SZEMPONT
A Rovatból

Bod Péter Ákos: Egzotikus országokba, drága luxusingatlanokba, ingatlanos cég tőkéjébe került a magyar adófizető pénze

A jegybank volt elnöke aggódik, mennyire ronthatja le az MNB megítélését az, ami a jegybank alapítványánál történt. Szerinte a hírek a hitelminősítőkhöz is eljutnak, és a fejéhez kaphat valaki, hogy ilyet csak a harmadik világban láttak.


Már büntetőeljárás zajlik az Állami Számvevőszék feljelentése nyomán, az ÁSZ ugyanis azt állapította meg, hogy 400 milliárd forint közpénz sorsa vált bizonytalanná a jegybank által létrehozott Pallas Athéné Domus Meriti Alapítvány gazdálkodása miatt. A vagyont kezelő Optima Befektetési Zrt. több százmilliárd forintot fektetett be két külföldi ingatlancégbe. A jegybank pénzén kívül Neumann János Egyetem pénzét is felhasználta, és bankhitelt is felvett. Ezek az ingatlancégek a vásárlás óta sokat veszítettek az értékükből, ráadásul az alapítványra bízott vagyonból jelentős, sok milliárd forintnyi összegre szerződtek egy olyan érdekkörrel, amely sajtóhírek szerint a jegybank korábbi elnökének fiához, Matolcsy Ádámhoz köthető. Az alapítvány az ÁSZ-nak azt írta, ha nyilvánosságra hozzák a jelentés tartalmát, az sértheti az ország nemzetbiztonsági érdekeit, a Magyar Nemzeti Bankba vetett bizalom meggyengítésével járhat, melynek „előre beláthatatlan nemzetgazdasági következményei” lehetnek.

Történhetett-e bűncselekmény? Felvethető-e Matolcsy György személyes felelőssége? Mit tudhatott minderről a kormány? Bod Péter Ákos, az MNB volt elnöke hosszú interjúban magyarázza el, hogyan lett a monetáris politika papíron létező nyereségéből alapítványi ingatlanbiznisz, miközben az államadósság nő, és a forint árfolyamára is kockázatot jelenthet az ügy.

– Kezdjük az elején. Mennyire volt az etikus, hogy az árfolyamnyereséget a jegybank alapítványokba forgatta?

– Valóban innen kezdődik a történet. Nyilván érdekesebb, szexibb, hogy hova került a pénz, ki gazdagodott meg rajta, hány Ferrarija van X-nek és luxusingatlanja Y-nak, de a dolog onnan indul el, hogy a központi banknak van nyeresége, van vesztesége, ami a monetáris politikai működés sajátja. A nyereség nem keverendő össze a vállalati profittal, és a veszteség sem azonos a rossz működéssel. Ennél elvontabb a dolog, a lényeg mégis egyszerű: a jegybank szokásos működésének van költsége, ezen felül monetáris hatóságként nyereséges és ráfizetéses műveleteket folytat. Néha tudatosan drágán von be forrást, és nyújt olcsón forrást, amin felléphet vesztesége. Vagy vesz devizát, elad devizát, azon is lehet vesztesége, de nyeresége is. Miután forintban, a nemzeti valutában vezeti a könyveit, ha például a devizatartalékként tartott euró forintértéke megnő, mégpedig azért, mert sajnálatos módon a forintárfolyam esik mondjuk 10 százalékkal,

akkor ez csak papíron nyereség, hiszen úgy néz ki, persze csak forintban, mintha ennyivel nagyobb vagyonon ülne a Nemzeti Bank, holott valójában ugyanannyi a devizatartalék.

A nemzeti bankokról mindez tudható, így ha egy évben veszteséges egy bank, senki a piacon ezt nem teszi szóvá. Azért sem, mert minden nemzeti banknak van tulajdonosa, ez mi esetünkben a magyar állam, azt pedig a pénzügyminiszter képviseli, mint a nemzeti vagyonért felelős szakminiszter. A veszteséget a tulajdonos állja. És amikor nyeresége van a jegybanknak? A válasz hasonlóan egyszerű: azt be kell fizetni a büdzsébe. Ha majd egyszer valamikor vesztesége lesz, akkor azt a költségvetés állja. Ez idáig tiszta sor.

Amikor a Nemzeti Bank elnöke különös módon úgy gondolta, hogy az éppen akkor keletkező, papíron létező nyereséget kiveszi, és alapítványba viszi, azt csak úgy tehette meg, hogy a tulajdonos ebbe belenyugodott. A történetnek ez a vonulata valahogy még nem kapott kellő figyelmet.

Pedig több százmilliárd forint került ki alapítványokba. A pénz akkor és azóta sem vesztette el a közpénz jellegét, bármit mondott néhány rosszul tájékozott országgyűlési képviselő, Kósa Lajos például; de kikerült a bank könyvéből, és akkor átkerült az MNB által létrehozott és így annak beszámoló alapítványok könyveibe.

– De ettől az még a nemzeti vagyon részének kellett maradnia?

– Így van. Nem magántulajdon, hanem alapítványi tulajdon. A közalapítványok vagyona nem magántulajdon.

– Az előbb azt kérdeztem, hogy mennyire volt etikus ez a cselekedet, de továbbmegyek: büntetőjogilag ez vajon mennyire védhető?

– Az etikára még nem reflektáltam. Szerintem az alapítvány-létrehozás megítélésében fontos a cél és mérték. Ha egy intézmény, esetünkben az MNB például a szponzorálását nem akarja a saját házon belül elvégezni, és létrehoz egy alapítványt világos mandátummal, élén köztiszteletnek örvendő emberekből álló kuratóriummal, amely a szponzorálási feladatot ellátja, és persze nem óriási összegről van szó, akkor azt rendben levőnek gondolom. Ha úgy ítéli meg a Nemzeti Bank, hogy szükség van jobban felkészült pénzügyi szakemberekre, meg a nagyközönség pénzügyi ismereteit is kellene bővíteni – márpedig ezt nehéz cáfolni – és az állam valahogy erre nem fordít eleget, akkor tehet alapítványt a pénzügyi kultúra támogatására. Például lehet felvilágosító kampányt folytatni a hamisított bankjegyek felismerésére, a megtakarítási formák megismerésére. Ha erre hoz létre egy alapítványt, megint azt mondja az ember, hogy miért ne.

Onnantól más az ügy, amikor nem a saját oktatási céljaira fordítja, hanem egy egész egyetemet hoz létre. Az abszurdum.

Mert egy egyetemi méretű képzés már az oktatáspolitikának a része. Arra van egy fejezet az állami költségvetési tervben. Az MNB közoktatási működése nemcsak nekem szúrt szemet, hanem az Európai Központi Banknak, és az európai statisztikai szolgálatnak is. Az állam helyett végzett tevékenység úgynevezett kvázi fiskális jellegű: nem költségvetési intézmény költségvetési feladatot lát el. Az Európai Központi Bank jelezte, hogy ez nincs rendjén, de ha már csinálják, akkor azt statisztikailag hozzá kell írni a költségvetési szférához, és jobb lenne a több alapítványt a jobb áttekinthetőség érdekében egybe összevonni. Az ÁSZ-jelentésből rekonstruálni lehet, hogy egy idő múlva megpróbálták visszavinni egy alapítványba, amit tudtak. Az etikán túlmenően a kérdés az, hogy a saját vagyon egy részének a kiszervezése célszerű-e. Meg persze: jogszerű-e? A válaszom: nem célszerű, és a jogszerűsége is kétes. Hacsak nem teszi jogszerűvé a jogalkotó. Itt ugyanis az történt, hogy

amikor az alapítványi ötlet felmerült, a kormány nem emelt kifogást, sőt a magyar parlament kormánypárti többsége törvényileg igyekezett alátámasztani azt, hogy ez a pénz jogosan ment ki, sőt, kimenvén már nem is tartozik a nagyközönségre a dolog, mondván, hogy ez nem közpénz, „elvesztette közpénz jellegét”.

Azután az Alkotmánybíróság felülvizsgálta, és kimondta, hogy a közpénz jelleget akkor se veszti el, ha a Nemzeti Banktól arrébb kerül.

– Elképzelhető, hogy végül Matolcsy György felelősségét is megállapítják?

– A hűtlen kezelés fogalma már előkerült. Erre nyilván azt fogják mondani, akiket majd a törvény elé citálnak, hogy hát szó sincs a pénz eltulajdonításáról, hiszen ott van az alapítványban a pénz. Igaz, hogy kevesebb van, mint volt, de főleg azért, mert az alapítványi célokra költötték, helyesen. Szóval itt nem történt semmi látnivaló, a közpénz-jelleg megmaradt.

– Akkor is, ha 100 milliárdos nagyságrendekkel kevesebb?

– Most jön a zavaros rész. Az MNB-ből kivitt pénzen létrehozott egy, majd több alapítvány vagyonát kezelni kell. Oktatási, pénzkulturális célú alapítvány esetében elvárható a Nemzeti Banktól, hogy az ilyen alapítványt alkalmas kurátorokra bízza. Ha azonban az alapítvány nem az alapítványi célban meghatározott munkát végez, hanem mondjuk ingatlanfejlesztést, akkor az nagyon más szakma, amint ami az MNB-é. Erre mondom: egy monetáris hatóság ilyet ne csináljon. Az alapító azzal védekezik, hogy az alapítvány a maga függetlenségében azt csinál, amit akar, de akkor legalább jól kiválasztott menedzser társaság kezelje az alapítványi vagyont.

És itt kezdődik a büntetőjogi rész, gondolom én, mert a közvagyon elemeinek adásvételét, az ingatlanok felújítását és továbbadását a közbeiktatott menedzsmentcsoport valahogy úgy intézte, hogy mindig nagyon jól jártak azok, akik ezt a felújítást végezték, akik az ingatlant megvették, esetleg olcsóbban, mint ahogy ahhoz korábban hozzájutott az alapítvány.

Itt már kell rendőrhatósági vizsgálat annak megállapítására, hogy azok a személyek, szervezetek, amelyek és akik szisztematikusan jól jártak az eladásnál, vételnél, a felújításnál, a közvagyon átalakításánál, büntetőjogi értelemben felelősségre vonandók-e. A jelentésekből látni, hogy milyen különböző formákat ölt a Nemzeti Bank nyereségéből, a monetáris politikai működéséből származó közpénz,

egzotikus országokba, drága luxus-ingatlanokba, vagy pedig ingatlanos cégnek a tőkéjébe kerül a magyar adófizető pénze.

Ha ezek a milliárdok bekerültek volna az állami költségvetésbe, akkor annyival kisebb lenne most az államadósság. Ám az államadósság nagyobb lett, és ezt a növekményt finanszírozni kell a piacon, mondjuk forintban 6–8–10 %-os kamattal, euróban 4–5 %-os szinten. Tehát ennyi az elszalasztott haszon, ennyibe került az, hogy a pénzt nem kapta meg a költségvetés. Még ha az eredeti pénzvagyon megfialt volna az ingatlanüzletben, akkor is jogilag minősített ügy, mert az MNB tevékenységétől idegen az ingatlanspekuláció. Erre utalnak a hűtlen kezelés vádját emlegetők. Ráadásul rossz hatékonyságú, felelőtlen kezelés eseteit mutatja be az ÁSZ. Hogy bűnös felelőtlenség-e, azt nem nekem kell kimondanom.

– Mit kezdjünk azzal a történettel, hogy a jegybankelnök az utolsó munkanapján megpróbálta kiszervezni ennek az alapítványnak a kezelési jogát egy hozzá közel álló alapkezelőhöz?

– Igen, ez valóban így van, ezért teljesen logikus, hogy amikor az új jegybankelnök beérkezett, az alapítványi vezetést lecserélte. Az ÁSZ többszáz oldalas jelentése évek óta készült, tehát azt, hogy itt valami nincs rendjén, sokan tudhatták.

Ezt az utolsó stiklit pedig megakasztotta valami vagy valaki, így végül nem tudták végrehajtani.

Valóban nagyon árulkodó, hogy az utolsó napokra időzítve próbálták az új vezetéstől messzebbre vinni a tényleges döntési jogot

– Ez a történet a magyar jegybank körül lehet kihatással mondjuk a Nemzeti Bank hitelességére, a forint stabilitására, a gazdasági megítélésünkre?

– Erre csak azt tudom mondani, hogy az ügy máig még nem került bele a hitelminősítők értékelésébe. De eljutnak a hírek hozzájuk is.

Esetleg valaki a fejéhez kap, hogy ilyet csak a harmadik világban láttak.

Ez roppant kellemetlen konnotáció. Némi aggodalommal várom a következő időszakot, mert lehet, hogy a magyar jegybank megítélését lerontja, amikor a széles nyilvánosság elé kerül az affér mértéke, minden kínos részlete.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Pottyondy Edina: Orbán szegény leeső farkú kis balfék, csacsi Németh Balázsra bízta az ellenállást
Pottyondy Edina új videójában arról beszél, hogy Orbánék egy hónap alatt jutottak olyan mélyre, mint Gyurcsányék két év alatt. Szerinte az ország most olyan lelkes, mint „Gombóc Artúr a fogyókúrás tábor első napján”, de figyelmeztet, hogy az „orbáni zsírpárnák” könnyen visszatérhetnek.


Pottyondy azzal kezdi új videóját, hogy az új kormányzat három hét alatt megállapodott Ukrajnával a magyar kisebbségi jogok biztosításáról, amivel szerinte többet értek el, „mint Orbán Viktor az elmúlt tíz évben”. Két magyarázatot vázol fel: Magyar Péter már most befolyásosabb szereplő a nemzetközi politikában, vagy „Orbán Viktor mindig is köpött a kárpátaljai magyarokra”.

Szerinte

„Az ország most olyan lelkes, mint Gombóc Artúr a fogyókúrás tábor első napján. Megvan az elhatározás, ez volt a kormányváltás. És hogyha lesz elszámoltatás, meg arányos választási rendszer, akkor megszabadul a magyar társadalom a rá nehezedő kilóktól, vagy inkább tonnáktól.”

Pottyondy szerint a „jojó-effektus” és az „orbáni zsírpárnák” visszatérésének elkerüléséhez életmódváltás szükséges, egy olyan Magyarország, ahol a vállalkozók szótárából kikerülnek az „okosba”; és a „hasitasi nem kér számlát” kifejezések, és ahol nem a korrupt vezetőkre mondják elismerően, hogy

„ejj milyen ügyes ez a zsivány”.

A NER egyik „legsötétebb” rendelkezésének nevezi azt a szabályozást, amely megtiltotta a gyermekotthonoknak, hogy adományt fogadjanak el, és amit Magyar Péterék nemrég eltöröltek.

Az óbudai korrupciós botrányról, melyben az előző héten Fideszes, MSZP-s, DK-s és Momentumos politikusokat tartóztattak le, azt mondja:

Orbán Viktor távozott az ország éléről, „a rendőrség meg az ügyészség pedig eddig érinthetetlennek gondolt embereket talál meg. Milyen furcsa egybeesés. Biztos csak véletlen” - jegyzi meg szarkasztikusan.

Orbán egyébként szerinte „átváltott margitszigeti szatír üzemmódba, az ideje nagy részében rejtőzködik, de néha-néha felbukkan és a frászt hozza az emberre”, és

„szegény leeső farkú kis balfék, csacsi Németh Balázsra bízta az ellenállást” a migráns áradattal szemben.

Pottyondy emlékeztet: a Fidesz egy 2024-ben elfogadott uniós jogszabály ellen tiltakozott, és a négy hete hivatalban lévő Magyar Pétert támadta.

Kitér a „szívecske-gate” néven elhíresült esetre is. A Fidesz tüntetését pedig így értékeli:

„Hát úgy belehergelték magukat az ellenzéki létérzésbe, hogy a kormányalakítás után egy hónappal már ott tartanak, ahova Gyurcsány Ferenc körülbelül két év után jutott el. Vagy le. Volt itt terror, diktatúra, AVH, sztálinozás, nemzethalál, minden.”

Pottyondy szerint a Fidesz kommunikációja egy az egyben átvette a 16 évvel ezelőtti ellenzéki mondásokat, hirtelen fontos lett számukra a jogállam, a civil szervezetek és a demokrácia.

Szerinte „ezt az eszelősen görcsös identitászavart látva felértékelődik az ellenzék elmúlt 16 évének roncsderbije”.

A Fidesz ellenzéki szerepéhez képest az előző ellenzék „maga volt a Forma-1. Huth vergődő Gergőhöz képest az ajtónak rohanó Kunhalmi Ágnes egy Niki Lauda”.

Az Integritás Hatóság elnökének interjúját is kommentálja, aki arról beszélt, hogy az előző kormány miniszterei 2024 tavaszán arra kérték, ne végezze a dolgát, és miután ezt megtagadta, koncepciós ügyekkel, házkutatásokkal és a felesége fenyegetésével próbálták megtörni.

Felteszi a költői kérdést, hogy mennyire hihető, hogy hogy az állami vezetők száz- és ezermilliárdos vagyongyarapodása mellett egyedül a hatóság elnökénél „nem nézték el, hogy elbugázik néhány tízmilliót”.

Végül megemlíti Deák Dániel távozását a Megafontól

„Milyen izgalmas lenne kézbe venni a péniszszakértő őszinte önvallomását” aminek szerinte a „faszhegyező” remek cím lehetne.

Jókívánságát fejezte ki Tordai-Lejkó Gábor bajorországi magyar főkonzul házasságkötése alkalmából „hogy a Fidesz bukása után” egy hónappal végre összeköthette az életét a „jóképű bajor legénnyel”.

Pottyondy Edina új videója:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor szerint ez volt a Fidesz egyik legnagyobb hibája Magyar Péterrel szemben a kampányban
A politikai elemző úgy véli, Rétvári Bence, a KDNP frakcióvezetője megmutatta, hogy másfajta stratégiát is követhetett volna a Fidesz arra, hogy a Tisza Párt elnökét támadja. A korábbi kormánypárt azonban más taktikát választott, ami a kampány egyik legnagyobb hibája volt Török Gábor szerint.
DKA - szmo.hu
2026. június 09.



Török Gábor politikai elemző Facebook-posztban elemezte röviden a Fidesz–KDNP Magyar Péterrel szembeni kommunikációs stratégiáját. Ennek propóját az adta, hogy Rétvári Bence, a KDNP frakcióvezetője a parlament keddi ülésén ismét arra emlékeztette Magyart, hogy korábban a Fidesz oldalán állt.

„16 évből 14 évig Ön velünk volt, Ön is fideszes volt – mondja most már nem először Rétvári Bence a parlamentben Magyar Péternek. Érdekes lett volna, ha ezt a stratégiát alkalmazza a Fidesz-KDNP 2024 után az új politikai szereplővel szemben” – jegyezte meg a politikai elemző.

A Fidesz ehelyett a folyamatos baloldalizást választotta, ami a kampány egyik legnagyobb hibája volt Török Gábor szerint.

Ugyanis ez a stratégia sokat segített abban, hogy Magyar Péter hiteles szereplővé, egyfajta „kalapáccsá” válhatott az ellenzéki szavazók számára.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Kikérem magamnak, hát menjenek a kurva anyjukba” – Az Integritás Hatóság elnöke szerint Tuzsonék le akarták állítani, a feleségét és a gyerekeit is traumatizálták, hogy megtörjön
Biró Ferenc a De! Akcióközösségnek adott interjújában tálalt ki arról, hogyan próbálták elérni az Orbán-kormány tagjai, hogy távozzon. Elmondása szerint az elmúlt másfél évben „nagyon-nagyon nehéz” lett az életük, az otthonukban tartott házkutatás után a családja már attól is retteg, ha csengetnek, vagy hivatalos iratot kapnak. Az interjúban a rendszerszintű korrupcióról is részletesen beszélt.


Biró Ferenc, az Integritás Hatóság elnöke a De! Akcióközösség csatornájának adott interjút, amelyben rendkívül súlyos állításokat fogalmazott meg a magyarországi korrupció mértékéről és a kormányzati nyomásgyakorlásról.

Az interjú elején elmondta, a versenypiacról érkezve, egy gyenge pillanatában döntött úgy, hogy megpályázza a pozíciót. „Amikor én megpályáztam a hatóság vezetését 2022-ben, (...) eljutottam az életembe arra a pontra, hogy azt gondoltam, hogy én most már, hát hogy mondjam, tudok annyit erről a témáról, hogy azt én szívesen az ország szolgálatába állítanám” – fogalmazott. Szerinte a kormányzat akkor tévedett, amikor őt kiválasztotta. „Ahol szerintem tévedtek, hogy azt gondolták, hogy akkor majd én vagy megvehető vagyok, vagy megfélemlíthető vagyok, vagy majd nem akarok dolgozni” – jelentette ki. Kinevezése után Brüsszelben is bizonyítania kellett függetlenségét. „Elmentem Brüsszelbe, leültem a bizottsággal tárgyalni, (...) az első másfél óra az arról szólt, hogy így forgattak, hogy »ugye, hogy akkor most téged is az Orbán hozott létre«” – idézte fel.

Állítása szerint korábban a családját, a munkáját és az általa felépített hatóságot is féltette, ezért nem beszélt, de a politikai helyzet megváltozása miatt most már szabadabban nyilatkozik. Hangsúlyozta, hogy komolyan vette a közszolgálati esküjét.

Elmondása szerint 2024 májusában az akkori igazságügyi miniszter, Tuzson Bence és az európai ügyekért felelős miniszter, Bóka János egy találkozón egyértelműen arra utasították, hogy ne végezze a munkáját.

A beszélgetésre azután került sor, hogy a hatóság helyszíni szemlét tartott az Országos Kórházi Főigazgatóságnál (OKFŐ), ami Biró szerint komoly negatív visszhangot váltott ki kormányzati körökben. A minisztériumi találkozó légkörét érzékeltetve elmondta, hogy az asztalon két, lehallgatást megakadályozó eszköz volt.

„Felszólított az igazságügyi miniszter, hogy ne végezzem a munkámat. Ez így úgy hangzott, hogy »ne csináljanak ilyeneket«” – idézte fel a miniszter szavait.

Biró állítása szerint erre ösztönösen úgy reagált, hogy biztosította a minisztert, a hatóság minden rendelkezésére álló eszközzel élni fog. Elmondása szerint a legmegdöbbentőbb az volt, hogy a felszólítás mögött nem volt semmilyen érvrendszer. Amikor visszakérdezett, hogy miért ne végezzék a munkájukat, a miniszter nem volt vitaképes, és nem tudott indoklást adni, ami Biró szerint azt mutatta, hogy „a rendszer elszokott attól, hogy indokolnia kelljen”.

A találkozó után szerinte a kormányzat különböző eszközökkel próbálta ellehetetleníteni a hatóság munkáját, például egy rendelettel nehezítették meg az állami intézményekbe való bejutásukat, és megpróbálták visszatartani az információkat.

Biró Ferenc beszélt az ellene és családja ellen indított nyomásgyakorlásról is. Elmondása szerint a feleségének egy megrendezett autóbalesetet szerveztek, amit egy titkosszolgálati műveletnek tart. Az eset után a helyszínre érkező, a hatóság által megbízott biztonsági vezető megzsarolta a feleségét.

„Figyelj Judit, te vagy a Feri gyenge pontja, valld be, hogy te csináltad, akkor téged most börtönbe viszünk, ő abbahagyja, amit csinál, és akkor kiengedünk” – idézte a zsarolás szavait.

Az esetet követően, 2024 januárjában egy összehangolt akció keretében ötvenen – a TEK, a Készenléti Rendőrség, a Nemzeti Nyomozó Iroda és a Központi Nyomozó Főügyészség munkatársai – tartottak házkutatást a hatóság irodájában és az otthonában is. Állítása szerint az akció célja az volt, hogy megtörjék és lemondásra kényszerítsék.

Elmondása szerint 15-18 egyenruhás jelent meg a házuknál, amikor a felesége és két gyerekük volt otthon. Mindhármukat a konyhába állították, majd az akció vezetője némi kérdezésködés után a nő fejére olvasta, hogy bűnsegédként gyanúsított. Mivel elvették a telefonját, és nem is akarták visszaadni neki, így még ügyvédet sem tudott hívni.

„Menjenek ezek a picsába, bocsánat, már elnézést. Hogy létezik az, kikérem magamnak, hát menjenek a kurva anyjukba. Szóval hogy létezik? Hogy létezik?”

– háborgott az interjúban Biró.

A történteket rendkívül súlyosnak ítélte meg. „Képzeljék el azt az eltorzult, szemét, mocskos agyat, ami azt gondolja, hogy aki egyébként jót akar tenni az országnak, és meg akarja fogni a korrupciót, annak a feleségét elvisszük és rabosítjuk. Azért, hogy hagyja abba, amit csinál. Milyen ember az ilyen?” – tette fel a kérdést. A házkutatás szerinte traumatizálta a családját, és az elmúlt másfél évben „nagyon-nagyon nehéz” lett az életük.

„Hát annak azért van egy svungja, amikor azt mondják a rendőrök, hogy anya nem biztos, hogy hazajön”

– fogalmazott, hozzátéve, hogy a történtek óta állandó feszültségben élnek. „Traumatizálták a feleségemet. Ha csönget a postás, akkor így összenéz a család, hogy akkor akkor ki jön és mivel. Ha hivatalos iratot kapunk, akkor mindenkinek görcsben áll a gyomra. Ugye ezt hívták régen csengőfrásznak.”

Biró szerint az ellene indított büntetőeljárás, amelyben hűtlen kezeléssel és más bűncselekményekkel gyanúsítják, teljes mértékben koholt vádakon alapul. Úgy véli, az egész egy előre megtervezett akció volt, aminek az volt a célja, hogy eltávolítsák, és egy engedelmesebb vezetőt ültessenek a helyére.

Arra a kérdésre, hogy ki hozhatta meg a döntést egy ilyen szintű támadásról, Biró azt válaszolta, hogy ezt egyértelműen a legfelsőbb politikai körökből kellett elindítani. Rogán Antal szerepével kapcsolatban feltett kérdésre úgy felelt: „Voldemort. Most így nagyon leegyszerűsítve.” Majd hozzátette: „Az, hogy ez felülről volt vezérelve... én azt gondolom, hogy ezt nem lehetett volna megcsinálni, hogyha nincsen hozzákellő politikai akarat”.

Az interjúban Biró Ferenc a rendszerszintű korrupcióról is beszélt. Bár korábban azt nyilatkozta, nem hisz ebben, most elismerte, hogy ez a kijelentése „nem öregedett olyan jól”, és a köznyelvi értelemben vett korrupciót rendszer szinten űzték Magyarországon.

Konzervatív becslése szerint az elmúlt 16 évben a korrupció miatti kár elérhette a 60 ezer milliárd forintot. Szerinte a korrupciós ügyek felderíthetőek. „Ahol füst van, ott általában tűz is van” – jegyezte meg.

Beszélt a pénzmozgásokról is: „Vannak olyan viszonylag magas rangú politikusok, akiknek komoly készpénzelhelyezési gondjaik vannak.” Több konkrét ügyet is megemlített. Szerinte a lélegeztetőgép-beszerzések során a kormányt előre figyelmeztették egy külföldi partneren keresztül, hogy az egyik beszállító „egy köztudott gengszter”, a szerződést mégis megkötötték. A Gondosóra programot egy ezer milliárdos nagyságrendű problémás ügynek nevezte. Az atlétikai világbajnoksággal kapcsolatban elmondta, hogy az egyik évben 12 700 forintba került egy bíró képzése, míg a következő évben már 640 ezer forintba, és több száz főre volt szükség.

A Nemzeti Kommunikációs Hivatal (NKOH) működését egy olyan rendszerként írta le, amely a teljes állami kommunikációs költést egyetlen cégcsoporthoz, a Balásy Gyula nevével fémjelzett vállalkozásokhoz csatornázta be. Balásyt „végrehajtónak” nevezte, és valószínűtlennek tartotta, hogy Orbán Viktor ne tudott volna a rendszerről.

Mészáros Lőrinc felemelkedését pedig „gyalázatosnak” minősítette, de hozzátette, hogy nem az oligarchákkal van a baj, ha azok tisztességesen működnek.

A rendszer csúcsán lévők mentalitásáról pedig azt mondta: „Teljesen elvesztették a kapcsolatukat a realitással. Amikor valakinek ennyi pénze van, amiért nem biztos, hogy olyan nehezen kellett megdolgozni, (...)  akkor 100 millió forint egy táskáért az abszurdum. Teljes realitásvesztés, teljes talajvesztés.”

Biró Ferenc arról is beszélt, hogy miért nem állt ki korábban a nyilvánosság elé. Szerinte akkoriban ez egy „nem megnyerhető harc” lett volna az egész államgépezettel szemben, és a hatóságot is tönkretették volna. Rámutatott, hogy a hivatalos csatornák is bezárultak előtte: „Az, hogy 2025-ben a Magyar Országgyűlésnek a gazdasági bizottsága nem volt kíváncsi az Integritás Hatóság elnökének a beszámolójára, az nagyon sokat elmond.”

Most azért beszél, mert úgy látja, az ország egy történelmi esélyt kapott, és szembe kell néznie a múltjával.

A teljes beszélgetés:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
VDSZ: A Tisza vendégmunkás-rendelete a kínai akkumulátor-beruházásokra nem érvényes
Székely Tamás, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke szerint a kormány nem akarta az épülő vagy a termelést éppen elindító gyárak munkaerőproblémáját fokozni. Ugyanakkor azt nem érti, miért pont az a három ország került tiltólistára, amelyeket megneveztek.


Pénteken jelent meg a kormányrendelet, amely szombattól leállította az új vendégmunkás-tartózkodási engedélyek kiadását, és megtiltotta a tömeges beáramlást a Fülöp-szigetekről, Georgiából (Grúziából) és Örményországból.

Székely Tamás Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének (VDSZ) elnöke a Szeretlek Magyarországnak azt mondta, a rendelet egy felemás intézkedés, mivel nem mindenkire vonatkozik. „Az én olvasatom szerint például a kínai és a dél-koreai országokból érkező munkaerőre nem terjed ki” – jelentette ki, hozzátéve, hogy a korlátozások így nem érintik a nagy akkumulátorgyártáshoz kapcsolódó beruházásokat.

„Ez azt jelenti, hogy a CATL esetében, vagy a BYD-nál zajló kínai beruházásoknál ezek a korlátozások nem élnek.”

A kormányzat ezzel a rendelettel szerinte azokat próbálja korlátozni, akik elsősorban ügynökségeken keresztül érkeztek. Csakhogy a BYD és a CATL esetében a Kínából érkező dolgozók nem ügynökségen keresztül jönnek, hanem maguk a gyárak szervezik őket.

A szakszervezeti vezető úgy véli, a kormány a rendelettel szándékosan nem húzta be teljesen a féket. „Én azt látom, hogy a kormányzat nem akarta az épülő vagy a termelést éppen elindító gyárak munkaerőproblémáját fokozni.”

„Itt konkrétan szerintem a BYD és a debreceni beruházásokról van szó, de nemcsak a CATL-ről, hanem például a nyíregyházi Sunwoda is ide sorolható.” Úgy látja, a kormányzat célja az volt, hogy ne akadályozza meg „ezeknek a cégeknek az elindítását és felépítését egyik napról a másikra.”

A VDSZ elnöke  ugyanakkor értetlenül áll a korlátozások alá kerülő országok listája előtt. „Arra azért kíváncsi lennék, hogy milyen megfontolásból választották ki ezt a három országot” – vetette fel. „Lehet, hogy valami sorsolás alapján történt, ezt nem tudom megmondani.”

A döntést azért is furcsállja, mert a munkáltatók a grúz és a kirgiz munkavállalókkal szemben éppen a fülöp-szigetiekről nyilatkoznak a legpozitívabban. „Azt mondják, hogy nagyon precízen dolgoznak és megbízhatóak.”

Az tény, hogy a különböző nemzetiségű munkások társadalmi láthatósága között  különbség van. „A fülöp-szigetiek esetében sok esetben látjuk őket az utcán és egyéb területeken is. Ami viszont a kínai munkaerőt illeti: ők elsősorban az iparon belül, kevésbé látható területeken dolgoznak.” A láthatóbb munkakörökben, például futárként, főleg fülöp-szigeteki és indiai munkavállalók dolgoznak, de utóbbiak az üzemekben is jelen vannak.

Székely Tamás szerinte a mostani egy első, viszonylag logikus lépés volt a kormány részéről, próbáltak gyors intézkedéssel valamit tenni, „ami ebből a szempontból valószínűleg helyes.” Pozitívumként értékelte, hogy a kormány nem egy mindent elsöprő megoldást, „fűnyíróelvet” választott. Másrészt úgy gondolja, lesznek még következő lépések is, mert a mostani, három országra vonatkozó korlátozás nem elégséges a munkanélküli magyarok helyzetbe hozására.

A probléma ugyanakkor bonyolult. Magyarországon súlyos munkaerőhiány van, ami a szakképzettség szintjétől függetlenül jelentkezik. „Nemcsak képzett, hanem képzetlen munkaerőből is hiány van” – fogalmazott Székely. „Például azokon a területeken, ahol ezek a vendégmunkások operátori tevékenységet végeznek, hiányzik a magyar munkaerő.” Éppen ezért a munkáltatók ragaszkodnak a külföldi munkaerőhöz.

A szakszervezeti vezető is úgy látja, hogy hirtelen eltűnésük komoly problémát okozna. Nélkülük komoly bajba kerülne a gazdaság, „akkor leáll a magyar ipar, ami amúgy is elég rossz helyzetben van.”

A munkáltatók „ezért hördültek fel, amikor arról volt szó, hogy június 1-jétől teljes mértékben megszüntetik a vendégmunkások bejövetelét.”

Ugyanakkor Székely Tamás szerint a munkáltatóknak vannak más szempontjaik is. „A vendégmunkások a magyar munkavállalókkal szemben könnyebben túlóráztathatóak, nem dumálnak vissza.”

Azt az érvet sem tartja teljesen igaznak, hogy a nagyberuházásoknál speciális szakképzettségre van szükség „Ezt mondják, igen. Azért nálunk is vannak mérnökök, és valószínűleg azokat a mérnököket, akik Magyarországon vannak, jobban el lehetne helyezni.” Úgy látja, a probléma inkább az elvándorlásban gyökerezik. „Azt látjuk, hogy a magyar mérnökök nem Magyarországon keresik a boldogulásukat, hanem külföldön.”

A további lépések előtt Székely Tamás szerint egyeztetésre lenne szükség. „Először le kéne ülni a szociális partnerekkel, munkáltatókkal, szakszervezetekkel, és végig kellene gondolni egy teljes foglalkoztatási stratégiát a jövőre nézve.”

Szerinte egy ilyen stratégiának több területet kellene átfognia. „Ebben a foglalkoztatáspolitikának és az oktatáspolitikának közös stratégiát kell alkotnia annak érdekében, hogy a magyar gazdaság hosszabb távon stabilan működjön.” Meggyőződése, hogy a kormányzat részéről van egyeztetési szándék, és bízik benne, hogy hamarosan az ipari szereplőkkel is megkezdődnek a tárgyalások.  A VDSZ felkészült erre. „Konkrét elképzeléseink vannak” - jelentette ki.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk