„Az a jó domina, aki a lelkéből domináns” – őszinte beszélgetések a BDSM-ről

Korábbi cikkünkben már körbejártuk a BDSM fogalmát és legfőbb szabályait, ahogyan eloszlattuk a leggyakoribb tévhiteket is. Most a BDSM szubkultúra néhány tagját is bemutatjuk, akik személyes tapasztalatokkal bírnak, és hosszú utat jártak be, mire megtalálták a megfelelő kereteket a vágyaik megéléséhez. A BDSM lelki oldalának megértéséhez Dr. Szántó Szilvia, mentálhigiénés szakember volt a segítségünkre.

Kinga 27 éves, fiatal nő, aki Budapesten dolgozik vendéglátósként. Jelenleg egyedülálló, de mint mondja, ez nem akadályozza meg abban, hogy megélje a szexuális vágyait. Közel egy évtizede vannak személyes tapasztalatai, és vállalja, hogy nagy szenvedélye az ilyen típusú együttlét.

“Nekem alapvetően erősen szubmisszív és kicsit mazochista beállítottságom van. Leginkább a másik fél dominanciája izgat. Szeretem megélni a kiszolgáltatottság érzését, akár fizikailag (megbilincselve, kikötözve), akár mentális játékok keretein belül. Élvezem, mikor uralkodnak felettem és használnak, esetleg megaláznak, vagy a határaimmal játszanak” - meséli.

A nő ugyanakkor nyomatékosítja azt is: az együttlétek alapfeltétele, hogy a partnere pontosan ismerje a határait, és hogy tudja, megbízhat benne.

Kingát már egészen gyerekkorától kezdve foglalkoztatja a BDSM – igaz, akkor még nem tudta, hogy létezik ez a fogalom, és hogy pontosan mit is takar.

„Olyan 11-12 éves lehettem, mikor barátnőmmel többször játszottuk azt, hogy megkötöztük a másikat és ki kellett szabadulni. Már akkor is jobban szerettem azt, mikor én voltam megkötözve. Mikor lehetőségem volt rá, elkezdtem ilyen témában keresgélni az interneten és idővel egyre nagyobb szegletét ismertem meg a BDSM világnak. Mikor először néztem pornót, már az is ilyen témájú volt, így egyidejűleg ismerkedtem meg a BDSM-mel és magával a szexualitással is.”

De vajon hogyan vallja be egy ember önmagának, hogy ilyen típusú vágyai vannak? A fiatal nő elmondja, volt, amikor eluralkodott rajta a kétségbeesés, hogy amit csinál, amire vágyik, az nem normális.

Kinga számára az út egyik legfontosabb állomása volt, hogy végül saját maga előtt is felvállalta: nincs azzal baj, ha olyasmire vágyik, ami nem megszokott. Mint mondja, most már egyre szabadabban tudja átadni magát egy-egy BDSM szeánsznak, és nem foglalkozik az előítéletekkel.

A témában megkerülhetetlenek Dr. Szántó Szilvia művei, aki mentálhigiénés szakemberként több könyvében is foglalkozik a területtel. Igaz történeten alapuló regénye, A nárcisztikussal egy ágyon főhősnője tudattalan programjai által olyan szerelmi viszonyba sodródik, ahol valójában bántalmazás folyik.

Jázmin rögös utat jár be, mire rájön, hogy mit jelent valójában a BDSM, és hogy az kölcsönösségen, tiszteleten, beleegyezésen, önkéntességen és biztonságon alapszik. A szerző szerint sajnos jellemző, hogy – akárcsak főhősnője – sokan nem biztonságos körülmények közt, hanem bántalmazó kapcsolatokban élik meg az odaadásukat, behódolási igényüket, akár lelki, akár szexuális értelemben. Időbe telik, mire felismerik, hogy biztonságos keretek közt is kiélhetik a késztetéseiket.

„A történet szerint Jázmin egy nárcisztikus szociopata orvossal, Antonnal keveredik kapcsolatba, és sokáig rajong érte. Habár a férfi szexuálisan új dimenziókat nyit meg a nő előtt, ez nem nevehezhető BDSM kapcsolatnak” – mondja Szilvia.

A könyv végén azonban Jázmin olyan partnert talál, akivel már képes a BDSM alapelveit egyeztetni. A regény folytatása és a teljes trilógia azt mutatja meg, milyen gyökerei lehetnek annak, ha valaki bántalmazó kapcsolatba kerül és milyen módon lehet megelőzni, hogy ismét ilyen típusú kapcsolatot válasszon.

A vágyaink önazonos képviseletéhez a mentálhigiénés szakember szerint alapvető az önismeret, a saját motivációnk tisztázása, a gyermekkori traumákkal való szembesülés és a meggyógyításuk. „Amikor tudjuk, hogy kik is vagyunk és mit is szeretnénk valójában, amikor már nem a tudattalan programjaink irányítanak bennünket, akkor tudunk jól partnert választani.”

Szilvia egy hete megjelent Beszélgetések a valódi BDSM-ről, Ismét tabumentesen a nem szokványos szexualitásról című interjúkötetében egyedülálló őszinteséggel, minden mítosztól és sallangtól mentesen foglalkozik a hazai BDSM-fétis közösséggel.

A könyv a BDSM szubkultúra tagjait szólaltatja meg a szexualitásukról és az életükről – őszintén, nyíltan, tabuk nélkül.

Az interjúkötet egyedi abban, hogy minden beszélgetés után megszólal egy szexuálpszichológus, aki értelmezi az interjúalany által elmondottakat. Az olvasottak feldolgozását segíti az is, hogy a szerző az interjúkötet végén fogalomtárban összegezte a legfontosabb definíciókat. Az olvasó tehát egy sajátos világba tud belépni, ha akar.

Az interjúkötetben találkozhatunk többek közt a dominaként dolgozó Rebekával is, aki hivatásként tekint a munkájára, és nagy élvezettel végzi azt. A 37 éves nő saját stúdiójában dolgozik. Mint mondja, a funkcionális eszközök és a speciális ruházat alsó hangon egy-kétmillió forintba kerül.

Rebeka ápolónőként dolgozott egy kórházban, amikor találkozott egy gyakorlott dominával, aki bevezette ebbe a világba.

„Nagyon jó volt emberekkel foglalkozni és tudni, hogy a kezem által gyógyulnak meg. A domina munkámban is ezt élem meg. Itt is segítek, csak másképp” - mondja a nő, aki egyébként olyan párkapcsolatban él, amelybe olykor odahaza is belefér a játék.

„A domina nem azonosítható be azzal, hogy perverz, szadista vagy fetisiszta. A nő lelkében, kisugárzásában benne van a dominancia, abban, ahogyan megjelenik, viselkedik, felhívja magára a figyelmet. Az az igazán jó domina, aki a lelkéből domináns. Ha végigmegyek az utcán, látom az embereken, ki szubmisszív, domináns vagy éppen szadista.”

A nő hangsúlyozza: magát nem szexmunkásnak, hanem szolgáltatónak tartja, mivel nála nincsen semmifajta szexuális aktus. Nem hajlandó arra sem, hogy maradandó károsodást okozzon a klienseinek, bár előfordulnak extrém kérések, így például a kasztrálás is.

„A férfiak kilencven százaléka az orgazmust követően visszaváltozik azzá, aki volt. A tíz százalék pedig elrohan, úgy, hogy jóformán tusolni sem szeretne, mert a szégyenérzete felülkerekedik rajta. Nekik körülbelül a felük jön vissza, majd legközelebb újra ugyanezt csinálják. Azt hiszem, az ilyen férfi önmagát nem fogadja el.”

Ezzel Kinga is egyetért:

„Viszonylag frissen kerültem be egy olyan baráti társaságba, amely tagjai közül sokan érintettek BDSM-ben is. Köztük az egymás tisztelete, elfogadása és el nem ítélése a legalapvetőbb. Ennek a sok pozitív energiának szerepe volt abban is, hogy saját magamat és a vágyaimat is feltétel nélkül el tudjam fogadni.

Hogy mit tanácsolna az ebbe a világba újonnan érkezőknek? Elsősorban azt, hogy aki érdeklődik a BDSM iránt, az ne hagyatkozzon pusztán az internetre. Keressen valódi fétis és BDSM tematikájú eseményeket, közösségeket. Ezek által vegye fel a kapcsolatot olyanokkal, akik már tapasztaltabbak a témában.

„Akik megélik ennek a világnak a valódi oldalát, szívesen segítenek azoknak, akik még keresgélnek, hogy megtalálják a helyüket. Az sem szégyen, ha valamiről előzetesen azt gondoltuk, hogy szeretnénk, például hogy elverjenek minket pálcával, majd mikor megtapasztaltuk és rájöttünk, hogy ez mégsem jó nekünk, akkor ezt a felismerést megosztjuk a partnerünkkel.