„Az édesapámnak és a páromnak szerettem volna bizonyítani” – Berki Mazsi az érzelmi biztonságot keresi a férfiakban
Nehéz éve volt 2022-ben Berki Mazsinak, akinek férje, Berki Krisztián tavaly májusban halt meg. Az özvegy azonban felállt a padlóról, és ma már boldogabb, mint valaha, írja a Blikk.
Amikor Emma egyéves lett, már együtt voltam a párommal, aki mellett végre az anyaságra tudtam koncentrálni. Olyan típus vagyok, aki aktívan éli az életét, de szükségem volt arra, hogy a kislányom legyen az első minden tekintetben, és ez meg is valósult” – mondta a Vasárnapi Blikknek Berki Mazsi, aki nem tagadja, hogy van a hétköznapokban segítsége.
„A családom rengeteget foglalkozik Emmával, ha én épp nem tudok vele lenni, akkor olyan emberek veszik körül, akik szeretik és ez óriási megkönnyebbülés számomra. Az életében van féltestvér és póttestvér is, és mivel ők idősebbek, Emma rohamos ütemben fejlődik magától. A bölcsiben ő a legszebben beszélő gyermek, csak úgy szívja magába a tudást. Ám ennek ellenére sem erőltetek nála semmit. Még cumizik, örülnék, ha elhagyná, de egyelőre szüksége van rá, és úgy vélem, semmit nem szabad siettetni, minden gyereknek hagyni kell, hogy a saját ütemében fejlődjön. Ha eljön az ideje, szeretném majd erős iskolába íratni, de az biztos, hogy sosem fogok olyasmit elvárni tőle, ami rontana a lelki békéjén.”
Mazsi arról is beszélt a lapnak, miért vállalta el a szereplést a Sztárboxban.
A férfiak esetében sem az anyagi javakat helyeztem soha előtérbe, mindig az érzelmi biztonságra volt szükségem, amit a jelenlegi páromtól, Zoltántól maximálisan megkapok. Kemény csaj vagyok, de mellette nő tudok lenni, olyan erős érzelmi hátországot biztosít nekem. Például ő választotta ki Emma bölcsijét, mert én hezitálós típus vagyok.”
Berki Mazsi az utóbbi időben jött rá arra is, hogy nem szabad magát túlhajszolni, ehelyett inkább a harmóniára kell törekedni.
„A párom mellett jöttem rá arra, hogy az igazi harmóniát számomra a család adja. Bevallom, korábban többször előfordult, hogy végeztem a munkával, hazamentem és még utána is dolgoztam, miközben a kislányom éppen mutatni, mondani akart valamit. Rá kellett ébrednem, hogy ezek megismételhetetlen pillanatok, így addig inkább haza sem megyek, míg nem végzek a munkámmal. Az otthonunk így már a nyugalom szigete, onnantól kezdve, hogy hazaérek, a családé a főszerep, a gyerekekkel foglalkozunk, összebújunk a párommal, egyszóval minőségi időt töltök a szeretteimmel.”
