prcikk: „Gyakorlatilag, mintha nem kelt volna föl a Nap, olyan sötétet okoz a vulkáni hamueső” | szmo.hu
TUDOMÁNY
A Rovatból

„Gyakorlatilag, mintha nem kelt volna föl a Nap, olyan sötétet okoz a vulkáni hamueső”

„A gázokból, vulkáni törmelékekből álló áradat több mint 100 km/óra sebességgel zúdul le a vulkán oldalán” – mondja Dr. Harangi Szabolcs vulkanológus-geológus a Saint Vincent szigeti kitörésről.


Néhány óránkénti heves, robbanásos kitörésekkel tódul ki a vulkáni hamuanyag a karib-tengeri Saint Vincent szigeten, a La Soufrière vulkán április 9-én nagy erőkkel tört ki. Több tízezer embert kellett evakuálni, de a pontos előrejelzésnek hála, nem történt haláleset. Ez a vulkán legutóbb 1979-ben tört ki.

Bár jelenleg több vulkánkitörésről hallani, ez azért ritka esemény, mivel a vulkánok többet alszanak, mint működnek. Jelenleg Réunion-on, Izlandon, valamint Guatemalában zajlik nagyobb vulkánkitörés.

Saint Vincent szigetét az 1500-as években Kolumbusz fedezte fel, azt követően az ottani vulkán összesen hét alkalommal tört ki. Az évszázadonkénti egy-két alkalom ritka működésnek számít, így lusta vulkánnak tekinthető.

„Amikor viszont működésbe lép, akkor nagy kitörések jellemzik, amelyek hosszan elhúzódnak. Tipikusan robbanásos kitörések, ami miatt ez jelentősen hat a szigeten lakókra és a környezetre is. 1902-ben több mint 1700-an haltak meg. Ezzel az utolsó helyi őslakos kultúra is odaveszett"

- magyarázta a Szeretlek Magyarországnak Harangi Szabolcs vulkanológus-geológus, az ELTE Természettudományi Karának egyetemi tanára, az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport vezetője.

A valamikori angol gyarmat, Saint Vincent területe 345 km², vagyis kisebb, mint Budapest, és körülbelül százezren lakják. A vulkánkitöréseket a sziget lemeztektonikai helyzete okozza.

„Kőzetalábukásos, szubdukciós helyzetben van, ami azt jelenti, hogy egy óceáni kőzetlemez egy másik óceáni kőzetlemez alá bukik. Ennek eredményeképpen a földköpenyben magma keletkezik és a felszínen vulkánok alakulnak ki" - mondja Harangi Szabolcs.

Az ismert vulkánoknak több mint a fele ilyen zónában található. Ilyen például a Csendes-óceánt körülölelő Tűzgyűrű (például az Andok, Alaszka, Kamcsatka, Japán, Indonézia és Új-Zéland vulkánjai).

A szigeten a korábbi kitörések mind súlyosak, jellemzően robbanásos kitörések voltak. „Ilyenkor az alábukó kőzetlemezből szabadulnak fel vizes oldatok, emiatt a felette keletkező magma is vízben gazdagabb lesz, és gyakoribbak a robbanásos vulkáni működések.

„Ilyenkor a kitörő vulkáni hamu és gáz több száz méter/másodperc sebességgel hagyja el a kürtőt. A felhajtóerő a vulkáni hamufelhőoszlopot akár több mint 10 kilométer magasságba is feljuttatja."

Forrás: Richard Robertson és Thomas Christopher, UWI, azaz Nyugat Indiai Egyetem Vulkanológiai Kutatócsoportja

A vulkánok jelentős része ad előjelet a kitörésről, de nem mindegyik. Naponta akár több száz jelzés is érkezhet, aminek értékelése nagyon nehéz, ráadásul a folyamatok időközben változhatnak is, mint ahogyan ez most is történt a december 27-i első jelek óta.

„Előrejelezni vulkánkitörést nem könnyű, de nem is lehetetlen. Decemberben még nem kapott annyi figyelmet, hiszen csak az 1979-es kitörés kráterében egy nagyon nehezen mozgó láva nyomult ki. Ezt kifli alakú lávadómnak hívjuk. Ez három hónapon keresztül folyamatosan növekedett. Ez a kitörési fázis változott meg április elején, és lett robbanásos."

Az időben történő előrejelzés a jelek észlelésén alapul. "A magmának fel kell jönnie, át kell törnie a kőzettestet. Ha áttör, akkor törni-zúzni kezd, repedéseket, hasadékokat hoz létre, és ez földrengéssel jár" - magyarázza Harangi Szabolcs.

Elsőként a helyi, Nyugat-Indiai Egyetem kutatója, Richard Robertson vulkanológus csoportja észlelte, hogy a hónapok óta zajló, meglehetősen unalmas mozgások megváltoztak. "Olyan földrengés-jeleket észleltek, amikből arra következtettek, hogy friss magma nyomul fel, mégpedig valószínűsíthetően vízgazdag magma, amely egészen másfajta kitörést fog okozni. Ezért a kitörés előtti szerdán jelezték, hogy nemcsak törést, hanem magmafelnyomulást észlelnek."

Kiadták a legmagasabb készültségi fokozatot, majd életbe lépett a begyakorolt technika, és 20.000 embert evakuáltak 24 óra alatt.

„A lakosok is tudták, hogy mit kell csinálni, mert ezt a korábbi évek során begyakorolták. Hajókkal vitték el az embereket a közeli szigetekre, majd pénteken kitört a vulkán. A vulkanológiai munka, a jelek észlelése és a lépések előkészítése évtizedek munkáját igényli. De hatékony veszélykezelés, ezért nincs most halálos áldozata a Saint Vincenten zajló vulkánkitörésnek. Ha ez nincsen, akkor lehet, hogy több ezren halnak meg."

Vasárnap az eddigi legnagyobb kitörésnek lehettünk tanúi, amely több mint 15 km magas kitörési felhőoszlopot eredményezett. A vulkán azóta is minden nap kitör, 7-8 km magas hamufelhővel. Jelenleg a teljes szigetet vastag, szürke vulkáni hamuréteg borítja, amely a szomszédos Barbados szigetet is elérte.

„Gyakorlatilag, mintha nem kelt volna föl a Nap, olyan sötétet okoz a gyakori vulkáni hamueső."

„A vulkáni hamu nagyon piciny, néhány milliméteres, vagy annál is kisebb szemcse, mégpedig kőzetüveg szilánk szemcse. Ezek élesek és picik, ami belélegezve nagyon komoly légzési problémát okoz, súlyosan károsítja a tüdőt, ezért kiemelten fontos a helyszínen a maszk. A vulkáni hamu rárakódott az elektromos vezetékekre zárlatot okozva, szennyeződött a víz is, úgyhogy komoly károkat okoz. Ha elered az eső, a födémek nem fogják kibírni ezt a mennyiséget, és be fognak szakadni."

Megjelentek az úgynevezett piroklasztikus áradatok is, amelyek a heves, néhány óránkénti robbanásos kitörésekkel megjelenő felhőoszlop részleges összeomlásával alakulnak ki, és oldalirányba zúdulnak le a tűzhányó oldalán.

"Ezek a magas hőmérsékletű anyagokból, gázokból és izzó vulkáni törmelékekből álló áradatok több mint 100 km/óra sebességgel rohannak le a vulkán oldalán általában, és útjukban mindent elpusztítanak. Ezek jelentik a legnagyobb veszélyt."

Olasz és helyi kutatók már évekkel ezelőtt jelezték, hogy Saint Vincenten az átlagos 70-80 éves szunnyadási periódusnál előreláthatóan hamarabb fog kitörni a La Soufrière. Ez valóban bekövetkezett, kérdés azonban, hogy ez a kitörés meddig fog tartani.

„A korábbi vulkáni kitörések alapján azt mondhatjuk, hogy akár még hónapokon keresztül is elhúzódhat a vulkáni kitörés. Ez nem azt jelenti, hogy mindennap, minden órában lesz kitörés, hanem, hogy ismétlődően, hosszú időn keresztül várhatóak még robbanásos kitörések" - mondja Harangi Szabolcs.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


TUDOMÁNY
A Rovatból
Hirtelen 10 fokot zuhan a hőmérséklet – a NASA szerint a közelgő napfogyatkozás félelmetes és lenyűgöző élmény lesz
Két különleges eseményre is készülhetünk, az első idén nyáron lesz, majd 2027-ben az évszázad egyik legsötétebb napfogyatkozása lesz látható. Aki a legjobb helyről szeretné látni, annak érdemes időben elkezdeni a szervezést.


Az asztroturizmus, vagyis az égbolt csodáinak megfigyelésére épülő utazás egyre népszerűbb, és a következő években két különleges napfogyatkozás is vár az érdeklődőkre.

Az első 2026. augusztus 12-én lesz,

amelynek különlegessége, hogy Izlandról is megfigyelhető lesz – írta a Blikk.

A valódi csúcspont azonban

2027. augusztus 2-án következik, amikor sokak szerint az évszázad egyik legsötétebb napfogyatkozása lesz látható. A teljes fázis 6 perc 23 másodpercig tart majd, ami rekordközeli időtartam.

Összehasonlításképpen a 2024-es észak-amerikai esemény 4 perc 28 másodpercig volt élvezhető, míg az 1999-ben Magyarországról is látható teljes napfogyatkozás 2 perc 23 másodpercig tartott. A rendkívül hosszú időtartam a Hold és a Nap különleges pályájának köszönhető, ami egy ritka együttállást eredményez.

Dr. Kelly Korreck, a NASA napfogyatkozási programjának kutatója szerint

a Föld az egyetlen ismert bolygó, ahol ilyen típusú napfogyatkozás előfordulhat.

„A Hold mérete és távolsága tökéletes ahhoz, hogy a Napot teljesen eltakarja, de mégis láthatóvá tegye annak külső rétegeit, például a napkoronát” – magyarázta a tudós. Ez az égi tünemény a tudósokat is lázban tartja, mivel a napkorona vizsgálatára csak ilyen alkalmakkor nyílik lehetőség.

A 2027-es napfogyatkozás több nagyvárost is érint, köztük Cádizt és Malagát Spanyolországban, Tangert Marokkóban, valamint Dzsidda és Mekka városait Szaúd-Arábiában. A legjobb helyszínnek mégis Egyiptom ígérkezik, különösen Luxor városa, ahonnan a leghosszabb ideig lehet majd látni a jelenséget. Dr. Korreck szerint a napfogyatkozást élőben végignézni semmihez sem fogható élmény. „A képek gyönyörűek, de nem adják vissza a teljes fizikai élményt” – mondta.

A jelenség során a hőmérséklet drámaian, akár 10 fokkal is csökkenhet. A hirtelen sötétség szokatlan érzéseket válthat ki, de a látvány mindenkit lenyűgöz.

Tiszta égbolt esetén a napkorona finom szerkezetei mellett még csillagokat és bolygókat is meg lehet pillantani. „Ez az élmény egyszerre félelmetes és lenyűgöző. Akárhányszor is látjuk, mindig újra és újra át akarjuk élni” – tette hozzá a kutató.

A napfogyatkozás megfigyelésekor a szem védelme kiemelten fontos. A teljes fázis rövid időtartamát kivéve speciális, az ISO 12312-2 szabványnak megfelelő szemüvegre van szükség. Ezek a szemüvegek több ezerszer sötétebbek, mint a hagyományos napszemüvegek. Alternatív megoldásként lyukprojektort is lehet használni, amelynek elkészítéséhez a NASA honlapján található útmutató.

A napfogyatkozások időtartamának elméleti maximuma 7 perc 32 másodperc. A NASA számításai szerint a leghosszabb ismert napfogyatkozás a civilizált emberiség korszakában 7 perc 28 másodperces volt, amelyet Kr. e. 743. június 15-én lehetett észlelni. A jövőben 2168-ban és 2186-ban is várható 7 perc 26 másodpercet meghaladó esemény. Mivel a 2027-es napfogyatkozás várhatóan milliókat vonz majd a legjobb megfigyelési pontokra, érdemes már most elkezdeni a tervezést, mert a legjobb helyek gyorsan betelhetnek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
TUDOMÁNY
A Rovatból
Áttörés a részecskefizikában: a CERN egy sosem látott, szupernehéz protont talált
A genfi Nagy Hadronütköztető felfedezése a kvantum-színdinamika elméletének eddigi legpontosabb tesztjét teszi lehetővé.


A Genf mellett működő Nagy Hadronütköztető kutatói egy franciaországi tudományos konferencián, a Rencontres de Moriond eseményen jelentették be az áttörést. A tudósok a detektorok friss, átfogó fejlesztése után bukkantak rá a Xi-cc+ nevű barionra, amely a kvantumvilág legfinomabb, legbonyolultabb szabályait is próbára teszi. A felfedezés horderejét jól mutatja, hogy a részecskefizikában az öt szigmás statisztikai bizonyosság már megkérdőjelezhetetlen tényt jelent, a mostani eredmény pedig jócskán meghaladja a hét szigmás küszöböt is. Körülbelül kilencszáztizenöt rögzített esemény bizonyítja, hogy a kvantum-színdinamika tankönyveiben új fejezet nyílik.

A most azonosított barion lényegében a hétköznapi proton egyfajta nehézsúlyú rokona.

Míg a protont két könnyű „up” és egy „down” kvark építi fel, addig a Xi-cc+ esetében a két „up” kvark helyét két jóval nehezebb „charm” kvark veszi át, a harmadik alkotóelem pedig egy „down” kvark marad. A charm kvarkok jelentős többlettömege miatt ez az új részecske közel négyszer nehezebb a protonnál, ami egyben a rendkívül rövid élettartamát is megmagyarázza. „Ez az első új részecske, amelyet az LHCb-upgrade óta azonosítottunk, és mindössze a második eset, hogy két nehéz kvarkot tartalmazó bariont figyelünk meg” – hangsúlyozta Vincenzo Vagnoni, az LHCb-kísérlet szóvivője.

A mostani eredmény előzménye a 2017-ben azonosított Xi-cc++, amely a most megtalált részecske legközelebbi rokona, úgynevezett izospin-partnere. A két barion kvarkösszetétele csak egyetlen elemben tér el, ám

az elméleti modellek szerint ez a kis különbség drámai következményekkel jár.

A fizikusok azt jósolták, hogy a Xi-cc+ élettartama a kvantummechanikai hatások, például a Pauli-interferencia miatt akár hatszor rövidebb is lehet a 2017-ben megfigyelt testvérénél, ezért a detektálása sokkal nagyobb kihívást jelentett.

Ez a rendkívül rövid életidő volt az oka, hogy a részecske eddig rejtve maradt a kutatók elől.

A siker kulcsa az LHCb detektor 2023-ban befejezett, átfogó modernizációja volt. A korábbi, kétszintű, hardveres előszűrést egy teljesen szoftveralapú adatgyűjtő rendszer váltotta fel, amely másodpercenként negyvenmilliós kiolvasási rátával működik. Ez lehetővé teszi, hogy a kísérlet a proton-proton ütközések összes adatát rögzítse, és a bonyolult, hadronokká széteső részecskék nyomait sokkal nagyobb hatékonysággal válassza ki, mint korábban.

A kutatók a Xi-cc+ nyomára a bomlástermékeinek aprólékos visszafejtésével bukkantak rá a 13,6 teraelektronvolt energiájú ütközésekből származó adatokban. Az elemzés során gépi tanulási algoritmusokat is bevetettek, hogy a hatalmas adatmennyiségből kiszűrjék a valódi jeleket a háttérzajból. A felfedezés egy két évtizedes bizonytalanságot is lezár. A SELEX nevű kísérlet kutatói 2002-ben már bejelentették a Xi-cc+ észlelését, de egy jóval alacsonyabb tömeggel, amit a későbbi kísérletek soha nem tudtak megerősíteni.

A mostani, rendkívül erős jel egyértelműen bizonyítja a részecske létezését, méghozzá pontosan ott, ahol az elméleti modellek és a 2017-es rokonlelet alapján várták.

A kettős nehézkvarkot tartalmazó barionok egyedülálló „kozmikus laboratóriumként” szolgálnak a kvarkokat összetartó erős kölcsönhatás, a kvantum-színdinamika tesztelésére. Ezek a rendszerek segítenek megérteni az egzotikusabb, négy vagy öt kvarkból álló részecskék, a tetra- és pentakvarkok viselkedését is. „Ez a nagy eredmény remek példa arra, hogyan vezetnek az LHCb-fejlesztések közvetlenül új felfedezésekhez” – mondta Mark Thomson, a CERN főigazgatója. A kutatók következő lépésként a részecske pontos élettartamát és egyéb tulajdonságait mérik majd meg, miközben már a család egy még ritkább tagja, a két charm és egy strange kvarkból álló Ωcc+ után kutatnak.

Via LHCb Outreach


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

TUDOMÁNY
A Rovatból
Összekent tükrök, karcolások a fényezésen: nem vandálok támadják az autódat, hanem egy tragikus félreértés áldozatai
A tavasz hormonális változásokat indítanak be a madarakban, ami felerősíti a területvédő agressziót. Magyarországon főként barázdabillegetők és gerlék támadják az autókat.


Ha reggel a parkoló autódhoz érve karcolásokat találtál a visszapillantó tükrön vagy az üvegen, valószínűleg dühös lettél a képzelt vandálokra.

A valóság azonban sokkal meglepőbb, és egyben drámaibb is: a tettes egy madár, amely éppen a saját tükörképével vív élethalálharcot.

A jelenség minden tavasszal menetrendszerűen visszatér, és miközben az autótulajdonosoknak komoly bosszúságot, esetenként anyagi kárt okoz, a szárnyas támadók számára egyenesen végkimerüléssel fenyegető csapda.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület részletes magyarázata szerint a madarak a költési időszak kezdetén, a hosszabbodó nappalok hatására komoly hormonális változásokon mennek keresztül. Izgalomba kerülnek, és a hímek – bár bizonyos fajoknál a tojók is – keményen védelmezni kezdik a kiválasztott territóriumukat.

Amikor egy ilyen felajzott állapotban lévő állat meglátja magát egy autó sötét metálfényezésében, az ablaküvegben vagy a visszapillantó tükörben, nem a saját képmását ismeri fel.

Egy betolakodó riválist lát, akit azonnal el kell űznie a fészek közeléből.

A természetben az éles, stabil és folyamatos tükröződés rendkívül ritka. Egy pocsolya vagy egy tó víztükre hullámzik, megtörik a fényt, és a kép hamar eltűnik. Az ember által létrehozott környezet azonban tele van tökéletes tükrökkel.

„Nem alkalmazkodtak az üveg ember alkotta találmányához, így meglátják a tükörképüket, és harcolni kezdenek vele” – mondta az Audubon magazinban egy amerikai szakértő.

Mivel a tükörkép sosem menekül el, sosem adja meg magát, és mindig pontosan ugyanolyan agresszívan támad vissza, a madár képtelen lezárni a küzdelmet.

Magyarországon a leglátványosabb harcot a barázdabillegetők vívják. Ez a faj előszeretettel énekli körbe a területét, és a parkoló autók kiváló, magaslati megfigyelőpontként szolgálnak számukra. Innen pillantják meg a tükörben a vélt ellenséget. A balkáni gerlék és más, emberközelben élő fajok szintén gyakran esnek ebbe a csapdába. Máshol a vörösbegyek és a verébfélék a leggyakoribb áldozatai a saját tükörképüknek.

A harc így napokon keresztül, sőt, akár hetekig is elhúzódhat. A madár mániákusan kopogtatja az üveget, csipkedi a tükröt, és közben folyamatosan ürít a járműre, ahogy a tükör körül fel-alá futkos.

Egy hazai példa szerint Sásdon egy fehér gólya napokig verte ugyanannak az épületnek az ablakait a saját tükörképe miatt.

Külföldön is rengeteg autótulajdonos számol be hasonló esetekről. „Egész nyáron néztem, ahogy a pulykák szétverték a szomszéd BMW-jét” – fakadt ki a Redditen egy szemtanú.

Ez a szélmalomharc rengeteg energiát emészt fel. A madár a folyamatos támadás miatt kevesebb időt tölt táplálkozással, elhanyagolja a fiókák etetését, és a végkimerülés szélére sodródik. A nagyobb testű fajok ráadásul komoly fizikai sérüléseket szenvedhetnek, és akár be is törhetik az üveget. Fontos azonban tisztázni, hogy ez a lassú, ismétlődő támadás nem azonos azzal a jelenséggel, amikor a madarak nagy sebességgel, végzetes erővel csapódnak neki az ablakoknak.

Az utóbbi egy navigációs tévedés, ami azonnali halált okozhat, míg itt egy elhúzódó, területi vitáról van szó.

A megoldás pofonegyszerű, és nem igényel drága beruházást. A legfontosabb lépés a tükröződés megszüntetése a forrásnál, méghozzá az épületek és a járművek külső oldalán. Ha az autódat pécézte ki egy szárnyas, parkolás után azonnal hajtsd be a visszapillantó tükröket. Ha fix tükröd van, húzz rá egy egyszerű papírzacskót vagy egy rongyot. A szakemberek külön kiemelik, hogy a papír sokkal jobb választás a műanyagnál, mert az utóbbi a melegben megmarhatja a drága lakkréteget.

Épületek esetében a külső szúnyogháló felszerelése a legtökéletesebb fegyver: egyszerre veszi el az üveg tükröződését, és védi meg a madarat a halálos becsapódástól.

Ha nincs szúnyogháló, ideiglenesen a külső üvegfelületre ragasztott karton, matt fólia vagy akár szappannal húzott csíkok is segíthetnek.

Via MME


Link másolása
KÖVESS MINKET:


TUDOMÁNY
A Rovatból
Belehajtott a tornádóba, és túlélte – egy kutató elképesztő története a vihar gyomrából
A szél szilárd tárgyként csapódott az autójának, a sötétségben pedig még a kamerája sem működött. Egyetlen kétségbeesett manőver mentette meg az életét.


„Láttam egy szörny közepét” – mondta Perry Samson, a Michigani Egyetem légkörkutatója, aki egyike azon keveseknek a Földön, aki autóval belehajtott egy tornádóba és túlélte, hogy elmesélje a történetét.

A tudós egyetemi hallgatókkal tanulmányozta a kansasi szupercellás zivatarokat, amikor egy hirtelen kialakuló tornádó egyenesen a csapata felé fordult.

Míg a diákok más járművekkel el tudtak menekülni, az ő autóját pillanatok alatt elnyelte a repülő törmelék olyan sűrű felhője, hogy még a motorháztetőt sem látta.

„Ahogy fogytak a lehetőségeim, kétségbeesett manőverbe kezdtem: közvetlenül a szélnek fordítottam az autót, abban bízva, hogy a jármű aerodinamikája a földhöz szögez, ahelyett hogy játékszerként felborítana” – emlékezett vissza a kutató.

Az örvény belsejében a fülét szinte szétfeszítette a gyors nyomásváltozás, a szél pedig úgy csapódott a karosszériának, mintha szilárd tárgy lenne. A közelben mért 241 km/órás széllökéseknél a tornádó magjában valószínűleg még jóval erősebb szél tombolt.

A filmekkel ellentétben a tornádó belseje nem egy tiszta „szem”, hanem egy sötét, barnás-fekete törmelékgolyó, amelyben annyira sötét volt, hogy a kamerája képtelen volt bármit is rögzíteni. A tankönyvi tanács szerint ilyenkor árokba kell feküdni, de a szél ereje ezt lehetetlenné tette.

„De a szél olyan erős volt, hogy ki sem tudtam nyitni az autóajtót. Csak lekuporodtam, és imádkoztam” – mondta Samson.

Amikor a vihar elvonult, Perry Samson bérautója sárba ragadva állt, antennája derékba hajlott, és a karosszéria minden résébe szalmaszálak fúródtak.

A tornádók kialakulásához több légköri összetevő erőszakos együttállása szükséges: a talaj közelében lévő meleg, párás levegő, amely felett szárazabb légréteg helyezkedik el.

Ezt a feszültséget egy stabil légréteg, egyfajta „sapka” tartja kordában, amíg a feláramlás át nem töri. Ezt a folyamatot segíti a szélnyírás, vagyis a különböző magasságokban eltérő irányból és sebességgel fúvó szél, amely vízszintes forgásba hozza a levegőt, ez pedig a feláramlással együtt függőleges tengelyűvé válik, létrehozva a mezociklont.

A kutatók nem a veszélyt keresik, amikor viharokat üldöznek.

Céljuk, hogy megmérjék azokat a kis méretű folyamatokat, amelyek a tornádók kialakulásáért felelősek, és a talaj közelében, percek alatt zajlanak le.

Ezeket a jelenségeket a radarok, műholdak és a hagyományos időjárás-állomások gyakran nem észlelik, ezért a helyszíni mérések kulcsfontosságúak a pontosabb előrejelzésekhez.

Via ScienceAlert


Link másolása
KÖVESS MINKET: