SIKERSZTORIK
A Rovatból

Gulyás Michelle: 12 éves koromtól az motivált, hogy olimpián versenyezzek

Milyen lemondásokkal járt számára az élsportolói életforma? Érzett-e elégtételt a dobogó tetején állva? Mik a tervei a rendőrségnél? Interjú olimpiai bajnok öttusázónkkal.


Gulyás Michelle a magyar csapat egyik legnagyobb meglepetés-győzelmét szerezte Párizsban – ráadásul világcsúccsal –, pedig mindössze néhány héttel korábban derült ki, hogy egyáltalán részt vehet az olimpiai játékokon. A 23 éves versenyző a sport mellett a rendőrség kötelékében is szolgál, valamint második diplomájának megszerzésére készül.

Arról beszélgettünk, mikor tudatosult benne, hogy akár aranyérmes is lehet, mi vonzza őt a bűnügyi nyomozói szakmában, és hogyan éli meg a lovaglás kikerülését az öttusa versenyszámai közül.

– Mennyire fordult fel az életed az elmúlt másfél-két hétben?

– Teljesen, mivel a szezon végén általában az szokott lenni az első dolgom, hogy elutazom külföldre barátokkal vagy családdal. Idén ez egyelőre csúszik, hiszen óriási médiafigyelmet kapok, ahogy az öttusa is. Ennek egyébként örülök, mert eddig viszonylag szűkebb körben volt ismert a sportág, most viszont az én győzelmemnek, illetve Blanka 4. helyének köszönhetően az egész ország foglalkozik vele.

– Hogyan éled meg a felfokozott érdeklődést?

– Amikor például megállítanak az utcán, az nagyon jól tud esni. Nem csak egyszerűen gratulálnak, hanem részletesen elmesélik, mennyit adott nekik a versenyzésem. Nem is gondoltam volna, hogy ez másoknak is ennyit adhat, szóval minden ilyen találkozásnak örülök. A sok médiamegkeresés persze fárasztó, de aki olimpiát nyer, annak ezzel is meg kell barátkoznia.

– A családtagjaid, edzőid, barátaid közül hányan hittek a győzelmedben előzetesen?

– Az edzőimmel nem beszélgettem arról, mennyire hittek benne, hogy nyerni tudok az olimpián, különösen annak fényében, mennyire nehéz időszakon vagyok túl. Talán a családom az, akikről tudom, hogy mindig mellettem álltak és hittek benne, hogy a sok szenvedés után valami jó fog történni velem.

– A közvélemény viszont nem tartott számon a potenciális esélyesek között. Kisebb volt ettől a teher, vagy jobban esett volna, ha kezdettől fogva számolnak veled?

– Szerintem nem változtatott volna azon, hogy mire figyelek a verseny alatt. Valószínűleg ekkor egy versenyzőnek sem az jár a fejében, mit gondolnak róla és mennyire tartják potenciális esélyesnek. A tavalyi évem nagyon jól sikerült, ahogy ebben az évben is több versenyem, szóval teljes meglepetésnek azért nem mondanám, hogy eredményes tudtam lenni. Inkább az volt meglepetés, hogy pont a legnagyobb versenyen sikerült a legjobban teljesítenem, és egy aranyérmet összehozni.

– Mikor lettél biztos benne, hogy ebből aranyérem lesz?

– Mivel az idei év után tudtam, hogy a futásom nem a legerősebb, igyekeztem nem azzal foglalkozni, hogy állok az egyes számoknál, hanem mindig az aktuális feladatra koncentráltam. A vívásról tudtam, hogy jól sikerült, de utána még ott volt a lovaglás, ami akár teljesen felboríthatta volna a verseny állását.

Azt hiszem, az utolsó lövészet után tudatosult bennem, hogy akár aranyérem is lehet belőle.

A laser run rajtja előtt azt gondoltam, hogy hatalmas futóverseny lesz és sokkal jobban össze fog sűrűsödni a mezőny. Nyilván mindenkinek óriási ingert jelentett, hogy 15 ezren voltak a lelátón. Ez akár teher is lehet, sok embert ki tud zökkenteni a szurkolás, de úgy tűnik, én tudtam a legjobban kizárni.

– Blankával tudtátok támogatni egymást?

– Szerintem igen, bár annyira gyors lefolyású volt a verseny, hogy nem sokszor találkoztunk. A vívásnál persze párban voltunk, a lovaglásnál viszont pont váltottuk egymást. A bónusz vívásnál ő az elején volt, én pedig a vége felé, az úszásban szintén más futamba kerültünk. Az első alkalom, amikor összenéztünk, és azt tudtuk mondani egymásnak, hogy hajrá, szerintem a laser run előtti rajtnál volt.

– Megfordult a fejedben előzetesen, hogy akár a világcsúcs is meglehet?

– Megmondom őszintén, az öttusában nem annyira tartják számon a világcsúcsokat, teljesen más a hozzáállás, mint mondjuk az úszásban, ahol mindenki ezeket akarja megdönteni. Már csak azért is így van, mivel folyamatosan változik a medence hossza (néha 25, máskor 50 méter), ahogy a futópálya minősége és felépítése is. Szóval rengeteg tényezőnek kell összejönnie ahhoz, hogy valaki csúcsot tudjon dönteni. Itt most szerencsére ez volt a helyzet, az uszoda és a futópálya, valamint a jó lovaglásom és vívásom egyaránt hozzájárult.

– Mennyire hátráltatta a felkészülésedet, hogy az utolsó pillanatig az se volt biztos, hogy egyáltalán ott lehetsz az olimpián?

– A bizonytalanság volt a legrosszabb, hiszen a miután vége lett a világbajnokságnak, már csak másfél hónap volt hátra az olimpiáig, mégis jó pár hét eltelt, mire meghozták a döntést arról, ki indulhat Párizsban. A szakmai bizottság szavazása végül nem lett eredményes, így tovább került az ügy az elnökséghez, ami szintén időbe telt. Addig is készültünk én és Rita is (Erdős Rita, aki a másik jelölt volt a párizsi részvételre – a szerk.), de egyikünk se tudta, hogy a budapesti Európa-bajnokságra készülünk, vagy az olimpiára. Természetesen a felkészülés majdnem ugyanaz, az viszont nagyon nem mindegy, másfél hónap van még hátra a versenyig, vagy három hét.

– Ritával okozott köztetek súrlódást, hogy végül te kaptál lehetőséget az indulásra?

– Olyan szempontból biztosan, hogy mindannyian nehezen éltük meg ezt a szituációt, mi magunk és az edzőink is. Mindenki bizakodott abban, hogy ő lesz a befutó, de közben amiatt is nehéz volt, hogy magára a döntésre nem volt befolyásunk. Tudtuk, hogy mindent megtettünk azért, hogy bennünket válasszanak, ezért megegyeztünk, hogy nem fog közénk állni ez a dolog.

– Azokkal szemben éreztél elégtételt a győzelmed után, akik előzetesen nem álltak ki melletted?

– Tény, hogy nagyon sok negatív kritikát kaptam, amikor végül kihirdették, hogy én mehetek Párizsba. A legjobban az viselt meg, hogy nem tartottak értékesnek, mint sportolót, pedig úgy éreztem, hogy igen is rászolgáltam az elnökségtől kapott bizalomra.

Amikor megnyertem a versenyt, a dobogón állva elsősorban nem is elégtételt éreztem bizonyos emberekkel szemben, inkább a rengeteg stressz jött ki rajtam, illetve azok jutottak eszembe, akiknek hálás lehettem.

– Hogyan kötöttél ki az öttusa mellett? A saját döntésed volt, vagy a szüleid kapacitáltak?

– Amikor 2011-ben abbahagytam a szertornát, olyan sportot szerettem volna elkezdeni, ami érdekes, sokszínű és igazán leköt. Az öcsém akkor már úszott és futott a KSI-ben, ő bátorított arra, hogy nézzem meg az öttusát, hiszen hasonlóan változatos, mint a szertorna. Itt is napi 3-4 órát kellett edzeni, és nagyon jó közegbe kerültem. Rengeteget köszönhetek annak, hogy fiatalon olyan társaság vett körül, ahol nem lehúztuk egymást, hanem toltuk előre. A sok közös edzés, szenvedés és siker annyira összekovácsolt bennünket, hogy bár ők már nem öttusáznak, a mai napig tartjuk a kapcsolatot.

– Milyen mindennapos lemondásokkal járt a te esetedben az élsportolói életforma?

– Természetesen sok lemondással járt, de közben olyan rengeteg pluszt is kapok tőle, ami bőven kompenzál ezért. Szerintem nincs ember a világon, aki annyit utazik, mint egy élsportoló: a külföldi edzőtáborok, versenyek, a jó társaság és a kapcsolatok is nagyon sokat adtak. Én szerettem edzeni, nem éreztem áldozatnak, ha le kellett mondanom valamilyen programot. A közeli barátaim is megértőek voltak, soha nem éreztem nyomást azzal kapcsolatban, ha valahová nem tudtam elmenni velük.

– Voltak pillanatok, amikor úgy érezted, hogy legszívesebben abbahagynád?

– Amikor elkezdtem öttusázni, leginkább a társaság miatt tettem: az volt a ciki, ha valaki ellógott egy edzést. Közben viszont olyan versenyszellem volt bennem, ami a hétköznapok során is megmutatkozott. A többiekkel folyamatosan egymáshoz mértük egymást, ki a jobb az egyes számokban. Utána elkezdtem nemzetközi versenyekre járni, onnantól már azok is motiváltak. Nem voltak nagyon hosszú távú céljaim, mindig az adott helyzetben tűztem ki a következőt. Az is sokat segített a nehezebb napokon, hogy mindig voltak apróbb sikereim, hiszen például elértem egy rövid távú célt mondjuk új egyéni csúcsot szerettem volna elérni úszásban.

– Az olimpia mikor lett célod?

– Emlékszem Marosi Ádám 2012-es bronzérmére: otthonról szurkoltam neki 12 évesen – nagyjából egy éve öttusáztam ekkor –, és közben arra gondoltam, mekkora dolog lenne, ha egyszer én is olimpián versenyeznék. Innentől minden nehezebb napomon az motivált, hogy átélhessem én is, amit Ádám átélt. Éremre eleinte még nem gondoltam, a tokiói olimpián már a pontszerzésnek is örültem volna, de végül csak a 12. helyen végeztem. Ez kicsit nehezen érintett, át kellett rajta lendülnöm, és utána fogalmazódott meg bennem, hogy még keményebben fogok dolgozni és így egyszer olimpiai érmes leszek.

Persze az öttusában ez rengeteg tényezőtől függ, nem olyan, mint az úszás, ahol mindenkiről lehet tudni, nagyjából milyen időre képes. Nálunk egy átlagos versenyen legalább 10 olyan versenyző van, akik közül bárki végezhet az élen, ha úgy jön ki a lépés.

– Mindezek mellé hogyan jött a rendőrségi karrier, mi vonzott a bűnügyi nyomozói szakmában?

– Nagyon sokan vannak hivatásos pályán a nemzetközi mezőnyben, a rendőrségnél és a katonaságnál is. Itthon inkább az utóbbi terjedt el a sportolók között, de ide csak tiszthelyettesként lehet csatlakozni. Én úgy voltam vele, hogy ha már csatlakozom egy hivatásos szervhez, akkor tiszt szeretnék lenni, így kerültem a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre. Nagyon érdekelt a bűnügyi nyomozás és a kriminalisztika, a bűnözők elméjének megértése. Amikor jelentkeztem, még nem volt ennyire hangsúlyos helyen a sport az életemben, közben értem be ezen a területen is. A sok siker az öttusában felborította az életemet.

– Mennyire voltak támogatóak ezzel kapcsolatban?

– Nappali tagozatos egyetemista voltam, de olyan volt, mintha újra gimnazista lettem volna. Reggel úsztam, aztán elmentem egyetemre, majd délután ismét edzéseken vettem részt, ahogy a testnevelés órák alatt is (ezek alól fel voltam mentve). Mindenképpen nagyon sűrű volt ez az időszak, de maximálisan támogattak, annyi edzőtáborba és versenyre utazhattam el, amennyire szerettem volna. Mindezt annak ellenére, hogy eleinte még nem voltak komoly nemzetközi eredményeim a felnőttek között.

– Melyek most a prioritásaid a sport és a civil szakmád között?

– Mindenképp szeretném folytatni az öttusát legalább még egy olimpiai ciklusig, és bízom benne, hogy a rendőrség is hasonlóan támogató lesz, mint eddig. Közben jelentkeztem mesterszakra, levelezőn fogom végezni a kiberbiztonságot, szerintem ez is hozzá fog tenni a karrieremhez, ha majd elkezdek teljes munkaidőben dolgozni a rendőrségnél. Egyelőre az egyetemen vannak feladataim, illetve előadásokat is tartok fiataloknak arról, milyen elhelyezkedési lehetőségeik vannak ezen a területen.

– Mekkora változást jelent a lovaglás kikerülése a programból? Egyetértesz ezzel a döntéssel?

Nem akarok mások nevében beszélni, de szerintem nincs olyan felnőtt öttusázó a világon, aki szerint jó döntés volt. Különösen igaz ez a magyarokra, mivel nálunk nagyon magas színvonalú a lovasoktatás. A szövetségnek legalább 20 lova van, mindegyiknek teljesen más a személyisége.

Szóval mi tényleg fel tudtunk készülni erre a számra a versenyeken, mindannyiunk edzésprogramjában szerepelt, hogy hetente legalább háromszor ott legyünk a lovardában. Az én szívemhez különösen közel állt a lovaglás, ezért érthetően megviselt a döntés, de most már több mint egy éve tudjuk, hogy mostantól akadálypálya lesz helyette. Úgy vagyok vele, hogy ha tényleg segíteni fog a sportágnak a változtatás, például abban, hogy több fiatal kezdi el, illetve több országban tudják űzni – a lovakra vonatkozó szigorú szabályok ezt eddig sok helyen hátráltatták –, illetve ha ezáltal nézettebbé, eladhatóvá válik az végső soron jó.

– Beszélhetünk így majd címvédésről, vagy ez nem lesz már ugyanaz?

– Én úgy érzem, a lovaglás kikerülésével lezárult egy fejezet az életemben, mostantól gyakorlatilag egy teljesen új sportágat fogok űzni. Szerencsére a legvégén felértem a csúcsra a szeretett öttusámban, most pedig újra elkezdek építkezni, és majd meglátjuk, mit sikerül kihoznom belőle.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SIKERSZTORIK
A Rovatból
100 nap alatt több mint 63 ezer megmentett termék – így működik Magyarország első élelmiszer-outletje
A Récsei Centerben működő PRÍMA OUTLET-ben a közeli lejáratú vagy csomagolássérült termékek akár 70 százalékkal olcsóbban is megvásárolhatók, miközben több tonnányi élelmiszer menekül meg a kidobástól.


Az élelmiszer-pazarlás világszinten is égető probléma, de szerencsére egyre több hazai kezdeményezés mutat példát arra, hogyan lehet ezt a mindennapokban is kezelni. A budapesti Récsei Centerben működő PRÍMA OUTLET – Magyarország első élelmiszer-outletje – száz napos működése alatt bebizonyította, hogy a fenntarthatóság és a kedvező árak nem zárják ki egymást, sőt, kéz a kézben járhatnak.

Az eredmények önmagukért beszélnek: több mint 63.000 terméket mentettek meg a pazarlástól, ami 16,6 tonna élelmiszert jelent.

Ez a mennyiség 44 tonna szén-dioxid kibocsátásának elkerülésével egyenértékű – vagyis akkora megtakarítás, mintha egy átlagos magyar család 17 évnyi áramfogyasztását spórolták volna meg.

A vásárlók sem jártak rosszul: az outlet áraknak köszönhetően 21.737.043 forint maradt a pénztárcákban –

ez átlagosan 300–400 forint megtakarítást jelent termékenként,

miközben minden árucikk a jól ismert PRÍMA-minőséget képviseli.

A PRÍMA OUTLET kínálata naponta változik:

a polcokra csomagolássérült, közel lejáró, túlkészletezett vagy szortimentfrissítésből kikerülő termékek kerülnek, akár 70%-kal olcsóbban.

Az üzlet így egyszerre kínál okos, fenntartható és pénztárcabarát alternatívát a tudatos vásárlóknak.

„A PRÍMA OUTLET egyszerre nyújt kedvező árakat, magas minőséget és fenntartható megoldást az élelmiszer-pazarlás ellen. Büszkék vagyunk arra, hogy rövid idő alatt kézzelfogható eredményeket értünk el: több tízezer termék kapott új esélyt, a vásárlóink pedig több millió forintot spóroltak meg.” – mondta Breier Péter, a vállalat tulajdonosa.

Segítség a rászorulóknak is

A fenntarthatóság azonban nem áll meg az üzlet polcainál: a századik működési napon a Breier Cégcsoport bejelentette, hogy a Récsei Centerben található Príma szupermarket együttműködési megállapodást kötött a Magyar Élelmiszerbank Egyesülettel. Céljuk az, hogy az élelmiszer-pazarlás csökkentése mellett, közvetlen segítséget nyújtsanak a nehéz helyzetben élő családoknak is.

A PRÍMA OUTLET mögött álló Breier Csoport több mint 30 éve meghatározó szereplője a hazai élelmiszer-kiskereskedelemnek. A családi tulajdonban lévő vállalat jelenleg 26 üzletet üzemeltet Budapesten és Pest megyében, és elkötelezett a minőség, az innováció és a közösségi értékteremtés mellett.

A PRÍMA OUTLET első száz napja megmutatta, hogy az élelmiszermentés nemcsak egy jó ügy – hanem mindannyiunk közös jövőjének kulcsa.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SIKERSZTORIK
A Rovatból
Orvosi bravúr: aranybevonatú, személyre szabott pacemakert kapott egy beteg Pécsen
Az országban elsőként a A Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Szívgyógyászati Klinikáján ültettek be ilyen pacemakert, amelyre eddig világszinten is csak nagyon kevés példa volt.


Itthon eddig példátlan beavatkozást hajtottak végre a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Szívgyógyászati Klinikáján: októberben az országban elsőként ültettek be aranybevonatú pacemakert.

Ez azért is komoly bravúr, mert a nemzetközi szakirodalomban is csak elenyésző számú hasonló beavatkozásról számoltak be ezidáig.

A klinika közleménye szerint a beavatkozásra egy különleges eset kapcsán volt szükség: a beteg a hagyományos, titántartalmú generátorral szemben túlérzékenységi reakciót mutatott. A titánérzékenység egy rendkívül ritka állapot, amelynek kapcsán a szervezet allergiás reakcióval reagál a beültetett eszközzel szemben.

A pacemaker-generátort egyedileg, a beteg alapbetegségének megfelelően gyártották le részletes kivizsgálást követően.

A piacon nem is érhető el ilyen eszköz, hiszen minden esetben a beteg kórtörténetének részletes elemzését követően gyártják le, majd ültetik be. A speciális aranybevonat megakadályozza, hogy a beteg szervezete allergiás reakcióval reagáljon a beültetett generátorral szemben.

A közleményben azt is írják, hogy

a pacemaker-generátor nem csak összetétele miatt számít különlegesnek, hanem jól példázza azt is, hogy a modern orvoslás egyre inkább a személyre szabott ellátás irányba halad.

„A Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Szívgyógyászati Klinikájának célja, hogy hazai és nemzetközi szinten élvonalbeli terápiás megoldásokat kínáljon betegeinek – az egyéni különbségek és a magas szintű szakmai gondoskodás szem előtt tartásával” – írták.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SIKERSZTORIK
A Rovatból
Több mint egymillióan voltak kíváncsiak a magyar pavilonra Japánban
A magyar megjelenés az Expó központi témájához egyedi módon kapcsolódott, a figyelmet a hagyományokra, az ember és a természet harmóniájára, valamint a múlt értékeiből építkező jövő gondolatára irányítva.


A magyar részvétel minden szempontból sikertörténetnek bizonyult: közel 70 kulturális programmal, több mint 80 szakmai és üzleti rendezvénnyel, 46 ezer éttermi és 2250 protokollvendéggel, valamint kézzelfogható turisztikai eredményekkel zárta Magyarország a fél éves oszakai bemutatkozását.

Élő Népzenei Előadás a Pavilon Szívében

A Magyar Pavilon központi élményét az állandó élő népzenei előadás jelentette, amely 184 napon át negyedóránként várta a látogatókat. A program keretében 21 énekesnő naponta 43 alkalommal szólaltatta meg a magyar népdalokat.

Az előadás összesen 7848 alkalommal csendült fel – több mint 58 000 percnyi élő műsort ajándékozva a közönségnek. A magyar népzene, a viseletek és az előadók közvetlensége különleges atmoszférát teremtett: a látogatók a pavilonba belépve nemcsak hallhatták, hanem át is élhették a magyar hagyományok lüktetését.

A Magyar Konyha Diadala

A Magyar Pavilon étterme a világkiállítás egyik legnépszerűbb vendéglátóhelyévé vált. A Miska Kitchen & Bar hat hónap alatt 46000 vendéget fogadott, napi mintegy 250 főt.

A kulináris sikerek számokban:

Gulyáslevesből: 18 600 adag

Hortobágyi palacsintából: 17 000 adag

Somlói tekercsből: több mint 4100 adag, azaz 164 méternyi desszert készült – ez több mint másfél futballpályányi édes élmény.

A magyar ételek iránti érdeklődést jól mutatja, hogy sok látogató már reggel 8:55-kor, közvetlenül az Expó nyitását követően beállt a sorba, hogy biztosan bejusson az étterembe, amely hivatalosan 13 órakor nyitott.

Tradíció Kézműves Formában

A pavilon harmadik emeletén 22 héten át kézműves foglalkozások várták az érdeklődőket, amelyek végig teltházzal működtek. Összesen 11 tradicionális magyar mesterség mutatkozott be, köztük a nemezelés, a gyékényfonás és a kékfestés. A látogatók saját kezűleg készíthettek el kisebb tárgyakat, miközben megismerkedhettek a magyar kézművesség aprólékos technikáival.

Kultúra, Üzlet és Diplomácia

A Magyar Pavilon az Expó egyik legaktívabb országpavilonjaként zárt:

Kultúra: Közel 70 koncertet szervezett 50 magyar fellépővel, csaknem 600 művész és stábtag közreműködésével. Ezzel Magyarország a harmadik legtöbb kulturális programot bemutató országként zárta a világkiállítást, bemutatva hazánk zenei örökségének sokszínűségét a klasszikus, népi és kortárs műfajokban egyaránt.

Üzleti és Szakmai Rendezvények: 84 szakmai és üzleti rendezvény valósult meg hat különböző helyszínen, köztük a pavilon Community Centerében és az Expó ikonikus Női Pavilonjában, ahol Magyarország szervezte a legtöbb eseményt. Összesen 31 magyar vállalat mutatkozott be a japán partnerek előtt, ami új gazdasági és turisztikai együttműködések alapját teremtette meg.

Diplomácia: A pavilon 2250 protokollvendéget fogadott, 440 delegáció tagjaként. Tiszteletüket tették a japán császári család tagjai, de a vendégek között volt Nobel-díjas, államfő, kormányfő, olimpikon, nagykövet, tiszteletbeli konzul és püspök is.

Turisztikai Eredmények és Jövő

A pavilon nemcsak megszólította, hanem inspirálta is a japán közönséget – a kulturális jelenlét érzékelhetően erősítette Magyarország turisztikai vonzerejét.

„A világkiállítás ideje alatt 19 százalékkal nőtt a Magyarországra beutazó japán turisták száma 2024 azonos időszakához képest. A magyar bemutatkozás hidat épített a két nemzet között: élményt és inspirációt adott mindazoknak, akik az expós látogatásukat követően személyesen is szerették volna felfedezni hazánkat. A kulturális jelenlétnek ez a formája hosszú távon erősíti Magyarország imázsát a szigetországban.”

Kristó Ákos miniszteri biztos

A Magyar Pavilon a „Múltunk nélkül jövőnk sincs” gondolat jegyében épült, és az elmúlt fél év során méltó módon képviselte Magyarország értékeit. A látogatók számára a pavilon nem csupán építészeti különlegesség, hanem egy érzelmi és kulturális utazás is volt – lenyomata annak, hogy a fenntartható jövő kulcsa a természethez és hagyományainkhoz való visszatérésben rejlik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Mi köze a Túró Rudinak a babaváráshoz? Németh Nóri, a PregHello applikáció megalkotója elárulja nekünk
Saját várandóssága adta az ötletet Németh Nórinak az ingyenes applikációhoz, amit ma már több tízezer kismama használ a babavárás időszaka alatt és után.


Nem ritka, hogy sok nőt megihlet az anyaság, a babavárás, sokan ebben az időszakban találnak rá önmagukra, kezdenek új dolgokba, váltanak karriert, vállalkozást alapítanak. Németh Nórival, a PregHello applikáció megálmodójával és tulajdonosával is pontosan ez történt: észrevette, hogy nincs olyan magyar nyelvű információgyűjtemény a piacon, ahol a kismamák egyszerűen, gyorsan, átláthatóan és nem utolsósorban szórakoztatóan tájékozódhatnak, ezért úgy döntött, készít egyet ő maga. Nóri a mára rendkívül népszerűvé vált alkalmazás megszületéséről, a további célokról és tervekről mesélt nekünk.

  • SZMO: Hogyan született meg a PregHello ötlete, és mik voltak az első lépések, amiket megtettél, hogy applikációt fejleszthess?

Németh Nóra: Amikor elszántam magam, hogy összerakok egy olyan tartalomcsomagot, ami segíti a kismamákat, akkor fogtam egy A4-es lapot és elkezdtem összeírni, hogy milyen információk segítenének engem és más várandós kismamákat. Az alkalmazás fejlesztése ugyan csak akkor kezdődött el, amikor a kisfiam bölcsis lett, de addigra elég jól összeállt az első verzió tartalma.

A kezdetektől fogva fontos volt számomra, hogy a kismamák hiteles forrásra támaszkodhassanak, így szakmájukban elismert és aktívan dolgozó egészségügyi szakemberek validálták és a mai napig is folyamatosan aktualizálják az alkalmazásban szereplő összes tudásanyagot.

  • SZMO: Volt személyes élményed, ami inspirálta a fejlesztést?

 Németh Nóra: Azt gondoltam magamban: „Milyen jó lenne, ha lenne egy olyan platform, ami kifejezetten a magyar viszonyokat tükrözi.” Országonként ugyanis teljesen eltérőek a javaslatok, így szerintem nagyon fontos, hogy kifejezetten az itthoni viszonyokat vegyük figyelembe a magyar kismamák számára. Magába az applikációba is rejtettem pár személyes élményt.

A várandósság heteit az applikáció főként gyümölcsökhöz hasonlítva mutatja, a kismamák lelkesen mutatják mindig a párjuknak, hogy az adott napon épp milyen gyümölcs méretének felel meg a kisbabájuk. Van két dolog azonban, amik kifejezetten személyes emlék miatt kerültek be az appba..

A Playmobil figura a férjem nagy kedvence, és egyik alkalommal, miután az orvostól jöttünk haza, vidáman vette észre, hogy amekkora akkor volt a kisbabánk, teljesen megegyezett a kezében tartott Playmobil figura méretével. Ugyanígy a túró rudi a  a 14. hétnél szerepel. Én nagy túró rudi rajongó vagyok és a túró rudi hossza pont akkora, mint ebben a korban a magzat mérete. Lemértük vonalzóval.

  • SZMO: Mi volt a legnagyobb kihívás az applikáció fejlesztése és működése során?

Németh Nóra: Mindig vannak kisebb dolgok, amikkel meg kell küzdeni, amiket helyre kell hozni, mielőbb meg kell oldani. A rendszerhibák, illetve a határidők betartása, az ezekre való állandó koncentráció az, ami számomra nehézség, ez persze nem a legszórakoztatóbb része a dolognak. Nem volt könnyű olyan szakembereket, fejlesztőket találni, akikkel kifejezetten jó együtt dolgozni és nem csak értenek a dolgukhoz, de emberileg is könnyen megértetik magukat és gördülékeny velük a közös munka. De szerencsére találtunk megfelelő munkatársakat, és a szakértők, akikkel együttműködünk az egyik legfontosabb mozgatórugói a gépezetnek. Tőlük leszünk igazán hitelesek és naprakészek.

Szakértőink között találunk szakorvost, nőgyógyászt, gyermekápolót, védőnőt, pszichológust, bábát, szülésznőt, gyógytornászt, szonográfust, diabetikust, mentőtisztet, szülésznőt és visszérspecialistát is.

Úgyhogy azt hiszem joggal mondhatom, hogy tényleg minden területre odafigyelünk és profi, hiteles forrásból adunk információt a kismamáknak.

Szerencsésnek érzem magam, mert tudom, hogy sokan, akik vállalkozásba kezdenek, eljutnak egy olyan ponthoz, amikor  el kell dönteniük, hogy megéri-e folytatni, vagy nem. Nálam nem volt ilyen pont, mindig tudtam, hogy mit szeretnék a PregHellóval. Viszont egyértelműen szükség van néha pihenésre, megújulásra, mert azért el lehet  fáradni a vállalkozásvezetésben.

  • SZMO: Mikor érezted először azt, hogy az applikáció sikeres, mikor gondoltad, hogy „Igen, pontosan ezt képzeltem el, megcsináltuk”! ?

Németh Nóra: Az alkalmazás létrejötte után két héttel. Ugyanis szinte azonnal letöltötte 2500 kismama, ez pedig egyértelmű visszajelzés volt számomra, hogy mekkora szükség volt már itthon egy ilyen platformra. Amire pedig nagyon büszke voltam akkor is és most is, hogy ezek a kismamák nem csak letöltik és használják az applikációt, de visszajelzést is adnak folyamatosan.

Már az elején is rengeteg pozitív üzenetet kaptunk, de ami nekem külön öröm, hogy javaslatokat, ötleteket írnak, ami mind hozzájárul ahhoz, hogy megfelelően fejlesszük az alkalmazást és minél inkább kielégítsük a felhasználók igényeit. Ez pedig nagyon nagy érték.

Ha már visszajelzés: számomra például az egyik legkedvesebb a MAVE-hoz (Magyar Védőnők Egyesülete) kapcsolódik, akik előszeretettel ajánlják a PregHellót a kismamáik számára, ez pedig szakmailag is egy szuper elismerés.

  • SZMO: Mi volt az eddigi legnagyobb mérföldkő az applikáció életében?

Németh Nóra: Majd most jönnek az igazi mérföldkövek! De eddig az applikáció „kistestvérének”, a BabyHellónak a létrejötte volt különös jelentőségű. Ez az app is egyre népszerűbb, ezt is már több ezer kismama töltötte le itthon, így erre mindenképp büszke vagyok.

De említhetem mérföldkőként  az idén ősszel első alkalommal megrendezésre kerülő Babaváró fesztivált, amit már elképesztően várok! Tényleg egy igazi jó hangulatú, szakmai, ám vidám és színes, közösségépítő fesztiválra készülünk, ami úgy gondolom, hogy más lesz, mint az eddig itthon megrendezett baba-mama expók.

Preghello Babaváró fesztivál - Írd be a naptárba már most!

A fesztivált szeptember 13-án, szombaton egy gyönyörű helyszínen, az Eiffel Műhelyházban rendezik meg és a szervezők nem titkolt célja, hogy egy olyan közösségi élmény legyen ez a nap, ahol minden kismama és kispapa jól érzi magát és az eseményről magabiztosan és boldogan távozzanak.

Jegyvásárlás és részletek: www.preghello.com

  • SZMO: És mit gondolsz, maga az applikácó miben különbözik akár az itthoni, akár a külföldi alkalmazásoktól?

Németh Nóra: Amellett, hogy kifejezetten a magyar viszonyokat tükrözi, amit meglehetősen hiányoltam, átláthatóra, letisztultra terveztük az alkalmazást, amiben nincsen felesleges s töltet és forgatag, amiben el tudna veszni a kismama.

  • SZMO: Milyen terveitek vannak a jövőre nézve a PregHellóval?

Németh Nóra: Minden folyamatosan változik, én inkább közeli célokat szoktam kitűzni elsősorban, mint például amilyen a fesztivál is. De mindenképpen tervben van, hogy szeretnénk külföldi piac felé is nyitni, létrehozni a PregHellót több nyelven is, jelenjünk meg minél több helyen. De mindennek meg van a maga ideje, én ebben nagyon hiszek. A BabyHello és a fesztivál is pont akkor valósult meg, amikor itt volt az ideje, és biztos vagyok benne, hogy ezek a tervek is a megfelelő időben fognak.


Link másolása
KÖVESS MINKET: