Japán animét elvétve tűznek műsorra a hazai mozik, a műfaj rajongói az évente megrendezett Anilogue-on kívül nemigen láthatnak ilyen darabokat nagyvásznon. Ebből a szempontból is fontos Mamoru Hosoda legújabb filmje, aminek sikerült eljutnia a magyarországi moziforgalmazásig, az viszont rejtély, miért kapott 16-os besorolást nálunk. Hosoda neve sokaknak ismerősen csenghet, Hayao Miyazaki (Chihiro Szellemországban, Szél támad) visszavonulása óta ő a leghíresebb aktív japán anime-rendező a mögötte álló Studio Chizuval. A Miyazakival való állandó összehasonlítgatást nem is ússza meg, és rendre ő marad alul.

A Mirai Oscar-jelölést hozott neki, a 2019-es Annie Awardson pedig elnyerte a legjobb független animációs film díját, legújabb darabja viszont kicsit visszalépés a mágikus realizmussal kacérkodó Miraihoz képest. Egy erős alapötletre felhúzott okos és szép iparosmunka egy olyan alkotótól, akinek a kisujjában van a szakma, de ennél egy picivel sem akar többet mutatni magából nekünk. Félreértés ne essék, a végeredmény még így is messze több, mint amit egy átlagos animációs filmtől kapunk, és ezzel bőven elégedettek lehetünk, de a vége főcím után marad azért bennünk egy kis hiányérzet.

A történet szerint Suzut egyedül neveli az apukája. Még kislány volt, amikor elveszítette az édesanyját, a traumát pedig máig nem sikerült feldolgoznia. A kamaszlány otthon és az iskolában is bezárkózik, sem az édesapjával, sem az osztálytársaival nem találja a hangot. A kisvárosban, ahol él, egyetlen közeli barátja van csak, a nagyszájú Hiro, aki ráveszi Suzut, hogy regisztráljon a népszerű közösségi oldalra, a „U”-ra.

A U valami olyasmi, mintha a Facebookot vagy az Instagramot mondjuk a Mátrix virtuális valóságával kereszteznénk. Kiberterében mindenki a biometrikus adatai alapján létrehozott avatárjával van jelen, a webes reprezentációkban fellelhetőek tehát a valós személyek valódi külső jegyei és tulajdonságai. Így például Suzu, aki Belle néven lép be az ötmillió felhasználót számláló U-ba, bár sokkal szebb, mint a valóságban, de ugyanúgy szeplős az arca. És ugyanúgy az éneklés a szenvedélye, mint egyébként, csak itt sokkal szebben cseng a hangja és sokkal menőbbek a dalai.

Belle felbukkanása a U-ban hatalmas szenzáció, a felhasználók lehidalnak az énekétől, és villámgyorsan ő lesz az új sztár.

Csakhogy történik valami, ami véget vet az idillnek.

Belle virtuális koncertjén felbukkan egy titokzatos, sárkányszerű lény, akiről az a hír járja, hogy egy dühös különc, aki régi sebeket hordoz magában. Egy elvetemült harcművész, aki nem tartja be a szabályokat, az egyre kegyetlenebb összecsapások pedig lassan veszélybe sodorják a U működését. Belle az egyetlen, aki nem ijed meg a sárkánylénytől, mert rokonlelket és az övéhez hasonló tragédiát szimatol a virtuális levegőben, és naná, hogy meg akarja tudni, kicsoda valójában a megszelídítésre váró teremtmény.

Nem nehéz kitalálni, hogy Hosoda A szépség és a szörnyeteg klasszikus történetét gondolta újra, hogy egy csomó fontos és aktuális dologról beszéljen nekünk. Olyanokról például, hogy van-e átjárás a valódi és a virtuális énünk között, és ha igen, milyen mértékű, és mennyire képes befolyásolni az egyik a másikat. Hogy mennyire lehetünk szabadok az online térben és kinek tartozunk felelősséggel az ottani tetteink miatt, vagy hogy milyen előnyökkel jár a valódi életünkben, ha kiismerjük magunkat a virtuális világban. Mert Hosoda azon az állásponton van, hogy nagyon is jár, filmjét belengi a digitális optimizmus.

A Belle legnagyobb erőssége, ahogy a virtuális világot láttatja. Nem csak képileg, hanem tartalmilag is. Ahogy megmutatja, hogyan hullámoznak a random információk a U élénk színű, harsány és állandóan zizegő kiberterében, és ahogyan azt a kaotikus örvénylést érzékelteti, ahogy a közösségi média felkap valakit, aztán elejt.

Ennek a kezdetben sok izgalommal és önbizalommal kecsegtető káoszbirodalomnak a tökéletes ellentéte a valódi világ a maga kiszámítható nyugalmával és harmóniájával, amit Suzu sokáig szürkének és fájdalmasan unalmasnak lát. A U virtuális világában szerzett tapasztalatainak köszönhetően viszont lehetőséget kap, hogy végre megtalálja a harmóniát a saját, valóságos életében, még ha ennek érdekében nagy kockázatot is kell vállalnia valakiért, aki fontos neki.