KULT
A Rovatból

Épphogy elkerülte a börtönt, orvosnak készült, és máig fájlalja, hogy nemet mondott a Hetedikre – Denzel Washington 69 éves

Gyerekként mindenféle balhékba keveredett, majd összekapta magát, és a filmtörténelem egyik legnagyobb színésze lett, ráadásul az egyik leghosszabb hollywoodi házasság is az övé. Bekukkantunk egy elképesztő karrierbe és életbe.

Link másolása

Minden idők egyik legnépszerűbb és legelismertebb színésze, Denzel Washington fiatalkori legfőbb vágya volt, hogy ő legyen minden idők legnagyobb színésze. Elmondása szerint aztán ahogy felnőtt, rájött, az is elég, ha a tőle telhető legjobbat hozza ki magából. Végül akkora nagyágyú lett, hogy a pletykák szerint egyszer egy nyolc számjegyű gázsit is visszautasított. Amit azonban a rajongók néha elfelejtenek, hogy vannak olyan világsztárok, akiknek nehéz sorsa volt gyerekként (Viola Davis például kénytelen volt a szemétben guberálni, Jim Carrey egy lakókocsiban élt a családjával, és szexuális zaklatáson is átestek nem kevesen), és sajnos az ifjú Washingtonnak is szembe kellett néznie egykor az élet kemény oldalával.

Denzel Hayes Washington Jr. 1954. december 28-án született a New York állambeli Mount Vernonban. Édesanyja, Lennis (becenevén Lynne) egy szépségszalont üzemeltetett, édesapja, idősebb Denzel Washington pedig a pünkösdi egyház lelkésze volt, aki a New York-i vízügyi hivatalnál és egy helyi S. Klein áruházban is dolgozott.

Washington korábbi megjegyzései és interjúi alapján egyértelműnek tűnik, hogy gyerekkorában mindkét szülőjére felnézett.

„Az apám prédikátor volt, kedves, spirituális ember. Az anyámnak volt egy szépségszalonja. New York-i fodrászszalonokban és a templomokban nőttem fel, s ezek azok a helyek, ahol a legjobb mesemondókat találod. Apa nem volt tanult, egy vidéki srác volt. Arra biztatta a gyerekeit, hogy járjanak középiskolába, majd szerezzenek jó munkát. Anyám viszont városi lány volt, Harlemben nőtt fel. Ő volt a céltudatosabb, és többet akart nekünk. A szüleim példamutatással inspiráltak. Elváltak, amikor 14 éves voltam. Azt hiszem, ez dühössé tett engem. Átmentem egy olyan életszakaszon, amikor rengeteg veszekedésbe és balhéba keveredtem. A három legközelebbi barátom a börtönben végezte, összesen kaptak vagy 40 évet. Anyám szerencsére látta, hogy mi következik. Összekapart annyi pénzt, hogy magániskolába járathasson, nyáron meg táborba küldött. A lényeg az volt, hogy ne legyek az utcán. Ez a döntés pedig megváltoztatta az életemet, mert nem éltem volna túl azt az irányt, amerre mentem” – emlékezett vissza a színész.

Orvos és színész

A fiatal Denzel a középiskola után a Texas Tech Egyetemre szeretett volna járni, ehelyett azonban 1977-ben a Fordham Egyetemen szerzett diplomát dráma és újságírás szakon. Bár nem így indult a felsőoktatási karrierje, eleinte orvosnak akart tanulni. „Azért mentem egyetemre, hogy orvos legyek. Csak azért vettem fel egy színjátszó szakot, mert azt mondták, hogy könnyű, és jó jegyet lehet kapni belőle, szóval csábító volt, hogy könnyen kaphatok jó jegyeket. Ez egyébként még mindig igaz rám!" Természetesen a színjátszó kurzuson való részvétel megváltoztatta az életét. Fél év kihagyás után tehát megújult céllal tért vissza a Fordhamre, beiratkozott a Lincoln Center campusára színészetet tanulni, ahol címszerepet kapott Eugene O'Neill Jones császárában és Shakespeare Othellójában. Ezután San Franciscóban, az American Conservatory Theaterben végzett, ahol egy évet töltött, mielőtt visszatért New Yorkba, hogy megkezdje hivatásos színészi pályafutását.

Nem sokkal a diploma megszerzése után Washington megkapta első szerepét az 1977-es Wilma című tévéfilmben, amely az olimpiai aranyérmes sprinterről, Wilma Rudolph-ról szólt. Ekkor ismerkedett meg a feleségével, Pauletta Pearsonnal.

Ők ketten ugyanis egyaránt mellékszerepet játszottak a filmben, Washington Rudolph férjét, Pearson pedig az egyik futót alakította. Csak a következő évben kerültek kapcsolatba egymással, amikor egy partin találkoztak, majd összefutottak egy színházi előadáson. 1996-ban, Oprah Winfrey show-jában Pearson felidézte, hogy elkésett egy darabról, így besurrant, amíg a lámpák le voltak kapcsolva, és leült az első szabad helyre. „A szünetben felkapcsolták a villanyt, és mi egymás mellett ültünk" – mesélte. 1983. június 25-én házasodtak össze, és azóta is együtt vannak, idén nyáron ünnepelték a 40. házassági évfordulójukat, ami amúgy is hosszú időt jelent, hát még hollywoodi mércével! Denzel egyébként egy évvel az esküvőjük előtt megkapta Dr. Philip Chandler áttörést jelentő szerepét a ’80-as évek egyik legsikeresebb orvosi sorozatában, az Egy kórház magánéletében. Így végül egyszerre teljesült mindkét vágya, színészként orvos lehetett, méghozzá hat évadon keresztül, 1982-től 1988-ig.

„Ezt bizony elszúrtam.”

Miközben a sorozaton dolgozott, Washington több mozifilmben is szerepelt, köztük Norman Jewison a legjobb film Oscar-díjára is jelölt Katonatörténetében (1984) és Sidney Lumet Hatalomjában (1986). 1987-ben Steve Biko dél-afrikai, apartheidellenes politikai aktivistát alakította a Kiálts szabadságot című filmben, amelyért megkapta élete első Oscar-jelölését a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában. Ehhez pedig mindössze négy mozifilmre volt szüksége.

De a díjra sem kellett sokat várnia, két évvel később ugyanis Az 54. hadtestben játszott egy polgárháborús katonát, ezért az alakításért pedig már neki ítélték a legjobb férfi mellékszereplőnek járó szobrocskát 1990-ben.

Ettől kezdve pedig Washington karrierje szárnyalni kezdett. Azóta több mint 50 filmben szerepelt, és széles körű kritikai elismerést kapott valós személyiségek megformálásáért. Leginkább a muzulmán minisztert és emberi jogi aktivista, Malcolm X megformálásáért emelte őt a vállára a szakma Spike Lee 1992-es filmjében (Malcolm X), de ott volt még az ártatlanul börtönbe zárt bokszoló Rubin Carter a Hurrikánban (1999), Herman Boone futballedző az Emlékezz a titánokra című filmben (2000), vagy Frank Lucas drogbáró az Amerikai gengszterben (2007).

Emellett akciófilmekben és krimikben is megvetette a lábát, többek között a Kiképzésben, amelyért 2002-ben megkapta a második Oscar-díját, ezúttal már a férfi főszereplő kategóriában, de nagy sikert aratott Az utolsó esély (1995), A belső ember (2006), a Deja Vu (2006) és a Védhetetlen (2012) című filmjeivel is, valamint egyetlen franchise-ával A védelmező-trilógiával (2014, 2018, 2023).

Ugyanakkor Washington bevallotta, hogy van egy olyan szerep azok között, amelyeket a karrierje során visszautasított, amit utólag nagyon szívesen eljátszott volna. Az Off Script című műsorban Jamie Foxx-szal beszélgetve a színész megosztotta, hogy annak idején nem vállalta el David Mills karakterét a Hetedik (1995) című kultikus krimi-thrillerben, így az végül a nála kilenc évvel fiatalabb Brad Pittnél landolt. „Úgy gondoltam, hogy a forgatókönyv túl démonikus volt. Majd megnéztem a filmet, és arra gondoltam: »Ó, ezt bizony elszúrtam.«"

Rendezőként is pazar

Washington nem elégedett meg a színészi karrierrel, amiből nagyjából mindent kihozott, ami lehetséges, hiszen tengernyi filmes díja van, játszott színházban, sorozatban, tévé- és mozifilmekben, és feltűnt mindenféle műfajban. Épp ezért úgy döntött, hogy a kamera mögött is kipróbálja magát, első filmje rendezőként pedig a 2002-es Antwone Fisher története lett, amelyért Critics Choice Awardot és a Producerek Szakszervezetének Stanley Kramer-díját is megkapta. A sikeres kezdés után 2007-ben előállt az Érvek és életekkel, amit a legjobb drámai film Golden Globe-díjára is jelöltek.

2016-ban rendezett egy epizódot A Grace-klinikában (a 12. évad 9. részét: The Sound of Silence), és ugyanebben az évben jelentkezett eddigi legnagyobb direktori sikerével, a Kerítésekkel, amit már a legjobb film Oscar-díjára is nomináltak, illetve természetesen őt is színészként (végül csak Viola Davis tudott győzedelmeskedni a legjobb női mellékszereplőként).

E tekintetben egyébként egészen elképesztő Washington teljesítménye, eddig összesen kilenc színészi Oscar-jelöléssel büszkélkedhet (Kiált szabadságot, Az 54. hadtest, Malcolm X, Hurrikán, Kiképzés, Kényszerleszállás, Kerítések, A jogdoktor, Macbeth tragédiája), vagyis fekete színészként a legtöbbel, és összességében is csak Laurence Olivier (10), Bette Davis (11), Jack Nicholson (12), Katharine Hepburn (12) és Meryl Streep (21) előzik meg, illetve szintén kilenc jelölést kapott Spencer Tracy, Paul Newman és Al Pacino.

Washington egyébként többször is nyilatkozta, hogy a rendezést jobban szereti, mint a színészkedést. „Jobban érdekel a rendezés, mert fontosabb számomra, hogy másoknak segítsek. Nem azok a dolgok üdvözítenek majd engem az életem utolsó napján, amiket megalkottam, hanem azok az emberek, akiket felemeltem, akiknek segítettem, akiket jobbá tettem.”

Az utánpótlás

A megdöbbentően lenyűgöző karrierje ellenére Denzel elismerte, hogy a munkája csak a második helyen áll a felesége és a gyerekei mögött.

„A színészet csak egy módja a megélhetésnek, de a család jelenti az életet. Amikor megszületik az első gyermeked, és apa vagy anya leszel, rögtön tudod, hogy ez az élet" – nyilatkozta.

Neki és Pearsonnak egyébként négy gyermeke született: John David 1984-ben, Katia 1987-ben, az ikrek, Olivia és Malcolm pedig 1991-ben. Mindannyian a szüleik nyomdokaiba léptek, így vagy úgy, eddig azonban a legnagyobb karriert az elsőszülött John David futotta be, aki olyan filmek főszerepeiben tűnt már fel eddig, mint a Csuklyások: BlacKkKlansman (2018), a Tenet (2020), a Malcolm és Marie (2021), a Beckett (2021), az Amszterdam (2022) vagy Az Alkotó (2023). Nos, igen… Volt kiből inspirálódni.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: