát hámoznának: a csillagászat két szupersztárja, a Webb és a Hubble űrtávcső most először mutatja meg rétegenként a Szaturnusz légkörét. A két távcső közös munkája példátlan, háromdimenziós képet ad a gázóriásról – írja a NASA és az Európai Űrügynökség közös projektjének honlapja.
A két űrteleszkóp eltérő „szemmel” nézi a gyűrűs bolygót.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Kokain és fájdalomcsillapítók jelentek meg a bahamai cápák vérében - a kutatók szerint a turizmus tehet róla
A szakemberek úgy vélik, hogy a hajókról származó kezeletlen szennyvíz lehet a felelős. Még az egyik legelzártabb, érintetlennek hitt szigetnél is kimutatták a szennyezést.
A Bahamákon élő cápák szervezetében kokaint és koffeint is kimutattak, derül ki egy új tanulmányból. A kutatók 85, a paradicsomi Eleuthera sziget környékén befogott cápák vérmintáját elemezték, és 28 állatnál találtak valamilyen, emberi tevékenységből származó hatóanyagot.
A leggyakrabban kimutatott szer a koffein volt, de két cápa a kokainra is pozitív tesztet produkált.
A Bahamákon, Brazíliában és Chilében dolgozó kutatók a vérmintákban fájdalomcsillapítók – acetaminofen és diklofenák – nyomait is azonosították.
A vizsgálat azért is fontos, mert most először mutattak ki koffeint cápákból bárhol a világon, és ez az első alkalom, hogy a Bahamákon élő cápák szervezetében kokaint találtak - írta a Science Alert
A kutatók szerint a szennyezés a turizmushoz köthető: a cápákat népszerű búvár- és hajós túraútvonalak mentén fogták be, így valószínű, hogy a hajókról származó kezeletlen szennyvíz, valamint az urbanizáció és a turizmus általános növekedése okozza a problémát. A kokain esetében azt gyanítják, hogy az állatok a vízbe esett kábítószercsomagokba haraphattak bele.
„Harapdálnak, hogy felderítsenek dolgokat, és így végül ki vannak téve a hatásuknak” – magyarázta Natascha Wosnick biológus, a brazil Paraná Szövetségi Egyetem kutatója.
Bár a szerek pontos egészségügyi hatásait még nem ismerjük, a kutatók vizsgáltak néhány anyagcsere-jelzőt, amelyek arra utalnak, hogy a szennyezés magasabb stressz-szinthez és nagyobb energiafelhasználáshoz vezethet, miközben az állatok szervezete a méregtelenítéssel küzd.
A tanulmány szerzői szerint a probléma túlmutat a cápákon. „A gyógyszerek és az illegális drogok egyre inkább az újonnan megjelenő, aggodalomra okot adó szennyezők közé tartoznak a tengeri környezetben, különösen az olyan területeken, ahol felgyorsult az urbanizáció és a turizmus vezérelte fejlődés” – írják a tanulmányukban. Hozzáteszik, hogy
a szerek „folyamatos bejutása nemcsak a tengeri biodiverzitást veszélyezteti, hanem az emberi egészséget is, például a tenger gyümölcseinek fogyasztásán és a vízben való rekreációs tevékenységeken keresztül.”
A kutatók szerint az eredmények rávilágítanak, hogy sürgősen foglalkozni kell a tengeri szennyezéssel még az olyan, érintetlennek hitt ökoszisztémákban is, mint a Bahamák. „Ez az első olyan jelentés, amely a Bahamák cápáiból származó ilyen szennyezőkről és a hozzájuk esetlegesen kapcsolódó élettani válaszokról számol be, rámutatva a sürgető igényre, hogy foglalkozzunk a gyakran érintetlennek vélt ökoszisztémák tengeri szennyezésével.”
A jelenség nem egyedi. Korábban Brazília partjainál élő cápák szervezetében is találtak már kokainnyomokat. Egy tavalyi tanulmány pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy az Északi-sarkvidékre látogató óceánjárók – lényegében úszó mini-városok – antibiotikumokat, gyógyszereket és más anyagokat bocsátanak a vízbe, ami súlyosan veszélyezteti az ottani élővilágot.
A Bahamákon élő cápák szervezetében kokaint és koffeint is kimutattak, derül ki egy új tanulmányból. A kutatók 85, a paradicsomi Eleuthera sziget környékén befogott cápák vérmintáját elemezték, és 28 állatnál találtak valamilyen, emberi tevékenységből származó hatóanyagot.
A leggyakrabban kimutatott szer a koffein volt, de két cápa a kokainra is pozitív tesztet produkált.
A Bahamákon, Brazíliában és Chilében dolgozó kutatók a vérmintákban fájdalomcsillapítók – acetaminofen és diklofenák – nyomait is azonosították.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Elhagyta a Föld körüli pályát az Artemis-2, a Hold felé száguld a legénység
Az Orion űrhajó sikeresen a Hold felé vezető pályára állt egy közel hatperces hajtóműgyújtás után. A legénység várhatóan több mint 7600 kilométerrel a Holdon túlra jut majd, ami új csúcsot jelenthet.
Fél évszázad után ismét emberek hagyták el a Föld körüli pályát, miután az Artemis-2 küldetés Orion űrhajója egy öt perc és 55 másodpercig tartó hajtóműgyújtással megkezdte útját a Hold felé. A manőver a NASA szerint „hibátlanul” zajlott - írja a BBC.
A legénység a történelmi pillanatot az ablakokhoz tapadva élte át. „Látni lehet az egész gömböt sarktól sarkig… Ez volt a leglenyűgözőbb pillanat, és mind a négyünket megállított egy percre” – üzente Reid Wiseman parancsnok az első nyilvános videóhívás során. Jeremy Hansen kanadai űrhajós hozzátette, hogy a csapat „elég jól érzi magát itt fenn, úton a Hold felé”.
Az Orion a start után nagyjából egy napot töltött magas Föld körüli pályán, ahol a legénység és a houstoni irányítóközpont alaposan ellenőrizte a hajtóműveket, a navigációs és az életfenntartó rendszereket.
Csak a végső jóváhagyás után kezdődhetett meg a Hold felé vezető utolsó, nagy manőver. A négyfős legénység – Reid Wiseman, Victor Glover, Christina Koch és a kanadai Jeremy Hansen – 1972 óta az első emberek, akik elhagyták a Föld közvetlen vonzáskörzetét.
Hansen az első nem amerikai állampolgár, aki a Holdhoz utazik. Üzenetében kiemelte: „A ti jövőbe vetett reményeitek visznek most minket ezen az úton a Hold körül.”
Bár a Hold felé tartó gyújtás sorsdöntő lépés, Howard Hu programmenedzser szerint ez nem jelenti azt, hogy baj esetén ne tudnának visszatérni. Vészhelyzet esetén a manővert követő első 36 órában egy gyors, „kézifékes fordulóhoz” hasonló manőverrel térhetnek vissza a leggyorsabban. Ezt követően pedig gyakran egyszerűbb a pályán maradni, és a Hold gravitációját kihasználva visszahullani a Földre.
Az Orion egy olyan hurkos pályán halad, amely a Hold túlsó oldala körül vezeti, majd visszahozza a Földre. A küldetés során várhatóan minden korábbinál messzebbre jutnak a Földtől, több mint 7600 kilométerrel a Holdon túlra, amivel megdönthetik az Apollo–13 által 1970-ben felállított távolsági rekordot.
A küldetésnek azonban akadtak kisebb, emberközelibb kihívásai is. Ahogy arról beszámoltunk, nem sokkal a start után meghibásodott az Orion mellékhelyiségének vizeletelszívó rendszere. A hibát Christina Koch űrhajós jelezte a földi irányításnak, akikkel közösen sikerült elhárítani a problémát.
Fél évszázad után ismét emberek hagyták el a Föld körüli pályát, miután az Artemis-2 küldetés Orion űrhajója egy öt perc és 55 másodpercig tartó hajtóműgyújtással megkezdte útját a Hold felé. A manőver a NASA szerint „hibátlanul” zajlott - írja a BBC.
A legénység a történelmi pillanatot az ablakokhoz tapadva élte át. „Látni lehet az egész gömböt sarktól sarkig… Ez volt a leglenyűgözőbb pillanat, és mind a négyünket megállított egy percre” – üzente Reid Wiseman parancsnok az első nyilvános videóhívás során. Jeremy Hansen kanadai űrhajós hozzátette, hogy a csapat „elég jól érzi magát itt fenn, úton a Hold felé”.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
