prcikk: 2026 fordulópont lehet az űrkutatásban: visszatér az ember a Holdhoz, miközben átalakul az űrgazdaság | szmo.hu
TUDOMÁNY
A Rovatból

2026 fordulópont lehet az űrkutatásban: visszatér az ember a Holdhoz, miközben átalakul az űrgazdaság

A NASA Artemis II küldetése már a célegyenesben van, de a kínaiak is a sarkukban lihegnek. Eközben milliárdos cégek építik az új űrbázisokat, hogy leváltsák a kiöregedett ISS-t.


Több mint fél évszázad telt el azóta, hogy ember utoljára a Hold sötét egén látta felkelni a törékeny, kék Földet. Ez a látvány, amely egykor egy egész generáció képzeletét ragadta meg, januárban közelebb van, mint bármikor az Apollo-korszak vége óta.

2026 nem csupán egy újabb év a naptárban; ez az a fordulópont, amikor az emberiség újra komolyan a Hold felé veszi az irányt,

miközben a Föld körüli pályán egy teljesen új, magánkézben lévő gazdaság alapjait rakják le. Mindezt intézményi és politikai átrendeződés kíséri: a NASA új adminisztrátorral, feszesebb ütemtervekkel és minden eddiginél erősebb kereskedelmi partnerségekkel vág neki az évnek, miközben a költségvetési viták és a technikai kihívások árnyéka minden lépésüket végigkíséri.

A figyelem középpontjában a NASA Artemis II küldetése áll, amelynek indítását legkorábban áprilisra tervezik. A négyfős legénység – Reid Wiseman parancsnok, Victor Glover pilóta, valamint Christina Koch és Jeremy Hansen küldetésspecialisták – egy tíz napos útra indul, megkerüli a Holdat, majd visszatér a Földre. Ez a misszió a legfontosabb főpróba a felszíni visszatérés előtt.

Nem a leszállás a cél, hanem az Orion űrhajó életfenntartó és visszatérési rendszereinek éles, emberes tesztje,

amely nélkül nincs biztonságos landolás a Holdon. A tavaly év végi átfogó indítási szimulációk és a hőpajzs vizsgálatainak lezárása után a felkészítés a végső fázisba lépett. „Akkor fogunk indulni, amikor ez a jármű készen áll, amikor ez a csapat készen áll, és a tőlünk telhető legjobban fogjuk végrehajtani ezt a küldetést” – szögezte le Reid Wiseman parancsnok. Victor Glover pilóta pedig a misszió súlyát hangsúlyozta: „Meg kell mozdítanunk a tűt.”

A küldetés emberi dimenzióját Christina Koch fogalmazta meg a legérzékletesebben: „Oda megyünk… és ez az, ami igazán mélyen megérint.” A NASA hivatalos ütemterve szerint a tényleges holdraszállás, az Artemis III, 2027 közepén következhet, de független kormányzati felügyeleti szervek már jelezték, hogy a leszállóegység és a holdruhák fejlesztésének összetettsége miatt a csúszás kockázata jelentős.

Miközben az Egyesült Államok a Holdhoz való visszatérésre összpontosít, Kína egy párhuzamos, rendkívül ambiciózus programot hajt végre. Még ebben az évben elindíthatják a Csang’e–7 küldetést, amely a Hold déli sarkvidékén keres majd vízjég nyomait. A misszió egy leszállóegységet, egy rovert és egy „ugráló” miniszondát is visz magával,

fedélzetén több nemzetközi – egyiptomi, bahreini, olasz, orosz, svájci és thaiföldi – tudományos műszerrel.

Ezzel egy időben a tavaly májusban indított Tienven–2 űrszonda idén nyáron éri el a 469219 Kamoʻoalewa kisbolygót, hogy felszíni mintát gyűjtsön, amit 2027 végén hozna vissza a Földre. Peking hosszú távú céljai egyértelműek. „2030-ra a kínai nép egészen biztosan képes lesz a Holdra lépni” – jelentette ki magabiztosan Vu Vej-zsen, a kínai holdprogram vezető tervezője.

A tervük egy 2035-re felépülő Nemzetközi Holdkutató Állomás létrehozása, amelyet akár nukleáris energiaforrással is ellátnának.

Eközben Föld körüli pályán folytatják a Tiangong űrállomás folyamatos üzemeltetését, a Hszüntien űrtávcső indítását pedig az év végére halasztották.

A nemzetek közötti verseny mellett egy harmadik, talán még nagyobb átalakulást hozó front is megnyílt: a magánszektor forradalma. 2026 lehet az az év, amikor elindul az első, teljesen kereskedelmi alapon működő űrállomás. A Vast vállalat Haven–1 nevű állomásának startját legkorábban májusra, az első, négyfős, harmincnapos küldetését pedig június végére időzítik. Az állomás adatkapcsolatát a SpaceX Starlink lézeres rendszere biztosítja majd.

„Ha nagy sebességű, alacsony késleltetésű, folyamatos internetkapcsolatra van szükséged egy űrállomáson… a Starlink az egyetlen lehetőség”

– mondta Max Haot, a Vast vezérigazgatója.

Egy másik kulcsszereplő, az Axiom Space idén csatlakoztatja első modulját a Nemzetközi Űrállomáshoz. Tervük szerint több elemet is felküldenek a következő években, hogy 2028-ra leválhassanak, és önálló kereskedelmi állomásként működjenek tovább. A NASA aktívan támogatja ezeket a fejlesztéseket, miközben már a Nemzetközi Űrállomás korszakának lezárását készíti elő. A SpaceX-szel kötött 843 millió dolláros (körülbelül 276 milliárd forintos) szerződés értelmében

a cég egy speciális járművet fejleszt, amely 2030 körül irányítottan a Csendes-óceánba süllyeszti a kiöregedett űrbázist.

„Egy amerikai lesüllyesztő jármű kiválasztása segít biztosítani a biztonságos és felelősségteljes átmenetet alacsony Föld körüli pályán” – nyilatkozta Ken Bowersox, a NASA egyik vezetője.

Ezt a pezsgést új, nagy teljesítményű hordozóeszközök és űreszközök belépése teszi lehetővé. A Blue Origin tavaly novemberben sikeresen indította első New Glenn rakétáját, amely a NASA ESCAPADE Mars-szondáit vitte az űrbe, majd a hordozórakéta első fokozata sikeresen leszállt. „Ma teljes küldetési sikert értünk el” – közölte Dave Limp, a cég vezérigazgatója. Ezzel a SpaceX mellett egy új, nagy teherbírású, részben újrahasznosítható amerikai rakéta lépett a piacra.

A Sierra Space szintén az év végére tervezi Dream Chaser űrrepülőgépének első, immár szabad repülési demonstrációját.

A tudományos kutatás sem marad le: az Európai Űrügynökség Hera szondája idén ősszel érkezik a Didymos–Dimorphos aszteroidarendszerhez, hogy a DART-misszió becsapódásának hatásait vizsgálja, a NASA pedig legkésőbb jövő májusig útnak indítja a Nancy Grace Roman űrtávcsövet, amely a sötét energiát és az exobolygókat kutatja majd.

A háttérben a politikai játszmák is élesednek.

Az Egyesült Államokban tavaly decemberben beiktatták az új NASA-adminisztrátort, Jared Isaacmant, akinek mandátuma egyértelmű: felgyorsítani az Artemis-programot és menedzselni a kereskedelmi átállást,

miközben a kínai kihívásra is választ kell adni. Peking eközben aktívan építi saját nemzetközi partnerségi hálóját a holdbázis-tervéhez, és nyíltan bírálja az Egyesült Államokat, amiért szerinte akadályozza Kína nemzetközi űregyüttműködéseit.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


TUDOMÁNY
A Rovatból
FOTÓGALÉRIA - Megjöttek az első képek a Földről, lélegzetelállító felvételeket készítettek az Artemis II űrhajósai
Fotókon a kék bolygó, amit otthonunknak hívunk: az amerikai űrügynökség látványos felvételekkel jelentette be, hogy az Artemis II misszió a tervezett útvonal felét már megtette. A képeket Reid Wiseman parancsnok készítette az Orion űrhajó kamerájával.


Az Artemis II misszió ma már több mint félúton jár a Hold felé, a NASA pedig a küldetés pontossága miatt törölte az első, kifelé tartó pályakorrekciós manővert. A négyfős legénység jelenleg az Orion űrhajó kabinját és műszereit készíti elő a hétfői, körülbelül hatórás holdközeli megfigyelési szakaszra.

„E kép közzétételének pillanatában az Artemis II misszió körülbelül félúton van a Hold felé”

– írta az űrügynökség.

Pénteken, egy nappal az indulás után megérkeztek a legénység első felvételei. A Földről készült fotót Reid Wiseman parancsnok készítette az Orion egyik napelemszárnyának végén elhelyezett kamerával. A képeken a szakértők két sarki fényt és az állatövi fényt is azonosították.

Fotókon a Földünk!

A misszió magyar idő szerint csütörtökön, 0 óra 35 perckor indult a NASA floridai indítóállásáról, négy űrhajóssal a fedélzetén: Christina Koch-al, Victor Gloverrel, Reid Wiseman parancsnokkal és Jeremy Hansennel.

A küldetés következő nagy mérföldköve hétfőn várható, amikor az űrhajósok leszállás nélkül megkerülik a Holdat, és egy hatórás periódusban tudományos megfigyeléseket végeznek. Ezek az adatok alapvető fontosságúak lesznek a következő, Artemis III nevű misszió számára, ahol már a tényleges holdra szállás a cél. A tervek szerint a teljes repülés nagyjából tíz napig tart majd.

Via 24.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
TUDOMÁNY
A Rovatból
„Egyszerűen elképesztő volt” – Megszólaltak a Hold túloldalát megcsodáló űrhajósok
Az Artemis II legénysége az Orion űrhajó fedélzetéről számolt be az élményről, miután megpillantották az égitest rejtett oldalát. A négyfős csapat egy tíznapos küldetésen teszteli a rendszereket.


„Tegnap este először láttuk a Hold túloldalát, és ez egyszerűen elképesztő volt” – jelentkezett be az űr mélyéről Christina Koch, az Artemis II küldetés specialistája, miután a legénység több mint ötven év után először vetett emberi pillantást égi kísérőnk rejtett arcára. A négyfős csapat – Reid Wiseman parancsnok, Victor Glover pilóta, valamint a küldetés-specialisták, Christina Koch és a kanadai Jeremy Hansen – április 1-jén indult útnak a Kennedy Űrközpontból, hogy egy nagyjából tíznapos út során megkerülje a Holdat, és letesztelje az Orion űrhajó és az SLS hordozórakéta rendszereit a jövőbeli holdra szállások előtt.

A küldetés negyedik napjára az Integrity névre keresztelt Orion kapszula már messze maga mögött hagyta a Földet, a legénység pedig az első üzenetében megpróbálta átadni a látványt.

„Az egész Földet láthatod sarktól sarkig… annyira lenyűgöző pillanat volt, hogy mind a négyünket teljesen megállított”

– mondta Reid Wiseman parancsnok. Victor Glover pilóta ehhez csak annyit tett hozzá a bolygónak üzenve: „Higgyétek el, csodálatosan néztek ki, gyönyörűek vagytok.” A legénység számára azonban a legizgalmasabb pillanatok még hátravannak: a Hold körüli pálya legfontosabb szakasza magyar idő szerint hétfőn este kezdődik.

A NASA élőben közvetíti majd az eseményeket, a közvetítés hétfőn 19:00 órakor kezdődik.

A tervek szerint 19:56-kor az Orion átszáguld azon a ponton, amellyel megdönti az Apollo–13 által 1970-ben felállított, embert szállító űreszközre vonatkozó Föld-távolsági rekordot, ami nagyjából 400 170 kilométer volt.

A tényleges tudományos megfigyelési ablak 20:45-kor nyílik meg, amikor az űrhajót úgy fordítják, hogy ablakai a Hold felszíne felé nézzenek. A küldetésirányítás kedd éjjel 00:47-kor körülbelül 40 percre elveszíti a jelforrást, amint az Orion a Hold mögé ér. Ebben a rádiócsendben, 01:02-kor éri el a legkisebb holdtávolságot, mintegy 6544 kilométerre a felszíntől, majd három perccel később, 01:05-kor jut a Földtől legmesszebbre, körülbelül 406 772 kilométerre.

Ez a magas pálya teszi lehetővé, hogy a legénység egyetlen képkivágásban láthassa a teljes holdkorongot, beleértve olyan területeket is, amelyeket emberi szem még soha nem látott közvetlenül.

A megfigyelések során ősi lávafolyásokat, becsapódási krátereket és tektonikus repedéseket vizsgálnak, a folyamatosan változó megvilágítási szögek pedig egyedülálló lehetőséget adnak a domborzat tanulmányozására. A lenyűgöző, nagy felbontású képeket és 4K-s videókat egy új, lézeres kommunikációs rendszer, az O2O teszi lehetővé, amely akár 260 megabit/másodperces adatsebességgel képes a Földre sugározni. Ez a technológia kulcsfontosságú lesz a jövőbeli Hold- és Mars-missziók során.

A holdkerülés után az Integrity megkezdi többnapos visszatérését. Az út hátralévő részében orvosbiológiai és sugárzásmérési kísérleteket végeznek, valamint a kézi kormányzási rendszereket is tesztelik. Ha minden a tervek szerint halad, az Orion űrhajó április 10-én, magyar idő szerint 20:07-kor landol a Csendes-óceánon, San Diego partjainál.

Via NASA


Link másolása
KÖVESS MINKET:


TUDOMÁNY
A Rovatból
„Nélkülük az ember sem létezhetne” – elárulták, melyik volt a Föld első növénye
Erin Potter, a New York-i Állami Egyetem tudósa szerint a legkorábbi fotoszintetizáló élőlények tették lehetővé az összetett életet. Ezek az algaszerű szervezetek évmilliók alatt oxigénnel dúsították fel a bolygó légkörét.


Mielőtt fák, virágok és fű borították volna a bolygót, a szárazföld csak kő és por volt. De melyik élőlény volt az, amelyik elsőként lépett a partra, és ezzel elindította a szárazföldi élet forradalmát? Erre a kérdésre igyekezett választ adni Erin Potter, a New York-i Állami Egyetem tudósa a The Conversationben megjelent cikkében.

Ahogy az állatok, úgy a növények élete is a vízben kezdődött. A legkorábbi, növényi eredetű élőlények olyan egyszerű, apró zöld életformák voltak, mint például az algák, amelyek több mint 1 milliárd éve élnek a Föld óceánjaiban és tavaiban. A napfény, a víz és a szén-dioxid felhasználásával cukrokat állítanak elő, és e folyamat, a fotoszintézis melléktermékeként oxigént bocsátanak a légkörbe. A Föld hajnalán ebből nagyon kevés volt,

az oxigén évmilliók alatt halmozódott fel a fotoszintetizáló élőlényeknek köszönhetően. „Ez a változás lehetővé tette a nagyobb és összetettebb élet kialakulását, nélkülük az ember sem létezhetne”

– emelte ki Potter.

A tudósok úgy vélik, hogy az első igazi szárazföldi növények körülbelül 470 millió évvel ezelőtt fejlődtek ki a zöldalgákból. Ezek a korai növények a partvonalak közelében, sekély vízben éltek, ahol a környezetük gyakran változott: néha víz alatt voltak, néha pedig a levegőn. Ez segítette őket abban, hogy lassan alkalmazkodjanak a szárazföldi léthez, ami egy sor új kihívással járt. El kellett kerülniük a kiszáradást, meg kellett tudniuk állni a vízben való lebegés nélkül, és vizet, valamint tápanyagot kellett szerezniük a talajból.

Hogy alkalmazkodjanak, az első növények fontos új tulajdonságokat fejlesztettek ki. Az egyik egy viaszos bevonat, az úgynevezett kutikula volt, amely segített a vizet a növény belsejében tartani. A növények sejtfala emellett erősebb lett, ami lehetővé tette számukra, hogy a gravitáció ellenére függőlegesen álljanak. Az egyszerű, gyökérszerű szerkezetek, az úgynevezett rizoidok pedig a stabil kapaszkodásban, valamint a víz és az ásványi anyagok felszívódásában segítették őket.

Ezek az első növények nagyon kicsik és egyszerűek voltak, hasonlítottak a ma élő mohákhoz, például a májmohákhoz és a becősmohákhoz. Nem volt igazi gyökerük vagy száruk, és közel maradtak a talajhoz.

Ezt bizonyítják például a Cooksonia nevű növénycsalád fosszíliái is, amelyek körülbelül 430 millió évvel ezelőtt éltek, és apró, elágazó száraik voltak, amelyek mindössze néhány centiméter magasra nőttek meg.

Bár ezek a növények méretüket tekintve aprók voltak, hatásuk óriási volt. Idővel egyre több lett belőlük, és a kezdetleges gyökereik segítségével a kövekből talaj lett, ami további növények megtelepedését tette lehetővé.

A több növény több oxigént is jelentett a légkörben, emellett pedig táplálékként és élettérként is szolgáltak, így megindulhattak az állatok is a szárazföld felé.

A növények evolúciójában nagyjából 420 millió évvel ezelőtt jelent meg az a szövet, ami lehetővé tette, hogy a víz és a tápanyag a növény minden részébe eljusson. Ennek köszönhetően magasabbak és erősebbek lehettek, így jutott el a bolygó a körülbelül 360 millió évvel ezelőtti időszakba, amikor

már hatalmas, helyenként 30 méter magas fák borították a tájat. Ezek kidőlve nemcsak tápanyagként szolgáltak más élőlények számára, hanem évmilliók alatt fosszilis energiahordozóvá is alakultak.

Egy másik fontos evolúciós változás 380 millió évvel ezelőtt következett be, amikor

megjelentek a magok,

amelyek védték a növényi „embriókat”, és lehetővé tették számukra, hogy a zord körülményeket is túléljék. Végül 140 millió évvel ezelőtt

megjelentek a virágok, amelyek a növények szaporodását és elterjedését segítették.

Ma a virágos növények jelentik azokat a növényeket, amelyekkel a legtöbbször találkozunk.

Via hvg.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:


TUDOMÁNY
A Rovatból
Szenzációs felvételeket készített a Szaturnuszról a Webb és a Hubble űrtávcső
A Webb és a Hubble űrtávcső közös munkája eddig sosem látott részletességgel mutatja a gázóriást. A szakértők szerint ez különösen izgalmas, mert a két űrteleszkóp eltérő „szemmel” nézi a gyűrűs bolygót.


Mintha hagymát hámoznának: a csillagászat két szupersztárja, a Webb és a Hubble űrtávcső most először mutatja meg rétegenként a Szaturnusz légkörét. A két távcső közös munkája példátlan, háromdimenziós képet ad a gázóriásról – írja a NASA és az Európai Űrügynökség közös projektjének honlapja.

A két űrteleszkóp eltérő „szemmel” nézi a gyűrűs bolygót.

Míg a veterán Hubble a látható fény tartományában a felhőzet finom színárnyalatait rögzíti, addig az újgenerációs Webb az infravörös tartományban a légkör különböző mélységeiben rejtőző felhőket és kémiai anyagokat is érzékeli. A két adatsor kombinálásával a tudósok gyakorlatilag felszeletelik a bolygó atmoszféráját.

A Hubble egy évtizedes megfigyelőprogram részeként kapta lencsevégre a Szaturnuszt még 2024 augusztusában, a Webb pedig néhány hónappal később. A képek rögzítésekor a bolygó éppen az északi féltekén tapasztalható nyárból a 2025-ös napéjegyenlőség felé haladt.

A fotók egy rendkívül mozgalmas légkört tárnak fel. A Webb képén egy „szalaghullámnak” nevezett, hosszan fennálló futóáramlat kanyarog, alatta pedig még mindig látszik egy apró folt, a 2011-es „Nagy tavaszi vihar” makacs maradványa. A déli féltekén szintén több vihar örvénylik, melyeket a látható felhők alatt tomboló erős szelek és hullámok formálnak.

A bolygó északi pólusánál lévő ikonikus, hatszög alakú futóáramlás több csúcsa is halványan kivehető mindkét képen. Valószínűleg évtizedekig ez az utolsó nagy felbontású kép a híres hatszögről, mivel az északi pólus hamarosan télbe fordul, és tizenöt évre sötétségbe borul.

A Webb infravörös megfigyelésein a pólusok feltűnően szürkészöld színben játszanak. A tudósok szerint ezt vagy egy magaslégköri aeroszolréteg okozza, amely másként szórja a fényt, vagy pedig sarki fényhez hasonló jelenség, ahol a bolygó mágneses mezejével kölcsönhatásba lépő töltött részecskék keltenek fénylést. A gyűrűk azért különösen fényesek az infravörös képen, mert nagyrészt visszaverő vízjégből állnak, és olyan finom részletek is látszanak rajtuk, mint a küllők és a legkülső, vékony F-gyűrű éles vonala.

A Webb a legnagyobb és legerősebb távcső, amelyet valaha az űrbe bocsátottak. A Hubble űrteleszkóp pedig több mint három évtizede működik, és továbbra is úttörő felfedezéseket tesz, amelyek alakítják az Univerzumról alkotott ismereteinket.

Via esawebb.org


Link másolása
KÖVESS MINKET: