KULT
A Rovatból

Ben Afflecknek lakáshitele lehet és csak ezért vállalta volna el ezt a filmet? – A Konstrukció Rodriguez legrosszabb mozija

Robert Rodriguez és Ben Affleck nevével fémjelzett sci-fi thriller nagyot próbált alkotni, de hatalmasat bukott. Reménytelen lett a végeredmény.


Történetünk szerint Rourke nyomozó (Ben Affleck) lányát elrabolták, és ezt a veszteséget évekkel később sem tudja feldolgozni. Amikor visszatér dolgozni, egy bankrablási ügybe ássa bele magát, aminek a gyanúsítottjai mintha hipnózis alatt állnának. Egy médium (Alice Braga) segítségével elkezdődik egy sci-fi-noir kaland, ami akár jó is lehetett volna…

Robert Rodriguez azt merte állítani, hogy ez a legjobb forgatókönyve, amit valaha írt, és már több, mint 20 éve próbálja megvalósítani. Ez nem véletlen, mert annyira béna az egész, hogy értelmes stúdió nem adott volna erre pénzt.

Túl nagyszabású, túl epikus és összetett akar lenni.

Egyszerre akar egy Christopher Nolan-féle Eredet és Tökéletes trükk lenni, miközben a játékideje csak 90 perc, a ráfordított költségvetés pedig töredéke egy akció-sci-finek.

Jaj, elmondtam a film legjobb részét! 90 perc a játékidő és nem kell tovább nézni! Majd miután megnéztük, olyan, mint egy pohár langyos víz, nem esik túl jól, de legalább könnyen átfolyik rajtunk. Agylohasztóan buta az egész.

Folyamatosan jönnek sorban a rosszabbnál rosszabb forgatókönyvírói húzások.

Egyik karakter magyaráz egy háttérinfót, a mellette lévő hozzászól, ami behoz egy újabb megmagyarázandó fogalmat. A negyedik-ötödik ilyen párbeszéd után kikapcsol a néző. Igazából a főszereplőn kívül mindenki folyamatosan magyaráz. Ben Affleck eközben az egész film alatt álmos fejjel néz és faarccal reagál az eseményekre. Semmit nem tesz hozzá a karakaterhez, meg sem próbál színészkedni. Valószínűleg neki is van lakáshitele, mert más okot nem látok, hogy ezt a szerepet miért vállalta el.

Az ámulatba ejtő vizuális effektek mintha a kétezres évekből köszönnének vissza, ez is mutatja, hogy az egész mennyire kisstílű. Értem, hogy nem volt elég pénz Avatár 2 szintű CGI-ra, de ez nem megbocsájtható amiatt, amit a vásznon látunk. A díszletek gyengék, alig van helyszín, amit pedig látunk, az teljesen élettelen. Olyan érzésem van, hogy még statisztákra sem volt elég a költségvetés.

Nemcsak a látvány gyenge, a rendezés is jellegtelen.

Robert Rodrigueznek, még ha eddig rossz filmet is csinált, akkor is volt egy markáns stílusa. A Konstrukció olyan, mintha egy mesterséges intelligencia rendezte volna az egészet, amíg ő Tarantinóval bulizott valahol. Egyáltalán nem érezni rajta a kézjegyét. Lehet, hogy ez a film volt Rodriguez álma, de a végeredmény inkább egy rémálomra emlékeztet. Őszintén tudom mondani, hogy ez az író/rendező legrosszabb filmje, pedig láttam a Cápasrác és Lávalány kalandjait.

Az Afflecken kívüli színészek is csak lézengenek, Alice Braga az egyetlen aki próbálkozik, de amint megszólal, a szövegkönyv kizökkenti a nézőt a filmből. Ennyi ökörséget egy helyen régen hallottam. Egyik logikai bakitól a másikig kúszik-mászik a film. Szegény William Fichtner sok filmben csak mellékszereplő volt, most végre kapott egy nagyobb szerepet mint főgonosz, de pont egy olyan filmben, ami halálra van ítélve. A többi mellékszereplő teljesen feledhető, mintha egy realityben lennének statiszták.

Ennek a filmnek nem szabadott volna moziba kerülnie.

Nem tudom azt mondani rá, hogy túl ambiciózus volt, vagy túl sokat akart, mert nem. Ezekkel a tehetséges színészekkel, ennek a filmnek sokkal jobbnak kellett volna sikerülnie, még akkor is, ha szűkösebb volt a pénzügyi keret. A végeredmény azonban sokszor egy közepes délutáni streaming filmnek sem felel meg. Néha már-már TV-film színvonalú effekteket és megoldásokat látunk a vásznon. A történet pedig nem csavaros, hanem nettó butaság a négyzeten. Saját maga által ásott verembe esik bele többször is.

Más filmeknél azt kell keresni, hogy mi az, ami nem működik, a Konstrukcióban azt kell keresni, amit dicsérni lehet.

Ezzel a filmmel büntetni lehet, kín és szenvedés.

A kezdő akciójelenet az egyetlen nézhető akciószcéna, de azon kívül minden szétesik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET: