10 április elsejei tréfa, ami nagyon rosszul sült el
Április elsejét a bolondok napjának tartják, amikor az emberek általában megviccelik egymást. A tréfákon általában mindenki nevet végül, főleg ha tényleg sikerült becsapni az illetőt. Néha viszont katasztrofálisan végződik egy-egy poénnak szánt cselekedet – ilyen sztorikat gyűjtött össze a Metro.
„A régi munkahelyemen nutellát kentem a vécépapírra, és a női mosdó padlóján hagytam. Aztán küldtem egy körüzenetet is, hogy biztosan mindenki észrevegye. A vezérigazgató annyira komolyan vette, hogy képes lett volna kirúgni, aki ezt tette. A nap végén, amikor véget értek a tréfát, bevallottam, hogy én voltam. Nem sokon múlt, de megúsztam.”
„Bolondok napján a szaktársam fellógatott egy vödör vizet a szobám ajtaja fölé. Azzal viszont nem számolt, hogy a laptopom is nálam lesz, amikor kinyitom az ajtót. Nem sokkal később tönkre is ment – a barátságunkkal együtt.”
„Pár évvel ezelőtt kaptam egy szomorú búcsúüzenetet egy barátomtól, akit kiutasítottak az Egyesült Királyságból annak ellenére, hogy mindent megtett, hogy itt maradhasson. Pánikolva felhívtam egy közös barátunkat, aki türelmesen végighallgatott, aztán egyszerűen megkérdezte: ’Ugye tudod, hogy április elseje van?’. Letettük a telefont, majd ő felhívta a ’hamarosan kiutasított’ barátunkat, aztán pár perccel később visszahívott, hogy elmesélhesse, milyen jót röhögtek azon, hogy bedőltem a poénnak. Manapság már semmi humort nem találok ebben.”
„Régen, április elsején az unokatestvérem rávett, hogy vegyek ki valamit a gardróbszobából. Bementem, ő pedig egy jó három órára bezárt. Mindig is klausztrofóbiás voltam, ami még inkább nehezítette a helyzetet. Borzasztó volt, most még jobban szenvedek a zárt terekben.”
„Félek a bohócoktól, ezt meg is említettem egyszer-kétszer a lakótársamnak. Április elsején amikor hazajöttem, kiugrott elém bohócjelmezben. Halálra rémültem, kirohantam, és hívtam a zsarukat, mert nem tudtam, hogy a lakótársam volt. Elnézést kellett kérnem a rendőrtől, amikor rájöttem, hogy ez csak poén volt.”
„Áprilisi poénként egy barátom letöltött egy társkereső alkalmazást a telefonomra, és egy csomó emberrel kapcsolatba lépett a nevemben. Még üzengetett is velük, azt tettetve, hogy ő én vagyok. Mindketten jót nevettünk ezen, aztán el is felejtettük – amíg a barátnőm meg nem találta az appot a telefonomon. Szakítottunk, de az alkalmazást megtartottam.”
„Egy április elsején egy kollégám azt mondta a főnökünknek, hogy bejelentést akarok tenni a heti értekezletünkön. Fogalmam sem volt erről, szóval amikor kihívott, hogy beszéljek, gyorsan ki kellett találnom valamit. Olyasmit mondtam, hogy ’imádok itt dolgozni, és minden kollégát nagyra értékelek’. Az ezt követő csend még mindig üldöz.”
„Az áprilisi tréfák nem mindig viccesek. Különleges fóbiákra és függőségekre specializálódott hipnoterapeutaként sokszor hallok emberekről, akik szeretnek megviccelni másokat. Az egyik páciensem születése óta félt a pókoktól, miután a testvére 200 pókot rejtett el az ágyában. Teljesen halálra rémült, amikor felemelte a takarót, és meglátta őket. De a hipnoterápia segítségével eljutott odáig, hogy most már egyáltalán nem fél a pókoktól. Egy nagy tarantulát tart otthon.
„Amikor fiatalabb voltam, a húgom elém állt, és úgy csinált, mintha valami rémisztő dolog lenne a kezében. Hátráltam, megcsúsztam, és leestem a lépcsőn. A baleset eredménye: kificamodott boka, fájdalom és a sztori, amely minden családi eseményen szóba kerül.”
„Nagyon rossz vagyok az áprilisi tréfákban. De volt egy barátom, aki folpackot tett a fürdőszoba ajtó aljára, hogy megviccelje a lakótársát. Szegény srác az éjszaka közepén kiment vécére, nem vette észre a papírt és jól beütötte a fejét. Nevettek rajta, de nem hiszem, hogy újra megcsinálnák.”
Címkép: Pixabay
