Guy Ritchie újra odatette - megjött az új macsó darálós kontent, Az Úriemberek
A rendező a Netflixnek hála olyat művelhetett, amire valószínűleg igazán vágyott, eredeti, "guyritchies" stílusában alkothatott, amin érezni, hogy érettebb lett ő is az idő előrehaladtával. Mégis, ott folytatja, ahol anno a Blöffel abbahagyta. Ugyan volt már egy próbálkozása a Spílerrel 2008-ban, de azzal nem jött össze a Guy Ritchie-hatás. Most pedig telibe kapjuk a hamisítatlan fílinget, amit a sajátos, rá jellemzően vagány humor és vizualitás keveréke ad.
Az IMDb pontszámok alapján Richie-nek a Blöff óta nem ért el egy alkotása sem 8 feletti pontszámot, és erre több, mint 20 évet kellett várnia.
Ő maga a kreátor, de rendezőként és íróként az első két részt is ő jegyzi.
Az első epizód olyan agyeldobásba fajul, hogy nem lehet nem rákattani a sorozatra (már aki szereti a rendező egyedi stílusát). Tényleg a Blöff nyers, arcul csapó energiáját kapjuk meg, azaz olyan, mintha ott folytatódna az életmű. Spoiler nélkül szeretném leírni, mire gondolok, de az első epizódbbeli csirkés jelenet szerintem mindenki agyába mélyen beég, aki látja. Az egyik legjobb Guy Ritchie-jelenet: szó szerint feledhetetlenül állati őrület.
A casting első osztályú, talán ez az egyik titka a sorozatnak, Theo James a félmaffiózó kúl főszereplőre telitalálat. Ezek után nem csodálkoznék, ha Hollywood nagyon felkapná, ahogy annak idején Jason Stathamet is Guy Ritchie lökte a világhír felé. A színészre A Fehér Lótusz második évadjában figyelhettünk fel. A Susie Glasst megformáló Kaya Scodelario pedig talán még nagyobb telitalálat, egyszerűen az elmúlt évek egyik legjobb női sorozat-karaktere Olyan, mintha rászabták volna ezt a sorozatot.
Az Úriemberek című sorozatban a főszereplő megörökli a családi birtokot a hatalmas és értékes kastéllyal a közepén. Utóbbiról kiderül, hogy apja már évek óta beengedte a birtokra a drogmaffiát, hogy azok létrehozzanak egy speciális fűtermesztésre alkalmas földalatti alagútrendszert. És persze ez hősünknek nem tetszik elsőre, mégis kénytelen együttműködni a rosszfiúkkal.
Ugyan az első rész nagyon feldobja a labdát, ezért lehet némi hiányérzetünk a középső epizódoknál, de a széria végére visszajön az elején megmutatott szintre. Ahogy kell, a végén nehéz elengedni a sorozatot, még néznénk belőle pár részt, vagy azonnal egy új évadot.
A lezárást ravaszul úgy csinálták meg az alkotók, hogy egésznek is hasson egyszerre, de könnyedén folytatni is lehessen, ha beüt a siker. Mivel több hete a Netflix egyik legnézettebb kontentje az Úriemberek, és jelenleg Magyarországon a 2. legnézettebb sorozat, csodálkoznánk, ha nem érkezne hamarosan a bejelentés a második évadról.
