News here
hirdetés

TUDOMÁNY

Egy napvihar elpusztíthatná vagy több száz évvel is visszavethetné az emberi civilizációt

Ha telibe találná a Földet egy erős geomágneses vihar, az hónapokig vagy évekig tartó áramkimaradáshoz vezethetne.
Fotó: Flickr - szmo.hu
2022. augusztus 02.


Link másolása

hirdetés

A napkitörések a Naprendszer legnagyobb energiájú robbanásai. Ilyenkor a napkorona egy darabja kilökődhet az űrbe, amit koronakidobódásnak hívnak. A heves plazmarobbanásokat gyakran kísérik flerek, erős kifényesedések is. A koronakidobódások során sok milliárd tonnányi anyag hagyhatja el a Napot. A Föld mágneses mezeje megvéd minket a részecskék többségétől, de a Nap felől érkező, töltött részecskéket tartalmazó plazmafelhőtől nem minden esetben. Ilyenkor alakul ki napvihar.

A Föld felé tartó plazmafelhőnél a mágneses orientáció a lényeg. Ha ugyanaz a polaritása, mint a bolygónkat védő mágneses mezőé, szerencsénk van, mert akkor taszítják egymást. Ha viszont ellentétesek, rendkívül erős geomágneses vihar keletkezhet.

Egy hatalmas közeledő napviharra nagyon kevés időnk van reagálni. Ha a Földtől másfél millió kilométerre lévő Deep Space Climate Observatory ilyet érzékelne, a műhold figyelmeztetésétől számítva nagyjából egy óránk maradna, mielőtt a vihar plazmája elkezdené elárasztani a Föld felszínétől mintegy 80 kilométerre lévő ionoszférát.

Szélsőséges esetben az elektronok bombázása elnémítaná a nagyfrekvenciájú rádiókat, és velük együtt a GPS-jeleket. Megszűnne a navigáció és akadozna a mobilkommunikáció is.

Ha a navigációs és kommunikációs rendszerek összeomlanának, az utasszállító repülőgépek – amelyekből legalább 10 ezer van minden pillanatban a levegőben – egyszerre próbálnának meg leszállni, óriási káoszt okozva a reptereken.

Az atmoszféra felforrósodásával irányt válthatnának a műholdak, és egymásnak vagy a különböző űrszemeteknek ütközhetnének. Akár le is zuhanhatnának.

hirdetés

Az atmoszférán átszáguldó töltött részecskék kóboráramot indukálnának, túlterhelve és tönkretéve az elektromos hálózatokat. A hálózatok leggyengébb pontjai a transzformátorok. Az Egyesült Államokban például 2000 trafó működik, amelyeket szilárdan a földbe ágyaztak, a Föld kérgét használva a túl magas feszültség levezetésére. De egy geomágneses vihar gerjesztette áram megolvaszthatná vagy fel is gyújthatná őket. Mindössze 9, kulcsfontosságú helyen lévő transzformátor felrobbanása akár hónapokig tartó áramkimaradást okozna egész Amerikában.

Egy ilyen hosszú áramszünet, bárhol is történjen, ma még elképzelhetetlen katasztrófával járna.

A közlekedés, a szállítás, a fűtés és a hűtés leállásánál is súlyosabb lenne, hogy nem működnének a tiszta vizet szolgáltató és a szennyvizet leválasztó szivattyúrendszerek, és így idő után a felszíni vizek is beszennyeződnének. Az egészségügyi ellátás is összeomlana elektromos áram nélkül, és a holttestek tárolása is gondot okozna.

És akkor még nem szóltunk a legrosszabb forgatókönyvről, az atomerőművek leolvadásáról. Koroush Shirvan, a MIT nukleáris biztonsági szakértője szerint sok reaktor áramellátás nélkül legfeljebb egy hetet bírna ki.

Ez az apokaliptikus vízió a napviharokkal és annak hatásaival foglalkozó amerikai Metatech cég neves szakértőjétől, John G. Kappenmantől származik, és nemrég a Wired tette közzé.

De Erdélyi Róbert, a Sheffieldi Egyetem és az ELTE csillagászprofesszora is úgy gondolja, nem az a kérdés, hogy bekövetkezik-e egy katasztrofális potenciállal bíró űrvihar, hanem az, hogy mikor. Az Indexnek azt mondta,

amennyiben Európát eltalálná egy komolyabb űrvihar, akár 2-10 évig tartó áramkimaradást is okozhatna.

Ez akár több száz évvel is visszavethetné a civilizációt.

Nem véletlen, hogy most épül egy olyan távcső, a European Solar Telescope (EST), amellyel ideális esetben a napfoltok változásai alapján előre jelezhetnék, mikor várható nagy napkitörés. Így baj esetén napok maradnának a felkészülésre, például, hogy megpróbálják legalább részlegesen leállítani az elektromos hálózatokat, vagy az embereket figyelmeztessék, kapcsolják ki az elektromos készülékeiket. Ebben a projektben magyar tudósok is dolgoznak.

A napfoltokat és a napkitöréseket először 1859. szeptember 1-én egy Richard Carrington nevű angol amatőr csillagász figyelte meg. Egy vakító fénycsóvát látott, majd egy perc múlva visszaállt távcsövében a normális kép. Eközben azonban egy plazmafelhő száguldott több millió km/óra sebességgel a Föld felé. 1859. szeptember 2-án, egy nappal Carrington felfedezését követően

minden idők egyik legnagyobb geomágneses vihara érte el a Földet.

A jelenség még a karib-tengeri szigetek környékén is erős sarki fényt okozott, és volt, ahol az éjszaka közepén olyan fényessé vált az ég, hogy az emberek korábban keltek, mert azt hitték, már hajnalodik. Több távíróállomáson szikrázni kezdett, sőt, akadt, amelyik ki is gyulladt. A gépek áram nélkül is tovább működtek, és nem egy esetben áramütést okoztak a kezelőiknek.

A „Carrington-eseményt” – ahogy a vihar bevonult a történelembe – 1921 májusában követte egy újabb, amelynek során kigyulladtak az észak-amerikai vonatellenőrző rendszerek és a svédországi telefonállomások.

De hogy egy újabb példát is említsünk: 1989-ben egy, az 1921-esnél tízszer gyengébb vihar nyomán Québec 9 órára sötétben borult. A városban leálltak a liftek és a metrók, kialudtak a fények, nem tudtak kinyitni az üzletek és az iskolák.

Magyarországot tavaly egy X1-es erősségű vihar érte el, akkor tönkrementek a földmérő műszerek, és a munkák megakadtak egy napra.

A károk mértékét minden esetben meghatározta az emberiség elektromos technológiától való függősége, ami ma már minden korábbinál nagyobb. Persze lehet „viharálló” elektromos hálózatot tervezni, fellőhetünk olyan műholdakat, amelyek révén marad néhány napunk arra, hogy fedezékbe vonuljunk, de végsősoron ki vagyunk szolgáltatva a Napnak, ennek a kozmikus nukleáris nagyhatalomnak, amely ugyanolyan könnyedén pusztíthat el bennünket, ahogyan életet adott nekünk.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
TUDOMÁNY
Eddig ismeretlen, vérfagyasztó kinézetű cápára bukkantak
A képek alapján a kutatók is eltérő véleményen vannak arról, milyen cápafaj látható a képen.

Link másolása

hirdetés

Egy ausztrál horgász egy eddig sosem látott cápafaj példányára bukkanhatott. A nagy szemű, és rendkívül ijesztő, kiálló fehér szájú, illetve fogú cápát élettelenül húzták ki a tengerből az ausztrál partoknál – írja az Independent.

A sydney-i horgász, Trapman Bermagui értetlenül áll a fogás előtt. A fotó nagy port kavart az interneten és tömegek próbálták megállapítani, milyen fajtájú cápa lehet a képen.

Dean Grubbs, a Floridai Állami Egyetem Parti és Tengeri Laboratóriumának kutatási igazgatóhelyettese is megvizsgálta a képeket, aki szerint az állat latin neve Centroscymnus owstoni.

Grubbs elmondása szerint a mélytengeri kutatásai során elég sok ilyen állattal találkozott már a Mexikói-öbölben és a Bahamákon. Mint írta, általában 740 és 1160 méter közötti mélységben találhatók meg ezek az állatok a mostani, 650 méter mélységről érkező bejelentésekkel szemben.

A kutató szerint a hal az alvócápák családjába tartozik, ugyanabba a családba, mint a grönlandi cápa – ennél azonban sokkal kisebb.

Christopher Lowe, a Kaliforniai Állami Egyetem professzora viszont cáfolja a floridai kollégájának véleményét, szerinte inkább egy Búvárcápa (Kitefin shark) van a képen, amely az Ausztrália melletti vizekben ismert. Azt sem zárta ki, hogy a Dalatias lata, vagy egy másik, ismeretlen fajta látható a képen, mivel folyamatosan fedeznek fel újabb és újabb mélytengeri cápákat, amelyek igencsak hasonlítanak egymásra.

hirdetés

A Dalatias lata egyébként a mély vizeket kedveli, a tengerfenék közelében, akár 1800 méteres mélységben is megtalálhatók az Atlanti-, az Indiai- és a Csendes-óceánban.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
TUDOMÁNY
Kedden valóra válik az Armageddon: a NASA eltérít egy földközelben keringő aszteroidát
Az aszteroida nem semmisül meg, csak valamennyit lassul és módosul a pályája. A Földre semmilyen veszélyt nem jelent az akció.
FotÓ: NASA - szmo.hu
2022. szeptember 24.


Link másolása

hirdetés

Ki ne emlékezne arra, ahogy egy 1998-as katasztrófafilmben Bruce Willis egy csapat narancssárgába öltözött olajfúró társaságában megpróbál eltéríteni egy Föld felé száguldó aszteroidát? Az Armageddon minden idők egyik legellentmondásosabb katasztrófafilmje lett, de talán senki nem gondolta, hogy 24 évvel később néhány apróságtól eltekintve valóra válik.

A DART (Double Asteroid Redirection Test, vagyis Dupla Aszteroidaeltérítő Teszt) ugyanis magyar idő szerint kedden hajnali 1 óra 14 perckor ütközik egy bolygónk közelében keringő aszteroidába. Az emberiség korábban még soha nem volt képes arra, amire a NASA készül, vagyis hogy egy űrbéli égitest mozgását befolyásolja,

írja a CNN.

A küldetés célja valójában a 780 méter átmérőjű Didymos aszteroida körül keringő apró hold. A 160 méter átmérőjű Dimorphos a becsapódás idején csillagászati értelemben viszonylag közel lesz a Földhöz. Ettől függetlenül nem kell aggódni: a tőlünk 11 millió kilométeres távolság miatt bolygónkat semmilyen veszély nem fenyegeti.

A tervek szerint a NASA űrszondája a becsapódás előtt 21 600 kilométer/óra sebességre gyorsít, majd frontálisan az égitestnek ütközik. Mivel a DART százszor kisebb a Dimorphosnál, ezért az aszteroida nem fog teljesen megsemmisülni. A cél elsősorban a pálya és a sebesség megváltoztatása.

A műveletet végző csapat leginkább ahhoz hasonlította a kedd hajnali kísérletet, mint amikor egy golfautó az egyiptomi piramisba csapódik. Ha mindezt kellő energiával és sebességgel hajtják végre, akkor sikerülhet a kísérlet, ráadásul egy kráter is keletkezik az égitesten.

A várakozások szerint a DART 1 százalékkal mérsékli a Dimorphos sebességét, ez pedig elegendő a hold keringési pályájának módosításához is. Az ütközés után a kis hold közelebb kerül a Didymoshoz, ez pedig nem befolyásolja a páros útját, vagyis

hirdetés
semmilyen veszélyt nem jelentenek majd a jövőben a Földre.

A történelmi becsapódást ráadásul élőben lehet követni majd a NASA honlapján az űárszondára szerelt nagyfelbontású kamerák képeinek köszönhetően. Az akciót a James Webb és a Hubble űrteleszkópok mellett a Lucy-misszió is követni fogja. A később beérkező adatok alapján dől majd el, hogy sikerrel járt-e az Armageddonhoz hasonló művelet. 2024-ben pedig az ESA (Európai Űrügynökség) küldetést indít a holdon keletkezett kráter és a pályamódosítás felmérésére.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
TUDOMÁNY
A Rovatból
hirdetés
Összeírták az oroszok által elkövetett népirtásokat és a halottak számát
Mitrovits Miklós történész azokat a népirtásokat taglalja, amiket az oroszok/szovjetek követtek el a történelem során. A listában az egyes népirtások halálos áldozatainak becsült száma is szerepel. Csak a vörösterror során több mint 1,3 millióan haltak meg.
Címlapkép: Pixabay.com - szmo.hu
2022. szeptember 18.


Link másolása

hirdetés

Nem mindennapi és elég beszédes listát tett közzé Facebook-oldalán vasárnap Mitrovits Miklós történész.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közép-Európa Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa ebben azokat a népirtásokat taglalja, amiket az oroszok/szovjetek követtek el a történelem során. Mindezt a halálos áldozatok becsült számával.

A lista igen hosszú:

A listában szerepel többek közt a cserkesz népirtás, amit az Észak-Kaukázusban követett el Oroszország a XIX. század folyamán. A történész szerint az Orosz Birodalom „etnikai tisztogatást” hajtott végre a cserkeszek körében. Pontos számokat nem tudni, de a becslések szerint minimum 400 ezren, maximum 1,5 millióan vesztették életüket.

hirdetés
Mitrovits Miklós hozzáteszi, hogy a cserkesz népirtást az orosz kormány tagadja.

Mitrovits listájában, mely összesen 22 esetet sorol fel, szerepel még a tambovi parasztfelkelés is (1920-1921). Ennek során megközelítőleg 240 ezer felkelőt és civilt öltek meg a kommunista erők, a történész szerint a Vörös Hadsereg vegyi fegyvereket használt a parasztok elleni harcban.

A szovjet archívumok adatai szerint 1930 és 1934 között 2,4 millió kulákot deportáltak. Az 1932 és 1940 között a munkatelepeken elhunyt kulákok és hozzátartozóik elismert száma 389 000 – teszi hozzá a szakértő.

A listában szóba kerülnek az ukrajnai területek is, ahol korábban tömegsírokat fedeztek fel.

„Bucsa, Ipriny, Izjum… Mariupol. És amit még nem tudunk…”
– írta.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
TUDOMÁNY
Élőben nézheted, ahogy a NASA eltérít egy földközelben keringő aszteroidát
Ez a világon az első olyan teszt, amelyben űreszközt használnak egy aszteroida eltérítésére. A cél, hogy vizsgálják és fejlesszék egy esetlegesen a Földet veszélyeztető aszteroida eltérítésének módszerét.
Fotó: NASA - szmo.hu
2022. szeptember 26.


Link másolása

hirdetés

Mi is beszámoltunk róla, hogy magyar idő szerint kedden 1 óra 14 perckor a NASA DART nevű űrszondája megkísérel kibillenteni egy aszteroidát a pályájáról.

A misszió 2021. november 24-én indult és 11 millió kilométer és 10 hónap után a Dimorphos aszteroidába való becsapódással ér véget. Ez a Didymos aszteroida kísérője, azaz holdja, átmérője mindössze 160 méter. A projekt célja a hold keringési idejének megváltoztatása.

Az aszteroidarendszer először júliusban került a DART szeme elé, majd szeptember 11-én az Olasz Űrügynökség egy, a fedélzeten utazó kisműholdja (LICIACube) levált a DART-ról, hogy képeket készítsen az eseményről.

Ez a világon az első olyan kinetikus becsapódási technikával végzett teszt, amelyben űreszközt használnak egy aszteroida eltérítésére bolygóvédelem céljából. A teszt célja, hogy vizsgálják és fejlesszék egy esetlegesen a Földet veszélyeztető aszteroida eltérítésének módszerét.

Így a jövőben biztosabb alapokkal indíthatnának aszteroida-eltérítő akciót a Föld megmentésére.

hirdetés

Az eseményt élőben követheted éjféltől a NASA segítségével ITT.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: