KAPCSOLAT
A Rovatból

„Az a jó domina, aki a lelkéből domináns” – őszinte beszélgetések a BDSM-ről

A BDSM-közösség tagjai gyakran hosszú utat járnak be, mire maguk előtt is felvállalhatják a vágyaikat.
Rónyai Júlia. Fotó: Pexels (illusztráció) - szmo.hu
2021. december 13.



Korábbi cikkünkben már körbejártuk a BDSM fogalmát és legfőbb szabályait, ahogyan eloszlattuk a leggyakoribb tévhiteket is. Most a BDSM szubkultúra néhány tagját is bemutatjuk, akik személyes tapasztalatokkal bírnak, és hosszú utat jártak be, mire megtalálták a megfelelő kereteket a vágyaik megéléséhez. A BDSM lelki oldalának megértéséhez Dr. Szántó Szilvia, mentálhigiénés szakember volt a segítségünkre.

Kinga 27 éves, fiatal nő, aki Budapesten dolgozik vendéglátósként. Jelenleg egyedülálló, de mint mondja, ez nem akadályozza meg abban, hogy megélje a szexuális vágyait. Közel egy évtizede vannak személyes tapasztalatai, és vállalja, hogy nagy szenvedélye az ilyen típusú együttlét.

“Nekem alapvetően erősen szubmisszív és kicsit mazochista beállítottságom van. Leginkább a másik fél dominanciája izgat. Szeretem megélni a kiszolgáltatottság érzését, akár fizikailag (megbilincselve, kikötözve), akár mentális játékok keretein belül. Élvezem, mikor uralkodnak felettem és használnak, esetleg megaláznak, vagy a határaimmal játszanak” - meséli.

A nő ugyanakkor nyomatékosítja azt is: az együttlétek alapfeltétele, hogy a partnere pontosan ismerje a határait, és hogy tudja, megbízhat benne.

“Szeretem a fájdalmat és igényem is van rá, de nem mindegy, hogy kitől és milyen formában kapom. Ennek több fajtája is lehet, például büntetés, amit akár direkt is kiprovokálok, vagy pusztán élvezet céljából történő fájdalomokozás” - teszi hozzá.

Kingát már egészen gyerekkorától kezdve foglalkoztatja a BDSM – igaz, akkor még nem tudta, hogy létezik ez a fogalom, és hogy pontosan mit is takar.

„Olyan 11-12 éves lehettem, mikor barátnőmmel többször játszottuk azt, hogy megkötöztük a másikat és ki kellett szabadulni. Már akkor is jobban szerettem azt, mikor én voltam megkötözve. Mikor lehetőségem volt rá, elkezdtem ilyen témában keresgélni az interneten és idővel egyre nagyobb szegletét ismertem meg a BDSM világnak. Mikor először néztem pornót, már az is ilyen témájú volt, így egyidejűleg ismerkedtem meg a BDSM-mel és magával a szexualitással is.”

De vajon hogyan vallja be egy ember önmagának, hogy ilyen típusú vágyai vannak? A fiatal nő elmondja, volt, amikor eluralkodott rajta a kétségbeesés, hogy amit csinál, amire vágyik, az nem normális.

„Különben is, egy épeszű ember menekül a fájdalom és az ütések elől, nem pedig kéri azt. Ráadásul olyan sokan élvezik a „sima”, a szlengben csak vanillának titulált szexet, hogy nem értettem, engem vajon miért nem ez izgat?”

Kinga számára az út egyik legfontosabb állomása volt, hogy végül saját maga előtt is felvállalta: nincs azzal baj, ha olyasmire vágyik, ami nem megszokott. Mint mondja, most már egyre szabadabban tudja átadni magát egy-egy BDSM szeánsznak, és nem foglalkozik az előítéletekkel.

A valódi BDSM és a bántalmazás kizárják egymást

A témában megkerülhetetlenek Dr. Szántó Szilvia művei, aki mentálhigiénés szakemberként több könyvében is foglalkozik a területtel. Igaz történeten alapuló regénye, A nárcisztikussal egy ágyon főhősnője tudattalan programjai által olyan szerelmi viszonyba sodródik, ahol valójában bántalmazás folyik.

Jázmin rögös utat jár be, mire rájön, hogy mit jelent valójában a BDSM, és hogy az kölcsönösségen, tiszteleten, beleegyezésen, önkéntességen és biztonságon alapszik. A szerző szerint sajnos jellemző, hogy – akárcsak főhősnője – sokan nem biztonságos körülmények közt, hanem bántalmazó kapcsolatokban élik meg az odaadásukat, behódolási igényüket, akár lelki, akár szexuális értelemben. Időbe telik, mire felismerik, hogy biztonságos keretek közt is kiélhetik a késztetéseiket.

A férfi elhúzta a száját. Szívesebben lett volna egyedül. Ha ez a csaj olvasna a gondolataiban és felszívódna, amint ő elélvez, az lenne tökéletes.

Anton félrefordult. Felhúzta a sliccét és az ajtóhoz lépett. Jázmin szerencsére vette a lapot és odasietett. Anton erőt vett magán, elmosolyodott, és két keze közé fogta Jázmin arcát. Mélyen a szemébe nézett.

– Bocsánat, ha nem voltam kíméletes – susogta hódítónak szánt hangon –, de annyira vonzó vagy, és annyira akarlak. Gyere be máskor is, ha ügyeletes vagyok, szívesen látlak. Jövő héten beszélünk. Tűnj nagyon gyógyultnak, amikor távozol! – Ezzel homlokon csókolta a lányt, és otthagyta.

Hallotta maga mögött a távozó lány cipőjének kopogását, és elvigyorodott. Mennyire naiv ez a kislány! Még hogy nem tudja, mit szeretne Antontól… meg hogy tovatűnhet. Dehogy tűnik el! Örökre a szolgám marad – gondolta a férfi elégedetten.

(Dr. Szántó Szilvia: A nárcisztikussal egy ágyon)

„A történet szerint Jázmin egy nárcisztikus szociopata orvossal, Antonnal keveredik kapcsolatba, és sokáig rajong érte. Habár a férfi szexuálisan új dimenziókat nyit meg a nő előtt, ez nem nevehezhető BDSM kapcsolatnak” – mondja Szilvia.

Hogy miért? Jázmin és Anton soha nem beszélgetnek szabályokról, nincs köztük egyeztetés, sem kölcsönösség. A nő nem tudja képviselni a határait és az igényeit, sok mindent megenged a férfinek, de ami köztük történik, az inkább bántalmazás Anton arrogáns, erőszakos viselkedése miatt. Márpedig a valódi BDSM és a bántalmazás kizárják egymást.

A könyv végén azonban Jázmin olyan partnert talál, akivel már képes a BDSM alapelveit egyeztetni. A regény folytatása és a teljes trilógia azt mutatja meg, milyen gyökerei lehetnek annak, ha valaki bántalmazó kapcsolatba kerül és milyen módon lehet megelőzni, hogy ismét ilyen típusú kapcsolatot válasszon.

A vágyaink önazonos képviseletéhez a mentálhigiénés szakember szerint alapvető az önismeret, a saját motivációnk tisztázása, a gyermekkori traumákkal való szembesülés és a meggyógyításuk. „Amikor tudjuk, hogy kik is vagyunk és mit is szeretnénk valójában, amikor már nem a tudattalan programjaink irányítanak bennünket, akkor tudunk jól partnert választani.”

Rebeka: “Ha végigmegyek az utcán, látom az embereken, ki szubmisszív, domináns vagy éppen szadista”

Szilvia egy hete megjelent Beszélgetések a valódi BDSM-ről, Ismét tabumentesen a nem szokványos szexualitásról című interjúkötetében egyedülálló őszinteséggel, minden mítosztól és sallangtól mentesen foglalkozik a hazai BDSM-fétis közösséggel.

A könyv a BDSM szubkultúra tagjait szólaltatja meg a szexualitásukról és az életükről – őszintén, nyíltan, tabuk nélkül.

Az interjúkötet egyedi abban, hogy minden beszélgetés után megszólal egy szexuálpszichológus, aki értelmezi az interjúalany által elmondottakat. Az olvasottak feldolgozását segíti az is, hogy a szerző az interjúkötet végén fogalomtárban összegezte a legfontosabb definíciókat. Az olvasó tehát egy sajátos világba tud belépni, ha akar.

Az interjúkötetben találkozhatunk többek közt a dominaként dolgozó Rebekával is, aki hivatásként tekint a munkájára, és nagy élvezettel végzi azt. A 37 éves nő saját stúdiójában dolgozik. Mint mondja, a funkcionális eszközök és a speciális ruházat alsó hangon egy-kétmillió forintba kerül.

„Teljes eszköztárunk van. Dolgozunk kötéllel, korbáccsal, van felcsatolhatós is, és masszázságy azoknak, akik a kényszerhelyzeteket még jobban meg szeretnék élni, azaz teljes kiszolgáltatottságot akarnak. Magassarkúból is van nálam vagy nyolcvan pár” – mondja.

Rebeka ápolónőként dolgozott egy kórházban, amikor találkozott egy gyakorlott dominával, aki bevezette ebbe a világba.

„Nagyon jó volt emberekkel foglalkozni és tudni, hogy a kezem által gyógyulnak meg. A domina munkámban is ezt élem meg. Itt is segítek, csak másképp” - mondja a nő, aki egyébként olyan párkapcsolatban él, amelybe olykor odahaza is belefér a játék.

„A domina nem azonosítható be azzal, hogy perverz, szadista vagy fetisiszta. A nő lelkében, kisugárzásában benne van a dominancia, abban, ahogyan megjelenik, viselkedik, felhívja magára a figyelmet. Az az igazán jó domina, aki a lelkéből domináns. Ha végigmegyek az utcán, látom az embereken, ki szubmisszív, domináns vagy éppen szadista.”

A nő hangsúlyozza: magát nem szexmunkásnak, hanem szolgáltatónak tartja, mivel nála nincsen semmifajta szexuális aktus. Nem hajlandó arra sem, hogy maradandó károsodást okozzon a klienseinek, bár előfordulnak extrém kérések, így például a kasztrálás is.

„A férfiak kilencven százaléka az orgazmust követően visszaváltozik azzá, aki volt. A tíz százalék pedig elrohan, úgy, hogy jóformán tusolni sem szeretne, mert a szégyenérzete felülkerekedik rajta. Nekik körülbelül a felük jön vissza, majd legközelebb újra ugyanezt csinálják. Azt hiszem, az ilyen férfi önmagát nem fogadja el.”

Rebeka azonban nyomatékosítja: „Ide az emberek folyamatosan hozzák a tabuikat, mert itt van valaki, aki elfogadja őket ilyennek. Tudjuk: a ki nem élt vágyak beteggé tesznek. Lehet, hogy ha nem jön el, akkor pedofil lesz belőle, vagy mutogatós ember a parkban, vagy ön- és közveszélyessé válik. Ki kell engedni a szellemet a palackból!”
Segítenek megtalálni a helyünket

Ezzel Kinga is egyetért:

„Viszonylag frissen kerültem be egy olyan baráti társaságba, amely tagjai közül sokan érintettek BDSM-ben is. Köztük az egymás tisztelete, elfogadása és el nem ítélése a legalapvetőbb. Ennek a sok pozitív energiának szerepe volt abban is, hogy saját magamat és a vágyaimat is feltétel nélkül el tudjam fogadni.

Fontos a tiszta és nyílt kommunikáció, hogy senki ne akarjon ráerőltetni a másikra semmit, amit igazából nem akar, és ne hódoljon be az ilyen nyomásnak. Ne más elvárásai miatt vegyünk fel egy szerepet, hanem azért, mert így érezzük jól magunkat. Hatalmas felszabadulás volt az a felismerés, hogy én saját magam miatt vagyok szub, és nem azért, mert ezt bárki is elvárná tőlem.”

Hogy mit tanácsolna az ebbe a világba újonnan érkezőknek? Elsősorban azt, hogy aki érdeklődik a BDSM iránt, az ne hagyatkozzon pusztán az internetre. Keressen valódi fétis és BDSM tematikájú eseményeket, közösségeket. Ezek által vegye fel a kapcsolatot olyanokkal, akik már tapasztaltabbak a témában.

„Akik megélik ennek a világnak a valódi oldalát, szívesen segítenek azoknak, akik még keresgélnek, hogy megtalálják a helyüket. Az sem szégyen, ha valamiről előzetesen azt gondoltuk, hogy szeretnénk, például hogy elverjenek minket pálcával, majd mikor megtapasztaltuk és rájöttünk, hogy ez mégsem jó nekünk, akkor ezt a felismerést megosztjuk a partnerünkkel.

Ne érezzük magunkat rosszul, amiért esetleg nem szokványos vágyaink vannak. Még abban az esetben sem, ha azok a vágyak megalázó vagy életösztönökkel szembemenő helyzetekbe visznek minket. Érdemes tisztában lenni a BDSM alapfogalmaival és megfelelő elméleti tudást gyűjteni akár egy-egy játékról vagy eszközről is.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KAPCSOLAT
A Rovatból
Túrára hív a pasid, majd magára hagy a vadonban – Nők ezrei számolnak be a brutális szakítási trendről
Az „alpesi válásnak” nevezett módszerrel a férfiak a kényelmetlen beszélgetést kerülik. Az elhagyott nőkre a lelki megrázkódtatás mellett fizikai veszély is leselkedik.


Elvisz a hegyre, ott hagy téged a sötétben: ez az úgynevezett „alpesi válás”, a szakítás egyik kegyetlen formája.

Ilyenkor a férfi túrára hívja a barátnőjét, majd egyszerűen magára hagyja a vadonban. A jelenség nemcsak érzelmileg, hanem fizikailag is kiszolgáltatottá teszi az áldozatot, és egyre több ilyen történet kering róla a közösségi oldalakon.

Az jelenségről a nagy sajtóvisszhangot kiváltó Großglockner-tragédia után kezdtek egymás után megjelenni a beszámolók. Ott egy férfi egyedül hagyta a párját megfelelő védőfelszerelés, étel-ital és takaró nélkül, a nő pedig meghalt.

Mint arról a Sassy.hu írt nemrég, az 'alpesi válás' nem újkeletű, és a nők történetei kísértetiesen hasonlóak.

Egy nő a TikTok-videóban arról beszélt, hogyan tette pokollá az estéjét a volt párja, miután szakított vele. „Az exem szakított velem… miután éjszaka elvitt túrázni, olyan megjegyzéseket tett, hogy rám ijesszen, én pedig pánikrohamot kaptam.”

Egy másik nő arról számolt be, hogy kétségbeesetten próbálta tartani a tempót a hegyen a barátja mellett. Azt mondta, hiába könyörgött, hogy nem bírja és lassítson, a barátja csak gyorsított. A nő szerint ez volt élete egyik legijesztőbb élménye.

A jelenség nemcsak lelki sebeket okoz, hanem életveszélyes is lehet. A hegyvidéki terep, a hirtelen változó időjárás, a sötétség és a térerő hiánya mind komoly kockázatot jelent.

A februári osztrák bírósági ügy is bizonyítja, hogy a magára hagyásnak jogi következményei lehetnek: azt a férfit, aki magára hagyta a barátnőjét a hegyen, öt hónap felfüggesztett börtönre és közel tizenegyezer eurós bírságra ítélték.

Shannon Chavez Qureshi pszichológus szerint a módszer hátterében a konfrontáció kerülése áll. A szabadtéri környezet „kevésbé konfrontatívnak” tűnhet, így a szakító fél könnyebben elkerülheti a szemkontaktust és a felelősségvállalást. Golee Abrishami szakértő ehhez hozzáteszi, hogy a gyenge érzelemszabályozás arra késztetheti az embereket, hogy a saját kényelmetlenségük elől egy gyors cselekvéssel meneküljenek el. Az idegrendszer számára egy ilyen elhagyás olyan, mint „az érzelmi biztonság elvesztése.”

Azok pedig, akik évek, évtizedek óta foglalkoznak családon belüli erőszakkal, vagy maguk is elszenvedték, egyöntetűen azt mondják, hogy ez valójában a bántalmazás egyik formája.

Előfordul, hogy a férfi büntet szándékosan teremt életveszélyes helyzetet, hátha megtörténik a tragédia.

Az „alpesi válás” elnevezés egyébként Robert Barr 1893-as novellájából származik, amelyben egy férfi a hegyekben akarta a szakadékba lökni a feleségét, hogy megszabaduljon tőle. Az író használta először a kifejezést, de a közösségi média felerősítette a témát.

Szakértők ugyanakkor óva intenek attól, hogy minden túrára szóló meghívás mögött rossz szándékot sejtsünk, de a tudatosság és az óvatosság indokolt. Ha valaki túrázni indul a partnerével, érdemes megfelelő felszerelést szerezni, gondoskodnia a megfelelő élelmiszerekről, előre megosztania az útvonalat egy barátjával, és feltöltött telefonnal elindulnia.

Viszont a felelősség minden esetben azé, aki a másikat veszélyes helyzetben magára hagyja.

Aki hasonló helyzetbe kerül, mint a történetekben szereplő nők, kérjen segítséget barátoktól, szakemberektől, és ne habozzon megtenni a szükséges jogi lépéseket.

Via Vice


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KAPCSOLAT
A Rovatból
Párkapcsolati pszichológus: ez a 7 mondat segít, hogy elmélyítsd a szerelmeteket a pároddal
A klinikai szakértő úgy véli, az elköteleződés nyílt kimondása teremti meg a biztonságérzetet. Warren szerint a stabil párkapcsolat ott kezdődik, hogy az ember méltónak látja magát a szeretetre, és partnere elfogadja a jó és a rossz időkben egyaránt.


Egy Harvardon végzett pszichológus szerint hét egyszerű mondat napi szintű használatával a párok megerősíthetik a bizalmat és elmélyíthetik a szeretetet a kapcsolatukban. Dr. Cortney Warren klinikai szakpszichológus a CNBC-n publikált cikkében fejtette ki, hogy a tudatos kommunikáció hogyan járul hozzá az érzelmi biztonsághoz, ami egy hosszú távú, egészséges kapcsolat alapja.

Warren szerint a stabil párkapcsolat ott kezdődik, hogy az ember méltónak látja magát a szeretetre, és bízik abban, hogy a partnere elfogadja és elkötelezett mellette a jó és a rossz időkben egyaránt:

„Az érzelmi biztonság egy kapcsolatban azzal kezdődik, hogy szeretetre méltónak látod magad, és bízol abban, hogy a partnered elfogadó, gondoskodó és valóban elkötelezett – a hullámhegyeken és a hullámvölgyeken egyaránt”

– mondta a szakember, aki szerint az általa javasolt mondatoknak „mindannyiunk számára párkapcsolati céloknak kellene lenniük.”

1.

Az első ilyen mondat a „Olyannak látsz, amilyen valójában vagyok.” Ez azt üzeni a partnernek, hogy az illető meg meri mutatni a valódi, sebezhető énjét, mert bízik abban, hogy együttérzéssel, nem pedig ítélkezéssel fogadják.

2.

A második a bizalom nyílt kimondása: „Bízom benned.” Ezzel megerősíti, hogy biztonságban érzi magát, hisz a másik szándékaiban, és tudja, hogy a partnere a legjobbat akarja neki.

3.

Konfliktusok és kihívások idején a „Túl fogunk jutni ezen” mondat azt jelzi, hogy mindketten továbbra is egy csapatot alkotnak. Ez a megerősítés segít, hogy a partner nagyobb biztonságban érezze magát, és készen álljon a közös küzdelemre.

4.

Egy egészséges kapcsolatban fontos a másik függetlenségének tiszteletben tartása is, amit a „Menj és érezd jól magad a barátaiddal!” mondattal lehet kifejezni. Ez azt mutatja, hogy értékelik a külön töltött időt és a személyes szabadságot is.

5.

Bár a távolság jót tehet, a kötődés fenntartása is lényeges. Az „Hiányzol” egy egyszerű módja a gondoskodás kimutatásának, és nem a ragaszkodást fejezi ki, hanem azt, hogy gondol a partnerére és várja a találkozást.

6.

A nehéz beszélgetések elengedhetetlenek egy erős kapcsolathoz. A „Beszélhetnénk?” kérdés azt jelzi, hogy valami fontos a másiknak, és egyben felkérés a figyelmes meghallgatásra.

7.

Végül a „Tervezzünk együtt!” mondat a közös jövő iránti elköteleződést mutatja. Legyen szó egy randevúról vagy nagyobb léptékű álmokról, a közös tervezés emlékezteti a partnert arra, hogy fontos része a másik életének.

Via mymodernmet.com


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KAPCSOLAT
A Rovatból
A párkapcsolati pszichológus feketelistája: 3 ártalmatlannak tűnő mondat, amivel észrevétlenül kivégzed a szerelmet
Egy klinikai pszichológus nevezte meg azt a három dolgot, ami minden kapcsolatot kicsinál.


Egy vita hevében szinte reflexből csúsznak ki olyan mondatok, amelyek látszólag csak a pillanatnyi feszültséget hivatottak levezetni. Ártalmatlannak tűnnek, mégis, mint a lassan ható méreg, hosszú távon

képesek erodálni a legstabilabb kapcsolatok alapjait is: a bizalmat, a biztonságérzetet és az intimitást.

Három ilyen, hétköznapinak álcázott, de valójában rendkívül káros mondatot azonosított egy párkapcsolati pszichológus, akinek elemzése idén februárban ismét nagyot futott az online médiában, rávilágítva, milyen könnyen válhat a kommunikáció a kapcsolat csendes gyilkosává.

A téma hátterét Dr. Jeffrey Bernstein klinikai pszichológus Psychology Today szaklapban megjelent, nagy hatású cikke adja, amelyben elemzi a verbális agresszió finomabb formáit. A szakértő szerint

a probléma gyökere gyakran az, hogy a felek nincsenek tudatában annak, milyen mély sebeket ejtenek a partnerükön egy-egy odavetett megjegyzéssel.

Bernstein három konkrét kifejezést emel ki, amelyek vörös zászlóként szolgálnak minden párkapcsolatban: „Túl érzékeny vagy.”, „Túlreagálod.” és „Nem nagy ügy.”

Mindhárom ugyanazt a célt szolgálja: a másik fél érzéseinek érvénytelenítését, leértékelését. „Haragot csillapítani próbálhatsz, de az ilyen válaszok lekezelőek és ítélkezők” – magyarázza Dr. Jeffrey Bernstein. Amikor valaki azt mondja a partnerének, hogy „túl érzékeny”, valójában azt üzeni: az érzelmeid hibásak, irracionálisak, és a probléma nem a helyzetben, hanem benned van. Ez szégyent és bizonytalanságot szül, és

arra készteti a másikat, hogy a jövőben inkább elfojtsa az érzéseit, ami egyenes út az érzelmi eltávolodáshoz.

Hasonlóan destruktív a „Túlreagálod/Csak vicceltem.” mondat, amely a gázlángolás nevű manipulatív technika egyik klasszikus eszköze. A beszélő ezzel megkérdőjelezi partnere valóságérzékelését, azt sugallva, hogy

a reakciója aránytalan, és a probléma valójában „csak a fejében létezik”.

Bernstein egy esettörténeten keresztül mutatja be a folyamat pusztító hatását. Egy Lisa nevű páciense arról számolt be, hogy kapcsolata elején partnere, Aaron még rajongott érte. „A kezdeti időkben Aaron azt mondogatta, hogy megőrül értem…” – idézte fel Lisa. Később azonban a dinamika megváltozott. Amikor Lisa valamilyen sérelmét fejezte ki, Aaron rendszeresen azzal hárított, hogy a nő túlreagálja a dolgokat. A folyamatos érzelmi érvénytelenítés odáig vezetett, hogy Lisa teljesen elvesztette a kapcsolatba vetett hitét, és a terápián már csak egyetlen, végső mondat hangzott el tőle: „Végeztem!”

A harmadik mondat, a „Nem nagy ügy.”, az érzelmek bagatellizálásával éri el ugyanazt a hatást. Minimalizálja a másik fájdalmát, és azt az üzenetet közvetíti, hogy az ő problémája jelentéktelen, nem érdemel figyelmet.

Ezek a mondatok ritkán állnak magukban; gyakran két másik romboló viselkedési minta kíséri őket.

Az egyiknél a felek fejben listát vezetnek a másik okozta sérelmekről, hibáiról vagy éppen a jó cselekedetekről.

„Ki kért utoljára bocsánatot? Ki tett többet a házimunkáért?” Ez a mentalitás a partneri viszonyt egy folyamatos versengéssé, hatalmi harccá silányítja. A másik veszélyes kísérőjelenség a falépítés, amelyet a Gottman-kutatások a válás egyik legbiztosabb előrejelzőjeként tartanak számon.

Ez az a pont, amikor az egyik fél a vita során teljesen lezár: nem válaszol, elfordul, kivonul a helyzetből, érzelmi falat emelve maga és a partnere közé.

„A falépítés nem sok jóval kecsegtet bármely kapcsolat jövőjét illetően” – figyelmeztetett Bernstein a Psychology Today-ben.

Aki felismeri ezeket a mintákat a saját kommunikációjában, tudatos váltással javíthat a helyzeten. A minősítő, hibáztató mondatok helyett érdemes úgynevezett „én-üzeneteket” használni, amelyek a saját érzéseinkre és élményeinkre fókuszálnak. Ahelyett, hogy „Túl érzékeny vagy”, mondhatjuk azt: „Amikor ez történik, én sebezhetőnek és meg nem értettnek érzem magam.” Ez a megfogalmazás nem támad, hanem párbeszédre hív.

Ha a vita elmérgesedik, konstruktívabb egy rövid, előre egyeztetett szünetet kérni. Például:

„Most túl feszült vagyok ahhoz, hogy ezt megbeszéljük. Szükségem van húsz perc szünetre, de utána folytassuk, mert fontos, hogy megoldjuk.”

A kulcs a garantált visszatérés; a szünet nem menekülés, hanem az érzelmi szabályozás eszköze. Az érzelmek érvényesítése szintén kritikus fontosságú. Egy olyan mondat, mint „Hallom, hogy ez most nagyon rosszul esik neked, és fontos nekem, amit mondasz. Beszéljük át, amikor mindketten nyugodtabbak vagyunk”, képes lehet deeszkalálni a legfeszültebb helyzetet is, mivel elismeri a másik fájdalmát anélkül, hogy feltétlenül egyetértenénk a helyzetértékelésével.

 


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KAPCSOLAT
A legrombolóbb kapcsolati viselkedés, amitől láthatatlannak érzed magad: a stonewalling lassan tönkre teszi a szerelmet
Amikor a szavak lepattannak a párodról, az jobban fájhat, mint a veszekedés. Sokan nem is tudják, hogy ez a viselkedés vészreakció, nem szándékos gonoszság.


Amikor a párod rád se néz, csak a semmibe bámul, miközben te kéred, hogy szólaljon meg, az borzasztó.

A szoba megtelik feszültséggel, te pedig úgy érzed, a falnak beszélsz. Mintha ott sem lennél.

Ez a dermesztő csend, a stonewalling, vagyis a kőfalazás, az érzelmi bezárkózás egyik legkegyetlenebb formája. Kapcsolatok ezreit teszi tönkre.

Ilyenkor az egyik fél a vita hevében érzelmileg teljesen kivonul, és megtagad mindenféle kommunikációt. Elhallgat, nem szól a másikhoz, ráadásul üres tekintettel néz, karba teszi a kezét, vagy egyszerűen kisétál a szobából, elérhetetlenné válva.

Sokan azt hiszik, ez szándékos gonoszság, pedig sokszor csak a félelem áll mögötte.

„Egyfajta védekező mechanizmus, amikor az idegrendszer egyszerűen lekapcsol, mert úgy érzi, nem bírja el a feszültséget” – mondta lapunknak egy pszichológus. A Gottman Intézet kutatásai, melyeket a ted.com is ismertetett, alátámasztják, hogy

ez a viselkedés az egyik legrombolóbb egy párkapcsolatban, mert a túlterheltségből fakadó lezárkózás a másik fél számára elutasításként csapódik le.

Míg a néma büntetés szándékos bántalmazás, a kőfalazás többnyire egy belső vészfék behúzása.

A falat emelő fél egyébként nem nyer semmit, mert a megoldatlan konfliktusok miatt egyre jobban eltávolodnak egymástól a partnerével.

A kimondatlan szavak lassan felgyülemlenek, és egy nap a felek arra ébrednek, hogy két idegen él egymás mellett. A csend mérgezi a bizalmat, megöli az intimitást, és egyenes út a tartós elégedetlenséghez vagy a szakításhoz. A kör azonban megtörhető, de ehhez mindkét fél elszántsága szükséges. Az első lépés, hogy a pár nyugodt körülmények között beszéljen erről a mintáról.

A legfontosabb a közös szabályok megalkotása. Például ha valaki érzi, hogy lekapcsolna, jelezze, hogy szüksége van húsz percre, de utána visszajön és megbeszéli a konfliktust.

Így lehet felelősséget vállalni a problémák mélyítése helyett.

Ez idő alatt a visszavonuló félnek nem a sérelmein kell rágódnia, hanem meg kell nyugtatnia magát, például egy sétával vagy légzéstechnikával.

A feleknek türelmesnek kell lenniük egymáshoz, hiszen a nyomásgyakorlás csak ront a helyzeten. Ha a minták mélyen gyökereznek, egy terapeuta segíthet elsajátítani azokat a kommunikációs technikákat, amelyekkel megelőzhető a teljes bezárkózás.

A "kőfalazás" láthatatlan falakat épít, ám ezeket le lehet bontani. A cél nem a vita nélküli élet, hanem az, hogy a legnehezebb pillanatokban se engedjék el egymás kezét.

Ha pedig menthetetlen a kapcsolat, jobb a szakítás.

Via PsychologyToday


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk