Bod Péter Ákos: Azt mondja a kormány, hogy ígérek neked ezt-azt, csak szavazz rám, és akkor a kedvezményt nem veszik el tőled
Orbán Viktor idei évértékelőjében két olyan intézkedést jelentett be, amit nem lehet másképpen értelmezni, mint a 2026-os választási ígéretek nyitányaként. A nyugdíjasok áfa-kedvezménye a zöldség, gyümölcs, valamint tejtermékekre még nem olyan nagy tétel, azonban a két- és háromgyermekes anyák élethosszig tartó szja-mentessége már komoly csapás az államkasszára. Mindezt persze fokozatosan vezetnék be: háromgyermekes anyák már októbertől számíthatnak az szja mentességre, a 40 év alatti kétgyermekesek jövő januártól, az 50 év alattiak 2027-től, és így tovább, egészen 2029-ig.
A gazdasági hatásokról Bod Péter Ákos egyetemi professzorral, közgazdásszal, a Magyar Nemzeti Bank korábbi elnökével beszélgettünk.
– Két intézkedést vagy ígéretet jelentett be Orbán Viktor. Ezek mekkora lyukat ütnek a költségvetésbe?
– A beharangozott beszéd elvileg évértékelő volt, viszont egyáltalán nem foglalkozott a 2024-es évvel, nem érintette a gazdaság aggasztó helyzetét, pedig a magyar gazdaság két éve nem növekszik. Ha a gazdaság húzna, és lenne esély az általa megígért 3-6 százalékos növekedésre, akkor mindaz, amiről most beszélünk, értelmezhető lenne. Valójában a beszéd jelentős része fenyegetés volt, egy nagyon ijesztő külpolitikai fordulat bejelentése, ami pedig a gazdasági részét illeti, csupán ígérgetés, abból viszont sok. Az ígéretek nagyon eltérő fajsúlyúak és következményűek. Itt van a zöldség, gyümölcs és tejtermék áfája. Az eleve botrány, hogy Magyarországon az áfakulcs 27 százalék. Matolcsy gazdasági miniszter unortodox megoldása volt a skandináv szint fölé vitt áfakulcs. Ezzel már régen valamit kellett volna kezdeni, csak hát
Ezzel most nem tud mit kezdeni. De legalább egy gesztust akart tenni a választások idején fontossá váló nyugdíjasoknak. Az életkor szerinti áfacsökkentés bonyolult, bürokratikus eljárás, valamilyen formában majd csak csökkenti a nyugdíjasok terheit. Egy újabb ötlet, amit bedobott a miniszterelnök, aztán ilyenkor az államapparátus rémülten rohan, hogy megoldást találjon rá. Félnaponként mást mondtak, most úgy néz ki, hogy valamilyen kártya lesz. A jogosultságot nyilván igazolni kell a vásárlóhelyen. Kártya, amelyet majd rohammunkában kifejleszt egy arra méltó vállalkozás, amely gyorsított közbeszerzési eljárásban avagy nyílt versenyben nyer, lehet tippelni. Maga az áfaötlet azonban nem üt a költségvetésen nagy rést. Különböző kalkulációk vannak forgalomban, attól függően, hogy majd pontosan milyen értékhatárig és milyen formában lehet igénybe venni.
– A nyolcvanas évek végén az összes nagymamát bezsúfolták az autóba, hogy Gorenjét vásároljanak. Most nem az lesz, hogy ezekkel a nyugdíjaskártyákkal fogják az egész családnak a gyümölcs- és tejfogyasztását megvásárolni?
– Nekem is megjelent a szemem előtt, hogy egy bevásárlókocsiban elöl nem Pistike ül, hanem a nagymama. Őt rakja oda a család nagybevásárláskor, mert majd a kasszánál valahogy ellenőrizni fogják, hogy tényleg ő vásárol-e a nyugdíjaskártyájával. Ez az egész nyilván nem volt végiggondolva.
Mert a nyugdíjemelés mértékénél figyelembe vett inflációs mutatókat felül fogja múlni az élet. Ehelyett jön egy ilyen „megcsináljuk okosba” megoldás. Látott már sok mindent a népünk, amennyiben a nagymamát oda kell vinni a kedvezmény elnyeréséhez, akkor a magyar ember megvonja a vállát, és azt mondja, hogy ha ezek a játékszabályok, akkor gyere, nagyi!
– Milyen nagyságrendű költségvetési kiadást jelent a három- és kétgyerekes anyák szja-mentessége?
– Ez már valóban több százmilliárdos méretű ügy. Az eddigi szja-kivételek száma tovább növekszik. Ha valaki visszaemlékszik, akkor tudja, hogy már 2010 előtt választási ígéret volt az egykulcsos adó. Aztán maradt az elv, de idővel lett gyerekkedvezmény. Majd később, amint a felmérések mutatták, hogy rosszul állt a kormányzó párt a fiatalok között, jött az ötlet: a 25 év alattiak ne fizessenek szja-t. Aztán eszükbe jutottak a négygyerekes családanyák. Most pedig a három- és a kétgyermekesek. Kimaradnak az egygyerekesek és a még gyermektelenek. Ez is mutatja, hogy az ok nem szociálpolitikai vagy demográfiai, hanem választási.
Gondolom, olyasmi lesz a plakátokon, mint a 13. havi nyugdíj megvédésének szlogenje. A zöldségáfa-csökkentéssel szemben ez az intézkedés valóban jelentős javulás az érintett háztartásoknak. És persze egyben nagy bevételkiesés a költségvetésnek, még úgy is, hogy fokozatosan lép be. Bárki nyeri legközelebb a választást, az akkori pénzügyminiszter vállára fog rárogyni az állami bevételek ügye.
– Ki fizet még szja-t, vagy ki fog fizetni még szja-t?
– Marad azért adóalany: a 25 éves és egynaposok, az apák, gyermektelen és egygyermekes nők, sőt még a vállalkozók, akik a kivett osztalék után adót fizetnek. Viszont valóban, ez az újabb szja-mérséklés tovább csökkenti az úgynevezett egyenes adók arányát az állami bevételek között. Lenne még egyenes adóként a társasági adó, de annak normál kulcsa nem nagy. Legalábbis a vállalati nyereségadó csekély mértékével a kormányzat mindig dicsekszik. Ebből következően ahhoz, hogy az állam működőképes legyen, tovább kell növelni a közvetett elvonást, tehát a fogyasztást terhelő adókat. Ezeket az állam ráterheli a szolgáltatást nyújtókra, bankokra, kereskedőkre, benzinkutakra és dohányboltokra. Azok pedig az elvonástöbbletet áthelyezik a fogyasztóra. A fogyasztási adók nagy súlya egyébként gondot okozott 2023–2024-ben.
Ha pedig a bevételi oldal gondjai miatt kilyukad a költségvetés, akkor marad az, hogy elkezdik vagdosni a kiadásokat, ha lehet. Kevesebb jut kátyúzásra. Kevesebb az egészségügyre, oktatásra, ha az egyáltalán lehetséges. Ám ezek aggasztó következménnyel járnak. Csakhogy a hogyan és miként ügyeit a miniszterelnök nem kötötte az orrunkra, amikor elmondta a 2026-os kampányt előkészítő nyitóbeszédét.
– Ez megint inflációt fog jelenteni?
– Így van. Januárban visszavettük az Európa-rekorder inflációs helyezésünket, hiszen a januári 5,7 százalékos, úgynevezett harmonizált fogyasztói árindex alapján megint elsők vagyunk. És igen, a közvetett adók aránynövekedése felfelé nyomja az árszintet.
– 2022-ben egy egyszeri pénzszórás után volt az az infláció, amit megtapasztaltunk, de ez egy állandó kötelezettségvállalást jelent. Mennyivel lesz súlyosabb ez a helyzet?
– Az is súlyos felelőtlenség volt, hiszen amúgy is felfelé tartó inflációs folyamatra erősített rá a 2021 nyarán beindított költekezés. Majd a pénzromlás 2022 februárjában az orosz invázió utáni helyzetben kapott még egy újabb löketet. Most csak abban lehet reménykednünk, hogy a külvilágból nem jön inflációs hatás. Ám pontosan azt látni, hogy Amerikától kezdve Németországon át inkább felfelé mocorognak a fogyasztói árindexek, bár nem nagyon. Így amit mond, az nyilvánvalóan komoly makrogazdasági veszély. Az inflációnak pedig az a természete, hogy ha egyszer beindul, akkor már nehéz megfékezni. Az Orbán-kormányt ez azonban láthatóan nem befolyásolja az ígéreteiben. Az infláció először egy-két szektorban indul meg, majd az emberek észreveszik, ettől megnő az inflációs várakozás, az pedig kihat a jogos bérigényekre – nem is mondom tovább ezt a spirált.
Ami már jövő januárjában komoly summa, és megtolhatja a fogyasztási keresletet, az erőszakszerveknek adott 6 havi fegyverpénz. Ezen túlmenően, ha az érintett családoktól kevesebb szja-t vonnak le, az javítja a családi büdzsét, de egyáltalán nem automatikus, hogy rögtön és teljes mértékben fogyasztási keresletként jelenjen meg a többletpénz. Elképzelhető, és remélhetően az lesz, hogy aki költséges fogyasztási hitelt vett fel, vagy gondja volt a családi költségvetés kiegyensúlyozásával, ezzel a pénztöbblettel stabilizálja a család helyzetét. A jó hír az, hogy ez talán nem növeli annyira az inflációt. A rossz hír az, hogy nem növeli a fogyasztást sem. Mert a magyar vállalkozások meg attól szenvednek, hogy nincs az embereknél kellő vásárlóerő. Azt írja a KSH, hogy van, mert nagy a reáljövedelem-növekedés. A kereskedők, szakágazati emberek, akikkel találkozom, nekem azt mondják, hogy nem nagyon éreznek vásárlóerőt. És miért? Mert lehet, hogy valakiknek több pénz van a zsebükben, de nem igazán költenek. Nem merik elkölteni? Talán mert nem látják maguk előtt annyira tisztán, hogy lesz-e állásuk egy fél év múlva. Az aggodalmuk nem alaptalan ennyire pangó, lefojtott gazdaság mellett. Gyengén hozó gazdaság viszont nem teremt fedezetet a szépen szóló választási ígéretre.
