Rengeteg támadást kap az az amerikai nő, aki egy áll nélkül született férfivel házasodott össze – számolt be róla a Daily Mail.
Joseph Williams és Vania 2019-ben jöttek össze, 2020-ban pedig össze is kötötték az életüket.
A férfi egy nagyon ritka rendellenesség miatt áll és állkapocs nélkül született, ezért nagyon sokat bántották egész életében.
A párkeresés sem ment neki könnyen, mert rendellenessége miatt értéktelennek érezte magát, nem volt önbizalma. Éppen ezért hatalmas boldogság volt számára, amikor megismerte Vaniát, akivel kölcsönösen szimpatikusnak és vonzónak találták egymást.
Bár nagy köztük az összhang és a szerelem, sokan kételkednek abban, hogy a 39 éves nő őszintén szereti-e két évvel idősebb férjét, vagy csak azért van vele, mert figyelmet akar. Ő azonban tagadja ezt, sőt elmondta, hogy eleinte nem is merte felvállalni a kapcsolatukat. Amikor megkérdezték tőle, hogy ki Joseph, azt mondta, hogy csak barátok, mert zavarba jött és szégyellte elmondani az igazat. Vania kezdetben bizonytalan is volt, mert férje előtt még sosem járt fogyatékkal élő emberrel, és nem tudta, hogy fog működni a kapcsolatuk.
„Ahogy egyre jobban megismertem Joe-t, már nem az arcát láttam, hanem a lelkét, a személyiségét”
– mondta.
Elárulta, hogy bár a családja támogatta a szerelmüket, édesanyja aggódott amiatt, hogy lányának folyamatosan segítenie kell Josephet, erről azonban szó sincs. Bár a férfi a nyakában lévő cső segítségével lélegzik, és egy gyomrába vezető csövön keresztül táplálkozik, teljesen önálló. Már gyerekkorában megtanult jelnyelven beszélni, de írásban és a telefonjával is tud kommunikálni.
„Csont- és bőrátültetést kaptam, amikor megpróbáltak állkapcsot építeni nekem, de ahogy nőttem, a testem elutasította ezt, így végül sikertelen volt. Nem tudok rendesen enni, beszélni és lélegezni sem. Mivel csak pépes ételeket ehetek, amiket a gyomromban lévő csőbe helyezek, még soha nem kóstoltam meg egy ételt sem. Gyerekkoromban örökbe adtak, így új családhoz kerültem. Nehéz volt felnőni, és az, hogy így születettem, sok problémát okozott nekem, de nem akartam, hogy ez befolyásolja az életemet”
– mondta Joseph.
Felesége mellett megtalálta a boldogságot, amit az sem árnyékolhat be, hogy számos rosszindulatú megjegyzést kapnak. Például azt mondják nekik, hogy hogy lehetnek szerelmesek, ha csókolózni sem tudnak. Vaniát pedig azzal is vádolták, hogy biztosan megcsalja a férjét, mivel egyesek nem tudják elképzelni, hogy lehet szexuális életük. De azt is megkapták már, hogy biztos csak megjátsszák a házasságot, hogy a figyelem középpontjába kerüljenek.
„Bezzeg amikor elmegyünk valahová, csak bámulnak minket. Néha előveszik a telefonjukat és levideóznak vagy lefényképeznek minket, de soha nem mondanak semmit, csak néznek”
– mondta Vania.
Joseph hozzátette: jobban örülne annak, ha a bámészkodók megkérdeznék tőle, miért néz ki úgy, ahogy, ahelyett, hogy így viselkednek. De leszögezték, hogy hiába a feléjük áradó negativitás, a kapcsolatuk erős és a szerelemre épül, nincs semmi mögöttes szándék.
Rengeteg támadást kap az az amerikai nő, aki egy áll nélkül született férfivel házasodott össze – számolt be róla a Daily Mail.
Joseph Williams és Vania 2019-ben jöttek össze, 2020-ban pedig össze is kötötték az életüket.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Túrára hív a pasid, majd magára hagy a vadonban – Nők ezrei számolnak be a brutális szakítási trendről
Az „alpesi válásnak” nevezett módszerrel a férfiak a kényelmetlen beszélgetést kerülik. Az elhagyott nőkre a lelki megrázkódtatás mellett fizikai veszély is leselkedik.
Elvisz a hegyre, ott hagy téged a sötétben: ez az úgynevezett „alpesi válás”, a szakítás egyik kegyetlen formája.
Ilyenkor a férfi túrára hívja a barátnőjét, majd egyszerűen magára hagyja a vadonban. A jelenség nemcsak érzelmileg, hanem fizikailag is kiszolgáltatottá teszi az áldozatot, és egyre több ilyen történet kering róla a közösségi oldalakon.
Az jelenségről a nagy sajtóvisszhangot kiváltó Großglockner-tragédia után kezdtek egymás után megjelenni a beszámolók. Ott egy férfi egyedül hagyta a párját megfelelő védőfelszerelés, étel-ital és takaró nélkül, a nő pedig meghalt.
Egy nő a TikTok-videóban arról beszélt, hogyan tette pokollá az estéjét a volt párja, miután szakított vele. „Az exem szakított velem… miután éjszaka elvitt túrázni, olyan megjegyzéseket tett, hogy rám ijesszen, én pedig pánikrohamot kaptam.”
Egy másik nő arról számolt be, hogy kétségbeesetten próbálta tartani a tempót a hegyen a barátja mellett. Azt mondta, hiába könyörgött, hogy nem bírja és lassítson, a barátja csak gyorsított. A nő szerint ez volt élete egyik legijesztőbb élménye.
A jelenség nemcsak lelki sebeket okoz, hanem életveszélyes is lehet. A hegyvidéki terep, a hirtelen változó időjárás, a sötétség és a térerő hiánya mind komoly kockázatot jelent.
A februári osztrák bírósági ügy is bizonyítja, hogy a magára hagyásnak jogi következményei lehetnek: azt a férfit, aki magára hagyta a barátnőjét a hegyen, öt hónap felfüggesztett börtönre és közel tizenegyezer eurós bírságra ítélték.
Shannon Chavez Qureshi pszichológus szerint a módszer hátterében a konfrontáció kerülése áll. A szabadtéri környezet „kevésbé konfrontatívnak” tűnhet, így a szakító fél könnyebben elkerülheti a szemkontaktust és a felelősségvállalást. Golee Abrishami szakértő ehhez hozzáteszi, hogy a gyenge érzelemszabályozás arra késztetheti az embereket, hogy a saját kényelmetlenségük elől egy gyors cselekvéssel meneküljenek el. Az idegrendszer számára egy ilyen elhagyás olyan, mint „az érzelmi biztonság elvesztése.”
Azok pedig, akik évek, évtizedek óta foglalkoznak családon belüli erőszakkal, vagy maguk is elszenvedték, egyöntetűen azt mondják, hogy ez valójában a bántalmazás egyik formája.
Előfordul, hogy a férfi büntet szándékosan teremt életveszélyes helyzetet, hátha megtörténik a tragédia.
Az „alpesi válás” elnevezés egyébként Robert Barr 1893-as novellájából származik, amelyben egy férfi a hegyekben akarta a szakadékba lökni a feleségét, hogy megszabaduljon tőle. Az író használta először a kifejezést, de a közösségi média felerősítette a témát.
Szakértők ugyanakkor óva intenek attól, hogy minden túrára szóló meghívás mögött rossz szándékot sejtsünk, de a tudatosság és az óvatosság indokolt. Ha valaki túrázni indul a partnerével, érdemes megfelelő felszerelést szerezni, gondoskodnia a megfelelő élelmiszerekről, előre megosztania az útvonalat egy barátjával, és feltöltött telefonnal elindulnia.
Viszont a felelősség minden esetben azé, aki a másikat veszélyes helyzetben magára hagyja.
Aki hasonló helyzetbe kerül, mint a történetekben szereplő nők, kérjen segítséget barátoktól, szakemberektől, és ne habozzon megtenni a szükséges jogi lépéseket.
Elvisz a hegyre, ott hagy téged a sötétben: ez az úgynevezett „alpesi válás”, a szakítás egyik kegyetlen formája.
Ilyenkor a férfi túrára hívja a barátnőjét, majd egyszerűen magára hagyja a vadonban. A jelenség nemcsak érzelmileg, hanem fizikailag is kiszolgáltatottá teszi az áldozatot, és egyre több ilyen történet kering róla a közösségi oldalakon.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Párkapcsolati pszichológus: ez a 7 mondat segít, hogy elmélyítsd a szerelmeteket a pároddal
A klinikai szakértő úgy véli, az elköteleződés nyílt kimondása teremti meg a biztonságérzetet. Warren szerint a stabil párkapcsolat ott kezdődik, hogy az ember méltónak látja magát a szeretetre, és partnere elfogadja a jó és a rossz időkben egyaránt.
Egy Harvardon végzett pszichológus szerint hét egyszerű mondat napi szintű használatával a párok megerősíthetik a bizalmat és elmélyíthetik a szeretetet a kapcsolatukban. Dr. Cortney Warren klinikai szakpszichológus a CNBC-n publikált cikkében fejtette ki, hogy a tudatos kommunikáció hogyan járul hozzá az érzelmi biztonsághoz, ami egy hosszú távú, egészséges kapcsolat alapja.
Warren szerint a stabil párkapcsolat ott kezdődik, hogy az ember méltónak látja magát a szeretetre, és bízik abban, hogy a partnere elfogadja és elkötelezett mellette a jó és a rossz időkben egyaránt:
„Az érzelmi biztonság egy kapcsolatban azzal kezdődik, hogy szeretetre méltónak látod magad, és bízol abban, hogy a partnered elfogadó, gondoskodó és valóban elkötelezett – a hullámhegyeken és a hullámvölgyeken egyaránt”
– mondta a szakember, aki szerint az általa javasolt mondatoknak „mindannyiunk számára párkapcsolati céloknak kellene lenniük.”
1.
Az első ilyen mondat a „Olyannak látsz, amilyen valójában vagyok.” Ez azt üzeni a partnernek, hogy az illető meg meri mutatni a valódi, sebezhető énjét, mert bízik abban, hogy együttérzéssel, nem pedig ítélkezéssel fogadják.
2.
A második a bizalom nyílt kimondása: „Bízom benned.” Ezzel megerősíti, hogy biztonságban érzi magát, hisz a másik szándékaiban, és tudja, hogy a partnere a legjobbat akarja neki.
3.
Konfliktusok és kihívások idején a „Túl fogunk jutni ezen” mondat azt jelzi, hogy mindketten továbbra is egy csapatot alkotnak. Ez a megerősítés segít, hogy a partner nagyobb biztonságban érezze magát, és készen álljon a közös küzdelemre.
4.
Egy egészséges kapcsolatban fontos a másik függetlenségének tiszteletben tartása is, amit a „Menj és érezd jól magad a barátaiddal!” mondattal lehet kifejezni. Ez azt mutatja, hogy értékelik a külön töltött időt és a személyes szabadságot is.
5.
Bár a távolság jót tehet, a kötődés fenntartása is lényeges. Az „Hiányzol” egy egyszerű módja a gondoskodás kimutatásának, és nem a ragaszkodást fejezi ki, hanem azt, hogy gondol a partnerére és várja a találkozást.
6.
A nehéz beszélgetések elengedhetetlenek egy erős kapcsolathoz. A „Beszélhetnénk?” kérdés azt jelzi, hogy valami fontos a másiknak, és egyben felkérés a figyelmes meghallgatásra.
7.
Végül a „Tervezzünk együtt!” mondat a közös jövő iránti elköteleződést mutatja. Legyen szó egy randevúról vagy nagyobb léptékű álmokról, a közös tervezés emlékezteti a partnert arra, hogy fontos része a másik életének.
Egy Harvardon végzett pszichológus szerint hét egyszerű mondat napi szintű használatával a párok megerősíthetik a bizalmat és elmélyíthetik a szeretetet a kapcsolatukban. Dr. Cortney Warren klinikai szakpszichológus a CNBC-n publikált cikkében fejtette ki, hogy a tudatos kommunikáció hogyan járul hozzá az érzelmi biztonsághoz, ami egy hosszú távú, egészséges kapcsolat alapja.
Warren szerint a stabil párkapcsolat ott kezdődik, hogy az ember méltónak látja magát a szeretetre, és bízik abban, hogy a partnere elfogadja és elkötelezett mellette a jó és a rossz időkben egyaránt:
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Egy vita hevében szinte reflexből csúsznak ki olyan mondatok, amelyek látszólag csak a pillanatnyi feszültséget hivatottak levezetni. Ártalmatlannak tűnnek, mégis, mint a lassan ható méreg, hosszú távon
képesek erodálni a legstabilabb kapcsolatok alapjait is: a bizalmat, a biztonságérzetet és az intimitást.
Három ilyen, hétköznapinak álcázott, de valójában rendkívül káros mondatot azonosított egy párkapcsolati pszichológus, akinek elemzése idén februárban ismét nagyot futott az online médiában, rávilágítva, milyen könnyen válhat a kommunikáció a kapcsolat csendes gyilkosává.
A téma hátterét Dr. Jeffrey Bernstein klinikai pszichológus Psychology Today szaklapban megjelent, nagy hatású cikke adja, amelyben elemzi a verbális agresszió finomabb formáit. A szakértő szerint
a probléma gyökere gyakran az, hogy a felek nincsenek tudatában annak, milyen mély sebeket ejtenek a partnerükön egy-egy odavetett megjegyzéssel.
Bernstein három konkrét kifejezést emel ki, amelyek vörös zászlóként szolgálnak minden párkapcsolatban: „Túl érzékeny vagy.”, „Túlreagálod.” és „Nem nagy ügy.”
Mindhárom ugyanazt a célt szolgálja: a másik fél érzéseinek érvénytelenítését, leértékelését. „Haragot csillapítani próbálhatsz, de az ilyen válaszok lekezelőek és ítélkezők” – magyarázza Dr. Jeffrey Bernstein. Amikor valaki azt mondja a partnerének, hogy „túl érzékeny”, valójában azt üzeni: az érzelmeid hibásak, irracionálisak, és a probléma nem a helyzetben, hanem benned van. Ez szégyent és bizonytalanságot szül, és
arra készteti a másikat, hogy a jövőben inkább elfojtsa az érzéseit, ami egyenes út az érzelmi eltávolodáshoz.
Hasonlóan destruktív a „Túlreagálod/Csak vicceltem.” mondat, amely a gázlángolás nevű manipulatív technika egyik klasszikus eszköze. A beszélő ezzel megkérdőjelezi partnere valóságérzékelését, azt sugallva, hogy
a reakciója aránytalan, és a probléma valójában „csak a fejében létezik”.
Bernstein egy esettörténeten keresztül mutatja be a folyamat pusztító hatását. Egy Lisa nevű páciense arról számolt be, hogy kapcsolata elején partnere, Aaron még rajongott érte. „A kezdeti időkben Aaron azt mondogatta, hogy megőrül értem…” – idézte fel Lisa. Később azonban a dinamika megváltozott. Amikor Lisa valamilyen sérelmét fejezte ki, Aaron rendszeresen azzal hárított, hogy a nő túlreagálja a dolgokat. A folyamatos érzelmi érvénytelenítés odáig vezetett, hogy Lisa teljesen elvesztette a kapcsolatba vetett hitét, és a terápián már csak egyetlen, végső mondat hangzott el tőle: „Végeztem!”
A harmadik mondat, a „Nem nagy ügy.”, az érzelmek bagatellizálásával éri el ugyanazt a hatást. Minimalizálja a másik fájdalmát, és azt az üzenetet közvetíti, hogy az ő problémája jelentéktelen, nem érdemel figyelmet.
Ezek a mondatok ritkán állnak magukban; gyakran két másik romboló viselkedési minta kíséri őket.
Az egyiknél a felek fejben listát vezetnek a másik okozta sérelmekről, hibáiról vagy éppen a jó cselekedetekről.
„Ki kért utoljára bocsánatot? Ki tett többet a házimunkáért?” Ez a mentalitás a partneri viszonyt egy folyamatos versengéssé, hatalmi harccá silányítja. A másik veszélyes kísérőjelenség a falépítés, amelyet a Gottman-kutatások a válás egyik legbiztosabb előrejelzőjeként tartanak számon.
Ez az a pont, amikor az egyik fél a vita során teljesen lezár: nem válaszol, elfordul, kivonul a helyzetből, érzelmi falat emelve maga és a partnere közé.
„A falépítés nem sok jóval kecsegtet bármely kapcsolat jövőjét illetően” – figyelmeztetett Bernstein a Psychology Today-ben.
Aki felismeri ezeket a mintákat a saját kommunikációjában, tudatos váltással javíthat a helyzeten. A minősítő, hibáztató mondatok helyett érdemes úgynevezett „én-üzeneteket” használni, amelyek a saját érzéseinkre és élményeinkre fókuszálnak. Ahelyett, hogy „Túl érzékeny vagy”, mondhatjuk azt: „Amikor ez történik, én sebezhetőnek és meg nem értettnek érzem magam.” Ez a megfogalmazás nem támad, hanem párbeszédre hív.
Ha a vita elmérgesedik, konstruktívabb egy rövid, előre egyeztetett szünetet kérni. Például:
„Most túl feszült vagyok ahhoz, hogy ezt megbeszéljük. Szükségem van húsz perc szünetre, de utána folytassuk, mert fontos, hogy megoldjuk.”
A kulcs a garantált visszatérés; a szünet nem menekülés, hanem az érzelmi szabályozás eszköze. Az érzelmek érvényesítése szintén kritikus fontosságú. Egy olyan mondat, mint „Hallom, hogy ez most nagyon rosszul esik neked, és fontos nekem, amit mondasz. Beszéljük át, amikor mindketten nyugodtabbak vagyunk”, képes lehet deeszkalálni a legfeszültebb helyzetet is, mivel elismeri a másik fájdalmát anélkül, hogy feltétlenül egyetértenénk a helyzetértékelésével.
Egy vita hevében szinte reflexből csúsznak ki olyan mondatok, amelyek látszólag csak a pillanatnyi feszültséget hivatottak levezetni. Ártalmatlannak tűnnek, mégis, mint a lassan ható méreg, hosszú távon
képesek erodálni a legstabilabb kapcsolatok alapjait is: a bizalmat, a biztonságérzetet és az intimitást.
Három ilyen, hétköznapinak álcázott, de valójában rendkívül káros mondatot azonosított egy párkapcsolati pszichológus, akinek elemzése idén februárban ismét nagyot futott az online médiában, rávilágítva, milyen könnyen válhat a kommunikáció a kapcsolat csendes gyilkosává.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
A legrombolóbb kapcsolati viselkedés, amitől láthatatlannak érzed magad: a stonewalling lassan tönkre teszi a szerelmet
Amikor a szavak lepattannak a párodról, az jobban fájhat, mint a veszekedés. Sokan nem is tudják, hogy ez a viselkedés vészreakció, nem szándékos gonoszság.
Amikor a párod rád se néz, csak a semmibe bámul, miközben te kéred, hogy szólaljon meg, az borzasztó.
A szoba megtelik feszültséggel, te pedig úgy érzed, a falnak beszélsz. Mintha ott sem lennél.
Ez a dermesztő csend, a stonewalling, vagyis a kőfalazás, az érzelmi bezárkózás egyik legkegyetlenebb formája. Kapcsolatok ezreit teszi tönkre.
Ilyenkor az egyik fél a vita hevében érzelmileg teljesen kivonul, és megtagad mindenféle kommunikációt. Elhallgat, nem szól a másikhoz, ráadásul üres tekintettel néz, karba teszi a kezét, vagy egyszerűen kisétál a szobából, elérhetetlenné válva.
Sokan azt hiszik, ez szándékos gonoszság, pedig sokszor csak a félelem áll mögötte.
„Egyfajta védekező mechanizmus, amikor az idegrendszer egyszerűen lekapcsol, mert úgy érzi, nem bírja el a feszültséget” – mondta lapunknak egy pszichológus. A Gottman Intézet kutatásai, melyeket a ted.com is ismertetett, alátámasztják, hogy
ez a viselkedés az egyik legrombolóbb egy párkapcsolatban, mert a túlterheltségből fakadó lezárkózás a másik fél számára elutasításként csapódik le.
Míg a néma büntetés szándékos bántalmazás, a kőfalazás többnyire egy belső vészfék behúzása.
A falat emelő fél egyébként nem nyer semmit, mert a megoldatlan konfliktusok miatt egyre jobban eltávolodnak egymástól a partnerével.
A kimondatlan szavak lassan felgyülemlenek, és egy nap a felek arra ébrednek, hogy két idegen él egymás mellett. A csend mérgezi a bizalmat, megöli az intimitást, és egyenes út a tartós elégedetlenséghez vagy a szakításhoz. A kör azonban megtörhető, de ehhez mindkét fél elszántsága szükséges. Az első lépés, hogy a pár nyugodt körülmények között beszéljen erről a mintáról.
A legfontosabb a közös szabályok megalkotása. Például ha valaki érzi, hogy lekapcsolna, jelezze, hogy szüksége van húsz percre, de utána visszajön és megbeszéli a konfliktust.
Így lehet felelősséget vállalni a problémák mélyítése helyett.
Ez idő alatt a visszavonuló félnek nem a sérelmein kell rágódnia, hanem meg kell nyugtatnia magát, például egy sétával vagy légzéstechnikával.
A feleknek türelmesnek kell lenniük egymáshoz, hiszen a nyomásgyakorlás csak ront a helyzeten. Ha a minták mélyen gyökereznek, egy terapeuta segíthet elsajátítani azokat a kommunikációs technikákat, amelyekkel megelőzhető a teljes bezárkózás.
A "kőfalazás" láthatatlan falakat épít, ám ezeket le lehet bontani. A cél nem a vita nélküli élet, hanem az, hogy a legnehezebb pillanatokban se engedjék el egymás kezét.
