KULT
A Rovatból

Ilyen, amikor az internet népe ráharap valamire, majd kiköpi – Belle-kritika

A Belle: A sárkány és a szeplős hercegnő című japán anime okos és szép mese a valódi élet, a virtuális valóság és a közösségi média trollokkal teli világa között bóklászó, magányos kamaszokról.


Japán animét elvétve tűznek műsorra a hazai mozik, a műfaj rajongói az évente megrendezett Anilogue-on kívül nemigen láthatnak ilyen darabokat nagyvásznon. Ebből a szempontból is fontos Mamoru Hosoda legújabb filmje, aminek sikerült eljutnia a magyarországi moziforgalmazásig, az viszont rejtély, miért kapott 16-os besorolást nálunk. Hosoda neve sokaknak ismerősen csenghet, Hayao Miyazaki (Chihiro Szellemországban, Szél támad) visszavonulása óta ő a leghíresebb aktív japán anime-rendező a mögötte álló Studio Chizuval. A Miyazakival való állandó összehasonlítgatást nem is ússza meg, és rendre ő marad alul.

Ennek oka, hogy a filmjeiből gyakran hiányolják a szerzőiséget, amit Az idő fölött járó lány, a Farkasgyermek, A fiú és a szörnyeteg és a Mirai – Lány a jövőből alkotója a kritikusai szerint hajlamos feláldozni a közérthetőség és a szélesebb körben való ismertség kedvéért. Nem véletlen, hogy eddigi legnagyobb szakmai sikerét előző filmjével, a Miraijal aratta, amiben képes volt a korábbiaknál egyedibb, személyesebb hangot megütnie.

A Mirai Oscar-jelölést hozott neki, a 2019-es Annie Awardson pedig elnyerte a legjobb független animációs film díját, legújabb darabja viszont kicsit visszalépés a mágikus realizmussal kacérkodó Miraihoz képest. Egy erős alapötletre felhúzott okos és szép iparosmunka egy olyan alkotótól, akinek a kisujjában van a szakma, de ennél egy picivel sem akar többet mutatni magából nekünk. Félreértés ne essék, a végeredmény még így is messze több, mint amit egy átlagos animációs filmtől kapunk, és ezzel bőven elégedettek lehetünk, de a vége főcím után marad azért bennünk egy kis hiányérzet.

A történet szerint Suzut egyedül neveli az apukája. Még kislány volt, amikor elveszítette az édesanyját, a traumát pedig máig nem sikerült feldolgoznia. A kamaszlány otthon és az iskolában is bezárkózik, sem az édesapjával, sem az osztálytársaival nem találja a hangot. A kisvárosban, ahol él, egyetlen közeli barátja van csak, a nagyszájú Hiro, aki ráveszi Suzut, hogy regisztráljon a népszerű közösségi oldalra, a „U”-ra.

A U valami olyasmi, mintha a Facebookot vagy az Instagramot mondjuk a Mátrix virtuális valóságával kereszteznénk. Kiberterében mindenki a biometrikus adatai alapján létrehozott avatárjával van jelen, a webes reprezentációkban fellelhetőek tehát a valós személyek valódi külső jegyei és tulajdonságai. Így például Suzu, aki Belle néven lép be az ötmillió felhasználót számláló U-ba, bár sokkal szebb, mint a valóságban, de ugyanúgy szeplős az arca. És ugyanúgy az éneklés a szenvedélye, mint egyébként, csak itt sokkal szebben cseng a hangja és sokkal menőbbek a dalai.

Belle felbukkanása a U-ban hatalmas szenzáció, a felhasználók lehidalnak az énekétől, és villámgyorsan ő lesz az új sztár.

Naná, hogy Suzut, aki az igazi életében csúnyának, unalmasnak és tehetségtelennek tartja magát, egyből beszippantja a U, ahol megtalálja mindazt, amit a szürke hétköznapokból és saját magából hiányol. Itt, ebben a folyton mozgásban lévő, vibráló világban minden színes és izgalmas, a felhasználók rajonganak érte, és többé nem érzi magát egyedül.
Csakhogy történik valami, ami véget vet az idillnek.

Belle virtuális koncertjén felbukkan egy titokzatos, sárkányszerű lény, akiről az a hír járja, hogy egy dühös különc, aki régi sebeket hordoz magában. Egy elvetemült harcművész, aki nem tartja be a szabályokat, az egyre kegyetlenebb összecsapások pedig lassan veszélybe sodorják a U működését. Belle az egyetlen, aki nem ijed meg a sárkánylénytől, mert rokonlelket és az övéhez hasonló tragédiát szimatol a virtuális levegőben, és naná, hogy meg akarja tudni, kicsoda valójában a megszelídítésre váró teremtmény.

Nem nehéz kitalálni, hogy Hosoda A szépség és a szörnyeteg klasszikus történetét gondolta újra, hogy egy csomó fontos és aktuális dologról beszéljen nekünk. Olyanokról például, hogy van-e átjárás a valódi és a virtuális énünk között, és ha igen, milyen mértékű, és mennyire képes befolyásolni az egyik a másikat. Hogy mennyire lehetünk szabadok az online térben és kinek tartozunk felelősséggel az ottani tetteink miatt, vagy hogy milyen előnyökkel jár a valódi életünkben, ha kiismerjük magunkat a virtuális világban. Mert Hosoda azon az állásponton van, hogy nagyon is jár, filmjét belengi a digitális optimizmus.

A Belle legnagyobb erőssége, ahogy a virtuális világot láttatja. Nem csak képileg, hanem tartalmilag is. Ahogy megmutatja, hogyan hullámoznak a random információk a U élénk színű, harsány és állandóan zizegő kiberterében, és ahogyan azt a kaotikus örvénylést érzékelteti, ahogy a közösségi média felkap valakit, aztán elejt.

Ahogyan azt láttatja, milyen, amikor az internet népe ráharap valamire, végiggörgeti magán, majd kiköpi, és hogy milyen pusztításra képesek a trollok vak dühükben vagy éppen unalmukban. Itt, a virtuális világban minden folyamatos mozgásban van. Ami pedig mozgásban tartja, az az újdonság, ennélfogva teljesen kiszámíthatatlan a siker, ahogy a siker elvesztése is. Erre kell rájönnie Belle-nek.

Ennek a kezdetben sok izgalommal és önbizalommal kecsegtető káoszbirodalomnak a tökéletes ellentéte a valódi világ a maga kiszámítható nyugalmával és harmóniájával, amit Suzu sokáig szürkének és fájdalmasan unalmasnak lát. A U virtuális világában szerzett tapasztalatainak köszönhetően viszont lehetőséget kap, hogy végre megtalálja a harmóniát a saját, valóságos életében, még ha ennek érdekében nagy kockázatot is kell vállalnia valakiért, aki fontos neki.

Belle: A sárkány és a szeplős hercegnő, 121 perc, 2021

Japán animációs film

Rendezte: Mamoru Hosoda

Hazai bemutató: 2022. február 17.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Színészlegendák és legendás szerepek kísérték Diane Keaton életét – galéria
A 79 éves korában elhunyt színésznő a szakma krémjével dolgozott együtt. Néhány munkakapcsolata párkapcsolattá is alakult, bár sosem ment férjhez. Egy élet és karrier képekben.


Ahogy arról korábban beszámoltunk, szombaton Los Angelesben elhunyt Diane Keaton amerikai színész, rendező és producer.

Az Oscar- és Golden Globe-díjas művész pályafutása során olyan nagy sztárokkal dolgozott számos filmben, mint Woody Allen, Al Pacino, Richard Gere, Warren Beatty, Jack Nicholson, Mia Farrow vagy Jane Fonda.

Megannyi filmes szerepéből olykor romantikus kapcsolat is szövődött kollégáival, bár férjhez soha nem ment. Két örökbe fogadott gyereke Dexter (1996) és Duke (2000).

Filmes szerepeiből, pár- és munkakapcsolataiból készítettünk válogatást (a képekre kattintva galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Nem egy árváról, hanem az egész elárvult országról szól Nemes Jeles László új filmje
Az Oscar-díjas rendező (ezúttal Nemes László néven) új filmjében saját családja történetén keresztül mutatja be, hogy próbált magára találni az ország 56' után. Az Árvában a nagyszerű főszereplők mellett Iványi Gábor is feltűnik egy kameo erejéig.


(A CIKK KISEBB SPOILEREKET TARTALMAZHAT)

Rögtön az elején szeretném tisztázni a film címét, mert már látni, hogy rengeteg helyen rosszul szerepel.

Tehát helyesen: Árva – így, névelő nélkül.

Nemes Jeles László életművében kiemelt szerepe van a most bemutatott Andornak, hiszen saját családja, egészen pontosan édesapja történetét vitte filmvászonra. Jeles Andrást is foglalkoztatta a megfilmesítés lehetősége, de ő végül nem tudta elkészíteni a saját változatát. Fia szerint kellett az egy generációnyi távolság a történtektől ahhoz, hogy fel lehessen dolgozni.

A film története szerint Andor (Barabás Bojtorján) a második világháború urán négy éves koráig egy árvaházban élt, amit azonban az államosítások során bezárnak. Andornak szerencséje van társaihoz képest, akik állami otthonokba kerülnek át: ő csak félárva, és édesanyja, Klára (Waskovics Andrea) eljön érte, hogy magához vegye. Andor úgy tudja, apja egy Hirsch nevű zsidó jegyügynök volt, de koncentrációs táborba hurcolták. Miután a férfi haláláról nem győződhettek meg minden kétséget kizáróan, Andor egyre csak várja édesapja visszatérését.

Klára és Andor kapcsolata nem szokványos anya-fia viszony. A háború árnyékában annyira nem egyedi eset, hogy egy nő árvaházba adja gyermekét, de érezzük, hogy itt nem a nélkülözés az elsődleges ok. Klára próbál helytállni anyaként, rendesen bánni Andorral, de kettejük interakcióiból hiányzik az igazi anyai gyöngédség.

Csak lassan értjük meg ennek vérfagyasztó okait…

Közben telik az idő. Az 56'-os forradalom utáni hónapokban járunk. Rendkívül feszült a légkör, a város romokban, a hatóságok bárkit, bármiért vegzálhatnak. Akárki lehet besúgó, az emberek kétszer is meggondolják, kinyissák-e a szájukat.

Andornak csupán két igazán közeli barátja van. Iskolatársa, Sári (Szabó Elíz), akinek a bátyja, Tamás (Soma Sándor) részt vett a forradalomban és most egy pincében bujkál a hatóságok elől, illetve a pantomimes Géza (a Nemes-Jeles mindhárom filmjében szereplő Marcin Czarnik), aki Hirsch legjobb barátjaként szárnya alá veszi a félárvát.

Andor élete fenekestül felfordul, amikor megjelenik Klára múltjából Berend, a hentes (Grégory Gadebois egészen hihetetlen alakítása), akiről az anyja sokáig nem mondja meg az igazat. A könnyen dühbe guruló férfi egyre nagyobb részt követel magának Klára és Andor életéből. Bár Berend tud kedves és figyelmes lenni, de ha elönti a düh, senki és semmi nincs biztonságban tőle. Andor fél tőle, és elhatározza, hogy bármi áron megszabadítja tőle a családját. Miközben kamaszos dühe egye szélsőségesebb tettekre viszi, apránként fény derül a múlt nyomasztó titkaira, amiben az a legfélelmetesebb, hogy teljesen átírja Andor identitását és jövőjét.

A film tulajdonképpen Andor személyes forradalmát mutatja be 56' árnyékában, és ily módon a forradalom metaforájává válik. Elgondolkoztatja az embert, mit is jelent pontosan a bukás és a győzelem.

Talán ezért is lett a film címe Árva, névelő nélkül, mert nem egy árváról szól, hanem az egész elárvult országról.

A filmet Nemes Lászlóként jegyző rendező mesterien bánik a fényekkel és a plánokkal, a beszűkített terekkel, hogy megteremtse az ötvenes évek fojtogató miliőjét. A korfestésben nem csak a jelmezek és a technika segítségével feljavított díszletek segítenek, hanem a műgonddal kidolgozott, apró részletek is. Ily módon pedig a film arra is alkalmas, hogy kicsit megismerjük az akkori mindennapokat. A tujázás, az 56'-ban szétlőtt házak romjain játszó gyerekek, a mozi nézőterén dohányzó emberek és a szünet, amikor mutatványosok szórakoztatják az embert csak néhány apróság abból, amit az alkotók felvillantottak 1957 miliőjéből. A rendező és Erdély Mátyás operatőr precízen megkoreografált, hosszú snittekkel teszi még életszerűbbé, még átélhetőbbé a történetet.

Barabás Bojtorjánt több hónapnyi intenzív casting során találták meg Andor szerepére. Bojtorján a sajtótájékoztatón azt mondta, nem készült sohasem színészi pályára, de a film gyökeresen megváltoztatta az elképzeléseit.

Nemes-Jeles szerint Bojtorján igazi őstehetség, akivel nagyon könnyű volt együtt dolgozni, mert ahogy elindult a kamera, rögtön Andorrá változott.

Waskovics Andrea azon színésznők közé tartozik, akik teljesen fel tudnak oldódni a szerepben. Ha meg akartok győződni róla, nézzék meg a Vígszínház előadásaiban. A Letargiában például tökéletes gimnazistává változik, bármelyik középiskolában be tudna olvadni és az embernek eszébe sem jut, hogy egy érett, felnőtt nőt lát. A filmben nagyon érzékenyen hozza a szerencsétlen sorsú anyát, aki a háborúban elvesztette férjét, élete szerelmét, és az anyaságot sem képes a maga teljes gyönyörűségében megélni, mert fia a traumák élő mementója.

A film egyik nagy meglepetése a Sára nagypapáját alakító Iványi Gábor, aki kiválóan alakítja a bölcs zsidó öregembert.

Alighanem Iványi saját, személyes hitelessége és kisugárzása az, ami több mint alkalmassá teszi erre a szerepre.

(Iványi szerepeltetéséről bővebben is mesélt nekem a rendező, a vele készült interjút is hamarosan olvashatják majd a Szeretlek Magyarországon.)

Végére hagytam a Berendet alakító Grégory Gadebois-t, aki egészen elképesztő teljesítményt nyújt. Először is szenzációsan hozza a durva hentes alakját. Az efféle figurák a filmekben nagyon könnyen válnak egydimenzióssá: narcisztikus, brutális állatok, akiknek egyetlen jellemvonása az erőszakosság. De Berend nem ilyen, sokszor elhisszük neki, hogy őszintén vágyik a fiú szeretetére, elfogadására, és bizonyosan pillanatokban, amikor azt várnánk, hogy robban, a leggyöngébb oldalát mutatja. Ehhez nyilván szükséges a remek forgatókönyv is, de Gadebois alakítása is.

A legnagyobb fegyvertény azonban mégsem ez, hanem az, hogy a francia színész a szerep kedvéért megtanult magyarul. Igen, a filmben nem szinkronhangot hallunk, Gadebois maga beszél tökéletes, akcentusmentes magyarsággal, ami valami egészen egyedülálló teljesítmény.

Nincs tökéletes film, így az Árva sem az, lehet találni benne apró koszokat. Bennem például hiányérzetet hagyott, hogy nem tudjuk meg, pontosan mi volt Klára motivációja arra, hogy mégis magához vegye a fiát. De fölöslegesnek érzem a szőrszálhasogatást. Ha vannak is apró szépséghibák, azok csak még inkább kiemelik a nagy egész értékeit.


Link másolása
KÖVESS MINKET: