KAPCSOLAT
A Rovatból

„Az a jó domina, aki a lelkéből domináns” – őszinte beszélgetések a BDSM-ről

A BDSM-közösség tagjai gyakran hosszú utat járnak be, mire maguk előtt is felvállalhatják a vágyaikat.
Rónyai Júlia. Fotó: Pexels (illusztráció) - szmo.hu
2021. december 13.



Korábbi cikkünkben már körbejártuk a BDSM fogalmát és legfőbb szabályait, ahogyan eloszlattuk a leggyakoribb tévhiteket is. Most a BDSM szubkultúra néhány tagját is bemutatjuk, akik személyes tapasztalatokkal bírnak, és hosszú utat jártak be, mire megtalálták a megfelelő kereteket a vágyaik megéléséhez. A BDSM lelki oldalának megértéséhez Dr. Szántó Szilvia, mentálhigiénés szakember volt a segítségünkre.

Kinga 27 éves, fiatal nő, aki Budapesten dolgozik vendéglátósként. Jelenleg egyedülálló, de mint mondja, ez nem akadályozza meg abban, hogy megélje a szexuális vágyait. Közel egy évtizede vannak személyes tapasztalatai, és vállalja, hogy nagy szenvedélye az ilyen típusú együttlét.

“Nekem alapvetően erősen szubmisszív és kicsit mazochista beállítottságom van. Leginkább a másik fél dominanciája izgat. Szeretem megélni a kiszolgáltatottság érzését, akár fizikailag (megbilincselve, kikötözve), akár mentális játékok keretein belül. Élvezem, mikor uralkodnak felettem és használnak, esetleg megaláznak, vagy a határaimmal játszanak” - meséli.

A nő ugyanakkor nyomatékosítja azt is: az együttlétek alapfeltétele, hogy a partnere pontosan ismerje a határait, és hogy tudja, megbízhat benne.

“Szeretem a fájdalmat és igényem is van rá, de nem mindegy, hogy kitől és milyen formában kapom. Ennek több fajtája is lehet, például büntetés, amit akár direkt is kiprovokálok, vagy pusztán élvezet céljából történő fájdalomokozás” - teszi hozzá.

Kingát már egészen gyerekkorától kezdve foglalkoztatja a BDSM – igaz, akkor még nem tudta, hogy létezik ez a fogalom, és hogy pontosan mit is takar.

„Olyan 11-12 éves lehettem, mikor barátnőmmel többször játszottuk azt, hogy megkötöztük a másikat és ki kellett szabadulni. Már akkor is jobban szerettem azt, mikor én voltam megkötözve. Mikor lehetőségem volt rá, elkezdtem ilyen témában keresgélni az interneten és idővel egyre nagyobb szegletét ismertem meg a BDSM világnak. Mikor először néztem pornót, már az is ilyen témájú volt, így egyidejűleg ismerkedtem meg a BDSM-mel és magával a szexualitással is.”

De vajon hogyan vallja be egy ember önmagának, hogy ilyen típusú vágyai vannak? A fiatal nő elmondja, volt, amikor eluralkodott rajta a kétségbeesés, hogy amit csinál, amire vágyik, az nem normális.

„Különben is, egy épeszű ember menekül a fájdalom és az ütések elől, nem pedig kéri azt. Ráadásul olyan sokan élvezik a „sima”, a szlengben csak vanillának titulált szexet, hogy nem értettem, engem vajon miért nem ez izgat?”

Kinga számára az út egyik legfontosabb állomása volt, hogy végül saját maga előtt is felvállalta: nincs azzal baj, ha olyasmire vágyik, ami nem megszokott. Mint mondja, most már egyre szabadabban tudja átadni magát egy-egy BDSM szeánsznak, és nem foglalkozik az előítéletekkel.

A valódi BDSM és a bántalmazás kizárják egymást

A témában megkerülhetetlenek Dr. Szántó Szilvia művei, aki mentálhigiénés szakemberként több könyvében is foglalkozik a területtel. Igaz történeten alapuló regénye, A nárcisztikussal egy ágyon főhősnője tudattalan programjai által olyan szerelmi viszonyba sodródik, ahol valójában bántalmazás folyik.

Jázmin rögös utat jár be, mire rájön, hogy mit jelent valójában a BDSM, és hogy az kölcsönösségen, tiszteleten, beleegyezésen, önkéntességen és biztonságon alapszik. A szerző szerint sajnos jellemző, hogy – akárcsak főhősnője – sokan nem biztonságos körülmények közt, hanem bántalmazó kapcsolatokban élik meg az odaadásukat, behódolási igényüket, akár lelki, akár szexuális értelemben. Időbe telik, mire felismerik, hogy biztonságos keretek közt is kiélhetik a késztetéseiket.

A férfi elhúzta a száját. Szívesebben lett volna egyedül. Ha ez a csaj olvasna a gondolataiban és felszívódna, amint ő elélvez, az lenne tökéletes.

Anton félrefordult. Felhúzta a sliccét és az ajtóhoz lépett. Jázmin szerencsére vette a lapot és odasietett. Anton erőt vett magán, elmosolyodott, és két keze közé fogta Jázmin arcát. Mélyen a szemébe nézett.

– Bocsánat, ha nem voltam kíméletes – susogta hódítónak szánt hangon –, de annyira vonzó vagy, és annyira akarlak. Gyere be máskor is, ha ügyeletes vagyok, szívesen látlak. Jövő héten beszélünk. Tűnj nagyon gyógyultnak, amikor távozol! – Ezzel homlokon csókolta a lányt, és otthagyta.

Hallotta maga mögött a távozó lány cipőjének kopogását, és elvigyorodott. Mennyire naiv ez a kislány! Még hogy nem tudja, mit szeretne Antontól… meg hogy tovatűnhet. Dehogy tűnik el! Örökre a szolgám marad – gondolta a férfi elégedetten.

(Dr. Szántó Szilvia: A nárcisztikussal egy ágyon)

„A történet szerint Jázmin egy nárcisztikus szociopata orvossal, Antonnal keveredik kapcsolatba, és sokáig rajong érte. Habár a férfi szexuálisan új dimenziókat nyit meg a nő előtt, ez nem nevehezhető BDSM kapcsolatnak” – mondja Szilvia.

Hogy miért? Jázmin és Anton soha nem beszélgetnek szabályokról, nincs köztük egyeztetés, sem kölcsönösség. A nő nem tudja képviselni a határait és az igényeit, sok mindent megenged a férfinek, de ami köztük történik, az inkább bántalmazás Anton arrogáns, erőszakos viselkedése miatt. Márpedig a valódi BDSM és a bántalmazás kizárják egymást.

A könyv végén azonban Jázmin olyan partnert talál, akivel már képes a BDSM alapelveit egyeztetni. A regény folytatása és a teljes trilógia azt mutatja meg, milyen gyökerei lehetnek annak, ha valaki bántalmazó kapcsolatba kerül és milyen módon lehet megelőzni, hogy ismét ilyen típusú kapcsolatot válasszon.

A vágyaink önazonos képviseletéhez a mentálhigiénés szakember szerint alapvető az önismeret, a saját motivációnk tisztázása, a gyermekkori traumákkal való szembesülés és a meggyógyításuk. „Amikor tudjuk, hogy kik is vagyunk és mit is szeretnénk valójában, amikor már nem a tudattalan programjaink irányítanak bennünket, akkor tudunk jól partnert választani.”

Rebeka: “Ha végigmegyek az utcán, látom az embereken, ki szubmisszív, domináns vagy éppen szadista”

Szilvia egy hete megjelent Beszélgetések a valódi BDSM-ről, Ismét tabumentesen a nem szokványos szexualitásról című interjúkötetében egyedülálló őszinteséggel, minden mítosztól és sallangtól mentesen foglalkozik a hazai BDSM-fétis közösséggel.

A könyv a BDSM szubkultúra tagjait szólaltatja meg a szexualitásukról és az életükről – őszintén, nyíltan, tabuk nélkül.

Az interjúkötet egyedi abban, hogy minden beszélgetés után megszólal egy szexuálpszichológus, aki értelmezi az interjúalany által elmondottakat. Az olvasottak feldolgozását segíti az is, hogy a szerző az interjúkötet végén fogalomtárban összegezte a legfontosabb definíciókat. Az olvasó tehát egy sajátos világba tud belépni, ha akar.

Az interjúkötetben találkozhatunk többek közt a dominaként dolgozó Rebekával is, aki hivatásként tekint a munkájára, és nagy élvezettel végzi azt. A 37 éves nő saját stúdiójában dolgozik. Mint mondja, a funkcionális eszközök és a speciális ruházat alsó hangon egy-kétmillió forintba kerül.

„Teljes eszköztárunk van. Dolgozunk kötéllel, korbáccsal, van felcsatolhatós is, és masszázságy azoknak, akik a kényszerhelyzeteket még jobban meg szeretnék élni, azaz teljes kiszolgáltatottságot akarnak. Magassarkúból is van nálam vagy nyolcvan pár” – mondja.

Rebeka ápolónőként dolgozott egy kórházban, amikor találkozott egy gyakorlott dominával, aki bevezette ebbe a világba.

„Nagyon jó volt emberekkel foglalkozni és tudni, hogy a kezem által gyógyulnak meg. A domina munkámban is ezt élem meg. Itt is segítek, csak másképp” - mondja a nő, aki egyébként olyan párkapcsolatban él, amelybe olykor odahaza is belefér a játék.

„A domina nem azonosítható be azzal, hogy perverz, szadista vagy fetisiszta. A nő lelkében, kisugárzásában benne van a dominancia, abban, ahogyan megjelenik, viselkedik, felhívja magára a figyelmet. Az az igazán jó domina, aki a lelkéből domináns. Ha végigmegyek az utcán, látom az embereken, ki szubmisszív, domináns vagy éppen szadista.”

A nő hangsúlyozza: magát nem szexmunkásnak, hanem szolgáltatónak tartja, mivel nála nincsen semmifajta szexuális aktus. Nem hajlandó arra sem, hogy maradandó károsodást okozzon a klienseinek, bár előfordulnak extrém kérések, így például a kasztrálás is.

„A férfiak kilencven százaléka az orgazmust követően visszaváltozik azzá, aki volt. A tíz százalék pedig elrohan, úgy, hogy jóformán tusolni sem szeretne, mert a szégyenérzete felülkerekedik rajta. Nekik körülbelül a felük jön vissza, majd legközelebb újra ugyanezt csinálják. Azt hiszem, az ilyen férfi önmagát nem fogadja el.”

Rebeka azonban nyomatékosítja: „Ide az emberek folyamatosan hozzák a tabuikat, mert itt van valaki, aki elfogadja őket ilyennek. Tudjuk: a ki nem élt vágyak beteggé tesznek. Lehet, hogy ha nem jön el, akkor pedofil lesz belőle, vagy mutogatós ember a parkban, vagy ön- és közveszélyessé válik. Ki kell engedni a szellemet a palackból!”
Segítenek megtalálni a helyünket

Ezzel Kinga is egyetért:

„Viszonylag frissen kerültem be egy olyan baráti társaságba, amely tagjai közül sokan érintettek BDSM-ben is. Köztük az egymás tisztelete, elfogadása és el nem ítélése a legalapvetőbb. Ennek a sok pozitív energiának szerepe volt abban is, hogy saját magamat és a vágyaimat is feltétel nélkül el tudjam fogadni.

Fontos a tiszta és nyílt kommunikáció, hogy senki ne akarjon ráerőltetni a másikra semmit, amit igazából nem akar, és ne hódoljon be az ilyen nyomásnak. Ne más elvárásai miatt vegyünk fel egy szerepet, hanem azért, mert így érezzük jól magunkat. Hatalmas felszabadulás volt az a felismerés, hogy én saját magam miatt vagyok szub, és nem azért, mert ezt bárki is elvárná tőlem.”

Hogy mit tanácsolna az ebbe a világba újonnan érkezőknek? Elsősorban azt, hogy aki érdeklődik a BDSM iránt, az ne hagyatkozzon pusztán az internetre. Keressen valódi fétis és BDSM tematikájú eseményeket, közösségeket. Ezek által vegye fel a kapcsolatot olyanokkal, akik már tapasztaltabbak a témában.

„Akik megélik ennek a világnak a valódi oldalát, szívesen segítenek azoknak, akik még keresgélnek, hogy megtalálják a helyüket. Az sem szégyen, ha valamiről előzetesen azt gondoltuk, hogy szeretnénk, például hogy elverjenek minket pálcával, majd mikor megtapasztaltuk és rájöttünk, hogy ez mégsem jó nekünk, akkor ezt a felismerést megosztjuk a partnerünkkel.

Ne érezzük magunkat rosszul, amiért esetleg nem szokványos vágyaink vannak. Még abban az esetben sem, ha azok a vágyak megalázó vagy életösztönökkel szembemenő helyzetekbe visznek minket. Érdemes tisztában lenni a BDSM alapfogalmaival és megfelelő elméleti tudást gyűjteni akár egy-egy játékról vagy eszközről is.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KAPCSOLAT
A Rovatból
„Bocsánatot kérek, de Susan velem akar jönni – Szívszorító utolsó üzenetet hagyott maga után az idős pár, mielőtt utolsó közös sétájukra indultak, és kézen fogva leugrottak egy szikláról
Mielőtt elindult volna a brit pár, gondosan kitakarították a lakást, kimosták a ruháikat, kiürítették a hűtőt, és nyitva hagyták az ajtaját. Egy levelet is hagytak az ügyvédjüknek, amelyben bocsánatot kértek, amiért nem tudtak mindent tökéletesen elrendezni.


David és Susan Jeffcock több mint fél évszázadon át éltek szeretetben egymás mellett. A 80 éves férfi súlyos csontrákkal küzdött, és a fájdalom egyre jobban felőrölte az erejét. Felesége, a 74 éves Susan nem tudta elképzelni az életét nélküle, ezért közösen határoztak arról, hogy együtt távoznak az élők sorából - írta a Daily Mail.

A házaspár július 30-án este indult el utolsó közös sétájára Whitby-i otthonukból, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a kikötőre. Mielőtt elindultak volna, gondosan kitakarították a lakást, kimosták a ruháikat, kiürítették a hűtőt, és nyitva hagyták az ajtaját. Egy levelet is hagytak az ügyvédjüknek, amelyben bocsánatot kértek, amiért nem tudtak mindent tökéletesen elrendezni. David néhány egyszerű, de megrendítő mondatot is írt: „Susan velem akar jönni”

Kéz a kézben sétáltak át a kikötő hídján, majd lassan felmentek a 199 lépcsőn Whitby Abbey-hez. Útközben még mosolyogtak is egy járókelőre. A kolostor mögött átbújtak egy kerítésen, megálltak a Keleti-szikla peremén, majd összefonódó kezükkel együtt ugrottak le a körülbelül 55 méteres mélységbe.

A tragédiáról az ügyvédjük értesítette David unokaöccsét, Kevin Shepherdöt, miután megkapta a levelet. „Susan velem akar jönni” – idézte újra és újra a sorokat, amelyeket David hagyott hátra. Kevin szerint a házaspár életük minden pillanatában mélyen kötődött egymáshoz.

Kevin felidézte, hogy nagybátyja az utóbbi időben egyre csendesebb és visszahúzódóbb lett. A fájdalmak teljesen kimerítették, és az orvosság, amit szedett, alig segített rajta. Kevin szerint lehetséges, hogy David megtudta: már nincs sok ideje hátra, ezért döntöttek így.

David Sheffieldben született és nőtt fel, három évet élt Ausztráliában, majd hazatérése után postásként, taxisofőrként és végül buszsofőrként dolgozott, idős embereket és iskolás gyerekeket szállítva. Susan körülbelül 1970-ben találkozott vele, miután Hemsworth-ből Sheffieldbe költözött. Unokatestvére, Margaret Atherton szerint már az első találkozásuk után tudták, hogy egymásnak valók, és hosszú, boldog házasság várt rájuk.

Nyugdíjba vonulásuk után a tengerpartra költöztek: előbb Skegness-be, majd tíz évvel ezelőtt Whitbybe, ahol egy korábbi nyaralásuk helyszínén találtak otthonra. Kevin szerint imádták a várost, különösen a tengert és a kikötő látványát.

Gyakran mentek el a helyi kocsmákba élő zenét hallgatni, ami közös szenvedélyük volt. Susan a Stanley Tools egyik igazgatójának személyi asszisztenseként dolgozott.

A hatóságokat július 30-án este 19 óra 15 perckor értesítették, miután egy járókelő észrevett egy férfit és egy nőt a sziklákon. A dagály gyorsan közeledett, ezért helikopterrel emelték ki őket. A boncolás szerint halálukat több szervet érintő sérülések okozták.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KAPCSOLAT
A férfiak reggel, a nők éjjel a legkívánósabbak – ezekben a napszakokban a legjobb a szex a különböző életkorokban
Hiába pörögnek a férfiak reggel, ha a nők csak éjjel indulnak be igazán. A megoldás a kompromisszum, ami a húszas években még spontán, de később már naptárbejegyzést igényelhet.
Fotó: Unsplash - szmo.hu
2025. december 28.



Ön reggeli pacsirta vagy éjjeli bagoly az ágyban? A legtöbben rávágnánk, hogy az esti összebújás a nyerő, de a helyzet ennél jóval bonyolultabb. A Metro.co.uk cikke szerint nemcsak a hangulat, de a hormonok, a stressz és a családi logisztika is beleszól abba, mikor a legideálisabb az együttlét. Szakértők szerint a válasz koronként változik.

Bár a legtöbben valóban késő este bújnak össze, a nemek között óriási a különbség: a felmérések szerint a férfiak reggel 6 és 9 között a legkívánósabbak, míg a nők inkább éjjel 11 és hajnali 2 között éreznek vágyat.

A húszas éveikben járók hormonjai csúcson pörögnek, a testük biológiailag a babaprojektre van beállítva, ezért a reggelek tele vannak energiával. „Nagyobb a libidód, különösen ovuláció környékén, és több energiád és érzelmi reakciód van az intimitásra”

– magyarázza Mike Kocsis hormon-egészségügyi szakértő. A szexológus April Maria szerint ez a spontaneitás kora, amikor a legjobb időpont az, „amikor csak jön a kedv”.

A harmincas évekre azonban a felelősség – a gyerekek és a stresszes munka – miatt a spontaneitást gyakran felváltja a naptárba beírt szex. A stressz ráadásul bezavarhat a nemi hormonok termelésébe. A jó hír, hogy a szexuális élet ekkor mélyebbé válhat. „A szex kevésbé válhat a hormonális kilengések által vezéreltté, és inkább a bizalomról, a kapcsolódásról és az oxitocin által hajtott kötődésről szólhat” – mondja Kocsis.

A negyvenes évekre, ahogy a gyerekek nőnek, visszatérhet a spontaneitás. „Visszatérhet a reggeli szex – vagy lehet, hogy a hétvégék, az ebédszünetek vagy a spontán, lopott pillanatok illenek hozzád a legjobban” – véli April Maria. A menopauza közeledtével a hormonális változások miatt a nők érzékenyebbé válnak arra, mi esik jól nekik, ami jobb kommunikációra ösztönöz.

Az ötveneseknél a hangsúly a gyakoriságról a szenzualitásra helyeződik át, a nem szexuális intimitás, mint az összebújás vagy a kommunikáció is felértékelődik. „Az oxitocin minden korábbinál fontosabbá válik az intimitásban” – hangsúlyozza Mike Kocsis.

Az energiaszint miatt a reggeli vagy déli együttlétek lehetnek a legélvezetesebbek. „Egyeseknek a reggeli vagy déli szex, amikor több az energia és a test kipihentebb, élvezetesebbnek és elérhetőbbnek érződhet” – teszi hozzá a szexológus, aki szerint a legfontosabb, hogy „figyelj a testedre és arra, mi esik neked jól”.

Hatvan felett, a csökkenő stressz és a kirepülő gyerekek mellett egy új, tudatosabb szexuális korszak kezdődhet. A test jobban reagál, ha több idő van a pihenésre, ezért a délutánok és a kora esték ideálisak lehetnek. „A lassítás a kulcs” – tanácsolja April Maria, aki szerint érdemes új utakat keresni az öröm felfedezésére.

A tudományos szakirodalom is alátámasztja, hogy a legtöbb aktus a késő esti órákra koncentrálódik. A Journal of Circadian Rhythms egyik összefoglalója szerint a legtöbb együttlét este 11 és hajnali 1 között történik. Egy másik nemzetközi felmérés még ennél is pontosabb: szerintük a legnépszerűbb időpont a szombat este 22 óra 9 perc.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KAPCSOLAT
A Rovatból
Fájdalmas, de igaz: kutatások igazolják, hogy a férfiak sokkal gyakrabban válnak el, ha a feleségük betegszik meg, mint fordítva
Egy kutatás szerint egy nő súlyos diagnózisa után akár hétszeresére is nőhet a válás kockázata.


„Nem bírom nézni, ahogy meghalsz… Most hallasz rólam utoljára.” – ezekkel a szavakkal hagyta el egy férfi az agydaganattal küzdő feleségét, miután a közös bankszámlájukat is kiürítette. Az üzenetváltás nyáron terjedt el a TikTokon és a Redditen, és a döbbenetes eset egy olyan jelenségre hívta fel a figyelmet, amit több kutatás is alátámaszt.

A Journal of Marriage and Family című folyóiratban megjelent

friss tanulmány 18 éven keresztül követett több mint 25 ezer heteroszexuális párt. A kutatók megállapították, hogy amikor a férj betegedett meg, a pár általában együtt maradt. Amikor azonban a feleség lett beteg, a házasság nagyobb valószínűséggel ért véget.

Egy korábbi, idősebb amerikai párokat vizsgáló tanulmány is hasonló eredményre jutott, egy onkológiai és neurológiai kutatás pedig kimutatta, hogy egy nő súlyos diagnózisa után a kapcsolat hatszor-hétszer nagyobb eséllyel bomlott fel, mint egy férfi esetében.

Bella DePaulo szociálpszichológus szerint a jelenség a nemi szerepekhez köthető. „Amikor a feleség súlyosan korlátozottá vált a mindennapi teendők elvégzésében, de a férje nem, a pár nagyobb valószínűséggel vált el, mint amikor egyikük sem tapasztalt súlyos korlátokat. Ha a helyzet fordított volt, és a férj vált súlyosan korlátozottá, a házasság nem ért véget nagyobb eséllyel” – magyarázta.

Alex Broom szociológia professzor szerint a nők hagyományosan többet gondoskodnak másokról.

„A kutatások gyakran kimutatták, hogy a nők viselik a gondozási felelősség terhét az élet mindkét végén – a korai és az időskori években is.

Ugyanakkor a férfiak az életükben felkészületlenek lehetnek arra, hogy gondoskodást és támogatást nyújtsanak nekik, amikor szükségük van rá” – mondta. Az adatok ezt alátámasztják: a nők egyértelműen több időt töltenek házimunkával és főzéssel, miközben a munkaerő közel felét teszik ki.

A nyáron elterjedt történet alatti kommentek is a jelenség gyakoriságát tükrözik.

„Szó szerint erre tanítanak minket az ápolói iskolában, hogy felkészüljünk a betegek érzelmi vigasztalására, mert olyan gyakran hagyják el a férfiak a beteg feleségüket”

– írta egy hozzászóló. Egy másik kommentelő szerint: „A nőknek meg kell érteniük, hogy ez gyakori. Beszéljenek az onkológiai vagy az intenzív osztályon dolgozó orvosokkal és ápolókkal, és ők is elmondják.” Mások személyes történeteket osztottak meg: „Volt egy autóbalesetem, és a volt férjem azt mondta: »Már nem vagy szórakoztató.«”

Via Medium


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KAPCSOLAT
Tömeges kiábrándulás a randiappokból: a nők rájöttek, mit csinálnak totál rosszul a férfiak
Mi az az egyetlen dolog, ami a legtöbb férfinak eszébe sem jut, pedig erre vágynak a legjobban?


Bár a képernyőn újra tombol a romantika, a való életben a nőknek elegük lett a laza, elköteleződés nélküli randikból. Egy friss kutatás szerint tízből nyolc egyedülálló ausztrál nő több romantikára vágyik, mert frusztrálja őket, hogy a modern ismerkedés túlságosan is felszínessé és kötelezettségmentessé vált. A jelenségről a New York Post is beszámolt egy Bumble társkereső által végzett felmérésre hivatkozva, amely éppen akkor készült, amikor a romantikus történetek, mint a Bridgerton vagy a készülő, Margot Robbie és Jacob Elordi főszereplésével forgatott Üvöltő szelek-adaptáció, újra a kulturális figyelem középpontjába kerültek.

A felmérés adatai szerint a nők kétharmada olyan szerelmet szeretne, amilyet ezekben a történetekben lát, a Bumble pedig „Storybooking”-nak nevezte el a trendet, ami a gyors tempójú randikultúrára adott válasz. A kutatásból kiderül, hogy

a nők számára a tiszta kommunikáció, az érzelmi biztonság és a kölcsönös erőfeszítés a legfontosabb egy új kapcsolat elején,

sőt, ötből négyen ezeket ugyanolyan izgalmasnak tartják, mint a rejtélyt. Ezzel párhuzamosan tízből hét nő magabiztosabban húzza meg a határait, mint néhány évvel ezelőtt.

„A randikultúránk közismerten laza” – mondta Chantelle Otten, a Bumble kapcsolati szakértője. Szerinte a romantikus történetek a várakozást és a kiszámíthatóságot hozzák vissza, lelassítják a folyamatot és értelmet adnak neki.

„A nők továbbra is a szerelmi történetet akarják, de most már érzelmi zűrzavar nélkül. Olyan partnereket választanak, akik világosan kommunikálnak, erőfeszítést tesznek és tiszteletben tartják a határokat.”

A kutatás eredményeit a 30 éves, Alejandra is megerősíti, aki szerint a randikultúra „túl lezser és közönyös”. Tapasztalatai szerint a férfiak már alig közelednek a nőkhöz, hacsak nem ittasak. „Gyakran tapasztalom, hogy a férfiak kerülik a szemkontaktust, hogy aztán később megtaláljanak a közösségi médiában és rám írjanak. Ez egyszerűen nagyon lustának tűnik.” Alejandra számára a romantika a következetességről szól, nem az intenzitásról. „A korai szakaszban a romantikának nyugodtnak és szándékosnak kell lennie. Kiválasztani egy jó éttermet és lefoglalni, adni egy őszinte bókot, tartani a szemkontaktust és teljesen jelen lenni.”

Hasonlóan látja a helyzetet a 21 éves Eva is.

Szerinte a randizásból gyakran hiányzik a szenvedély, és széles körben tapasztalható a kiégés a vegyes jelzések, a ghosting és az érzelmi kiszámíthatatlanság miatt.

„Ha olyan sorozatokat nézel, mint a Bridgerton, elkezdesz vágyni a várakozásra, a kiszámíthatóságra és az érzelmi mélységre. Nem a drámára, csak a figyelmességre.”

Chantelle Otten szerint a kulcs az, hogy megkülönböztessük az egészséges romantikát a túlzó intenzitástól, például a legtöbb bántalmazó kapcsolat elején tapasztalható „love bombing”-tól. „Nem a romantika a probléma, hanem az indokolatlan intenzitás” – magyarázza a szakértő.

A valódi, egészséges romantika a kapcsolattal arányosan bontakozik ki, tiszteletben tartja a határokat, és biztonságos érzést nyújt.

Ahogy fogalmazott: „A romantikának hozzá kell adnia az életedhez, nem pedig eltérítenie azt.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk