Az utolsó búcsú: kiderült, miért sosem késő beszélni ahhoz, akitől elköszönünk
A búcsú perceiben kimondott szavak talán nem vesznek el a csendben. Egy kanadai kutatás tudományos bizonyítékkal támasztja alá azt a régóta dédelgetett reményt, hogy szeretteink akkor is hallhatnak minket, amikor már nem képesek reagálni a külvilágra.
A British Columbia Egyetem kutatói a vancouveri St. John Hospice-ban vizsgálták az életvégi hallást, eredményeiket pedig a Scientific Reports című tudományos folyóiratban publikálták.
A kutatócsoport elektroencefalográfiával (EEG) mérte a hangokra adott agyi aktivitást három csoportban: fiatal, egészséges önkénteseknél, hospice-ellátásban részesülő betegeknél éber állapotban, valamint ugyanazon pácienseknél, amikor a halálhoz közeledve már válaszképtelenné váltak.
„Az utolsó órákban sok ember válaszképtelen állapotba kerül. Az adataink azt mutatják, hogy a haldokló agy képes reagálni a hangokra, még eszméletlen állapotban is, egészen az élet utolsó óráiig” – mondta a UBC News-nak Elizabeth Blundon, a tanulmány vezető szerzője.
Öt betegtől sikerült használható EEG-adatot rögzíteni a végső, válaszképtelen állapotban.
„Ez a kutatás hitelt ad annak a megfigyelésnek, hogy a szeretteik hangja segít megnyugtatni az embereket, amikor haldokolnak. És számomra jelentős értelmet ad az élet utolsó napjainak és óráinak, és megmutatja, hogy a jelenlét – személyesen vagy telefonon – igenis számít” – nyilatkozta Dr. Romayne Gallagher, a St. John Hospice palliatív orvosa.
Azt, hogy az agy reagál egy hangingerre, nem jelenti azt, hogy a haldokló tudatosan fel is fogja, értelmezi a hallottakat, vagy felismeri, ki beszél hozzá.
„Az agyuk reagált a hallási ingerekre, de nem tudhatjuk, hogy emlékeznek-e, azonosítanak-e hangokat, vagy megértik-e a nyelvet. Mindezekre a kérdésekre még nincs válasz” – tette hozzá a kutató.
