prcikk: Bódi Mátyás : Az igazi „vadász‑szezon” a második forduló után kezdődik majd, amikor meglesz a 106 végleges tiszás jelölt | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

Bódi Mátyás : Az igazi „vadász‑szezon” a második forduló után kezdődik majd, amikor meglesz a 106 végleges tiszás jelölt

A Fidesznek is új helyzetre kell reagálnia - mondja az elemző, aki szerint önmagában a mostani rendszerre nézve rossz jel lehet, hogy tömegesen tűntek fel emberek, akik már elértek valamit az életben, és most politikával akarnak foglalkozni.


Már két nap telt el, mióta megnevezte a Tisza azokat a jelölteket, akik közül először a Tiszas-szigetesek, majd az adott választókerületben lakók kiválaszthatják, ki induljon jövőre a párt színeiben egyéniben. A kampány ugyanakkor elég visszafogott, a jelöltek nem adhatnak interjúkat, nem tartanak vitákat vagy fórumokat, csak néha feltűnnek egy-egy Tisza-pultnál, de ennek időpontját sem közlik előre.

Akik nem ismerik személyesen valamelyik jelöltet, szinte csak a Facebookra feltöltött rövid bemutatkozó szövegekből tájékozódhatnak. Ezekből az derül ki, hogy zömmel országosan ismeretlen, a politikában eddig nem járatos jelölteket indít a Tisza. Mit lehet róluk tudni, és hogyan lehet ismeretlen emberek közül választani? Erről is beszélgettünk Bódi Mátyással, a Választási földrajz szakértőjével.

— Szembetűnő, hogy a Tisza előzetes válogatásában a 40-es korosztály képviselteti magát a legerősebben, továbbá jellemző rájuk, hogy több nyelven beszélnek, sokan külföldi tapasztalattal is rendelkeznek. Mit mond el ez a lista?

— A legfontosabb tanulság számomra két dolog. Az egyik, hogy nagyon sok a nő: nagyjából minden harmadik jelölt nő, ami szokatlan a magyar politikában, amely kifejezetten maszkulin szakma. Ezt mindenféle értékítélet nélkül, leíró jelleggel mondom. Látszik, hogy szándékosan törekedtek arra, hogy a jelöltek legalább harmada nő legyen. A legtöbb választókerületben van legalább egy női jelölt, de van olyan is, például Tilki Attila fideszes képviselő körzetében, a Szabolcs 4-esben, Vásárosnaményban, ami kőkemény kormánypárti környezet: ott három női jelölt közül választhatnak a tiszások. Ez szerintem fontos paradigmaváltás. A másik, hogy döntően politikai tapasztalattal nem rendelkező embereket választottak ki, ami szerintem Magyar Péter teljesen tudatos döntése. Azt mondta, hogy akik korábban ellenzéki pártokban bármiféle tisztséget, szerepet vittek, őket nem szeretné a jelöltek között látni, és ezt teljesítették is. Rengeteg orvos van: szerintem minden megyében akad legalább egy körzeti gyermekorvos, háziorvos, fogorvos, osztályvezető főorvos. Ez érthető is:

egy orvosnak olyan tekintélye, egzisztenciája, beágyazottsága van, amelyet nehezebb megtörni, ha politikai szerepet vállal.

Emellett látunk tanárokat is a jelöltek között, mérnököket, vállalkozókat, étteremtulajdonosokat. A 40-es korosztály leírása találó: alapvetően olyan emberek, akik már elértek valamit az életükben, és abban a korban vannak, hogy a fiataloknak valamiféle karrierutat mutatni tudnak, még ha ez most a politikához is köthető. Most látták alkalmasnak az időt arra, hogy a politikában is megpróbáljanak bizonyítani.

— Mondhatjuk azt, hogy a vidéki értelmiség nagy része a Tisza mellé állt?

— Ilyet ebből még nem lehet megállapítani. Az biztos, hogy akár a közelmúlt közvélemény-kutatási méréseit nézzük, akár az általunk korábban területi alapon megvizsgált statisztikákat, azt látjuk: minél több a diplomás egy településen, a Fidesz általában annál gyengébben szerepel. Úgy is fogalmazhatunk, hogy jellemzően azok a települések, ahol sok a diplomás, ellenzéki kötődéssel rendelkeznek, illetve magasabb jövedelmi szinten élnek a választók; ezek a helyek tipikusan nem a Fidesznek kedvező társadalmi összetételűek. És aligha meglepő, hogy a TISZA jelöltjei többségében ebből a rétegből jönnek. Érdekes, hogy globálisan sokan mondják: a politika elitizálódik, az egyetemek termelik ki a politikai elitet. Ez a folyamat ezzel ellentétesnek tűnik. Nem arról van szó, hogy sok, évtizedes politikai tapasztalattal rendelkező diplomaták vagy hasonló háttérrel bíró emberek akarnák most megcsinálni a politikát a TISZA pártban, hanem más területekről érkező emberek, bár kétségtelen, hogy felülreprezentált az értelmiségi réteg közöttük.

— Mit mond el az, hogy sokan töltöttek időt külföldön, külföldi munkatapasztalattal rendelkeznek?

— Valószínűleg azt, hogy láttak más társadalmi működést, olyan folyamatokat, amelyek Magyarországon túlmutatnak. Láttak olyan politikai berendezkedést, amely gyökeresen eltér a magyartól, és lehet, hogy úgy gondolják: Magyarországon is lehetne pozitív példákat megvalósítani azokból, amik más országokban működnek.

Önmagában a mostani rendszerre nézve ez rossz jel lehet: tömegesen tűnnek fel emberek, akik politikával akarnak foglalkozni.

Korábban ez nem volt jellemző. Inkább a különböző ellenzéki pártok egymás között adták-vették a politikusokat: voltak átülések egyik frakcióból a másikba, kilépések egyik pártból a másikba. A korábbi ellenzéki pártokban jellemzően olyan emberek jelentek meg, akik valamilyen közéleti előélettel rendelkeztek: civil szervezetnél dolgoztak, vagy újságírók voltak, például Kálmán Olga, tehát volt közük a közélethez. Most ez nem mondható. Tényleg nem ebből a világból jönnek, hanem a magánszférából érkeznek.

— Hétfő este Magyar Péter tett egy bejelentést, aztán sokáig semmi nem történt. Majd nagyon lassan jöttek az információk. Erre volt egy hivatalos magyarázat, hogy az utolsó pillanatig zajlottak az egyeztetések. De nem képzelhető el ebben némi szándékosság? Mert így a fél ország késő éjszakáig nyomogatta a frissítés gombot a különböző felületeken.

— Szerintem az igazság a kettő között lehet. Hallottam olyat is, hogy valóban voltak esetek, ahol az utolsó pillanatban dőlt el, ki lesz a jelölt. Olyanról is hallottam, hogy egy adott választókerületben öt jelöltben gondolkodtak, miközben hármat lehetett megjelölni, tehát meg kellett húzni a határt, ki az a három, aki végül részt vesz. Sokáig ment a gondolkodás.

Volt olyan is, aki az utolsó pillanatban lemondta, mert megfenyegették.

Volt, akit a saját környezete húzott vissza, a családtagok ijedtek meg. Ezek a praktikus okok. Ugyanakkor elképzelhető, hogy volt benne szándékosság is, mert sok olyan jelölt volt, akiről már lehetett tudni, hogy jelölt lesz, például a tiszás frontpolitikusok közül is, mégis sokáig nem tették ki a nevüket. Az egésznek lett egy „választás éjszakája” hangulata: vártuk az eredményeket, nyomogattuk a frissítést, néztük a feldolgozottságot. Szerintem ennek az érzésnek a megteremtése is cél lehetett, legalábbis nekem ez volt a benyomásom.

— És a másik: a a trióknak külön-külön oldala van a Facebookon. Fél napon keresztül várták az emberek, hogy felkerüljenek az információk. Alaposan megetették az algoritmust.

— Abszolút. Sokan feliratkoztak ezekre az oldalakra, és a közösségi médiában mindenki a saját Facebook-oldalára irányította az embereket. Mindenki nyomogatta a linkeket, megosztotta a posztokat. Ez könnyen „rátanította” a Facebookot, hogy dobálja ezeket a tartalmakat.

Nekem ma is random feldobja a rendszer a tiszás jelöltek arcképét különböző csoportokból. Szerintem ez sikeres algoritmus-tréning volt.

— Az is kiderült a kommentekből, hogy sokan most döbbentek rá: a legutóbbi körzethatár‑átrajzolással nem a megszokott körzetben vannak szavazóként. Máshol keresték a jelöltjeiket, és meglepődtek, hogy az általuk ismert OEVK szám alatt nem azt találták.

— Formálisan négy térség volt érintett: Budapest, illetve Pest, Fejér és Csongrád‑Csanád vármegyék. Budapesten két OEVK-val kevesebb lett, 18 helyett 16, míg Pestben kettővel több, és a határokat erősen átrajzolták. Őszintén engem is megzavart, pedig sokat foglalkoztam vele. Újbudán van a címem, az adott utca páros oldalán lakom, a túloldalon pedig már másik körzet van. Nem így emlékeztem a korábbi lehatárolásra. Most volt egy nagy eszmélés, de legalább az emberek utánanéztek, melyik választókerületben vannak, mert elkezdték keresni a saját jelöltjeiket.

— Nagyon röviden érintsük a Hadházy‑dilemmát, amiről sokan beszélnek. Nem úgy tűnik, hogy Magyar Péter ezt „később visszaléptetjük” típusú körzetnek szánná, kifejezetten megtámogatta a körzetet a Tisza kabinetfőnökével.

— Korábban arról szóltak a hírek, hogy Bódis Kriszta indul, aki a párt ismert arca; ez is azt mutatta, hogy kiemelten foglalkoznak ezzel a körzettel. Végül Bódis Krisztát Józsefváros helyett Zuglóba tették, ami logikus, mert a szociális munkás, dokumentumfilmes, civil háttere alapján ott is erős lehet. Ez olyan kérdés, ami csak a második fordulóra fog élesedni. Érdemes tudni, hogy

a TISZA matematikai érdeke az, hogy mindenképp legyen saját jelölt: ha ki is kap, legalább töredékszavazatot hoz az országos listára.

Ha Hadházy javára visszalépnének, onnan a TISZA nullát vinne be a listára. Nyilván a TISZA számára az volna az ideális, ha csak a TISZA indulna, így egyrészt behúznák a mandátumot, másrészt lenne kompenzációs szavazat is. Most úgy látszik, Hadházyval szemben elég eltökéltek. Ha senki nem rántja el a kormányt a végén, a mandátumot vagy ő, vagy a TISZA jelöltje húzza be, csak a TISZA szempontjából nem mindegy, mennyi kompenzációs szavazatot realizál a listán.

— Az elmúlt napokban többen megjelentek a Tisza pultjainál, és általában a három jelölt együtt ment ki. Mi értelme, hogy mindhárman ott vannak?

— Egyrészt egymás legitimálása a cél. Ha mindhárman ott vannak, azzal megmutatják, hogy egységesek, egy csapatban játszanak. Demonstrálni akarják az egységet és a kiválasztási metódus hitelességét. Másrészt terepi jelenlétet is építenek: vidéken és a városokban is azt szeretnék, ha a választók állandóan tiszás pultokba, standokba futnának bele. Ez kampánystratégiai szempontból is fontos.

— Láttam egy kommentet: „Na, akkor most megyek és veszek egy lottót.” Ezt úgy fordítottam le, hogy három, többé‑kevésbé ismeretlen jelölt van. Kistelepüléseken lehet, hogy valaki ismert, de még ott sem igaz ez az egész választókerületre. Hogyan válasszanak közülük az előválasztáson szavazni akarók, amikor a sajtónak nem nyilatkozhatnak, vita sem lesz közöttük?

— Magyar Péter azt mondta, ez a TISZA belső szelekciós folyamata. Az első kör ilyen szempontból tiszta: ott csak a Tisza‑sziget tagjai szavaznak, ők már korábban, ha jól tudom, júliusban, kaptak QR‑kódos azonosítást. A másik kérdés az, hogy amikor már két jelölt marad, hogyan terjed ki a szavazás a szélesebb közönségre. Érdekes lesz, milyen döntések születnek.

Kevés az idő kampányolni, a jelöltek döntően ismeretlenek, így sokan benyomások alapján fognak szavazni.

A TISZA úgy döntött, hogy demokratikus módon csinálja: a második fordulót kiterjesztik az adott választókerület összes választójára. A beazonosítás vélhetően Ügyfélkapun vagy más elektronikus azonosításon keresztül zajlik majd, ezt még én sem látom teljesen tisztán. Szóval van némi biankó csekk jellege: olyan emberekre lehet szavazni, akiket még a körzetben élők sem feltétlenül ismernek.

— Előfordulhat, hogy a Fidesz megpróbálja befolyásolni a második kört, hogy a két megmaradt jelölt közül a gyengébbet juttassák tovább?

— Ez felmerült már a 2021-es előválasztásnál is. Akkor miskolci körzetekből hallottunk példákat, akkor is voltak pontszerű beavatkozások. Most is megpróbálhatják, de nehezebb: a Fidesz persze elvihet pár száz embert egy nagyon ismert tiszás jelölt ellen, de a legtöbb helyen ismeretlenek a jelöltek,

nehéz eldönteni, ki lenne „jobb” ellenfél: a helyi gyermekorvos vagy a külföldről érkezett ügyvédnő.

Ráadásul kevés idő van reagálni: a nevek hétfő hajnalban jöttek ki, december 1-jén pedig már fel is áll a színpadra a 106 ember. Így nagyjából három hét telik el a két lépés között, a Fidesznek is új helyzetre kell reagálnia. Azért már most látunk irányokat: különböző emberek Instagram‑oldaláról fürdőruhás képeket kapartak elő például. De az igazi „vadász‑szezon” valószínűleg a második forduló után kezdődik majd, amikor meglesz a 106 végleges jelölt. Ez szinte biztos.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András: Szedjük össze a fideszes verőembereket, névvel, arccal!
A biztonságpolitikai szakértő a nyilvánossághoz fordult segítségért, hogy azonosítsák azokat, akik ellenzéki tüntetőkkel erőszakoskodnak. Szerinte a nyilvánosság ereje megállíthatja a további bűncselekményeket.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. március 29.



Rácz András biztonságpolitikai szakértő a Facebookon tett közzé egy felhívást, amelyben arra kéri követőit, hogy gyűjtsék össze „a fideszes verőembereket, névvel, arccal”. Bejegyzésében kifejti, hogy a jelenség ukrán mintára épül, ahol az ilyen embereket tituskiknak nevezik.

A szakértő szerint a posztszovjet térségben tituskinak hívják a politikai célra felbérelhető, jellemzően ellenzéki tüntetők ellen bevethető, kormányközeli verőembereket. Az elnevezés egy Vadim Titusko nevű ukrán MMA-harcostól ered, aki 2013-ban részt vett újságírók megverésében. Rácz leírása szerint a 2013–2014-es ukrajnai forradalom alatt a tituskik jellemzően olyasmiket csináltak, hogy „beszivárogtak békés ellenzéki tüntetésekre, erőszakoskodni kezdek, ezzel ürügyet adva a rendőrségnek, hogy szétverhesse a tömeget, sokszor ők maguk is nekiestek az ellenzéki újságíróknak, aktivistáknak, politikusoknak, jellemző módszerük volt, hogy nem a tüntetésen, hanem a demonstrációhoz közeli utcákon kapták el és verték meg a hazafelé tartó ellenzékieket, többnyire teljesen véletlenszerűen kiválasztott, civil embereket

autókból is rángattak ki és vertek meg embereket.”

Rácz András szerint most az látszik, hogy Magyarországon is feltűnnek ilyen csoportok. Úgy fogalmaz,

„rejtélyes, fekete ruhás, igen izmos emberekek akadályozzák az Orbán Viktor ellen tüntetőket”, és példaként említi a győri, veszprémi és péceli eseményeket.

Állítása szerint előfordult, hogy a tiltakozóktól elvették a tábláikat, amit rablásnak minősít, akadályozták a mozgásukat, ami szerinte a személyi szabadság korlátozása, és volt, akit meg is ütöttek, ami testi sértés. A szakértő szerint a rendőrség ezekben az esetekben „valahogy épp nem ér rá”. A független sajtó munkájára hivatkozva több nevet is felsorol azok közül, akik állítása szerint feltűntek a fekete ruhások között.

A posztban arra kéri az olvasókat, hogy gyűjtsék össze az összes ilyen embert. Azt kéri, hogy aki felismer valakit, küldje el az illető nevét és egy nyilvános forrást, ami igazolja a személyazonosságát. A célja ezzel az, hogy

„a nyilvánosság erejével, azzal, hogy kitesszük őket a fényre, megakadályozzuk - vagy legalább csökkentsük az esélyét - , hogy erőszakosan lépjenek fel békés emberekkel szemben”.

Rácz ír arról is, hogy tart a lehetséges következményektől. „Nyilván fel fog vetődni a kérdés, hogy nem félek-e, hogy megtalálnak és akkor majd »megnézhetem magam«. Nos, a válasz az, hogy dehogynem, természetesen félek. [...] Ahhoz persze épp elég hosszú harcművészeti múltam van, hogy tudjam: nem racionális abban reménykedni, hogy nálam húsz-huszonöt évvel fiatalabb, erős, fitt bunyósok ellen tudnék győzni. Nem tervezem olcsón adni a bőrömet, de a végeredmény ettől még nem lesz kérdéses. Ha meg akarnak verni, akkor meg fognak verni. Ez van.”

Mégis úgy gondolja, ezt meg kell csinálnia „magamért, magunkért, minden jóakaratú, a NER leváltását akaró emberért. És legfőképpen a szabadságért”. Sőt, állítása szerint azokért a fiatalemberekért is cselekszik, akiket szerinte a rendszer erre használ, hogy megmentse őket attól, hogy valami jóvátehetetlent tegyenek.

„Úgyhogy, némiképp paradox módon, azért is kell összeszedni őket névvel-arccal, hogy aztán ők azt mondhassák az őket menedzselő Adolfoknak, Bertalanoknak, hogy »Főnök, ezt én nem csinálom, kint van az arcom, tudnak rólam mindent«... és ezzel megmenthessük őket attól, hogy valami jóvátehetetlent csináljanak. Megmenthessük őket attól, hogy évtizedeket töltsenek börtönben, ha valami félresikerül...”

A bejegyzés végén hangsúlyozza, hogy kizárólag nyilvános, igazolható információkat, linkeket és fotókat kér, mivel a fekete ruhásoknak is vannak személyiségi jogaik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Mitrovits Miklós: Kádárista, III/III-as módszerekkel próbálják megsemmisíteni a TISZA Pártot
A történész a Facebookon fakadt ki a Tisza Párt elleni titkosszolgálati művelet miatt. Állítja, a hatalom az egykori állambiztonság legdurvább eszköztárát veti be Magyar Péterék ellen.


Mitrovits Miklós történész a Facebookon fejtette ki véleményét a TISZA Párt elleni, általa titkosszolgálati akcióknak nevezett eseményekről. Bejegyzésében azt írja, amit az elmúlt héten tapasztalt, az szerinte

„nem kémelhárítás, hanem klasszikus kommunista-kádárista III/III-as tevékenység az ellenzék megsemmisítése céljával.”

A történész történelmi párhuzamot vonva kifejti, hogy a Kádár-rendszerben is hasonló módszerekkel dolgoztak.

„A Kádár-rendszerben a BM III/III. Csoportfőnökség volt az, amely az állampárt közvetlen irányításával igyekezett minden ellenzéki tevékenységet ellenőrzése alatt tartani, illetve lehetőség szerint felszámolni. A III/III legfőbb eszköze az ún. bomlasztó tevékenység volt. Ennek során a céljuk az ellenzékiek politikai tevékenységének megakadályozása, alakulóban lévő csoportjaik, szervezeteik bomlasztása, folyamatos és totális ellenőrzésük volt”

– idézi fel a posztban, hozzátéve, hogy ennek érdekében ügynököket szerveztek be vagy küldtek az ellenzék soraiba.

Mitrovits szerint a megszerzett információk alapján az állambiztonság stratégiát dolgozott ki a tagok elbizonytalanítására, az eszköztár pedig „az egyéni elbeszélgetéstől az egzisztenciális fenyegetésen át a rendőrhatósági zaklatásig illetve végső soron a bebörtönzésig terjedt.”

Személyes hangvételű bekezdésében arról ír, 12 éves volt a rendszerváltáskor, és bár azóta egyik kormánnyal sem szimpatizált, de azt állítja,

nem gondolta volna, „hogy 48 évesen, 36 évvel a rendszerváltás után visszatérünk a kádárizmusba, ráadásul abból is a legrosszabb részt sikerül megismételni.” A bejegyzést azzal zárja, hogy örömtelinek tartja, hogy ezúttal szerinte kudarcot vallottak és lebuktak az akció végrehajtói. „Már csak megbukniuk kell! Szerencsére erre is van történelmi példa”

– fogalmaz.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Így épült fel 16 év alatt a Fidesz-médiabirodalom, és így omolhat össze egy kormányváltás után
Urbán Ágnes szerint a Fidesz sem egy adott pillanatban döntött a magyar médiarendszer teljes kivégzése mellett, hanem fokozatosan csavarta fel a nyomást. Egyre bátrabbak lettek, és egyre kevésbé érdekelte őket, mit mond a nemzetközi közvélemény. Mérlegen az elmúlt 16 év.


Ha az elmúlt 16 évre leginkább jellemző kifejezéseket akarnánk összeszedni, az elsők között biztosan ott lenne az a szó, hogy propaganda. Tény, hogy soha nem vált ennyire ketté a nyilvánosság, mint az Orbán-korszakban, ahogy soha nem sikerült egyetlen kormánynak sem a képére formálnia a magyar sajtóviszonyokat a rendszerváltozás után.

Hogyan jutottunk el idáig, mennyire hatékony ea fideszes médiabirodalom a podcastok és YouTube világában, hogyan lehet egy esetleges Tisza győzelem esetén leépíteni mindezt? Korszakértékelő sorozatunkban Urbán Ágnes médiakutatóval, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetőjével beszélgettünk.

— Igazat mondok, ha azt állítom, hogy az aggodalomra okot adó jelenségek a magyar médiavilágban valójában nem 2010-ben kezdődtek?

— Igen. Azonban 2010 után sokkal látványosabbá és erősebbé váltak azok a problémák, amelyek a magyar médiarendszert jellemzik, és jellemezték korábban is.

Utólag látszik igazán, hogy sok minden már korábban félrecsúszott.

Ezt annyiban árnyalnám, hogy hiába lehetett látni néhány problémát az 1990-től 2010-ig tartó időszakban is, ott azért joggal gondolhatták sokan, hogy ezek csupán egy fejlődő demokrácia gyermekbetegségei. Ahhoz, hogy a négy évtizednyi kommunizmus után beinduljon egy igazán jól működő, demokratikus alapokon nyugvó médiarendszer, egy jól működő nyilvánosság, egy jól működő sajtó és annak a közhatalom-ellenőrző funkciója, idő kell. Kell szakmai fejlődés, strukturális átalakulás, egy fejlődő médiapolitika. Akik már időben érzékelték a diszfunkcionalitás jeleit, hogy milyen típusú problémák vannak Magyarországon, azok is abban reménykedtek, hogy ezek előbb-utóbb megoldódnak, a rendszer korrigálja saját magát. Azt valószínűleg senki nem gondolta, ami 2010 után történt.

— Mik voltak azok a legfontosabb történések, amik a 2010-es startvonalnál jellemezték a magyar médiarendszert?

— Ezt muszáj 2008-nál kezdeni. Akkor volt egy globális pénzügyi-gazdasági válság, ami nagyon rosszul érintette a médiát. A hirdetési bevételek hirtelen zuhanni kezdtek, és kiderült, hogy a magyar, és nemcsak a magyar, hanem a kelet-közép-európai médiarendszerek is nagyon sérülékenyek. Ezzel párhuzamosan zajlott egy olyan folyamat, amit nem lehet színtisztán évszámhoz kötni:nyilvánvalóvá vált, hogy a digitális platformok, kiemelten a Google és a Facebook (ma már Meta) a hirdetési bevételek egyre nagyobb részét szerzik meg. Tehát nagyon súlyos üzleti modellproblémák zúdultak a médiára. Ez azért fontos, és ezért kellett 2010-et valójában itt indítani, mert az egész közép-kelet-európai régió 2010-re már kevésbé tűnt vonzónak a külföldi befektetőknek. Nem érezték már azt az óriási növekedési potenciált és vonzerőt, amit a rendszerváltás után gondoltak, amikor egymás után jöttek ide a külföldi befektetők. 2010-ben, amikor az Orbán-kormány hatalomra került, elindult az a típusú térfoglalási szándék, amit utólag különösen jól tudunk dokumentálni, de valójában már akkor látható volt, hogy a Fidesz próbált minél erősebb pozíciókat szerezni a médiapiacon.

Itt a kereslet találkozott a kínálattal: a kormányközeli befektetők (akkor még elsősorban Simicska és köre) megpróbáltak minél több tulajdont szerezni a médiapiacon, miközben a külföldi befektetők már érezték, hogy nem feltétlenül érdemes hosszú távon itt maradni.

Amikor kaptak egy jó ajánlatot, és természetesen a Fidesz-közeli befektetők akkor már abban a helyzetben voltak, hogy tudtak nagyon jó ajánlatot adni, szépen elkezdték eladogatni a cégeiket. A professzionális külföldi befektetők elkezdték eladni a cégeiket a kormányközeli befektetőknek. Ez okozta tulajdonképpen a magyar médiapiac strukturális átalakulását: óriási erő koncentrálódott a Fidesz környékén. Olyan befektetők vonultak ki, mint a német ProSiebenSat.1 (a TV2 akkori tulajdonosa), a Metro International (a Metro újság tulajdonosa), a Deutsche Telekom (az Origo tulajdonosa), a finn Sanoma-csoport: ez volt az egyetlen, amely nem kormányközeli befektetőnek adta a portfólióját, hanem Varga Zoltánnak, ebből lett a Central Médiacsoport. Továbbá kivonult a német Funke Gruppe is a lappiacról. Teljesen átrendeződött a magyar médiapiac, és szerintem ez volt az igazi nagy váltás a 2010-es évek elején.

— Maradjunk még egy kicsit a startvonal előtt. Két dologra emlékszem: az egyik, hogy a Fidesz már a 2002-es veresége után felismerte a saját média fontosságát, és elindította a Hír TV-t és a Heti Választ. A másik pedig Majtényi László lemondása az ORTT éléről, ami rávilágított a pártok hátsó szobás megegyezéseire a médiapiacon, jóval az Orbán-korszak előtt.

— Egyrészt azzal teljesen egyetértek, hogy a Simicska-féle építkezés elkezdődött a 2002-es bukás után, de lássuk be: ehhez eleinte nem kellett az a nagyságrendű tőke, ami később a teljes hatalomátvételhez, a nagy portfóliókhoz, a TV2 átvételéhez kellett. Simicska üzletemberi érdemeit nem szeretném csökkenteni: szerintem ő klasszisokkal okosabb és képességesebb ember volt, mint azok, akik ma a Fidesz körül vannak.

A helyzetfelismerése, hogy médiabirodalmat kell építeni a Fidesz köré politikai értelemben jó felismerés volt.

Az más kérdés, hogy én egészen mást gondolok a média függetlenségéről és a jól működő nyilvánosságról, de tény, hogy a Fidesz hatalmi szempontjai szerint ez jó döntés volt. A maga akkor még moderált eszközeivel ellenzékből ezt valamennyire el is tudta indítani. Az igazi szintlépés viszont 2010-ben, hatalomra kerüléskor jött. Azt nem is mondtam, hogy lényegében a teljes plakátpiacot is megszerezték, ami nagyon fontos volt a közvélemény befolyásolása szempontjából. Hirtelen olyan nagyságrendű tőkéhez jutottak, vagy fértek hozzá, amellyel tényleg nagyban lehetett csinálni azt a manővert, amit 2002 környékén elkezdtek. Szóval igen, a kettő összefügg,

csak a nagyságrend változott.

A Majtényi-féle lemondásról pedig: egyrészt abszolút tiszteletre méltó lépés volt, másrészt nagy vészjelzés a magyar társadalom számára, hogy egy tisztességes értékrendet képviselő és felkészült jogász egy intézmény élén, nincsen felkészülve arra, hogy a politika „meghekkeli” a szakmai munkát. Az akkori két legnagyobb párt, az MSZP és a Fidesz úgy „lezsírozta” a rádiós frekvenciapályázatot, hogy az elnöknek és a szakmai előkészítésnek érdemi tere nem maradt. A döntéshozó a kuratórium volt, és a kuratóriumba pártembereket delegáltak. Azaz pártdelegáltakból állt össze a testület az akkori törvény szerint. Hiába volt szakmai előkészítés az ORTT hivatala részéről, a pártok képviselői ezzel nem foglalkoztak, megcsinálták a saját háttérdealjeiket.

Akkor láttuk igazán élesen, hogy a politika elkezdte a saját játszmáját a médiapiacon.

Ez a Fidesz részéről eléggé stratégikus játszma volt, a szocialisták pedig szerintem teljesen vakon mentek bele. Nekem az a tippem, hogy intellektuálisan sem értették, miben vannak és mihez adják a nevüket, szavazatukat. Látszik is az azóta elért teljesítményükből, mennyire voltak képesek stratégiai szinten gondolkodni bármiről is. Szerintem mi, mint magyar társadalom, akkor kaptunk először ízelítőt abból, milyen az, amikor a politika igazán keményen belép a médiarendszer működtetésébe, és felülírja a piaci viszonyokat.

— Az Orbán-kormány egyik első törvénye a Rogán Antal által jegyzett a médiatörvény volt 2010 nyarán. Ez már akkor red flag volt sokaknak.

— Volt ebben egy trükk: két médiatörvény volt, mi az anyagainkban is „a 2010-es médiatörvények”-ként hivatkozunk rájuk. Az egyik valóban egy nyári törvény volt; ezt a szakmai nyelv „médiaalkotmánynak” hívta. Nem nagyon tartalmazott konkrétumokat, ilyen értelemben indokolt a médiaalkotmány elnevezés. Alapelveket fektetett le, amelyek egyébként egészen szépek voltak, abba nagyon nem lehetett belekötni. De red flag volt abból a szempontból, hogy látszott: a médiával nagyon akarnak foglalkozni. Aztán jött a december:

a nagy, hosszú, több mint 200 paragrafusból álló médiatörvényt akkor nyújtották be és fogadták el. Ez alapította újra a közszolgálati médiát, ez törölte el a médiakoncentráció-szabályokat. Lényegében megteremtette azt a rendszert, amit ma is ismerünk.

Erre viszont nagyon beindult a felháborodás: akkor voltak az első médiatüntetések, igaz csak kicsi létszámmal, pár száz emberrel, de a magyar társadalom egy része már megértette, hogy ez veszélyes irány.

— És ott volt még az MTI hírszolgálatának ingyenessé tétele is.

— Ezzel valójában kivéreztették a hírügynökségi piacot, mert forprofit szereplőként nem lehet egy ingyenes szolgáltatással versenyezni. Volt akkor még a Független Hírügynökség néven működő szervezet; azokat azonnal be kellett zárni. De a másik trükk, ami szerintem

a Fidesz egyik leginnovatívabb lépése média területen az volt, hogy a közmédia elkezdte a rádiós hírblokkok gyártását, amit nagyon-nagyon alacsony összegért kínált a rádióknak.

Ez egy szolgáltatás, amit a rádiók szívesen igénybe vesznek, mert ha egy rádió a frekvenciapályázatában beígéri, és rendszerint be kell ígérni, hogy lesz hírszolgáltatás, az nagyon költséges: kell hírszerkesztő, hírolvasó, ráadásul minden nap. Ez óriási tétel egy zenei rádió költségvetéséhez képest, ezért nagyon sokan örömmel veszik igénybe az MTVA szolgáltatását, ahol nemcsak előkészítik a híreket, de szépen fel is mondják minden órában, és elküldik. A rádióknál a technikusnak csak meg kell nyomnia a gombot, és kész a hírblokk. Ez egészen elképesztően kreatív és innovatív beavatkozás volt, aminek szerintem nem lehet eléggé túlbecsülni a jelentőségét.

A közönség egy jelentős része, amelyik rádiót hallgat, és még mindig nagyon sokan hallgatnak rádiót, igazából teljesen mindegy, milyen rádiót kapcsol be, jó eséllyel ugyanazt a standardizált hírblokkot kapja.

Nagyon kevesen vannak, nem tudjuk pontosan hányan és kik, akik ezzel szembe mennek, és bevállalják a saját hírszerkesztőség működtetését, fenntartását.

— Mennyi idő alatt borult meg végzetesen a médiavilág? Mikor lehetett azt mondani, hogy ez már annyira torz, hogy annak politikai következményei is vannak?

— Erre nem tudok egzakt választ adni. Abban sem vagyok biztos, hogy mondhatunk olyat, hogy végzetesen megborult. Egyrészt rengeteg olyan független és minőségi médiaszolgáltatás indult Magyarországon, amelyek elképesztően nagy munkát végeztek, és végeznek. Majdnem mindegyik 2010 után, az Orbán-rendszerben indult: 444, Telex, Magyar Hang, Válasz Online, Átlátszó, Direkt36, Partizán. Illetve ide sorolható a Klubrádió, amely frekvenciáit elvesztve online rádióként működik tovább mind a mai napig.

— Ezek a független médiumok jellemzően reakcióként indultak el a hatalom lépéseire, mint a felvásárlások, a KESMA létrehozása vagy a Klubrádió elhallgattatása. Mégis, mi volt a megbillenés csúcspontja?

— Szerintem ez egy folyamat volt. Ahogy a Fidesz csavargatta a médiarendszert és egyre nagyobb nyomást helyezett rá, az is egy folyamat volt, ahogy erre a szereplők reagáltak. Onnantól kezdve, hogy az Átlátszó elindult 2011-ben, odáig, hogy a Telex csak 2020-ban. Talán a Telex volt az utolsó nagy indulás. Különböző szereplők különböző időpontokban hoztak nagyon fontos, bátor és jó döntéseket, de a Fidesz beavatkozásai sem egyszerre érintettek mindenkit. Ne felejtsük el, hogy például 2014 februárjában a Klubrádió még tudott budapesti frekvenciát nyerni, de 2021-ben már át is kényszerültek az online térbe. Ez is mutatja, hogy

a Fidesz sem egy adott pillanatban döntött a magyar médiarendszer teljes kivégzése mellett, hanem fokozatosan csavarta fel a nyomást: részben ahogy megjött az étvágyuk, részben ahogy javultak a lehetőségeik, egyre bátrabbak lettek, és egyre kevésbé érdekelte őket, mit mond a nemzetközi közvélemény.

Ezek összeadódtak; ez nem pontszerűen írható le, hanem egy hosszú folyamat volt.

— Ezek az új platformok, főleg a YouTube-csatornák, mint a Partizán, egy olyan generációhoz szólnak talán leginkább, amely már nem a hagyományos médiából tájékozódik. Nem veszíti el lassan a hatását az az összegründolt médiabirodalom, amit a Fidesz a 2010-es években felépített?

— Teljesen átalakult a fogyasztói szokás, máshol lehet elérni a közönséget. Ezt a médiafogyasztási kutatások is mutatják. Nem szoktam az NMHH-t reklámozni, de az évente elkészített, általában decemberben megjelenő médiapiaci jelentésük szakmailag jól összerakott anyag, számtalan módon használom. Pontosan mutatja, mennyire látványosan csökken a hagyományos média közönsége, és mennyire mennek a fogyasztók nem egyszerűen az internet felé, hiszen ezen már 20 éve túl vagyunk, hanem kifejezetten a digitális platformokról tájékozódnak.

A közösségi média válik a hírfogyasztás fő forrásává,

és nagyon mennek a streaming-szolgáltatások, podcastok, hasonlók. Valóban drámai átalakulás történt.

— Tegyük fel, hogy kormányváltás történik. Hogyan lehetne visszabillenteni a médiarendszert egy egészségesebb állapotba, ha ott van a nyakunkon a KESMA és az állami média?

— Szerintem összesen két intézmény van, amihez hozzá kell nyúlnia egy új kormánynak: az egyik a médiahatóság, a másik a közmédia. A KESMÁ-val nem kell foglalkozni. A KESMA magánkézben van: egyszerűen annyit kell tenni, hogy le kell állítani az állami forrásokat. Ezek állami reklámpénzekből élnek. Az egész KESMA-problémát rá kell bízni a piacra.

Mély meggyőződésem, hogy a KESMA portfóliójának nagy része heteken-hónapokon belül eltűnne egy kormányváltás után, egyszerűen azért, mert finanszírozhatatlan.

Valószínűleg lesznek olyanok, amelyek életképesnek bizonyulnak, mondjuk a Retro Rádió biztosan el tud működni anélkül is, hogy irtózatos állami pénzek mennének bele. De ezt tényleg a piac láthatatlan kezére kell bízni, ahogy a közgazdasági tankönyvekben is van. Ezzel a politikának nem lesz aktív teendője. Az viszont nagyon fontos teendő, hogy az állami reklámpénzeket le kell állítani, és egy nagyon átlátható, tisztességes rendszert kell kialakítani, hogy a jövőben az állami reklámpénzek ne torzítsák a médiapiacot

.

— Mi a teendő tehát az médiahatósággal és az állami médiával?

— Ezek be vannak betonozva a médiatörvénybe. Plusz a konkrét személyek, legalábbis a médiahatóságnál, kilenc évre be vannak betonozva: a Médiatanács öt tagja.

Ez nagyon kemény dió lesz, persze rendkívül sok függ attól, hogy feles vagy kétharmados felhatalmazással nyer-e valaki.

Nagyon sok függ attól is, és erre semmilyen előrejelzést nem tudok mondani, mert nem ismerem a szereplőket, hogyan gondolkodnak, hogy a különböző pozíciókban ülő emberek, akár a Médiatanács öt tagja, akár a közmédia vezetői, megérzik-e, hogy a magyar társadalom nem kér ebből többet, és szépen maguktól azt mondják: oké, megértettük az üzenetet, lemondunk, és nem állunk a változások útjába. Most nyilván arról a forgatókönyvről beszélünk, hogy a Tisza nyer. Ez az egyik forgatókönyv. A másik, hogy elkezdenek harcolni a pozíciójukért, hogy továbbra is szolgálhassák a Fideszt, gyakorlatilag ezt csinálták eddig is.

Akkor nagyon nehéz jogi helyzet lesz a Tisza számára.

Én csak remélni tudom, hogy van arra vonatkozó munkacsoportjuk, amely kidolgozza a különböző forgatókönyveket, végiggondolja a lehetőségeket. Valójában erről semmit nem tudok. És nem vagyok jogász, emiatt jogi szemmel sem tudom megmondani, pontosan milyen lehetőségek vannak akkor, ha tényleg beleállnak. Mondok egy példát a Tisza Párt esetében: lekapcsolják az állami hírszolgáltatást, tehát a közszolgáltatást leállítják addig, amíg helyre nem tudják állítani a valódi, minőségi tartalomszolgáltatást. Tehát lehet, hogy van egy ilyen forgatókönyvük is. Egyszerűen megnyomnak egy gombot, elsötétül a képernyő, és elhallgatnak a rádiók. Az a tippem, vagy inkább remélem, hogy ez azért nem az első számú forgatókönyv, hanem mondjuk a C vagy a D. Mert valószínűleg mindenki számára az lenne a legjobb helyzet, ha a jelenleg pozícióban ülő vezetők felismernék, hogy van az a pillanat, amikor félre kell állni. És ha most nyer a Tisza Párt, akkor valószínűleg ez egy ilyen pillanat lesz.

Nem vagyok biztos abban, hogy ezek az emberek mindent kockára akarnak tenni.

Nekik már jó egzisztenciájuk van, hiszen rengeteget kerestek az elmúlt másfél évtizedben. Szerintem ha józanul végiggondolják, akkor lehet, hogy sokkal engedékenyebbek és konstruktívabbak lesznek, mint ahogy azt most előzetesen elképzeljük.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Minek ekkora hodály az Orbán családnak?” – az utolsó túrát vezette Hatvanpusztára Hadházy Ákos a választások előtt
Hadházy szerint nagy szégyen lenne, ha a luxusbirtok a választások után is megmaradhatna a tulajdonosoknál. Sokan ismét létráról néztek be a kerítésen, a hatalmas épületeket most jobban lehetett látni, mert nem takartak a lombok.


A választások előtt utoljára szervezett túrát Hadházy Ákos az Orbán család hatvanpusztai birtokhoz, ahová ezúttal már nemcsak egyénileg, hanem busszal is érkeztek az érdeklődők, hogy saját szemükkel lássák az építkezést. A látogatók egy kis túrát is tettek a környéken.

„Ilyesmit saját szemmel kell látni; majd később az unokáimnak is elmesélem, hogy amikor még Orbán volt hatalmon, megnéztem a zebráit és a kis kastélyát. Ezt látni kell saját szemmel” – magyarázta egy Hollandiából érkezett férfi. Mások azért jöttek el, mert ez volt az utolsó lehetőség a választások előtt. „Gondoltam, hogy mivel ez az utolsó szervezett alkalom, eljövünk megnézni, milyen ez április 12. előtt; aztán ki tudja, mi lesz április 12. után” – jegyezte meg egy nő.

Egy másik látogató szerint az utazás célja az volt, hogy megnézzék, „egy beteg lény agyszüleménye hogyan testesül meg a valóságban.” Úgy vélte, a birtok egy vár, ahová a tulajdonosa egy életre be akar rendezkedni, hogy mindenkitől elzárkózva éljen. „Ez nem normális dolog” – tette hozzá.

„Ez a hodály... Nem értjük, miért kellett ekkora hodály egy családnak, az Orbán családnak” – fogalmazott egy újabb résztvevő, aki szerint bár nem jó dolog ezt látni, de segít felmérni, mennyibe kerülhetett.

A hatalmas épületkomplexumot most jobban meg lehetett nézni, mert még nem takarták a kilátást lombok.

Hadházy Ákos, a szervező hangsúlyozta, az esemény nem tüntetés. „Azért vagyunk itt, mert sokan kérték, hogy szeretnék megnézni” – mondta, utalva a korábbi, Pécsről, Dunaújvárosból és Szegedről indított utakra. A képviselő beszélt arról is, hogy a terület elvileg műemléki besorolású, ezért a tulajdonosnak biztosítania kellene a látogathatóságot. Reményét fejezte ki, hogy egy „valódi rendszerváltás” után belülről is megtekinthető lesz a birtok.

Hadházy arról is beszélt, „nagy szégyen lenne, ha ez így megmaradhatna a tulajdonosoknál.”

Orbán Viktor miniszterelnök korábban „félkész gazdaságnak” nevezte a majorságot, és az érdeklődőket édesapjához, Orbán Győzőhöz irányította.

A teljes videó

Link másolása
KÖVESS MINKET: