Kiderült: a Tejútrendszer legtávolabbi pontján is lehet élet
Foszfort fedeztek fel a Tejútrendszer szélén egy felhőben, így a galaxisunkban az eddig hittnél nagyobb az a terület, ahol élet lehet.
A foszfor a hat alapvető, élethez szükséges alkotóelem egyike a Földön, a nitrogén, a szén, a hidrogén, az oxigén és a kén mellett.
Az, hogy ilyen messze foszforra bukkantak, 22 ezer fényévvel terjeszti ki a galaxis lakható zónáját, a középpontjától számítva. Ez arra késztetheti a csillagászokat, hogy a tejút hátországában is kutassanak bolygók, illetve a rajtuk esetlegesen létező élet után.
A kutatók két rádiótávcsövet irányítottak egy gázfelhőre a galaxis szélén. A felhő hőmérséklete -248 Celsius fok, ami csupán 25 fokkal magasabb az abszolút nulla értéknél (ez utóbbi értéken minden molekuláris mozgás leáll). A felhő a galaktikus központtól mintegy 74 ezer fényévnyi távolságra van, majdnam háromszor olyan messze, mint a Föld a Tejútrendszer magjától. A tudósok foszfor-monoxid és foszfor-nitrid jeleit vélték felfeldezni a felhőben.
Kicsi volt rá az esély, hogy ebben a távolságban foszfor nyomaira bukkanjunk, mert ez az elem csak szupernóváknál termelődik – mondta Lucy Ziurys asztrokémikus, az Arizonai Egyetem kutatója. A külső Tejútrendszerben nem túl nagy az anyagbőség, ezért nem könnyen épülhetnek fel akkora csillagok, amelyek szupernóvaként végezhetnék be a létüket. A csillagászok a galaktikus középponttól számítva 49 ezer fényéven túl csak egy szupernóva-maradványról tudnak. (A szupernóva a Napnál nagyobb tömegű csillag végső, nagy robbanása.)
Egy szupernóva felrobban, az anyag kilökődik a galaktikus síkságra, aztán visszarendeződik a galaktikus szél közelébe – magyarázta Ziurys. Az anyag igen szórványosan lesz jelen, de ha több szupernova is létrejön, akkor folyamatosan „szennyezik” a külső galaxist.
Miután a csillagászok eddig nem lelték nyomát az élethez szükséges hat alapvető elemnek a galaktikus központtól ilyen távolságban, azt feltételezték, hogy a terület, ahol a Tejútrendszerben élet lehet – vagyis a galaktikus lakható övezet – nem terjed túl a legtávolabbi szupernóva 52 ezer fényévnyi, galaktikus központtól mért távolságán.
A galaktikus lakható övezetnek egyébként egy belső határa is van, a galaxis magjától körülbelül 6500 fényévnyire. A viszonylag nagyszámú szupernova ezen a területen olyan intenzív ultraibolya és röntgensugárzásnak tenné ki az égitesteket, hogy csekély volna az esélye rajtuk az élet fennmaradásának.
(via Science News, Wikipédia)