SZEMPONT
A Rovatból

„Próbáltam éreztetni vele, hogy én itt vagyok, bennem bízhat, nem hagyom ott” - Ilona hetekig kórházban hagyott babákat vett magához

Volt amelyik nem sírt, mert azt tanulta meg odabenn, hogy felesleges. Egy másikat elválasztottak kiskorú anyukájától, ami hatalmas törést okozott neki. Jenei Ilona, aki négy éve nevelőszülő, mindegyikükön próbált segíteni.


Mintha egy játszótérre jöttem volna, olyan érzésem volt, ahogy beléptem az udvarra. Csúszda, kisautók és megannyi játék mindenhol. A nappaliba lépve egy igazi gyerekbirodalomba csöppentem: dinók, hercegnők, társasok és mesekönyvek között találtam magam. Öt gyermek otthona ez.

Jenei Ilona hét évvel ezelőtt pár hónap különbséggel örökbefogadott két kislányt. Több gyermeket is szeretett volna, de az állam addigra már megnehezítette az örökbe fogadást az egyedülállók számára. Úgy döntött, hogy akkor nevelőszülő lesz. Kislányai háromévesek voltak, amikor az első gyerek megérkezett hozzájuk. Ilona azóta már egy gyermeket hazagondozott a vérszerinti szüleihez, egy pedig örökbefogadó szülőkhöz került. Jelenleg három gyermeket nevel a kislányain kívül. Az elmúlt években többször is előfordult, hogy pár hetes babákat kellett magához vennie, olyan gyerekeket, akik életük addigi részét kórházakban töltötték. Most többek között mesélt arról, milyen nehézségekkel kellett megküzdenie ezekkel a babákkal kapcsolatban, hogy milyen, amikor el kell válni egy gyermektől, akit hosszú ideig nevelt, de arról is beszélgettünk, hogy a jelenlegi árak mellett, hogyan lehet anyagilag megoldani öt gyermek nevelését.


- Miért döntöttél úgy, hogy nevelőszülő leszel?

- Mindig is szerettem volna gyerekeken segíteni. Két kislányom van, akiket örökbe fogadtam. Az egyikük most novemberben lesz hétéves, a másikuk pedig januárban. Két hónap különbséggel kerültek hozzám. Szerettem volna még több gyereken segíteni, de akkor az állam már megnehezítette az örökbefogadást az egyedülállók számára, én pedig egyedül vágtam ebbe bele. Azt viszont nem éreztem annyira magaménak, hogy bemenjek egy nevelőotthonba pár órára, így jött az ötlet, hogy akkor nevelőszülő leszek.

- Mit kellett tenned azért, hogy nevelőszülő lehess, hogyan zajlik ez a folyamat?

- Négy évvel ezelőtt, áprilisban döntöttem úgy, hogy beadom a jelentkezésem az SOS Gyermekfalvakhoz. Aztán egy novemberi napon egyszer csak megcsörrent a telefon. Első körben egy interjún kellett részt venni, aztán készült egy környezettanulmány és egy pszichológiai vizsgálat is, hogy alkalmas vagyok-e arra, hogy nevelőszülő legyek. Ezeken mind megfeleltem. Nagyon boldog voltam, mert elkezdhettem a tanfolyamot, amin felkészítettek minket, hogy milyen típusú gyerekek érkezhetnek hozzánk, hogyan működik ez a folyamat, mi a gyám a feladatköre, mi a mi feladatkörünk, hol helyezkedünk el a rendszerben, kiktől és hogyan kérhetünk segítséget, tehát elmondanak mindent. Aztán jött a Covid, a tanfolyamot pedig a szigorítások miatt nem tudták elindítani. Őrjítő volt a várakozás, mire végre eljött az enyhítés.

- Hónapok teltek el, mire elvégezted a tanfolyamot. Ezalatt az idő alatt egyszer sem volt olyan, hogy elbizonytalanodtál volna?

- De volt, a tanfolyam első napján. Bementem a terembe, leültem, körbenéztem - nagyon sokan voltunk - és akkor arra gondoltam, hogy “Úristen, biztos, hogy én ezt szeretném csinálni? Itt szeretnék lenni?” Ilyen érzések kavarogtak bennem. Aztán hazajöttem, és még akkor sem voltam biztos benne, hogy másnap vissza fogok menni. Persze mindenki nagy szeretettel fogadott, és minden jó volt, de azért megfordul az ember fejében, hogy egy új dolog vár rá, az újtól pedig általában először félünk. Aztán végül másnap is elmentem.



- A lányaid háromévesek voltak, amikor az első nevelt gyermek hozzád került. Feléjük hogyan kommunikáltad le, hogy érkezik egy gyerek, aki csak egy ideig van veletek, és később elmegy?



- Szerintem nagyon fontos, hogy a saját gyerekeinknek az ő szintjükön kommunikáljuk azt, hogy mi történik körülöttük, mert ők csak azt látják, hogy jön egy gyerek, aki aztán elmegy, emiatt pedig előfordulhat, hogy a saját helyzetüket is bizonytalannak érzik.

Felmerülhet bennük az, hogy anya miért adta oda azt a gyereket valakinek, és akkor ez velem is megtörténhet, engem vajon mikor fog odaadni?

Azért, hogy ezt elkerüljem, van egy bevált történetem, amivel el tudom magyarázni nekik a helyzetet. Ők úgy tudják, hogy annak a gyereknek, aki hozzánk kerül nincs háza, nincs hova mennie, és addig mi vigyázunk rá, amíg az anyukája és az apukája épít neki házat, szobát, és akkor már haza tud menni. A lányaim ezt abszolút megértették.



- Hogyan került hozzád az első gyermek?


- Pár hónapja kaptam meg az engedélyem, amikor felhívtak, hogy lenne egy két és fél éves kislány. Ilyenkor nem rögtön hazaérkezik a gyerkőc a nevelőszülőhöz, hanem elkezdődik egy ismerkedés. Elmentünk a nevelőotthonba, jött velem a tanácsadóm is, találkoztunk az igazgatóval, a pszichológussal és a gyermekorvossal is. Ők mindent elmondanak a gyerekről, és ezután találkozhattam a kislánnyal. A gondozója kihozta őt egy játszószobába, először köszöntünk egymásnak, játszottunk egy picit. Fontos, hogy nem szabad lerohanni a gyereket, hogy én vagyok a nevelőszülőd, pár nap múlva hazaviszlek, hanem szépen lassan ki kell építeni a bizalmat benne. Nekünk nagyon jól ment, hamar megtaláltuk a közös hangot, így pár nap után haza is vihettem. Minden nagyon szépen, könnyedén ment, hamar összecsiszolódott az ő kis napi rutinja a miénkkel. Nyolc hónapig volt velünk, utána pedig hazamehetett a szüleihez.


- Milyen volt, amikor először el kellett válni egy gyerektől? Számomra ez tűnik a legnehezebb dolognak a nevelőszülőségben.


- Abszolút, bárhonnan nézzük, mindig nagyon nehéz elengedni egy gyereket. Két hetünk volt rá, hogy felkészüljünk arra, hogy elmegy. Tudtam, hogy hazamegy, de attól még nehéz volt.

És csak ott motoszkált bennem, hogy vajon tényleg szépen fognak vele bánni? Tényleg megcsinálja neki ugyanazt az anyukája, amit én megcsináltam?

Izgultam érte, de próbáltam nyugtatni magam, hogy jó döntést hoztunk, jó helyen van, biztonságban van, nekünk pedig el kell őt engednünk, és majd jönni fog egy újabb gyerkőc az életünkbe, akinek az útját segíthetjük. Természetesen azért minden gyermek nagy űrt hagy maga után, főleg, ha a későbbiekben már nem tudok róla. Ez mindig a szülők döntése.



- Az utóbbi időben többször is olvashattunk arról a sajtóban, hogy több száz baba van jelenleg is a kórházakban. Ők olyan gyermekek, akiket valamilyen oknál fogva nem vihetnek haza a vérszerinti családjukhoz, viszont mivel a szülők nem mondtak le róluk, örökbe sem adhatóak. Nálad korábban is volt, és jelenleg is vannak olyan gyermekek, akiket pár hetesen te hoztál haza a kórházból.



- Volt egy kisfiú, akit 4 hetesen hoztam haza a kórházból. Őt az édesanyja a körülményei miatt örökbe szerette volna adni. Rögtön el kezdtek neki örökbefogadó szülőket keresni, de ketten is visszautasították. Az egyik pár azért, mert az édesapa roma volt, a másik pedig azért utasította vissza a gyermeket, mert volt egy születési rendellenessége. Az édesanyja hasában rátekeredett a lábára a köldökzsinór, ami elszorította a nagylábujját, amin így nem fejlődött ki köröm, a másik három lábujját pedig összeszorította, ezeknél pedig összenőtt a bőr. Az örökbefogadó szülők úgy gondolták, hogy emiatt mozgássérült lesz a gyerek, hogy nem fog tudni járni, ezért visszautasították.

A kisfiú anyukája ezután nem írta alá, hogy örökbe adja a gyereket, mert azt mondta, hogy ha így leszólták a kisfiát, akkor inkább kerüljön be a rendszerbe, és ő tartja vele a kapcsolatot.

Ekkor kezdtek el nevelőszülőt keresni neki, így került hozzám, de ő akkor már 4 hetes volt.



- Te beleláttál abba, hogy a kórházakban hogyan bánnak az ottmaradt babákkal. Mit tapasztaltál?



- A kórházakban kevés a dolgozó, egyszerűen nincs idejük arra, hogy az ottmaradt babákkal foglalkozzanak. Az alapvető dolgokat természetesen megcsinálják: megetetik őket, pelenkát cserélnek, megfürdetik, de ennyi. Nem szeretgetik, nem babusgatják, hogyha sír, nem tudják felvenni. Azt mondják, hogy még nincs etetési idő. Azzal nem tudnak foglalkozni, hogy most éppenséggel fáj a hasa, nem büfizett rendesen, vagy bármi más baja van.

Az a gyerek ott van egyedül a kórházban és csak sír... majd egyszer csak abbahagyja a sírást, mert megtanulja, hogy felesleges, úgysem veszi fel senki.

De azt is hallottam, hogy a kórházakban igazából nem is merik annyira dajkálni az ottmaradt babákat, még akkor sem, ha van rá idejük, mert nem tudják, hogy mi történik azzal a gyerekkel, miután elviszik onnan. Az is lehetséges, hogy bekerül egy csecsemőotthonba, ahol szintén kevés dolgozó van, és ugyanúgy nem tudnak annyi időt szánni minden gyerekre. És ha a kórházban felveszik, magukhoz szoktatják, de a csecsemőotthonban nem foglalkoznak vele ugyanígy, akkor az a gyermeknek megint egy törés lesz, és aztán már nagyon nehéz lesz újra bíznia az emberekben.



- Azzal a kisfiúval is voltak ilyen tapasztalataid, akit hazahoztál a kórházból? Ő milyen volt?



- Négy hét után hazahoztam a kórházból, és a gyerek nem sírt, mert megtanulta, hogy felesleges. Néztem, hogy idő van, ennünk kellene, pelenkát is cserélhetnénk, de az a kisfiú csak feküdt az ágyon, csendben volt és nézegetett. Nem sírt, nem jelezte, hogy neki valamire szüksége lenne.



- Hogyan tudtál ezen változtatni? Vissza lehet építeni egyáltalán ezt a reflexet egy ilyen pici babánál?



- Nagyon nehéz ebből kihozni a picit, de elkezdtem vele foglalkozni. Sokszor beszéltem hozzá, mondogattam neki, hogy “Szia, itt vagyok!”, “Foglalkozok veled!”, “Nézz rám!”. Többször felvettem, ránéztem, megkérdeztem, hogy minden rendben van-e, nincs e valami baj. Próbáltam belőle reakciókat kiváltani, éreztetni vele, hogy én itt vagyok, bennem bízhat, nem hagyom ott. Nagyon-nagyon nehéz ezt kezelni, de muszáj. 



- Nemcsak ez a kisfiú került hozzád ilyen úton. Minden kórházból elhozott gyermeknél ezt tapasztaltad?



- Nem, egy másik gyerkőcöm például pont ennek a szöges ellentéte volt. Az ő édesanyja kiskorú volt, amikor a pici született, és az sem volt opció, hogy családbafogadással el tudják helyezni. Így ez a baba egy hónapig az édesanyja mellett volt a kórházban. Aztán, amikor eldőlt, hogy hozzám kerül, akkor egyik pillanatról a másikra elválasztották az édesanyjától.

Egészen addig cicizett, de amikor az anya hazament a kórházból, elkezdték cumisüvegből etetni, tápszert kapott, ami már eleve furcsa volt neki. Másnap meg megjelentem én, és magammal vittem. Ő minden pillanatban sírt.

Hogyha letettem a kiságyba, ordított, ha megetettem, ordított, ha cumit adtam a szájába, ordított. Már nem volt ott az anyukája, aki meg tudta nyugtatni, cicire tudta tenni, ha kell. Én ezeket nem tudtam neki biztosítani. Pár hónapos korában észrevettük, hogy a látása nem fejlődik rendesen, és nagyon feszesek voltak az izmai is. Én ezeket is annak tudom be, hogy nagy törés volt számára, amikor egyik pillanatról a másikra el kellett válnia az anyukájától. De ezeken mind dolgozunk.


- Sokszor nemcsak az adminisztráció miatt töltenek sok időt a kórházakban ezek a babák, hanem azért is, mert nem tudják azonnal nevelőszülőhöz helyezni őket, hiszen sok nevelőszülő hiányzik a rendszerből. Szerinted ennek mi az oka?



- Szerintem legfőképp az, hogy “elviszik” tőlük a gyermeket.

Nagyon nehéz feldolgozni, hogy ott van nálad egy gyerkőc, neveled, segíted őt, próbálod a lehető legjobban csinálni, és aztán egyszer csak vissza kell őt adnod a családjának, vagy örökbefogadják.

Erre nem mindenki alkalmas. Amikor jelentkeztem nevelőszülőnek, a pszichológiai vizsgálaton nálam is az az eredmény jött ki, hogy valószínűleg nehezen fogom majd elengedni a gyerekeket. De sikerült ezen dolgoznom, és magamban helyre tenni, hogy én csak egy ideig segítem az ő életüket. Illetve nyilván, ha most mindegyiket örökbefogadnám, akkor már egy egész gyereksereg lenne nálam, holott az ő érdekük nem ez, hanem az, hogy visszakerüljenek a családjukhoz. Nevelőszülőként mi egy átmeneti időszakban vagyunk részesei a gyerekek életének, de ezt magunkban is helyre kell tenni.



- Mi a helyzet az anyagi részével? Te most jelenleg a két kislányodon kívül három gyermeket nevelsz, tehát összesen ötöt. Azért öt gyermeket nevelni anyagilag is emberpróbáló lehet, főleg a jelenlegi árak mellett. Hogyan lehet ezt megoldani, milyen juttatások járnak a nevelt gyerekek után?



- Abban az esetben nehezebb a helyzet, ha pici babát nevel az ember.

Mellette egyáltalán nem, vagy csak nagyon keveset lehet dolgozni, viszont a GYED csak azoknak jár, akik minimum egy éve nevelőszülők.

Nekem szerencsém volt, mert amikor az első gyerek hozzám került, akkor a sajátjaimmal még GYED-en voltam. De ha valaki elsőre egy újszülöttet vesz magához, és mellette van egy 8 órás munkahelye, akkor azt nagyon nehéz megoldani. Nálam jelenleg a legkisebb gyerkőc is bölcsibe jár már, így főállásban tudok dolgozni, ami mellett van egy nevelőszülői munkaviszonyom, ami igazából foglalkoztatási jogviszonynak minősül. A gyerekek után külön ellátmányt kapunk. Ennek az összege a gyermek életkorától is függ, hiszen 0-3 éves kor között szükség van például pelenkára, tápszerre, idősebb gyermeknél írószerekre, lányoknál tisztasági dolgokra. Ugyanakkor

a gyerekek ellátmánya nagyon kevés a mostani árakhoz képest. Ha összeadom azt, amit utánuk kapok, akkor a nettó összeg nem éri el a minimálbért. Sokszor van olyan, hogy na vajon ezt a hónapot hogyan oldom meg?

Az egyik kislány tápszere például havonta 30 ezer forint, és akkor még nem vettem pelenkát, ruhát, beteg sem volt a gyerek. A legkisebb gyerekkel fejlesztésekre járunk, ami heti 10 ezer forint. De van egy szívbeteg kisfiú is nálam, akinek szüksége van egy külön oltásra, ami 40 ezer forint. És abból két hónapon belül kettő kell, tehát összesen 80 ezer. Az oviban is kérik a tisztasági csomagot, fizetni kell a csoportpénzt, a heti gyümölcspénzt, a külön programokat, mint például egy színházi előadás. Ezeket mind több gyerekre. Azt meg már meg sem említem, hogy mi van, ha például tej- vagy gluténérzékeny valamelyik, az megint plusz kiadás. 



- Tulajdonképpen nevelőszülőként is mindent megtesztek azért, hogy a gyerekeknek stabil és élményekkel teli élete legyen.

- Úgy gondolom, hogy minden nevelőszülő a hálózatnál megtesz mindent a gyerekekért. Ugyanúgy lemondunk dolgokról a javukra, átcsoportosítjuk a fizetésünket is, ha éppen arról van szó, hogy mindent meg tudjunk adni a gyerekeknek, hogy ne szenvedjenek hiányt semmiben. Fejlesztésre, különórára visszük őket azért, hogy a legtöbbet kihozzuk belőlük.

Nyilván tisztában kell lennünk azzal, hogy annak a gyereknek van egy múltja, de mindent megteszünk azért, hogy az életre neveljük, hogy a későbbiekben akárhogy is alakul majd az élete, meg tudja állni a helyét, be tudja osztani a kis pénzét, legyen neki legalább egy szakmája, amiből el tudja magát tartani.

Azt ugyanakkor szeretném megjegyezni, hogy mindehhez rengeteg segítséget kapunk az SOS Gyermekfalvaktól, szakemberi és anyagi téren egyaránt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor az ágybotrányról: Ez már Orbán Viktor politikai örökségének a része lesz
A politológus szerint egy ilyen ügy nem maradhat következmények nélkül a miniszterelnökre nézve sem. Akkor is a nevéhez fog tapadni, ha az eszköz végül a hatalom megtartásában segít.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. február 12.



Török Gábor politikai elemző a Facebook-oldalán tett közzé néhány gondolatot a magyar politikai kampányok állapotáról és Magyar Péterrel szemben napok óta lebegtetett, magánéleti jellegű ügy lehetséges hatásairól. Bejegyzése elején megjegyzi, hogy bár egy elemzőnek szerinte nem dolga a moralizálás, a közélet „romlása, hanyatlása kiüti a szemet”. Úgy látja, a mostani helyzet új fejezetet nyithat a kampánytémák történetében.

„Régen a kampányokban arra vártunk, hogy Horn Gyula leül-e Orbán Viktorral vitatkozni, vagy mik lesznek a pártok nagy ígéretei, most meg, ugye, erre... Persze, voltak már magánéleti jellegű kampánytémák, minden oldal tudja sorolni, de azért ez esélyes arra, hogy új fejezetet nyisson” – írja a radnaoimark.hu oldalon két nappal ezelőtt megjelent rejtélyes ágy kapcsán.

Az ügy lehetséges hatásairól szólva az elemző kifejti, hogy az alapvetően a tartalomtól és az arra adott reakcióktól függ. Úgy véli, a léc és az ingerküszöb is magasan van, de létezhet olyan tartalom, ami már védhetetlen. „Egy választási kampányban minden veszteség/nyereség számít, ha csak párszázezer embert megmozdít, a rendezőnek már megérte. De ha nem éri el ezt a szintet, akkor onnantól kezdve minden attól függ, hogy mit kezdenek vele a felek. Lehet hatástalanítani, visszafordítani, átértelmezni és még egy csomó mindent. Onnantól olyanná válik, mint az eddigi témák” – állapítja meg.

Török Gábor szerint nem szabad azt gondolni, hogy egy ilyen ügy a kormányoldal számára teljesen veszélytelen lenne. Úgy véli, a többség azt gondolhatja, hogy egy ilyen fajsúlyú téma Orbán Viktor hozzájárulása nélkül nem kerülhetne elő.

„Ha valóban kikerül végül valami a nyilvánosságba, ez már – nyilván a főszereplők mellett és után – a politikai emlékezetben összekapcsolódik a miniszterelnök nevével is. Bizonyára lesznek, akik ünneplik majd érte, de akárhogy is, ez a politikai örökségének a része lesz. Egy olyan országban, ahol a politikusok szeretik azt a látszatot kelteni, hogy ismerik a határokat (...), ez nem biztos, hogy szívesen vállalt következmény – akkor sem, ha az eszköz végül a hatalmi kérdés megoldásában segíteni fog”

– fogalmaz.

Végül egy kampánytechnikai gondolatot is megosztott. Emlékeztetett, hogy a Fidesz a múltban az ellenfeleket érintő nagy ügyeket előre keretezni szokta. „Most, ha valóban az jön, ami, akkor két dolog lett volna a Fidesz érdeke: előhangolni és a manipuláció viszontvádját gyengíteni, de legalább nem erősíteni. Érdekes módon egyik sem történt meg, sőt, még a legutóbbi hetekben is mesterséges intelligenciával készült videók sokaságával állt elő a kormányfő is. Ha van egy ilyen »all in« felvételük, akkor éppen a mesterséges intelligencia elleni harc élharcosának kellett volna lenniük, hogy a megtámadott kevésbé sikeresen tudja ezt az érvet használni. De pont ellenkezőleg: mintha a Fidesz ágyazott volna meg annak, hogy a közvélemény mindent az AI számlájára írjon akkor is, ha nem az. Ez legalábbis furcsa” – zárja gondolatait Török Gábor.

Az elemző már korábban is foglalkozott a honlapon felbukkant ággyal:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor: Holnap valószínűleg kiderül pár új dolog a politikusokról és a választóikról is
A politikai elemző arra reagált röviden, hogy Magyar Péter és a Tisza Párt ellen a jelek szerint intim jellegű lejárató kampány indulhat szerdán.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. február 10.



Rövid posztban reagált kedd este Török Gábor arra, hogy szerdán intim lejárató kampány indulhat Magyar Péter ellen.

„Ami a hírek szerint holnap jön, az - ha tényleg jön - többek között arra is alkalmas lehet, hogy belássuk: a politika megfigyelése, elemzése tényleg nem matematika, sokkal inkább embertan” - írta a Facebookon a politikai elemző. Mindezt hosszabban is kifejtette:

„Emberek cselekszenek, döntenek, választanak jó vagy rossz, szép vagy csúnya eszközöket, támadnak és reagálnak, sikeresen vagy sikertelenül - és ezt, valamint az ezekre adott szavazói válaszokat, előzetesen tudni és számítani szinte lehetetlen, legfeljebb "gondolni" lehet (valamit).”

„Mára ennyit, aztán holnap - ha tényleg az jön, amit gondolunk - valószínűleg kiderül pár új dolog a politikusokról és a választóikról is”

- zárta sorait Török Gábor.

Az elemző azután osztotta meg gondolatait követőivel, hogy előbb elindult a radnaimark.hu oldal, amin egy széttúrt ágy látható, és egy felirat: Coming Soon, vagyis magyarul hamarosan. Nem sokkal ezután Magyar Péter arról posztolt, hogy régóta zsarolják és fenyegetik videófelvételekkel, lejáratással. A Tisza Párt vezetője szerint február 11-én, vagyis éppen a Partizánnak adott interjúja második évfordulóján jelenhet meg róla egy felvétel, amin az akkori barátnőjével látható intim helyzetben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Szokatlan bőrbetegségek, rejtélyes immunrendszeri problémák – egy gödi aktivista a Samsung-gyár eltitkolt veszélyeiről
A kormányhivatal azt állítja, minden rendben, de a helyiek szerint az őket jogosan megillető információkat sem adják ki. Kecskés Krisztina szerint meg kellene vizsgálni az akkumulátorgyár közelében élők egészségügyi állapotát.


A kormányhivatal szerint a gödi Samsung-gyár „működése nem veszélyeztette a környezetet”, ők pedig mindig eljártak az esetleges szabálytalanságokkal szemben, „szakmai alapon, mindenfajta politikai befolyástól mentesen”. Így reagáltak a Telex hétfői oknyomozó cikkére, amely szerint a kormánynak a titkosszolgálatot is be kellett vetnie, hogy kiderüljön, igazat mondanak-e a dél-koreaiak, majd miután egyértelműen kiderült, hogy mérgezik a dolgozókat, „nemzetgazdasági érdekből” úgy döntöttek, hogy nem záratják be a gyárat, és hallgatnak a felmerült problémákról. Szijjártó Péter egy nap hallgatás után szemenszedett hazugságnak nevezte, hogy lobbizott volna a gyár további működéséért, Orbán Viktor pedig egyetlen ezzel kapcsolatos kérdésre sem válaszolt szentendrei fóruma előtt.

A GÖD-Ért Egyesület évek óta küzd azért, hogy minél több adatot megszerezzen a hatóságok ellenőrzései során talált szabálytalanságokról, de folyamatosan falakba ütköznek. Az egyesület alapító tagjával, Kecskés Krisztinával beszélgettünk.

— Volt új információ a Telex cikkében, amit eddig nem tudtak, vagy csak sejtettek?

— Az volt új, hogy a kormány tudtával történt mindez a rengeteg szabálytalanság.

Magukról a szennyezésekről folyamatosan tudtunk, egyrészt mi magunk nyomoztuk ki őket, másrészt adatigényléssel szereztük meg az információkat.

Rengeteg büntetést szabtak ki a Samsungra az elmúlt évek alatt, ezeket 2018 óta próbáltuk adatigénylésekkel és minden lehetséges módon megszerezni, és fel is vannak tüntetve a honlapunkon. Ott bárki megnézheti, hogy milyen munkaügyi, környezetszennyezési, zaj- és más témákban, munkavédelmi, biztonsági kérdések miatt szabtak ki büntetéseket a Samsungra.

— Tudomásuk volt arról, hogy a gyárban a szennyezőanyagok határértékének 520-szorosát is mérték?

— Konkrétan erről nem, hiszen a büntetést kiszabó határozatokból csak maga a büntetés ténye és típusa derült ki. Arról volt tudomásunk, ami miatt feljelentést is tettünk, hogy fekete por van a gyár tetején, és hogy zajszennyezés van. Ezekre bizonyító jegyzőkönyveket is beadtunk. A konkrét számokról tehát nem volt információnk, hiszen ezek nem nyilvános adatok.

— Arról sem tudtak, hogy a menedzsment azokat a dolgozókat, akik már sok szennyezőanyagot szívtak be, más részlegbe helyezte át?

— Nagyon sok dologról hallottunk, amit ott dolgozók elmeséltek nekünk. De ehhez senki nem adta, nem adhatta a nevét, hiszen általában titoktartási nyilatkozatot írattak velük alá, ezért mi ezeket az adatokat nem is tehettük közzé. Mi csak olyan információkat hoztunk nyilvánosságra, amelyek általunk is bizonyítottak voltak. De hallottunk arról, hogy mennyire nem kímélik a bent dolgozókat.

— Gondolom, még most is kapcsolatban vannak ottani dolgozókkal.

— Igen, de mi nem ezen az úton haladunk. Mint egyesület és mint magánemberek is, kifejezetten a magyar jogszabályok alapján a hatóságokat faggattuk, bombáztuk beadványokkal, adatigénylésekkel. Azok az információk, amiket mi közzé tudtunk tenni, a magyar jogrend alapján megszerezhetőek. Éppen az a nagy baj, hogy

az utóbbi egy évben már a jogszabály szerint minket megillető, teljesen jogos információkat sem adják ki hatóságok és a kormányhivatal.

Pont az a Pest Vármegyei Kormányhivatal, amelyik most közzétett egy közleményt, hogy ők mindent a legnagyobb rendben tesznek. Ez egy teljesen valótlan állítás, sajnos.

— Akkor sem adják ki az adatokat, ha azok közérdekűek, például a környéken élők egészségéről szólnak? Az állampolgárnak joga van az egészségével kapcsolatos összes információhoz.

— Olyannyira nem, hogy én személyesen is sok adatigénylést nyújtottam be az évek során, mivel a gyár hatásterületén élő ügyfél vagyok, már 2023-ban megszerzett ún. „ügyféli jogállással”. Ennek ellenére volt, hogy a Környezetvédelmi főosztály Zajvédelmi osztálya az előre leegyeztetett iratbetekintést is megtagadta előlem.

A legfrissebbet is visszadobták. Mindig találnak valamilyen okot,

aktuális kúriai döntést vagy újabb ÁKR (Általános Közigazgatási Rendtartás) paragrafust, amire hivatkozva elutasítanak. Most felszólítottak, hogy igazoljam, hogy ügyfél vagyok, és hogy egyébként is csak iratbetekintésre lenne jogosultságom. Ezt a kérelmet most újra beadtam, de még nem jött rá válasz. Az általam kikért, és most az atlatszo.hu által már perre vitt adatigényléseknek is az a tartalma, ami nagyon is ránk tartozik: szerettük volna tudni, hogy az október 7-i bírósági ítélet után a kormányhivatal milyen határozatot hozott, milyen ellenőrzéseket végzett azzal kapcsolatban, hogy a Samsung betartja-e az ítéletet, miután megszűnt a környezethasználati engedélye. Ezeket az információkat nem adják ki nekünk.

— Önök végeztek saját méréseket a környéken, vagy egészségügyi felméréseket a lakosság körében?

— Az egészségügyi felmérés nagyon bonyolult, ahhoz orvos és egészségügyi intézményi partnerek kellenének, netán állami akarat. De a szennyezések felderítésében mi voltunk az elsők: 2022-ben mi találtunk NMP-t a kertek kútjainak vizében, azokat a vizsgálatokat mi végeztettük. Itt az én szomszédomban is találtak, a gyártól 600 méterre. Zajmérési jegyzőkönyveket nyújtottunk be, amelyek a nagyon erős, jogszabálysértő zajszennyezést bizonyították. Nem arról van szó, hogy egy kicsit valami zúg néha, és az valakit zavar, hanem hogy általában éjjel hajnali háromkor felébrednek a lakók, és öt óráig egyfolytában a morajt hallgatják, vagy a mindenféle váratlanul felerősödő és impulzusos ipari zajokat. Ezt mi többször bizonyítottuk igazságügyi szakértői jegyzőkönyvekkel.

Az, hogy ez a gyár szennyez, számunkra egyáltalán nem kérdés, viszont a hatóság ezeket egyáltalán nem vizsgálta ki.

A kormányhivatal mai közleménye, mely szerint mindent a legnagyobb rendben tettek, arról

ki merem jelenteni, hogy hazugság.

Az első években még csak-csak: eleinte azt írták, hogy elrendelték a zajcsökkentő intézkedéseket. A jámbor lakosság másfél éveket várt, hogy a Samsung majd végrehajtja három ütemben az előírt intézkedéseket, de nem javult a helyzet. Később volt még egy ilyen sorozat, de annak a végén sem csökkent a zaj, hiszen közben folyamatosan telepítették az új zajforrásokat. A hatóság azóta már ki sem vizsgálja a benyújtott panaszainkat, amiből ezernél több érkezett a városból, azaz csak az egyesületnek ennyiről van tudomása az elmúlt évekből. Amikor benyújtunk egy hivatalos mérési jegyzőkönyvet arról, hogy éjszakai zajhatárérték-túllépés van, arra az a válasz, hogy cserébe bemutatnak egy Samsung által végzett mérést, amely szerint minden megfelelő. Ilyen szinten teszi a dolgát a hatóság, ami elképesztő.

— Ismer olyan embert, akinek egészségkárosodása, megbetegedése lett?

— Igen, ismerek, de nyilván nem árulhatom el, csak annyit, hogy

vannak például szokatlan típusú bőrproblémák, bőrpanaszok, amelyekkel gödiek járnak a Mária utcai Bőrklinikára. Tudok olyanról is akinél immunrendszeri problémák jelentkeztek, aminek nincs magyarázata.

De egyelőre nincs az az orvos közel s távol, aki azt mondaná, hogy ez igazolhatóan a Samsung miatt van. A zajjal kapcsolatban én felkerestem az orvosomat, és elmondtam neki, hogy évek óta olyan stresszállapotot idéz elő ez a helyzet, hogy éjszaka nem lehet pihenni, nem lehet normálisan aludni, és hogy ettől kimerültek vagyunk. Azt mondta, hogy ő ezt tudja, látja is rajtam, azt is, hogy a vérnyomásom is megemelkedett, ám ő hiába ír erről egy papírt, az nem lesz bizonyíték, vagy legalábbis nem egy erős bizonyíték, hiszen előtte nem mértem fel, hogy milyen az, amikor teljesen jól vagyok, vagyis milyen volt a normális egészségi állapotom.

A megoldás az lehetne például, hogy a gyár egy kilométeres körzetében élő embereket megvizsgálják:

vagy a kormányhivatal előír egy ilyen széleskörű vizsgálatot, vagy a Samsung azt mondja, kicsit gyanús vagyok magamnak, hogy itt néha különböző anyagok kerültek a talajba és a levegőbe, ezért a kétségek eloszlatása céljából végezzünk egy egészségügyi felmérést a lakosság körében.

— A Samsung SDI nemrég 133 milliárd forintot kapott a kormánytól. Tudják, hogy ezt a pénzt mire kapta és mire költi?

— Bizonyára a fejlesztésekre. Folyamatban van a bővítés, aminek a környezethasználati engedélyezési eljárásához szerdai határidővel lehet lakossági észrevételeket beküldeni. Bizonyára arra kapta a támogatást a gyár, hogy tovább bővüljön. Mindez akkor történik, amikor a kormány tökéletesen tisztában van vele, hogy a lakosság ellenállása egyre fokozódik. Ráadásul akkor ítélték oda ezt az összeget szemrebbenés nélkül, amikor a bíróság éppen visszavonta a gyár környezethasználati engedélyét, vagyis éppen fellélegezhettünk volna, remélve, hogy valami változhat.

— Arról van tudomásuk, hogy ebből a 133 milliárd forintból valamennyit a hiányosságok felszámolására akarnak fordítani?

— Egyáltalán nem, és semmiféle kormányzati kommunikáció nem is kapcsolódott ehhez, különösen, hogy ez még a mostani konkrét esetek kirobbanása előtt történt, tehát ez a pénz egészen más célt szolgált. Soha fel nem merült, hogy látszat CSR-tevékenység (babacsomagok és játszótér) helyett a Samsung bármilyen érdemi intézkedést tenne a lakosság védelmében. Hogy egy fontos példát mondjak: az egyesületünk a megalakulása, 2020 óta küzd azért, hogy véderdő létesüljön a város és a gyár közé (Van egy erre alkalmas 4-500 méteres parlagon lévő terület.). De erre sem a kormány, sem a Samsung nem mutat semmiféle hajlandóságot. Ez teljesen döbbenetes, hiszen a fák megköthetnék a sokszorosára nőtt szén-dioxid-kibocsátást, és a talajban legalább részben akadályozná a Duna felé tartó szennyezésekett. Mivel a gyár magasabban fekszik, mint a város, minden a Duna felé tart, tehát a kertjeink alatt halad át bármiféle esetleges szennyezés, akár egy ipari balesetből adódóan is.

— Önök nyújtottak be észrevételt a bővítéshez, hogy azt a környezet- és egészségvédelmi szempontoknak megfelelően építsék meg?

— A Göd-ÉRT Egyesület minden lehetséges fordulóban benyújtott nagyon komoly, szakértői véleményekkel megerősített anyagokat. Hivatalból kaptunk is rá valamiféle választ, erre mi ismét jeleztük a ki nem vizsgált problémákat, aztán mégis minden további nélkül kiadták az engedélyt.

— Mit remélnek attól, hogy a Telex most megjelentette ezt a cikket?

— Ha távolabbi jövőbe nézünk, reméljük, hogy a Samsung európai megrendelői, azok az autógyárak, akik innen veszik az autóikba a „zöld” akkumulátorokat, elgondolkodnak azon, mennyire szeretnének egy ilyen céggel a jövőben együttműködni. Emellett reménykedünk abban, hogy lesznek változások az országban. Ami az akkumulátoriparban hirtelen, pár év alatt nagyon sok településsel megtörtént, abban kell, hogy legyen változás, hiszen egyre több helyen tapasztalják ugyanezt, hogy a kormányhivatal nem a lakosok érdekében lép fel. És még egy dologban reménykedünk: hogy a gödi lakosok, akiknek egy része eddig nem észlelte, vagy nem akart tudomást venni a problémáról, jobban elgondolkodnak azon, mennyire vagyunk mi is veszélyben. Hiszen

senki nem lehet olyan naiv, hogy azt gondolja, hogy ami a gyáron belül ilyen koncentrációban jelen van a levegőben, az nem jut ki.

Nagyon úgy tűnik, hogy az elmúlt években mi már nagyon sok NMP-t és más, levegőbe kerülő veszélyes anyagot is elszenvedtünk.

— A Szuverenitásvédelmi Hivatal 2024 szeptemberében elkezdte vizsgálni az egyesületüket. Együttműködtek Lánczi Tamás hivatalával?

— Nem. Küldtünk egy olyan választ, amelyben elmondtuk, hogy a teljes tevékenységünk nyilvános, a mérlegbeszámolóink, és minden tevékenységünk elérhető a honlapunkon és nyilvános felületeinken. Olyan szinten alaptalan és döbbenetes volt a vád, aminek nyilván a megfélemlítés volt a célja, hogy visszautasítottuk. A mai napig felháborítónak tartjuk, hogy egy civil emberekből álló egyesülettel szemben, akinek a támogatói szintén gödi lakosok vagy környező szimpatizánsok, akik a személyes jövedelmükből adakoznak, egyáltalán elő mertek állni ilyen váddal.

— Mit gondol, miért kerültek a hivatal látókörébe?

— Mi voltunk az elsők, akik azzal a céllal alakultunk meg, hogy az akkumulátorgyárak visszásságait felderítsük, mivel személyesen érintett minket. Aki mindig ott van a hatóságok nyakán, beadványokat nyújt be, demonstrációval tiltakozik, tiltakozik minden lehetséges csatornán, az nyilván nem tetszik a hatalomnak.

— Úgy gondolja, hogy a saját és a környezetük egészségének megóvása szuverenitásvédelmi kérdés?

— Nem, ez egy normális állampolgári viselkedés. De úgy tűnik, hogy a hatalomnak ez nem tetszik. Nyilván nem örülnek, ahogy a Telexet is már mindenféle büntetésekkel és feljelentésekkel fenyegetik.

— Sikerült megfélemlíteni Önöket?

— Igazából nem, mert nem találtak volna semmit.

— Volt olyan hatása a hivatal fellépésének, ami eltántorított embereket Önöktől?

— Nem. Sőt! Hiszen annyira jogszerűen és átláthatóan működünk, sokan ismernek minket személyesen is, és látják, hogy az egyetlen célunk az egészségünk és a jogbiztonság megőrzése. Szóval azt kell mondjam, inkább több támogatónk lett, és még több szimpatizánsunk. Bár nagyon sokan – akárcsak önvédelemből is – hallgatnak a Samsung-témáról a városban, de amikor megnyertük a pert a gyár működésének felfüggesztésére vonatkozóan, akkor meglepően sokan gratuláltak! Akkor éreztük meg, hogy amivel 7 éve küzdünk, nappalokat és éjszakákat sem kímélve, annak legalább van elismerése.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András: Ha a kormány valóban szexvideóval próbálja majd lejáratni Magyar Pétert, az tényleg orosz minta lesz
Egy 27 évvel ezelőtti orosz botrány ismétlődhet meg az Oroszország-szakértő szerint, amivel egy kényelmetlen főügyészt némítottak el. Szerinte az egyik legfőbb kérdés, hogy az állami média részt vesz-e a lejáratásban, és hogy a nemzetbiztonsági szolgálatoknak milyen szerepük volt vagy lesz a történetben.
DKA - szmo.hu
2026. február 11.



„Ha a kormány valóban szexvideóval próbálja majd lejáratni Magyar Pétert, az szerinte „tényleg orosz minta lesz - szó szerint” – írja Rácz András történész, Oroszország-szakértő a Facebook-oldalán. Emlékeztetett arra, hogy

Oroszországban már történt egy sok szempontból elég hasonló eset.

A szakértő felidézte, hogy 1999 kora tavaszán az orosz belpolitika mély válságban volt, az ország az 1998-as részleges államcsődből próbált kilábalni, az infláció 35%-os volt, a lakosságot pedig irritálták a Borisz Jelcin elnökhöz köthető korrupciós botrányok. Az országot ekkor már egyre inkább az elnökhöz közel álló oligarchák irányították, és a korrupcióból kivették a részüket az elnök családtagjai is.

„De volt egy bökkenő, mégpedig a főügyész, Jurij Szkuratov” – írja Rácz, aki szerint bár Szkuratov sem volt szent. A kilencvenes évek végére az ügyészség közel jutott ahhoz, hogy elkezdje feltárni több, Jelcin elnökhöz közel álló, fontos állami vezető korrupciós ügyeit. Szkuratov vizsgálataiban érintve volt Vlagyimir Putyin, az FSZB akkori vezetője is.

Rácz András úgy folytatja: „ráadásul 1999 februárjában Szkuratov feltárta egy, még orosz léptékkel is pofátlan korrupciós séma létezését: ez volt a FIMACO nevű vállalat, amin keresztül az orosz felsővezetés az IMF-től kapott hitelekből közel 50 milliárd (!) dollárnyi pénzt talicskázott ki offshore számlákra 1993-tól kezdve. Szkuratov az információkat átadta a svájci főügyésznek, Carla del Ponténak is - és várható volt, hogy óriási botrány robban majd ki.”

A történész szerint Szkuratov ezután, 1999 februárjában hirtelen bejelentette lemondását, amit később visszavont, jelezve, hogy nyomást gyakorolhattak rá. A sorsa másfél hónappal később pecsételődött meg.

„1999 áprilisában Vlagyimir Putyin FSzB igazgató és Szergej Sztyepasin belügyminiszter közösen tartottak egy sajtótájékoztatót, amin beszámoltak egy, a főügyészt érintő magánéleti botrányról, konkrétan egy szaunában készült szexvideóról. Az állami irányítás alatt álló RTR televízió le is hozott főműsoridőben néhány képkockát a felvételből. A képeken egy Szkuratov főügyészre eléggé hasonlító férfi élvezte két, jóval fiatalabb nő társaságát, akik közül egyik sem a felesége volt...”

Ezek után Szkuratov pozíciója tarthatatlanná vált, Jelcinnek pedig lett ürügye a leváltására. Ahogy a szakértő fogalmazott, az állami erőszakszervezeteket és az állami médiát használták egy kényelmetlenné vált politikai szereplő nyilvános megszégyenítésére és elmozdítására.

Rácz András mindezt annak kapcsán írta, hogy a „fél NER-média” azon gondolkodik, milyen videó jelenhet meg Magyar Péterről. A TISZA elnöke ugyanis kedden azt írta Facebookon, hogy a párt alelnökének, Radnai Márknak a nevével fémjelzett weboldalt – melyen csupán egy szobát mutató kamerafelvétel látható, középpontban egy franciaággyal és széttúrt ágyneművel, és egy coming soon (hamarosan következik) felirattal – azért hozhatták létre, hogy őt lejárassák. Úgy sejti, egy olyan felvételt terveznek nyilvánosságra hozni róla, amelyen a volt barátnőjével látható intim együttlét közben.

Rácz András úgy véli, a valódi kérdés az lesz, hogy az állami média részt vesz-e a lejáratásban, és hogy a nemzetbiztonsági szolgálatoknak milyen szerepük volt vagy lesz a történetben.

Harmadik kérdésként azt teszi fel, hogy „akarunk-e olyan politikusok vezetése alatt élni, akik elfogadható eszköznek tartják a politikai ellenfelek szexvideókkal történő lejáratását.”

A történész szerint ugyanis kétség sem férhet hozzá, hogy ahogyan az orosz főügyész elleni lejáratás, úgy a Magyar Péter ellen esetlegesen készülő akció sem valósulhatna meg a legfelsőbb politikai vezetés utasítása nélkül.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk