Gideon Lichfield a Technology Review-ban azt írja, az élet nagyon sok területén mély nyomokat hagy majd a mostani járvány. Ha egyszer véget ér, akkor is másképpen fogunk majd dolgozni, másképp járunk bevásárolni, sportolni, mások lesznek a társasági érintkezés szabályai.

Mindenekelőtt azonban fel kell adnunk azt az illúziót, hogy a koronavírus fenyegetése hamar meg fog szűnni. Mindaddig, amíg nem sikerül kifejleszteni ellene a védőoltást, illetve nem kapják meg annyian a Covid-19-et, hogy ez a többieket megvédje, számíthatunk arra, hogy időről időre karanténba kell vonulnunk. Ez akár 18 hónapig is eltarthat

- írja Lichfield.

Mire pedig elkészül a védőoltás ellene, már a következő világjárvány elleni védekezésre kell gondolnunk, mert nagyon valószínű, hogy azt sem ússzuk meg.

A szerző idézi a londoni Imperial College jelentését, amely azt javasolja, hogy a védőoltás kifejlesztéséig minden alkalommal, amikor az intenzív osztályokon emelkedni kezd a betegek száma, a legszigorúbb közösségi távoltartási intézkedéseket vezessék be, és csak akkor enyhítsenek rajtuk, ha az új betegek száma csökkenést mutat. Például, ha egy országban egy hét alatt 100-nál több új beteget dianosztizálnak, akkor újra be kell majd zárni minden iskolát, és a tilalmat csak akkor szabad feloldani, ha ez a szám heti 50 alá süllyed.

Lichfield elismeri, hogy másfél év így élve nagyon hosszúnak tűnhet, de a kutatások szerint az egész lakosságra vonatkozó közösségi távolságtartás nélkül a járvány sokkal súlyosabb formában jelentkezne, akár a nyolcszorosa is lehetne a betegek száma annál, mint amit az egészségügyi rendszer képes ellátni.

Ha most csak öt hónapig tartanánk fenn a korlátozásokat, annak az lenne az eredménye, hogy a járvány legközelebb télen érné el a csúcspontját, amikor az egészségügyi intézmények amúgy is túlterheltek.

„Rövid távon mindez rendkívüli károkat okoz a vállalkozások többségének, gondoljunk csak az éttermekre, kávéházakra, edzőtermekre, szállodákra, színházakra, mozikra, üzletközpontokra, múzeumokra, művészekre, sportolókra, de az utazási irodákra, a kongresszusok szervezőire, a tömegközlekedésre, és a magániskolákra is. Nem is beszélve arról a stresszről, amely a szülőkre vár, akiknek rá kell venniük gyermekeiket, hogy otthon tanuljanak, vagy azokra, akiknek idős családtagokról kell gondoskodniuk úgy, hogy közben ne tegyék ki őket a fertőzésnek." - írja Lichfield.

Valószínűleg sok cég tönkremegy, ugyanakkor szerinte lesznek olyanok is, akik alkalmazkodnak majd az új világhoz.

Újra fellendülhet a helyi termelés és lehetnek kompromisszumos megoldások a közösségi élet fenntartására is.

Például a mozikban fele annyi ülőhely lesz, a tanácskozásokat olyan nagyobb termekben tartják, ahol az emberek egymástól távolabb lehetnek, az edzőtermek azonos időpontra kevesebb előjegyzést fogadnak el.

A szerző szerint ki fognak alakulni a biztonságos közösségi élet kifinomultabb módszerei, amelynek jeleit már most láthatjuk. Izrael például már jelenleg is a mobilok helymeghatározási adatait használja a vírushordozók nyomonkövetéséhez. Elképzelhető, hogy a jövőben ahhoz, hogy valaki felszállhasson egy repülőre, hozzá kell járulnia ahhoz, hogy őt is nyomon kövessék. De ugyanezt kérhetik majd plázákban vagy hivatali épületekben is, hogy a lehető leghamarabb megtalálhassák a fertőzöttek kontaktjait.

Mindenütt felállíthatnak láz-szkennereket is. „Az éjszakai bárokban, ahol eddig a nagykorúságot kellett bizonyítani, lehet, hogy ezentúl arról kérnek majd igazolást, hogy van friss teszteredményünk, vagy megkaptuk a legújabb vírus elleni oltást.

Lichfield szerint ez a fajta ellenőrzés alacsony ár lesz azért cserébe, hogy hús-vér emberekkel találkozhassunk.

A Technology Review főszerkesztője szerint egy ilyen világ legnagyobb vesztesei a szegények, a hajléktalanok, a menekültek, a börtönviseltek lehetnek, akik még inkább kitaszítottnak érezhetik magukat.

És rejtett diszkriminációhoz vezethet az is, ha mesterséges intelligenciák algoritmusai határozzák meg majd az egyes emberek megbetegedésének kockázatát. Ilyesmi már meg is történt, amikor kiderült, hogy egy amerikai egészségbiztosítók által alkalmazott algoritmus a fehéreknek kedvezett.

„A világ már sokszor megváltozott, és újra változik. Mindannyiunknak meg kell tanulnunk, hogy új módon éljünk, dolgozzunk és teremtsünk kapcsolatokat. Mint minden változás során, lesznek, akik többet veszítenek, mint mások, és lesznek olyanok, akik máris túl sokat veszítettek. De legalább reménykedhetünk, hogy e válság mélysége végre rákényszeríti az országokat, hogy orvosolják azokat a nyilvánvaló társadalmi igazságtalanságokat, amelyek annyira sebezhetővé teszik lakosságaik széles rétegeit” – írja Gideon Lichfield.