Négy fontos kérdés a Pride kapcsán – A Magyar Helsinki Bizottság megadja a választ
A Magyar Helsinki Bizottság az utóbbi napokban több a Pride-dal kapcsolatos jogi kérdést kapott. A civil jogvédő egyesület a négy leggyakoribbról fejti ki álláspontját. A Magyar Helsinki Bizottság közleménye szerint:.
1. Tuzson Bence igazságügyi miniszter szerint a Kúria megtiltotta a Pride-ot, a Főváros ennek ellenére tervezi megtartani. Igaz ez?
Nem. Tuzson Bence egy videóban üzent a nyilvánosságnak a Pride-dal kapcsolatban. Ebben egyebek mellett a következőket mondta: „Pride ügyben lássunk tisztán! A gyerekek jogainak védelmére tekintettel a Kúria megtiltotta a rendezvény megszervezését, de Karácsony Gergely bejelentette, hogy azt ő mégis megrendezi.”
Bár az igazságügyi miniszter „tisztánlátást” ígér, videóját rögtön különböző dolgok összemosásával kezdi. A Kúria döntése nem a Pride-ra, hanem négy jogvédő szervezetnek a transznemű emberek és az LMBTQI közösség jogegyenlősége melletti „szivárványos demonstrációjára” vonatkozott. Bár a két rendezvény között van tematikus átfedés, a Kúria döntése valójában éppen azt magyarázza hosszan, hogy a szivárványos demonstráció miért nem azonosítható a Pride-dal. A Kúria az erre vonatkozó érvelést azzal zárja, hogy a rendőrség hivatkozásai „még összességükben sem bizonyítják azt, hogy a Pride-ot »előzményi« gyűlésnek lehet tekinteni, illetve, hogy a [jogvédők által] tervezett gyűlés tudomásulvétele esetén a jelen gyűlés helyszíne szolgálhatna a 30. Budapest Pride-ként”.
Nem tudjuk, hogy anélkül mondta videóra Tuzson Bence az üzenetét, hogy tisztában lett volna a kúriai döntés tartalmával, vagy számára is egyértelmű volt, hogy nem igaz, amit állít, de az biztos, hogy egyik sem fogadható el egy felelős igazságügyi minisztertől.
2. Mire alapozza Karácsony Gergely, hogy a fővárosi rendezvényként megtartott Pride-ot a rendőrség nem tilthatta volna meg?
A békés gyülekezés szabadsága emberi jog, aminek a jogosultja az egyén, elsődleges kötelezettje pedig az állam. Ez azt jelenti, hogy a gyülekezési jog az egyén védelmét biztosítja az állammal (illetve más közhatalmat gyakorló szervekkel, személyekkel) szemben. A közhatalom gyakorlói (ideértve az önkormányzatokat is) tehát nem a jogosulti, hanem a kötelezetti oldalon vannak akkor, amikor gyülekezésről van szó. Ennek azért van jelentősége, mert a gyülekezési törvény azt szabályozza, hogy a gyülekezési jog jogosultjai (elsősorban a tüntetni kívánó emberek) hogyan élhetnek ezzel a jogukkal, és ezzel kapcsolatban mik az állami szervek kötelezettségei.
Mivel az önkormányzat közhatalmat gyakorló szerv, ezért nem is jogosultja a gyülekezési jognak, hanem legfeljebb kötelezettje lehet, így a gyülekezési törvénynek a demonstrációk szervezésére, bejelentésére vonatkozó szabályai sem alkalmazhatók rá.
Ehhez hasonló helyzet, amikor például egy állami ünnepséget szerveznek március 15. vagy október 23. alkalmából. Ha mondjuk a miniszterelnök beszédet tart a Nemzeti Múzeumnál, nem egy demonstrációt fog bejelenteni, amit a rendőrség vagy tudomásul vesz, vagy megtilt (ahogy az a gyülekezési törvény alá tartozó gyűléseknél történik), hanem csupán jelzi a rendőrségnek, hogy lesz egy ilyen esemény, amit a rendőrség az általános közrendvédelmi kötelezettségei alapján biztosítani fog.
A jogértelmezési bonyodalmat az jelenti, hogy akik kimennek a rendezvényre, azok azt is kifejezik egyúttal, hogy támogatják a kormányt, sőt, lehet, hogy politikai véleményt megjelenítő transzparenseket tartanak fel vagy ilyen szlogeneket skandálnak, ez azonban mégsem tüntetés lesz, hanem egy közhatalmi szerv rendezvénye, amiről a rendőrség nem döntheti el, hogy megtörténhet vagy sem. Ugyanígy
3. Ez azt jelenti, hogy aki kimegy a Pride-ra, azt nem is lehet felelősségre vonni?
Fontos látni, hogy a rendőrség mást gondol a helyzetről, mint a Főváros. A rendőrség álláspontja szerint a Pride annak ellenére bejelentési kötelezettség alá eső gyűlés, hogy a Főváros rendezi, aminek éppen ezért a rendőrségi tiltása is lehetséges.
Ráadásul míg bármilyen más szabálysértés esetén úgynevezett halasztó hatálya van a jogorvoslatnak (tehát ha megtámadom a rendőrségi bírságot a bíróságon, akkor addig nem is kell befizetnem, amíg a bíróság nem dönt az ügyemben), addig a gyülekezési jogi szabálysértéseknél nem ez a helyzet: be kell fizetnem a bírságot (ha nem teszem, a NAV szedi be, és akkor az többe kerül, mint az eredeti összeg), és legfeljebb ha a bíróság utóbb nekem ad igazat (vagy csak mérsékli a bírságot), akkor visszakövetelhetem a pénzt vagy egy részét.
A szabálysértési eljárásokban érdemes lesz – egyéb, a békés gyülekezés zavartalan jogával kapcsolatos alapjogi érvek mellett – hivatkozni arra is, hogy a rendőrségnek nem lett volna joga megtiltani egy önkormányzati rendezvényt, hiszen ha a tiltás nem jogszerű, illetve a rendezvény nem tekinthető a gyülekezési törvény értelmében vett “gyűlésnek”, akkor a megjelentek sem követhetnek el a gyülekezési joggal kapcsolatos szabálysértést. A jogvédő szervezetek panaszmintákat és érvelési segédleteket fognak közzé tenni, az eljáró bíróságoknak pedig valószínűleg el kell majd dönteniük egyebek mellett azt is, hogy a Főváros vagy a rendőrség értelmezését fogadják el. Amíg azonban ez a jogi vita végérvényesen lezárul, meglehetősen sok idő fog eltelni, erre az időre sajnos nélkülözni kell a bírságra befizetett összeget.
4. Milyen kötelezettségei vannak a rendőrségnek egy ilyen helyzetben?
Hogy mit fog tenni a rendőrség, azt nem lehet pontosan megmondani, azt viszont igen, hogy mit kellene tennie a hazai és nemzetközi emberi jogi követelmények alapján.
Az első követelmény, hogy
A második kötelezettsége pedig abból következik, hogy a strasbourgi bíróság többször kimondta: ha egy tüntetés békés (azaz a tüntetők nem vesznek részt erőszakos cselekményekben), a hatóságoknak bizonyos fokú türelmet kell tanúsítaniuk még akkor is, ha úgy gondolják, hogy a bejelentésre és lebonyolításra vonatkozó jogszabályokat a demonstrálók nem tartották be.
A Molnár Éva és Mások kontra Magyarország ügy panaszosai azt követően kezdtek be nem jelentett tüntetésbe a Kossuth téren, hogy a rendőrség felszámolta a 2002-es választás szavazatainak újraszámolását követelő csoport Erzsébet hídi blokádját. A demonstráció célja a hídfoglalókkal való szolidaritás kifejezése volt. A strasbourgi bíróság jogszerűnek találta a délután 1 órakor kezdődő demonstráció este 9 órai feloszlatását, de a döntésében egyértelművé tette: az oszlatás azért nem sértette az Emberi Jogok Európai Egyezményét, mert a tüntetőknek a két időpont között eltelt nyolc órában kellő idő állt rendelkezésére a véleményük megjelenítésére, tehát a magyar rendőrség megfelelő türelmet tanúsított az egyébként nem jogszerű demonstráció résztvevői iránt.
