ALEE: Valóban elég ronda mindkét új tetkóm, nagyon sittesek, de ez volt a lényege
Kicsivel több mint egy hónap telt el a jubileumi, 10. X-Faktor fináléja óta. A műsort Alee nyerte, mi pedig most megkérdeztük tőle, hogy telt az elmúlt pár hét, mi történt vele a műsor óta és milyen tervei, céljai vannak a jövőre nézve.
- Eltelt jó pár hét az X-Faktor fináléja óta, hogy vagy most?
- Nagy a hajtás, csinálom ezerrel a turnémat. Eléggé feszített a tempó, mert nagyon sok fellépésem van, és még bele is kell szoknom ebbe a világba, mert az X-Faktor alatt azért nem volt ennyi ember a nézőtéren, meg az egy teljesen más közeg volt.
Most kezdek igazán belecsöppenni a zenészek világába.
- Hogy teltek az ünnepek? Haza tudtál menni a családodhoz?
- Az X-Faktor után három nap pihenőm volt. A karácsonyt otthon töltöttem, nagyon jó volt a családdal lenni. De szilveszterkor már fellépésem volt, épp Kecskeméten.
- Nagyon nehéz körülmények közül jöttél, az X-Faktor alatt pedig teljesen más közeg vett körül. Milyen volt újra hazamenni oda, ahonnan elindultál?
- Nagyon nosztalgikus…Néha ülök otthon és beugranak képek: amikor például az első válogatón voltam, és azon agyaltunk, hogy na vajon tovább jutok-e, mi lenne, ha bekerülnék az élő showba, ha megnyerném, mit hogyan kellene csinálni...
- Ha már így a nosztalgiát emlegeted: mikor kezdtél el érdeklődni a zene iránt?
- Amikor nagyon kicsi gyerek voltam és elmentünk például a falunapokra, már akkor roptam a zenére. De elsős, másodikos lehettem, amikor az énekórákon elkezdtem azt érezni, hogy én élvezem ezt, utána iskolai énekversenyekre jártam, kórusban énekeltem. Aztán az évek során azt éreztem, hogy nem ez lesz az én utam, már nem egyházi dalokat szeretnék énekelni egy kórusban, hanem valami mást kellene csinálnom. Hatodikos voltam körülbelül, amikor megírtam az első szövegeimet. Komolyabban egy-másfél éve határoztam el, hogy B terv nélkül belevágok a zenélésbe, mert jónak érzem magam ebben, másban viszont nem.
Ez eddig bejött. Bár eléggé meglepődtem, mert mindenki azt mondta, hogy hülye vagyok, és azt hittem, hogy ezzel a hozzáállással nehéz lesz érvényesülni, de sikerült. És most is nagy álmaim vannak. Mindenki azt gondolta, hogy az X-Faktor után majd megelégszem, de ez egyáltalán nincs így.
- Milyen terveid vannak most?
- Konkrétumot egyelőre nem akarok mondani, de
Emellett van kb. 6-7 zene, ami már készül, szeretnék itt is egyedi lenni, saját hangzást teremteni. És szeretném segíteni azokat az előadókat is, akik olyanok, mint én, akik ki szeretnének törni, de nincs erre lehetőségük. Persze, ott van számukra az X-Faktor, ami egy hatalmas dolog, és bátorítok is mindenkit, hogy jelentkezzen. Ugyanakkor meg vannak olyan előadók, akik mondjuk nem egy versenyben szeretnék megmérettetni magukat, nekik szeretnék segíteni. De a nagy célom most, hogy benne maradjak a magyar zeneipar top részlegében.
- Nagyon hamar, igazából már az X-Faktor alatt felkerültél a toplisták élére. Pont ezért sokan azt mondták, hogy majd biztosan el fogsz szállni. Megváltoztatott a győzelem?
- Nem is az X-Faktor változtatott meg, hanem a fellépések. Azt gondolom, hogy ebben az elmúlt pár hétben rengeteget fejlődött a személyiségem. Nyilván a műsor alatt is, hiszen nagyon családias légkör volt, ott is sokat fejlődtek a szociális képességeim, de a koncertek alatt méginkább. Az emberek is nagyon pozitívan állnak hozzám, ez rengeteg adott a személyiségem fejlődéséhez és az önbizalmamat is növelte. Szóval
- Sokszor volt szó a műsor alatt arról, hogy nem volt egyszerű a gyerekkorod. Hogyan tekintesz vissza erre az időszakra, a régi Aleera?
- Szerintem kellettek azok a rossz dolgok ahhoz, hogy most az legyek, aki vagyok.
Nagyon sok jót nem vettem észre magam körül. De most már meglátom ezeket, így sokkal jobban meg tudom élni például a koncerteket, a családommal töltött időt, sokkal jobban értékelek mindent. Ezért nagyon hálás vagyok az X-Faktornak és a fellépéseknek.
- Amikor megnyerted az X-Faktort, többen is azzal támadtak, hogy a sztori miatt győztél. Ezt hogy fogadtad?
- Abszolút számítottam rá, hogy lesznek, akik támadni fognak, mert eleve egy nagyon megosztó személyiség vagyok. Egyáltalán nem vagyok hétköznapi, ez pedig sok embernél kiveri a biztosítékot. Főleg azoknál, akik nehezebben fogadják el az új dolgokat, a változásokat. Ők azon is kiakadnak, hogy színes a hajam, festem a körmöm, vagy arctetkóim vannak...
- Hát a legújabb tetoválásaid miatt is elég sokan beszóltak... Főleg amiatt, hogy az arcodra tetováltattad a szülőfalud irányítószámát.
- Igen, mert az emberek nem értik, hogy mi ebben a művészet.
A szomorú emojinak, ami a kezemen van, annak így van jelentése. A zord külső, a rondaság, hogy ránézel és rosszul leszel tőle, tökéletesen szimbolizálja a személyiségemet. Ha valaki megtudja az élethez való hozzáállásomat, meg azt a sok szart, amin keresztülmentem, elijed tőle. Mint ettől a tetkótól. Az 5744-es irányítószám pedig nyilván a gyerekkorom és Kevermes miatt került az arcomra. Nekem ez a falusi életet szimbolizálja, hogy sokak szerint kívülről ez a hely nagyon elhanyagolt, nem modern, csúnya, de ha valaki benne él, akkor megtanulja, mi az az összetartás, a szeretet, hogy mindnekinek tapasztalatai, történetei vannak egymással. És ilyen ez a tetkó is, csúnya, de amúgy számomra egy nagyon fontos és jó jelentése van. Egyébként visszatérve még a korábbi kérdésre,
Hogy itt nőttem fel, ide tartozom, és nem vagyok több itt senkinél. De az emberek nem értették meg azt, hogy ezeknek a tetoválásoknak igenis jelentése van számomra, és igen, így, ilyen csúnyán.
- Mennyi időt tudsz most otthon tölteni, milyenek a mindennapjaid?
- Hétvégén fellépéseim vannak, hétköznapokon pedig főként az új zenékkel foglalkozom, szöveget írok, stúdióba járok, intézem a mindennapi dolgaimat. Ilyenkor van időm a családomra, és arra is, hogy otthon legyek. Itt is élek még egyébként, bár tervben van, hogy hamarosan Budapestre költözünk majd az édesapámékkal, mert egyszerűen muszáj. Ott van közel a stúdió, fellépésekre is könnyebb onnan menni. Úgyhogy célok, tervek vannak, dolgozom azon, hogy ezeket valóra is váltsam.
